Rész

 1 1|        érte, kedves?~Rakva azért minden ága.~Könnyû-vígan, tarka-barkán~
 2 1|        kezd a vidék,~Oda van már minden...~Csak a vándorbot maradt
 3 1|          lent.»»~«Ej hiszen most minden éled, tavasz jõ!»~««Tudom,
 4 1|  önmagába sûlyed,~Nyugszik benne minden szenvedély;~Szelid álmok
 5 1|     virág, a lomb lehull;~De bár minden hervad, elhal,~Szüret zajlik,
 6 1|       sirasson, megmaradt dalom:~Minden, minden elveszett és megholt, -~
 7 1|         megmaradt dalom:~Minden, minden elveszett és megholt, -~
 8 1|       régi hangján,~Megújul, fáj minden emlék,~Mintha temetésre
 9 1|          szélvész,~Zúg az erdő s minden elvész.~  Tudod-e, ha az
10 1|         hallik a legkisebb nesz,~Minden alszik, hallgat erélyen,~
11 1|    arcára,~Gyûrût és nyakláncot, minden ékszert elhányt~Csak szemén
12 1|    mosolyba vész,~Szép mese, dal minden szavad,~Megvidámit, el is
13 1|          enyém még,~Amit bírtam, minden drága emlék.~1852~
14 1|         tûz fényinél.~És éreznéd minden szavamnál,~Szivem mily igazán
15 1|         borongó álom,~S felkölti minden szent emlékeim’;~S mint
16 1|       Metsző gúnyját haragomnak:~Minden víg húr megszakadna,~Hol
17 1|     ölelkeznek;~A vihar fölvetne minden~Gyöngyöt a szív mélyirűl~
18 1|        szív mélyirűl~S kiderűlne minden csillag,~Ha a vész elcsöndesül.~
19 1|     tanulom, hogy mi az élet,~És minden nap összetépek~Egy-egy vágyat,
20 1|   megkönnyûl a szivem~Ujra enyém minden, amit szerettem,~Elsiratom
21 1|          Hûsége, bizalma,~Lelkem minden kincse,~És egy egész élet,~
22 1|    vagyok, fényed teremt,~Bennem minden téged jelent~Mi szép, mi
23 1|     határán birkozott a jelen.~S minden összeomlott... Jaj meg kelle
24 1|        élvezetvágy~Kiöl belőlünk minden szent hitet:~Erény te puszta
25 1|      legmagasb fát dönti meg,~De minden oly ép Tíbur völgye táján,~
26 1|      annyi bája~Köszönt és kínál minden lépteden,~S ha éjjel üt
27 1|         beszélve így~Szakítsd le minden órádnak virágát~És a jövőbe
28 1|       mezõje,~Hol annyi sok, hol minden elveszett.~Korunk talán
29 1|          kezd tûnni, ide hagy,~S minden bútor, minden szeglet~Így
30 1|        ide hagy,~S minden bútor, minden szeglet~Így szól hozzám:
31 1|       Nem mély és nagy titok,~Rá minden új nap mind meg annyi ok~
32 1| hirdettek felõle~És csúfot ûztök minden nap belõle.~Imé pedig -
33 1|         mit vétettél,~Hogy annyi minden zászlójává lettél!~Im egy
34 1|       csak errõl ír,~Ez a nemzet minden sebére ír.~Esze szürébõl
35 1|      azon nevet,~Gyülölve gúnyol minden szellemet;~Imádja Mammont,
36 1|        de mindent nemzetére ken.~Minden szavával mintha mondaná:~
37 1|          a torony.~Ki is kiáltom minden ablakon:~Figyelj oh nemzet
38 1|           egész szellemét.~Azóta minden, mit leír, kimond,~Bár lenne
39 1|          felõle,~És csúfot ûznek minden nap belõle.~1863~
40 1|      benne egy szép, de szép fa,~Minden ágon arany alma.~Hát még
41 2|      árad könnyeden,~Engesztelés minden sugára...~Oh mosolyogj rám,
42 2|         kelyhiben.~Betelt szívem minden reménye...~Oh mosolyogj
43 2|        mosoly õrcsillagom,~Áttör minden borúlaton,~Világít, biztat,
44 2|      ezerszer a hű szerelem.~Még minden a régi, mosolygani látszik,~
45 2|       csupán a költő épen,~Hanem minden művész és szónok, író,~S
46 2| táblabíró nép vagyunk;~Veszhetne minden, - a súly megegye -~Csak
47 2|  népszerûbb leszen;~Övé a honban minden, ami drága,~Arany idõ kél
