Rész
1 1| köpenyt földhöz vágja,~S hogy pihenjen rajt’, megáll.~
2 1| ott űl s oly búsan szól,~Hogy a levél hull az ágról.~Dõre
3 1| ereszti meg szárnyvitorláját,~Hogy elsápad a kelõ hold képe.~
4 1| völgyek, bércek?~Még is mért, hogy gyakran elborúlok,~És szememben
5 1| boldogan.~Ne gúnyolódj’, hogy a virág elhervad,~A szív
6 1| Fehér kendõd sem látom már,~Hogy hallhatnám szavadat?~Visz
7 1| magán...~Csak most érzem, hogy szeretlek,~Hogy szeretlek
8 1| most érzem, hogy szeretlek,~Hogy szeretlek igazán.~Illatot
9 1| ezután...~Csak most érzem, hogy szeretlek,~Hogy szeretlek
10 1| most érzem, hogy szeretlek,~Hogy szeretlek igazán.~Tûnõ hajód
11 1| bokrok csalogánya,~Fáj talán, hogy holnap nem találja:~Ha egyik
12 1| iszom egyet,~Meg se’ mondom, hogy miért.~Tudja azt az én Istenem,~
13 1| Ássatok sírt majdan nékem,~Hogy ne tudjon a világ,~Hogy
14 1| Hogy ne tudjon a világ,~Hogy ne halljak semmi hangot,~
15 1| HÁROM ÉJ.~I.~«Nem hallod-e, hogy’ sohajt~A szél a falevelem?»~««
16 1| néha öröm-magvakat terem~Hogy magadhoz méltókép örûlhess,~
17 1| percig emlékednél~Érezhetném, hogy szerettél,~S megáldhatnám
18 1| emlékezet,~Csak azt jelenti, hogy már éj van~A félig meghalt
19 1| Oh szép menyasszonyom,~Hogy’ táncolunk a hû pár menyegzõjén.»~
20 1| mely hû visszhangod volt,~Hogy sirasson, megmaradt dalom:~
21 1| úgy bámul, ki megismer...~Hogy’ megváltozik az ember!~Áll
22 1| Én Istenem, mit vétettem,~Hogy itthon idegen lettem?~Tovább
23 1| EMLÉKKÖNYVBE.~Több éve már, hogy nálam van e lap,~Több éve
24 1| bátrabb vagyok,~Elmondhatnám, hogy híven emlékszem rád,~Elmondhatnám,
25 1| Oh de feldúlt ifjuságom’~Hogy feledjem? Nem lehet.~E koszorú
26 1| vágynék utóljára.~«Ne kívánd, hogy megáldjalak,~Nem hallgatja
27 1| Visszakéri jogait:~Eljövök, hogy megbocsássak,~Vajha ez meggyógyithatna!~
28 1| titkos fájdalomról.~Tudod-e, hogy korán reggel~Olyan búsan
29 1| Nem vetted-e néha észre,~Hogy a lég mint beszél félre?~
30 1| a hold reám~S úgy kacag, hogy csillag-könnye hull.~1851~
31 1| rám!~Azért megyek lassan,~Hogy itt megnyughassam,~Az út
32 1| van e mellett,~Kenderből hogy jobb se’ kellett,~Jó hajlós
33 1| fájdalom, mélyen eltemetve,~Hogy a sokaságnak ne telhessék
34 1| miénk a becsület,~Oh de hogy lássalak vérpadon titeket!»~
35 1| átölelve tartja és nem látja,~Hogy’ suhan ki gyorsan a hóhérral
36 1| Meglebbented fényes szárnyad’,~Hogy’ ne futnék te utánad!~Hol
37 1| tagadd el, amit szíved érez,~Hogy lehetnél csak te érzéketlen?~
38 1| süvöltõ õszi szél;~Jól illik, hogy ide ûltünk,~Hull reánk a
39 1| látlak-e még vagy sem!~S hogy ne lásson, úgy akarta Isten.~
40 1| emberek, bár e ház tiétek,~Hogy nyugodjam benne, engedjétek~
