Rész

 1 1|          ÉS VÁR.~Ki ott az erdőn, oly magán,~Halálseb tátong oldalán,~
 2 1|    vadgalamb űl,~Ott űl, ott űl s oly búsan szól,~Hogy a levél
 3 1|           kék ég mért jelensz meg~Oly korán már gyászfátyolban?~   
 4 1|                   MIDŐN ELINDULT.~Oly rövid volt ez az óra,~Oly
 5 1|         Oly rövid volt ez az óra,~Oly hosszu e pillanat!~Fehér
 6 1|          hajója,~S itt hagy engem oly magán...~Csak most érzem,
 7 1|           Oh szegény tébolyodott!~Oly nyugtalan, úgy sohajt~A
 8 1|        estcsillag ragyog,~A völgy oly illatot lehellõ,~Szívünk
 9 1|          illatot lehellõ,~Szívünk oly hõ vágyban dobog.~Azóta
10 1|     Elindulánk, bizony már ideje,~Oly fárasztó a búcsu pillanatja;~
11 1|     bánatom amilyen nagy,~Te épen oly hû dajkám vagy.~Megcsókolsz
12 1|            fecske,~Ha szállhatnék oly szabadon!~Köddel borul reám
13 1|           legszebb a világon,~Tán oly szép sem, mint képzelem,~
14 1|        újra láttalak,~Mégis, hogy oly boldogtalan lől,~Mi hamvadoz,
15 1|        szaggatná szét,~S amelyért oly híven küzdött,~S őrizé szentség
16 1|    szegény, de hogy’ is ne?~A nap oly melegen süt le.~Hazunnan
17 1|            fogsz maradni nélkülem~Oly egyedűl és árván.~Soh’sem
18 1|          érettem,~Isten bocsássa, oly kevés,~Mit éretted tehettem!~
19 1|    kimondom!~El nem birhatom már,~Oly nehéz lett titkom;~S mint
20 1|          fát dönti meg,~De minden oly ép Tíbur völgye táján,~Virágon,
21 1|  Csalogánydal, lepke szárnya~Mind oly szép, úgy szeretem.~Oh de,
22 1|    beszéli, röpirat tanítja,~Csak oly talány, melynek kezedbe’
23 1|       kissé félek.~A párbaj immár oly divatba jött~A hírlapírók
24 1|           hogy porhüvelyt cserélt~Oly férfiú, ki századoknak élt,~
25 1|          fog,~(Nem költemény, nem oly könnyû dolog)~S kinek kevés
26 1|           csak lelkesedni tud.~Ki oly merész, hogy az ilyesmit
27 1|          Bár lenne az még kétszer oly bolond,~Az mind Széchenyi
28 2|          Szeretem rózsás arcodat,~Oly csengõ, bensõ hangodat;~
29 2|        LEÁNY.~Ott alszik a lyány, oly nyugtalan alszik,~És szíve
30 2|      utánad!»~Ott alszik a lyány, oly nyugtalan alszik,~És szíve
31 2|       lomb sohajját,~Bús és mégis oly szelíd,~Nézd a napfény ragyogását,~
32 2|   naponként folyvást hirdetünk,~S oly sok dicső tulajdon volna
33 2|           ez és az egyre megy,~És oly igaz, mikép az egyszer-egy,~
34 2|     tanulhatál,~Népek közt martyr oly sokszor valál;~Arcodhoz
35 2|           ki is érthetné egyhamar~Oly hõsi népnél, milyen a magyar.)~
36 2|          küzdelminél;~A szónoklat oly könnyen hat reánk~S nem
37 2|           ifjúság, szerelem!~Akit oly hõn s hiven szerettem,~Mi
38 2|         itt e vig csoportban,~Aki oly boldog, mint én voltam,~
39 2|       egykor gyors napok letüntén~Oly mélabús lesz, aminõ én,~
40 2|        vagy késõbb’, amit bírunk,~Oly hirtelen hervad virágunk,~
41 2|        általa!~Ifju korban a sziv oly dús,~Oly fogékony, bármilyen
42 2|       Ifju korban a sziv oly dús,~Oly fogékony, bármilyen bús,~
43 2|        rideg sziv, oh dõre agy!~S oly éles tõr ily gyöngéd kézbe’!~
44 2|           lerázva,~Küzdni, gyõzni oly dicsõn;~Láttalak majd, megalázva,~
45 2|           gyanú, megenyhül bánat;~Oly váratlan jöhet halálunk~
46 2|          zúg az élet harca már,~S oly veszendõ minden földi kincs.~
47 2|          a várromokon~S a temetõn~Oly részvevõn~Szállok sirok
48 2|       fény mosolyog rád~És szined oly halovány;~Fa neked lengeti
