1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
1001 2| hallgatnak rá ő kelmök.~Dulakodnak szüntelen.~Ki a legény a
1002 2| mámora;~Könnyen haragszol, dúlakodni vágynál,~Egész világnak
1003 1| Kárpáttól Adriáig,~Egy’ szörnyü Dulcamára-zajra válik.~ Habár kevés, s
1004 2| hajnali fény,~Északi vész keze dúljon~Viruló völgyek ölén.~És
1005 1| ködben elzavart falucskák,~S dûlt tornyával egy-egy mohos
1006 2| amelyik a legyõzött volt,~Dúlt-fúlt, meg nem nyugodott.~Ezután
1007 2| ifju vére.~«Jöszte hozzám a Dunába,~Fényes kristály palotába,~
1008 2| Az alkony elége alatt a Dunán;~Pest ködbe merül, zaja
1009 2| Csillanni látom az ezüst Dunát.~Amott hegyeknek erdõfedte
1010 1| a szúnyog~Haja, haja! - dunnyog,~A tücsök is fujja:~Haja,
1011 2| emlék vagy te rája,~Minél dúsabb koronád!~De ha nézek is
1012 2| vesztek?~Bármit vesztek, dúsak lesztek.~A jótettnek szép
1013 2| búsan,~Csak virúlj sokáig dúsan,~Szálljon ég áldása rád.~
1014 3| éjfél után!»~Egyszerre csak eb csaholása,~Majd a cselédek
1015 2| Szerettelek, szeretlek sírig,~Ebben találok drága bért.~Oh tûrd
1016 3| indit,~S üvöltöz a harc bõsz ebe,~Füstfellegben és szuronyfényben,~
1017 3| önmagát is felülmulta...~Ebédeljen együtt velem...~A honfigond
1018 1| csendben a szomszédfalvakból~Az ebeknek csaholása hallik,~S nyikorgása
1019 1| repülését,~És meghalljuk hosszu ébredése~Villámokkal terhes mennydörgését.~
1020 2| a hegy tetején~Álmosan ébredez bágyadt tüzü fény,~Csörteti
1021 2| egy mosolygó, vidám reggel~Ébredeznél régi kedvvel.~Oh virulj
1022 2| egy édes emlék hatja át!~Ébrednek ujra eltünt boldog évek,~
1023 3| Melyben vigasz, önérzet ébredt,~S átrezdült szíven és dalon.~
1024 1| hajnalban a virágok,~Mosolyogva ébredünk.~1862~
1025 3| való, azt látni félünk,~S ébredve ujra álmodunk.~Vezérem volt
1026 1| mint egy gyermeket.~Ne ébresszen pacsirtaszó,~Szavadnak édes
1027 2| lombján hûs szellõ legyint át,~Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.~A
1028 2| a leány könnyes szemmel,~Édes-fájó szerelemmel.~«Nem esküszöm,
1029 1| ültünk itten,~Beszélgetve, édes-ketten.~Áldjon meg az Isten,~Kis
1030 1| lett,~Virasztva édes álom~S édesb titok felett.~A csillagfény
1031 1| borongó éjet~És édes dallal édesebb csók ébred~Szellõk vágyó
1032 2| kedvesem’~Oh mosolyogj, bú édesûl,~Megenyhûl seb, kedély derûl.~
1033 2| Sindevész a szegény hársfa~A kék égből keveset lát,~Harmat helyett
1034 1| Hajnal, alkony a táj kék egére.~Oh minõ kép! smaragd halmok,
1035 3| Ilonám?~Kiméld egy kissé egészséged’,~Egy óra már éjfél után!»~
1036 2| Nem csüggedtem, szivem égett,~És sodort a küzdelem;~Két
1037 3| hozzák akárhánnyal,~De szívet eggyel sem cserél.~Mulatja õt e
1038 2| ha nem, éjbe borúljon~Kék egû hajnali fény,~Északi vész
1039 2| szivünket,~Aranyozd meg utolszor egünket!~Aranyozd meg! és a végsugárral~
1040 2| reátok!~Multat, jövõt im egybe foglalom,~Olvadjon össze
1041 2| helyett mérõ... ha mind egybevészed:~Jó magyar nyelven irsz,
1042 3| magáért~S magának élhet egyedût,~Oly önzõn, mint önzetlenül.~
1043 2| Csak vígy tovább, csak egyenest...~Légy üdvöz ifju Buda-Pest!~
1044 2| szava, tette,~Élted útját egyengette.~Hát te, aki anya vagy már!~
1045 2| sorsunk. Kidûlnek mellõlünk~Egyenként mind, akik szeretteink voltak,~
1046 1| szabadba’ járni,~Tavaszéjben, egyes-egyedül.~Mint a balzsam, a lég olyan
1047 3| lelket szülnek,~A régi pártok egyesülnek,~S legyen bár sorsunk mostoha,~
1048 3| erénye, bája~Talán csak benne egyesûl.~E képzelt arc minden vonása~
1049 2| esztendõt?~Sokat, vagy csak egyet-kettõt?~Sok év miatt nincs búra
1050 1| Enyhítsen szerelmed, édes egyetlenem!~1859~
1051 2| értek!~(Ugyan ki is érthetné egyhamar~Oly hõsi népnél, milyen
1052 2| messzeség takar!~Az ódon egyház árnyékában~Egy régi ház
1053 1| van csupán,~A többi egytõl egyig charlatán.~Csak õ árulja
1054 2| Megcsókolják, mintha élne.~Az egyiket betakarja;~Másikat felfogja
1055 1| Kegyelmezz, kegyelmezz!»~««Egyiknek kegyelem, a másik haljon
1056 1| hívta a vendéget,~S nem egykönnyen ment el, ki belépett.~Kapuja
1057 1| hanem késõ õsszel:~Csak egymásért örûljünk, búsuljunk,~Egy
1058 1| nyugszik a võlegény.~Az unalom egymáshoz ûz,~Leülünk, hol lobog a
1059 2| váratlan jöhet halálunk~S ha egymástól haraggal válunk,~A sirnál
1060 3| Fel- és alföld, mint bájos egység,~Hódol e várkastélynak itt.~
1061 2| megy,~És oly igaz, mikép az egyszer-egy,~Hogy a népeknek épen úgy
1062 3| kormánybiztos, hirlapíró,~Vagy csak egyszerü katona?~Ennyi kérdésre hogy
