1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
1501 3| becsüljük s akkor sírunk~Érette késõ könnyeket,~Midõn örökre
1502 3| Emlékein föl nem melegszik,~Érettök még egy könnye sincs.~Mily
1503 1| látnom téged?~Szeretlek, de érezem,~Hogy csak egy eljátszott
1504 1| csak egy percig emlékednél~Érezhetném, hogy szerettél,~S megáldhatnám
1505 1| Egy hõ sohajban s könnyben érezik.~Szelíd holdfény enyhít
1506 1| hamvadó tûz fényinél.~És éreznéd minden szavamnál,~Szivem
1507 1| gazdagsága,~Csak börtönt éreznék~Fényes palotába’,~Koporsó
1508 3| két boldogtalan,~Máskép éreztek, mint beszéltek,~Nem értve
1509 1| Remélnünk többé lehetetlen.~Éreztem én is egykor ezt,~Most már
1510 3| rajt’ kapva is talán:~Akkor éreztük igazán.~A várkastélyban
1511 1| halovány szép orcád,~Hadd érezzek búban örömöt.~Itt születtem,
1512 1| annyi fájdalom,~Hogy értsen, érezzen veled~S megenyhítsen egy
1513 2| gondja, súlya, átka~Nem érinté még, boldog mátka,~Majd
1514 2| fejlõdjék ki jó viszony.~Érje be a gyõzelmével,~Szentesített
1515 3| magában,~Öltözni jól sem érkezik.~De itt is izgalmat kerget,~
1516 2| szónokolt.~II.~Megromlottak az erkölcsök!~- Hirdetik a hirlapok -~
1517 2| lenni,~Csak a szótól reá érnél tenni.~Nyelved fékét könnyen
1518 1| összeomlott... Jaj meg kelle érnem!~Óriás küzdelmet sirhalmok
1519 2| muszka, se kimüvelt német,~Erõd, eszed van, ha meg kell
1520 3| E nõ szive örök talány.~Érökre bár feledni tudnám,~Vagy
1521 2| reménynél többet ér.~Ne erõlködj’ ifju lenni,~Vén szerelmes
1522 2| kell tennem.~Bár csekély erõm volt, de oda áldozám...~
1523 2| túléljük szívünket.~Nincs erõnk már igazán remélni,~Uj örömnek,
1524 2| Folyvást reánk nehezûl:~Hajh erõnknél több a vágyunk~S vérünk
1525 2| Sok zordon év! Emlékök még erős,~Ott küzde tollal, mint
1526 1| ami édes,~S mely amint erősben árad,~Sír a kéj, mosolyg
1527 1| õrli a bú,~Omladozik, ha erõsebb szél fú.~A teremben, hol
1528 2| el az éjben,~És áldj meg, erősits a földi tusán!~Hű, tiszta
1529 2| nyoszolyán.~Lelke tavasznak erõsítsd~Hervadozó betegem’!~Fény
1530 2| anyai szeretet~Szívedet erőssé tette,~S a haldoklót megmentette.~
1531 3| De majd a kétely rajt’ erőt vesz,~Mindebből hátha semmi
1532 1| nap:~Többet ésszel, mint erővel,~Igy közel, úgy hamarabb.~
1533 2| népszerüség versem tárgya ma:~Erről nem irt magyar költő soha,~
1534 3| Két év alatt elpazarolja~Erszénye, szíve kincseit,~És már
1535 1| Bujdosó szellők szerelmét?~Érted-e a víz siralmát,~Szikla keblén
1536 2| gyávaság, mit legkevésbbé értek!~(Ugyan ki is érthetné egyhamar~
1537 3| nem bocsát e kéz.~Te félre értél, megbocsátok,~Arcomról a
1538 2| legkevésbbé értek!~(Ugyan ki is érthetné egyhamar~Oly hõsi népnél,
1539 3| néha errõl társalognak,~Nem értik egymást rendesen.~Ilonka
1540 1| csak akkor érte~Ha már nem értitek, miket beszélt,~Felejtitek:
1541 1| kimélõ mind e szó,~De így is értsd meg jámbor olvasó;~Hiszen
1542 1| még annyi fájdalom,~Hogy értsen, érezzen veled~S megenyhítsen
1543 3| éreztek, mint beszéltek,~Nem értve egymást untalan.~Játszták
1544 2| felettem,~Boldog leszek, célom’ érve.~Mi egy virág~A nagy világ~
1545 2| zászlónk újra fenlobog,~Nem érzé már a diadalgyönyört~Lélekbe’
1546 1| hozd meg hajnalomnak.~Nem érzed-e a tavasz bûbáját?~Reszket
1547 2| csalódtál, ringat álom,~Nem érzél mélyebb bánatot,~S hû szivre
1548 3| vonzalomra serken~És szívét érzelem teli,~Az rendesen hõsünkhöz
1549 2| visszakapja,~Szívem megárad ifju érzelemben,~S ajkamra ismét víg dal
1550 3| De szép volt a harmonia;~Érzelgőssé tevé a német,~Fransztól
1551 3| mondd örök szeszélynek,~Érzelme hûbb, mint férfié,~Ha meg
1552 3| nagyravágyó szenvedélye,~Érzelmesebb, mélyebb kedélye,~S nem
1553 2| körében itt,~Még jobban érzém sebeit.~Légy üdvöz, bérc,
1554 3| társa, kik szivökben~Ugy érzenek, mint épen õ,~De bátorságok
1555 1| gondolatja,~S a szabadság viharos érzése~Hideg keblét még egyszer
1556 1| el álmaim’,~S büszke öröm érzésében~Tapodtál nyíló reményem~
1557 3| blasirtság ostromolja~Eszméit és érzéseit.~Elzárkozik szívben, szobában~
1558 3| hon szerelme~Szivén egy érzéssé vegyült,~Nem az elsõ kitünõ
1559 3| Reménytelen, s titkon szeret.~Ez érzést minden nap táplálja~Újabb