41 1| háza összeomlott.~Hazáját hogy veszély fenyegette,~Régi
42 1| udvarházból,~Három éve immár, hogy ott gyászol;~Napról napra,
43 1| Egyetlen árva múlatságom,~Hogy elsohajtom nevedet,~S álmomban
44 1| Mint lelkemben a gondolat,~Hogy jó kedvem leszögzett szárnyit~
45 1| érzek, nem is tettetem.~Hogy’ örûljek, midõn szivem szakad
46 1| ahova úgy vágyom,~Tudom, hogy kedvelnétek engemet,~Szívem
47 1| tiprott homlokod~Úgy megaláz, hogy szánlak téged.~Nem vádollak,
48 1| szánlak téged.~Nem vádollak, hogy megcsalál,~Csak nem szerettél
49 1| pásztortűz lobog.~Mégis, hogy újra láttalak,~Mégis, hogy
50 1| hogy újra láttalak,~Mégis, hogy oly boldogtalan lől,~Mi
51 1| Maradt még annyi fájdalom,~Hogy értsen, érezzen veled~S
52 1| is a világot,~S tanulom, hogy mi az élet,~És minden nap
53 1| föl-följajdul,~Meg-megkérdi eszemet:~Hogy’ szeresse, akit gyűlöl,~
54 1| szeresse, akit gyűlöl,~Hogy’ gyűlölje, kit szeret?~Visszakér
55 1| Avagy mért nem adta Isten,~Hogy régebben lássalak,~Midőn
56 1| téged?~Szeretlek, de érezem,~Hogy csak egy eljátszott élet~
57 1| beh boldog!~Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt~Két virágot,
58 1| végsugára reszket...~Oh hogy’ várja, várja már az estet,~
59 1| elalunni tavaszig!~Elfeledném, hogy elhervadt idején,~Ki se’
60 1| bimbajában a remény,~Elfeledném, hogy már ősz lett életem,~Nem
61 1| alatta;~Fáradt szegény, de hogy’ is ne?~A nap oly melegen
62 1| Mind a kettő véle van még,~Hogy biztassák, enyhitgessék.~
63 1| pitvarban~S úgy örvend, hogy a komondor~Farkat csóvál,
64 1| De a fiú hozzá járul:~«Hogy van, mint van, Sári néni?»~
65 1| fogják mondani:~Beh kár, hogy nincs közöttünk!~És kedvesednek
66 1| ezer áldást,~Jól tette, hogy nem szeretett,~S okosan
67 1| Oh édes-kedves lyánykám!~Hogy’ fogsz maradni nélkülem~
68 1| mit hagyandsz?~Úgy fáj, hogy épen semmit.~Egy sírt, talán
69 1| vágyam’!~Súgd meg, súgd meg, hogy szeretem~Lángolón és híven,~
70 1| szabadság;~Egy ember Isten - hogy’ tűrhetni meg!~Dicsőségét
71 1| dalában~A költő szíve majd hogy megszakad,~S némán kiált:
72 1| tréfaszó;~Nem én hibám, hogy Pegazusom szárnya~Megtörve
73 1| hírlapírók és költõk között,~Hogy nem is író, aki nem vívott -~
74 1| siralomra készte?~Mi nagy dolog, hogy porhüvelyt cserélt~Oly férfiú,
75 1| ugyan hát mit vétettél,~Hogy annyi minden zászlójává
76 1| akár százat,~Avagy igéri, hogy csinálni fog,~(Nem költemény,
77 1| beszéddel egyaránt hadar,~Hogy semmi sem lesz addig a magyar,~
78 1| lelkesedni tud.~Ki oly merész, hogy az ilyesmit kétli?~Mindjárt
79 1| Széchenyi is már régen elavult,~Hogy újra éljen, én reám szorult,~
80 1| üt az óra.~Boszant ugyan, hogy gróf még nem vagyok,~S amennyit
81 1| összelophatott,~Fordítja, rontja, hogy szebb, új legyen,~Gõgjében
