Rész
1 1| ELINDULT.~Oly rövid volt ez az óra,~Oly hosszu e pillanat!~
2 1| talán?~Milyen nagy lett ez a kis lyány;~Irul-pirul
3 1| hogy megbocsássak,~Vajha ez meggyógyithatna!~De aki
4 1| völgyön-hegyen,~De már ez nem tréfa-dolog,~Félre álljon,
5 1| Könnyen sírok, nagyon könnyen,~Ez a világ bosszant engem,~
6 1| SZÜRETEN.~Szüret-e ez vagy talán tor?~Hallgatunk,
7 1| Hajdanában nem így volt ez,~Hûn megmondja, bárkit kérdezz:~
8 1| A SZÜLŐI HÁZ.~Ez a város, ez a ház, ez a
9 1| SZÜLŐI HÁZ.~Ez a város, ez a ház, ez a kert~Egykor
10 1| HÁZ.~Ez a város, ez a ház, ez a kert~Egykor engem mind
11 1| Mint madárnak, fészkem volt ez a fa,~Oh mi sokszor pihentem
12 1| egy nagy képes könyvben.~Ez a szellõ, mely arcomra lebben,~
13 1| Szivemben is örömtûz szikrázott.~Ez a küszöb! itten ölelt által~
14 1| szerte-szélyel.~Egy csapat ez udvarházhoz téved,~Kifoszt,
15 1| győzhetetlen~Lelkesűlne ez a nemzet,~És a zsarnok,
16 1| Örök, igaz, drága, szent.~Ez tehát az élet titka,~A boldogság
17 1| virágot, kettőben egy tavaszt:~Ez nefelejts, az meg amott
18 1| sem halál, csak haldoklás ez,~Az élő bú éltetni tud;~
19 1| EZ A KIS LYÁNY...~Ez a kis
20 1| EZ A KIS LYÁNY...~Ez a kis lyány, a barna,~Szivemet
21 1| bánom,~Az Isten úgy akarta~Ez a kis lyány, a hamis,~Meg-megtréfál,
22 1| bánom,~Jól esik a kínja is!~Ez a kis lyány, a kevély,~Csak
23 1| Igy is szebb a többinél!~Ez a kis lyány, a gonosz,~Fejemre
24 1| talán hasonló a tiédhez.~Ez uj világ is már rohadni
25 1| Hadd környezzen e néma éj,~Ez édes álom, szent titok;~
26 1| ELUTAZÁSAKOR.~Olyan puszta lett ez a ház,~Amióta elhagyál!~
27 1| szemem rá talál.~Innen-onnan ez az egy is~El kezd tûnni,
28 1| botránkozz’ meg jámbor olvasó,~Ez nem szeszély vagy’ puszta
29 1| mondok sokat - -~Hazánkban ez a legujabb divat.~ Oh
30 1| gazda mind csak errõl ír,~Ez a nemzet minden sebére ír.~
31 2| kedvesem!~Vidám vagy bús ez a mosoly,~Örökké szívbõl
32 2| szent nevét!~Mert végre is ez és az egyre megy,~És oly
33 2| fékét könnyen megereszted,~Ez a sok szó leszen a te veszted:~
34 2| Kortescsiny, zaj és léha tervek,~Ez az miben kedved telik.~A
35 2| el-elhaló zenének~Elrengetik ez éber álmu fõt,~Mint dajkaszó
36 2| költõt, szónokot!~Õrizzen meg ez a távol~Honfidühtõl, párttusától,~
37 2| puszta, kietlen,~Mint szivem, ez a világ!~II.~Terhed gõz
38 2| Országház-e, avagy csárda~Ez a tisztes nagy terem?~Hát
39 2| tavasz.~Fáradsz, szenvedsz ez útban,~Mit csináljunk, ha
40 2| kvázinak, codex-et kodeksznek~Ez az irásmódja az új régieknek.~
41 2| is enyhén mosolygott rám,~Ez a két istennõ oltalmazott
42 2| csillagos éjbe.~De ritkán ez sorsunk. Kidûlnek mellõlünk~
43 2| legyen~Bús?~Neki is jut, ez a világ~Dús.~Lám, reád is
44 2| Csúfosan elárult téged’~Ez is, az is, oh hazám,~Hogy
45 2| Heuréka!~Nagy dicsõség ez nekünk.~Ím egyszerre mily
46 2| párt vesztett és nyert,~Ez megnyugtat minden embert,~
47 2| kifáradt,~De nem vénség ez s halál,~Ami nyugszik, újra
