1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
2001 3| Barátság s nõi kegy virága~Fonódnak késõn és korán~Mintegy füzérré
2002 3| gyülése~És jegyzõkönyvbõl font babér;~Romhányi nem hõsök
2003 3| Ilon balját,~És mint nem fontos eseménynek~Elfödte az idõ
2004 1| Széchenyibõl csak összelophatott,~Fordítja, rontja, hogy szebb, új
2005 3| csordúl,~Ne lássa nénje, félre fordúl,~Aztán nyugodt, fentartja
2006 2| vonja, hajtja~Sellõ hangja, fordulatja,~Kérõ, könnyes arculatja.~
2007 1| búsan hozzám,~Eressz, hadd forduljak~Ennek a falunak,~Ahol az
2008 2| kard éles hegye szivének forduljon.~ Oh jaj beteg vagyok,~
2009 3| szíven és dalon.~De kocka fordult, lánc lehullva,~S miért
2010 3| baját,~Ilonka búsan félre fordúlt~És migraine-nel menté magát.~
2011 2| gátra~Mert gyáva, ki hátra~Fordulva sohajt.~S mégis ha csalódva,~
2012 3| tán vészbíró,~Avagy épen főrend vala?~Tán kormánybiztos,
2013 2| szebbnek látszik,~Amint forgó táncát járja,~Fehér karját
2014 1| S közcélra egy pár száz forintot ad,~(Amint beszéli, kevésbõl
2015 2| képe,~Nem amit lát, más forog eszébe’:~Kis falucska, erdõk
2016 3| jelszavával,~S legyen, ha kell, forradalom.~De majd a kétely rajt’
2017 1| Sápadozva, mint rab a bilincsen.~Forróbb itt a szülõföld szerelme,~
2018 3| lyánya szobájába~Tipeg, forrón megöleli;~Immár betellett
2019 3| mert nagy haszna van...~A forróságot ki nem állja!»~A kulcsárné
2020 3| S mi a mélyben lappangva forrt,~Kitört a vész, fölébredétek,~
2021 2| Gõgös tribun, ki állsz a forumon,~Megríkató pathosszal ajkadon,~
2022 3| másodvirág a fán;~A pókfonál foszlánya játszik~Bokrok közt a nap
2023 1| zászlajával~A huszár együtt vész.~Foszlányai ezt a sebet~Legjobban takarják...~
2024 2| eloszlik,~Észrevétlen szerte foszlik;~Halkal itt-ott a levél
2025 1| A FŐVÁROSBAN.~Szép e nagy város, szeretem,
2026 3| három:~Német, magyar és francia,~Kissé nehéz nyakán a járom,~
2027 2| ne hódolj latinnak vagy fránsznak,~Írd csak magyarosan nuance-ot
2028 3| Érzelgőssé tevé a német,~Fransztól tanult könnyelműséget,~A
2029 3| megboszulja hiuságát,~A szív ellen frigyet kötött.~De megnyugtatta
2030 1| hova lettél~Völgyek, halmok friss virága?~Mért halványulsz,
2031 2| holdvilágon,~Fûzfa árnyán, zöld fûágyon~Ifju nyugszik szunnyadozva,~
2032 1| sûrûn ott a téren,~Székelyek függenek rajtok harmincnégyen.~««
2033 2| eszednek:~Hogyan hiszed függetlennek magad?~Te is csak bérbe
2034 3| Egész democrat alapon,~A függetlenség jelszavával,~S legyen, ha
2035 1| fészekként könnyû malmok függnek~Zuhatagot síró vén sziklákon.~
2036 2| képe elhalványúl~S mint a függöny ha aláhull,~Szinpad dísze
2037 2| sorsára jut -~Azt suttogom fülébe.~Minden hivság a nap alatt,~
2038 1| Mégis adok jó áron,~Ha a füled’ levágom.»~Le is vágja a
2039 2| egy-egy darabka koncot,~Füledbe súgnak s távolról se’ véled,~
