Rész
1 1| Homályodban magát elrejtheti~A nõ, ha részeg férje kergeti.~Kegyes
2 1| titok;~De most, de most, ha rád tekintek,~Csak sírok
3 1| gyáva élet,~Igen, vesszünk, ha veszni kell,~De küzdjünk,
4 1| beront, mert az ellen~Jobb ha meghal, mintha lõtt.~Nem
5 1| szól - de megkólintunk,~Ha csatánk rossz véget ér!»~
6 1| víg a székely ember,~De ha víg, akkor bolond,~Muszka
7 1| könnyet, oh nép, hogyha tudsz,~Ha adhat még a fájdalom,~S
8 1| Napszemed visszfénye ég.~Oh ha zúgó szél lehetnék,~Átölelne
9 1| utólszor láttalak most,~Vagy ha látlak ezután...~Csak most
10 1| egy fekete pont még.~Oh ha napsugár lehetnék,~Kísérhetne
11 1| hogy holnap nem találja:~Ha egyik hull, nyílik más virág.~
12 1| BETEG-ÁGYON.~I.~Ha, mint ellebbentett fátyol~
13 1| Szerelmemrõl, bánatomról,~Mint ha ajkam dalt susog.~A lyány
14 1| lelkemen, mint tó hulláma,~Ha vihar jõ éjtszakára,~Megmozdúl
15 1| Felhõk takarják a napot;~S ha olykor az est csillagában~
16 1| a pillangó sorsát,~Mely ha átéli a tavaszt,~Hulló virág
17 1| legény szeret,~Oh Istenem, ha még egyszer láthatnám!»»~
18 1| szenvedésiben.~Mit tudom? Elég ha érzem itt bent,~Van valamim,
19 1| tanúltunk hajh! szenvedni még.~Ha évek múlva majdan újra látlak,~
20 1| Idõ és élet elrabolta rég;~Ha mondhatnók: szenvedni megtanultunk,~
21 1| köztünk ne puszta szó legyen,~Ha nem lehet oh bár egy boldog
22 1| Néma a haldokló ajka,~Majd ha fájni fog az élet,~Kincs
23 1| csengő-bongó hangok,~Mint, ha tűz van, a harangok,~Egymás
24 1| minden elvész.~ Tudod-e, ha az éj csendes,~Nem hallik
25 1| fában, légben szerelem!~Ha édes hang súgná nevemet,~
26 1| édes hang súgná nevemet,~Ha egy szép lyány ülne itt
27 1| Azaz hogyha lova volna,~De ha ló nincs, van egy pálca,~
28 1| kréta, rajzol egy párt,~Ha eltörik sem vall nagy kárt.~
29 1| virágot,~S boszus apám ha megdorgált érte,~Velem együtt
30 1| jobban õrli a bú,~Omladozik, ha erõsebb szél fú.~A teremben,
31 1| útnak indul gólya, fecske,~Ha szállhatnék oly szabadon!~
32 1| koszorút hajít felém;~S ha ébred egy-egy fájó emlék,~
33 1| szánalom, mit hajnalomra vet,~S ha kitekintek néha únalommal,~
34 1| legmennyeibb hangját~Mint od’adnám, ha nyeritne lovam!~Vigan fütyölve
35 1| van.~Ne szóljatok meg, ha folyvást merengek,~Amit
36 1| helyett sírhatnék szemem?~Ha ott látnátok, ahova úgy
37 1| OH HA KI TUDNÁM FEJEZNI...~Oh
38 1| KI TUDNÁM FEJEZNI...~Oh ha ki tudnám fejezni,~Ami küzd,
39 1| Más föld a hullámokon.~Oh ha ki tudnám fejezni~Metsző
40 1| Csalfa nő, hűtlen barát.~Oh ha ki tudnám fejezni~Mikor
41 1| Nyomorának tengerén.~Oh ha ki tudnám fejezni~Kéjét,
42 1| kiderűlne minden csillag,~Ha a vész elcsöndesül.~Oh ha
43 1| Ha a vész elcsöndesül.~Oh ha ki tudnám fejezni~Mindazt,
44 1| Kelyhökben ami fölcsillámlott.~Ha tudnálak szeretni még,~Mint
45 1| Ott jól pihentél egykoron;~Ha nincs szívemben szerelem,~
46 1| Kandallódnál a karosszéken,~Ha mintegy elringatva, ébren~
47 1| vén udvarház csarnokán,~S ha elhangzott az Isten-hozzád,~
48 1| szivem oh miért érzesz,~Ha vágyad gúnyol és hazud’?!~