1063 3| láttam, átéreztem, éltem,~Egyszerün csak azt rajzolom,~Ekkor
1064 2| hûn,~És szó ne’kül megadja egyszerûn,~Mit kérsz nevében, mindent,
1065 1| neki van csupán,~A többi egytõl egyig charlatán.~Csak õ
1066 3| Két-három hely is várja készen,~ÉIjenzi lelkes ifjuság~És gyõzi
1067 2| levelen.~Nyári hõ és enyhe éje~És villám elköltözött,~Mint
1068 2| terebélyesen,~Harmatozó éjek, sugaras napok,~Áldása nyugodjék
1069 3| is.~Elzúg Romhányi lelke éjén~Pártszenvedély és harci
1070 3| fel-feltámad,~S a kandallónál éjfelig~A hosszu est búban telik.~
1071 2| csengjen pohár,~Bár az idõ éjfélre jár!~Ki tudja, lesz-e még
1072 3| kétkedõ elméje~Eltépelõdik éjjelen,~Elrejtve nappal szenvedélye,~
1073 1| fényt sugárzó,~Balsorsom éjjelén;~S hajnal, mely harmatot
1074 1| csillogása~Rá fénylik az erdõk éjjelére,~Színeikbõl gyönge szivárványt
1075 2| esküszöm!»~«Nincs más baja?... Ejnye hagyjon békét!»~S a futásban
1076 1| AZ ÉJRŐL.~Csodás vagy éj!~Ruhád sötét,
1077 2| elvét, hitét örömmel porba ejti?~Ha néma vagy, hol szólnod
1078 1| mélyirõl.~A hang nem hallik el.~Ejts könnyet, oh nép, hogyha
1079 2| szerelmed örök sugarából~Ejtsd vissza szivembe a mennyei
1080 3| jövõt:~Kétségbe oh hogy’ ejtse apját~És búba egy hû szeretõt?~
1081 2| SILVESTER ÉJTSZAKÁJÁN.~Az idõ fut, tünnek évek,~
1082 3| láthatnálak,~S ez volna végsõ éjtszakám.»~«Az Istenért, nõm, lelkem,
1083 3| emléke él,~S egy-egy álmatlan éjtszakámon~Sirjából e kor árnya kél.~
1084 1| tó hulláma,~Ha vihar jõ éjtszakára,~Megmozdúl a fájdalom.~Gyermekhittel,
1085 2| Hogy’ írják és szavalják ékesen,~Amit valóban egyik sem
1086 3| Könyv, naptár lopja neved ékét,~Költõ halálra énekel,~A
1087 1| Széchenyi tanitványa.~ Eközt elõáll lármásabb csoport,~
1088 2| Magas házsor, fényes fogat,~Ékszer, bársony, dús kirakat~El-elnézi
1089 1| Gyûrût és nyakláncot, minden ékszert elhányt~Csak szemén szikrázott
1090 3| azt hiszik.~Kossuth Lajost el-eldicsérik~És félistenné emelik,~És
1091 3| világba rengeti~S bánatját el-elfeledi.~Ilonka vajjon szint’ oly
1092 1| de úgy sír, úgy zokog,~S el-elfordul szegény, szégyenli tõlem.~
1093 3| csüggedt lelkét összeszedve,~El-elgondolja, mit tegyen.~E helyt maradni
1094 2| küzdöttél vészen át sok évig~El-elhagy néha jó természeted,~A többit
1095 2| távol ének,~S tört hangjai el-elhaló zenének~Elrengetik ez éber
1096 1| félig meghalt föld felett.~El-eljárok a tó partjához~Az õszi csöndes
1097 1| óhajtom csöndes estvéidet,~El-elkerûl az éjnek édes álma~S csak
1098 3| Ilonka virraszt szalonjában,~El-elméláz a zongorán.~Bús emlék zendül-é
1099 3| Lágyan visszhangzó sóhaját,~S el-elmélázva nyájas fényen,~Enyhûltem
1100 2| Ékszer, bársony, dús kirakat~El-elnézi hosszan.~Mind hiába, fel
1101 3| megnehezûlt,~A jó kedvet el-elrabolta~S olykor haraggal is vegyült.~
1102 1| vagy velem, veled vagyok!~El-elragad a báj, gyönyör,~Majd a féltés,
1103 2| végkép veszni hittem,~S el-elsiratta bús-komor dalom.~De vígasztalt
1104 2| vagyok, enyhûlt a fájdalom,~S el-elszunyadva ébren álmodom.~Mily szép
1105 3| Ahol nem egyszer azelõtt~El-eltöltötték az idõt.~«Mi történt? Vagy
1106 3| uj-uj tápot ad.~S midõn el-elvonúl magába,~A félr’esõ vendégszobába,~
1107 3| Magát nem unja egyedül.~El-messze láthat ablakából,~A várkastély
1108 2| mult, jövõ.~Mondád, ha majd elaggunk,~Hajunk ezüst fehér,~S betelve
1109 2| Álmodozik a természet,~S elálmodja, ami fáj.~Ülj le, kedves,
1110 1| már, jó a gyerek,~Én is elalszom majd veletek.~II.~Egyszer
1111 2| felfogja karja,~Elringatja, elaltatja;~Harmadikat ápolgatja.~És
1112 1| Szellõk vágyó fuvalmiban;~Elaludt rég, mi fáj, zajong és fáraszt,~
1113 1| ajkad olyan hidegen szól,~Elárul néma örömed.~Szeretnélek
1114 2| elõfizetõ.~III.~Csúfosan elárult téged’~Ez is, az is, oh
1115 1| Széchenyi is már régen elavult,~Hogy újra éljen, én reám
1116 3| magyar grófné tudniillik~Elbájoló többek között,~Egy ifju
1117 1| kettőt.»»~A vén cseléd csak elbámul,~De a fiú hozzá járul:~«
1118 1| Mádéfalva!~De ki tudna mindent elbeszélni~Rólatok, ti kedves völgyek,
1119 2| fenmaradtunk,~Hazánk ügyérõl elbeszélt velem.~«Bízz’ a jövõben -
1120 3| De hát Ilonkából mi lesz?~Elbírja gyászát tört szívének?~Romhányi
1121 3| tépi el;~Kudarcát nem tudná elbírni,~Pedig már nyilatkozni kell.~
1122 1| búja,~Kettõsen rám nehezûl.~Elbírom-e ezt a terhet,~Istenem?~Köd
1123 1| balzsam, a lég olyan enyhe,~Elbolyongok messze a ligetbe’~És mélázva
1124 2| vélem a bús siri dalt.~Úgy elborulok s tova mind szomorúbban~
1125 1| Még is mért, hogy gyakran elborúlok,~És szememben forró könnyet
