1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
501 2| sírig,~Ebben találok drága bért.~Oh tûrd el érte, ha kimondom,~
502 3| világ~Száz élvbe, bajba bésodorja~A szenvedély és hiuság.~
503 1| jól evés, ivás;~Kézzel, beszéddel egyaránt hadar,~Hogy semmi
504 2| hölgyeit,~Értök szavalják szép beszédeik’;~Sujtást, sallangot itten
505 3| ûl.~Romhányi tart tüzes beszédet,~Minõt nem tartott soha
506 3| türelmét a jó bécsi nép,~Magyar beszédét fennebb kezdi~S elvégre
507 3| soh’ sem kapott.~De sok beszédnek sok az alja,~Ne vesztegessük
508 2| véled,~Magadat ha igy agyon beszéled?~1869~~
509 1| amig süvöltöz kinn a szél,~Beszélgetnénk a félhomályban,~A hamvadó
510 1| mi sokszor ültünk itten,~Beszélgetve, édes-ketten.~Áldjon meg
511 2| almafa áll magában;~Azt beszélik, régen áll ott,~Hetven nyarat,
512 1| elõbb, hadd lássuk, úgy beszélj,~Ki másra képtelen, gáncsol,
513 1| Alunnék egy pillanatra,~És beszélné álma közben,~Ami eddig rejtve
514 1| Haragva is csak halkan kell beszélnünk.~Bevégzem hát a végtelen
515 3| mellé leültetve,~Még áradóbb beszélõ kedve,~De ez Romhányin mit
516 2| lelked,~Hogy bátor és eszes.~Beszéltük, mindenikbõl~Mi lesz, ha
517 3| az.~Nem ígyen, sõt nem is beszéltünk~Negyvenkilenc õszén, telén.~
518 1| De az idő fut, csak beszélve így~Szakítsd le minden órádnak
519 3| ROMHÁNYI KÖLTŐI BESZÉLY.~- TÖREDÉK - ~ 1869-1872~~
520 1| hóval fedve lát ott,~S amit beszív, a levegõ.~Mi az ott a távol
521 2| UTCAI HÁRS.~Beszorítva az aspháltba,~Sindevész
522 2| mintha élne.~Az egyiket betakarja;~Másikat felfogja karja,~
523 1| Mindeniknek huszat szánt,~S betarisznyált egyaránt.~Ehetnék a Hamisság~«
524 1| BETEG-ÁGYON.~I.~Ha, mint ellebbentett
525 3| felsikolt, de egy perc múlva,~A betegágyhoz lép megint -~Romhányi búsan
526 3| szónokolni...~Nem kínozom a betegei.~Ha nagy, csodás és szörnyû
527 2| tavasznak erõsítsd~Hervadozó betegem’!~Fény lehe, illata gyógyítsd,~
528 3| bujdosót vendégül rejtett,~A betegért mindent felejtett,~És nem
529 3| futott, bár nagyon fáradt~És beteges, kiéhezett...~De, olvasóm,
530 3| harc alatt,~De ipját nagy betegség érte~S ápolni õt itthon
531 3| üdvözli õt.~«Eddig csak betegünk lehettél,~Vendégünk léssz
532 3| világgal,~S im rajta újra betelék~Jól él, ki jól elrejtezék.~
533 3| síromig, -~Az álom gyakran bételik.~Gyászolsz-e szivbõl, könnyhullással~
534 2| nagy szóval,~Mert bizony beteljesûl~S a valódi árulóval~Az idõ
535 3| forrón megöleli;~Immár betellett legfõbb vágya,~A szíve csordultig
536 2| elaggunk,~Hajunk ezüst fehér,~S betelve annyi vágyad,~Nem adnád
537 3| mégis vigasz szivének,~Mégis betöltött egy helyet,~És használt
538 1| olvasgatni némely hirlapot,~Végig betüzni tiz röpíratot,~És látni
539 2| olvasok, rendezek,~Fakúltak a betûk, elsárgult papirja,~Már
540 2| Tanuld el a néptõl falun, mi betyáros,~Mivelõdjék tõle elkorcsosúlt
541 1| képét, cimerét,~S amint bevallja, egész szellemét.~Azóta
542 2| csak szolgáló,~Asszonyának bevásárló,~Nagy kosár a karján.~Jobbra,
543 1| halkan kell beszélnünk.~Bevégzem hát a végtelen panaszt,~
544 2| véghatárral...~Sír megnyílik, sír bezárul.~Oh a sír sok mindent elfed~
545 2| Mindenik felhő barátja.~Biborfényben felhők szállnak:~Itt a hajnal,~
546 3| gyöngéd kegyét,~Nem majmolom Biharmegyét.~Az ország csendes, amint
547 1| csüng,~Sápadozva, mint rab a bilincsen.~Forróbb itt a szülõföld
548 1| elhervadt idején,~Ki se’ nyilva, bimbajában a remény,~Elfeledném, hogy
549 2| madárszó,~Rügy kipattan, nyit bimbója,~Rengeti a szellõ csókja,~
550 1| a bokor, mely új lombot, bimbót hajt,~Fölébrednék, virágoznám
551 3| Romhányi úr.»~«Ha gróf is, nem bir e vidéken.»~Mond a kulcsár
552 2| kor egymást váltja,~Amit bír, enyészni látja,~S bár a
553 1| dicsér és hibát fedez,~S bírája helyett udvaronca lesz.~
554 1| vívott -~S eltûr satirát vagy birálatot.~Szóval kegyetlen censorokká
555 3| csupán.~Magyar szülött, birálóim bár~Tagadják s becsmérlik
556 1| Kimondom, kimondom!~El nem birhatom már,~Oly nehéz lett titkom;~
557 1| hazára,~Nagy jövõ határán birkozott a jelen.~S minden összeomlott...