49 1| PÁRBAJ ELŐTT.~Ha az ember halálra vár,~Magába
50 1| Élõ bánat lett a hû lyány.~Ha a nap már lemenõben,~Ott
51 1| bokrétám, szép bokrétám,~Majd ha Marim felkelt,~Harmatoddal,
52 1| Mondj neki jó reggelt.~És ha meg nem sérted,~S meghallgatná
53 1| mégis,~Én szeretni foglak,~Ha szegényebb léssz is.~Megélnék
54 1| ESTE TŐLED HA ELVÁLTAM...~Este tõled ha
55 1| HA ELVÁLTAM...~Este tõled ha elváltam,~Édes búval nézsz
56 1| szobádban~Édes szép galambom!~Ha melletted, ott ülhetnék,~
57 1| Marim és taníts feledni,~Ha a honfibút is elfeledni
58 1| szerelmed tud boldoggá tenni,~Ha boldog lehetne, ki hazát
59 1| melyet fizetni kell,~S ha lelkével adózik egész Róma,~
60 1| kínál minden lépteden,~S ha éjjel üt a légyott várt
61 1| meg folyvást tenni hív;~Ha ijeszt is a kétség rémes
62 1| Ifjuságom ma-holnap oda lesz,~De ha Isten csillagomnak kedvez~
63 1| testvér;~«Mégis adok jó áron,~Ha a füled’ levágom.»~Le is
64 1| egy percig láthatnám!~S ha esténként gyermekünket~Karjaidon
65 1| halál csupán csak akkor érte~Ha már nem értitek, miket beszélt,~
66 1| se tudja, mit tegyen.~S ha jobbra, balra szidják, mosolyog,~
67 1| róla.~Úgy lesz, úgy lesz, ha mondom~Haja, haja, galambom!~
68 1| vagy másról álmodozik.~Jaj ha másról, jaj ha csalni akar...~
69 1| álmodozik.~Jaj ha másról, jaj ha csalni akar...~Hervadjak
70 1| költõ nem barátja,~Csak úgy, ha dicsér és hibát fedez,~S
71 2| a szegény magyar poétát,~Ha más felé vinné immár a nótát.~
72 2| szerb-tövis, kiírtva is terem,~S ha annyi volna a nagy emberünk,~
73 2| kéne lennünk!...~Avagy, ha tetszik, ám ne tűrjetek,~
74 2| Megengedem, de úgy tapasztalom,~Ha megtekintem titkát a dolognak,~
75 2| De mások elhiszik, - s ha belesûlnek,~Egy új reményre
76 2| Tanácsadód az érted felelõs,~S ha nem szégyelli udvaronccá
77 2| Megríkató pathosszal ajkadon,~Ha önzésbõl vadászod nép kegyét:~
78 2| mint hitvány udvarcseléd.~Ha mint irónak pályád legfõbb
79 2| csak bérbe adtad tolladat.~Ha hiúságból kapsz a tapsokon,~
80 2| hitét örömmel porba ejti?~Ha néma vagy, hol szólnod kellene;~
81 2| mindenütt csak gyávaság marad.~Ha küzdve tûrni még meg nem
82 2| bátorsága mindjárt oda vész,~Ha hangos éljent, dörgõ tapsokat~
83 2| tudjunk érte halni, hogy ha kell?~1869~~
84 2| német,~Erõd, eszed van, ha meg kell lenni,~Csak a szótól
85 2| mért küzdeni véled,~Magadat ha igy agyon beszéled?~1869~~
86 2| Beszéltük, mindenikbõl~Mi lesz, ha nagyra nõ;~Tréfáltunk és
87 2| kitárult mult, jövõ.~Mondád, ha majd elaggunk,~Hajunk ezüst
88 2| lõn leánykád,~Oh Istenem! ha látnád~S ölelnéd kis fiad’.~
89 2| ölelnéd kis fiad’.~Oh Istenem, ha látnám~Még egyszer arcodat,~
90 2| látnám~Még egyszer arcodat,~Ha köztünk itt lehetnél,~Ha
91 2| Ha köztünk itt lehetnél,~Ha percre megjelennél~E kedves
92 2| megjelennél~E kedves fák alatt!~Ha látnám lelked fényét,~Amint
93 2| nemzetem, oh magyar nemzet,~Ha mondhatnám azt is: te nagy!~
94 2| drága bért.~Oh tûrd el érte, ha kimondom,~Mi nyom, mi fáj,
95 2| párok,~Meg nem zavarlak, ha mélázok,~S megenyhülök...