1126 3| éj korom-sötéte~Mintegy elbúni, szökni int;~Haragszik a
1127 1| hold törõdött felhõk alján,~Elbúsítnak e méla súgarak.~Az ostor
1128 1| beh jól esik, Istenem!~Úgy elbúsul, úgy megkönnyûl a szivem~
1129 3| Champagne borából~S többé nem elbusúlt, komoly,~Vigan tér meg Palais-Royalból,~
1130 1| Gyalog ösvény a fû közé elbútt,~Egy kis erdõ az udvar sok
1131 2| Utca-csíny a honfi-tett;~Durva élc a legszebb eszme,~A szabad
1132 3| Tüzes, békétlen honfi volt,~Elcsábitott egy pár leánykát~S a szabadságról
1133 3| Teremt egy egész új, világot,~Elcsapja régi tisztjeit.~Sokat tervel,
1134 1| minden csillag,~Ha a vész elcsöndesül.~Oh ha ki tudnám fejezni~
1135 1| Nagyságos fejdelem - és elcsuklott szava -~Elitélt fiáért könyörög
1136 3| malheurön úgy felindul,~Hogy eldob egy csomó reményt,~S haragjában
1137 3| honfi-phrasis mezején?~Im eldobom hát a sallangját,~Nem áhitom
1138 3| per.~Hiú remények! hajh eldölt már;~Szegény magyarra uj
1139 1| Hát a vándor mit csinál?~Elébb ugyan félelmében~Ijedten
1140 2| rabja lenne.~Im de óva száll elébe~Kedvesének szende képe,~
1141 2| Bennünk, körűlünk mily kedv éledt.~Öröm dagasztá a kebelt!~
1142 2| kerti fa lombját,~Az alkony elége alatt a Dunán;~Pest ködbe
1143 2| csemetéim felvirulnak itt.~De élek-e addig? Ha élek, ha nem,~
1144 1| próféta-dolog.~ Van olyan is, ki élelmesebb ember,~Ily nagy szerepben
1145 1| percnek~Édes kéjét ujra élem,~Mint dajka siró gyermekkel,~
1146 2| kiszökken~S ép oly gyorsan elenyész,~Emlékemben is sok minden~
1147 2| mosolygva, mint hunyó nap fénye~Elenyészni lassan a csillagos éjbe.~
1148 3| és alig jár,~Mégis siet s elérte immár~A kastélyt, melyet
1149 2| sebben,~Nekünk is fáj, még élesebben,~De büszkeségünk be nem
1150 2| Remény-e vagy emlékezet...~Csak élessze a szívemet.~1882~~
1151 1| zöld ága?~ Sirján, kik elestek~ A véres csatákon,~
1152 2| virágjában~Mondd, mi tart fönn, éleszt téged’~Reményed-e vagy emléked?~
1153 1| remény,~Csak festék rajtad az élet-szín;~Ősz vagy te, az emlékezet,~
1154 2| múlnak évek, mint napok~S már életalkony int felénk.~Hadd folyjon
1155 2| szomorúbban~Érzem, szivem élete puszta, kihalt.~Oh hitvesem
1156 1| bánatod,~Múltad, jövendõd, életed,~Csak a feláldozás tied.~
1157 1| HAZÁM.~Sokszor valál már életedben~Veszendő, oh szegény hazám!~
1158 2| Rút az idõ, szél havaz,~Életemnek képe az,~De csak tûrjünk,
1159 2| Betölt melegével egy egész életet.~S ti elhúnyt barátim, hazám
1160 3| balzsamot;~Hiába munkás életrendje,~Enyhûlt, de nem gyógyulhatott.~
1161 1| te utánad!~Hol a madár is elfárad,~Épitem a tündér-várat,~
1162 1| bolyongok Tolnán-Baranyán,~Elfáradok mondhatatlanul;~Gúnyosan
1163 2| látott.~Látszik is, hogy már elfáradt,~Némely ága el is száradt,~
1164 2| FALUN.~Elfáradtam Pest zajában,~A hiúság vásárában,~
1165 2| Mily édes mindent feledni,~Elfáradva megpihenni!~Nyugtomat hol
1166 2| Elhagyva, ridegen szivünk úgy elfásúl,~S rég halva mulunk ki a
1167 2| az én szívem nem tud elfásúlni,~Most is dobogtatja emléked,
1168 3| lett volna~És e ha mindent elfedez.~Nem ismétlem, hisz tudjátok
1169 2| Avagy lassanként azt is elfeledjük,~Hogy tudjunk érte halni,
1170 1| szív~Megátkozná önmagát;~Elfeledne mosolyogni~Csalfa nő, hűtlen
1171 2| elfed a koporsó,~Aztán hamar elfelednek, -~Én is mindent hadd feledjek!~
1172 1| feledni,~Ha a honfibút is elfeledni lehet;~Engem csak szerelmed
1173 3| szerelem.~Eszébe jut az elfeledt hon,~Mely távol rablánc
1174 2| még egyszer, utoljára...~S elfödé a halál szárnya.~Oh mosolyogj,
1175 1| Takard, takard!... Vajha így elfödné~A remény is, sarjadva fris
1176 3| mint nem fontos eseménynek~Elfödte az idõ nyomát.~Hanem Romhányi
1177 3| követnek indul,~De majdhogy elfogják szegényt;~E sok malheurön
1178 2| Ifju ébred, hallja, nézi,~Elfogódik szíve, érzi.~Rá-rá gondol
1179 3| élő hallgat biztosan,~Kit elfogtak, börtönbe tették,~Egy szóval:
1180 3| világba,~Estélyen, bálban elfogult,~Nagynénje itt a garde de
1181 3| Egy-egy uj seb hát mindörökké!~Elfojtott könnye megered,~Becsülni
1182 1| nagyobb elszánást szûl,~Elfordúl kevélyen és távozni készül.~««
1183 3| így szól,~S halvány arcát elfutja láng:~«Egy okkal több, mely
1184 2| kivívott~Erõ, szent akarat,~Elgázolni, tönkre tenni~Egy rövid
1185 3| Ilonka gondban tölti napját,~Elgondol múltat és jövõt:~Kétségbe
1186 2| alkonyon,~És széttekintve elgondolkozom.~Jó pihenõ hely s meg se
1187 3| feledve volna;~Romhányi elgondolkozott.~«Ki fejti meg ez ellenmondást?~
1188 1| puszta lett ez a ház,~Amióta elhagyál!~Látszik még rajt’ kezed