49 2|     Asszanak el fa, virág;~Legyen oly puszta, kietlen,~Mint szivem,
50 2|           kincsét;~Minden fényes, oly sugárzó,~Föl-fölcsattog
51 2|           rejtett fájdalom:~Azért oly bús, komor dalom.~A honra
52 2|       mindent egy sirhalom:~Azért oly bús, komor dalom.~Év gyorsan
53 2|        árny, én puszta rom:~Azért oly bús, komor dalom.~Az élet
54 2|       honfibú, új fájdalom?~Azért oly bús, komor dalom.~1887~~
55 2|           SÍRJÁNÁL.~Kicsiny falu, oly nyúgalmas magány,~Árnyas
56 2|    Nemesis.~A hont hiven szeretni oly nehéz,~Csordúltig a szív
57 2|          csalogány.~E dal, e fény oly édes enyhadó,~Megillet téged,
58 2|           a szél dagálya.~De hova oly seregestül?~Háborúba, villám
59 2|  viszonyok bonyodalma~Annyiféle s oly nehéz,~Hogy egy könnyen
60 2|  Szikraként, amely kiszökken~S ép oly gyorsan elenyész,~Emlékemben
61 2|         dombon,~Látlak megint hát oly sok év után!~A régi nyárfák
62 2|       Üritsem emlékére a kehelyt!~Oly honfi volt, milyen kevés
63 3|           kis városnak kandi népe~Oly harsány éljenzést csapott,~
64 3|   eltitkolja gondosan,~S Romhányi oly boldogtalan.~De szívsebének
65 3|      kelle látnod~És megszeretned oly nagyon,~Faludtól oly korán
66 3| megszeretned oly nagyon,~Faludtól oly korán megválnod,~Milyen
67 3|         meghajlik, mint a liliom,~Oly ártatlan mosolygva, sirva~
68 3|            És ürügyet a békülésre~Oly könnyen lel két szeretõ,~
69 3|          mert kis falunkat látom,~Oly csendes nyúgalmat lehel,~
70 3|         sebzené... Mily gondolat!~Oly bûnös s mégis élvet ad.»~
71 3|           tõle,~Megtett mindent s oly nyílt a tér,~De könnyebb
72 3|         nem hiába omlott véred,~S oly szépek síri álmaid!~Itt
73 3|          S magának élhet egyedût,~Oly önzõn, mint önzetlenül.~
74 3| el-elfeledi.~Ilonka vajjon szint’ oly boldog?~Sorsában megnyugodt-e
75 3|       Elhagyta õt a föld s az ég.~Oly férjet tesz boldogtalanná,~
76 3|          volt ma is, a ködös este~Oly méla-bússá hangoló,~Érezte,
77 3|          tekint.~De rá nem ismer, oly nagy láza,~S ismét behunyja
78 3|    vendége lett.~Hogyan szoruljon oly emberre,~Akit gyülölt és
79 3|       gyülölt és megvetett,~Kivel oly sokszor szemben állott~A
80 3|         Matild mellette emlékébe’~Oly édes ellentétbe’ van.~Matild
81 3|    melynek csak boldog férj örûl,~Oly gonddal vette õt körül.~
82 3|      ragadja õt.~És mintha ütnék, oly sietve~Megy föl a parkból
83 3|      Sebzett szivének nehéz harca~Oly lágy fönségbe olvad át.~
84 3|         sziv mélyébõl támad~És ép oly gyorsan szívet áthat,~S
85 3|         Mintegy füzérré homlokán.~Oly szép falún a csöndes élet,~
86 3|       Szél és patak beszédes ajka~Oly sok mindent suttog neki,~
87 3|           elrengeti.~Kinek a föld oly szûk volt hajdan,~Az élvvadász,
88 3|          Nem ismer néha önmagára,~Oly bús emberré változott;~Csalódás
89 3|      büszke, szájas honfitárs,~Ki oly uton vagy, melyen õ járt,~
90 3|         gyermekkorában~Esténként, oly gyakran mesélt,~Egy nõ fogadja
91 3|        engem’ egykor szeretett,~S oly könnyen a más neje lett?»~«
92 3|        tekint mély kék szemével~S oly részvevõn ápolja õt,~Majd
93 3|          nélkül legyõzve áll ott,~Oly szenvedõ gyámoltalan.~Búját,
94 3|    Üldözve bolyg a nagy világban,~Oly méla bú tekintetén.~Nincs
95 3|      átfogva hévvel csüng nyakán,~Oly érzelmes hangon susogja:~«
96 3|        könnycsepp tengerré árad~S oly fájó, átkos a panasz,~Mintha
97 3|         dolgot elmondja szépen,~S oly önérzettel hallgat el,~Mint