1560 1| van, mely sirig tart,~Mit érzésünk másokra fest.~1852~
1561 1| Szivem, szivem oh miért érzesz,~Ha vágyad gúnyol és hazud’?!~
1562 1| ragyogó csillagom!»»~«Nem érzesz-e valamit,~Mi fáj, nem tudni
1563 2| félálomban,~Meghatná lágy, enyhe érzet:~Álmodozik a természet.~
1564 1| gyermek,~Hû szerelmem forró érzetében.~Szebb talán a rónaság vidéke,~
1565 1| lett talán a bánat,~Avagy érzõbb most az én szivem?~Mert
1566 2| világ,~Sok földi kincset esdve kér;~Vidám kedély és ifjuság~
1567 3| atyja,~Megrázza e gyász esemény;~Magát a búnak átadhatja~
1568 3| balját,~És mint nem fontos eseménynek~Elfödte az idõ nyomát.~Hanem
1569 1| virág másiknak izen.~Mint eseng, mint vágy e hõ lehellet,~
1570 3| fénykorában,~Csak ingerlé az ily eset,~A küzdelem nehéz csatában~
1571 3| szentem!»~Kiált a férj kétségb’esetten,~Cselédet hiv, lefekteti,~
1572 1| feledni~Tudnám, mint te esküdet,~Oh de feldúlt ifjuságom’~
1573 3| ifjuságát,~Hazug szerelmet esküdött,~S hogy megboszulja hiuságát,~
1574 2| ismer a szeretõje.~«Nem esküdtem, de tudom azt,~Tõle semmi
1575 3| Egy öreg úr, gróf Szigeti,~Esküszik Nagy Pál nagy nevére~S a
1576 2| El tudnál-e hagyni?~Hamis esküt te nem téssz,~Enyém vagy
1577 1| ESKÜVŐ ELŐTT.~Kertjében nászkoszorúnak~
1578 2| Nap~Töved, lombod ingyen esõt~Kap,~S amit bárki kész-örömest~
1579 2| nyughelyem,~És a holdas szép estéken,~Itt alattad karos-széken~
1580 3| másikba hull.~Oh mért nem estél el csatában,~A gyõzelem
1581 2| ESTÉLY ELŐTT.~Az est leszállt,
1582 2| leszállt, öltözni kéne,~Estélybe hívtak, menni kell!~De a
1583 1| hogy’ várja, várja már az estet,~A szép esti csillagot az
1584 1| halkal,~Már homálylik az esthajnal.~Estcsillag félénk sugára~
1585 3| Lesujtják, sirva elalél;~Az esthomály leszálla régen,~Az õszi
1586 3| a kis társaság,~És késõ estig el nem fárad,~Zajongni,
1587 1| zajába’~Ugy óhajtom csöndes estvéidet,~El-elkerûl az éjnek édes
1588 1| látni,~Szép csöndes nyári estvelen,~Holdfénynél az akászok
1589 2| Ifju legényt,~Búbánatba esve, szegényt.~Nevedet sóhajtá,~
1590 2| borúljon~Kék egû hajnali fény,~Északi vész keze dúljon~Viruló
1591 1| nemzet minden sebére ír.~Esze szürébõl amennyit kirázhat,~
1592 2| nem sugalmán szíved- és eszednek:~Hogyan hiszed függetlennek
1593 2| szóval,~De szilárdan és eszéllyel.~Szembe szállva száz veszéllyel...~
1594 2| hazáért,~Mint élni érte, hűn, eszélyesen.~A hős pályája csillogóbb
1595 1| gyûlöl, mivel szeretni képes;~Eszem is van annyi, hogy hamar
1596 1| föl-följajdul,~Meg-megkérdi eszemet:~Hogy’ szeresse, akit gyűlöl,~
1597 3| szélsõ elvek buzgó híve,~Eszénél mindig több volt szíve,~
1598 3| elvirult;~Egy tisztes nõ, észfensõsége~Elismert sok család elõtt,~
1599 3| nem kimélik,~Mindenre jó eszköznek vélik,~S hogy szenvedd,
1600 2| vérrel teli,~- A cél az eszközt meg-megszenteli -~Vagy sértve
1601 1| alakban,~Meg-megcsufolva eszme-, tettbe’, hangban!~Az egyik,
1602 3| már blasirtság ostromolja~Eszméit és érzéseit.~Elzárkozik
1603 1| hitetlen és hazug,~Mig eszmékért csak lelkesedni tud.~Ki
1604 2| Míg zajongva álmodunk,~Az eszméknek zavarában~Rá ismerni sem
1605 3| Oh érzi, hogy Ilonka képe~Eszménnyé vált ujúlt szivébe’,~S ez
1606 2| folyvást éltek bennem:~Eszményem, küzdelmem még mindíg a
1607 3| Ébren, álmában megjelen.~Eszménykép, képzelet szülötte,~És még
1608 2| Széchenyivel és Deákkal~S eszményképünk Starcsevics!~1889~~
1609 2| Örvényt készít szívnek, észnek,~Csalfa hangját tettetésnek.~
1610 3| idõt.~«Mi történt? Vagy tán észrevette~Hiven elrejtett titkomat?~
1611 2| Utolszor fényét, melegét.~Eszünkbe jut, mi volt, mi mult;~Emlékké
1612 1| tátong oldalán,~S már hollók étele?~Az egy vitéz, az egy halott,~
1613 2| A természet rendje az;~Ettõl ám meg nem menekszel,~Nem
1614 3| gondoló Bécs bölcsesége,~És Európa hitt neki,~Reánk jött éhes
1615 2| Poétai recept.~Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,~Lelõhely,
1616 3| Század valál egy rövid évben,~Dicsõség, fény, gyász és
1617 3| tévedése~Megsokszorozza éveid.~Mert tévedések, bûnök ellen~
1618 2| mind a régi,~Átsugárzik az éveken,~S rajt’ összeolvad földi,
1619 2| tölt el sok jó, sok rossz évem:~Sok küzdés, percnyi nyúgalom,~
1620 1| Mint kényelem, kéj, jól evés, ivás;~Kézzel, beszéddel