558 1| szabadság~Egy álomkép, mit birni nem lehet;~A bölcseség Epikur
559 1| szélyeljár a légben,~Örök bíró él az égben,~Nem estünk
560 3| mit ér?~S dicsvágya fényes birodalma...~Od’adná egy kis tüzhelyér’.~
561 2| mire szivem vágyott,~Alig birtam, már kihalt.~Sanyarú volt
562 1| kertben enyém még,~Amit bírtam, minden drága emlék.~1852~
563 1| Fénypalotát, pénzt és nagy birtokot;~De míg bájol e tündérlátomány,~
564 1| Pókainét s kimutat kezével,~Bitófák állanak sûrûn ott a téren,~
565 2| mely csak gyûlölni képes:~Bitolja népszerûség fénypalástját,~
566 3| seb, van másnak is.~Honvéd biz, ez,» - mond a kocsis.~A
567 2| tudunk~Segíteni a hazán.~Bizakodás, csüggedezés~Ide hagy,~Munka
568 1| Szivem hõ szerelme,~Hûsége, bizalma,~Lelkem minden kincse,~És
569 3| valóban kormánypadra~És bizalomra érdemes.~Immár melyik a
570 2| Öntudatra, önérzetre:~Ne bízd sorsod’ véletlenre!~1892~~
571 1| kettő véle van még,~Hogy biztassák, enyhitgessék.~Most is lassan
572 2| minden borúlaton,~Világít, biztat, int, vezet,~Megszenteli
573 1| Remény, ki elhagysz, s biztatsz még!~1854~
574 3| eltemették,~Az élő hallgat biztosan,~Kit elfogtak, börtönbe
575 2| ügyérõl elbeszélt velem.~«Bízz’ a jövõben - mondogatta
576 3| szíve kincseit,~És már blasirtság ostromolja~Eszméit és érzéseit.~
577 3| Önnönmagától visszaretten~«Bocsásd meg bûnöm’, Istenem!~Hogy
578 1| aggódtál érettem,~Isten bocsássa, oly kevés,~Mit éretted
579 3| ami elmult,~Maradj, el nem bocsát e kéz.~Te félre értél, megbocsátok,~
580 1| szélsõ szobában,~Törmelékén bodza nõ magában.~Jobb idõbõl
581 2| egyszerre mily nagy eszme~Bölcsek köve fölfedezve:~Boldog
582 3| más tévedés,~Uj bánat, uj bölcselkedés.~A mult elõtte romba’ fekszik,~
583 3| Tettben haboz, de szóra kész,~Bölcselkedik, ha késõ immár,~S utólag
584 3| felejtenek.~Igy gondoló Bécs bölcsesége,~És Európa hitt neki,~Reánk
585 2| szolgálni hûn,~Rögeszmét tartasz bölcseségnek,~S erénynek, ami honfibûn.~
586 3| emberré változott;~Csalódás a bölcsesség ára,~S midõn lelkünk kifáradott,~
587 1| BÖLCSŐDALOK.~I.~Csitt kicsi kedves,
588 3| elmúlt szebb világba nyit.~Bölcsõje e szobában rengett,~Itt
589 1| szenvedély;~Szelid álmok bölcsõjén ringatva,~Csak egy enyhe
590 1| érne~Világ gazdagsága,~Csak börtönt éreznék~Fényes palotába’,~
591 2| a tudomány is.~Nem látsz bohót vagy épen cselszövõt?~Külön,
592 2| bérc fokán~És megzendűl bokrán a csalogány.~E dal, e fény
593 1| könnye rengedez,~S amint bokrétába fûzi,~Dobogó keblére tûzi,~
594 2| Csillárok, reszketõ világa,~Bokréták illatos virága,~A nõk mosolyja,
595 1| Tíbur völgye táján,~Virágon, bokron lágy szellő lebeg.~A természet,
596 1| élet,~Kincs és fény nem boldogít,~És szíved, kit meg nem
597 2| rögös útján,~Szerelem áldása boldogítá szívem’,~Az élet vész közt
598 3| bántaná emlékemet.~Mert boldogítni nem tudálak,~Mint óhajtám;
599 1| szeressen, meg ne vessen,~Boldogítsa szívem’.~Holtig megszerettem,~
600 3| áhit fényes hivatalt.~Hogy boldogítson, legfõbb vágya,~Világból
601 1| mennyi kéj!~Leszünk-e még ily boldogok?~1861~
602 3| élni nem remél,~Bár tudná boldogságba’ hagyni,~S mind újabb aggodalma
603 1| élni kell még, hosszan, boldogságban,~Lásd én úgy maradtam, mint
604 3| s az ég.~Oly férjet tesz boldogtalanná,~Ki érte lelkét százszor
605 1| Temess anyám mellé s élj boldogul, öcsém!~1851~
606 1| szellõ, mely suttogva jár.~Bólingat már az álmos erdõ,~A bércen
607 2| bánat.~Szép, ha derűlt az ég boltja,~Egy-két felhő minden gondja,~
608 3| Felhők borongnak az ég boltján,~Ki sem pillant a vaksi
609 3| és halni is hanyag;~S ha bolygat nagyravágyóbb szellem,~Idegent
610 1| fölötte szerelem viraszt.~Bolygó felhõk a hamvas égen,~Bágyadt
611 1| sohasem?~Idegen nép közt bolygok majd~Egyedûl,~Honvágy búja,
612 1| EGY TAVASZI NAP.~I.~Bolygunk a mezõkön,~Virágot szedünk,~
613 2| malom zugása ott.~Hányszor bolyongtam a nagy árnyas kertben~A
614 2| sok régi seb.~A viszonyok bonyodalma~Annyiféle s oly nehéz,~Hogy
615 2| most, érzem, most érzem, a borban méreg volt.~ Oh jaj beteg
616 1| Lelkembe’ mindent sötéttel borit,~S hervasztja a dalok virágait.~
617 1| nézd Soractét magas hó borítja,~Tégy fát a tűzre, bőven
618 1| hosszan nézek~S úgy el tudok borongani.~1850~
619 3| Negyvenkilencnek ősze volt;~Felhők borongnak az ég boltján,~Ki sem pillant
620 2| olykor nékem,~Már sötétlett a ború.~Nem csüggedtem, szivem
621 2| õrcsillagom,~Áttör minden borúlaton,~Világít, biztat, int, vezet,~
622 1| Oh édes nõm, ölelj meg, borúlj rám,~Így alszunk a koporsó
623 1| búcsúcsókján,~Csillagos ég boruljon rám;~S mint holdsugár, mely
624 2| nekem!~Vagy ha nem, éjbe borúljon~Kék egû hajnali fény,~Északi
625 3| idõk szörnyen nehezülnek,~S borúlni kezd a láthatár.~Az ármány,
626 2| LEÁNYHOZ.~Homlokod miért borúlt be,~Mért e könnycsepp kék
627 1| semmiségen,~S fölöttünk mind borúsb az ég.~Hah mennyi gúny!