1189 1| volna s most~Már özvegy, elhagyatva, -~Hadd csókolom szép kis
1190 1| a végtelen panaszt,~Mit elhagyék, gondold utána azt;~S mit
1191 3| kötött.~Nem hagyta el az elhagyottat,~Ápolta a félig halottat,~
1192 1| hallgatok rád -~Remény, ki elhagysz, s biztatsz még!~1854~
1193 2| Érzem immár súlyokat,~Rég elhagytak a remények,~Lángból hamv,
1194 3| Hadd folytassam, ahol elhagytam,~A megkezdett történetet.~
1195 2| helyünk, vonzanak a holtak.~Elhagyva, ridegen szivünk úgy elfásúl,~
1196 3| Egy okkal több, mely innen elhajt~Honvéd miatt mért szenvednél
1197 2| fiad’, -~Lásd az idõ, hogy’ elhalad!~De mosolyod még mind a
1198 2| mind oda adnám,~Hogyha õt elhalászhatnám!~De kisiklik, tova lebben,~
1199 1| Gilice nem alszik,~Sirása elhallszik.~Oda megy a szúnyog~Haja,
1200 2| romok közt multak árnya,~Elhaló visszhang vagyok.~1875~~
1201 1| Most felhangzott, újra elhalt,~Hallod-e a csalogánydalt!?~
1202 2| száll, borúl rám,~Világ képe elhalványúl~S mint a függöny ha aláhull,~
1203 1| udvarház csarnokán,~S ha elhangzott az Isten-hozzád,~Még visszanézni
1204 2| hajdan~A tavasz virágait.~Elhanyatlik ifjuságunk,~Itt van őszünk
1205 2| szó, csengjen- pohár!~Az elhanyatló napsugár~Még gazdagabban
1206 1| nyakláncot, minden ékszert elhányt~Csak szemén szikrázott drága,
1207 2| Megölne a bánat;~ Elhervadok érted,~ Haldoklom utánad!»~
1208 1| tavaszig!~Elfeledném, hogy elhervadt idején,~Ki se’ nyilva, bimbajában
1209 2| látja,~Némán meginti: hajh, elhervadunk,~Szép termet és arc nem
1210 3| csak magáért~S magának élhet egyedût,~Oly önzõn, mint
1211 2| hiú, könnyelmü vagy.~Mind elhiszed, mit jót magadról~Hizelgõd
1212 2| egyik sem hiszen,~De mások elhiszik, - s ha belesûlnek,~Egy
1213 2| véled,~Hogy mennyi mindent elhitetnek véled.~És mámorodban ott
1214 1| hallatott,~A bús atyafiak elhozták a papot;~Villog már a pallos,
1215 1| szembe száz csatával;~Fia elhullt, õ maga is vérzett,~De lelkében
1216 2| melegével egy egész életet.~S ti elhúnyt barátim, hazám büszkeségi,~
1217 3| egy pár -~És a kastélyban élik itt~Az élet legszebb perceit.~
1218 1| IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG.~ALEGORIA.~Elindul az Igazság,~Vele megy a
1219 1| ÚTI EMLÉK. ~Elindulánk, bizony már ideje,~Oly fárasztó
1220 1| a tánchoz senki sem fog,~Elindulnak, tovább lépnek,~Elhal a
1221 1| MIDŐN ELINDULT.~Oly rövid volt ez az óra,~
1222 3| tisztes nõ, észfensõsége~Elismert sok család elõtt,~Matildnak
1223 3| Az ostromállapot hijába,~Elitélhet egy milliót,~De el nem fojthat
1224 1| és elcsuklott szava -~Elitélt fiáért könyörög az anya.~
1225 2| tövében,~Vén fa én csak addig éljek,~Mig árnyammal óva védlek.~
1226 2| mindjárt oda vész,~Ha hangos éljent, dörgõ tapsokat~Nem kaphat
1227 3| városnak kandi népe~Oly harsány éljenzést csapott,~Minőt Deák soh’
1228 3| még új volt egészen,~Úgy éljenzik, hogy reng a ház.~Matild
1229 1| Kedvem játszi pillangói,~Eljöttök-e vélem?~Erdõ felett vadgalamb
1230 1| csalhatsz,~Visszakéri jogait:~Eljövök, hogy megbocsássak,~Vajha
1231 1| kérdezgetjük;~Istenem! csak addig éljünk,~Míg egymást híven szeretjük.~
1232 2| még sokáig?~Avagy immár eljutottunk~A végsõ határig?~Nem jutottunk,
1233 3| ábrándja fényét,~Szerelme elkésett reményét~A lesben álló hideg
1234 1| Mely kísért éltem útain~És elkisér a sírba.~Tudom soh’ sem
1235 1| Kísérhetne mosolyom...~Elkísérne messze, messze,~Híven, büszkén,
1236 1| veszteséggel adja,~Csakhogy mit elkölt épen visszakapja.~De rá
1237 2| hõ és enyhe éje~És villám elköltözött,~Mint a becsvágy szenvedélye,~
1238 3| mit tenni,~Telegdi gróf elkomorúl;~De nem soká tart lelke
1239 2| betyáros,~Mivelõdjék tõle elkorcsosúlt város.~Keresd, halmozd mindezt,
1240 3| gúnnyal nem leckézem~Korunkat, ellágyult e szív;~A multat ujra visszaélem~
1241 2| napsugártul,~S ameddig a szem csak ellát,~Nyújtja gazdag koszorúját.~
1242 3| zendül a vigalmak hurja,~Ellebben sok szép nõalak,~Bohó világát
1243 1| BETEG-ÁGYON.~I.~Ha, mint ellebbentett fátyol~Az életnek nagy titkáról,~
1244 3| tudják jól,~Hogy egykor ellenfél valánk.»~Romhányi közbe
1245 3| hazája földjén~Küzd száz ellennel a magyar.~Harcol az agg,
1246 2| Ma jó barát és holnap már ellenség;~Hány ronda érdek, hivatalvágy,
1247 2| töredéke.~Kinn, benn annyi ellenséged,~Magad mért légy azzá?~Sorsod
1248 3| mellette emlékébe’~Oly édes ellentétbe’ van.~Matild megcsalta,
1249 2| napja,~Honvédnek ment,~Bár ellenzé apja.~Tán elesett~Egy véres
1250 3| kiváló szerepet,~S Pesten az ellenzéki pártnak~Úgy szólva nõvezére
