Rész

  1 1|         harmatot hoz,~Örömkönyût nekem;~Oh légy a nagy világon~Egyetlen
  2 1|                 alkony a táj kék egére.~Oh minõ kép! smaragd halmok,
  3 1|                 árnyán~Meg-megpihenünk.~Oh ily zöld az erdõ,~Oh ily
  4 1|   Meg-megpihenünk.~Oh ily zöld az erdõ,~Oh ily kék az ég,~Ily piros
  5 1|           szerelmet és lombnak virágot:~Oh szép tavasz, szép ifjuság!~
  6 1|                 már életedben~Veszendő, oh szegény hazám!~Tatár, török
  7 1|                hallik el.~Ejts könnyet, oh nép, hogyha tudsz,~Ha adhat
  8 1|                Napszemed visszfénye ég.~Oh ha zúgó szél lehetnék,~Átölelne
  9 1|                Ott egy fekete pont még.~Oh ha napsugár lehetnék,~Kísérhetne
 10 1|              fénye csak sötétbe’ támad.~Oh ragyogj hát szivben és egen!~
 11 1|                Csak hangodat hallom én,~Oh kedvesem, édesem!»»~«Nem
 12 1|                 Csak szemedet látom én,~Oh ragyogó csillagom!»»~«Nem
 13 1|           halott,~Kedvesét várja hiven,~Oh szegény tébolyodott!~Oly
 14 1|                 A lyány remeg és susog~«Oh kedvesem, édesem!»~Fenn
 15 1|                Fut, sir, felsí a leány~«Oh ragyogó csillagom!»~Hullám
 16 1|             1850~~~SÓHAJ.~Szállj dalom, oh siralom sohajja,~És sírd
 17 1|               Mi az ott a távol ködébe,~Oh mi az ott kelet felé?~A
 18 1|       Szilaj-vigan vágtatnak a lovak.~««Oh ifju úr, engem megöl a bú.»~«
 19 1|           faluban egy jó legény szeret,~Oh Istenem, ha még egyszer
 20 1|               rád, híven emlékezvén.»~««Oh ifju úr!»»... «Oh szép menyasszonyom,~
 21 1|        emlékezvén.»~««Oh ifju úr!»»... «Oh szép menyasszonyom,~Hogy’
 22 1|               hullott egy-két könyü rá,~Oh titkos érzés, hõ vágy, szûz
 23 1|                szó legyen,~Ha nem lehet oh bár egy boldog óra:~Támadjatok
 24 1|                Tudnám, mint te esküdet,~Oh de feldúlt ifjuságom’~Hogy
 25 1|            Isten tudja, csillagok után.~Oh mi szép e hallgató liget,~
 26 1|                 a rózsa, szép a jázmin,~Oh de szebb a liliom,~Mely
 27 1|             gyõzelem, miénk a becsület,~Oh de hogy lássalak vérpadon
 28 1|                   Melyitök kedvesebb? - Oh irgalmas szent ég!~Melyiket
 29 1|            valami:~És felel rá bátyja: «Oh neked mátkád van;~Neked
 30 1|         madárnak, fészkem volt ez a fa,~Oh mi sokszor pihentem alatta,~
 31 1|              Csókodtól ittasúl s feled.~Oh örömemben sírni tudnék...~
 32 1|          Szivemnek itt a kéj is idegen.~Oh szülõföldem viruló határa~
 33 1|                                         OH HA KI TUDNÁM FEJEZNI...~
 34 1|                 HA KI TUDNÁM FEJEZNI...~Oh ha ki tudnám fejezni,~Ami
 35 1|                  Más föld a hullámokon.~Oh ha ki tudnám fejezni~Metsző
 36 1|                Csalfa nő, hűtlen barát.~Oh ha ki tudnám fejezni~Mikor
 37 1|             evezne~Nyomorának tengerén.~Oh ha ki tudnám fejezni~Kéjét,
 38 1|                  Ha a vész elcsöndesül.~Oh ha ki tudnám fejezni~Mindazt,
 39 1|            pokollá gyúl gyötrelmeidtől.~Oh jer, pihenj meg keblemen,~
 40 1|            kínban egyaránt.~Gyáva szív, oh együgyü szív~Maradj mindig,
 41 1|             Miért kellett látnom téged,~Oh mivé től engemet?~Újra fázni
 42 1|                nap végsugára reszket...~Oh hogy’ várja, várja már az
 43 1|             éltetni tud;~Szivem, szivem oh miért érzesz,~Ha vágyad
 44 1|                 hugodnak mit hagyandsz?~Oh édes-kedves lyánykám!~Hogy’
 45 1|               árván.~Soh’sem panaszlál, oh soha,~Csak aggódtál érettem,~
 46 1|           fölötted~Angyalok védszárnya.~Oh mi sokszor ültünk itten,~
 47 1|            reményem, dicsõségem, hazám.~Oh mily reményekkel léptem
 48 1|            lehetne, ki hazát veszitett.~Oh lásd karjaid közt sem hagy
 49 1|               közt sem hagy el a bánat!~Oh hát még nélküled mi volna