628 1| csaholása hallik,~S nyikorgása borviz-szekereknek~A kanyargó úton megnyilallik.~
629 1| nagyon könnyen,~Ez a világ bosszant engem,~De bánatom amilyen
630 1| Megtagadva tõlünk~ Bosszuálló villám.~Lanyha szellõ, játszi
631 2| Egymásnak sok bajt okoztunk,~Bosszúságot, bánatot;~Legalább is két
632 3| dúlja,~Sem versenytársi bosszuvágy,~De napról-napra mélyebb
633 1| Sohasem űltem veszteg;~Egy bősz poéta jött reám,~Előbb versével,
634 2| egymásnak szánt,~Nem félik a boszorkányt.~1886~~
635 1| kegyelme,~De haragja ébren, boszuja szomju még,~Büszke homlokáról
636 2| hívén fenséges személyed’,~Boszura indít ádáz szenvedélyed,~
637 1| neki gyümölcsöt, virágot,~S boszus apám ha megdorgált érte,~
638 3| riasztja el ábrándit,~Gyakran boszús, zordon, levert;~Öröklé
639 2| így tart, bizony Isten,~Boszuságra immár itten~Többé fát nem
640 1| bámulja világát,~Hosszu horgas botjára hajolván,~S elmereng a távolban
641 1| essék itt az útban.»~««Bele botlám egy nagy kõbe;~Szegezz szuronyt
642 1| helyett rímes prózát írok.~Ne botránkozz’ meg jámbor olvasó,~Ez nem
643 3| leli,~És egy pár érdekes botránya~Hamar híressé emeli.~Alig
644 1| borítja,~Tégy fát a tűzre, bőven tölts, igyál;~Ne kérdezgesd,
645 1| megszakad,~S némán kiált: a Brutusok honában~Csupán a jó kedv
646 1| csermely víg-csevegve zendûl,~Bú- s örömhang lágyan összefoly.~
647 3| remél:~Megszállja õket a bú-bánat,~Egy pár könnycsepp tengerré
648 1| hajnalomnak.~Nem érzed-e a tavasz bûbáját?~Reszket a lég, szédül a
649 1| vagy éj!~Ruhád sötét, de bûbájos lepel,~Nyugalmat, enyhet
650 2| Hogy a magyart emészti a~Búbánat.~Küzd a sorssal, küzd magával,~
651 2| láttál ott?» ««Ifju legényt,~Búbánatba esve, szegényt.~Nevedet
652 1| most az én szivem?~Mert a búból néha szentség támad~S tisztul
653 1| takarjon el;~Elhunyó nap búcsúcsókján,~Csillagos ég boruljon rám;~
654 1| lesz,~S a szent sugár tán búcsufény,~Véres felhőben elhunyó
655 1| Vissza-visszavonnak,~Messze kísér búcsuhangja~Búgó vadgalambnak.~Az országút
656 1| Csendes, boldog szerelemmel,~Búcsuhangod kísér el~Kis lakomba~És
657 3| grófnét kérdezi.~Talán már búcsuját veszi?~Valóban úgy, de alig
658 2| egy két hideg szóval örök búcsut venni.~ Oh jaj beteg vagyok,~
659 1| lett életem,~Nem melegít, búcsuzik a szerelem.~S majd amikor
660 1| emlék.~A nyugvó nap, mint búcsuzó szerelmes~Csókokat hint
661 2| egy szóra,~Csak egy csókot bucsuzóra!»~És az ifju küzd magával,~
662 2| vidáman mentél,~Jó kedvvel bucsúztál, nyájasan öleltél.»~«A gyalui
663 2| A BUDAI RÓZSAHEGYEN.~Szél rengeti
664 2| ERDEI LAK.~Kies völgyben, a Bükk tövén,~Egy kis lakban tanyázom
665 3| akkor is kiméli,~Áldozni bünbakot keres:~Kossuth s Görgei
666 3| hû vezeklõt Isten ójja,~A bünbánónak pártfogója,~Hozzá türelmet
667 3| holnap indul messze innen,~A büszkeség vesz rajt’ erõt,~És örvényébe
668 1| kínokat,~Gyönyörrel nézném büszkeséged’,~S im porba tiprott homlokod~
669 2| ti elhúnyt barátim, hazám büszkeségi,~Ti még éltek nekem, folyvást
670 2| is fáj, még élesebben,~De büszkeségünk be nem vallja.~Ne légy te
671 2| Erdõn csak a vadgalamb búg,~Reggel ébreszt, este ringat,~
672 1| Nem is azért vérzik szivem bujába’...~Hejh hiába haltak meg,
673 1| magában űlve,~Özvegyi gyász bújába merülve.~Kis hugommal itt
674 1| Hallod-e a búgó hangot,~Bújában a vadgalambot?~Nem vetted-e
675 3| Romhányit, ki elhagyta már,~Buját, titkát magába zárja,~Lemond,
676 3| sehol enyhét,~Amint üldözve bujdokol?~Hiszen Matildja elhagyá
677 3| így is, mint ha~Hazádba’ bujdokolva élsz,~Vagy szabadulsz idegen
678 2| Egy véres csatában,~Vagy bujdosik~Nagy Törökországban.»»~«
679 1| szemem.~Nem hallottam a mióta bujdosom,~A mióta idegen föld a honom.~
680 2| fogad se föld, se ég.~Csak bújdosom örökké.~1883~~
681 2| szívesebben venném~Akkor bukásom csak sikerre vált,~Mert
682 3| egyetlen szent emléke,~Még egy buldog napot sem élt,~Hiú örömök
683 1| Kegyetlen kegyelem, fájóbb öröm búnál;~Báthori hõs lehetsz, de
684 3| kardjának.~Nincs bálványom, se’ bûnbakom,~Ami igaz, nem tagadom.~
685 3| szív kohol,~Erény, amely a bûnbe játszik~S mind inkább véle
686 3| megérdemel,~Bár megtört éltem bûne ára,~De a hazáért vérze
687 2| estünk.~Oh magyar! meg nem bûnhõdted~Még se multad’, sem jövõdet~
688 1| tegnap történt,~Megosztjuk búnk’, örömünk’~S mint hajnalban
689 3| Megsokszorozza éveid.~Mert tévedések, bûnök ellen~Nincs más orvosság
690 3| visszaretten~«Bocsásd meg bûnöm’, Istenem!~Hogy sûlyedek,
691 1| nyomorúbb~És szived sokkal bűnösebb:~Megáldanám a kínokat,~Gyönyörrel
692 3| reátok és reánk,~Mindnyájan bûnösek valánk.»~«Most vendégem
693 2| Tettet a végzetbõl nõve;~Bûnt, erényt egymásba szõve;~
694 2| felhő, feketén:~Épen olyan bús-haragos, milyen én;~De nekem csak