1251 3| vezeti.~Mi ezt akartuk, ellenzétek,~S mi a mélyben lappangva
1252 1| zöld lomb és virág~S te elmaradt dalos madár!~Nem vagy tavasz,
1253 1| egy nemzet temetett!~Én elmaradtam, utoljára sírok,~S im óda
1254 3| vegyült,~Nem az elsõ kitünõ elme,~Aki honáért igy hevûlt.~
1255 2| Megállok és eszembe jut,~Ha elmegyek mellette még:~Az idõ mily
1256 3| érdemel!»~Romhányi kétkedõ elméje~Eltépelõdik éjjelen,~Elrejtve
1257 3| Elmélkedés és képzelet~Szivén, elméjén megosztozva~Sülyedni kezdõ
1258 1| megenyhül s otthonában~Gyakran elméláz magában~És hiven gondol
1259 1| még ott van.~És megállok,~Elmélázok,~S boldog vagyok magamban.~
1260 3| Így él Romhányi álmodozva;~Elmélkedés és képzelet~Szivén, elméjén
1261 3| délre várj ránk, édesem.»~Elmennek a lovat megnézni,~Bejárnak
1262 2| kellett hozzá még egyszer elmennem!~Elmentem utolszor, szemrehányást
1263 1| ablakába’!~Alkonyatkor, elmenõben~Ott láttam meg legelsõben.~
1264 2| hozzá még egyszer elmennem!~Elmentem utolszor, szemrehányást
1265 2| gyakran,~S mint a gyermek,~Elmerengek~Rajtok félig öntudatlan.~
1266 2| és nevettünk,~Majd olykor elmerengtünk~S kitárult mult, jövõ.~Mondád,
1267 3| vésze~Sodor magával, s elmerit,~Az élet száz uj tévedése~
1268 1| ligetbe’~És mélázva lelkem elmerül.~Hold a tájra mintha fátyolt
1269 3| hársfák alatt,~Elnézi mélyen elmerülve~A hulló halvány lombokat,~
1270 3| lelki harca~Sötét gondjába elmerûlt.~Honát bár némán, hõn szerette,~
1271 1| szokhatom meg~Hol illem a szív s elmésség az ész.~És a mûvészet, melyet
1272 3| S midõn im azt is majd elmetszik,~Jobban tudná használni
1273 1| Újra együtt léssz velem.~Elmondjuk, mi tegnap történt,~Megosztjuk
1274 3| ördögnek képzelik,~S viszont. - Elmondogatják sorra,~Hogy mit s mit nem
1275 2| is, ím, egyet közbevetve~Elmondok itt, most sírva, majd nevetve.~
1276 3| unná az estélyen,~Én jobban elmulattatom.»~«Új öltözékem füstbe menjen?»~«
1277 2| Örömed, bánatod soh’ sem fog elmúlni~És örök álomnak a sírba
1278 3| Karján merengõ álmodásnak~Egy elmúlt szebb világba nyit.~Bölcsõje
1279 1| Tavasz szép napjai után,~Úgy elnémúltatok.~Széttört a lant, eltört
1280 2| Itt ülök a fél-sötétben~És elnézem a tüzet,~Vörösen, majd fehér-kéken~
1281 2| Kis játszó magzatinkat~Elnéztük boldogan.~Dicsérted kis
1282 2| Ott sírtam nõm ravatalán,~Elnyelt mindent egy sirhalom:~Azért
1283 1| Megtelik a szemed könnyel,~Bár elnyomni akarod.~Oh ne nyomd el,
1284 2| panaszszót, átkot,~Melyet elnyomott kiáltott;~Ártatlannak síró
1285 1| lesz az egész mennybolt.~Elnyugodt a föld lármája~És a menny
1286 1| kelyhen pillangó alszik,~Elnyúgodt fészkén a madár,~Csak vízesés
1287 3| nem lehet.~Egy megbotol s elnyúlik hosszan,~Hármat egy mély
1288 3| visszadöbben,~Ha népkegy csábja lép elõ.~Kész volt a népért sok
1289 1| Széchenyi tanitványa.~ Eközt elõáll lármásabb csoport,~Tücsköt-bogárt
1290 1| kérdezgesd, mi a jövőnek titka,~Előbb-utóbb csak eljő a halál.~Addig
1291 2| meglegyen coffjával a megye.~ Előbeszédnek ennyi tán elég,~De valamit
1292 2| légyen végre fõ~Üzlet s elõfizetõ.~III.~Csúfosan elárult téged’~
1293 2| ingó árny válik belõlünk~Élõk közt nincs helyünk, vonzanak
1294 3| biztos menhelyt,~Egy bujdosót előle elrejt,~Már hatszor küldött
1295 2| minden.~Köd meglebben, de eloszlik,~Észrevétlen szerte foszlik;~
1296 3| uj bölcselkedés.~A mult elõtte romba’ fekszik,~Por és hamu
1297 1| szárnyán járó,~Édes lovam Ráró!~Előtted van az út,~Ne várd a sarkantyút,~
1298 2| enyhület árnya lebeg;~A fűben előttem a kis fiu játszik,~A lyányka
1299 2| helyett, akit ti ismerétek,~Elõttetek most egy agg férfi áll.~
1300 2| szennyes inge rongyát!~És jár elõttök nagy kortes csapat,~Igéretet,
1301 3| atyja gyászos halálhíre;~Elpattan a szerelmi lánc.~Felejti
1302 3| szegény fia,~Volt még mit elpazalnia.~Ifjabb Romhányi grófnak
1303 3| magyar neve.~Két év alatt elpazarolja~Erszénye, szíve kincseit,~
1304 1| Egyet sohajtott, kétszer elpirúla;~Zöld erdõben galambok szállanak.~
1305 3| becsûletet.~S mi most az övét elraboljuk?~Nevére a rágalmat szórjuk?~
1306 2| bús poeták~Szegény õszt elrágalmazták.~Festik bágyadt-, haloványnak,~
1307 3| menhelyt,~Egy bujdosót előle elrejt,~Már hatszor küldött rá
1308 3| Vagy tán észrevette~Hiven elrejtett titkomat?~És dõreségem’
1309 3| újra betelék~Jól él, ki jól elrejtezék.~De híre vesztett s nyert
1310 1| karán;~Homályodban magát elrejtheti~A nõ, ha részeg férje kergeti.~
1311 3| elméje~Eltépelõdik éjjelen,~Elrejtve nappal szenvedélye,~Ha társaságba’
