1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
1 1| égben,~Nem estünk hiába el!~1857~
2 1| alszunk a koporsó párnáján!~1860~
3 1| virágok,~Mosolyogva ébredünk.~1862~
4 2| Gondját sír el nem temette.~1866~~
5 2| hitemnek a régi reményt!~1867~~
6 2| Szeretteink örök szent emléke.~1870~~
7 2| kincset ritkán nyertek.~1871~~
8 2| a haldokló jajja hallik.~1873~~
9 2| öleld õket~Annak idejében.~1877~~
10 2| Hadd álmodjam vissza még!~1880~~
11 2| de félig már halottan!~1885~~
12 2| kisér s a sírba száll velem.~1897~~
13 3| elbámulva kérdi:~«Mi rossz van abban, Istenem,~Ha gyõzne tiprott
14 1| Virulj még sokáig~Marim ablakába’!~Alkonyatkor, elmenõben~
15 2| ott reám,~Világ dereng még ablakában,~S beteg sohajtja: jõj atyám!~
16 1| fokán,~Mi zaj hangzik ki ablakán,~Ki ott vigad, ki ő?~Násznép
17 3| nyilásra lel;~Egy távol ablakfény az éjben~Mintegy hivón utat
18 2| Megzörrentném szárnyammal az ablakod’,~Tudom, mindjárt kitalálnád,
19 1| Befordulnék a szegleten,~S ablakodon vész a szemem:~Karcsu árnyad
20 3| kihal;~Világ rezg még az ablakokban,~S kihangzik egy halk, méla
21 2| lombja,~És nyájasan behajlik ablakomba,~Derûs árnyéka arcomon lebeg,~
22 2| HAJNALBAN.~Hajnal dereng ablakomban,~Fölébredek félálomban;~
23 2| a zajt,~Mit kinn az élet ablakomra hajt;~Hallom beszédit, amint
24 1| torony.~Ki is kiáltom minden ablakon:~Figyelj oh nemzet rám,
25 1| A két fiu hallgat, az ablakra fölnéz:~Büszke szabad homlok,
26 1| anyád rég vár;~Nekem szénát, abrakot ád,~Neked jó szót, jó vacsorát.»»~
27 3| báj!~Majd gond riasztja el ábrándit,~Gyakran boszús, zordon,
28 3| lassan, hidegen~Ugy oltja ki ábrándja fényét,~Szerelme elkésett
29 3| magányba,~Nem sírt és nem ábrándozott.~Elfoglaló eszét, kedélyét,~
30 3| méla dal,~A zongorának bús accordja,~Az õszi szél sohajtva hordja,~
31 3| megbocsát, élnek egymásnak,~Addiglan udvarolgat másnak,~Hogy
32 2| mindenem!~Nincs drágább, amit adhatsz nékem.~Oh mosolyogj rám,
33 3| kebelem;~Mind od’adnám, amit adhattam,~Hogy mennyit ér, nem kérdezem.~
34 3| Gondolkoznom egy napot adj még!»~«Az nem sok... holnap...
35 2| amíg csak lehelt.~Bort adjatok, bort, Celna ó borából,~
36 3| az asszony,~Ha hozzá nõül adlak én.»~«Kihez néném?» «Ugyan
37 1| selyem ágyon,~S még sem adna nyugtot~Hajh! az örök álom.~
38 2| betelve annyi vágyad,~Nem adnád unokádat~Szép ifjuságodér’.~
39 1| ülhetnék,~Ezer bált is oda adnék.~Édes hangod hallnám,~Kis
40 1| s e hízelgő óda~Csupán adó, melyet fizetni kell,~S
41 2| ember rangját, fényét,~Bók adóját, divat kényét,~Léha férfit,
42 2| Törvény magam vagyok én.~Az adót nem fizetem,~Fizetésem’
43 1| fizetni kell,~S ha lelkével adózik egész Róma,~Mért volna ment
44 1| És az egész, Kárpáttól Adriáig,~Egy’ szörnyü Dulcamára-zajra
45 1| elveszett.~Avagy mért nem adta Isten,~Hogy régebben lássalak,~
46 2| magad?~Te is csak bérbe adtad tolladat.~Ha hiúságból kapsz
47 1| vén tölgyfánál,~Lenyuló ágai~Vissza-visszavonnak,~Messze
48 1| Avagy csupán csak egy-két agarat,~Mindjárt Széchenyi nyomdokán
49 2| Megzengi madárka minden ágatok’.~A vándor is eljõ hév nyár
50 2| Hálakönnye szenvedõnek,~Aggastyánnak, csecsemõnek;~Nõi részvét
51 2| annak~Öreg úrnak, tisztes aggnak,~És emelje lelkedet~Az õszinte
52 3| boldogságba’ hagyni,~S mind újabb aggodalma kél.~Hogyan maradjon árva
53 3| örvend férje ellenére,~Ki aggódásba elmerûl.~Telegdit egy-egy
54 3| örömünkre bú ne szállna,~Aggódom érted, oh haza!~De te is
55 1| panaszlál, oh soha,~Csak aggódtál érettem,~Isten bocsássa,
56 3| révpart, hol vész között~Aggódva végre kikötött.~És megtalálta
57 2| szerencséd mennyi bünt!~Újra aggok, féltve téged,~És hitem
58 1| szép, de szép fa,~Minden ágon arany alma.~Hát még mi lesz?