82 1| mosolyog,~Azt mondja rá, hogy próféta-dolog.~ Van olyan
83 1| élt, ott írt és szónokolt,~Hogy hánynak, hányszor, minek
84 1| képes;~Eszem is van annyi, hogy hamar belátja,~A kritikusnak
85 2| kicsiny fiad’, -~Lásd az idõ, hogy’ elhalad!~De mosolyod még
86 2| gyönyörűség~Áradoz szét s érzem, hogy a világon~E valónál nem
87 2| vadássza mindenképen,~Azaz, hogy nem csupán a költő épen,~
88 2| koszorút arat.~Nem is kívánom, hogy tapsoljatok,~Csak arra kérlek,
89 2| mindeniknek megvan a varázsa,~Hogy szónokot s írót megbabonázza.~
90 2| nagy dob, nagy harang’.~Hogy’ írják és szavalják ékesen,~
91 2| kufár az útcán szerteszét,~Hogy’ ordítják a honnak szent
92 2| igaz, mikép az egyszer-egy,~Hogy a népeknek épen úgy megvannak~
93 2| talán el sem hiszed nekem,~Hogy még te sem vagy ám udvartalan,~
94 2| megvan az a rossz szokásod,~Hogy amidõn már sikerülni látod,~
95 2| súgnak s távolról se’ véled,~Hogy mennyi mindent elhitetnek
96 2| állsz,~Azt sem tudod hamar, hogy mit csinálsz;~Ködében elméd
97 2| Egy árva píssz elég lesz, hogy megölje,~S kit meg nem ijjeszt
98 2| a miniszter~Parancsolni hogy’ is mer?~Sok embernek egy
99 2| megtanuljuk-é még valaha,~Hogy élni tudunk híven a hazáért?~
100 2| lassanként azt is elfeledjük,~Hogy tudjunk érte halni, hogy
101 2| Hogy tudjunk érte halni, hogy ha kell?~1869~~
102 2| átölelted,~S örömben ége lelked,~Hogy bátor és eszes.~Beszéltük,
103 2| Nem hittem, nem hittem, hogy még ezt megérjem.~Nem hiszem,
104 2| Reggelig meghalok!»~«Nem lehet, hogy meghalj, nem lehet, nem
105 2| hû szivre lelni a világon~Hogy mily nehéz, nem tudhatod.~
106 2| Oh miért is ösmerélek,~Hogy csak egy pár évet élj~Karjaim
107 2| arcomon lebeg,~Suttogva kérd: hogy’ vagy szegény beteg?~Jobban
108 2| kedvesére, messze~Mikor lesz az, hogy nõül vehesse?~Õ is árva,
109 2| tolúl.~Hajh ki tudja, rátok hogy mi vár?~Kétszer árva, kinek
110 2| Jön az uton arra;~Megáll, hogy a~Lyány panaszát hallja.~«
111 2| kettõt.»»~«Nem érdemli,~Hogy soká várj reá,~Nem hû az,
112 2| engedi~Hervadni virágát?»~««Hogy kisütött~A szabadság napja,~
113 2| telet látott.~Látszik is, hogy már elfáradt,~Némely ága
114 2| ott is egy-egy sebhely.~De hogy ím a fecske megjött,~És
115 2| Isten, Isten mit vétettem,~Hogy így itélsz énfelettem~S
116 2| eltelik majd~Négy század,~Hogy a magyart emészti a~Búbánat.~
117 2| vígan búsult,~Szíve majd hogy megszakadt.~Ezután már bor
118 2| összhang a sok színben,~Hogy’ kibékül benned minden.~
119 2| bús, komor dalom.~A honra hogy szebb nap derûlt,~Hajh örömem
120 2| megint találkozunk?~Sok éve, hogy nem láttatok,~Én is, ti
121 2| nyugszik ott,~Még ifju volt, hogy innen távozott;~Sok zordon
