Rész

  1 1|                    ERDŐ ÉS VÁR.~Ki ott az erdőn, oly magán,~Halálseb
  2 1|          halott,~Nejének szeretője ott~Orozva döfte le.~Mi vár
  3 1|         Orozva döfte le.~Mi vár az ott a bérc fokán,~Mi zaj hangzik
  4 1|         zaj hangzik ki ablakán,~Ki ott vigad, ki ő?~Násznép vigad
  5 1|            Tetejében vadgalamb űl,~Ott űl, ott űl s oly búsan szól,~
  6 1|    Tetejében vadgalamb űl,~Ott űl, ott űl s oly búsan szól,~Hogy
  7 1|          nyerit a ló.~Honja sirján ott feküszik~Mozdulatlan, némán,~
  8 1|            Síkján a futó folyamnak~Ott egy fekete pont még.~Oh
  9 1|           se, még se,~Le a földbe!~Ott az elzárt völgy ölében~Ássatok
 10 1|           a szabadság levegõje fú.~Ott fekügyem én,~A bérc tetején,~
 11 1|        Örökzöld fenyülombok alatt,~Ott zugja, dörögje a vihar haragomat~
 12 1|      látsz-e egy csillagot~Hullani ott a habon?»~««Csak szemedet
 13 1|          kér.»~Mi hallik, mi úszik ott?~«Szerelmed szerelmedért.»~
 14 1|          föld, mit hóval fedve lát ott,~S amit beszív, a levegõ.~
 15 1|            beszív, a levegõ.~Mi az ott a távol ködébe,~Oh mi az
 16 1|           a távol ködébe,~Oh mi az ott kelet felé?~A hervadó virág
 17 1|    Szilaj-vigan vágtatnak a lovak.~Ott virrasztok és úgy irígyelem,~
 18 1|           dobog?~Itt nem sirattak, ott nem várnak engem.~És kél
 19 1|       vidéke,~Virág nyílott egykor ott nekem,~Tükrén játszik multam
 20 1|            van e lap,~Több éve áll ott pusztán és fehéren,~Csak
 21 1|     feledjem? Nem lehet.~E koszorú ott kezedben~Reményeim sírján
 22 1|           vigasztal,~Itt vad átok, ott édes dal.~És e csengő-bongó
 23 1|      hegytető,~Kis falucska alszik ott alant.~Mért nem vár ott
 24 1|            ott alant.~Mért nem vár ott reám egy ifju nő,~Mért nem
 25 1|           lyány lakik,~Mulatoznánk ott hajnalig.»»~Nem felel a
 26 1|         dehogy nincs, ád az Isten,~Ott a kréta, rajzol egy párt,~
 27 1|     kezével,~Bitófák állanak sûrûn ott a téren,~Székelyek függenek
 28 1|            hallanám,~Mintha látnám ott magában űlve,~Özvegyi gyász
 29 1|           düledezõ kémény;~Úgy áll ott az útra kihajolva,~Mintha
 30 1|           se’ lõ, jobb is neki már ott,~Itt hazája, háza összeomlott.~
 31 1| udvarházból,~Három éve immár, hogy ott gyászol;~Napról napra, jobban
 32 1|            mért nem lehetek veled!~Ott ülnénk csöndes kis szobádban,~
 33 1|            mért nem lehetek veled!~Ott múlatnék, mig szunnyadoznál,~
 34 1|       helyett sírhatnék szemem?~Ha ott látnátok, ahova úgy vágyom,~
 35 1|          az emberekben,~És fölötte ott lebegne~Új teremtő hatalom;~
 36 1|       eszme,~Mennyi érzés nyugszik ott,~Rajta az sem lesz felírva~
 37 1|           nyugodt vagyok;~Az éjben ott alább, alább~Csak méla pásztortűz
 38 1|          jer, pihenj meg keblemen,~Ott jól pihentél egykoron;~Ha
 39 1|        otthon hagytak.~Mit hagytak ott? szép vidéket,~Istenfélő,
 40 1|           egyszer látni~A kertben, ott a fák alatt,~Hallgatni édes
 41 1|            Ha a nap már lemenõben,~Ott bolyong a temetõben,~Rá
 42 1|      vagyok!~Hiába álom, éjtszaka,~Ott ég szemednek csillaga,~Ott
 43 1|         Ott ég szemednek csillaga,~Ott ég, viraszt és mosolyog.~
 44 1|          szemem:~Karcsu árnyad még ott van.~És megállok,~Elmélázok,~
 45 1|            galambom!~Ha melletted, ott ülhetnék,~Ezer bált is oda
 46 1|             Alkonyatkor, elmenõben~Ott láttam meg legelsõben.~Áldjon
 47 1|      rabságod’~Fényes kalitkádba’!~Ott csevegtél, téged hallánk,~
 48 1|        borongó lelkemet!~Nekünk is ott áll Philippi mezõje,~Hol
 49 1|            csendesen,~Hadd ölellek ott kinn, édesem!~1859~
 50 1|            tiz röpíratot,~És látni ott Széchenyit száz alakban,~
 51 1|          martyr-életét.~   A másik ott nem ilyen gyászvitéz,~Beszélni,
 52 1|   ellensége volt,~Más pártnak élt, ott írt és szónokolt,~Hogy hánynak,
 53 2|                   AZ ÁLMODÓ LEÁNY.~Ott alszik a lyány, oly nyugtalan
 54 2|       érted,~   Haldoklom utánad!»~Ott alszik a lyány, oly nyugtalan
 55 2|      virágunk,~S a hervadó levelen~Ott ragyog meleg sugárunk,~Örök
 56 2|           Harmadikat ápolgatja.~És ott viraszt a kis ágyon,~Míg
