Rész

  1 1|        tudja azt; sötét titok;~De most, de most, ha rád tekintek,~
  2 1|          sötét titok;~De most, de most, ha rád tekintek,~Csak sírok
  3 1|     valának~Régentén a székelyek,~Most is furcsák és vitézek,~Isten
  4 1|     valónak~Régentén a székelyek,~Most is furcsák és vitézek~Isten
  5 1|        már oda lent.»»~«Ej hiszen most minden éled, tavasz jõ!»~««
  6 1|           engem oly magán...~Csak most érzem, hogy szeretlek,~Hogy
  7 1|    gondolat~Tán utólszor láttalak most,~Vagy ha látlak ezután...~
  8 1|          ha látlak ezután...~Csak most érzem, hogy szeretlek,~Hogy
  9 1|           ormán pásztortûz lobog,~Most magasan csillagokkal játszik,~
 10 1|    szerelmes szív között?~Hajh de most a szél sohajja~Szélvész
 11 1|          hozzád hû maradt,~Rajtad most is annyi régi báj van,~Mennyi
 12 1|       talán a bánat,~Avagy érzõbb most az én szivem?~Mert a búból
 13 1|         még gyermek voltam én is,~Most hajadon vagy, komoly ifju
 14 1|        szemérem!~Világba’ járván, most bátrabb vagyok,~Elmondhatnám,
 15 1|     Mormol, felsí, búsul, örvend,~Most panaszol, majd vigasztal,~
 16 1|       érzés benn a szívben - -~   Most felhangzott, újra elhalt,~
 17 1|         Kapja magát s felűl rája.~Most már sarkantyúja nincsen,~
 18 1|       anyától fiut kér.~Felsóhajt most Péter: «Én ifjabb vagyok,~
 19 1|      arcomra lebben,~E rezgõ fény most is még a régi...~Gyermeki
 20 1|    teremben, hol egykor vigadtak,~Most denevér, vércse, bagoly
 21 1|    megtalálva egy zugolyban épen,~Most is vígan fecseget, mint
 22 1|         Éreztem én is egykor ezt,~Most már csöndes, nyugodt vagyok;~
 23 1|          biztassák, enyhitgessék.~Most is lassan elringatják,~Szépen
 24 1|         Szegényes nő lett volna s most~Már özvegy, elhagyatva, -~
 25 1|          az a gondom~Mit csinálsz most otthon~A magányban, kis
 26 1|      felettünk.~   Hanem dologra. Most sirassuk õt,~És nem pedig
 27 1| barackfáról virág,~Úgy hull e szó most: nemzetgazdaság.~Aki rossz
 28 1|          legnagyobb magyart,~Mint most, midõn hamis tan szól felõle,~
 29 2|           boldog pillanat,~Emléke most is, elragad:~Bokrétám, mit
 30 2|      híjába him’zünk-hámozunk.~Mi most is táblabíró nép vagyunk;~
 31 2|         népszerűtlenül~Tárgyalva, most nem olyan feladat,~Költő,
 32 2|          közbevetve~Elmondok itt, most sírva, majd nevetve.~   
 33 2|       tapsot,~De néma volt hazád.~Most már nem irsz, csak játszod~
 34 2|       lángbeszéd csalt a hinárba,~Most a lelketlen is becsal.~Eszély
 35 2|          félre beszélsz, félre!»~«Most igazat mondok, esküszöm
 36 2|          mosolygott, megcsókolt~S most, érzem, most érzem, a borban
 37 2|         megcsókolt~S most, érzem, most érzem, a borban méreg volt.~   
 38 2|           Édes álom ringatott:~Im most álmod szertefoszlott,~Hit,
 39 2|   Hányszor vigasztalt, enyhitett.~Most megsebzél, gúnnyal tetézve,~
 40 2|    reméltem~Ifjuságom kezdetén,~S most romok közt rom, azt kérdem:~
 41 2|           bár rég elsirtam,~Mégis most szemembe gyûl.~De emelt
 42 2|          álmodom.~Mily szép lehet most ott kinn a világ:~Kék ég,
 43 2|           s ment szolgálni,~Szive most is fáj még.~De megkésett
 44 2|           az este,~A szobába’ van most jó világ.~Ide mellém, kedves
 45 2|        kedves gyermekek!~Jól esik most itt a tûz körûl.~Mily vidám,
 46 2|          mert vágyaim megcsalnak,~Most erdõben siránkozom,~Majd
 47 2|         téged nekem;~S a régi seb most ím felújul~S egy újabb vérzik
 48 2|           anyjáé volt az nekem,~S most árny vagy, kedves gyermekem!~
 49 2|  megpihennél!~Hajh szállnod kell, most mint gálya,~Majd mint sárkány,~
 50 2|         szívem nem tud elfásúlni,~Most is dobogtatja emléked, szerelem!~
 51 2|           régi,~Példátok mutatja, most is mit kell tennem.~Bár
 52 2|        Kevés abból, mire vágytam,~Most fekszem halálos ágyban.~
 53 2|          Bár befújja olykor a hó.~Most is fújja, most is víjja,~
 54 2|       olykor a hó.~Most is fújja, most is víjja,~Szegény kis ház