1621 1| szegény~Tündér szigethez evezne~Nyomorának tengerén.~Oh
1622 2| rá beszél,~S örvény felé evezve gyorsan,~Ajkad mosolyg,
1623 2| küzdöttél vészen át sok évig~El-elhagy néha jó természeted,~
1624 2| LETHE PARTJÁN.~Hatvan évnél többet éltem,~Sok betölt,
1625 2| Nem virúl örök tavasz.~Évszak és kor egymást váltja,~Amit
1626 3| napja,~Te vagy legkedvesb évszakom!~Szivem, a méla érzés rabja,~
1627 1| sirassuk õt,~És nem pedig pár évvel ezelõtt!~Mi a halál, a puszta
1628 3| fáj a lába,~Hiába hősök, - ezalatt~A bujdosó tovább haladt.~
1629 3| újra sír.~Romhányi, míg ezek így folynak,~A fõvárosban
1630 3| hangyabolynak~Vetekszik serges ezrivel.~A népklubban mint elnök
1631 3| álmodám, lásd, hogy meghaltam,~Ezüstös szemfedõ volt rajtam,~S
1632 3| kevesebb;~E mellett, míg ezzel bajlódik,~Megújul a szerelmi
1633 1| e hallgató liget,~Fűben, fában, légben szerelem!~Ha édes
1634 1| elvesztettem mindent,~Szent fájdalmad örökre enyém,~S jobb napodban,
1635 1| érted halva annyi hû barát;~Fájdalmadba temetvék reményim,~Aminõket
1636 1| Aminõket sorsunk egyszer ád.~Fájdalmadban az enyémet érzem,~Egyben
1637 1| nézi hosszan,~Mintha szíve fájdalmára~Még egy szót, még egy pillantást~
1638 1| nemzetér’:~Belé esik hazafi fájdalomba,~S lesz mint a pokróc, durva
1639 1| csordúltig~Könnyel, fájdalommal.~Fájdalomnak könnye,~Örömnek fájdalma,~
1640 1| hang szól~Mély és titkos fájdalomról.~Tudod-e, hogy korán reggel~
1641 2| levél hull,~Önként, nem a fájdalomtul;~A szellõ is méla zajjal,~
1642 2| volna bárki szívem’,~Nem fájna úgy, megszokta rég,~Oh csak
1643 1| a haldokló ajka,~Majd ha fájni fog az élet,~Kincs és fény
1644 1| szivednek.»»~Kegyetlen kegyelem, fájóbb öröm búnál;~Báthori hõs
1645 3| néninek más nem, csak ez fájt,~De húga, hajh, most érti
1646 1| sohajt,~De él még s nem fajúl.~1849~
1647 3| férfinak könnyen ne hígy!~Fajult világ, - az én koromba’~
1648 2| nagy!~Ki-kihajt korhadt fakéreg,~Vidul a legkisebb féreg,~
1649 1| csattint-pattint vele.~Gyi Fakó! vágtatva megyen,~Tüskén-bokron,
1650 2| leveleket olvasok, rendezek,~Fakúltak a betûk, elsárgult papirja,~
1651 3| térek,~S az õskastély mohos fala;~Sohajtott és otthon vala.~
1652 1| ide ûltünk,~Hull reánk a falevél.~Hajdanában nem így volt
1653 1| hallod-e, hogy’ sohajt~A szél a falevelem?»~««Csak hangodat hallom
1654 1| nyugtalan, úgy sohajt~A szél a falevelen...~A lyány remeg és susog~«
1655 2| Csókot nyom a lyány ajkára.~Falu-hosszat nagy vigalom,~Kezdõdik a
1656 2| feledd Buda-Pest ködében~Falud’, anyád’, szeretõdet~S boldog
1657 3| megszeretned oly nagyon,~Faludtól oly korán megválnod,~Milyen
1658 1| parasztleánynak híjják,~Mint engemet faluhelyt úrfinak.~Az ostor pattog
1659 3| füzérré homlokán.~Oly szép falún a csöndes élet,~Izgalmak
1660 3| lyányom.»~«Már nem, mert kis falunkat látom,~Oly csendes nyúgalmat
1661 3| füstje vígan üdvezel.»~De a falusi élet csendje~Nem nyujt gyógyító
1662 2| Ne haragudj’, édes-kedves~Fám,~Egy-két szemért ne haragudj’~
1663 2| lenni.~Sebeim, mint itt a fának,~Lassanként begyógyulnának,~
1664 2| Ne féltsen, szeressen!»~A fára most egy holló száll.~«Hát
1665 2| Hozd meg édes álmomat!~Fáradalmam’ hadd pihenjem,~A világot
1666 3| néki él,~Enyhíti napja fáradalmát,~Megédesíti éji álmát...~«
1667 1| pillanatban!~«Szedj virágot és fáradj el~És pihenj meg keblemen,~
1668 1| visz fel,~Lassan lépek, fáradnom kell;~Megfordulok gyakran,~
1669 3| csöndes élet,~Izgalmak s fáradság után~A hivság lázas gondja
1670 2| lovam,~Tél után jõ a tavasz.~Fáradsz, szenvedsz ez útban,~Mit
1671 1| a lovak.~Vállamra hajtja fáradtan fejét,~Vigasztalom, mintha
1672 1| Elindulánk, bizony már ideje,~Oly fárasztó a búcsu pillanatja;~Mellettem
1673 1| örvend, hogy a komondor~Farkat csóvál, reá mormol.~Kicsiny
1674 1| még!~II.~Virágesõ hull a fáról,~Szerelem hulló virága...~
1675 2| ezt ne lássa.~Fájó emlék fátyla lebben,~Bánat újul bús szivemben.~
1676 1| vagy odább száll;~Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -~Aki
1677 1| Oh mivé től engemet?~Újra fázni kezd az élet,~Visszavágyom
1678 1| zugolyban épen,~Most is vígan fecseget, mint régen.~De akadt a
1679 2| bú, ha meglepett?~Hogyan fecsegjek, mosolyogjak,~Mikor nem
1680 2| lassu tett!~Mért teszitek fecsegõvé~A jó magyar nemzetet?~Igaz,
