Rész

 1 1|      kunyhóban altatsz könnyet, sohajt,~A gazdagnál költesz tivornya-zajt.~
 2 1|          Bár honja rablánc közt sohajt,~De él még s nem fajúl.~
 3 1|   kiáltja túl~S míg a völgyeken sohajt a gyáva bú,~Fenn a szabadság
 4 1|         I.~«Nem hallod-e, hogy’ sohajt~A szél a falevelem?»~««Csak
 5 1| tébolyodott!~Oly nyugtalan, úgy sohajt~A szél a falevelen...~A
 6 1|     korán reggel~Olyan búsan mi sohajt fel?~Sejted-e a lombok nyelvét,~
 7 2|      Reszketve, lihegve, alélva sohajt~   «Oh titka szívemnek,~   
 8 2|        gyáva, ki hátra~Fordulva sohajt.~S mégis ha csalódva,~Szerencse
 9 3|         Mely távol rablánc közt sohajt;~Az államférfi pálya otthon,~
10 3|       emlék, régi bánat:~Az ajk sohajt, a sziv szorúl~S a szemre
11 3|        uj sebbe’ dobban,~Az ajk sohajt, hallgat, beszél...~A honfiérzés