59 1| szól,~Hogy a levél hull az ágról.~Dõre madár, mért e bánat?~
60 2| Oh rideg sziv, oh dõre agy!~S oly éles tõr ily gyöngéd
61 3| virrasztott fölötte,~Halálos ágya mécsinél.~Minden nap látja
62 2| aludtunk,~Te az ágyban, én ágyadnál,~Hátha kissé elszunnyadnál?~
63 3| Négy napja, hogy felkelt az ágyból,~Ma jött ki elsõbb’ a szobából~
64 1| nem áll a székely ember~Ágyu s puskacsõ elõtt,~Inkább
65 3| elhangzik immár a szó~A puska- s ágyu-dörrenésben~Egész ország egy riadó.~
66 1| még szegény is e felett,~Ágyuja nincs, no de se baj,~Hoz
67 1| semmit meg nem hagyhatok,~Híg agyvelõtök mit maig teremtett,~Nem
68 2| Hogy az utód, vak dühében,~Ahelyett, hogy védje,~Megújúlt õsalkotmányát~
69 1| dicsõsége egy batkát sem ér,~Ahhoz képest, mit tett a nemzetér’:~
70 3| vágyaknak nem bolondja,~Nem áhit fényes hivatalt.~Hogy boldogítson,
71 2| nem irt magyar költő soha,~Áhítja bár s vadássza mindenképen,~
72 2| kértem tõled soha semmit,~Nem áhítok kincset, babért;~Szerettelek,
73 3| eldobom hát a sallangját,~Nem áhitom a karzat tapsát,~Sem honlyányok
74 1| se’ tér,~Zajong, kiált, ahogy torkán kifér,~És az egész,
75 3| bátran repdes~S megszáll ahonnan elriadt;~A holtakat mind
76 1| szemem?~Ha ott látnátok, ahova úgy vágyom,~Tudom, hogy
77 1| hold, föllebbenti fátylát,~Ajakára nyájas mosolyt vészen,~És
78 1| lábad a szemem pillája~S ajkamon sohaj a felelet.~Fájdalom
79 2| megárad ifju érzelemben,~S ajkamra ismét víg dal hangja lebben.~
80 2| utoljára~Csókot nyom a lyány ajkára.~Falu-hosszat nagy vigalom,~
81 3| fenn a karzaton,~Pihent ajkkal csevegni kezdnek,~Dicsérnek,
82 1| jár:~Remények virági,~Édes ajku méhem,~Kedvem játszi pillangói,~
83 1| megváltozik az ember!~Áll az ajtó, áll az ablak,~De benn idegenek
84 2| AZ AKÁCFÁK ALATT.~Hányszor mulattunk
85 2| Hányszor mulattunk itten,~Ákácok árnyiban,~S feledve gondjainkat,~
86 1| Csinál naponként tervet akár százat,~Avagy igéri, hogy
87 2| mit kivívott~Erõ, szent akarat,~Elgázolni, tönkre tenni~
88 1| csónakot a hullámok dagálya,~Akaratlan távol partokra vet,~Lelkem
89 3| remél,~S bár szóba hozzák akárhánnyal,~De szívet eggyel sem cserél.~
90 2| sértjük,~Bár szívünk épen nem akarja.~Mi is talán vérzünk a sebben,~
91 1| és világ ellen~Csatázni akarna.~«Magyar vagyok, rabbilincset~
92 2| kivivni gyorsan és mindent akarnál,~Tûzzel-vassal, köny- és
93 2| Szeress engem’ igazán!»~«Ha akarnám sem lehet,~Mert a szivem
94 1| szemed könnyel,~Bár elnyomni akarod.~Oh ne nyomd el, csak törüld
95 1| Hiszem, remélem, érzem, akarom;~Azonban ennyit is beszélni,
96 3| reformot vezeti.~Mi ezt akartuk, ellenzétek,~S mi a mélyben
97 1| estvelen,~Holdfénynél az akászok árnyán,~Midőn fejed’ keblemre
98 1| Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva.»»~«Nyugodjanak! örvendjen,
99 2| száll felettünk!~Eltemetjük akiket szerettünk;~Nem találjuk
100 2| nyugodt, mint öreg ember,~Akinek nincs vágya már.~Lomb, virág
101 2| kedvesem!~Oh mosolyogj, mint akkoron,~Midõn ringattad karodon~
102 1| vetések, szõllõs kertek~Alább-alább ereszkednek.~Tûnni kezd
103 2| elhalványúl~S mint a függöny ha aláhull,~Szinpad dísze meg nem látszik,~
104 3| iránnyal,~Egész democrat alapon,~A függetlenség jelszavával,~
105 2| holdas szép estéken,~Itt alattad karos-széken~Álmodozzam
106 3| csak: kötelesség,~Bármily alázat, kín között.~A hû vezeklõt
107 3| vagy csak finom bosszu~S alázni õt csupán a cél?~Oh nem
108 3| szabadság prófétája,~Kit áld a nemzet szíve, szája,~Vezessen
109 2| ott állok merőn;~Siratlak, áldalak,~Oh elhunyt, ifju nőm!~Szerettél
110 1| hagyandsz?~Ezer meg ezer áldást,~Jól tette, hogy nem szeretett,~
111 2| ne hagyj el az éjben,~És áldj meg, erősits a földi tusán!~
112 1| a bú gyötör,~Átkozlak, áldlak, hervadok.~1858~
113 1| az öngyilkos~S mosolyogva áldna Istent;~A szenvedő reménypárnán~
114 2| részvét szende bája,~Szép szem áldó mosolyába’;~Nõ mosolyja,
115 1| igyál, a temetés után,~Nagy áldomást nagy búdban.~Otthon mérges
116 2| õszinte,~Szenvedt honáért s áldoz érte hûn,~És szó ne’kül
117 3| meggyaláznak,~Kikért te annyit áldozál,~Majd egykor vége lesz e
118 2| láthatár,~S mert nem hiába áldozánk,~Te élsz és élni fogsz,
119 3| ki valál.~Nemzet-hiuság aldozatja,~Türtél nagyobbat, türheted,~
120 2| Buzgalmát nemes sziveknek,~Áldozatját a hiveknek.~ Mily édes
121 1| föllángolásod,~Mely örömest áldozna vért,~S magad’ híjába téped,
122 3| köszönöm.~S ha egykor azt önért áldoznám,~Megnyúgodhatnám sorsomon;~