1681 2| õsi kincsed’~Ily könnyen fecsérled?~Szíved, elméd megromlását~
1682 2| véli,~Kincseit hányszor fecsérli,~Lángja szent, oltára nem.~
1683 1| HONVÁGY.~Mi vonja a fecskét keletre,~Túl bérceken, tenger
1684 2| itt,~Enyhe lombok árnya fed itt,~Madár vidít reggel,
1685 3| hõs nemzetet,~Telegdi nem feddette nõjét,~Ha sorsán szivbõl
1686 3| hosszu,~Parázs fején ez a fedél.~Még holnap indul messze
1687 1| úgy, ha dicsér és hibát fedez,~S bírája helyett udvaronca
1688 1| virulva nõ?~A föld, mit hóval fedve lát ott,~S amit beszív,
1689 3| valóról úgy beszélt.~«Nem a fegyver gyõzött le minket,~Ez ami
1690 3| sem honáért~Nem foghat fegyvert, csak magáért~S magának
1691 1| Több éve áll ott pusztán és fehéren,~Csak olykor hullott egy-két
1692 2| Loppal lépve, csendesen;~Már fehérlik egy-egy fürtem,~Tied is
1693 2| hegyre gyűlnek,~De napfénytől fehérűlnek,~S vidám kedvvel oszolva
1694 3| jövõbe vész.~Ilonka atyja fejcsóválva~Pozsonyból már siet haza:~«
1695 1| nehéz gyémánt.~«Nagyságos fejdelem - és elcsuklott szava -~
1696 2| hízelegnek,~Emitt a népnek, ott a fejdelemnek.~És mint kufár az útcán
1697 1| nem leszek gyermekbáb,~Fejedelemmé tõn Isten s Erdélyország.»»~«
1698 1| Trónján ûl Báthori, Erdély fejedelme,~Szivében aluszik irgalmas
1699 1| Anyjoknak kebelén nyugosznak fejeik,~Anyjok tébolyodva kiáltja
1700 1| Ez a kis lyány, a gonosz,~Fejemre még sok bajt hoz.~Ej haj,
1701 3| lehet türelme hosszu,~Parázs fején ez a fedél.~Még holnap indul
1702 1| Vállamra hajtja fáradtan fejét,~Vigasztalom, mintha testvére
1703 2| Hirdetik a hirlapok -~A fejétõl bûzhödt a hal,~Lesznek-e
1704 2| derûl reám~Nászfátyol, elsõ fejkötõ,~Liljom valál, majd rózsatõ;~
1705 3| se’ tesz.~S habár a lyány fejlõ szerelme~Meghatja néha egy-egy
1706 2| kelendõ egy divat,~Sajtónk fejlõdik, mind inkább halad,~Drágúl
1707 2| kerûljön minden örvényt,~S fejlõdjék ki jó viszony.~Érje be a
1708 3| Romhányi elgondolkozott.~«Ki fejti meg ez ellenmondást?~Sorsunk,
1709 3| bajt,~Hamar megtágul nyelve féke~És üt miatta szörnyü zajt~«
1710 2| reá érnél tenni.~Nyelved fékét könnyen megereszted,~Ez
1711 2| Ereszkedik le a felhő, feketén:~Épen olyan bús-haragos,
1712 3| hozták már valahogy.~Ottan feküdt a kertek alján,~Ha meg nem
1713 1| szabadság levegõje fú.~Ott fekügyem én,~A bérc tetején,~Örökzöld
1714 1| nyerit a ló.~Honja sirján ott feküszik~Mozdulatlan, némán,~Mély
1715 3| még,~Ami leginkább szivén fekvék,~Elmondja hévvel mindenik,~
1716 3| Ölelve nyujtja karjait,~Fel- és alföld, mint bájos egység,~
1717 2| kedvesére,~De a sellõ énekére~Fel-felgyúlad ifju vére.~«Jöszte hozzám
1718 1| közt oda fenn...~A halottak fel-feljárnak, ~Sok a sír a völgyeken.~
1719 1| KÖLTŐ ÉS KRITIKUS.~Fel-felkiált sok költõ és mûvész:~A kritikához
1720 2| S mely, mint szent tûz, fel-fellobban,~Buzgalmát nemes sziveknek,~
1721 2| Suttogja lombod között,~S fel-feltünik vidám képe,~Amint olykor
1722 2| Visszahív megint az élet,~S fel-feltûnik hazám képe~Hajnal vagy alkony
1723 2| Meg-megcsendül egy édes nesz,~Fel-felvidul ég s a föld.~Nyílik akkor
1724 2| Emlékemben is sok minden~Fel-felvillan s ködbe vész.~A tüzet mind
1725 2| elmulat velem.~Itt ülök a fél-sötétben~És elnézem a tüzet,~Vörösen,
1726 2| Tárgyalva, most nem olyan feladat,~Költő, amellyel koszorút
1727 3| fenn maradt.~Im most minden feladva önként:~Becsület, jog, hit
1728 2| feldobog,~Mindent, de mindent feláldoz honáért,~Sõt még a hont
1729 1| jövendõd, életed,~Csak a feláldozás tied.~Úgy áldjon Isten engemet~
1730 3| támad, -~Romhányi hirtelen feláll,~Harag szemében, arca sápadt,~
1731 3| Föleszmél s dõlve pamlagára~Majd félálomba szenderül,~Enyhûlet száll
1732 3| mosolyog, nevet,~Ösztönszerün, félbüszkeségbõl~Játszik jó kedvü szerepet.~
1733 2| kedvetek!~A tavasz benn ujra felderûl.~De csak nektek és nem énnekem.~
1734 3| oldalánál, arca~A harci zajban felderûlt,~Mig máskor titkolt lelki
1735 2| elvadúl!~Ösvényt, útat befú, feldúl.~Már a sok hó egész özön,~
1736 3| dicsérgeti.~«A sok reformmal feldulátok~Az õsalkotmányt könnyedén,~
1737 1| tudnám,~S még egyszer örömest feldulnám~Éretted ifjúságomat!~1854~
1738 1| mint te esküdet,~Oh de feldúlt ifjuságom’~Hogy feledjem?
