Rész

  1 1|        mondanálak,~A rózsa, liliom,~Mint egy tõnek virági~Virúlnak
  2 1|             fölfúván~Zúgott-búgott; mint csak tudta,~A köpenyt úgy
  3 1|            öreg nap:~Többet ésszel, mint erővel,~Igy közel, úgy hamarabb.~
  4 1|       felhõk közelében!~Üdvözöllek, mint anyát a gyermek,~Hû szerelmem
  5 1|             világ csüng,~Sápadozva, mint rab a bilincsen.~Forróbb
  6 1|   tengerének árja,~Mely örök zöld s mint a büszke lélek~Fellegekben
  7 1|          halmok, völgyek~Koszorúja, mint egy tündér álom;~Kékes ködben
  8 1|       egymást híven szeretjük.~III.~Mint holdfény a kék Szamos vizében,~
  9 1|        lelkem sötétkék szemedben,~S mint e lomb, mely virágokhoz
 10 1|           fürtöm homlokodra lebben.~Mint körûlünk a nyugvó vidéket,~
 11 1|     szeliden környékez.~És szívünk, mint a madárka fészkén,~Társa
 12 1|      gyászos mezején.~Inkább halál, mint gyáva élet,~Igen, vesszünk,
 13 1|        meggyalázva,~De dicsőn halt, mint született.~1848~
 14 1|          vagytok, hol zeng dalotok?~Mint az elzüllött csalogány~Tavasz
 15 1|           Zendüljön meg a régi dal,~Mint visszhang, ajkadon.~Ki meghalt,
 16 1|          Hosszan nézek el utánad,~S mint örvény a viz alatt,~Meg-megkapja
 17 1|         Tavaszéjben, egyes-egyedül.~Mint a balzsam, a lég olyan enyhe,~
 18 1|          Egyik virág másiknak izen.~Mint eseng, mint vágy e hõ lehellet,~
 19 1|          másiknak izen.~Mint eseng, mint vágy e hõ lehellet,~Mint
 20 1|            mint vágy e hõ lehellet,~Mint susog a nyíló kelyhek mellett~
 21 1|         Hívó hangod, édes szerelem!~Mint emlék a boldogabb idõkbõl,~
 22 1|    hangokban mennyi titok rejlik,~S mint szövõdik bûvös sejtemény!~
 23 1|                 BETEG-ÁGYON.~I.~Ha, mint ellebbentett fátyol~Az életnek
 24 1|        Csillagos ég boruljon rám;~S mint holdsugár, mely a hársfák~
 25 1|           Szerelmemrõl, bánatomról,~Mint ha ajkam dalt susog.~A lyány
 26 1|         bûnös angyalom!~S lelkemen, mint tó hulláma,~Ha vihar jõ
 27 1|             parasztleánynak híjják,~Mint engemet faluhelyt úrfinak.~
 28 1|         úrfinak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
 29 1|         inganak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
 30 1|            csak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
 31 1|       szállanak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
 32 1|           édes emlék.~A nyugvó nap, mint búcsuzó szerelmes~Csókokat
 33 1|       viráginak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
 34 1|         súgarak.~Az ostor pattog és mint menyegzõre~Szilaj-vigan
 35 1|     szülõföldem!~S leborulok sirva,~Mint a vándor gyermek,~Ki édes
 36 1|       szeretlek hõbben és hivebben,~Mint valaha szívem tudhatott.~
 37 1|             én,~Úgy nézzük egymást, mint két ismeretlen,~Bár hû az
 38 1|       percnek~Édes kéjét ujra élem,~Mint dajka siró gyermekkel,~Boldog
 39 1|         elmult, bár feledni~Tudnám, mint te esküdet,~Oh de feldúlt
 40 1|            hallgat, nem tekint föl,~Mint liliom halványul,~A nászkoszorú
 41 1|        Lelkem átok és áldás közt, -~Mint viharban a tört sajka,~Csak