1312 1| hazud’,~Még egy hangot, mely elrenget,~Még egy mámort, mely feledtet,~
1313 3| mesélõ dajka~Csititja és elrengeti.~Kinek a föld oly szûk volt
1314 2| hangjai el-elhaló zenének~Elrengetik ez éber álmu fõt,~Mint dajkaszó
1315 3| repdes~S megszáll ahonnan elriadt;~A holtakat mind eltemették,~
1316 1| szíved beszél velem,~S elringat, mint egy gyermeket.~Ne
1317 3| a hazában vihar tombolt,~Elringatá a szerelem.~Külföldre készült,
1318 2| Másikat felfogja karja,~Elringatja, elaltatja;~Harmadikat ápolgatja.~
1319 1| Õrködném arany álmaidnál~S elringatnálak csöndesen.~Hallgatnám ajkad
1320 1| karosszéken,~Ha mintegy elringatva, ébren~Alszol s álmodva
1321 1| meg szárnyvitorláját,~Hogy elsápad a kelõ hold képe.~Itt zendíti
1322 2| rendezek,~Fakúltak a betûk, elsárgult papirja,~Már rég porladoznak,
1323 1| minden, amit szerettem,~Elsiratom ujra, amit vesztettem.~Sírva
1324 3| Ohajt keblére rá omolni,~S elsirni titkos könnyeit,~Zokogva
1325 2| egyedûl!...~Könnyemet bár rég elsirtam,~Mégis most szemembe gyûl.~
1326 3| felkelt az ágyból,~Ma jött ki elsõbb’ a szobából~Már nem beteg,
1327 3| fölébredétek,~Késõn, az mindent elsodort.~De új idõk új lelket szülnek,~
1328 1| Egyetlen árva múlatságom,~Hogy elsohajtom nevedet,~S álmomban néha
1329 1| száll;~Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -~Aki szeret, Istenem,
1330 2| csak halni tért meg, honnan elszakadt.~Sok zordon év! Emlékök
1331 3| oldalamnál,~A gyöngeség, a bánat elszáll,~S vidám hajnalra virradok,~
1332 1| fájdalma lelkén nagyobb elszánást szûl,~Elfordúl kevélyen
1333 2| is földerít,~Az illatár elszenderít.~Rövidke kéj,~Egy nap vagy
1334 1| mintha testvére volnék;~Elszenderûl, hullámzik kebele,~S arcán
1335 3| hallgatva~Szép csendesen elszúnnyadott.~Mert innen-onnan éve mult
1336 3| várunk rád a szalonban,~Elszunnyadoztál úgy-e hát? ~De szólj, az
1337 1| tõlem: hol Attilla népe?~Élt-e még a székely s hol van
1338 3| fogára,~S lassanként, jó, ha eltakar~Leplével száraz lomb, avar.~
1339 3| folyvást legyõzni vágy’.~Éltében sokszor szeretett már,~De
1340 2| nem rég,~Alig maradt mivel eltemessék;~Terhére nem akart válni~
1341 1| Szívem vén új csalódásra,~S eltemetett ifjusága~Szebb jövendõt
1342 2| gyorsan száll felettünk!~Eltemetjük akiket szerettünk;~Nem találjuk
1343 3| Romhányi kétkedõ elméje~Eltépelõdik éjjelen,~Elrejtve nappal
1344 1| mely virágnak~Késõ õszig éltet, enyhet ád.~A bánatnak is
1345 1| haldoklás ez,~Az élő bú éltetni tud;~Szivem, szivem oh miért
1346 2| szomorít mind a kettõ.~II.~Eltévedt egy tehénke~Az erdõben,
1347 2| bánatnak élni;~A romok közt eltévedve járunk,~Idegenné vált egész
1348 1| könnyedet!~Emberi kény embert eltiporhat,~De ki az, ki szívet láncra
1349 3| most jobban szerette,~Az eltiport, szegény hazát;~Magyar természet,
1350 2| nap föléled, győz a jog,~Eltiprott zászlónk újra fenlobog,~
1351 2| Bár a tied bútól szakadt~Eltitkolád, mosolygva szóltál,~Emberben
1352 3| a leghevesb bolondja,~De eltitkolja gondosan,~S Romhányi oly
1353 1| kréta, rajzol egy párt,~Ha eltörik sem vall nagy kárt.~Korbácsa
1354 3| tagadom.~Ki jobbágyságot eltöröltél,~Kivivtál uj törvényeket,~
1355 1| elnémúltatok.~Széttört a lant, eltört a kard,~Mély sebben vérzik
1356 3| gyakran víg álarcot tesz föl,~Eltréfál, mosolyog, nevet,~Ösztönszerün,
1357 2| lebegsz még,~Évek során majd eltünõ bús emlék.~De én soh’ sem
1358 2| Új alakot~Váltanak ott~S eltűnnek a messzeségben.~Sötéten
1359 1| író, aki nem vívott -~S eltûr satirát vagy birálatot.~
1360 2| gyermekünk.~A fergeteg immár elûl,~A tiszta ég pirkadni kezd;~
1361 1| MARIHOZ ELUTAZÁSAKOR.~Olyan puszta lett ez a
1362 2| éke:~Éljen az új eszme, elv!~Mily egyszerû, mily világos,~
1363 2| Hogy’ fú, jajgat, hogy elvadúl!~Ösvényt, útat befú, feldúl.~
1364 2| nehéz,~Csordúltig a szív s elvakúl az ész;~És a szabadság önmagának
1365 1| szerelmedért!»»~II.~Hajnalban elvált az ifju,~Másnap este ujra
1366 2| érte~Teljes egy esztendõt,~Elvárok még~Legalább is kettõt.»»~«
1367 3| néki áll most a világ~Száz élvbe, bajba bésodorja~A szenvedély
1368 3| nincs hiánya,~Nyugtát az élvben sem leli,~És egy pár érdekes
1369 2| csak a módja válik,~Maga élve-halva hív.~Érett ésszel, józan
1370 3| beszédét fennebb kezdi~S elvégre tenni is kilép.~És teljesûlt
1371 1| csodálom,~De mind hiába csüggök élvein,~Meg-megszáll titkon egy
1372 3| is kész ontani.~A szélsõ elvek buzgó híve,~Eszénél mindig
1373 2| árverésnél ám helyét megállja,~Az elveket mind feljebb licitálja.~
1374 2| Tenger nem léssz, benne elvéssz,~Hiú vágyad~Késõ bánat, -~