2040 1| levágom.»~Le is vágja a fülét,~Másnap ismét a kezét,~Azután
2041 3| hozzájok sors, idõ.~Lajos Fülöp im trónját veszti~S türelmét
2042 1| holdfény a kék Szamos vizében,~Fürdik lelkem sötétkék szemedben,~
2043 1| elmereng a távolban morajló~Fürészmalom s vizesés siralmán.~A hold
2044 1| szeretlek igazán.~Illatot hoz fürteidrõl~A szelek fuvalma még,~A
2045 2| csendesen;~Már fehérlik egy-egy fürtem,~Tied is fog, kedvesem!~
2046 2| Nyugtom csak veled találom.»~Fürtjén a hold fénye játszik,~Szép
2047 1| virágokhoz hajlik,~Omló fürtöm homlokodra lebben.~Mint
2048 3| mosoly,~Örök hûség - mind füsgomoly.~Oh nincs egyetlen szent
2049 3| üvöltöz a harc bõsz ebe,~Füstfellegben és szuronyfényben,~Ajkán: «
2050 2| mivelni hányszor láttalak,~Füstfellegekben gyõzelemre szállva,~Dicsõségedben
2051 3| csendes nyúgalmat lehel,~Kék füstje vígan üdvezel.»~De a falusi
2052 1| félre?~Mélán suttog, vigan füttyent,~Mormol, felsí, búsul, örvend,~
2053 2| feledek.~Szétûzöm a felhõket,~Füttyentgetek, dúdolgatok,~A lombokkal
2054 2| jobb’ szeretném,~Tapsnál a füttyöt szívesebben venném~Akkor
2055 1| ha nyeritne lovam!~Vigan fütyölve vágtatnék te hozzád,~Az
2056 1| hegy tövében,~Víg madárka fütyörész.~Csak visszhang a víg madárdal,~
2057 3| tiszta,~A nyáj még zöld füvet tapos;~Mintha tavasz mosolygna
2058 3| Fonódnak késõn és korán~Mintegy füzérré homlokán.~Oly szép falún
2059 1| ugyan félelmében~Ijedten kap fűhöz-fához,~De a köpenyt majd a vállhoz~
2060 1| dunnyog,~A tücsök is fujja:~Haja, haja, hujja!~Gilice
2061 2| befújja olykor a hó.~Most is fújja, most is víjja,~Szegény
2062 2| mindent, ami kell,~Soh’ sem fukar, pénzzel, vagy vérivel.~
2063 2| honfibûn.~A tett a szó árjába fullad,~És a való álmokba vesz:~
2064 3| S a többi egy kézcsókba fult.~Ilonka mind hiába várja~
2065 3| idõket értünk!~Könny- s vérbe fúlt hit és remény.~Mi szent
2066 3| lenge nád; -~S a multért nem furdalja vád.~Mégis feltûn Ilonka
2067 3| Ilonka merevült arcára,~S furulyaszó, mint síri dal,~Zendûl messzünnen
2068 2| mily közel a messze vég!~Fut-fárad, küzd-ví a világ,~Sok földi
2069 2| Ejnye hagyjon békét!»~S a futásban leli menedékét,~Vissza sem
2070 2| gyermekeknek.~A fûben ott futkosnak, enyelegnek;~Oh gyermekim,
2071 1| merülve.~Kis hugommal itt futkostam, játszám,~Milyen szép volt,
2072 1| fényes szárnyad’,~Hogy’ ne futnék te utánad!~Hol a madár is
2073 3| hagyta el,~És ûzi folyvást - futni kell.~Indul, rohan, nem
2074 1| hajnal sugára ég,~Síkján a futó folyamnak~Ott egy fekete
2075 1| tudta,~A köpenyt úgy húzta, fútta.~Hát a vándor mit csinál?~
2076 2| szemembe könny tolúl.~De szél fuvall, s a lombok zúdulása,~Csapongó
2077 1| csók ébred~Szellõk vágyó fuvalmiban;~Elaludt rég, mi fáj, zajong
2078 2| halom,~Lengjen körûl lágy fuvalom!~1881~~
2079 1| idébb vagy odább száll;~Fűvel fával elbeszél, elsuttog, -~