1739 3| velem...~A honfigond arcát feldulta!...»~«Nem az, Matild, a
1740 2| velem.~Mit is tegyek?~Hát feledek.~Szétûzöm a felhõket,~Füttyentgetek,
1741 3| Vén fészek, soha sem feledlek,~Derûljön boldogabb napod!~
1742 1| a sírba.~Tudom soh’ sem felednek el,~S hol gyakran összejöttünk,~
1743 2| tudjátok: mi a veszteség,~Bár feledném én is köztetek!~1879~~
1744 2| azt is: te nagy!~Mindent feledsz, mit sem tanultál,~Heves,
1745 2| a sors vagy sujtott,~Nem feledtelek, hazám! ~Mit tehetség, munka
1746 1| elrenget,~Még egy mámort, mely feledtet,~Még egy kínt, mely ölni
1747 1| értitek, miket beszélt,~Felejtitek: mért küzdött, mit remélt,~
1748 1| bizony, megvallom, kissé félek.~A párbaj immár oly divatba
1749 2| természet,~Ég megújul, föld feléled,~Mindenütt forr, küzd az
1750 1| tégedet;~Annyi vággyal, félelemmel,~Annyi búval, szerelemmel~
1751 1| pillája~S ajkamon sohaj a felelet.~Fájdalom von engemet te
1752 3| katona?~Ennyi kérdésre hogy feleljek,~Sok névre egy szót hogyan
1753 3| Enyhûlet száll sziv-zajlatára,~Félelme, búja csendesûl.~Nyugodtan
1754 3| szerelmét,~S legyõzni nem képes félelmét,~Ilon nem bátorítja õt,~
1755 2| erõs,~Tanácsadód az érted felelõs,~S ha nem szégyelli udvaronccá
1756 1| Jó kedvemnek visszhangid feleltek,~Termõ földed kenyeret adott.~
1757 2| napok~S már életalkony int felénk.~Hadd folyjon szó, csengjen-
1758 3| Öröm vagy bú, de végtelen.~Félénken lép a nagy világba,~Estélyen,
1759 1| búval telnek,~Összevesznek, feleselnek,~Míg haraggal jő a szélvész,~
1760 2| egyiket betakarja;~Másikat felfogja karja,~Elringatja, elaltatja;~
1761 1| olcsóbb, hozzánk jertek,~Felgyógyulást csupán mitõlünk nyertek.~
1762 1| cselédet,~A házat is nyomban rá felgyujtja,~Vér is, láng is a vad kozák
1763 1| Éjfél tájban, sírjok ormán,~Felgyúl néha egy-egy villám,~És
1764 2| De szivünkbe’ hirtelen~Felgyuladt a szerelem.~Csingi, lingi,
1765 1| benn a szívben - -~ Most felhangzott, újra elhalt,~Hallod-e a
1766 1| sas ébred, napsugár kel,~Felhõ jár és villám gyúl fel;~
1767 1| sugár tán búcsufény,~Véres felhőben elhunyó nap,~Halottak gyászos
1768 2| Hát feledek.~Szétûzöm a felhõket,~Füttyentgetek, dúdolgatok,~
1769 3| éhség, láz gyötör halálra,~Félholtan jutsz vadak fogára,~S lassanként,
1770 1| a szél,~Beszélgetnénk a félhomályban,~A hamvadó tûz fényinél.~
1771 3| hogy nem látogatta~Romhányi félhónapja már,~Talán végkép is oda
1772 3| járt e vidéken,~A láthatár felhõs, sötét,~Nem enyhiti még
1773 1| teremtő hatalom;~Más nap a felhőtlen égen,~Más föld a hullámokon.~
1774 3| beszéli a világ.~Igaza is van félig-meddig,~Matild inkább kitünteti,~
1775 2| ég egymásnak szánt,~Nem félik a boszorkányt.~1886~~
1776 1| természetnek;~Hol az ég is felindúlva~Olykor a földig borút,~S
1777 1| nyugszik ott,~Rajta az sem lesz felírva~Szenvedett-e a halott!~1853~
1778 3| Lajost el-eldicsérik~És félistenné emelik,~És Görgeit, ameddig
1779 1| nem is ötvenéves volna,~Felkapott egy tüzes huszárlóra.~A
1780 2| megjöttem~Rongyosan, betegen:~Félkarom nincs,~Sebhedt minden részem,~
1781 1| titkon egy borongó álom,~S felkölti minden szent emlékeim’;~
1782 1| mondanálak,~Mely hogyha felköszönt,~Ég és föld mosolyogva~Ürömkönyûket
1783 1| fenyegette,~Régi kardját õ is felkötötte,~S mintha nem is ötvenéves
1784 3| megvan napja,~A kastélyba fellátogat~A falunak két öreg papja,~
1785 1| zöld s mint a büszke lélek~Fellegekben úszik koronája.~Hótetõknek
1786 2| megösméri;~Immár tőle hogyan félne?~Megcsókolják, mintha élne.~
1787 2| kardom’ s paripámat,~De ha felnõ s lelkén hitszegõ vágy támad:~
1788 2| határig?~Nem jutottunk, sõt félnünk kell,~Vége csak akkor lesz,~
1789 2| népszerûség kiknél csak divat?~Felöltnek elvet, mint csinos ruhát,~
1790 1| censorokká lettünk,~S mind két felõl csak kard villog felettünk.~
1791 1| kedvem leszögzett szárnyit~Feloldád, itt a kikelet,~Kebledre
1792 3| Példánya a szép ifju nõ,~Feloldozá és nyúgodt jellem,~Kihez
1793 3| harsány hangj’ a léget~És arca felpirulva ég.~Kevés ész az egész beszédben,~
1794 3| midõn el-elvonúl magába,~A félr’esõ vendégszobába,~És érez,
1795 2| válik.~Oh egymást hányszor félreértjük,~Szeretteinket hányszor
1796 1| sírjak? Amott a sziklákon~Felrepülni sascsoportot látok...~Hah
1797 3| csöndes álomba ringatóznék,~De felriasztja kínos éhség,~És egy percig
1798 3| ismer, bár arca dúlva,~És felsikolt, de egy perc múlva,~A betegágyhoz
1799 1| rabot, anyától fiut kér.~Felsóhajt most Péter: «Én ifjabb vagyok,~
1800 1| Álmos erdõk mélán álmodozva~Felsuttognak, lágy morajt lehelnek;~Meg-megharsan
1801 3| hazát.»~Telegdi a tüzet felszitja~És még nagyobb tüzzel beszél,~
1802 1| Lelkünk hosszan el-elgondol~És felszítjuk a tüzet.~Köd a völgyben,
1803 2| megpihenni!~Nyugtomat hol feltalálom,~Szállt reám, szállj, örök
1804 2| vágy enyhite.~Nem keresve feltaláltam~Kit igértek álmaim,~S a
1805 3| tudnám,~Vagy keblem’ egyszer feltárhatnám;~Szenvedve tisztúlt e kebel,~
1806 3| udvarla néked,~Hogy Matildban féltékenységet~Kelthessen s meglágyitsa
1807 2| szó igaz sincsen benne.~Féltését már ki nem álltam,~Minap
1808 3| udvarolgat másnak,~Hogy féltse az. Kopott fogás,~De szeretõk
1809 2| Hogy boldog lehessen,~Ne féltsen, szeressen!»~A fára most
1810 3| jegyet.~Nehány nap s íme feltünének~Az ismert bércek, erdõk,
1811 2| temet.~Nincs messze az, feltünni látom ott,~A sors nekem
1812 3| nem furdalja vád.~Mégis feltûn Ilonka képe~A multból szende-bájosan,~
1813 2| mennyi bünt!~Újra aggok, féltve téged,~És hitem kétségbe
1814 3| tesznek~S pletykálnak is azon felül... ~Magyarba oltott németül.