695 2| veszni hittem,~S el-elsiratta bús-komor dalom.~De vígasztalt a kastély
696 1| Hosszu puska mellett énekelve~Bús-nótádat, gyászos Mádéfalva!~De ki
697 2| szerelem.~Ne titkold hát búsdat, könnyed’,~Öntsd ki, mit
698 2| titkába mélyen béhatott.~Búsméla rajz! Az élet harcterén~
699 2| vár reád~Kedvenc virágod s búsongó atyád.~A pázsit, ösvény
700 1| Csak egymásért örûljünk, búsuljunk,~Egy nyoszolyán, egy sírba’
701 1| Szerelem hulló virága...~Mért búsúlnánk érte, kedves?~Rakva azért
702 2| Üdvözlik gazdájok.~«Mért busúlsz, jó gazdánk?~Hátha felvidítnánk!~
703 2| vigadt,~Sírva vigadt, vígan búsult,~Szíve majd hogy megszakadt.~
704 1| mennyben?~Hall és lát és búsultában~Pisztolyát ragadja,~Mintha
705 2| kik élnek.~«Jó fák, nem busúltam,~Csak arra gondoltam:~Ti
706 1| tûnni, ide hagy,~S minden bútor, minden szeglet~Így szól
707 2| felém.~És visszaképzelem~A bútort és szobát,~Kerted’, virágidat,~
708 2| Honszeretet s a szerelem~Egy búvá olvadt lelkemen.~Laktam
709 1| charlatán.~Csak õ árulja azt a bûvitalt,~Mely megifjítja újra a
710 1| volt benn,~Mint a szellő, bűvös hangon,~Mely igéz, fáj,
711 1| rejlik,~S mint szövõdik bûvös sejtemény!~És a sziv úgy
712 2| szent tûz, fel-fellobban,~Buzgalmát nemes sziveknek,~Áldozatját
713 3| kész ontani.~A szélsõ elvek buzgó híve,~Eszénél mindig több
714 2| Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje,~Atyjához hasonló
715 2| Hirdetik a hirlapok -~A fejétõl bûzhödt a hal,~Lesznek-e még jobb
716 3| sokról elbeszél sokat.~Egyik Calvin, más’ Róma híve,~De mindenik
717 2| cseppje és árnyas liget,~Calypso kertje e tündér sziget!~
718 1| S diszében állna még a Capitol.~Oda a hit és oda a szabadság;~
719 2| elveit;~Hány csalfaság, cégéres elvtelenség;~Ma jó barát
720 2| lehelt.~Bort adjatok, bort, Celna ó borából,~Üritsem emlékére
721 2| felettem,~Boldog leszek, célom’ érve.~Mi egy virág~A nagy
722 3| szólva,~S kerûl legkisebb célzatot,~Az mintha rég feledve volna;~
723 1| birálatot.~Szóval kegyetlen censorokká lettünk,~S mind két felõl
724 3| társaságba nyit.~Egy-két pohár Champagne borából~S többé nem elbusúlt,
725 1| forr, zajong bennem~Egy chaoszszá folyna össze~Ész és szív
726 1| csupán,~A többi egytõl egyig charlatán.~Csak õ árulja azt a bûvitalt,~
727 1| szerelem!~Kit kedvelsz jobban Chloét-é vagy Pyrrhát?...~De az idő
728 3| sem hagynak békét,~Száz cifra szónok ünnepel.~Rólad vitáznak
729 3| rosszabbat értünk,~Csupán cifrább ruhát cseréltünk,~Veszendõ
730 2| hordár helyett hordó;~Ne cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,~
731 1| sem mosoly.~Rá-ráhuzzák a cigányok,~De a tánchoz senki sem
732 2| meg léha szellem,~Hosszu cikkben, nagy beszédben,~Hamis pathos,
733 1| ennyit is beszélni, kérdem,~Cím nélkül, így, nem nagy, és
734 1| Mindent, de mindent, képét, cimerét,~S amint bevallja, egész
735 1| Még sok, nagyon sok, mit a címre tart.~Azonban eljõ majd
736 3| nem válogatva szót,~Úgy címzett mint honárulót?~Ilont is
737 2| nüánsznak,~A quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek~Ez az irásmódja
738 2| megegye -~Csak meglegyen coffjával a megye.~ Előbeszédnek
739 1| reám egy ifju nő,~Mért nem csábít veszély és kaland?~És bolyongok
740 3| visszadöbben,~Ha népkegy csábja lép elõ.~Kész volt a népért
741 3| újabb alkalom,~Ártatlan csábjával kinálja~Vadászat, séta és
742 1| olcsó, veszteséggel adja,~Csakhogy mit elkölt épen visszakapja.~
743 2| tüzes bora,~Megtántorít csal-álmok mámora;~Könnyen haragszol,
744 3| városból,~Im egy boldog családi kép.~Ilon a férj keblére
745 3| munkásság örömében,~Boldog családja kis körében~Nyugodtan él,
746 3| napokat,~Természet és szives családkör~Lelkének uj-uj tápot ad.~
747 1| barátot.~Kedves nõmnek, családomnak élek,~Bút megosztok, örömöt
748 1| S együtt látva az egész családot,~Szivemben is örömtûz szikrázott.~
749 1| vágy a sírok szélin.~Ne csald meg, szívem, magadat,~Ne
750 2| fitogtatón negédli elveit;~Hány csalfaság, cégéres elvtelenség;~Ma
751 1| És szíved, kit meg nem csalhatsz,~Visszakéri jogait:~Eljövök,
752 2| Kifáradt lelkem’ hívja, csalja:~Odább, odább egy zöld sziget,~
753 2| bölcseség~Ki csal s kit csalnak, mindig folt elég.~Nagy
754 1| álmodozik.~Jaj ha másról, jaj ha csalni akar...~Hervadjak el, én
755 1| addig a magyar,~Mig nem csaló, hitetlen és hazug,~Mig
756 1| boldog már?~Szívem vén új csalódásra,~S eltemetett ifjusága~Szebb
757 3| tisztjeit.~Sokat tervel, sokat csalódik~És pénze sokkal kevesebb;~
758 1| csak élvező tömeg.~Avagy csalódom, s e hízelgő óda~Csupán
759 3| alatt kissé megvénült,~Sokat csalódott, szenvedett,~Könnyelmü szíve
760 1| Nyíló rózsa, nap sugára,~Csalogánydal, lepke szárnya~Mind oly