 42 1|     vetted-e néha észre,~Hogy a lég mint beszél félre?~Mélán suttog,
 43 1|           És e csengő-bongó hangok,~Mint, ha tűz van, a harangok,~
 44 1|             eddig rejtve volt benn,~Mint a szellő, bűvös hangon,~
 45 1|            nyári éjtszakán?~Indulok mint gazdátlan ladik,~Isten tudja,
 46 1|            képét,~Verítékét, vérét~«Mint a vadat űznek engem,~Csak
 47 1|             de szebb a liliom,~Mely mint legszebb szűzi párta,~Nyílik
 48 1|             aki gyûlöllek;~Térdelek mint szolga, sírok mint a gyermek.»~
 49 1|         Térdelek mint szolga, sírok mint a gyermek.»~Trónján ûl Báthori,
 50 1|            voltál!~Szegény Pókainé, mint egy tébolyodott,~A börtönbe
 51 1| boldogságban,~Lásd én úgy maradtam, mint szedett szõlõág,~Az én mátkám
 52 1|            VAGYOK...~Fáradt vagyok, mint az üldözött vad,~Lelkem
 53 1|        üldözött vad,~Lelkem szomju, mint a mezõ nyáron!~Bájaidnak
 54 1|          virág a másikhoz hajlik,~S mint a hõ csók, csattog a madárszó.~
 55 1|           fogy a bor,~És sohajtunk, mint körültünk~A süvöltõ õszi
 56 1|          együtt zokogott szegényke.~Mint madárnak, fészkem volt ez
 57 1|             Most is vígan fecseget, mint régen.~De akadt a háznak
 58 1|        Pacsirta sem szól édesebben,~Mint lelkemben a gondolat,~Hogy
 59 1|            lehetek veled!~Melletted mint enyelgõ gyermek~Mosolyog,
 60 1|        múlatnék, mig szunnyadoznál,~Mint álmos gyermek keblemen,~
 61 1|          világon,~Tán oly szép sem, mint képzelem,~De nékem érted
 62 1|           szeretlek én.~A szép arc, mint tavasz virága,~Alig virul,
 63 1|           minden szent emlékeim’;~S mint csónakot a hullámok dagálya,~
 64 1|       palotáknak márvány büszkesége~Mint nem éri föl rozzant födeled’!~
 65 1|    hangverseny legmennyeibb hangját~Mint od’adnám, ha nyeritne lovam!~
 66 1|         Kéjét, kínját szerelmemnek:~Mint a tengeren, hol mélység~
 67 1|           Ha tudnálak szeretni még,~Mint hajdan - bár mély volt a
 68 1|         Régi lángod’, ifju lelked’,~Mint azt egykor rám lehelted,~
 69 1|        lyány, kinn a kertben sétál,~Mint a madár, idébb vagy odább
 70 1|     szeretnék hullani én is vele,~S mint az a mag, mely már földben
 71 1|            föld érzi már a meleget,~Mint a bokor, mely új lombot,
 72 1|             hozzá járul:~«Hogy van, mint van, Sári néni?»~S alig
 73 1|          Hallgatni édes csevegésed,~Mint gyermek, úgy örülni véled,~
 74 1|             élt és megholt,~Kiittam mint méregkehelyt.~Még sem halál,
 75 1|          Rájok élő koszorút sző,~És mint álmaik haragja,~Harsog,
 76 1|            Oly nehéz lett titkom;~S mint a néma gyermek,~Amidõn megszólal,~
 77 1|        Szívem mily igazán szeret,~S mint nem mondhatja ajkam.~Árnyék
 78 1|        MARIM...~Szeress édes Marim, mint eddig szerettél,~Amint én
 79 1|           beszél velem,~S elringat, mint egy gyermeket.~Ne ébresszen
 80 1|        Megosztjuk búnk’, örömünk’~S mint hajnalban a virágok,~Mosolyogva
 81 1|        áldozott megyénk Széchenyie!~Mint szélben a barackfáról virág,~