2080 1| zendíti az erdõk tündére~Fuvoláját sokszor csöndes éjjel,~Kérve
2081 1| tavasz rád ezer koszorút fûz,~Bérceidet kék ég öleli,~
2082 2| Duna partján, holdvilágon,~Fûzfa árnyán, zöld fûágyon~Ifju
2083 2| Háborogva folt’ a Tisza;~Hull a fûzfa-, nyirfalevél,~Összesodri
2084 2| partján,~Kendõ lobog ott a fûzfán,~A lyány titkos jegykendõje,~
2085 1| rengedez,~S amint bokrétába fûzi,~Dobogó keblére tûzi,~Megenyhûl
2086 3| szerelmet színlelt,~Aztán galádul elhagyott:~Telegdi gróf
2087 1| kétszer elpirúla;~Zöld erdõben galambok szállanak.~Az ostor pattog
2088 2| szállnod kell, most mint gálya,~Majd mint sárkány,~Bércek
2089 1| beszélj,~Ki másra képtelen, gáncsol, dohog:~A kritika haszontalan
2090 1| én reám szorult,~Õ csak garádics, én meg a torony.~Ki is
2091 3| elfogult,~Nagynénje itt a garde de dames-ja,~Ki immár régen
2092 1| nyomorúltan fut Békessi Gáspár,~Fiaidra pallos, reád gyalázat
2093 1| este ujra jött.~Mi lehetne gát a földön~Két szerelmes szív
2094 2| gyõzzük a bajt;~Állj bátran a gátra~Mert gyáva, ki hátra~Fordulva
2095 2| magáért.~ Isméred-é a gavallérokat,~A népszerûség kiknél csak
2096 1| nőd van, tudom,~És szelid gazdád sem volt:~Hadd felejtsd
2097 2| elhanyatló napsugár~Még gazdagabban szórj a szét~Utolszor fényét,
2098 1| altatsz könnyet, sohajt,~A gazdagnál költesz tivornya-zajt.~Csodás
2099 1| Szép álmot adsz, örömben gazdagot,~Fénypalotát, pénzt és nagy
2100 1| mivelve önkedvére él,~A gazdagság- és szegénységtől távol,~
2101 1| Nélküled mit érne~Világ gazdagsága,~Csak börtönt éreznék~Fényes
2102 2| Eltünt a régi ház emitt,~Gazdája is már föld alatt,~De hûn
2103 2| rám s víg kedvvel~Üdvözlik gazdájok.~«Mért busúlsz, jó gazdánk?~
2104 3| rendezést ohajt,~És új irányt a gazdaságban~S meggazdagodni hamarjában.~
2105 3| népe rég ismerte~Mint jó gazdát, jó földesúrt,~És háborgatni
2106 1| éjtszakán?~Indulok mint gazdátlan ladik,~Isten tudja, csillagok
2107 1| Egy kis erdõ az udvar sok gazza...~Hova tünt el a jó szivü
2108 2| szedte-vettézz nagyon,~Nemzeti genius hadd csókoljon agyon!~1891~~
2109 3| Igyen kiált fel haragjában~Geréb, egy ifjú hazafi,~Ki küzdött
2110 3| Harag szemében, arca sápadt,~Gerébbel bátran szembe száll.~«Ne
2111 3| parton épen,~Kékes ködöddel, Gernyeszeg,~Jó tetted, Isten áldja
2112 2| GERNYESZEGEN.~Maros, Maros s te vén kastély
2113 3| Bevégzé azt az árulás,~Hah Görgeire szálljon átok,~Csak õ a
2114 3| És félistenné emelik,~És Görgeit, ameddig érik,~Egész ördögnek
2115 1| megszakadna,~Hol a bűn és gőg tobzódnak~S a vad lélek,
2116 3| szennyes érdek,~Mily hivság, gõg, bolond beszéd,~Nem egy
2117 2| vágynál,~Egész világnak gõggel fittyet hánynál,~És hányi-vetve
2118 1| hogy szebb, új legyen,~Gõgjében azt se tudja, mit tegyen.~
2119 1| TÁVOLBÓL.~Már útnak indul gólya, fecske,~Ha szállhatnék
2120 3| Isten, gyermekem!»~Ilonka gondban tölti napját,~Elgondol múltat