761 1| újra elhalt,~Hallod-e a csalogánydalt!?~1851~
762 1| szeretem.~Oh de, lásd, te csalogányom,~Rózsám, lepkém, napsugárom~
763 1| csillagom!»~Hullám s hold csalogatja.~«Hû szive hív, szava kér.»~
764 1| érzem én -~Csak hervadni csalta ki az őszi fény.~1853~
765 3| kereste~S hitét találta a csapás.~Egy dús tavasz hervadt
766 3| tiszteli,~S ha a balsors csapása éri,~Bálványát akkor is
767 2| körûled látni folyvást~Uj-uj csapatban számos udvaroncot,~Lesvén
768 2| fuvall, s a lombok zúdulása,~Csapongó hullám méla mormolása,~Gõzös
769 3| népe~Oly harsány éljenzést csapott,~Minőt Deák soh’ sem kapott.~
770 2| lárma,~Országház-e, avagy csárda~Ez a tisztes nagy terem?~
771 2| szüntelen.~Ki a legény a csárdában?~Jelszó az ország házában,~
772 1| megnyughassam,~Az út mellett, a csárdánál,~Hátha inni befordulnál!»»~
773 1| egyszer látni~A vén udvarház csarnokán,~S ha elhangzott az Isten-hozzád,~
774 2| végsugárinál!~Megismerém a lépcsõt csarnokával,~A kis szobát, a tölgyfa-ablakot;~
775 3| veszett:~Amit kivivtál száz csatába’,~Beolvadt e nemzet sorsába~
776 1| nép az útcán~Szent-páli csatából jõ Báthori István.~Fölkel
777 2| Küzdött szabadság szent csatáiba’;~Sebhely az arcán, bátor
778 1| lobog még,~Mintha várna csatajelre~És vért szomjuhoznék.~Hejh
779 3| Halálos vészbe öltözött~Csaták és ostromok között.~Küzdöttem
780 3| honfi volt.~Végig küzdötte a csatákat,~A szerelem nem vonta el;~
781 1| kik elestek~ A véres csatákon,~ Halott-koszorúnak~
782 3| De híre vesztett s nyert csatának~Nyugalmát gyakran fölveré,~
783 1| szól - de megkólintunk,~Ha csatánk rossz véget ér!»~Ritkán
784 1| Együtt néztek szembe száz csatával;~Fia elhullt, õ maga is
785 1| Mintha sors és világ ellen~Csatázni akarna.~«Magyar vagyok,
786 3| tavasznapod utána vész.~Ilonka Csáth báró leánya,~Elveszté anyját
787 1| vessző a nyele,~Csak úgy csattint-pattint vele.~Gyi Fakó! vágtatva
788 1| hajlik,~S mint a hõ csók, csattog a madárszó.~Ne tagadd el,
789 1| töltöttem,~Mig künn zugott, csattogott hó és szél,~Karszékében,
790 2| Rohannak az évek, õszbe csavarodunk,~Vége felé fordul lejtõjén
791 2| szenvedõnek,~Aggastyánnak, csecsemõnek;~Nõi részvét szende bája,~
792 2| fõt,~Mint dajkaszó a síró csecsemõt.~1876~~
793 2| is mit kell tennem.~Bár csekély erõm volt, de oda áldozám...~
794 3| tavaszt.~Ilonkának minden csekélység~Egy hang, egy szó, egy kis
795 1| egyet, hanem kettőt.»»~A vén cseléd csak elbámul,~De a fiú hozzá
796 2| szó leszen a te veszted:~Csellel, karddal mért küzdeni véled,~
797 2| Nem látsz bohót vagy épen cselszövõt?~Külön, vagy együtt is vehetni
798 2| tavaszoknak gazdag lombjait,~Mikor csemetéim felvirulnak itt.~De élek-e
799 1| míg hajnal jõni fog.~Mily csendesség, mégis mennyi hang szól,~
800 3| sziv-zajlatára,~Félelme, búja csendesûl.~Nyugodtan helyzetét vizsgálja:~«
801 3| üdvezel.»~De a falusi élet csendje~Nem nyujt gyógyító balzsamot;~
802 3| perdûl,~A pohár is ritkábban csendûl,~Csak szó ki nem fogy, vita
803 2| holnap talán halott...~Hallom csendûlni csalogány dalát,~Szivem’
804 1| csend,~Édes szavad szivembe cseng,~S az félve, fájva feldobog.~
805 2| halljuk már a pacsirtát,~Mégis cseng-bong még a lég;~Meglebbenti a
806 1| lakomba~És álomba,~Ringat édes csengéssel.~1858~
807 2| felénk.~Hadd folyjon szó, csengjen- pohár!~Az elhanyatló napsugár~
808 1| átok, ott édes dal.~És e csengő-bongó hangok,~Mint, ha tűz van,
809 2| ezer nyiló virág,~Szökõkút cseppje és árnyas liget,~Calypso
810 3| akárhánnyal,~De szívet eggyel sem cserél.~Mulatja õt e zajos verseny,~
811 1| nagy dolog, hogy porhüvelyt cserélt~Oly férfiú, ki századoknak
812 3| értünk,~Csupán cifrább ruhát cseréltünk,~Veszendõ hajh! az õsi kincs,~
813 2| a kedve,~Vígan szökken, csergedezve,~S mintha ûzné heves vágya.~
814 1| Bérc-oldalban nyájak legelésznek,~Csermelyek kigyódznak a határon,~És
815 1| hiába... köztetek születtem,~Csermelyzúgás, bérci vad virágok!~Szívem
816 2| hányi-vetve jársz ide s tova,~Csetel-botol szeszélyed rossz lova.~Ki
817 2| lyányka szökellve, kacagva cseveg.~Oh hol vagyon édes anyátok,
818 1| fák alatt,~Hallgatni édes csevegésed,~Mint gyermek, úgy örülni
819 1| Fényes kalitkádba’!~Ott csevegtél, téged hallánk,~Midõn csókot,
820 1| hold reám~S úgy kacag, hogy csillag-könnye hull.~1851~
821 1| éjtszaka,~Ott ég szemednek csillaga,~Ott ég, viraszt és mosolyog.~
822 1| napot;~S ha olykor az est csillagában~Fölreszket az emlékezet,~
823 1| S légy hû szerelmesem!~Csillagnak mondanálak,~Mely est koránya
824 1| gazdátlan ladik,~Isten tudja, csillagok után.~Oh mi szép e hallgató
825 1| pásztortûz lobog,~Most magasan csillagokkal játszik,~Majd lehull és
826 1| ma-holnap oda lesz,~De ha Isten csillagomnak kedvez~A barátság és a bor