1375 2| honfiszívnek~Minden kincse elvesz.~Jó magyar nép, õsi kincsed’~
1376 2| megcsókolnám!»»~«Hátha egyik~Karját elvesztette?»~««Itt az enyém,~Dolgozom
1377 2| ifjúság, szerelem!~Mind elvesztjük, hiába sírunk,~Korább’ vagy
1378 2| hadd feledjem.~De mi már elveszve rég~Az életnek derüs képét,~
1379 2| kiknél csak divat?~Felöltnek elvet, mint csinos ruhát,~Szeretnek
1380 2| fényért önbecsét felejti,~S elvét, hitét örömmel porba ejti?~
1381 1| eljő a halál.~Addig hát élvezd, amit sorsod enged;~Övezze
1382 2| vágyak vezetnek,~Unalmát az élvezetnek;~Hiuságot száz alakban,~
1383 1| szabad.~A félelem, az önzés, élvezetvágy~Kiöl belőlünk minden szent
1384 1| harsogtatják,~Nincs többé nép, csak élvező tömeg.~Avagy csalódom, s
1385 2| reménnyel,~Tápláld a hited’.~Az elvhez a hûség~Örök kötelesség,~
1386 1| lehetnék,~Átölelne két karom,~Elvinnélek messze, messze,~Híven, büszkén,
1387 3| dames-ja,~Ki immár régen elvirult;~Egy tisztes nõ, észfensõsége~
1388 1| tüzes huszárlóra.~A fiát is elvivé magával,~Együtt néztek szembe
1389 3| legfõbb vágya,~Világból elvonult magányba;~Közdolgokról ritkán
1390 2| Hány csalfaság, cégéres elvtelenség;~Ma jó barát és holnap már
1391 3| oly szûk volt hajdan,~Az élvvadász, a nyughatatlan,~E zugba’,
1392 3| ostromolja~Eszméit és érzéseit.~Elzárkozik szívben, szobában~S könyvek
1393 1| se,~Le a földbe!~Ott az elzárt völgy ölében~Ássatok sírt
1394 1| hol zeng dalotok?~Mint az elzüllött csalogány~Tavasz szép napjai
1395 3| vigaszt, csak ennyit is.~Elzúg Romhányi lelke éjén~Pártszenvedély
1396 2| Eltitkolád, mosolygva szóltál,~Emberben nincs ily türelem.~Egy földre
1397 1| folyna össze~Ész és szív az emberekben,~És fölötte ott lebegne~
1398 3| költségben áll,~S nem ritka ló- s emberhalál.~Megválaszták; gyõzött a
1399 1| el legszentebb könnyedet!~Emberi kény embert eltiporhat,~
1400 2| Parancsolni hogy’ is mer?~Sok embernek egy ember,~Vármegyének miniszter.~
1401 2| nyomom,~El is emlegtenek egy embernyomon,~Mert mikor megáldnak, jó
1402 3| lett.~Hogyan szoruljon oly emberre,~Akit gyülölt és megvetett,~
1403 3| ismer néha önmagára,~Oly bús emberré változott;~Csalódás a bölcsesség
1404 2| visszaszáll.~Csak te vagy más, oh emberszív, -~Tél ha egyszer béhavaz,~
1405 2| S ha annyi volna a nagy emberünk,~Mennyit naponként folyvást
1406 2| a hazát,~Küzdöttünk érte emberûl;~Virrasztottunk sok éven
1407 2| nem fizetem,~Fizetésem’ emelem;~Kölcsönt veszek, cserélek,~
1408 3| el-eldicsérik~És félistenné emelik,~És Görgeit, ameddig érik,~
1409 2| anyja, tekints le reám!~Emelj fel a búba’, ne hagyj el
1410 2| úrnak, tisztes aggnak,~És emelje lelkedet~Az õszinte tisztelet.~
1411 1| PÓKAINÉ.~Emelkedik a nap már a hegyek fölé...~
1412 2| Mégis most szemembe gyûl.~De emelt a sors vagy sujtott,~Nem
1413 2| neked kevés bor is megárt.~Emészt a vágy, remény tüzes bora,~
1414 2| után,~Egy sértõ szó mián,~Emésztve haragtul,~Összevesztek rútul.»»~«
1415 3| Nevére a rágalmat szórjuk?~Ne emlegessünk árulást,~De türjük el a
1416 2| de ott lesz nyomom,~El is emlegtenek egy embernyomon,~Mert mikor
1417 3| szende-bájosan,~Matild mellette emlékébe’~Oly édes ellentétbe’ van.~
1418 1| tégedet,~S csak egy percig emlékednél~Érezhetném, hogy szerettél,~
1419 3| és hamu sok drága kincs;~Emlékein föl nem melegszik,~Érettök
1420 2| föld alatt,~De hûn õrzöm emlékeit,~A multból már csak az maradt.~
1421 2| ép oly gyorsan elenyész,~Emlékemben is sok minden~Fel-felvillan
1422 3| lenni mással?...~Nem bántaná emlékemet.~Mert boldogítni nem tudálak,~
1423 3| Enyhûltem egy-egy szép emléken,~Hajh, életem ugy is mi
1424 1| csak egy eljátszott élet~Emlékének kínja éget...~Hagyj el,
1425 2| Celna ó borából,~Üritsem emlékére a kehelyt!~Oly honfi volt,
1426 2| ifjuság korán hervadt virági,~Emléketök nem örömet fakaszt!~Akkor
1427 1| S õ várni fog rád, híven emlékezvén.»~««Oh ifju úr!»»... «Oh
1428 2| remények hûtlenül,~Szép emlékid megmaradnak~S rájok újabb
1429 2| Rózsaszínt vált az is lassan,~S emlékképen~Enyhe-szépen~Visszamosolyg
1430 1| EMLÉKKÖNYVBE.~Több éve már, hogy nálam
1431 2| elszakadt.~Sok zordon év! Emlékök még erős,~Ott küzde tollal,
1432 2| EMLÉKSOROK EGY NŐ TÜKRÉRE.~I.~Szépséged
1433 2| Aki sohse voltál árva,~Hûn emlékszel jó anyádra:~Mily szeretve
1434 1| Elmondhatnám, hogy híven emlékszem rád,~Elmondhatnám, mit szenvedett
1435 3| zugba’, mint remete él,~Emlékszik s többé nem remél.~Nem ismer
1436 1| könnyeim,~Egy percre még, emlékül, búcsuzóra.~1851~
1437 2| Ujongva rájok hymnust énekelnek...~ Fáraszt e látvány,