2121 3| titkolt lelki harca~Sötét gondjába elmerûlt.~Honát bár némán,
2122 2| Ákácok árnyiban,~S feledve gondjainkat,~Kis játszó magzatinkat~
2123 3| amig élek,~Jó szíve drága gondjait.~S bár jobb lett vón’, ha
2124 3| szívem!~Hagyd rám e terhes gondokat!»~Ilonka most elhallgat
2125 1| határos,~S nagyszerûbb a lélek gondolása.~Im az ég és tiszta levegõje,~
2126 1| nézlek hosszan~És ohajtom gondolatban:~Vaj’ midőn egy csókra hervad~
2127 1| unalmamban.~Te vagy, te vagy gondolatom,~Rólad, rólad álmodozom!~
2128 1| végtelen panaszt,~Mit elhagyék, gondold utána azt;~S mit még kivánok,
2129 3| e nõ mennyit szenvedt,~Gondolj a: nõszív lenge nád; -~S
2130 3| Hallgatja, nézi, elmerûl.~S gondolja: «E nõ ugyanaz hát,~Kit
2131 3| sorsomon;~Ég áldja, néha gondoljon rám,~Most könnyebbülve távozom.»~
2132 2| itten sem kimélnek,~Nem gondolkoznak, de mindig beszélnek,~És
2133 3| atyám, rosszul ne essék,~Gondolkoznom egy napot adj még!»~«Az
2134 1| magamban,~Csak én ûlök ottan;~Gondolkozom, álmodozom~Néma unalmamban.~
2135 3| Megszoknak és felejtenek.~Igy gondoló Bécs bölcsesége,~És Európa
2136 1| édesen.~Oh én is csak rátok gondolok,~Szívemben száz csókot ringatok.~
2137 3| férj ideges gyöngeségnek~Gondolta csak Ilon balját,~És mint
2138 1| karára.~S a barátság viselte gondomat~E palotáknak márvány büszkesége~
2139 3| bolondja,~De eltitkolja gondosan,~S Romhányi oly boldogtalan.~
2140 3| õrangyala.~Ohajt minél több házi gondot,~Foglalkozik, magányt kerûl;~
2141 2| legszebb valál:~Bútól, gondtól aggva, dúlva,~S örömödben
2142 2| szaggat ág lombjairul,~S gondviselõ Isten jó termést ha ád,~
2143 1| többinél!~Ez a kis lyány, a gonosz,~Fejemre még sok bajt hoz.~
2144 2| ez a világ!~II.~Terhed gõz könnyü szárnya hordja,~Ragadj
2145 2| Csapongó hullám méla mormolása,~Gõzös robajja, közbe távol ének,~
2146 3| izgalmak, új szenvedelmek,~Grisette és szalonhölgy kegye:~Feledve
2147 3| Ugyan még kérdesz?~Romhányi grófhoz, édesem!»~«Nem mentem volna
2148 2| De vígasztalt a kastély grófja gyakran,~Tanúm reá ez a
2149 3| elpazalnia.~Ifjabb Romhányi grófnak hivták,~Bécsben Stefi és
2150 3| parkból a terembe,~A grófot s grófnét kérdezi.~Talán már búcsuját
2151 3| hónap s íme már is~A magyar grófról beszél Páris:~Külföldön
2152 3| nem veszi;~Ön költségén guerillát szervez,~S magát vezérnek
2153 1| ki tudnám fejezni~Metsző gúnyját haragomnak:~Minden víg húr
2154 1| üdvözli a kedves bérceket.~Ti gúnymosollyal gyermeknek neveztek,~Csak
2155 3| gyõzelem nem könnyû néki;~Gunyolja meg nem nyert babér,~A nõ
2156 1| aki voltál~Bár egész világ gúnyoljon,~Bárha egyedűl maradnál...~
2157 1| szerelem éber boldogan.~Ne gúnyolódj’, hogy a virág elhervad,~
2158 3| lelt hamarjában,~De mégis gúnyos valami,~Itt élni férje kastélyában~
2159 1| Elfáradok mondhatatlanul;~Gúnyosan néz fent a hold reám~S úgy