827 2| gyümölcsfa lombnyilásin át,~Csillanni látom az ezüst Dunát.~Amott
828 2| kedvü zajnak, víg zenének~Csillárok, reszketõ világa,~Bokréták
829 1| HAZA FELÉ.~Csillog a hold fényén a torony,~
830 1| koronája.~Hótetõknek távol csillogása~Rá fénylik az erdõk éjjelére,~
831 1| Nap- s holdfényben tündér csillogásod.~De mért sírjak? Amott a
832 2| eszélyesen.~A hős pályája csillogóbb nekünk~Az államférfi bölcs
833 2| szenvedsz ez útban,~Mit csináljunk, ha úgy van!~Szenvedünk
834 2| divat?~Felöltnek elvet, mint csinos ruhát,~Szeretnek hõn, -
835 3| vesztegessük az időt.~A sok csínyt atyja megsokalja~S külföldi
836 3| mint gyermeket mesélõ dajka~Csititja és elrengeti.~Kinek a föld
837 1| Magyarország!»~Dörren a csõ, piros vér foly,~Meghajlik
838 2| Kiált s a hab közé rohan,~Csobban a víz és oda van.~Szeles,
839 1| Irul-pirul s nem ölel meg,~Nem is csoda, már nem gyermek.~A hegedû
840 2| még állasz, nincsen véged,~Csodálhatni igazán,~S azt még inkább -
841 3| mécsinél.~Minden nap látja és csodálja,~Szól vele és mellette ûl,~
842 1| e nagy város, szeretem, csodálom,~De mind hiába csüggök élvein,~
843 3| mása:~Élõ és álmodott alak~Csodásan összejátszanak.~Így él Romhányi
844 2| csatában, nagyszerû alak,~Csodát mivelni hányszor láttalak,~
845 2| mindig folt elég.~Nagy csõdülést látsz nagy komédiára,~Szint’
846 3| varázstol meghatottan,~Romhányi csöndesül legottan~S mig szeme a nõn
847 3| fölhevûl,~A másik mindjárt csöndesûl.~És mi e pont? Ügye a honnak:~
848 2| mint őzike, mely’t a vadász csöve hajt,~Reszketve, lihegve,
849 2| bimbója,~Rengeti a szellõ csókja,~De szellõbõl vihar támad,~
850 1| köd fehér-kéken~Napsugár csókjába vész,~Diófán, a hegy tövében,~
851 2| örömmel, édesen,~S hálám csókjáért el nem ûztél...~Oh mosolyogj
852 2| Az alvókat hosszan nézi,~Csókját százszor megtetézi.~Kakas
853 3| menni kész,~S amint hálás csókjával hinti,~Reszketni kezd a
854 2| szépen pirulnak,~S őket csókkal áldja meg.~Nézem én is e
855 1| ébred egy-egy fájó emlék,~Csókodtól ittasúl s feled.~Oh örömemben
856 1| mint búcsuzó szerelmes~Csókokat hint a völgy viráginak.~
857 1| Legerõsebb a láncok között;~Hadd csókoljam halovány szép orcád,~Hadd
858 2| nagyon,~Nemzeti genius hadd csókoljon agyon!~1891~~
859 2| szeretlek~ És íme kimondom!~ Csókollak, ölellek,~ S bár veszszek
860 1| örömemben~Könnyek közt csókolnám!~1858~
861 3| távozom.»~S oda hajlik kezét csókolni,~Ilon rezzen, mint nyárlevél,~
862 1| özvegy, elhagyatva, -~Hadd csókolom szép kis fiát,~Nevelje Isten
863 1| ragyogott felettem,~Enyhûltem csókon, harmaton,~S hulló levél
864 2| kik irták, a kezek,~Minden csomag egy-egy szegettemnek sírja.~
865 3| felindul,~Hogy eldob egy csomó reményt,~S haragjában vagy
866 1| villámfénynél~Küzd az ifju csónakán;~Mécsvilágnál, vidám dallal~
867 1| szent emlékeim’;~S mint csónakot a hullámok dagálya,~Akaratlan
868 3| beszél...~A honfiérzés csordul, árad,~Sok régi emlék fel-feltámad,~
869 3| Hogy könnyét, mely arcára csordúl,~Ne lássa nénje, félre fordúl,~
870 3| betellett legfõbb vágya,~A szíve csordultig teli.~«Síromnak szélén kérlek,
871 1| hogy a komondor~Farkat csóvál, reá mormol.~Kicsiny huga
872 1| csak névben szabad.~Nem csüggedés e könnyek anyja,~Rajtok
873 2| Segíteni a hazán.~Bizakodás, csüggedezés~Ide hagy,~Munka súlya meg
874 3| Midõn örökre elveszett.~Majd csüggedt lelkét összeszedve,~El-elgondolja,
875 2| Már sötétlett a ború.~Nem csüggedtem, szivem égett,~És sodort
876 2| örömünk,~Legyen, - de el nem csüggedünk.~1888~~
877 3| Munkámat félbe nem hagyom.~Nem csüggeszt balga vád, itélet,~Nem ösztönöz
878 1| csodálom,~De mind hiába csüggök élvein,~Meg-megszáll titkon
879 3| viszálynak élünk,~S csak akkor csüggünk igazán,~Ha tönkre tettük,
880 2| magadnak folyton kisebb,~Csúfos töredéke.~Kinn, benn annyi
881 2| Üzlet s elõfizetõ.~III.~Csúfosan elárult téged’~Ez is, az
882 2| Megszédít büszke álom.~Ki mer dacolni? Mily öröm!~Ember hajója -
883 2| körűlünk mily kedv éledt.~Öröm dagasztá a kebelt!~Oh mily derűlt,
884 1| amilyen nagy,~Te épen oly hû dajkám vagy.~Megcsókolsz és magadhoz
885 2| Elrengetik ez éber álmu fõt,~Mint dajkaszó a síró csecsemõt.~1876~~
886 2| azért még se’ búsúl,~Régi dala ajakán megújúl;~«Lesz még
887 2| DALAIMRÓL.~Az ifjúság legszebb korát~
888 1| pihen;~A csalogány lágy dalánál~Álmodozzam szeliden!~II.~
889 1| hold édes mosolygását,~Bús dalával, harmatos szemével.~Szánja
890 2| Nézzétek ott, mily hõs, mily dalia,~Küzdött szabadság szent
891 3| parkon át,~Egy régi ének, dallamát.~Ilonka virraszt szalonjában,~
892 3| keze reszket,~S egy más dallamba játssza át~Majd félbe hagyja,
893 2| Derülnék a napsugárral,~Dallanék vidám madárral.~Hiú ábránd!...