123 3| Bálványát akkor is kiméli,~Áldozni bünbakot keres:~Kossuth
124 2| Angyalarc és tiszta lélek,~Áldozó sziv mély kedély,~Oh miért
125 3| lehullva,~S miért te véred áldozód,~A szolgaság husz éve mulya,~
126 3| most imádja~A falu népe áldva áldja:~Ily szép s jó nõ
127 1| AZ IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG.~ALEGORIA.~Elindul az Igazság,~Vele
128 3| csörgõ lombok között.~Ledûl aléltan, holtra válva,~Takarj a
129 3| nyujtja karjait,~Fel- és alföld, mint bájos egység,~Hódol
130 1| SÉTA.~Nem alhatom. Ki is alhatik~Ily világos nyári éjtszakán?~
131 3| kacéran szenveleg.~Matild álhatlan és szeszélyes,~Romhányi
132 2| anyám!~Altass el már, úgy alhatnám!»~Mond az egyik s el nem
133 1| ÉJI SÉTA.~Nem alhatom. Ki is alhatik~Ily világos
134 2| Vármegyét el nem veszed!~Az alispán hazafi,~Szolgabíró atyafi,~
135 3| De sok beszédnek sok az alja,~Ne vesztegessük az időt.~
136 2| Ülj le, kedves, itt az aljban,~Hadd mélázzunk egy kicsit,~
137 3| így tettet folyvást~S csak alkalmas idõre vár,~Hogy megbocsásson
138 3| táplálja~Újabb meg újabb alkalom,~Ártatlan csábjával kinálja~
139 2| meg-megszállja.~Vén fa, élted alkonyában,~Az ifjuság virágjában~Mondd,
140 3| és bálványa~Hanyatló élte alkonyán.~Vidám gyermek fürtös fejével~
141 2| sugára,~Áraszd fényed’ éltünk alkonyára!~Oh melegitsd még egyszer
142 3| hõs, kedves hivem!»~Egy alkonyatban így mereng el~Ilon sokáig,
143 1| sokáig~Marim ablakába’!~Alkonyatkor, elmenõben~Ott láttam meg
144 2| MARGIT SZIGETÉN.~Az alkonyfényen rezdül a fa lombja,~És nyájasan
145 2| Ők hirdetik a világnak.~Alkonyra is híven várnak,~Tornyaivá
146 2| És elfeledték... Immár alkonyúl,~A tájra lassan köd, homály
147 1| vagy megromlott kedély;~Alkoss elõbb, hadd lássuk, úgy
148 3| mult felett~Egy uj világot alkotának,~Tarolt mezõkön új tavaszt,~
149 3| ország gyûlése,~Megújult alkotmánya kész;~Uj korszakot kezd
150 3| népért sok jót tenni,~Az alkotmányba, is fölvenni,~De hitte,
151 3| nagyot tenni hol, a pálya,~S alkotni hol rá az anyag?~E hon hiú
152 2| ha nem ismer határt.~És álla őrt egy ország romjain,~
153 3| kisebb szégyen éri.,~Egy államirat a levél,~Inkább a sor között
154 2| Rajzolta az embert s az államot,~S a sors titkába mélyen
155 1| kimutat kezével,~Bitófák állanak sûrûn ott a téren,~Székelyek
156 2| az is, oh hazám,~Hogy még állasz, nincsen véged,~Csodálhatni
157 1| sebesebben!»~Ekkor a hű állat~Neki búsul, vágtat,~Veszett
158 3| tettért~Mily könnyen bosszut állhatok.~Érezze, hogy soh’ sem szerettem,~
159 1| nem is volna,~S diszében állna még a Capitol.~Oda a hit
160 2| változott,~A vén diófák épen állnak ott.~Lehajlik hozzám jázmin
161 3| elkésett reményét~A lesben álló hideg ész,~És minden rémes
162 3| Alkotmányunk csak véle állt,~Együtt szenvedték a halált.»~«
163 2| benne.~Féltését már ki nem álltam,~Minap kissé megtréfáltam~
164 1| szép fa,~Minden ágon arany alma.~Hát még mi lesz? Megmondom!~
165 2| szunnyadozva,~Kedvesérõl álmadozva,~S nevét lágyan sohajtozza.~
166 2| szelid sugára~Mosolyog az almafára,~S játszi fénnyel enyeleg.~
167 3| véred,~S oly szépek síri álmaid!~Itt éhség, láz gyötör halálra,~
168 1| törüld le~És alugyál, édesem!~Álmaidban, higy szavamnak~Újra együtt
169 1| keblemen,~Õrködném arany álmaidnál~S elringatnálak csöndesen.~
170 1| élő koszorút sző,~És mint álmaik haragja,~Harsog, zúg a bérc
171 1| az ibolya~S fog beszélni álmaimról,~Szerelmemrõl, bánatomról,~
172 2| Nézi, bár a lombok hullnak,~Almák mily szépen pirulnak,~S
173 1| virág,~A szerelem mosolyg álmán,~Nem e föld, egy más világ.~
174 3| szívemben emléke él,~S egy-egy álmatlan éjtszakámon~Sirjából e kor
175 2| Bár messze vagy, de lelkem álmi~Lefesti kínos nyoszolyád,~
176 3| csak álom, sejtelem.~Azt álmodám, lásd, hogy meghaltam,~Ezüstös
177 3| rejtekit,~Karján merengõ álmodásnak~Egy elmúlt szebb világba
178 3| karán,~S legboldogabb jövõt álmodja:~Romhányi is úgy álmodik,~
179 2| egy-egy szép emlékét,~Hadd álmodjam vissza még!~1880~~
180 2| AZ ÁLMODÓ LEÁNY.~Ott alszik a lyány,
181 3| szakasztott mása:~Élõ és álmodott alak~Csodásan összejátszanak.~
182 1| egen!~Tó és csermely ébren álmodoznak,~Kebelökre ifju lomb hajol;~
183 1| A szenvedő reménypárnán~Álmodoznék s a szegény~Tündér szigethez
184 1| lassan elringatják,~Szépen álmodozni hagyják,~S mind csak arról
185 1| elringatva, ébren~Alszol s álmodva nézsz reám.~Szeretnélek