 82 1|          Mammont, gondja semmi más,~Mint kényelem, kéj, jól evés,
 83 1|           hazafi fájdalomba,~S lesz mint a pokróc, durva és goromba.~
 84 1|         goromba.~Rug  jobbra-balra, mint a vad lovak,~És közbe-közbe
 85 1|             nemzet nem méltó õ reá,~Mint nem vala a nagy Széchenyire,~
 86 1|           élni kész,~Úgy tûnik föl, mint valamely kométa,~Kiáltja
 87 1|  Megsiratnunk a legnagyobb magyart,~Mint most, midõn hamis tan szól
 88 2|             kedvesem!~Oh mosolyogj, mint akkoron,~Midõn ringattad
 89 2|          utolszor, örökre szeret;~S mint őzike, mely’t a vadász csöve
 90 2|           övé, kit örökre szeret;~S mint vágya hevébe sülyedt csalogány,~
 91 2|           is hizelgés úton-útfelen,~Mint szerb-tövis, kiírtva is
 92 2|       népnek, ott a fejdelemnek.~És mint kufár az útcán szerteszét,~
 93 2|           megvannak~Kész udvaronci, mint a királyoknak,~És mindenik, -
 94 2|           nép kegyét:~Más nem vagy, mint hitvány udvarcseléd.~Ha
 95 2|             hitvány udvarcseléd.~Ha mint irónak pályád legfõbb vágya~
 96 2|       annyit, mennyi kell, - sokat.~Mint a szinésznek, taps a levegõje,~
 97 2|        Elhallgat, vagy máskép szól, mint akar.~Oh hõsök hõse, oh
 98 2|             divat?~Felöltnek elvet, mint csinos ruhát,~Szeretnek
 99 2|         régi lak,~Hová tíz év előtt~Mint nőmet hoztalak.~Az alkony
100 2|          tudunk meghalni a hazáért,~Mint élni érte, hűn, eszélyesen.~
101 2|       boldog nõ s egy pár év mulya,~Mint õ, hervadva, sírba hullva.~
102 2|         csoportban,~Aki oly boldog, mint én voltam,~S majd egykor
103 2|            jelenben nem talál mást,~Mint veszteséget és csalódást,~
104 2|           nézve téged,~Szerettelek, mint jó barát.~Szelíd szemednek
105 2|       Lángból hamv, mi megmaradt;~S mint vándor, ki fáradt, tévedt,~
106 2|       boldog évek,~Egymásba folyva, mint ködfátyolképek,~Ébred kihalt
107 2|        Elrengetik ez éber álmu fõt,~Mint dajkaszó a síró csecsemõt.~
108 2|           virulj ki, virulj szépen,~Mint virág vén fa tövében,~Vén
109 2|            be, völgy, diófák árnya,~Mint fészken a madár védszárnya!~
110 2|           És bõsz haraggal zúdulok,~Mint pusztító vész nyargalok,~
111 2|         Legyen oly puszta, kietlen,~Mint szivem, ez a világ!~II.~
112 2|          fekszel ott halálra válva,~Mint egykoron szegény anyád.~
113 2|             szívembe’ többé örömöt,~Mint egykoron, mint nem rég s
114 2|        többé örömöt,~Mint egykoron, mint nem rég s annyiszor -~Szépséged,
115 2|        szelid kéke,~Csendes, vidám, mint a béke;~Fényed egy nyájas
116 2|             is méla zajjal,~Suttog, mint az altató dal,~S mintha
117 2|       Egyedûl magamé lenni.~Sebeim, mint itt a fának,~Lassanként
118 2|         Zuhoghat kinn a fergeteg! -~Mint gyermekét a hû anya,~Vidám
119 2|       megvénülénk;~Úgy múlnak évek, mint napok~S már életalkony int
120 2|          van.~Sok ember él úgy itt, mint te:~Vágy és küzd hiába,~
121 2|             erős,~Ott küzde tollal, mint csatán a hős,~S mint ősei
122 2|        tollal, mint csatán a hős,~S mint ősei kardja sok száz éven