 50 1|                   HORATIUS OLVASÁSAKOR.~Oh Róma, Róma, megalázott Róma!~
 51 1|                jövőbe kevésbbé se hígy!~Oh édes hang, oh gyönyör nagy
 52 1|         kevésbbé se hígy!~Oh édes hang, oh gyönyör nagy költője,~Ne
 53 1|                atyjára gondolsz édesen.~Oh én is csak rátok gondolok,~
 54 1|                 majd ezer boldog emlék.~Oh édes nõm, ölelj meg, borúlj
 55 1|                 édes álom, szent titok;~Oh mennyi érzés, mennyi kéj!~
 56 1|                 oly szép, úgy szeretem.~Oh de, lásd, te csalogányom,~
 57 1|           könnyel,~Bár elnyomni akarod.~Oh ne nyomd el, csak törüld
 58 1|               SZÉCHENYIESKEDŐK.~SATIRA.~Oh Széchenyi, oh halhatlan
 59 1| SZÉCHENYIESKEDŐK.~SATIRA.~Oh Széchenyi, oh halhatlan halott,~Hány szónok
 60 1|                 ez a legujabb divat.~   Oh hányszor hallom ezt a nagy
 61 1|                hallom ezt a nagy nevet,~Oh Széchenyi, hány ember emleget!~
 62 1|         kevésbõl sokat)~Vidékrõl irják: oh hazám ime,~Mit áldozott
 63 1|                 minden ablakon:~Figyelj oh nemzet rám, az okos szóra,~
 64 1|                 vegyen;~Õ és Széchenyi! oh minõ beszéd~Mi áruljuk Széchenyi
 65 1|              csitt, csitt!~Jó fiu légy, oh hallga kicsit;~Hunyd be
 66 1|           kritika haszontalan dolog.~   Oh jó urak, mindezt én nem
 67 2|                                         OH MOSOLYOGJ RÁM!~Szeretem
 68 2|                egy mély érzés dobban...~Oh mosolyogj rám, kedvesem!~
 69 2|            Engesztelés minden sugára...~Oh mosolyogj rám, kedvesem!~
 70 2|                mosolyogj rám, kedvesem!~Oh e mosolytól messze fut~A
 71 2|               csókjáért el nem ûztél...~Oh mosolyogj rám, kedvesem~
 72 2|                 mosolyogj rám, kedvesem~Oh e mosolynak sugarán~Hány
 73 2|                szívem minden reménye...~Oh mosolyogj rám, kedvesem!~
 74 2|                mosolyogj rám, kedvesem!~Oh mosolyogj, mint akkoron,~
 75 2|                összeolvad földi, égi...~Oh mosolyogj rám, kedvesem’~
 76 2|                mosolyogj rám, kedvesem’~Oh mosolyogj, bú édesûl,~Megenyhûl
 77 2|                 tévedt angyal voltál...~Oh mosolyogj rám, kedvesem!~
 78 2|                mosolyogj rám, kedvesem!~Oh e mosoly õrcsillagom,~Áttör
 79 2|            drágább, amit adhatsz nékem.~Oh mosolyogj rám, kedvesem!~
 80 2|              lihegve, alélva sohajt~   «Oh titka szívemnek,~   Oh sziklateher!~   
 81 2|                  Oh titka szívemnek,~   Oh sziklateher!~   Oh ifju
 82 2|        szívemnek,~   Oh sziklateher!~   Oh ifju szeretlek~   S nem
 83 2|                Búm szégyene, titkom.~   Oh ifju szeretlek~   És íme
 84 2|                           ŐSZI DÉLUTÁN.~Oh mi kedves őszi napfény!~
 85 2|                 Szívünk nem gondol reá.~Oh de eljő észrevétlen,~Loppal
 86 2|                 megnyílik, sír bezárul.~Oh a sír sok mindent elfed~
 87 2|              szökellve, kacagva cseveg.~Oh hol vagyon édes anyátok,
 88 2|                hol vagyon édes anyátok, oh hol van?~Még hallani vélem
 89 2|            szivem élete puszta, kihalt.~Oh hitvesem árnya a csillagos
 90 2|                árnya a csillagos égben,~Oh gyermekim anyja, tekints
 91 2|                  csak önmagát imája.~   Oh jó magyar nép, édes nemzetem!~
 92 2|        zsarnoktól tanúltál szerepet.~   Oh hiuság, rajongás és önérdek,~
 93 2|                 máskép szól, mint akar.~Oh hõsök hõse, oh vitéz magyar!~
 94 2|               mint akar.~Oh hõsök hõse, oh vitéz magyar!~Egy más emitt,
 95 2|             darabját,~Azt meg nem adja, oh az nagy dolog!~És arca lángol,
 96 2|          Szivembe nyilal éles fájdalom;~Oh mert a gúny gyakran csak
 97 2|                             LEÁNYOMHOZ.~Oh ne könnyezz, kedves lyányom,~
 98 2|               Az õ könnyes arcát látom,~Oh atyád csak ezt ne lássa.~