96 2| Nem hiszem, nem hiszem, ha mondod is, férjem!»~«Szerettem
97 2| kardom’ s paripámat,~De ha felnõ s lelkén hitszegõ
98 2| felettünk,~Szenvednünk kell, ha szerettünk,~Ürömünk csak
99 2| búra hív.~Eszményét szivünk ha véli,~Kincseit hányszor
100 2| gyermekségem,~Ifjuságom szomorú,~S ha derült is olykor nékem,~
101 2| szeretsz s akik szeretnek~Ha bántanak, ha megsebeznek;~
102 2| akik szeretnek~Ha bántanak, ha megsebeznek;~Ne haragudj’
103 2| De öntsd ki szíved’, s ha letörléd~A fájdalom kicsordult
104 2| váratlan jöhet halálunk~S ha egymástól haraggal válunk,~
105 2| lágyan enyhe szellõ,~S majd ha száll az alkonyat,~Esti
106 2| pihenõ, jó sirnak is,~Legyen, ha kell, hát annak is.~Ringasson
107 2| felvirulnak itt.~De élek-e addig? Ha élek, ha nem,~Nõjetek fel,
108 2| De élek-e addig? Ha élek, ha nem,~Nõjetek fel, kis fák,
109 2| Ide jõ a gyermek, gyümölcs ha pirul,~Tilos gyönyört szaggat
110 2| gondviselõ Isten jó termést ha ád,~Ide gyûl ki õszszel
111 2| Oh add vissza nekem!~Vagy ha nem, éjbe borúljon~Kék egû
112 2| lesz... Kisértsük meg:~Hát ha tán,~Mámor nélkül, jobban
113 2| Virágokkal enyelegve.»~«Majd ha folyó, tenger lettem,~S
114 2| folyjon szó, csengjen pohár!~Ha minket a végóra vár,~Szelíden
115 2| folyjon szó, csengjen pohár,~Ha búsan is, bucsúra bár!~Im
116 2| között~Bánatos sohaj kel.~Oh ha kinn az erdőn volna,~Oh
117 2| kinn az erdőn volna,~Oh ha rajt’ madár dalolna,~Oh
118 2| rajt’ madár dalolna,~Oh ha játsznék a szellőkkel~S
119 2| önmagának árt~S új szolgaság, ha nem ismer határt.~És álla
120 2| Összefoly az öröm s bánat.~Szép, ha derűlt az ég boltja,~Egy-két
121 2| Hallgat patak, hallgat madár,~Ha az idő majd őszre jár;~Mikor
122 2| szemedet látom-e még vagy soha?~Ha nem látom, csak tél nekem
123 2| madár kelet felé sebesen:~Ha szállhatnék én is hozzád,
124 2| Szeress engem’ igazán!»~«Ha akarnám sem lehet,~Mert
125 2| vágya.»~«Mit ér a gazdag, ha vén,~Csak ifjamra vágyom
126 2| ez útban,~Mit csináljunk, ha úgy van!~Szenvedünk még
127 2| Mérnök helyett mérõ... ha mind egybevészed:~Jó magyar
128 2| nyers,~Megtûri a próza, ha nem tûri a vers;~Tanuld
129 2| elhalványúl~S mint a függöny ha aláhull,~Szinpad dísze meg
130 2| Virúlhat kinn a jégvirág,~Ha kézben telt pohár van!~Fel
131 2| más, oh emberszív, -~Tél ha egyszer béhavaz,~Hiú vágyad
132 2| ház alig bírja,~De azért, ha erõsb lenne,~Sem alunnám
133 2| hass,~Világra ne hallgass,~Ha dicsér, ha gyaláz;~Mit tartasz
134 2| ne hallgass,~Ha dicsér, ha gyaláz;~Mit tartasz igaznak,~
135 2| az élet,~De vídoran éled,~Ha gyõzzük a bajt;~Állj bátran
136 2| Fordulva sohajt.~S mégis ha csalódva,~Szerencse se’
137 2| hûség~Örök kötelesség,~S ha messze a cél,~Enyhítsen
138 2| Megállok és eszembe jut,~Ha elmegyek mellette még:~Az
139 2| Lépést tartva az idõvel,~Ha a nép bölcs véne vagy,~Szavad
140 2| barátja,~Nem hízeleg, s ha báját mulni látja,~Némán
141 2| tágas terem,~Ez asztalnál, ha késõn fenmaradtunk,~Hazánk
142 2| is már átküzdött hazánk;~Ha hû marad a nemzet önmagához,~
143 2| erõvel,~Honfikar és hûség;~De ha egyszer, oh magyar nép,~
144 2| Semmit sem termettetek?~Ha ez így tart, bizony Isten,~
145 2| Minél dúsabb koronád!~De ha nézek is rád búsan,~Csak
146 2| hogyan tudjak,~A méla bú, ha meglepett?~Hogyan fecsegjek,
147 3| függetlenség jelszavával,~S legyen, ha kell, forradalom.~De majd