123 2|         vidám kedvvel oszolva szét,~Mint báránykák~Be-bejárják~Az
124 2|            Hajh szállnod kell, most mint gálya,~Majd mint sárkány,~
125 2|         kell, most mint gálya,~Majd mint sárkány,~Bércek ormán:~Száz
126 2|         Órahosszat nézem gyakran,~S mint a gyermek,~Elmerengek~Rajtok
127 2|          azt zengi:~Nem szeret úgy, mint én, senki.~Hallgat patak,
128 2|              Vele inkább kõsziklán,~Mint veled selyem párnán.»~IV.~
129 2|      körében,~S nyájasan mosolygva, mint hunyó nap fénye~Elenyészni
130 2|            Világ képe elhalványúl~S mint a függöny ha aláhull,~Szinpad
131 2|            sok nyeglének,~És amely, mint sellõ-ének,~Örvényt készít
132 2|      Hiuságot száz alakban,~S mely, mint szent tûz, fel-fellobban,~
133 2|          bágyadt sugár,~De nyugodt, mint öreg ember,~Akinek nincs
134 2|             és víg madárdal~Eltünt, mint a szerelem;~Az emlék is
135 2|          éje~És villám elköltözött,~Mint a becsvágy szenvedélye,~
136 2|           egykor kebeled’,~Az ifju, mint agg, újra látni vágyott,~
137 3|       bosszu s bánat,~De népek úgy, mint egyesek~Megszoknak és felejtenek.~
138 3|            más emléket nem hagyott,~Mint egy csoport szép ősjószágot,~
139 3|             diadalban fáradt kortes~Mint dandy lejt Páris felé.~És
140 3|            És sarkantyúzza tüzesen,~Mint azelőtt a szerelem.~Eszébe
141 3|           szíve újra lángra gyúlad:~Mint államférfi nem erõs,~De
142 3|    államférfi nem erõs,~De küzd ám, mint szerelmi hõs.~Egy magyar
143 3|        között,~Egy ifju özvegy, ki, mint illik,~Kigyászolt s majd
144 3|          látta, szólt vele,~Ismerte mint gyermekleánykát,~Szivében
145 3|     szenvedély kele,~Hevesb, erõsb, mint minden régi,~A gyõzelem
146 3|             jövõ országgyülésen~Már mint követ föllépni vágy;~Két-három
147 3|             Egy úri sport most úgy, mint régen,~Veszéllyel jár, költségben
148 3|          sok sebesült,~Romhányi is, mint serge, bátor~S az ellenzék
149 3|              Szalonban és közhelyt, mint eddig~S olykor valóban szereti.~
150 3|        Milyen boldog valál te honn!~Mint ibolyácska enyhe árnyban,~
151 3|           kék szemével~S meghajlik, mint a liliom,~Oly ártatlan mosolygva,
152 3|        udvarlót veszte~Romhányiban, mint annyi más,~Õ szíve eszményét
153 3|           Hulló remény, haló öröm~S mint õszi köd, rideg közöny.~
154 3|         gróf magán csak bámul,~Hogy mint egy ifjonc úgy szeret,~S
155 3|        Hiven szeretve hallgatott,~S mint férfiúhoz illik, megkért...~
156 3|        serges ezrivel.~A népklubban mint elnök székel~S tart ingerlõ
157 3|            tart ingerlõ beszédeket,~Mint õrnagy a nemzetõrséggel~
158 3|          könnyebb államférfi lenni,~Mint szép Matildot rendbe szedni.~
159 3|         Három megyébe most Romhányi~Mint fõkormánybiztos kiszáll;~
160 3|       Kacagva nézi Debrecen.~Föllép mint szónok a gyülésben,~De -
161 3|         hiánya,~Hõsebb honvéd volt, mint sokan,~Kik most kérkednek
162 3|              nem jobb volna így is, mint ha~Hazádba’ bujdokolva élsz,~
163 3|             orvosság földi szerben,~Mint földben pár arasznyi tér,~