1815 2| nép tódul;~A fény a gyászt felülmulja,~A szegény lyány megbámulja,~
1816 3| nyájas beszéd.~«Ma önmagát is felülmulta...~Ebédeljen együtt velem...~
1817 3| tapodunk,~Ami való, azt látni félünk,~S ébredve ujra álmodunk.~
1818 2| nekem;~S a régi seb most ím felújul~S egy újabb vérzik szivemen.~
1819 1| egy pálca,~Kapja magát s felűl rája.~Most már sarkantyúja
1820 1| szavad szivembe cseng,~S az félve, fájva feldobog.~Nem vagy
1821 2| busúlsz, jó gazdánk?~Hátha felvidítnánk!~Vége már a télnek:~Kék
1822 1| nyughatik,~A rab egy percre felvidúl,~S a bujdosó megérti majd:~
1823 2| meglátjuk tán!»~Mosolyog s felvídúl.~Kedves leány, tartson Isten
1824 1| hamvadó pora,~Majd kinõ, majd felvirágzik~Síromon az ibolya~S fog
1825 2| lombjait,~Mikor csemetéim felvirulnak itt.~De élek-e addig? Ha
1826 2| nevelt föl erre jó anyátok,~A fenkölt lelkü, ritka honleány:~Még
1827 2| Eltiprott zászlónk újra fenlobog,~Nem érzé már a diadalgyönyört~
1828 2| Ez asztalnál, ha késõn fenmaradtunk,~Hazánk ügyérõl elbeszélt
1829 3| bécsi nép,~Magyar beszédét fennebb kezdi~S elvégre tenni is
1830 2| lelkem~Velök, bennök szállna fennen,~S emlék, remény, ábránd,
1831 1| szelid szemének könnye~Hasson fennrõl síromba le;~Majd fölérez,
1832 2| meg-megszenteli -~Vagy sértve hívén fenséges személyed’,~Boszura indít
1833 3| félre fordúl,~Aztán nyugodt, fentartja még~Szemérem és szivbüszkeség.~«
1834 2| Olvadjon össze folyton újabb fényben...~Sok nem lehet, mit értetök
1835 1| hull, nyílik más virág.~Fénybogárkák ragyognak a fûben,~Csillag
1836 1| összeomlott.~Hazáját hogy veszély fenyegette,~Régi kardját õ is felkötötte,~
1837 2| reményem’~Mosolygásod lelki fényem’.~1879~~
1838 3| sóhaját,~S el-elmélázva nyájas fényen,~Enyhûltem egy-egy szép
1839 2| rangkórságoson,~Ki egy kis fényért önbecsét felejti,~S elvét,
1840 1| öreg nap,~S hő sugárral, fényes-szépen~Megindul a tiszta égen.~
1841 3| eltemették~Az öreg grófot fényesen,~S fiától sokan zokon vették,~
1842 1| szabadságod~S híred, melyet fényessé nem tészen~Nap- s holdfényben
1843 2| szállva,~Dicsõségedben nap fényévé válva!~Szenvedni tudsz,
1844 1| homály és mégis mennyi fény!~Fényhomályból mennyi kép kifejlik,~A hangokban
1845 1| félhomályban,~A hamvadó tûz fényinél.~És éreznéd minden szavamnál,~
1846 3| a haza búja,~A Nemesis fenyitõ újja~Sujtott reátok és reánk,~
1847 3| visszajár.»~Egykor, kalandos fénykorában,~Csak ingerlé az ily eset,~
1848 3| távol ködbe hal.~Oh õszi fénynek enyhe napja,~Te vagy legkedvesb
1849 2| képes:~Bitolja népszerûség fénypalástját,~Takarva gonddal szennyes
1850 1| adsz, örömben gazdagot,~Fénypalotát, pénzt és nagy birtokot;~
1851 2| Vége már a télnek:~Kék ég, fénysugárzó,~Zöld fű, víg madárszó...~
1852 2| vidáman megáldhatod~Õszi fényû szép napod’.~Ne bánd, hogy
1853 1| A bérc tetején,~Örökzöld fenyülombok alatt,~Ott zugja, dörögje
1854 1| korán már gyászfátyolban?~ Fényünk villogásán~ Halt el kardotoknak,~
1855 1| Bérceidet kék ég öleli,~Zúg a fenyves, a patak folyót ûz,~S tájaid
1856 1| ERDÉLY.~Vadregényes fenyvesek homálya,~Sziklabércek, felhõk
1857 2| hízeleg, hamar kegyedbe fér,~Annak hiszesz, ki mindent
1858 2| fakéreg,~Vidul a legkisebb féreg,~Halva, halva, csak te vagy!~
1859 3| szeszélynek,~Érzelme hûbb, mint férfié,~Ha meg nem rontja hiu érdek,~
1860 3| léha úrfi és goromba!...~Oh férfinak könnyen ne hígy!~Fajult
1861 2| adóját, divat kényét,~Léha férfit, léha lyányt!~Hadd ne lássam
1862 1| hogy porhüvelyt cserélt~Oly férfiú, ki századoknak élt,~Ki
1863 3| szeretve hallgatott,~S mint férfiúhoz illik, megkért...~Becsûlni
1864 1| Mennyi kéj és mennyi bánat~Férhet meg egy pillanatban!~«Szedj
1865 3| mi pihenõ marad napjából,~Férjének olvas, zongoráz.~Nincs vita
1866 3| Elhagyta õt a föld s az ég.~Oly férjet tesz boldogtalanná,~Ki érte
1867 3| jobb dolgunk van, meg nem férünk,~Hiúság- és viszálynak élünk,~
1868 3| bûnös s mégis élvet ad.»~Fessem tovább a lyány küzdelmét?~
1869 1| tart,~Mit érzésünk másokra fest.~1852~
1870 1| tavasz, nem vagy remény,~Csak festék rajtad az élet-szín;~Ősz
1871 2| Szegény õszt elrágalmazták.~Festik bágyadt-, haloványnak,~Gyász
1872 2| milyen a magyar.)~Hiába festitek be magatok’,~Éles tekintet
1873 2| AZ ŐSZ.~Bosszus festõk, bús poeták~Szegény õszt
1874 1| kigyódznak a határon,~És fészekként könnyû malmok függnek~Zuhatagot
1875 1| Mit elhagyott volt, régi fészke,~És az emlék, mely véle
1876 1| szegényke.~Mint madárnak, fészkem volt ez a fa,~Oh mi sokszor