 55 2|          hó egész özön,~Egy hétig most posta se’ jön;~Se baj, jobb
 56 2|          magyarság,~S több ilyen, most divó kórság.~1893~~
 57 2|       féltsen, szeressen!»~A fára most egy holló száll.~«Hát te
 58 2|           kacér szív,~Táncosoddal most párbajt vív.~Minap a tánc
 59 2|           ti ismerétek,~Elõttetek most egy agg férfi áll.~Járjak
 60 2|      árnyas kertben~A rigó füttye most is üdvözel,~S a rózsa, jázmin
 61 2|          párt elég volt,~Kevés az most, több kell,~Íme négy-öt
 62 3|       pénzt szórja,~Csak néki áll most a világ~Száz élvbe, bajba
 63 3|     hívták a szép özvegyet;~Immár most néki minden tiltott~És tüstént
 64 3|       únott volt nem rég e táj,~S most rajta mennyi méla báj!~Majd
 65 3|        szép Matildot látta ismét,~Most már Pest egyik büszkeségét,~
 66 3|          beszéljen,~Egy úri sport most úgy, mint régen,~Veszéllyel
 67 3|           ez fájt,~De húga, hajh, most érti meg,~Hogy csak játékszeréûl
 68 3|          már többé,~Kit szíve még most is szeret.~Hogy könnyét,
 69 3|     Dicsõségét a porba csapja,~És most jószágin kóborol~És Ilonkának
 70 3|           az, ki azelõtt.~Egy éve most, tisztéhez képest,~Mily
 71 3|         Nem egy dörgõ leiratot,~S most nem tud egy levélkét irni~
 72 3|         õt megannyi ok;~Romhányin most e léha tettért~Mily könnyen
 73 3|      Elfoglaló szélsõ ülését;~Még most is ellenzék marad,~Interpellál
 74 3|         vagy halál!~Három megyébe most Romhányi~Mint fõkormánybiztos
 75 3|     diadalmas hadvezér,~Hazájának most híven szolgált,~Pecsétli
 76 3|    tábornok, deli férfi;~Romhányi most lett kapitány, -~A búra
 77 3|      honvéd volt, mint sokan,~Kik most kérkednek untalan.~Ott bolyg
 78 3|          az jövõjét már megölte~S most a hazáét oltja ki.~Hiúság,
 79 3|         nem vala,~Csak haldokolt, most meghala.~S rajt’ segit Telegdi
 80 3|          kehely.~A férj szerette, most imádja~A falu népe áldva
 81 3|          terhes gondokat!»~Ilonka most elhallgat híven~És a társalgás
 82 3|          légyen,~Lehet, igy járni most nem szégyen,~Mióta német,
 83 3|        szenvedés és mily erények,~Most jobb sors s mennyi szennyes
 84 3|         szállást meg nem fizetém,~Most, amidõn már hangom elhal,~
 85 3|       csak érdekes,~De ily hatást most nem keres.~Egy év alatt
 86 3|       ifjúból férfi lett.~Hazáját most jobban szerette,~Az eltiport,
 87 3|        áldja, néha gondoljon rám,~Most könnyebbülve távozom.»~S
 88 3|      Mindnyájan bûnösek valánk.»~«Most vendégem vagy, úr, mint
 89 3|   percrõl-percre érzi,~Hogy innen most el nem mehet.~Heged gyanúja,
 90 3|         játékszer volt csupán,~És most az Isten büntet érte,~Mily
 91 3|            Telegdi a szobába lép,~Most érkezett meg a városból,~
 92 3|          megboszuljuk egymás~Reám most az õ multja vár,~A régi
 93 3|         merész ostromra szállott,~Most gyáva, tétlen, szótalan,~
 94 3|     ártatlan leány korában;~De im most elhagyott, szegény,~Üldözve
 95 3|          régi hajlam meg-megéled,~Most tárgya sokkal nemesebb;~
 96 3|           nõm, oh mily öröm.»~«Te most is itt vagy még mellettem?~
 97 3|         türelem.~Annyit megmondok most elõre,~Hogy hõsöm nem lesz
 98 3|    Reményül mégis fenn maradt.~Im most minden feladva önként:~Becsület,
 99 3|         néma fájdalom!~S amit már most csak mondunk szóval,~Siralmas
100 3|           zajongtak egymás ellen,~Most más idõ jár, más a szellem,~
101 3|       másszor összegyûl.~Névnapra most, majd meg vadászni~Uj hirt
102 3|     Szabolcsi hévvel közbe szólt,~Most Széchenyinek hû apródja,~
103 3|        sok véres csatában~S vérét most is kész ontani.~A szélsõ
104 3|        lelni szót.~Gyalázat, hogy most igy beszélünk,~Dicsõségünkön
105 3|       Megmenté a becsûletet.~S mi most az övét elraboljuk?~Nevére
106 3|           a sorscsapást.»~Im erre most a szó megárad,~Két nagy
107 3|      könyvekbõl, hirlapokból.~Még most is foly e régi per,~Szerény
108 3|   Hatásukat a nemzetélet~Érezte s most is érzi még.~Hogy nyomorultan