Rész

  1 1|          Halálseb tátong oldalán,~S már hollók étele?~Az egy vitéz,
  2 1|         Enyhe szellõ suttog halkal,~Már homálylik az esthajnal.~
  3 1|             Virág nyílik a völgyben már,~Rajta méh és pillangó jár:~
  4 1|             esik megállnom:~Hajh de már a toronynak is~Csak tetejét
  5 1|         Tûnni kezd a vidék,~Oda van már minden...~Csak a vándorbot
  6 1|                HAZÁM.~Sokszor valál már életedben~Veszendő, oh szegény
  7 1|            tépd el lobogódat,~Nincs már Magyarország!~Õseinknek
  8 1|          mért jelensz meg~Oly korán már gyászfátyolban?~   Fényünk
  9 1|             Ne kérdezze, jobb volna már oda lent.»»~«Ej hiszen most
 10 1|               Nincs is talán, nincs már Isten oda fent!»»~«Ej dehogy
 11 1|              Fehér kendõd sem látom már,~Hogy hallhatnám szavadat?~
 12 1|         vagyok,~Kivel legyek boldog már?~Szívem vén új csalódásra,~
 13 1|         mely suttogva jár.~Bólingat már az álmos erdõ,~A bércen
 14 1|              Csak azt jelenti, hogy már éj van~A félig meghalt föld
 15 1|          csöndes alkonyon,~S melyet már semmi vissza nem hoz,~Szûm
 16 1|          EMLÉK. ~Elindulánk, bizony már ideje,~Oly fárasztó a búcsu
 17 1|     vissza-visszanéz még,~A falunak már tornyát látni csak.~Az ostor
 18 1|          újra látlak,~Te nõ leszesz már s fáradt férfi én,~Tán egymást
 19 1|             ölel meg,~Nem is csoda, már nem gyermek.~A hegedû a
 20 1|              EMLÉKKÖNYVBE.~Több éve már, hogy nálam van e lap,~Több
 21 1|            magát s felűl rája.~Most már sarkantyúja nincsen,~Ej
 22 1|   Tüskén-bokron, völgyön-hegyen,~De már ez nem tréfa-dolog,~Félre
 23 1|            PÓKAINÉ.~Emelkedik a nap már a hegyek fölé...~Kelj föl
 24 1|            elhozták a papot;~Villog már a pallos, belépett a hóhér;~
 25 1|            a pap imádkozott,~Villog már a pallos, elõbb lép a hóhér~
 26 1|           Megvidámit, el is ringat.~Már én gyermeknek maradok,~Úgy
 27 1|       Komoran ûl a vén gazda,~Nincs már többé vidám napja.~Rajta
 28 1|          Szemébõl könnyet törûl ki,~Már rég menyasszony szegény,~
 29 1|            a völgyben, éj a bércen,~Már a tûz is alvófélben.~Halvány
 30 1|         Vissza se’ lõ, jobb is neki már ott,~Itt hazája, háza összeomlott.~
 31 1|                         A TÁVOLBÓL.~Már útnak indul gólya, fecske,~
 32 1|      Éreztem én is egykor ezt,~Most már csöndes, nyugodt vagyok;~
 33 1|           eltemettem,~Milyen számos már a sír!~Gyöngeségem néha
 34 1|               Oh hogy’ várja, várja már az estet,~A szép esti csillagot
 35 1|         vele,~S mint az a mag, mely már földben aluszik,~Elalunni,
 36 1|            remény,~Elfeledném, hogy már ősz lett életem,~Nem melegít,
 37 1|        kikelet,~S a hideg föld érzi már a meleget,~Mint a bokor,
 38 1|      Szegényes nő lett volna s most~Már özvegy, elhagyatva, -~Hadd
 39 1|           lett a hû lyány.~Ha a nap már lemenõben,~Ott bolyong a
 40 1|           kimondom!~El nem birhatom már,~Oly nehéz lett titkom;~
 41 1|             tiédhez.~Ez uj világ is már rohadni kezd,~De fáj sebünk,
 42 1|        rendre jár,~A tiedbõl együnk már?»»~Egész nap híjába kér,~
 43 1|           csupán csak akkor érte~Ha már nem értitek, miket beszélt,~
 44 1|             okos tett.~Széchenyi is már régen elavult,~Hogy újra
 45 1|        sapientis est.~Azonban ennek már sok éve tölt,~Széchenyi
 46 1|            árúl, árverez,~Széchenyi már, avagy Széchenyi lesz.~Egy’
 47 1|     Széchenyi lesz.~Egy’ a másiktól már sehogy se’ tér,~Zajong,
 48 1|            ugy, ugy!~Hunyj a szemét már, jó a gyerek,~Én is elalszom
 49 1|        csengõ hangon~Alugy’, alugy’ már galambom!~S a gyermek, ki
 50 2|     mosolygó arcot ölt.~Nem halljuk már a pacsirtát,~Mégis cseng-bong