164 3|           forradalmat úgy gyülölte,~Mint csak gyülölhet valaki:~Hisz’
165 3|            Nem szónokolt negédesen,~Mint annyi társa, kik szivökben~
166 3|          kik szivökben~Ugy érzenek, mint épen õ,~De bátorságok visszadöbben,~
167 3|           élhet egyedût,~Oly önzõn, mint önzetlenül.~Házassága sebére
168 3|           Ugy élte át a forradalmat~Mint aki immár élve holt.~A falu
169 3|             A falu népe rég ismerte~Mint jó gazdát, jó földesúrt,~
170 3|       Kedélye földjén virág nõ fel,~Mint sír fölött a liliom:~Lemondó
171 3|          fájdalom.~Husz éve elmult, mint egy álom,~De szívemben emléke
172 3|           Egy fájdalom nyilalta át.~Mint fecske fészkét, vidám dallal~
173 3|            hulló lombok halk zaját,~Mint hervadó boldog reminyim~
174 3|         Hajh, életem ugy is mi más,~Mint kora õszi hervadás!~Ezt
175 3|         válogatva szót,~Úgy címzett mint honárulót?~Ilont is ime
176 3|        testem, lelkem, lásd, beteg,~Mint üldözött, keserûn szóltam,~
177 3|        kezét csókolni,~Ilon rezzen, mint nyárlevél,~Nem vonja el,
178 3|             Most vendégem vagy, úr, mint otthon,~Szent a magyar vendégi
179 3|      kastély törzsvendége,~Álnéven, mint távol rokon.~E rejtek enyhe
180 3|            karjait,~Fel- és alföld, mint bájos egység,~Hódol e várkastélynak
181 3|             koronája;~Nyugotra sík, mint tiszta lap,~Mintegy tengerbe
182 3|          sok mindent suttog neki,~S mint gyermeket mesélõ dajka~Csititja
183 3|             nyughatatlan,~E zugba’, mint remete él,~Emlékszik s többé
184 3|         tervelt, irkált, szónokolt.~Mint államférfi s had vezére,~
185 3|             jövõnek vége már.~Mégis mint a halálra ítélt,~Ki az utolsó
186 3|          szivébe’,~S ez érzés több, mint tisztelet,~Reménytelen,
187 3|          ugyanaz hát,~Kit ismertem, mint szende lyánykát,~Ki engem’
188 3|       inkább megejti~Szegény Ilont, mint bármi más,~Merészebb csábitó
189 3|           nem hinné csábitó szavát,~Mint ártatlan leány korában;~
190 3|          szeszélynek,~Érzelme hûbb, mint férfié,~Ha meg nem rontja
191 3|           õszi hold tört fénye kél.~Mint szemfedõ borul sugára~Ilonka
192 3|      merevült arcára,~S furulyaszó, mint síri dal,~Zendûl messzünnen
193 3|             boldogítni nem tudálak,~Mint óhajtám; más fog talán.~
194 3|       Gondolta csak Ilon balját,~És mint nem fontos eseménynek~Elfödte
195 3|        boldogtalan,~Máskép éreztek, mint beszéltek,~Nem értve egymást
196 3|          jobbra válik,~A népek úgy, mint egyesek,~Szenvedtek bár
197 3|            hirt beszélni, hallani~S mint egykor, vígan lakomázni,~
198 3|             ki nem fogy, vita foly,~Mint a megyén, zajos, komoly.~
199 3|             komoly.~Valóban itt is, mint gyülésen,~Minden pártnak
200 3|             megirt Széchenyi régen,~Mint új dolgot elmondja szépen,~
201 3|          oly önérzettel hallgat el,~Mint aki nagy dolgot mivel.~«
202 3|             mindig több volt szíve,~Mint hitte, mit félt vagy remélt,~
203 3|            mit félt vagy remélt,~És mint valóról úgy beszélt.~«Nem
204 3|      Egy-egy szónok heves szavának,~Mint hajdan fenn a karzaton,~