894 2| volna,~Oh ha rajt’ madár dalolna,~Oh ha játsznék a szellőkkel~
895 1| Mosolyog, játszik a remény,~Dalolva pillangókat kerget,~És koszorút
896 1| A haza romja felett siró dalomat!~1850~
897 3| ébredt,~S átrezdült szíven és dalon.~De kocka fordult, lánc
898 1| költõk,~Hol vagytok, hol zeng dalotok?~Mint az elzüllött csalogány~
899 3| Nagynénje itt a garde de dames-ja,~Ki immár régen elvirult;~
900 3| diadalban fáradt kortes~Mint dandy lejt Páris felé.~És szívében
901 1| ember,~Inkább kardja jó darab,~De kezétõl hull az ellen,~
902 1| e képek,~Mintegy lelkem darabjai;~Nézek reájok, hosszan nézek~
903 2| népszerûség - bármily kis darabját,~Azt meg nem adja, oh az
904 2| Megújúlt õsalkotmányát~Darabokra tépje.~Sokszor tiprá alkotmányunk’~
905 3| éljenzést csapott,~Minőt Deák soh’ sem kapott.~De sok
906 2| világgal,~Széchenyivel és Deákkal~S eszményképünk Starcsevics!~
907 3| koppasztva megjelen,~Kacagva nézi Debrecen.~Föllép mint szónok a gyülésben,~
908 3| kegyel.~Ez egy tábornok, deli férfi;~Romhányi most lett
909 1| ész’kon a virágot,~Mely déli tájt virulva nõ?~A föld,
910 1| talán a rónaság vidéke,~Délibábos pusztáknak lapálya,~S vonzó,
911 3| ragadj a hirtelen:~«Csak délre várj ránk, édesem.»~Elmennek
912 2| jőj velem~Kies ősszel, délutánként~A sétát úgy kedvelem.~Halld
913 3| Széchenyi, új iránnyal,~Egész democrat alapon,~A függetlenség jelszavával,~
914 3| kormányra s érdemes.~Ne sértse democrata szíved’,~Jó olvasom, e nézet
915 3| nem tagadta ajka sem;~A democratia nevében~Nem szónokolt negédesen,~
916 1| hol egykor vigadtak,~Most denevér, vércse, bagoly laknak,~
917 3| mosolygna vissza,~Minden derengõ, aranyos.~A hervadás virulni
918 2| nyugszom itt, mért menjek el?~Derítni mást hajh hogyan tudjak,~
919 3| Keresztjét szívem el nem birja.»~Dermedve áll, ereje fogy~És ott alélva
920 3| mindég,~Egy-egy zajosb nap is derül:~A vidékrõl sok úri vendég~
921 2| Lassanként begyógyulnának,~Derülnék a napsugárral,~Dallanék
922 2| elveszve rég~Az életnek derüs képét,~Szívem egy-egy szép
923 1| hamvas égen,~Bágyadt fény, dérütött virány,~Száraz lombok sohajtó
924 1| A gyermekkor virágporát, derûjét~Idõ és élet elrabolta rég;~
925 2| Az élet õsze int felém;~Derûl-e még rám enyhe fény,~Vagy
926 3| fészek, soha sem feledlek,~Derûljön boldogabb napod!~Oh akkor
927 2| érted szívvel, ésszel,~Bár derûlne jobb napod,~Nem gondoltam
928 2| önmagához,~Egy újabb hajnal fog derûlni ránk.~És úgy történt. Maga
929 3| reg, s a méla est,~Borus, derûlt-e kedves tája,~Mindegy, elnézi
930 1| megifjult nemzetem!~Szebb napok derûltek a magyar hazára,~Nagy jövõ
931 2| nyájasan behajlik ablakomba,~Derûs árnyéka arcomon lebeg,~Suttogva
932 3| Nyakunk igába nem hajolna,~És diadal lett vón a vég!»~Igyen kiált
933 3| újabb élvet tár elé,~S a diadalban fáradt kortes~Mint dandy
934 2| fenlobog,~Nem érzé már a diadalgyönyört~Lélekbe’ testbe’ végkép
935 3| államférfi nem vált,~Sem diadalmas hadvezér,~Hazájának most
936 3| gyõzelem napján, dicsõn,~A diadalnak mámorában?!~Ott nyúgodnál
937 3| forradalmi vészes pályán~Övezze dics e drága fõt.~Ki tudj a,
938 1| kevés hozzá a tudománya,~Dicsekszik, - õ Széchenyi tanitványa.~
939 3| itélet,~Nem ösztönöz hiú dicséret...~Ne kiméld gyönge oldalát,~
940 3| nagy nevére~S a rég multat dicsérgeti.~«A sok reformmal feldulátok~
941 2| nyomán,~Nyár is, õsz is dicsérje,~S jó új bor és kenyér után~
942 2| könnyen jámborok hadát:~Dicsérjék bár erélyed’ és eszed’,~
943 3| ajkkal csevegni kezdnek,~Dicsérnek, szemrehányást tesznek~S
944 2| magzatinkat~Elnéztük boldogan.~Dicsérted kis leányod’,~Mily szép,
945 3| olthatatlan lánggal ég,~Dicsfény, erõ és hõsiség.~De messze
946 3| Bohó világát éli ujra,~Dícsfényét ifju napjinak.~Édes bók,