186 1| minden szenvedély;~Szelid álmok bölcsõjén ringatva,~Csak
187 1| virághoz~És aranyport és arany álmokat hoz,~Mosolygva nyílnak kelyheik,~
188 2| árjába fullad,~És a való álmokba vesz:~Már égnek a Sybilla-könyvek,~
189 2| lyányom,~Álmod visszaadja álmom’,~Vidor hangod tünt reményem’~
190 2| csalogánya,~Hozd meg édes álmomat!~Fáradalmam’ hadd pihenjem,~
191 1| Hogy elsohajtom nevedet,~S álmomban néha arcod’ látom...~Hajh
192 2| köd oszlik, a hegy tetején~Álmosan ébredez bágyadt tüzü fény,~
193 2| zenének~Elrengetik ez éber álmu fõt,~Mint dajkaszó a síró
194 2| csendes szép halállal!~Legyen álmunk, enyhe sir ölébe’,~Szeretteink
195 3| a kastély törzsvendége,~Álnéven, mint távol rokon.~E rejtek
196 1| név, te meg szabadság~Egy álomkép, mit birni nem lehet;~A
197 2| sem fog elmúlni~És örök álomnak a sírba száll velem.~A hõ,
198 3| ablakából rezdül,~A faluban rég alszanak;~Romhányiban új élet pezsdül,~
199 1| mintegy elringatva, ébren~Alszol s álmodva nézsz reám.~Szeretnélek
200 1| ölelj meg, borúlj rám,~Így alszunk a koporsó párnáján!~1860~
201 1| Ez a küszöb! itten ölelt által~Édes anyám reszketõ karával,~
202 2| kiönthet~És enyhûlj meg általa!~Ifju korban a sziv oly
203 2| árja,~Mely szívöket úgy általjárja,~Reám is hat s játszik velem~
204 2| Édes anyám, édes anyám!~Altass el már, úgy alhatnám!»~Mond
205 2| zajjal,~Suttog, mint az altató dal,~S mintha édes nyugalomban,~
206 1| gyönyört lehel~A kunyhóban altatsz könnyet, sohajt,~A gazdagnál
207 3| egykor édes anyja élt,~S altatva õt, gyermekkorában~Esténként,
208 1| ijedj, lassan jõj ki rá!~Aludjék kis lyányunk csendesen,~
209 2| virrasztottunk,~Éjjel, nappal nem aludtunk,~Te az ágyban, én ágyadnál,~
210 1| amint lágy szellő ringatja,~Alunnék egy pillanatra,~És beszélné
211 2| Ne sirass, ne költsd fel alvó gyermekimet,~Ringassa szelíden
212 1| éj a bércen,~Már a tûz is alvófélben.~Halvány hold és sötét árnyak~
213 2| Helyre tészi a ruhácskát;~Az alvókat hosszan nézi,~Csókját százszor
214 3| s mit nem tett volna ez,~Amaz, ha épen nem lett volna~
215 2| nem olyan feladat,~Költő, amellyel koszorút arat.~Nem is kívánom,
216 2| ohajt;~Hány léha szív, amelyben semmi hit~S fitogtatón negédli
217 1| kín is szaggatná szét,~S amelyért oly híven küzdött,~S őrizé
218 3| könnye elsõ szerelemnek,~Amelyet vágy s öröm fakaszt,~Harmatja
219 3| államférfi pálya otthon,~Amelynek ő lesz hőse majd:~Egy új
220 2| küzdött híven,~Ki nem fáradva, amíg csak lehelt.~Bort adjatok,
221 1| bosszant engem,~De bánatom amilyen nagy,~Te épen oly hû dajkám
222 3| komédiás.~Mily ritkán az, aminek látszik,~Jól vagy rosszul,
223 2| letüntén~Oly mélabús lesz, aminõ én,~És a jelenben nem talál
224 1| Fájdalmadba temetvék reményim,~Aminõket sorsunk egyszer ád.~Fájdalmadban
225 3| köztök a szakács~«Olyan igaz, aminthogy élek,~Nincs itt más baj,
226 2| mondok, esküszöm az égre!~Ámítálak eddig, hitemet megszegtem,~
227 3| utolsó éjtszakán~El-elfeledve amitõl félt,~Megenyhül az álom
228 3| bátran szembe száll.~«Ne ámitsuk mindig magunkat,~Megadtuk
229 2| hirdetsz: szabadságot, hazát,~Ámítva könnyen jámborok hadát:~
230 2| láttam~Egy szelid nõ karjain.~Angyalarc és tiszta lélek,~Áldozó
231 3| lelke harca,~Ifjú nejének angyalarca~Egy más világba rengeti~
232 3| még sem az, való, ki él,~Angyalként virrasztott fölötte,~Halálos
233 3| Matild, a szerelem.»~«Oh annál jobb, de csak rám nézve.»~
234 2| A viszonyok bonyodalma~Annyiféle s oly nehéz,~Hogy egy könnyen
235 2| voltál árva,~Hûn emlékszel jó anyádra:~Mily szeretve ápolt téged’,~
236 3| pálya,~S alkotni hol rá az anyag?~E hon hiú küzdés hazája,~
237 2| talált az est, a hajnal:~Az anyai szeretet~Szívedet erőssé
238 1| természet föl-fölérez~Hû anyaként kedves gyermekéhez,~S álmodozva
239 1| közelében!~Üdvözöllek, mint anyát a gyermek,~Hû szerelmem
240 3| hõsöm nem lesz Don Juan,~Anyégin sem válik belõle,~Szegény
241 2| Enyhûltem lyányom mosolyán;~Az anyjáé volt az nekem,~S most árny
242 3| Csáth báró leánya,~Elveszté anyját már korán,~Atyjának fénye
243 1| ketten!»» egymást átölelik,~Anyjoknak kebelén nyugosznak fejeik,~
244 2| én.»~««Vén szeretõ,~Ifju apa lennél;~Megmaradok~Régi
245 2| keseregj,~Árva leány, szegény~Apád, anyád,~Szeretõd leszek
246 2| Honvédnek ment,~Bár ellenzé apja.~Tán elesett~Egy véres csatában,~
247 3| Szegényt vigaszt, beteget ápol,~Majd lovagol, olykor vadász’,~
248 1| kunyhóba és szállj palotába~És ápold a honfi bánatát~Légy sugár,
