Rész
1 1| lesz~És vérezzünk dicsően el.~Lesz legalább a történetben~
2 1| Hadnagy uram, hadnagy uram!~El ne essék itt az útban.»~««
3 1| Nem a gyõzelem vár.~Tépd el, tépd el lobogódat,~Nincs
4 1| gyõzelem vár.~Tépd el, tépd el lobogódat,~Nincs már Magyarország!~
5 1| Fényünk villogásán~ Halt el kardotoknak,~ Szemeink
6 1| mélyirõl.~A hang nem hallik el.~Ejts könnyet, oh nép, hogyha
7 1| szabadon.~Hosszan nézek el utánad,~S mint örvény a
8 1| viráglevelekkel~Szálló illat takarjon el;~Elhunyó nap búcsúcsókján,~
9 1| siralom sohajja,~És sírd el legszentebb könnyedet!~Emberi
10 1| vigalmak zajába~Temetéd el álmaim’,~S büszke öröm érzésében~
11 1| reájok, hosszan nézek~S úgy el tudok borongani.~1850~
12 1| végsõ ház elõtt megyünk el,~A jegenyék bucsúra inganak.~
13 1| elveszett és megholt, -~El nem veszhet, él a fájdalom!~
14 1| Szedj virágot és fáradj el~És pihenj meg keblemen,~
15 1| minden szavad,~Megvidámit, el is ringat.~Már én gyermeknek
16 1| csattog a madárszó.~Ne tagadd el, amit szíved érez,~Hogy
17 1| csak te érzéketlen?~Feledd el az emberek világát,~Isten
18 1| vendéget,~S nem egykönnyen ment el, ki belépett.~Kapuja nincs,
19 1| udvar sok gazza...~Hova tünt el a jó szivü gazda?~Nem lelhette
20 1| veszít sokat:~Legfőbb kincsét el nem veszti,~Tiszta, hű,
21 1| Emlékének kínja éget...~Hagyj el, hagyj el szerelem.~1853~
22 1| éget...~Hagyj el, hagyj el szerelem.~1853~
23 1| Hazunnan együtt indult el~A patakkal és szellővel,~
24 1| azalatt megvénűlnék,~Temess el - újra hallgatok rád -~Remény,
25 1| hű szolgám, nagyon,~Add el, mi kevesem van,~S igyál,
26 1| sem volt:~Hadd felejtsd el azt, aki él,~Felejtsd el,
27 1| el azt, aki él,~Felejtsd el, aki megholt.~És barátidnak
28 1| Tudom soh’ sem felednek el,~S hol gyakran összejöttünk,~
29 1| trombiták harsognák~Nem veszett el a szabadság,~Az igazság
30 1| égben,~Nem estünk hiába el!~1857~
31 1| szeretlek!~Kimondom, kimondom!~El nem birhatom már,~Oly nehéz
32 1| szerelemmel,~Búcsuhangod kísér el~Kis lakomba~És álomba,~Ringat
33 1| lásd karjaid közt sem hagy el a bánat!~Oh hát még nélküled
34 1| magányba,~Történjék bármi, türd el, vígan élj!~Nézd, nézd Soractét
35 1| nagy költője,~Ne bájold el borongó lelkemet!~Nekünk
36 1| Innen-onnan ez az egy is~El kezd tûnni, ide hagy,~S
37 1| elnyomni akarod.~Oh ne nyomd el, csak törüld le~És alugyál,
38 1| csalni akar...~Hervadjak el, én Istenem, hamar!»~Szomszéd
39 1| Virágozva együtt hervadjunk el,~Nem tavasszal, hanem késõ
40 2| édesen,~S hálám csókjáért el nem ûztél...~Oh mosolyogj
41 2| szeretlek~ S nem mondhatom el!~ Megölne a szégyen,~
42 2| ölellek,~ S bár veszszek el én,~ E pillanat üdve~
43 2| anyám, édes anyám!~Altass el már, úgy alhatnám!»~Mond
44 2| alhatnám!»~Mond az egyik s el nem alszik,~Sohajtása föl-fölhallszik.~««
45 2| Kakas szólal, üt az óra,~El kell válni viradóra!~Visszanéz
46 2| gyermekét szerette,~Gondját sír el nem temette.~1866~~
47 2| Emelj fel a búba’, ne hagyj el az éjben,~És áldj meg, erősits
48 2| nemzetem!~Könnyen talán el sem hiszed nekem,~Hogy még
49 2| is elveszett,~Vármegyét el nem veszed!~Az alispán hazafi,~
50 2| SOK BESZÉD.~Jó nemzetem, el nem pusztít téged~Se vad
51 2| Szerette hazáját~Szíve el, szóval, tettel,~Védte szabadságát~
52 2| Az élet gyászos harcát~El tudnám bírni még!~1869~~
53 2| találok drága bért.~Oh tûrd el érte, ha kimondom,~Mi nyom,
54 2| egyetlen csókod’ kérem.~El kell válnom, int az óra,~
55 2| lesz-é jövõd még,~Tölt el éltem jobb fele.~Tiprott
56 2| kétségbe tûnt.~Nem, hazám, te el nem veszhetsz!~Veszszen
57 2| VIRASZTVA.~Alugyál el, édes lyányom,~Enyhítsen
58 2| árnyammal óva védlek.~Alugyál el, édes lyányom,~Álmod visszaadja
59 2| ki nem bírja már!~Rejts el völgy, takarj el erdõ,~Enyhíts
60 2| Rejts el völgy, takarj el erdõ,~Enyhíts fû, fa, illat,
61 2| olvassak hirlapot!~Rejts el hát völgy, rejts el erdõ,~