947 1| magyar lesz~És vérezzünk dicsően el.~Lesz legalább a történetben~
948 1| nép élt meggyalázva,~De dicsőn halt, mint született.~1848~
949 2| Füstfellegekben gyõzelemre szállva,~Dicsõségedben nap fényévé válva!~Szenvedni
950 3| A kortes is téged kiált,~Dicsõségedre összezúzott~Nem egy fõt
951 1| Isten - hogy’ tűrhetni meg!~Dicsőségét lángelmék harsogtatják,~
952 3| martiusnak nem várt napja~Dicsõségét a porba csapja,~És most
953 3| hogy most igy beszélünk,~Dicsõségünkön tapodunk,~Ami való, azt
954 3| Földönfutónak már mit ér?~S dicsvágya fényes birodalma...~Od’adná
955 3| hazába’~Pártszenvedélyt és dictiót.~A fõvárosban és vidéken,~
956 2| gyümölcsös a domb oldalán;~Három diófa a földig borúl~S benn mintegy
957 2| DIÓSGYŐRI DALOK.~I.~A pisztrángos
958 2| függöny ha aláhull,~Szinpad dísze meg nem látszik,~Senki immár
959 1| rablánc nem is volna,~S diszében állna még a Capitol.~Oda
960 3| öltözött,~Bársonyszűrben, diszparipáján~Lépdelt a hős csapat között:~
961 1| félek.~A párbaj immár oly divatba jött~A hírlapírók és költõk
962 3| elveit.~Csak megforditva uj divatra~Azaz csak az, ki nem nemes,~
963 2| magyarság,~S több ilyen, most divó kórság.~1893~~
964 1| szerelme,~Szabadabb a szívnek dobbanása,~A gyönyörrel félelem határos,~
965 1| magad’ híjába téped, hányod,~Dobogni vágynál s nincs miért.~Bort,
966 2| nem tud elfásúlni,~Most is dobogtatja emléked, szerelem!~Örömed,
967 3| Benyit gyorsan a kis szobába,~Döbbenve áll az ágy elõtt,~A mécsnek
968 1| Nejének szeretője ott~Orozva döfte le.~Mi vár az ott a bérc
969 2| Mi nyom, mi fáj, kétségbe dönt;~Mig udvaroncid hízelegnek,~
970 2| seregestül?~Háborúba, villám dördül.~Zúg a harc, majd ki-kifárad~
971 1| fenyülombok alatt,~Ott zugja, dörögje a vihar haragomat~A haza
972 1| Szegény Magyarország!»~Dörren a csõ, piros vér foly,~Meghajlik
973 2| egykor nagy pipáju~És kevés dohányu volt;~De legalább, össze-vissza,~
974 1| másra képtelen, gáncsol, dohog:~A kritika haszontalan dolog.~
975 3| dolga van.~Mert íme nagy dolgok készülnek,~Többé nem játék
976 2| elvesztette?»~««Itt az enyém,~Dolgozom helyette!»»~«Hátha megcsalt,~
977 3| Bár kifáradva, kiegyezve~Dõlhetne el a régi per.~Hiú remények!
978 2| rendjeled.~Hány érdemetlen dolmány mellin ég~Rendcsillagod,
979 2| Ha megtekintem titkát a dolognak,~Gyakran csupán szolgája
980 1| villog felettünk.~ Hanem dologra. Most sirassuk õt,~És nem
981 2| hóbortos szeszély,~Mely nagy dologról könnyedén beszél;~Hány híg
982 3| alélva összerogy.~Föleszmél s dõlve pamlagára~Majd félálomba
983 2| magány,~Árnyas gyümölcsös a domb oldalán;~Három diófa a földig
984 3| álmodik,~Üdvözli õskastélya dombja,~Immár megint otthon lakik,~
985 1| nem - oda van.~Fa alatt, a dombok alján,~Ül, mereng egy fiatal
986 2| benn mintegy rejtve két sír domborúl.~Kemény az anyja mellett
987 2| zöld sziget,~Egy kis falu, dombos liget.~Fogadj be, völgy,
988 1| temetõben,~Rá borul egy kedves dombra,~S tört szívének könnyét
989 3| elõre,~Hogy hõsöm nem lesz Don Juan,~Anyégin sem válik
990 3| Hiven elrejtett titkomat?~És dõreségem’ megvetette,~És hogy remélnem
991 2| DRÁMAÍRÓ POLITIKUSRA.~Megirtad Dózsa György-öt,~E rossz tragédiát;~
992 2| fejlõdik, mind inkább halad,~Drágúl a tinta és a kalamáris,~
993 2| felhõket,~Füttyentgetek, dúdolgatok,~A lombokkal táncolgatok,~
994 2| Meggyalázva rémitõn.~Bosszu és düh, bú és kétség,~Hány sziv
995 2| Honfi-bánatában,~Hogy az utód, vak dühében,~Ahelyett, hogy védje,~Megújúlt
996 1| falu végén,~Puszta falak, düledezõ kémény;~Úgy áll ott az útra
997 2| Vidíts föl dalos madár!~Hadd düljek le a zöld hantra,~Hadd feledjek
998 2| oltára nem.~Ám az oltár düljön össze,~De szent lángját
999 2| AZ ÉV VÉGÉN.~Oh ez a dûh, ez a pártdûh~Tart-e még
1000 2| leányom,~Fiam is végre sirba dűl.~A mély seb is emlékké gyógyul,~
|