249 2| Elringatja, elaltatja;~Harmadikat ápolgatja.~És ott viraszt a kis ágyon,~
250 3| szemével~S oly részvevõn ápolja õt,~Majd bús arcával visszainti,~
251 3| fekszik már Romhányi,~Ott ápolják a beteget~Az összecsõdülõ
252 3| ipját nagy betegség érte~S ápolni õt itthon maradt.~Midõn
253 2| jó anyádra:~Mily szeretve ápolt téged’,~Gondja õrzött, gondja
254 3| hagyta el az elhagyottat,~Ápolta a félig halottat,~S melynek
255 2| van!~Fel is köszöntöm tél apót,~Hogy újra visszatére:~Terítsen
256 3| szólt,~Most Széchenyinek hû apródja,~Régebben ellensége volt.~
257 3| nõje mellé leültetve,~Még áradóbb beszélõ kedve,~De ez Romhányin
258 2| De szívemben gyönyörűség~Áradoz szét s érzem, hogy a világon~
259 3| vissza,~Minden derengõ, aranyos.~A hervadás virulni látszik,~
260 2| REGGEL.~A bércet már a hajnal aranyozza,~A völgy virágit gyönggyel
261 1| száll szívhez és virághoz~És aranyport és arany álmokat hoz,~Mosolygva
262 2| évek, szép napok sugára,~Áraszd fényed’ éltünk alkonyára!~
263 3| szerben,~Mint földben pár arasznyi tér,~A sírhalom - orvost
264 3| Azóta még több gyöngédséggel~Árasztja el férjét Ilon,~Kedélye
265 2| Költő, amellyel koszorút arat.~Nem is kívánom, hogy tapsoljatok,~
266 3| mindig magunkat,~Megadtuk árát, már elég,~E léha szellem
267 2| szemedben ég,~Boldog, mosolygó arcád’ -~Az élet gyászos harcát~
268 3| részvevõn ápolja õt,~Majd bús arcával visszainti,~Midõn könnyelmûn
269 2| martyr oly sokszor valál;~Arcodhoz illik az a büszke gyász,~
270 2| ablakomba,~Derûs árnyéka arcomon lebeg,~Suttogva kérd: hogy’
271 1| könyvben.~Ez a szellõ, mely arcomra lebben,~E rezgõ fény most
272 3| félre értél, megbocsátok,~Arcomról a szivembe látsz,~Pártok
273 2| fordulatja,~Kérõ, könnyes arculatja.~Reng a hullám, leng a szellõ,~
274 3| részt, jobb és baloldalon.~Aristocrata volt szivében,~És nem tagadta
275 2| ami honfibûn.~A tett a szó árjába fullad,~És a való álmokba
276 3| borúlni kezd a láthatár.~Az ármány, bosszu, zsarnok önkény~
277 1| ifjuságom!~Hagyj pihenni fürteid árnyában,~Sebeimbõl karjaid gyógyítnak,~
278 1| ablakodon vész a szemem:~Karcsu árnyad még ott van.~És megállok,~
279 2| Álmodozzam csöndesen.~Hűs árnyadba hadd üljek hát!~Tán a szellő
280 2| én csak addig éljek,~Mig árnyammal óva védlek.~Alugyál el,
281 3| De majd az éj rá vetve árnyát,~Kioltja lassan, hidegen~
282 2| Pihen is, szunnyad is az árnyba’ szegény;~Este fele olykor,
283 3| honn!~Mint ibolyácska enyhe árnyban,~Mosolygva nyíltál szende
284 2| behajlik ablakomba,~Derûs árnyéka arcomon lebeg,~Suttogva
285 2| messzeség takar!~Az ódon egyház árnyékában~Egy régi ház vár ott reám,~
286 2| mulattunk itten,~Ákácok árnyiban,~S feledve gondjainkat,~
287 1| testvér;~«Mégis adok jó áron,~Ha a füled’ levágom.»~Le
288 2| Melyet elnyomott kiáltott;~Ártatlannak síró jajját,~A gonosznak
289 3| Matildnak a gondok nem ártnak,~Játszik kiváló szerepet,~
290 1| nyertek.~Szóval: ki csak hont árúl, árverez,~Széchenyi már,
291 3| szórjuk?~Ne emlegessünk árulást,~De türjük el a sorscsapást.»~
292 1| egyig charlatán.~Csak õ árulja azt a bûvitalt,~Mely megifjítja
293 1| Széchenyi! oh minõ beszéd~Mi áruljuk Széchenyi szellemét!~Im
294 2| sok nem véli’ -~Hogy ki árulód vala,~- Klió majdan megitéli -~
295 2| bizony beteljesûl~S a valódi árulóval~Az idõ megterhesûl.~Nem
296 2| HÖLGYEINKHEZ.~(Árvaház javára rendezett bazárban.)~
297 1| nélkülem~Oly egyedűl és árván.~Soh’sem panaszlál, oh soha,~
298 1| gyermekségem’~Nem vevétek meg az árverésen:~E szobában, e kertben enyém
299 2| együtt is vehetni õt,~Az árverésnél ám helyét megállja,~Az elveket
300 1| Szóval: ki csak hont árúl, árverez,~Széchenyi már, avagy Széchenyi
301 2| UTCAI HÁRS.~Beszorítva az aspháltba,~Sindevész a szegény hársfa~
302 1| Ott az elzárt völgy ölében~Ássatok sírt majdan nékem,~Hogy
303 2| És a madárka ne zengjen,~Asszanak el fa, virág;~Legyen oly
304 3| szerelemmel,~A kastély ifju asszonya...~«Ábránd - kiált fel könnyes
305 2| kisasszony, csak szolgáló,~Asszonyának bevásárló,~Nagy kosár a
306 1| menyasszonyom,~Feleségem, én édes asszonyom!~Virágozva együtt hervadjunk
307 2| hitemet megszegtem,~S ezt az asszonyt titkon sokáig szerettem.~
308 2| mindent itt hagysz.~Nincs aszályod, nincsen vészed,~Bölcs közép
309 2| reá ez a tágas terem,~Ez asztalnál, ha késõn fenmaradtunk,~
310 3| gyász esemény;~Magát a búnak átadhatja~És szabadon sirhat szegény;~
311 2| fáj még.~De megkésett s átcsap egy szük közön,~Kapualjból