62 2| Rejts el hát völgy, rejts el erdõ,~Ringass lágyan enyhe
63 2| megtaláltam végre révem’,~Itt tölt el sok jó, sok rossz évem:~
64 2| hát annak is.~Ringasson el a méla hullám;~Zengjen madár
65 2| írva~Hozzá levelecském,~El is vinnéd~Úgy-e, kedves
66 2| már elfáradt,~Némely ága el is száradt,~Sokat vívott
67 2| ott, de ott lesz nyomom,~El is emlegtenek egy embernyomon,~
68 2| örömmé.~Szivem lángol, de el nem ég,~Be nem fogad se
69 2| madárka ne zengjen,~Asszanak el fa, virág;~Legyen oly puszta,
70 2| képedet,~Megõrizem, mig sír el nem temet.~Nincs messze
71 2| Csingi, lingi, lánga...~S el sem alszik lángja!~III.~
72 2| szeretõd!~Másnak akar adni;~El tudnál-e hagyni?~Hamis esküt
73 2| rágalmaznak.~Kedves õszem, el nem hagylak;~Régi hived
74 2| nefelejcs:~«Büszke patak, el ne felejtsd:~Tenger nem
75 2| komor dalom.~Év gyorsan telt el év után,~Enyhûltem lyányom
76 2| fordul örömünk,~Legyen, - de el nem csüggedünk.~1888~~
77 2| Sok zordon év telt-mult el azalatt~S csak halni tért
78 2| majd őszre jár;~Mikor jő el az én telem?~Meddig üld
79 2| nekem e világ,~Hervadjon el erdőn, mezőn a virág!~Száll
80 2| de tudom azt,~Tõled semmi el nem szakaszt.»~Mond a legény
81 2| de tudom azt,~Tõle semmi el nem szakaszt»~Kiált s a
82 2| nem tûri a vers;~Tanuld el a néptõl falun, mi betyáros,~
83 2| Az Isten ezt így rendelte~El,~Énnekem is enni, élni~Kell.~
84 2| közt nõ fel,~S aki óvja, el nem hagyja,~Mindíg csak
85 2| föl, hányszor ringatott el~Nem messze a malom zugása
86 2| magyar nép,~Magad tiprod azt el,~Hasztalan a késõ bánat,~
87 2| nyugszom itt, mért menjek el?~Derítni mást hajh hogyan
88 2| rebben,~S virágként hervad el korán:~A kandallót mind
89 3| báj!~Majd gond riasztja el ábrándit,~Gyakran boszús,
90 3| számos mindenféle bajt,~El is adott egy pár jószágot,~
91 3| reá hiába vár?~Nem hagyta el, csupán csak színli,~E nõ
92 3| kezdett udvarlást~Nem hagyja el, de unja már,~Restelli,
93 3| már egy hónapja tölt el,~Még illembõl, színbõl se
94 3| illembõl, színbõl se jött el.~Ilonka néma búban él,~Tûr,
95 3| irni~Ilonhoz, százszor tépi el;~Kudarcát nem tudná elbírni,~
96 3| sirva, -~Keresztjét szívem el nem birja.»~Dermedve áll,
97 3| csatákat,~A szerelem nem vonta el;~Matilddal nagy viszálya
98 3| És egy percig sem hagyta el,~És ûzi folyvást - futni
99 3| hull.~Oh mért nem estél el csatában,~A gyõzelem napján,
100 3| maradt.~Midõn ez meghalt, el volt vágva~Az ut már s e
101 3| nyúgodt méltósággal~Bánt el folyvást e kis világgal,~
102 3| kifáradva, kiegyezve~Dõlhetne el a régi per.~Hiú remények!
103 3| több gyöngédséggel~Árasztja el férjét Ilon,~Kedélye földjén
104 3| ára,~De a hazáért vérze el,~Lemosta csalfa szíve szennyét.~
105 3| semmi sem kötött.~Nem hagyta el az elhagyottat,~Ápolta a
106 3| halál vár útamon,~Kegyed’ el nem fogadhatom.»~Telegdi
107 3| Grófné, szintén fogadja itt:~El nem felejtem, amig élek,~
108 3| mint nyárlevél,~Nem vonja el, de nem tud szólni,~Ajkán
109 3| feledjük, ami elmult,~Maradj, el nem bocsát e kéz.~Te félre
110 3| percrõl-percre érzi,~Hogy innen most el nem mehet.~Heged gyanúja,
111 3| hölgy alakja,~Hiven kiséri, el nem hagyja,~És nappal, késõ
112 3| Egy alkonyatban így mereng el~Ilon sokáig, egyedûl,~Elnézi
113 3| gyönge oldalát,~De várd el végét legalább.~~
114 3| él,~S ha mind azt könnyen el nem érik,~Mit büszke vágyuk
115 3| Elitélhet egy milliót,~De el nem fojthat e hazába’~Pártszenvedélyt
116 3| S oly önérzettel hallgat el,~Mint aki nagy dolgot mivel.~«
117 3| emlegessünk árulást,~De türjük el a sorscsapást.»~Im erre
118 3| társaság,~És késõ estig el nem fárad,~Zajongni, szólni,
119 3| Szerény lantom nem dönti el.~De húrjain olykor megrezdûl~
120 3| méla hang. Mért nyomjam el?~Habár tudom hiába zendûl,~
121 3| érzi még.~Hogy nyomorultan el nem vesztünk,~S két szörnyü
122 3| gondolatja,~Mi jót tevéi, el nem veszett:~Amit kivivtál
|