2160 2| szóllak, népem, nemzetem!~E gúnyszavakkal õket illetem.~Te is király
2161 3| zsandártiszt érte:~Ni még az éj sem gutgesinnt.~Nem födte fel a biztos
2162 3| igazán.~A várkastélyban is gyakorta~A honfi-bú megnehezûlt,~
2163 2| bucsúztál, nyájasan öleltél.»~«A gyalui várba, s nem vadászni mentem,~
2164 3| legyõzve áll ott,~Oly szenvedõ gyámoltalan.~Búját, titkát mélyebbre
2165 1| küzdött,~S őrizé szentség gyanánt,~Büszkeségét, szabadságát~
2166 2| azzá lesz szinte,~Oszlik gyanú, megenyhül bánat;~Oly váratlan
2167 3| most el nem mehet.~Heged gyanúja, büszkesége~Egy jól töltött
2168 1| zölddé,~Honfi sebünk, annyi gyász-emlékünk,~S ígérhetne szebb jövendõt
2169 3| Ilonkából mi lesz?~Elbírja gyászát tört szívének?~Romhányi
2170 1| föl rozzant födeled’!~Mély gyászban virraszt örömid emléke~Szívemben,
2171 2| hervadva, sírba hullva.~Gyászfátylon át játszik velem~Vesztett
2172 1| jelensz meg~Oly korán már gyászfátyolban?~ Fényünk villogásán~
2173 3| Az álom gyakran bételik.~Gyászolsz-e szivbõl, könnyhullással~
2174 2| Minden tiz év egy-egy új gyászom,~Lesujt a sors kegyetlenűl,~
2175 2| tenger nép tódul;~A fény a gyászt felülmulja,~A szegény lyány
2176 1| A másik ott nem ilyen gyászvitéz,~Beszélni, küzdeni, vívni,
2177 1| szikrázott drága, nehéz gyémánt.~«Nagyságos fejdelem - és
2178 2| Munkátokra siker szálljon,~Gyermek-szájjal Isten áldjon!~1896~~
2179 1| festett kép, nem leszek gyermekbáb,~Fejedelemmé tõn Isten s
2180 1| föl-fölérez~Hû anyaként kedves gyermekéhez,~S álmodozva édes szót beszél.~
2181 2| Hallom zaját játszó kis gyermekeknek.~A fûben ott futkosnak,
2182 1| éjtszakára,~Megmozdúl a fájdalom.~Gyermekhittel, ifju szívvel~Szerettelek
2183 1| fény most is még a régi...~Gyermeki kedv édes szép emléki!~Hova
2184 2| Hát te, aki anya vagy már!~Gyermekid közt ezer gond vár,~Mert
2185 2| sirass, ne költsd fel alvó gyermekimet,~Ringassa szelíden õket
2186 2| mégis mit hallok? Neszt,~Gyermekimnek hangja ébreszt;~Mégis, mégis,
2187 2| multakban élni,~Jövõnek örûlni gyermekink körében,~S nyájasan mosolygva,
2188 1| ujra élem,~Mint dajka siró gyermekkel,~Boldog emlék játszik vélem.~
2189 2| követte a rövid tavaszt.~Hû gyermekként virasztottam felette,~És
2190 3| anyja élt,~S altatva õt, gyermekkorában~Esténként, oly gyakran mesélt,~
2191 1| GYERMEKKORI BARÁTNŐMHÖZ.~Gyermek valál,
2192 3| szólt vele,~Ismerte mint gyermekleánykát,~Szivében szenvedély kele,~
2193 2| küldött az ég.~Hû gondom õrzé gyermekséged,~Testvéred voltam és atyád,~
2194 2| szemünk’~Hû nõnk vagy kedves gyermekünk.~A fergeteg immár elûl,~
2195 1| láthatnám!~S ha esténként gyermekünket~Karjaidon ringatod,~Megtelik
2196 2| a nemzetit.~V.~Nem rejt gyertyát már a véka,~Kiálthatjuk:
2197 1| úgy csattint-pattint vele.~Gyi Fakó! vágtatva megyen,~Tüskén-bokron,
2198 1| hazám!~Tatár, török és német gyilkolt~S haldoklál fényes rabigán:~