148 3| Magyarhon nem lesz, jó, ha volt.~Mi tért nyujthat e
149 3| embert mindig megtapsolják,~Ha tart zajos beszédeket.~De
150 3| él és halni is hanyag;~S ha bolygat nagyravágyóbb szellem,~
151 3| hódolat tetszik neki,~S ha olykor vonzalomra serken~
152 3| Romhányi többet mit se’ kér.»~«Ha jól tudom, ön még nem férjem,~
153 3| nõ érezze, mit veszít,~S ha hû lovagját jól megsínli~
154 3| És mégis komoly hajadon~Ha méláz mélyen kék szemével~
155 3| lett vón’ az az asszony,~Ha hozzá nõül adlak én.»~«Kihez
156 3| Megérni a várt võlegényt,~S ha még lehet, folytán a nyárnak, -~
157 3| Nyugodtan helyzetét vizsgálja:~«Ha meghal majd szegény atyám,~
158 3| Mindaz, mi várhat még reám.~S ha boldog nem lehetek többé.~
159 3| meg nem lõtte zsandár,~Ha rá még kínosabb halál vár?~
160 3| fogára,~S lassanként, jó, ha eltakar~Leplével száraz
161 3| jobb volna így is, mint ha~Hazádba’ bujdokolva élsz,~
162 3| bátorságok visszadöbben,~Ha népkegy csábja lép elõ.~
163 3| megnyugodni a szív hol fog,~Ha nem találja otthonát?!~Eladta
164 3| magányt kerûl;~Oltár elõtt ha térdre omlott,~Marad csak
165 3| veszteség, uj gyõzelem,~Ha néha errõl társalognak,~
166 3| rossz van abban, Istenem,~Ha gyõzne tiprott nemzetem?»~«
167 3| Telegdi nem feddette nõjét,~Ha sorsán szivbõl könnyezett,~
168 3| sorsán szivbõl könnyezett,~Ha bujdosót vendégül rejtett,~
169 3| Ottan feküdt a kertek alján,~Ha meg nem halt, ájult talán;~
170 3| Ez gróf Romhányi úr.»~«Ha gróf is, nem bir e vidéken.»~
171 3| Nem kínozom a betegei.~Ha nagy, csodás és szörnyû
172 3| igy van több száz éven át.~Ha jobb dolgunk van, meg nem
173 3| csak akkor csüggünk igazán,~Ha tönkre tettük, a hazán.~
174 3| gondjait.~S bár jobb lett vón’, ha ér halálom~A kert alatt,
175 3| éltem’ önnek köszönöm.~S ha egykor azt önért áldoznám,~
176 3| szólj, halálra sértesz,~Ha házam’ ujra megveted.~Elég...
177 3| máskép tennénk-e vajon,~Ha szívünk új reménybe’ dobban,~
178 3| szívünk új reménybe’ dobban,~Ha szenvedélyünk lángra lobban?~
179 3| hitte, hogy hazája épül,~Ha tervelt, irkált, szónokolt.~
180 3| A kandalóhoz véle ûl,~S ha énekel a zongoránál,~Hallgatja,
181 3| nyájas, víg, beszédes,~S ha kell, érzelmes és komoly,~
182 3| Érzelme hûbb, mint férfié,~Ha meg nem rontja hiu érdek,~
183 3| tévedést siratni, bánni,~S ha nem vár boldogabb jövõt,~
184 3| küzdelmeit,~S vigasztalni: ha mindent vesztett,~Maradt
185 3| szivbõl, könnyhullással~Ha meghalok, majd engemet?~
186 3| fog talán.~Bocsáss meg, ha nem láthatnálak,~S ez volna
187 3| vidám hajnalra virradok,~Ha látlak és veled vagyok.»~
188 3| Elrejtve nappal szenvedélye,~Ha társaságba’ megjelen.~Sõt
189 3| erõsb a régi rabbilincs.~Ha sorsuk egyszer jobbra válik,~
190 3| Lelkök képzelt jövõben él,~S ha mind azt könnyen el nem
191 3| új-új hévvel küzd a résen,~Ha nõ a szenvedély foka.~Az
192 3| A fõvárosban és vidéken,~Ha összegyûlnek hárman-négyen,~
193 3| szóra kész,~Bölcselkedik, ha késõ immár,~S utólag mindig
194 3| jövõjén kétségb’esett,~S ha kardjával meg nem menthette,~
195 3| nem tett volna ez,~Amaz, ha épen nem lett volna~És e
196 3| épen nem lett volna~És e ha mindent elfedez.~Nem ismétlem,
197 3| bálványt teremt magának,~Ha jó szerencse emeli,~Hisz
198 3| mintegy önmását tiszteli,~S ha a balsors csapása éri,~Bálványát
199 3| küzdelemnek nyerje bérét,~Ha gyáván veszt, mindent veszít:~
|