122 2| Csak arra gondoltam:~Ti hogy’ megifjodtok,~Bár tünnek
123 2| Ez is, az is, oh hazám,~Hogy még állasz, nincsen véged,~
124 2| inkább - sok nem véli’ -~Hogy ki árulód vala,~- Klió majdan
125 2| bonyodalma~Annyiféle s oly nehéz,~Hogy egy könnyen meg nem oldja~
126 2| alkony ködébe’,~Vaj’ melyik? Hogy’ tudhatnám én,~Régi rajtunk
127 2| Fel is köszöntöm tél apót,~Hogy újra visszatére:~Terítsen
128 2| Senki, csak a bõsz zivatar.~Hogy’ fú, jajgat, hogy elvadúl!~
129 2| zivatar.~Hogy’ fú, jajgat, hogy elvadúl!~Ösvényt, útat befú,
130 2| Csalfa, csalfa... oh hogy is ne!~Egy szó igaz sincsen
131 2| Mind mással táncoltam;~Hogy boldog lehessen,~Ne féltsen,
132 2| kis patak,~Igaz-e, mondd, hogy vívtanak?»~««Vívtak és elesett~
133 2| UTCÁN.~Hogy épül Pest minden soron,~
134 2| épül Pest minden soron,~Hogy sürr-forr’ benn’ a néptömeg!~
135 2| bús régi dal.~Arról zeng, hogy mi az élet:~«Árnyék, amely
136 2| VIGASZTALÓ.~Ej ne búsulj, hogy öregszel,~A természet rendje
137 2| fényû szép napod’.~Ne bánd, hogy már hagyogatnak~A remények
138 2| súlya nagy.~Hát ne búsulj, hogy öregszel,~Itt a bor, kocints
139 2| hû sziv~Honfi-bánatában,~Hogy az utód, vak dühében,~Ahelyett,
140 2| vak dühében,~Ahelyett, hogy védje,~Megújúlt õsalkotmányát~
141 2| kérdem én:~Mi dolog az, hogy az idén~Semmit sem termettetek?~
142 2| Amint olykor jó kedvébe’,~Hogy virúlj, megöntözött.~1899~~
143 3| Reánk jött éhes vampyr-népe,~Hogy szívünk vérét szíja ki...~
144 3| zsandár előbb ment.~Azaz hogy menne s nem lehet.~Egy megbotol
145 3| egyszerü katona?~Ennyi kérdésre hogy feleljek,~Sok névre egy
146 3| száz trilla és mosoly.~S hogy pár napig kedvére múlat,~
147 3| fiától sokan zokon vették,~Hogy mért nem sírt keservesen.~
148 3| Matilddal együtt a hazát,~S hogy teljesítse honfi tisztét,~
149 3| hölgye arra is rá birja,~Hogy egy lap fõcikkelyit írja;~
150 3| férjem,~Nem is ohajtom, hogy megérjem.»~«Én sem, grófné,
151 3| gróf, ön ostoba!»~Matildot, hogy nem látogatta~Romhányi félhónapja
152 3| Addiglan udvarolgat másnak,~Hogy féltse az. Kopott fogás,~
153 3| de unja már,~Restelli, hogy így tettet folyvást~S csak
154 3| csak alkalmas idõre vár,~Hogy megbocsásson kedvesének,~
155 3| volt egészen,~Úgy éljenzik, hogy reng a ház.~Matild is tapsol,
156 3| Világos, mért udvarla néked,~Hogy Matildban féltékenységet~
157 3| húga, hajh, most érti meg,~Hogy csak játékszeréûl szolgált~
158 3| szíve még most is szeret.~Hogy könnyét, mely arcára csordúl,~
159 3| minden oda van,~És érzi, hogy boldogtalan.~Eloszlott az
160 3| Ilonkának udvarol.~Ilon, hogy töltse atyja kedvét,~Mindig
161 3| Telegdi gróf magán csak bámul,~Hogy mint egy ifjonc úgy szeret,~