 99 2|                 elfödé a halál szárnya.~Oh mosolyogj, kedves lyányom,~
100 2|                 Az õ vidám arcát látom,~Oh atyád csak ezt, ezt lássa!~
101 2|               merőn;~Siratlak, áldalak,~Oh elhunyt, ifju nőm!~Szerettél
102 2|             unokádat~Szép ifjuságodér’.~Oh drága nõm, a földön~Ki legjobb
103 2|                Még szebbé lõn leánykád,~Oh Istenem! ha látnád~S ölelnéd
104 2|             látnád~S ölelnéd kis fiad’.~Oh Istenem, ha látnám~Még egyszer
105 2|                                         OH AZ IDŐ...~Oh az idõ gyorsan
106 2|                            OH AZ IDŐ...~Oh az idõ gyorsan száll felettünk!~
107 2|               fényed’ éltünk alkonyára!~Oh melegitsd még egyszer szivünket,~
108 2|           hála-könnye~Szivbõl-szivbe, - oh higyétek -~Mind örökre,
109 2|                                         OH NEMZETEM...~Oh nemzetem,
110 2|                          OH NEMZETEM...~Oh nemzetem, oh magyar nemzet,~
111 2|                NEMZETEM...~Oh nemzetem, oh magyar nemzet,~Ha mondhatnám
112 2|                égnek a Sybilla-könyvek,~Oh az utolsó drága lesz!~Nem
113 2|               Ebben találok drága bért.~Oh tûrd el érte, ha kimondom,~
114 2|           kérdezd, kedves feleségem!~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
115 2|                 szeretõm várt engem.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
116 2|             titkon sokáig szerettem.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
117 2|        személyét szívbõl megutáltam.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
118 2|            szóval örök búcsut venni.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
119 2|                 a borban méreg volt.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
120 2|             nézzék nyomorú halálom’.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
121 2|            hegye szivének forduljon.~   Oh jaj beteg vagyok,~   Reggelig
122 2|           hasonló ne legyen a férje.~   Oh jaj beteg vagyok!~   Reggelig
123 2|      megbocsáthat, de te soha nékem.~   Oh jaj beteg vagyok;~   Reggelig
124 2|               könnycsepp kék szemedbe’?~Oh ne titkold, mondd nekem!~
125 2|               fájna úgy, megszokta rég,~Oh csak te ne, egyetlen hívem,~
126 2|             megsebzél, gúnnyal tetézve,~Oh rideg sziv, oh dõre agy!~
127 2|                 tetézve,~Oh rideg sziv, oh dõre agy!~S oly éles tõr
128 2|            meg-megáll:~Visszanézek rád, oh élet,~S nyugton várlak,
129 2|                 élet,~S nyugton várlak, oh halál!~Mennyit hittem és
130 2|                Áldozó sziv mély kedély,~Oh miért is ösmerélek,~Hogy
131 2|              meg! hidd, enyhedre válik.~Oh egymást hányszor félreértjük,~
132 2|              ott futkosnak, enyelegnek;~Oh gyermekim, mikor még élt
133 2|            veszendõ minden földi kincs.~Oh anyátok hogyha élne még!...~
134 2|                Ébredeznél régi kedvvel.~Oh virulj ki, virulj szépen,~
135 2|          mosolyján a föld szíve dobban.~Oh fény és dal! Tavasznak enyhe
136 2|               Szamos partján születtem.~Oh hány emlékem visszafáj,~
137 2|         Bánatában~Szivem megrepedne!»»~«Oh ne halj meg,~Ölelj meg,
138 2|                 lehe, illata gyógyítsd,~Oh add vissza nekem!~Vagy ha
139 2|              beteg sohajtja: jõj atyám!~Oh gyermekem, kedves leányom,~
140 2|           Szenvedsz élet, halál között!~Oh hervadó fehér virágom,~Könnyem
141 2|                 Világ zaja ide nem hat.~Oh ne is! Volt benne részem,~
142 2|             Emlékké vált minden remény,~Oh hány reményünk sírba hullt~
143 2|               között~Bánatos sohaj kel.~Oh ha kinn az erdőn volna,~
144 2|                 ha kinn az erdőn volna,~Oh ha rajt’ madár dalolna,~
145 2|                 ha rajt’ madár dalolna,~Oh ha játsznék a szellőkkel~