48 2|         mindenütt az utban~Annyi minden, annyi szép és uj van~Magas
49 2|        harca már,~S oly veszendõ minden földi kincs.~Oh anyátok
50 2|          Fény mindenütt, víg zaj minden zugolyban,~Az ég mosolyján
51 2|          Félkarom nincs,~Sebhedt minden részem,~De szivem ép,~S
52 2|        hallotok~Megzengi madárka minden ágatok’.~A vándor is eljõ
53 2|       jut -~Azt suttogom fülébe.~Minden hivság a nap alatt,~A változás,
54 2|      újabb vérzik szivemen.~III.~Minden újul, minden éled,~Mindenütt
55 2|      szivemen.~III.~Minden újul, minden éled,~Mindenütt mosolyg
56 2|       Mindenütt mosolyg az élet,~Minden örvend: kicsi nagy!~Ki-kihajt
57 2|        vége, vége,~Oda ég s föld minden éke,~S romjain mi föl-föltámad,~
58 2|        Pazarolja összes kincsét;~Minden fényes, oly sugárzó,~Föl-fölcsattog
59 2|    színben,~Hogy’ kibékül benned minden.~Köd meglebben, de eloszlik,~
60 2|      volt, mi mult;~Emlékké vált minden remény,~Oh hány reményünk
61 2|         ég boltja,~Egy-két felhő minden gondja,~Rózsaszínt vált
62 2|      Selyem párna, selyem ágy,~S minden, mire szíved vágya.»~«Mit
63 2| porladoznak, kik irták, a kezek,~Minden csomag egy-egy szegettemnek
64 2|          Nehéz a magyar közélet,~Minden másnál nehezebb;~Hiú remény
65 2|        Ezután már másképen lesz,~Minden pártnak egykép kedvez~Az
66 2|     hozzon törvényt,~De kerûljön minden örvényt,~S fejlõdjék ki
67 2|         ne hajtsa végre azt.~Így minden párt vesztett és nyert,~
68 2|          és nyert,~Ez megnyugtat minden embert,~S békességben megmaraszt.~
69 2|      kiálts város!~Hadd hirdesse minden nyelv!~1892~~
70 2|        Küzdve annyi vész között.~Minden nyúgodt és kifáradt,~De
71 2|            UTCÁN.~Hogy épül Pest minden soron,~Hogy sürr-forr’ benn’
72 2|          Vidám kedély és ifjuság~Minden más kincsnél többet ér.~
73 2|      elenyész,~Emlékemben is sok minden~Fel-felvillan s ködbe vész.~
74 2|        férfi áll.~Járjak be újra minden régi helyet,~A húnyó emlék
75 2|      lesz,~Amikor a honfiszívnek~Minden kincse elvesz.~Jó magyar
76 2|          Ültük körűl évek során.~Minden tiz év egy-egy új gyászom,~
77 3|        kele,~Hevesb, erõsb, mint minden régi,~A gyõzelem nem könnyû
78 3|        özvegyet;~Immár most néki minden tiltott~És tüstént útra
79 3|         egész tavaszt.~Ilonkának minden csekélység~Egy hang, egy
80 3|       elmélyed magában~Oh mennyi minden oda van,~És érzi, hogy boldogtalan.~
81 3|         mohón a jó hirt várja~És minden nap rosszabbat ér.~A conservativ
82 3|         tavasz mosolygna vissza,~Minden derengõ, aranyos.~A hervadás
83 3|         élni férje kastélyában~S minden nap látni, hallani:~Mily
84 3|        erõt,~És örvényébe sûlyed minden,~Egy rossz szeszély ragadja
85 3|           Halálos ágya mécsinél.~Minden nap látja és csodálja,~Szól
86 3|     benne egyesûl.~E képzelt arc minden vonása~Ilonkának szakasztott
87 3|         titkon szeret.~Ez érzést minden nap táplálja~Újabb meg újabb
88 3|        ily közel van kedveséhez,~Minden nap látja s hallja õt,~A
89 3|        lesben álló hideg ész,~És minden rémes éjbe vész.~Önnönmagától
90 3|       mégis fenn maradt.~Im most minden feladva önként:~Becsület,
91 3|   körülünk mennyi rom,~Oh mennyi minden porba hullva~S mi mély és
92 3|   Valóban itt is, mint gyülésen,~Minden pártnak van szónoka,~És
93 3|          emeli,~Hisz benne, hisz minden szavának~S mintegy önmását