162 3| múltat és jövõt:~Kétségbe oh hogy’ ejtse apját~És búba egy
163 3| Megcsalja azt, ki szereti?~Hogy’ tettesse, amit nem érez?~
164 3| bosszut állhatok.~Érezze, hogy soh’ sem szerettem,~Feledve
165 3| e drága fõt.~Ki tudj a, hogy mi lesz belõle~Miniszter-é
166 3| vallja untalan,~Szerencse, hogy sok dolga van.~Mert íme
167 3| malheurön úgy felindul,~Hogy eldob egy csomó reményt,~
168 3| Mindenre jó eszköznek vélik,~S hogy szenvedd, mit nem szenvedél,~
169 3| száll a multba gyakran,~Hogy megpihenjen és feled...~
170 3| régi helyre,~Azt vélve, hogy elõbb hatol.~Még soha sem
171 3| Nem áhit fényes hivatalt.~Hogy boldogítson, legfõbb vágya,~
172 3| is fölvenni,~De hitte, hogy csak fõnemes~Képes kormányra
173 3| nyugalmat,~Rég elfeledték, hogy ki volt;~Ugy élte át a forradalmat~
174 3| Hazug szerelmet esküdött,~S hogy megboszulja hiuságát,~A
175 3| nem kimélt pénzt és idõt,~Hogy enyhitsen sok szenvedõt.~
176 3| Romhányinak kedvenc dalát,~Hogy észre vészi, keze reszket,~
177 3| csupán:~Szakács azt mondja, hogy úr légyen,~Lehet, igy járni
178 3| nagy jelenetet,~Romhányi hogy’ fog szónokolni...~Nem kínozom
179 3| od’adnám, amit adhattam,~Hogy mennyit ér, nem kérdezem.~
180 3| halvány lombokat,~Négy napja, hogy felkelt az ágyból,~Ma jött
181 3| keresnek, mert tudják jól,~Hogy egykor ellenfél valánk.»~
182 3| áthat,~S melyrõl nem tudni, hogy vajon~Öröm szülé vagy fájdalom.~
183 3| Romhányi percrõl-percre érzi,~Hogy innen most el nem mehet.~
184 3| mily léha volt!~Azt hitte, hogy hazája épül,~Ha tervelt,
185 3| kitünt im a vész idején,~Hogy legfeljebb jó közlegény.~
186 3| jövõre vársz.~Mert nem tudom, hogy pályád végén,~Túl a képzelgõk
187 3| vallja, érzi azt,~Oh érzi, hogy Ilonka képe~Eszménnyé vált
188 3| egy év után.~E változást hogy értse meg jól,~Telegdi a
189 3| ez ellenmondást?~Sorsunk, hogy megboszuljuk egymás~Reám
190 3| gyönyört s fájdalmat érez,~Hogy ily közel van kedveséhez,~
191 3| Bocsásd meg bûnöm’, Istenem!~Hogy sûlyedek, oh jaj mi lettem,~
192 3| sejtelem.~Azt álmodám, lásd, hogy meghaltam,~Ezüstös szemfedõ
193 3| dõreségem’ megvetette,~És hogy remélnem nem szabad,~Igy
194 3| Annyit megmondok most elõre,~Hogy hõsöm nem lesz Don Juan,~
195 3| ünget:~«Az Isten tudja, hogy mi lesz.»~Romhányi hallgat,
196 3| Vezessen Isten útadon,~Hogy mentsd meg, visszavár e
197 3| rá lelni szót.~Gyalázat, hogy most igy beszélünk,~Dicsõségünkön
198 3| Elmondogatják sorra,~Hogy mit s mit nem tett volna
199 3| Érezte s most is érzi még.~Hogy nyomorultan el nem vesztünk,~
200 3| merûltél~És lelkesítéd népedet,~Hogy védje, nem kimélve vérét,~
201 3| balsugalmait.~S te tiprott hõs, hogy’ meggyaláznak,~Kikért te
202 3| lesz e láznak~Megismerik, hogy ki valál.~Nemzet-hiuság
|