 57 2|           tücsök s csalogány.~S im ott ülök ujra, hol annyiszor
 58 2|        hízelegnek,~Emitt a népnek, ott a fejdelemnek.~És mint kufár
 59 2|    elhitetnek véled.~És mámorodban ott mosolygva állsz,~Azt sem
 60 2|           átlát rajtatok.~Nézzétek ott, mily hõs, mily dalia,~Küzdött
 61 2|            árja,~A szívbe fojtva s ott méregre válva.~1868~~
 62 2|                 EGY HÁZ ELŐTT.~Még ott foly a Szamos,~Még áll a
 63 2|          est lassan leszáll,~S még ott állok merőn;~Siratlak, áldalak,~
 64 2|    marasztott, hajoltam szavára,~S ott maradtam nála színbõl vacsorára:~
 65 2|         csak egy könny, mi fénylik ott.~Nem vagy elsõ a világon,~
 66 2|      álmodom.~Mily szép lehet most ott kinn a világ:~Kék ég, zöld
 67 2|             vaj’ lesz-é még helyem ott,~Ma csak beteg, holnap talán
 68 2|          kis gyermekeknek.~A fûben ott futkosnak, enyelegnek;~Oh
 69 2|            Azt beszélik, régen áll ott,~Hetven nyarat, telet látott.~
 70 2|           vívott az idõvel,~Itt is ott is egy-egy sebhely.~De hogy
 71 2|         család.~Csak én nem leszek ott, de ott lesz nyomom,~El
 72 2|         Csak én nem leszek ott, de ott lesz nyomom,~El is emlegtenek
 73 2|        árnyékában~Egy régi ház vár ott reám,~Világ dereng még ablakában,~
 74 2|            nyoszolyád,~Úgy fekszel ott halálra válva,~Mint egykoron
 75 2|           A vén diófák épen állnak ott.~Lehajlik hozzám jázmin
 76 2|          Csak árny vagy immár, aki ott lebegsz még,~Évek során
 77 2|          messze az, feltünni látom ott,~A sors nekem mi szépet,
 78 2|         Érett gyümölcs a virágból.~Ott piroslik, kékûl, sárgul,~
 79 2|             új gyász szakadt reám,~Ott sírtam nõm ravatalán,~Elnyelt
 80 2|          az anyja mellett nyugszik ott,~Még ifju volt, hogy innen
 81 2|       zordon év! Emlékök még erős,~Ott küzde tollal, mint csatán
 82 2|           égen;~Új alakot~Váltanak ott~S eltűnnek a messzeségben.~
 83 2|          tündérvárnak~Változva át, ott lebegnek,~És ragyogva,~Lánglobogva~
 84 2|            eszme~Új alakot~Váltana ott~S a távol ködébe veszne.~
 85 2|        mindjárt kitalálnád, ki van ott.~Ereszkedik le a felhő,
 86 2|         Tisza partján,~Kendõ lobog ott a fûzfán,~A lyány titkos
 87 2|             Ne cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,~Mit tanár?
 88 2|          ébreszt;~Mégis, mégis, ím ott látom~Újra egy-két hû barátom’;~
 89 2|          Se baj, jobb is, rekedjen ott,~Nem olvasok így hirlapot.~
 90 2|         hölgyecském.»»~«Mit láttál ott?» ««Ifju legényt,~Búbánatba
 91 2|            A régi nyárfák még mind ott virúlnak,~De hajh, ti már
 92 2|          Nem messze a malom zugása ott.~Hányszor bolyongtam a nagy
 93 2|            EGY ANYA EMLÉKKÖNYVÉBE.~Ott virasztál gonddal, bajjal,~
 94 2|        Nagy beteg lyánykád felett,~Ott talált az est, a hajnal:~
 95 3|           ünnepélvnek s a teremben~Ott ûl az éj óráiban,~Megújul
 96 3|     megtörtént a békülés.~Romhányi ott a lépcsõ alján~Megvárja
 97 3|        özvegyét,~Találkoznak s már ott csüng karján~Van bók, mosoly,
 98 3|        Dermedve áll, ereje fogy~És ott alélva összerogy.~Föleszmél
 99 3|            most kérkednek untalan.~Ott bolyg az erdõ sûrûjében,~
100 3|            A diadalnak mámorában?!~Ott nyúgodnál a harcmezõn,~Halálod
101 3|           A földre omlik s elalél.~Ott fekszik ájult mozdulatlan,~
102 3|        Szerette a hon történelmét,~Ott nem egy õse szerepelt,~E
103 3|   Külföldre készült, jobbnak vélte~Ott élni e bõsz harc alatt,~
104 3|        dalt, hanem meglátszik,~Nem ott a szív, ahol a kéz,~A vidámság
105 3|        hirtelen.~«Mi baj? szólj!» «Ott alatt egy ember» -~«Zsivány?»... «
106 3|        ágyon fekszik már Romhányi,~Ott ápolják a beteget~Az összecsõdülõ
107 3|           és remél, fárad, szeret.~Ott a tágas szegletszobában,~
108 3|            leszek boldog soha.»~De ott lebeg a hölgy alakja,~Hiven
109 3|          Vadászat, séta és szalon.~Ott lovagolgat oldalánál,~A
110 3|           harc nélkül legyõzve áll ott,~Oly szenvedõ gyámoltalan.~
111 3|       Becsület, jog, hit és remény~Ott sülyedeznek, tört hajóként,~
112 3|            voltam,~A hont szeretni ott tanultam~Halálos vészbe