Rész

  1 1|            könnyeket szemembe,~Siratom én elhunyt szabadságod~S híred,
  2 1|               hogy miért.~Tudja azt az én Istenem,~Aki magyar, iszik
  3 1|              levegõje fú.~Ott fekügyem én,~A bérc tetején,~Örökzöld
  4 1|                   Csak hangodat hallom én,~Oh kedvesem, édesem!»»~«
  5 1|                    Csak szemedet látom én,~Oh ragyogó csillagom!»»~«
  6 1|                   Csak szerelmet érzek én,~Szerelmet szerelmedért!»»~
  7 1|          Koporsóban mosolygó halott,~S én szeretlek hõbben és hivebben,~
  8 1|            bánat,~Avagy érzõbb most az én szivem?~Mert a búból néha
  9 1|              valál, még gyermek voltam én is,~Most hajadon vagy, komoly
 10 1|              hajadon vagy, komoly ifju én,~Úgy nézzük egymást, mint
 11 1|             leszesz már s fáradt férfi én,~Tán egymást újra meg nem
 12 1|               Szomorúbb a magyar nóta!~Én Istenem, mit vétettem,~Hogy
 13 1|               a szerelem.~Emlékszel-e? Én e percnek~Édes kéjét ujra
 14 1|              előre, sebesebben!»~««Jaj én édes gazdám,~Vissza-fordulhatnám!~
 15 1|                vagytok, anyátok vagyok én~Kiált Pókainé föleszmélve
 16 1|               fiáért könyörög az anya.~Én könyörgök, nézz rám, én,
 17 1|                Én könyörgök, nézz rám, én, aki gyûlöllek;~Térdelek
 18 1|              gyalázat vár.»»~«Gyalázat én reám, Békessire átok,~Én
 19 1|               én reám, Békessire átok,~Én szívbõl gyûlöllek, õ trónodra
 20 1|                 Felsóhajt most Péter: «Én ifjabb vagyok,~Kedves bátyám,
 21 1|            hosszan, boldogságban,~Lásd én úgy maradtam, mint szedett
 22 1|               mint szedett szõlõág,~Az én mátkám meghalt: a székely
 23 1|          Megvidámit, el is ringat.~Már én gyermeknek maradok,~Úgy
 24 1|                 Csak tégedet szeretlek én.~A szép arc, mint tavasz
 25 1|            mélán lelkemben a bús dal:~«Én is oda, oda való vagyok».~
 26 1|                vágtatnék te hozzád,~Az én helyem csak közeledbe’ van.~
 27 1|              többé lehetetlen.~Éreztem én is egykor ezt,~Most már
 28 1|                                  JÁROM ÉN IS A VILÁGOT...~Járom én
 29 1|               ÉN IS A VILÁGOT...~Járom én is a világot,~S tanulom,
 30 1|                boldogság tudománya?~Az én szívem együgyü még,~Az én
 31 1|              én szívem együgyü még,~Az én szívem nagyon gyáva.~Fél,
 32 1|          levele,~Beh szeretnék hullani én is vele,~S mint az a mag,
 33 1|                Fölébrednék, virágoznám én is majd.~Hajh de a szív
 34 1|                csak másodvirág - érzem én -~Csak hervadni csalta ki
 35 1|                 Mely azt siratja, amit én,~Úgy sem sirhattam, amióta~
 36 1|            hozzád,~Szerethetnél mégis,~Én szeretni foglak,~Ha szegényebb
 37 1|          szegényebb léssz is.~Megélnék én veled~Még a kõsziklán is,~
 38 1|                 Egyedûl magamban,~Csak én ûlök ottan;~Gondolkozom,
 39 1|           SZERETSZ...~Mi hûn szeretsz, én kedvesem!~Mennyit nem szenvedsz
 40 1|            mint eddig szerettél,~Amint én szeretlek, híven, hõn, igazán!~
 41 1|            atyjára gondolsz édesen.~Oh én is csak rátok gondolok,~
 42 1|          gondolsz rám,~Sokszor mondod: én Istenem,~Csak egy percig
 43 1|             sírt, egy nemzet temetett!~Én elmaradtam, utoljára sírok,~
 44 1|             vagy’ puszta tréfaszó;~Nem én hibám, hogy Pegazusom szárnya~
 45 1|       hervasztja a dalok virágait.~Nem én hibám, jól tudhatod, hiszen...~
 46 1|               mind, mit eddig irtatok,~Én épen semmit meg nem hagyhatok,~
 47 1|              elavult,~Hogy újra éljen, én reám szorult,~Õ csak garádics,
 48 1|              szorult,~Õ csak garádics, én meg a torony.~Ki is kiáltom
 49 1|          nemzet rám, az okos szóra,~Im én tudom csak, hányat üt az
 50 1|             tart.~Azonban eljõ majd az én korom,~Hiszem, remélem,
 51 1|               szemét már, jó a gyerek,~Én is elalszom majd veletek.~
 52 1|           csalni akar...~Hervadjak el, én Istenem, hamar!»~Szomszéd
 53 1|              menyasszonyom,~Feleségem, én édes asszonyom!~Virágozva
 54 1|                    Oh jó urak, mindezt én nem hiszem,~Bár mit beszéltek,