 51 2|            Loppal lépve, csendesen;~Már fehérlik egy-egy fürtem,~
 52 2|         világon~E valónál nem lehet már szebb álom.~1865~~
 53 2|        anyám, édes anyám!~Altass el már, úgy alhatnám!»~Mond az
 54 2|         merül, zaja messzi morajfát~Már félbe szakítja tücsök s
 55 2|         rossz szokásod,~Hogy amidõn már sikerülni látod,~Vagy látni
 56 2|  elvtelenség;~Ma jó barát és holnap már ellenség;~Hány ronda érdek,
 57 2|            De néma volt hazád.~Most már nem irsz, csak játszod~Siralmas
 58 2|             le a halál.~A gyermekek már nõnek,~Év év után halad;~
 59 2|     túléljük szívünket.~Nincs erõnk már igazán remélni,~Uj örömnek,
 60 2|             És a való álmokba vesz:~Már égnek a Sybilla-könyvek,~
 61 2|             leng a szellõ,~Átölelte már a sellõ,~Ifju szívén kín
 62 2|           csalfa szív;~Régi törvény már felettünk,~Szenvednünk kell,
 63 2|        szivem vágyott,~Alig birtam, már kihalt.~Sanyarú volt gyermekségem,~
 64 2|             derült is olykor nékem,~Már sötétlett a ború.~Nem csüggedtem,
 65 2|          annyi szép emléke.~Siet is már, de amint befordúl,~Temetésre
 66 2|             Távol zúg az élet harca már,~S oly veszendõ minden földi
 67 2|      vásárában,~Lelkem ki nem bírja már!~Rejts el völgy, takarj
 68 2|        világot hadd feledjem.~De mi már elveszve rég~Az életnek
 69 2|            TAVASZI REGGEL.~A bércet már a hajnal aranyozza,~A völgy
 70 2|            látott.~Látszik is, hogy már elfáradt,~Némely ága el
 71 2|              Bár élve még, de félig már halottan!~1885~~
 72 2|     phylloxera~A hegyet,~Itt bizony már szüretelni~Nem lehet.~Az
 73 2|             hogy megszakadt.~Ezután már bor nélkûl kell~Megélnünk,~
 74 2|         Tilt a nénéd tõlem;~Mi lesz már belõlem?~Ami voltam azelõtt,~
 75 2|            csalódás,~Mert való lett már a vágyból:~Érett gyümölcs
 76 2|            benne részem,~Kifáradtam már egészen,~Ugy szeretnék megpihenni,~
 77 2|        erdõs kis lak,~Alig jöttem s már itt hagylak!~Sors ellen
 78 2|           múlnak évek, mint napok~S már életalkony int felénk.~Hadd
 79 2|           Mi elmult, nem tér vissza már,~És aki küzdött, szenvedett,~
 80 2|             újra fenlobog,~Nem érzé már a diadalgyönyört~Lélekbe’
 81 2|            Hátha felvidítnánk!~Vége már a télnek:~Kék ég, fénysugárzó,~
 82 2|           II.~Zöld fű között nyilik már az ibolya:~Kék szemedet
 83 2|           nincs búra ok,~Szenvedtem már bút, ami sok,~Egy vagy két
 84 2|           betûk, elsárgult papirja,~Már rég porladoznak, kik irták,
 85 2|          pálya,~Alig voltunk ifjak, már öregek vagyunk,~Nyugovóra
 86 2|              Rigó füttye üdvözli is~Már,~Rája szegény olyan régen~
 87 2|      nemzetit.~V.~Nem rejt gyertyát már a véka,~Kiálthatjuk: Heuréka!~
 88 2|             fölfedezve:~Boldog lesz már nemzetünk.~Eddig hogyha
 89 2|           meg nem nyugodott.~Ezután már másképen lesz,~Minden pártnak
 90 2|           ember,~Akinek nincs vágya már.~Lomb, virág és víg madárdal~
 91 2|         Ösvényt, útat befú, feldúl.~Már a sok hó egész özön,~Egy
 92 2|             sincsen benne.~Féltését már ki nem álltam,~Minap kissé
 93 2|          régi ház emitt,~Gazdája is már föld alatt,~De hûn õrzöm
 94 2|           õrzöm emlékeit,~A multból már csak az maradt.~Hijába áll
 95 2|          szép napod’.~Ne bánd, hogy már hagyogatnak~A remények hûtlenül,~
 96 2|   egyengette.~Hát te, aki anya vagy már!~Gyermekid közt ezer gond
 97 2|           ott virúlnak,~De hajh, ti már nem ismertek reám;~Ifjú
 98 2|         többször -~Nagyobb vészt is már átküzdött hazánk;~Ha hû
 99 2|        veled!~Vaj’ látlak-é még?... Már kevés idõm van,~Érzem, közelget
100 3|          Egy bujdosót előle elrejt,~Már hatszor küldött rá halált,~
101 3|         emeli.~Alig két hónap s íme már is~A magyar grófról beszél