1438 1| arra,~Hosszu puska mellett énekelve~Bús-nótádat, gyászos Mádéfalva!~
1439 2| gondol kedvesére,~De a sellõ énekére~Fel-felgyúlad ifju vére.~«
1440 1| behunyja szépen,~Elalszik az énekszóra~S álmodik majd szépet róla.~
1441 2| vétettem,~Hogy így itélsz énfelettem~S csak hozzám vagy mostoha?~
1442 2| tûnt,~Hol éli világát?~Mért engedi~Hervadni virágát?»~««Hogy
1443 1| tiétek,~Hogy nyugodjam benne, engedjétek~Multam kincsét, boldog gyermekségem’~
1444 2| Ragyogva árad könnyeden,~Engesztelés minden sugára...~Oh mosolyogj
1445 1| Hallod-e te Igazság,~A tiedbõl ennénk tán,~Az enyémbõl azután?»~««
1446 2| rendelte~El,~Énnekem is enni, élni~Kell.~Aki szegény,
1447 2| almafára,~S játszi fénnyel enyeleg.~Nézi, bár a lombok hullnak,~
1448 2| A fûben ott futkosnak, enyelegnek;~Oh gyermekim, mikor még
1449 2| Szíved éled,~Virágokkal enyelegve.»~«Majd ha folyó, tenger
1450 1| lehetek veled!~Melletted mint enyelgõ gyermek~Mosolyog, játszik
1451 1| A tiedbõl ennénk tán,~Az enyémbõl azután?»~««Jó lesz, jó lesz,
1452 1| egyszer ád.~Fájdalmadban az enyémet érzem,~Egyben kettõt, nincs
1453 2| meg! és a végsugárral~Hadd enyésszünk csendes szép halállal!~Legyen
1454 2| az ég.~Látszik, hallik az enyészet,~Mégis itt-ott mennyi báj!~
1455 2| egymást váltja,~Amit bír, enyészni látja,~S bár a multért sír
1456 2| vagy, kedves gyermekem!~Enyészõ árny, én puszta rom:~Azért
1457 1| Mi a halál, a puszta test enyészte,~Mely titeket nagy siralomra
1458 2| E dal, e fény oly édes enyhadó,~Megillet téged, fáradt
1459 2| is lassan,~S emlékképen~Enyhe-szépen~Visszamosolyg a magasban.~
1460 2| könnyét:~Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.~Oh egymást hányszor
1461 2| szívem’,~Az élet vész közt is enyhén mosolygott rám,~Ez a két
1462 3| hol,~És nem találja sehol enyhét,~Amint üldözve bujdokol?~
1463 2| eltemettem,~S új remény, vágy enyhite.~Nem keresve feltaláltam~
1464 2| kénye,~Hányszor vigasztalt, enyhitett.~Most megsebzél, gúnnyal
1465 3| szegény;~Könny és imádság enyhitették,~Koporsóján megesküdött:~
1466 1| van még,~Hogy biztassák, enyhitgessék.~Most is lassan elringatják,~
1467 2| Volt bora,~Vigasztalta, enyhítgette~Mámora.~Bele fojtá mind
1468 3| láthatár felhõs, sötét,~Nem enyhiti még csillagfény sem~Az éj
1469 3| Kigyászolt s majd Párisba jött~Enyhítni özvegysége átkát.~Romhányi
1470 3| társaság kifáradott,~Már enyhítõ theáját issza,~Bevégzé a
1471 3| kimélt pénzt és idõt,~Hogy enyhitsen sok szenvedõt.~Hirt hall
1472 2| Árva sorsa mily nagy átok;~Enyhítsétek szeretettel,~Nem fáradva,
1473 1| cserélek;~E kis körben úgy enyhûl a bánat,~S az örömcsepp
1474 3| Majd félálomba szenderül,~Enyhûlet száll sziv-zajlatára,~Félelme,
1475 1| birni nem lehet;~A bölcseség Epikur tudománya,~És az egyetlen
1476 1| Hol a madár is elfárad,~Épitem a tündér-várat,~Vágtat hintóm
1477 2| zajba veszve,~Reng belé az épület.~Semmi joga a többségnek,~
1478 1| nem védhetné~Szivét hármas ércpaizs,~Félelmében, bánatában~Reszketne
1479 2| AZ ERDEI LAK.~Kies völgyben, a Bükk
1480 1| Fejedelemmé tõn Isten s Erdélyország.»»~«Verjen meg hát Isten,
1481 1| hiába keresem,~Ennyit nem érdemeltem.~Mi vagy nekem, alig tudod:~
1482 2| pazarlod rendjeled.~Hány érdemetlen dolmány mellin ég~Rendcsillagod,
1483 2| Legalább is kettõt.»»~«Nem érdemli,~Hogy soká várj reá,~Nem
1484 1| fényes tengerárját~Elönti az erdõ-messzeségen.~Néz a pásztor, s bámulja
1485 1| HŐSÖK SÍRJA.~Egy sírban, az erdő-szélen,~Háromszáz hős alszik mélyen,~
1486 1| MI HALLIK AZ ERDŐN.~Az erdőben örök hang szól~Mély és titkos
1487 3| irva sors könyvében,~Az erdõbõl nyilásra lel;~Egy távol
1488 2| ezüst Dunát.~Amott hegyeknek erdõfedte orma,~Túl a vizen falucska
1489 2| Boldog az, ki vidám öregséget ére.~Hetven-nyolcvan évet oh
1490 2| fehér-kéken~Amint lángot ereget.~Szikraként, amely kiszökken~
1491 3| gyülésen~Uralkodik a karzaton,~Erélye, bája hatalom.~Romhányi
1492 2| jámborok hadát:~Dicsérjék bár erélyed’ és eszed’,~A zsarnoktól
1493 1| Minden alszik, hallgat erélyen,~Mi nem alszik, mi van ébren?~
1494 2| Sokára hived:~Új kedvvel, erénnyel,~Hû régi reménnyel,~Tápláld
1495 3| Mily szenvedés és mily erények,~Most jobb sors s mennyi
1496 2| tartasz bölcseségnek,~S erénynek, ami honfibûn.~A tett a
1497 1| gazdám,~Ilyen búsan hozzám,~Eressz, hadd forduljak~Ennek a
1498 2| kitalálnád, ki van ott.~Ereszkedik le a felhő, feketén:~Épen
1499 1| szõllõs kertek~Alább-alább ereszkednek.~Tûnni kezd a vidék,~Oda
1500 1| sas büszkén a szemébe,~Itt ereszti meg szárnyvitorláját,~Hogy
|