 55 2|          ölellek,~   S bár veszszek el én,~   E pillanat üdve~   Örökre
 56 2|             félálomban;~Vélem ébred az én kedves hitvesem.~Kettős
 57 2|              gyujts világot!~Nem tudom én, jaj, mit látok!~Harmadik
 58 2|            TÁBLABÍRÓ.~Táblabíró vagyok én,~Pestmegyében lakom én,~
 59 2|          vagyok én,~Pestmegyében lakom én,~Virágzik szabadságom;~Vármegye
 60 2|          törvény,~Törvény magam vagyok én.~Az adót nem fizetem,~Fizetésem’
 61 2|               magyar.~Táblabíró vagyok én,~Pestmegyében lakom én,~
 62 2|          vagyok én,~Pestmegyében lakom én,~Virágzik szabadságom,~Vármegye
 63 2|           Szeretõdnél szebb leány vár,~Én vagyok az, sellõ vagyok,~
 64 2|             ifjúság, szerelem!~Örûltem én is fényes éjnek,~Víg kedvü
 65 2|       csoportban,~Aki oly boldog, mint én voltam,~S majd egykor gyors
 66 2|                Oly mélabús lesz, aminõ én,~És a jelenben nem talál
 67 2|           senki véled,~Amint te bántál én velem!~1875~~
 68 2|             kérdem:~Vajjon miért éltem én.~Nem dicsõség álma bántott,~
 69 2|                veszteség,~Bár feledném én is köztetek!~1879~~
 70 2|                aludtunk,~Te az ágyban, én ágyadnál,~Hátha kissé elszunnyadnál?~
 71 2|           virág vén fa tövében,~Vén fa én csak addig éljek,~Mig árnyammal
 72 2|                 anyád,~Szeretõd leszek én.»~««Vén szeretõ,~Ifju apa
 73 2|             emléked?~Bármi legyen, mit én bánom,~Csak nyíljék egy-két
 74 2| Virágkoszorútok’ méh zsongja körül,~Az én dalom helyett szebb dalt
 75 2|          õszszel az egész család.~Csak én nem leszek ott, de ott lesz
 76 2|             nagyatyádnál,~Addig sírjak én helyetted...~Csak mosolyogj,
 77 2|              majd eltünõ bús emlék.~De én soh’ sem felejtem képedet,~
 78 2|                Csingi, lingi, lánga...~Én is hát utána.~A tehénke
 79 2|                Egy kis lakban tanyázom én;~Mohos sziklák, erdõk védik,~
 80 2|               gyermekem!~Enyészõ árny, én puszta rom:~Azért oly bús,
 81 2|                éve, hogy nem láttatok,~Én is, ti is megvénülénk;~Úgy
 82 2|            zengi:~Nem szeret úgy, mint én, senki.~Hallgat patak, hallgat
 83 2|              őszre jár;~Mikor jő el az én telem?~Meddig üld még a
 84 2|                sebesen:~Ha szállhatnék én is hozzád, kedvesem,~Megzörrentném
 85 2|              olyan bús-haragos, milyen én;~De nekem csak könnyem van,
 86 2|               enyém,~Drága gyűrüt adok én.»~«Amit küldöz kedvesem,~
 87 2|               vén,~Csak ifjamra vágyom én,~Vele inkább kõsziklán,~
 88 2|              Szenvedünk még többet is,~Én másért, te miattam.~VI.~
 89 2|               világbúl.~Nem, nem... az én szívem nem tud elfásúlni,~
 90 2|              Aztán hamar elfelednek, -~Én is mindent hadd feledjek!~   
 91 2|                melyik? Hogy’ tudhatnám én,~Régi rajtunk e kétes fény:~
 92 2|      Összevesztek rútul.»»~«Nem hiszek én, holló, neked,~Rossz hirt
 93 2|           napot~Barátim közt töltöttem én.~Eltünt a régi ház emitt,~
 94 2|                helyén,~Nem léphetek be én oda,~A mult emlékét sérteném.~
 95 2|                Kedves fáim, azt kérdem én:~Mi dolog az, hogy az idén~
 96 2|               csókkal áldja meg.~Nézem én is e fát gyakran,~De nem
 97 3|           Magát csak unná az estélyen,~Én jobban elmulattatom.»~«Új
 98 3|          öltözékem füstbe menjen?»~«Az én kérésem többet ér.~Tán új
 99 3|              ohajtom, hogy megérjem.»~«Én sem, grófné, nem... nem...
100 3|               hígy!~Fajult világ, - az én koromba’~Gavallér nem tett
101 3|           asszony,~Ha hozzá nõül adlak én.»~«Kihez néném?» «Ugyan
102 3|             könyvemet.~Mert kifáradtam én is immár.~Üld engem is sok
103 3|              Jókai regényét nyisd fel;~Én ezt meg nem tanulhatám,~
104 3|             elhal,~Im végre meghálálom én.~Oh ez a dal nem halhatatlan,~
105 3|                kora õszi hervadás!~Ezt én mondom, és nem Romhányi,~
106 3|                És tiltja nõm és tiltom én;~Ugyan hová is mennél innen~
107 3|           szinjátékát,~Miképen játszom én, te, más;~Az ember, bár
108 3|               Amint sokszor megmondtam én.~S kimondom, bár mily rosszul