312 1| pillangó sorsát,~Mely ha átéli a tavaszt,~Hulló virág takarja
313 3| phantasiám.~Mit láttam, átéreztem, éltem,~Egyszerün csak azt
314 3| férjét magához vonja,~S átfogva hévvel csüng nyakán,~Oly
315 3| És ép oly gyorsan szívet áthat,~S melyrõl nem tudni, hogy
316 1| Hideg keblét még egyszer áthatja.~S újra látjuk szárnya szabadjában~
317 2| Az élet gondja, súlya, átka~Nem érinté még, boldog mátka,~
318 3| jött~Enyhítni özvegysége átkát.~Romhányi látta, szólt vele,~
319 1| Istenem, hamar!»~Szomszéd fia átkiált a lyánynak~««Ne légy virág,
320 3| tengerré árad~S oly fájó, átkos a panasz,~Mintha való kín
321 2| Nem hallok panaszszót, átkot,~Melyet elnyomott kiáltott;~
322 1| hallgatja meg az ég;~Átkozni nem átkozhatlak,~Fáj a gondolat is még.~
323 1| Majd a féltés, a bú gyötör,~Átkozlak, áldlak, hervadok.~1858~
324 1| Nem hallgatja meg az ég;~Átkozni nem átkozhatlak,~Fáj a gondolat
325 2| siránkozom,~Majd születésem’ átkozom~Sikján a sivatagnak.~A bérceken,
326 2| többször -~Nagyobb vészt is már átküzdött hazánk;~Ha hû marad a nemzet
327 3| Oh vissza rád ne szálljon átkúl,~Könnyelmû ifju, meg ne
328 2| vághatja kéz.~És e mellett régi átkunk~Folyvást reánk nehezûl:~
329 2| magatok’,~Éles tekintet átlát rajtatok.~Nézzétek ott,
330 2| Lehajlik hozzám s mintegy átölel.~Oh ifjuság korán hervadt
331 1| mind a ketten!»» egymást átölelik,~Anyjoknak kebelén nyugosznak
332 1| Oh ha zúgó szél lehetnék,~Átölelne két karom,~Elvinnélek messze,
333 2| a hullám, leng a szellõ,~Átölelte már a sellõ,~Ifju szívén
334 2| szemérmetes;~Fiacskád’ átölelted,~S örömben ége lelked,~Hogy
335 1| és szíve megreped.~Péter átölelve tartja és nem látja,~Hogy’
336 3| vigasz, önérzet ébredt,~S átrezdült szíven és dalon.~De kocka
337 2| mosolyod még mind a régi,~Átsugárzik az éveken,~S rajt’ összeolvad
338 2| gondoltam bajjal, vésszel,~S átszenvedtem bánatod.~Láttalak láncod
339 1| sirhalma,~Kérdik tõlem: hol Attilla népe?~Élt-e még a székely
340 2| Oh e mosoly õrcsillagom,~Áttör minden borúlaton,~Világít,
341 3| amit külföldön látott,~Átûltet, gyorsan létesit,~Teremt
342 1| Báthori hõs lehetsz, de atya nem voltál!~Szegény Pókainé,
343 2| alispán hazafi,~Szolgabíró atyafi,~Ki is viszi mit akar,~Egyet
344 3| Imigy büntet a nemesis~Atyát, fiut, kettősen is.~Szabadság
345 2| nektek és nem énnekem.~Im atyátok ismét elborúl;~A jövendõ
346 3| Elveszté anyját már korán,~Atyjának fénye és bálványa~Hanyatló
347 1| lyányunk’ csendesen,~És atyjára gondolsz édesen.~Oh én is
348 3| eltakar~Leplével száraz lomb, avar.~S vaj’ nem jobb volna így
349 3| sarkantyúzza tüzesen,~Mint azelőtt a szerelem.~Eszébe jut az
350 1| könnyek anyja,~Haragom sirja azokat;~Beszélünk hangos, büszke
351 2| szoríthat, de meg nem gyaláz.~Azonba’ megvan az a rossz szokásod,~
352 2| mást,~S hagyjatok fel így azonnal~Hízelgéssel, rágalommal,~
353 1| ej milyen bohó vagy, szép babácskám!»~««A faluban egy jó legény
354 1| vágtatnak a lovak.~«Ne sírj babám, hisz majdan visszajõsz,~
355 2| semmit,~Nem áhítok kincset, babért;~Szerettelek, szeretlek
356 2| hajnalfénynek,~Örvendez bábjának,~Se nem érzi, se nem érti~
357 3| olvasom lapokban~Jobb volt Bach és Schmerling alatt,~Egy
358 3| még nagyobb tüzzel beszél,~Bachot, majd Schwarzenberget szidja~
359 1| vigadtak,~Most denevér, vércse, bagoly laknak,~Az se’ lakik a szélsõ
360 2| õszt elrágalmazták.~Festik bágyadt-, haloványnak,~Gyász szinével
361 2| Szeretlek, esküszöm!»~«Nincs más baja?... Ejnye hagyjon békét!»~
362 2| s visszaesik~Ismét régi bajába.~De bajában, de bujában~
363 2| visszaesik~Ismét régi bajába.~De bajában, de bujában~Volt bora,~Vigasztalta,
364 3| rabja,~Hányszor merengett bájadon!~Hányszor hallgattam erdõk
365 2| korban, de ifjan,~Virágzó bájaidban~Tépett le a halál.~A gyermekek
366 1| szomju, mint a mezõ nyáron!~Bájaidnak verõfénye éget,~Szerelemtõl
367 3| megújúlt.~A férj legott kérdé baját,~Ilonka búsan félre fordúlt~
368 3| most a világ~Száz élvbe, bajba bésodorja~A szenvedély és
369 3| mustárlisztet ide nékem,~Ily bajban mert nagy haszna van...~
370 3| Mosolygva nyíltál szende bájban,~És itt letép egy durva
371 3| gyakran igy szabadul~Egy bajból a másikba hull.~Oh mért
372 3| vegyüléke,~Hullámzik méla bájival,~Míg kéken távol ködbe hal.~
373 2| itten,~Mi szép volt és mi bájjal lejtett,~De értem fényt
374 3| kevesebb;~E mellett, míg ezzel bajlódik,~Megújul a szerelmi seb~