1877 2| völgy, diófák árnya,~Mint fészken a madár védszárnya!~Jó pihenõ,
1878 2| Mily szép, szemérmetes;~Fiacskád’ átölelted,~S örömben ége
1879 2| Hadd lyányodnak, hagyd fiadnak~Az ifjúság örömét,~Örömid
1880 1| elcsuklott szava -~Elitélt fiáért könyörög az anya.~Én könyörgök,
1881 1| bércek közt az élet!~Föld fiához közelebb az Isten,~S messze
1882 1| szeressem?... Szóljatok igazán!»~Fiai zokognak: ««Anyám, édes
1883 1| nyomorúltan fut Békessi Gáspár,~Fiaidra pallos, reád gyalázat vár.»»~«
1884 1| szabadságért küzdtek,~Vitéz fiaimnak, bocsáss, kegyelmezz meg!»~
1885 1| tébolyodott,~A börtönbe rohant s fiaira omlott.~«Hol vagy János,
1886 3| öreg grófot fényesen,~S fiától sokan zokon vették,~Hogy
1887 2| sohajtva beszél.~Nem is figyelek rá, fát ültetgetek,~Virágos,
1888 1| kiáltom minden ablakon:~Figyelj oh nemzet rám, az okos szóra,~
1889 3| körül.~Jó szív ez, vagy csak finom bosszu~S alázni õt csupán
1890 1| valódi tanitványa.~Jogos firmája neki van csupán,~A többi
1891 2| szív, amelyben semmi hit~S fitogtatón negédli elveit;~Hány csalfaság,
1892 2| vágynál,~Egész világnak gõggel fittyet hánynál,~És hányi-vetve
1893 2| magam vagyok én.~Az adót nem fizetem,~Fizetésem’ emelem;~Kölcsönt
1894 3| dallal~A szállást meg nem fizetém,~Most, amidõn már hangom
1895 2| én.~Az adót nem fizetem,~Fizetésem’ emelem;~Kölcsönt veszek,
1896 1| hízelgő óda~Csupán adó, melyet fizetni kell,~S ha lelkével adózik
1897 2| rágalommal,~És ne légyen végre fõ~Üzlet s elõfizetõ.~III.~
1898 3| is rá birja,~Hogy egy lap fõcikkelyit írja;~Im újra államférfi
1899 1| Mint nem éri föl rozzant födeled’!~Mély gyászban virraszt
1900 2| esõ kopogása~Zörget kinn a födelen,~Benn kandalló pattogása~
1901 1| Talán többé nem látod!~De födjön bár külföld hantja,~Távol
1902 3| érzi, mintha sirba szállva,~Födözné enyhe szemfödél,~S csöndes
1903 3| az éj sem gutgesinnt.~Nem födte fel a biztos menhelyt,~Egy
1904 2| Hallom beszédit, amint föl- s lejárnak,~Ujabb meg újabb
1905 2| Minden fényes, oly sugárzó,~Föl-fölcsattog víg madárszó,~Rügy kipattan,
1906 1| szél;~A nyugvó természet föl-fölérez~Hû anyaként kedves gyermekéhez,~
1907 2| el nem alszik,~Sohajtása föl-fölhallszik.~««Beteg vagyok, édes anyám!~
1908 1| nagyon gyáva.~Fél, remeg és föl-följajdul,~Meg-megkérdi eszemet:~Hogy’
1909 2| örömet?~Kandallóm lángja föl-föllobban,~S fölgyúlnak im emlékeim:~
1910 2| minden éke,~S romjain mi föl-föltámad,~Csak az emlék, csak a bánat.~
1911 3| Nyugodtan élni és lemondva,~Föláldozón és mosolyogva,~S ki nem
1912 1| harmat az,~Kelyhökben ami fölcsillámlott.~Ha tudnálak szeretni még,~
1913 1| II.~Még se, még se,~Le a földbe!~Ott az elzárt völgy ölében~
1914 1| visszhangid feleltek,~Termõ földed kenyeret adott.~A te völgyed,
1915 1| Zúgásában sír a szerelem.~Szent földedben nyúgosznak szüleim~S érted
1916 3| megnézni,~Bejárnak parkot, földeket,~Romhányi percrõl-percre
1917 2| virág drágább nekem.»~«Sok földem, dús palotám,~Oda viszlek,
1918 2| Meg-megcsókolva õket.~Nyitó virág is földerít,~Az illatár elszenderít.~
1919 1| hagylak~Nehezen~Lesz-e kedvem, földerülsz-e~Avagy immár sohasem?~Idegen
1920 2| békességben megmaraszt.~Földerûl ránk örök béke,~Országunk
1921 2| fogékony, bármilyen bús,~S földerûlhet hajnala.~1875~~
1922 3| ismerte~Mint jó gazdát, jó földesúrt,~És háborgatni ki se merte~
1923 1| ki messze a világ zajától~Földét mivelve önkedvére él,~A
1924 1| alig állja,~Majd a köpenyt földhöz vágja,~S hogy pihenjen rajt’,
1925 3| használni már.~Kastélya, földje, uradalma~Földönfutónak
1926 1| pillanatra.~Nincs égnek, földnek balzsama,~Mely bennünket
1927 3| Kastélya, földje, uradalma~Földönfutónak már mit ér?~S dicsvágya
1928 1| Emelkedik a nap már a hegyek fölé...~Kelj föl párnáidról,
1929 2| részvevõn~Szállok sirok fölébe.~Megjárok várost és falut:~
1930 3| tudja õ sem, félbe hagyja,~Fölébred férje rá legott,~Ki karszékében
1931 2| Hajnal dereng ablakomban,~Fölébredek félálomban;~Vélem ébred
1932 3| lappangva forrt,~Kitört a vész, fölébredétek,~Késõn, az mindent elsodort.~
1933 1| új lombot, bimbót hajt,~Fölébrednék, virágoznám én is majd.~
1934 3| hitet lehel,~S megnemesítve fölemel.~A szende lányt fürtös fejével~
1935 3| szerelem;~Csalódva nincs, mi fölemelje,~Csak undort érez hidegen.~
1936 3| És ott alélva összerogy.~Föleszmél s dõlve pamlagára~Majd félálomba
1937 1| vagyok én~Kiált Pókainé föleszmélve büszkén -~Övé a gyõzelem,
1938 2| nagy eszme~Bölcsek köve fölfedezve:~Boldog lesz már nemzetünk.~
