Rész

 1 3|     lyánykám!»~«Hagyjuk néném! - Ilon felel, -~Oh ennyi szót nem
 2 3|    kóborol~És Ilonkának udvarol.~Ilon, hogy töltse atyja kedvét,~
 3 3|     legyõzni nem képes félelmét,~Ilon nem bátorítja õt,~S mindig
 4 3|      mind inkább véle összefoly.~Ilon nyugodtan lép atyjához,~
 5 3| gyöngédséggel~Árasztja el férjét Ilon,~Kedélye földjén virág nõ
 6 3|         sok szenvedõt.~Hirt hall Ilon sok ismerõsrõl,~Ez él még,
 7 3|        az egész csak tréfa volt.~Ilon vigaszt lelt hamarjában,~
 8 3|       oda hajlik kezét csókolni,~Ilon rezzen, mint nyárlevél,~
 9 3|          egy boldog családi kép.~Ilon a férj keblére olvad,~Ez
10 3|        alkonyatban így mereng el~Ilon sokáig, egyedûl,~Elnézi
11 3|      Ölelj meg és meggyógyulok.»~Ilon férjét magához vonja,~S
12 3|       gyöngeségnek~Gondolta csak Ilon balját,~És mint nem fontos