146 2|               ére.~Hetven-nyolcvan évet oh mi szép megérni~Bár fogyó
147 2|               küzdjek síromig, éretted, oh hazám!~1891~~
148 2|            elárult téged’~Ez is, az is, oh hazám,~Hogy még állasz,
149 2|             hajnallá vált borus estünk.~Oh magyar! meg nem bûnhõdted~
150 2|          visszaszáll.~Csak te vagy más, oh emberszív, -~Tél ha egyszer
151 2|         szerettem.»»~«Csalfa, csalfa... oh hogy is ne!~Egy szó igaz
152 2|                hozzám s mintegy átölel.~Oh ifjuság korán hervadt virági,~
153 2|                            AZ ÉV VÉGÉN.~Oh ez a dûh, ez a pártdûh~Tart-e
154 2|                és hûség;~De ha egyszer, oh magyar nép,~Magad tiprod
155 2|                lát többé őszt, tavaszt.~Oh fiamnak kedves fája,~Fájó
156 2|                 Öröm dagasztá a kebelt!~Oh mily derűlt, mily szép az
157 3|                 atyja lóra~Legelsõbben, oh boldog óra!~Mi únott volt
158 3|              ifju, szép, kedves leányt.~Oh vissza rád ne szálljon átkúl,~
159 3|                a magányban könnye hull.~Oh könnye elsõ szerelemnek,~
160 3|               az, Matild, a szerelem.»~«Oh annál jobb, de csak rám
161 3|                léha úrfi és goromba!...~Oh férfinak könnyen ne hígy!~
162 3|        Kelthessen s meglágyitsa majd...~Oh bár csak vesztett volna
163 3|          Hagyjuk néném! - Ilon felel, -~Oh ennyi szót nem érdemel.»~
164 3|               Fölérez, elmélyed magában~Oh mennyi minden oda van,~És
165 3|                 szállna,~Aggódom érted, oh haza!~De te is bús vagy,
166 3|              hozzá nõül, mondj igent.»~«Oh jó atyám, rosszul ne essék,~
167 3|               múltat és jövõt:~Kétségbe oh hogy’ ejtse apját~És búba
168 3|                tettesse, amit nem érez?~Oh ezt, csak ezt nem teheti!~«
169 3|                           MÁSODIK ÉNEK.~Oh honvéd, honvéd, hajh! e
170 3|              neveddel takarnak mindent.~Oh jaj! ki tudja még mi vár?~
171 3|              Egy bajból a másikba hull.~Oh mért nem estél el csatában,~
172 3|                  Megáldanak bajtársaid;~Oh nem hiába omlott véred,~
173 3|              Sorsában megnyugodt-e hát?~Oh megnyugodni a szív hol fog,~
174 3|                szeret, de kit becsûl...~Oh nem csak õ vész egyedûl!~
175 3|           nemzetem?»~«Nem érted azt’... Oh hallgass, szívem!~Hagyd
176 3|          Találjon vígaszt és reményt...~Oh Istenem, szánom szegényt.»~
177 3|                 ember» -~«Zsivány?»... «Oh Isten ments, dehogy!~Szegénynek
178 3|               Derûljön boldogabb napod!~Oh akkor a közveszteségben,~
179 3|                 Im végre meghálálom én.~Oh ez a dal nem halhatatlan,~
180 3|              Míg kéken távol ködbe hal.~Oh õszi fénynek enyhe napja,~
181 3|                 alázni õt csupán a cél?~Oh nem lehet türelme hosszu,~
182 3|                Megsemmisül pillantatán.~Oh mily nemes e hölgynek arca,~
183 3|              értse meg.~Fogadd hálám’ s oh nemes lélek,~Grófné, szintén
184 3|                 hûség - mind füsgomoly.~Oh nincs egyetlen szent emléke,~
185 3|               meg nem vallja, érzi azt,~Oh érzi, hogy Ilonka képe~Eszménnyé
186 3|                 Fölszakadoz a régi seb:~Oh mily gyönyört s fájdalmat
187 3|                  gyógyulj meg e sziven,~Oh sebzett hõs, kedves hivem!»~
188 3|                 Istenem!~Hogy sûlyedek, oh jaj mi lettem,~Kimondani
189 3|                 hideg, láz jött reád?»~«Oh nincs bajom, nincs épen
190 3|               érzelmes hangon susogja:~«Oh mondd, szeretsz-é igazán?»~«
191 3|                egészen jobban lettem!»~«Oh kedves nõm, oh mily öröm.»~«
192 3|                lettem!»~«Oh kedves nõm, oh mily öröm.»~«Te most is
193 3|            Szenvedtek bár sokat sokáig,~Oh mily hamar felejtenek!~A
194 3|           Bennünk, körülünk mennyi rom,~Oh mennyi minden porba hullva~