375 3| zsandár,~Sokféle gondok és bajok,~Csak néha, lopva irhatok.~~
376 1| gyönyör nagy költője,~Ne bájold el borongó lelkemet!~Nekünk
377 3| láz jött reád?»~«Oh nincs bajom, nincs épen semmi,~Egy kis
378 1| dalt és ifjuságot,~Sok bajomhoz egy-két jó barátot.~Kedves
379 3| felette~Nehéz, hol szólni is bajos:~E hont ki az, ki tönkre
380 2| népinél népibb;~Pödörd ki jól bajszod’, szedte-vettézz nagyon,~
381 3| hazának élet,~Megáldanak bajtársaid;~Oh nem hiába omlott véred,~
382 2| gyõzzük le majd~A mi régi bajunkat.~1886~~
383 3| Más nem marad: börtön, bakó -~Romhányi üldött bujdosó.~
384 1| II.~Egyszer egy idõben,~Bakonyi erdõben~Gilice nem alszik,~
385 2| rút alak,~Festett hajjal bálba menni...~Jaj csak így ne
386 3| talán;~Egy úti táska volt a balján,~Ruhája olyan rongy csupán:~
387 3| gyöngeségnek~Gondolta csak Ilon balját,~És mint nem fontos eseménynek~
388 1| muzsikálnak,~Szilaj kedve van a bálnak.~Egyedûl magamban,~Csak
389 3| tapasztalom~Nagy részt, jobb és baloldalon.~Aristocrata volt szivében,~
390 3| iszonyúbb lesz majd a vég,~Balsejtés titkos könnyét sirja,~Elhagyta
391 3| önmását tiszteli,~S ha a balsors csapása éri,~Bálványát akkor
392 3| Bús napjait így élte át,~S balsorsát látva kedvesének,~Szánalma
393 1| csillag, fényt sugárzó,~Balsorsom éjjelén;~S hajnal, mely
394 3| elméd álmait~S hiuságod balsugalmait.~S te tiprott hõs, hogy’
395 1| melletted, ott ülhetnék,~Ezer bált is oda adnék.~Édes hangod
396 2| BÁLTEREMBEN.~Mélázva állok a teremben,~
397 3| korán,~Atyjának fénye és bálványa~Hanyatló élte alkonyán.~
398 3| ha a balsors csapása éri,~Bálványát akkor is kiméli,~Áldozni
399 3| Görgei erõs kardjának.~Nincs bálványom, se’ bûnbakom,~Ami igaz,
400 3| visszhang nem felel.~A nép bálványt teremt magának,~Ha jó szerencse
401 1| Tavaszéjben, egyes-egyedül.~Mint a balzsam, a lég olyan enyhe,~Elbolyongok
402 1| pillanatra.~Nincs égnek, földnek balzsama,~Mely bennünket meggyógyíthatna!~
403 1| gyógyítnak,~Enyhíts csókod drága balzsamával,~S édes álmát hozd meg hajnalomnak.~
404 3| csendje~Nem nyujt gyógyító balzsamot;~Hiába munkás életrendje,~
405 1| erdõ-messzeségen.~Néz a pásztor, s bámulja világát,~Hosszu horgas botjára
406 1| palotába~És ápold a honfi bánatát~Légy sugár, légy harmat,
407 2| küzd magával,~Gyönyörével, bánatával,~Küzd hiába, vonja, hajtja~
408 3| Egy más világba rengeti~S bánatját el-elfeledi.~Ilonka vajjon
409 1| álmaimról,~Szerelmemrõl, bánatomról,~Mint ha ajkam dalt susog.~
410 2| Kiáltozom~És változom~Bánattá vagy örömmé.~Szivem lángol,
411 1| székely támad; székely bánja!~Nem vagyok festett kép,
412 2| szerelem...~Csak úgy ne bánjék senki véled,~Amint te bántál
413 3| szenvedõt,~A tévedést siratni, bánni,~S ha nem vár boldogabb
414 2| bánjék senki véled,~Amint te bántál én velem!~1875~~
415 3| boldog lenni mással?...~Nem bántaná emlékemet.~Mert boldogítni
416 2| szeretsz s akik szeretnek~Ha bántanak, ha megsebeznek;~Ne haragudj’
417 2| éltem én.~Nem dicsõség álma bántott,~Nem vagyon, rang fénye
418 1| Széchenyie!~Mint szélben a barackfáról virág,~Úgy hull e szó most:
419 1| Kísérjen a kelõ hajnal~S könnyü bárány-fellegek;~Hulló viráglevelekkel~Szálló
420 2| kedvvel oszolva szét,~Mint báránykák~Be-bejárják~Az ég tágas
421 1| Felejtsd el, aki megholt.~És barátidnak mit hagyandsz?~Emléket szivbe
422 2| még mindig épen,~Nõnkkel, barátinkkal a multakban élni,~Jövõnek
423 1| bánatom’.~Hol vagytok, vidám barátok?~Ami mult, vissza nem tér.~
424 2| ott látom~Újra egy-két hû barátom’;~Álom oszlik, keblem éled,~
425 1| Sok bajomhoz egy-két jó barátot.~Kedves nõmnek, családomnak
426 1| volt ez,~Hûn megmondja, bárkit kérdezz:~Pezsgett a szív,
427 2| vásár; hát mit vesztek?~Bármit vesztek, dúsak lesztek.~
428 1| LYÁNY...~Ez a kis lyány, a barna,~Szivemet megzavarta.~Ej
429 3| utána vész.~Ilonka Csáth báró leánya,~Elveszté anyját
430 2| házsor, fényes fogat,~Ékszer, bársony, dús kirakat~El-elnézi hosszan.~
431 3| Kortesvezérnek öltözött,~Bársonyszűrben, diszparipáján~Lépdelt a
432 2| feltámad~S új nagy tettre bátorít!~Rövid öröm, hosszú bánat,~
433 3| képes félelmét,~Ilon nem bátorítja õt,~S mindig csak az, ki
434 2| arcán, bátor és vitéz,~De bátorsága mindjárt oda vész,~Ha hangos
435 3| érzenek, mint épen õ,~De bátorságok visszadöbben,~Ha népkegy
436 2| oszolva szét,~Mint báránykák~Be-bejárják~Az ég tágas kék mezejét.~
437 3| száll,~S a honvédek közé beáll.~Kibõl nagy államférfi nem
438 3| felejtenek.~Igy gondoló Bécs bölcsesége,~És Európa hitt