48 2| csak erre vigyázz.~Bús harc ez az élet,~De vídoran éled,~
49 2| Immár alig ösméri meg.~Ez utca is megváltozott,~Hol
50 2| Lánghevétõl fölmelegszel,~Ez hozzád nem hûtelen.~Bor
51 2| grófja gyakran,~Tanúm reá ez a tágas terem,~Ez asztalnál,
52 2| Tanúm reá ez a tágas terem,~Ez asztalnál, ha késõn fenmaradtunk,~
53 2| AZ ÉV VÉGÉN.~Oh ez a dûh, ez a pártdûh~Tart-e
54 2| AZ ÉV VÉGÉN.~Oh ez a dûh, ez a pártdûh~Tart-e még sokáig?~
55 2| Semmit sem termettetek?~Ha ez így tart, bizony Isten,~
56 2| egymást suttogva kérdezik:~«Mi ez? Hová lett szíve, lelke?~
57 2| Hová lett szíve, lelke?~Ez az ember nem volt soha,~-
58 3| immár ennyi,~Nem speech lesz ez a költemény,~S a lapokkal
59 3| lövés és száz sapperment,~Se ez, se az nem ejt sebet.~«Vorwärts» -
60 3| gavallér volt s gróf e mellett,~Ez az ő igazi neve,~Ennek szűlték
61 3| Romhányi hiu, szenvedélyes,~Ez egyet, az meg mást akar~
62 3| udvarló lovagja~Hugának: ez reszket, pirul,~És a magányban
63 3| A néninek más nem, csak ez fájt,~De húga, hajh, most
64 3| szerfelett.~Telegdi gróf ez, korra nézve~Harminc és
65 3| Feledve õt, más neje lettem...~Ez sebzené... Mily gondolat!~
66 3| szép nõ régen mást kegyel.~Ez egy tábornok, deli férfi;~
67 3| övez.~Vajon ki vára, háza ez?~Nincs gondja, kedve ily
68 3| õt itthon maradt.~Midõn ez meghalt, el volt vágva~Az
69 3| megalázás kinja éled~Önérzetén s ez mind kevés:~Mert érzi, nem
70 3| hall Ilon sok ismerõsrõl,~Ez él még, azt takarja sír,~
71 3| van másnak is.~Honvéd biz, ez,» - mond a kocsis.~A komornyik,
72 3| vendég iratába,~S kiált: «Ez gróf Romhányi úr.»~«Ha gróf
73 3| végre meghálálom én.~Oh ez a dal nem halhatatlan,~De
74 3| vette õt körül.~Jó szív ez, vagy csak finom bosszu~
75 3| türelme hosszu,~Parázs fején ez a fedél.~Még holnap indul
76 3| áradóbb beszélõ kedve,~De ez Romhányin mit se’ fog,~«
77 3| legfeljebb jó közlegény.~S ez egy mégis vigasz szivének,~
78 3| Eszménnyé vált ujúlt szivébe’,~S ez érzés több, mint tisztelet,~
79 3| Reménytelen, s titkon szeret.~Ez érzést minden nap táplálja~
80 3| Ilon a férj keblére olvad,~Ez örömében alig szólhat,~Romhányi
81 3| Romhányi búsan földre néz;~«Ez nem lehet csak tettetés!»~
82 3| szeretett már,~De érzi, ez más szerelem:~Csendes, félénk,
83 3| elgondolkozott.~«Ki fejti meg ez ellenmondást?~Sorsunk, hogy
84 3| mélyebbre rejti,~S nem tudja, ez inkább megejti~Szegény Ilont,
85 3| édesem?»~«Ne haragudjál, ez nem sértés,~Csupán csak
86 3| meg, ha nem láthatnálak,~S ez volna végsõ éjtszakám.»~«
87 3| pártjában folyvást remél.~«Ez menti meg majd nemzetünket,~
88 3| dolgot mivel.~«A baj nem ez volt, tudtam mindég -~Telegdi
89 3| fegyver gyõzött le minket,~Ez ami fáj, mi sebet üt,~Rettegte
90 3| Görgei vagy Kossuth Lajos?~Ez a kérdés s mellette sok
91 3| mit s mit nem tett volna ez,~Amaz, ha épen nem lett
92 3| Kossuth s Görgei sorsa ez.~Ember volt mindenik, ki
93 3| tévedt,~De nagy jót is tett s ez elég,~Hatásukat a nemzetélet~
|