1939 1| hamarabb.~Jött a szél s magát fölfúván~Zúgott-búgott; mint csak
1940 2| lángja föl-föllobban,~S fölgyúlnak im emlékeim:~Egykor nem
1941 1| csatából jõ Báthori István.~Fölkel és kitekint, semmit nem
1942 1| fecske,~Régi fészkét aki fölkereste,~S megtalálva egy zugolyban
1943 1| és hazud’?!~Mi gyáva kín föllángolásod,~Mely örömest áldozna vért,~
1944 1| szemével.~Szánja a hold, föllebbenti fátylát,~Ajakára nyájas
1945 1| Nincs csillag az égen,~Csak fölleg, sötéten:~«Édes anyám, ne
1946 3| Kacagva nézi Debrecen.~Föllép mint szónok a gyülésben,~
1947 3| országgyülésen~Már mint követ föllépni vágy;~Két-három hely is
1948 2| kocints velem!~Lánghevétõl fölmelegszel,~Ez hozzád nem hûtelen.~
1949 3| világra,~A hon veszélye fölnevelt;~Erõs karodban szabadsága~
1950 1| fiu hallgat, az ablakra fölnéz:~Büszke szabad homlok, sebzett
1951 1| fehér szobácska,~Lebegjen fölötted~Angyalok védszárnya.~Oh
1952 1| Versengünk puszta semmiségen,~S fölöttünk mind borúsb az ég.~Hah mennyi
1953 1| olykor az est csillagában~Fölreszket az emlékezet,~Csak azt jelenti,
1954 3| Melyet hegeszt idõ s az élet,~Fölszakadoz a régi seb:~Oh mily gyönyört
1955 1| dal is,~És a könny lassan fölszárad,~Nem fog engem majd gyötörni~
1956 3| De igy érzett õ is talán;~Föltámadtak emléki, vágyi~Az õsz merengõ
1957 1| tiporják.~Hall és lát és föltekint majd~Kétségbeesetten,~Mintha
1958 1| Mosolyog le a világra.~Majd föltetszik a telõ hold,~Fényes lesz
1959 3| tenni,~Az alkotmányba, is fölvenni,~De hitte, hogy csak fõnemes~
1960 3| csatának~Nyugalmát gyakran fölveré,~Nem jósol üdvöt a hazának,~
1961 1| magasság ölelkeznek;~A vihar fölvetne minden~Gyöngyöt a szív mélyirűl~
1962 2| virágjában~Mondd, mi tart fönn, éleszt téged’~Reményed-e
1963 1| bár törve égi szárnya,~Még fönnen száll, meg folyvást tenni
1964 1| Büszke homlokáról oda van a fönség.~««Im itélt közöttünk Isten
1965 3| szivének nehéz harca~Oly lágy fönségbe olvad át.~És e varázstol
1966 2| lángol, de el nem ég,~Be nem fogad se föld, se ég.~Csak bújdosom
1967 3| jó szived ne értse meg.~Fogadd hálám’ s oh nemes lélek,~
1968 3| vár útamon,~Kegyed’ el nem fogadhatom.»~Telegdi hallgat, nõje
1969 2| kis falu, dombos liget.~Fogadj be, völgy, diófák árnya,~
1970 1| Egykor régen szél urfival~Fogadott az öreg nap:~Egy vándor
1971 3| több zajjal~A nagy világ fogadta őt.~Hazájában kezdé a pályát,~
1972 3| képest,~Mily sok mindent fogalmazott,~Megyéhez és országgyüléshez~
1973 3| halálra,~Félholtan jutsz vadak fogára,~S lassanként, jó, ha eltakar~
1974 2| korban a sziv oly dús,~Oly fogékony, bármilyen bús,~S földerûlhet
1975 3| honja ellen, sem honáért~Nem foghat fegyvert, csak magáért~S
1976 2| minket a végóra vár,~Szelíden fogja bé szemünk’~Hû nõnk vagy
1977 1| összejöttünk,~Nem egyszer fogják mondani:~Beh kár, hogy nincs
1978 1| Szerethetnél mégis,~Én szeretni foglak,~Ha szegényebb léssz is.~
1979 3| minél több házi gondot,~Foglalkozik, magányt kerûl;~Oltár elõtt
1980 2| Multat, jövõt im egybe foglalom,~Olvadjon össze folyton
1981 3| mosolyt -~És szíve újra fogva volt.~Matildnak a gondok
1982 2| évet oh mi szép megérni~Bár fogyó erõvel, de még mindig épen,~
1983 3| szónokolt;~S mert pecsovics főispán atyja,~Magát a szélső párthoz
1984 2| enyhítgette~Mámora.~Bele fojtá mind a kettõt,~Úgy vigadt,~
1985 3| Elitélhet egy milliót,~De el nem fojthat e hazába’~Pártszenvedélyt
1986 2| csak könnyek árja,~A szívbe fojtva s ott méregre válva.~1868~~
1987 3| résen,~Ha nõ a szenvedély foka.~Az ostromállapot hijába,~
1988 3| megyébe most Romhányi~Mint fõkormánybiztos kiszáll;~Elõször nem tud
1989 1| sugára ég,~Síkján a futó folyamnak~Ott egy fekete pont még.~
1990 1| zajong bennem~Egy chaoszszá folyna össze~Ész és szív az emberekben,~
1991 3| Romhányi, míg ezek így folynak,~A fõvárosban szerepel,~
1992 2| Virágokkal enyelegve.»~«Majd ha folyó, tenger lettem,~S végtelen
1993 2| elõre,~Sík mezõre,~Nagy folyóba, tengerekre.»~«Maradj köztünk,
1994 1| Zúg a fenyves, a patak folyót ûz,~S tájaid mosolyját rengeti.~
1995 1| legtöbbet a hazáért,~H’jába folyt a bor, a vér.~Ide mégis,
1996 3| võlegényt,~S ha még lehet, folytán a nyárnak, -~Hisz’ házához
1997 3| megpihenjen és feled...~Hadd folytassam, ahol elhagytam,~A megkezdett
1998 3| hol marad történetem?~Majd folytatom, csak türelem.~Annyit megmondok
1999 2| eltünt boldog évek,~Egymásba folyva, mint ködfátyolképek,~Ébred
2000 3| fölvenni,~De hitte, hogy csak fõnemes~Képes kormányra s érdemes.~
|