439 2| hinárba,~Most a lelketlen is becsal.~Eszély s nehéz, de biztos
440 3| Ki, megbukván a kormány Bécsbe’,~Ismét honába költözött.~
441 3| tettük, a hazán.~Az élet is becsesbnek tetszik,~Mióta csak hajszálon
442 2| hat reánk~S nem ismerjük becsét a néma tettnek.~Vaj’ megtanuljuk-é
443 3| trónját veszti~S türelmét a jó bécsi nép,~Magyar beszédét fennebb
444 3| birálóim bár~Tagadják s becsmérlik nagyon,~Hanem gúny rajtam
445 3| sziv: amit bírunk,~Meg nem becsüljük s akkor sírunk~Érette késõ
446 3| Elfojtott könnye megered,~Becsülni sem lehet már többé,~Kit
447 3| Kit nem szeret, de kit becsûl...~Oh nem csak õ vész egyedûl!~
448 2| derék egy ember szinte.~Becsûletes, tevékeny és õszinte,~Szenvedt
449 3| nem menthette,~Megmenté a becsûletet.~S mi most az övét elraboljuk?~
450 2| Védte szabadságát~Híven, becsûlettel.~Áldozott, szenvedett.~Jutalmát
451 3| férfiúhoz illik, megkért...~Becsûlni õt megannyi ok;~Romhányin
452 3| kincsét,~Melyet már többé nem becsûlt.~Telegdi gróf magán csak
453 2| villám elköltözött,~Mint a becsvágy szenvedélye,~Küzdve annyi
454 3| végzi hõsünk honn búja~S becsvágya büszke álmait,~S a régi
455 3| egy ifjonc úgy szeret,~S becsvágyó lelke lázálmábul~Ily szenvedélyre
456 2| emléke.~Siet is már, de amint befordúl,~Temetésre im tenger nép
457 1| a csárdánál,~Hátha inni befordulnál!»»~Nem felel a vitéz,~Mindig
458 1| Búcsuzóra~Visszatérek tehozzád.~Befordulnék a szegleten,~S ablakodon
459 2| hogy elvadúl!~Ösvényt, útat befú, feldúl.~Már a sok hó egész
460 2| jobb, de télen is jó,~Bár befújja olykor a hó.~Most is fújja,
461 2| itt a fának,~Lassanként begyógyulnának,~Derülnék a napsugárral,~
462 2| a fa lombja,~És nyájasan behajlik ablakomba,~Derûs árnyéka
463 2| S a sors titkába mélyen béhatott.~Búsméla rajz! Az élet harcterén~
464 2| emberszív, -~Tél ha egyszer béhavaz,~Hiú vágyad hasztalan vív,~
465 3| könnyet ejt.~Az õskastélyt bejárja másnap~S az elhagyott kert
466 3| Elmennek a lovat megnézni,~Bejárnak parkot, földeket,~Romhányi
467 2| megnyugtat minden embert,~S békességben megmaraszt.~Földerûl ránk
468 1| Gyáván, nyomorúltan fut Békessi Gáspár,~Fiaidra pallos,
469 1| vár.»»~«Gyalázat én reám, Békessire átok,~Én szívbõl gyûlöllek,
470 3| Hazájában kezdé a pályát,~Tüzes, békétlen honfi volt,~Elcsábitott
471 1| szerelem.~S majd amikor beköszönt a kikelet,~S a hideg föld
472 2| megjött,~És Szent György is beköszöntött,~Meg-megéled régi kedve,~
473 1| szabad homlok, sebzett arc, békós kéz,~Könny, sohaj, fájdalom,
474 3| gyülés,~Már megtörtént a békülés.~Romhányi ott a lépcsõ alján~
475 3| hamar felejt».~És ürügyet a békülésre~Oly könnyen lel két szeretõ,~
476 1| is van annyi, hogy hamar belátja,~A kritikusnak költõ nem
477 2| De mások elhiszik, - s ha belesûlnek,~Egy új reményre ismét lelkesûlnek.~
478 2| nénéd tõlem;~Mi lesz már belõlem?~Ami voltam azelõtt,~A te
479 1| önzés, élvezetvágy~Kiöl belőlünk minden szent hitet:~Erény
480 2| nem-lét közt ingó árny válik belõlünk~Élõk közt nincs helyünk,
481 1| szemét szúrja ki,~Vakon, bénán vezeti~Az Igazság ráállott -~
482 2| érzem, mintha lelkem~Velök, bennök szállna fennen,~S emlék,
483 1| földnek balzsama,~Mely bennünket meggyógyíthatna!~1853~
484 2| rózsás arcodat,~Oly csengõ, bensõ hangodat;~Szeretem karcsu
485 1| tudom? Elég ha érzem itt bent,~Van valamim, nem vagyok
486 3| hosszan,~Hármat egy mély árok benyel,~Az ötödik tövisbokorban~
487 3| ember,~Midõn Ilonka oda ért.~Benyit gyorsan a kis szobába,~Döbbenve
488 3| kivivtál száz csatába’,~Beolvadt e nemzet sorsába~És olthatatlan
489 2| függetlennek magad?~Te is csak bérbe adtad tolladat.~Ha hiúságból
490 1| tornyával egy-egy mohos várrom.~Bérc-oldalban nyájak legelésznek,~Csermelyek
491 1| búban örömöt.~Itt születtem, bérceid növeltek,~Erdõ és víz-zúgás
492 1| járja~És üdvözli a kedves bérceket.~Ti gúnymosollyal gyermeknek
493 1| jõnek-mennek,~Ismerõsi a bérceknek;~Megyek a menõkkel,~Kik
494 2| TAVASZI REGGEL.~A bércet már a hajnal aranyozza,~
495 1| születtem,~Csermelyzúgás, bérci vad virágok!~Szívem egy,
496 1| középszer, benned hisz, remél!~A bércoromra sujt inkább a villám,~A
497 3| Hõs küzdelemnek nyerje bérét,~Ha gyáván veszt, mindent
498 1| halványulsz, miért hervadsz~Erdõk, berkek még zöld ága?~ Sirján,
499 2| Nincs hát mentség.~A bérkocsi megérkezett;~Öltözzünk gyorsan!
500 1| s puskacsõ elõtt,~Inkább beront, mert az ellen~Jobb ha meghal,
|