102 3|        Erszénye, szíve kincseit,~És már blasirtság ostromolja~Eszméit
103 3|         néma, érzéketlen,~De amidõn már vége van~Az ünnepélvnek
104 3|          Matildot látta ismét,~Most már Pest egyik büszkeségét,~
105 3|     lelkesítni, intrigálni,~Ünnepli már a társaság,~Nem fél veszéllyel
106 3|            És a jövõ országgyülésen~Már mint követ föllépni vágy;~
107 3|           Tán nem való, de legalább~Már így beszéli a világ.~Igaza
108 3|       látogatta~Romhányi félhónapja már,~Talán végkép is oda hagyta~
109 3|             leánya,~Elveszté anyját már korán,~Atyjának fénye és
110 3|    udvarlást~Nem hagyja el, de unja már,~Restelli, hogy így tettet
111 3|           mikor eloszlott a gyülés,~Már megtörtént a békülés.~Romhányi
112 3|             özvegyét,~Találkoznak s már ott csüng karján~Van bók,
113 3|            rám nézve.»~S a hintában már kéz a kézbe’.~«Matild, feledjük,
114 3|        várja~Romhányit, ki elhagyta már,~Buját, titkát magába zárja,~
115 3|            könnyü lépteit.~Nem õ; - már egy hónapja tölt el,~Még
116 3|         megered,~Becsülni sem lehet már többé,~Kit szíve még most
117 3|        atyja fejcsóválva~Pozsonyból már siet haza:~«Bár örömünkre
118 3|           bús vagy, édes lyányom.»~«Már nem, mert kis falunkat látom,~
119 3|      pazarolja bája kincsét,~Melyet már többé nem becsûlt.~Telegdi
120 3|          Ily szenvedélyre ébredett.~Már bé is vallaná szerelmét,~
121 3|            nem tudná elbírni,~Pedig már nyilatkozni kell.~Atyjához
122 3|             Többé nem játék s tréfa már;~Az idõk szörnyen nehezülnek,~
123 3|            A pénze, serge elfogyott már,~S midõn koppasztva megjelen,~
124 3|            lett hazád;~S im emléked már nem kimélik,~Mindenre jó
125 3|          vár?~E zajt lelkem megunta már.~S örömmel száll a multba
126 3|           Mert innen-onnan éve mult már,~Telegdi gróf s Ilonka egy
127 3|            valaki:~Hisz’ az jövõjét már megölte~S most a hazáét
128 3|        meghalt, el volt vágva~Az ut már s e kastély magánya~Lõn
129 3|           Hiú remények! hajh eldölt már;~Szegény magyarra uj korszak
130 3|             igy jövõjét;~Nem vigasz már a gondolat,~A multból rá
131 3|          kissé egészséged’,~Egy óra már éjfél után!»~Egyszerre csak
132 3|             sem kell,~Fel is hozták már valahogy.~Ottan feküdt a
133 3| gyógyszerért siet,~De ágyon fekszik már Romhányi,~Ott ápolják a
134 3|             orvosért;~Oszlóban volt már a sok ember,~Midõn Ilonka
135 3|           nem fizetém,~Most, amidõn már hangom elhal,~Im végre meghálálom
136 3|          jött ki elsõbb’ a szobából~Már nem beteg, csak érdekes,~
137 3|        Magyar természet, öröklötte,~Már igy van több száz éven át.~
138 3|              Jobban tudná használni már.~Kastélya, földje, uradalma~
139 3|              uradalma~Földönfutónak már mit ér?~S dicsvágya fényes
140 3|            s grófnét kérdezi.~Talán már búcsuját veszi?~Valóban
141 3|            gróf elõtt.~«Hál’ Isten, már egészen jól vagy~Telegdi
142 3|           lehettél,~Vendégünk léssz már ezután;~Jól eltelik a hosszu
143 3|            tört reményén,~Hol nincs már rózsa, csak tövis,~Lelsz-é
144 3|         sivár,~A szebb jövõnek vége már.~Mégis mint a halálra ítélt,~
145 3|           Éltében sokszor szeretett már,~De érzi, ez más szerelem:~
146 3|          Suttogva gyöngéden nevét.~«Már rég várunk rád a szalonban,~
147 3|           láz akart lenni,~De múlik már, jobban vagyok, -~Ölelj
148 3|        Hanem gúny rajtam ki nem fog már,~Munkámat félbe nem hagyom.~
149 3|            és néma fájdalom!~S amit már most csak mondunk szóval,~
150 3|            magunkat,~Megadtuk árát, már elég,~E léha szellem tönkre
151 3|              A társaság kifáradott,~Már enyhítõ theáját issza,~Bevégzé