2199 1| menyasszony s vőlegény~A gyilkos és a nő.~1846~
2200 3| halvány homlokára,~Suttogva gyöngéden nevét.~«Már rég várunk rád
2201 3| szenvedõt.~Azóta még több gyöngédséggel~Árasztja el férjét Ilon,~
2202 2| számtalan,~Kik hízelegnek kedves gyöngéidnek,~Mert, megbocsáss, hát néked
2203 3| is mindig oldalamnál,~A gyöngeség, a bánat elszáll,~S vidám
2204 3| lantom téged,~El-elfeledve gyöngeséged’,~Hiszékeny elméd álmait~
2205 1| Milyen számos már a sír!~Gyöngeségem néha értök~Egy-egy dalt
2206 3| veled vagyok.»~A férj ideges gyöngeségnek~Gondolta csak Ilon balját,~
2207 2| aranyozza,~A völgy virágit gyönggyel harmatozza;~Fû és fa lombján
2208 2| mosolyába’;~Nõ mosolyja, emlék gyöngye,~Szenvedõnek hála-könnye~
2209 1| A vihar fölvetne minden~Gyöngyöt a szív mélyirűl~S kiderűlne
2210 2| És az ifju küzd magával,~Gyönyörével, bánatával,~Küzd hiába,
2211 2| egy kisség,~De szívemben gyönyörűség~Áradoz szét s érzem, hogy
2212 2| fecske megjött,~És Szent György is beköszöntött,~Meg-megéled
2213 2| POLITIKUSRA.~Megirtad Dózsa György-öt,~E rossz tragédiát;~Vadásztál
2214 1| fölszárad,~Nem fog engem majd gyötörni~Magasabb vágy, mélyebb bánat.~
2215 3| nem terem,~Annak születni gyötrelem.~Igy végzi hõsünk honn búja~
2216 3| öröm fakaszt,~Harmatja édes gyötrelemnek,~Egyszerre szûlsz egész
2217 1| megéled, ég~S pokollá gyúl gyötrelmeidtől.~Oh jer, pihenj meg keblemen,~
2218 3| gyógyszer, nyúgalmas álom~Gyógyitja az ily beteget;~Más napra
2219 1| árnyában,~Sebeimbõl karjaid gyógyítnak,~Enyhíts csókod drága balzsamával,~
2220 3| falusi élet csendje~Nem nyujt gyógyító balzsamot;~Hiába munkás
2221 3| imát rebeg~«Az úr Isten gyógyítsa meg!»~A gróf belép és kérdez,
2222 2| betegem’!~Fény lehe, illata gyógyítsd,~Oh add vissza nekem!~Vagy
2223 3| gyógyszert nyujt neki.~Nem a gyógyszer, nyúgalmas álom~Gyógyitja
2224 3| uj vendégét látni,~Ilonka gyógyszerért siet,~De ágyon fekszik már
2225 3| hiv, lefekteti,~Virasztja, gyógyszert nyujt neki.~Nem a gyógyszer,
2226 2| dűl.~A mély seb is emlékké gyógyul,~Ám mégis folyton seb marad,~
2227 3| életrendje,~Enyhûlt, de nem gyógyulhatott.~Õ nem csupán udvarlót veszte~
2228 3| Megédesíti éji álmát...~«Enyhûlj, gyógyulj meg e sziven,~Oh sebzett
2229 2| S midőn egy nap föléled, győz a jog,~Eltiprott zászlónk
2230 3| hír.~Derék részt vett sok gyõzelemben,~Nem tudni, él-e vagy halott;~
2231 3| kell uj-uj csatán.~De a gyõzelmek füstbe mennek,~Világosnál
2232 2| ki jó viszony.~Érje be a gyõzelmével,~Szentesített törvényével,~
2233 1| az ég.~Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus~Harsog körűlbe mindenütt,~
2234 1| hazám szenvedt:~Olthatatlan, győzhetetlen~Lelkesűlne ez a nemzet,~
2235 1| van, Sári néni?»~S alig győzik egymást nézni.~Aztán belép
2236 3| fáj, mi sebet üt,~Rettegte gyõzõ sergeinket~A német, muszka
2237 3| és fel-feltámad~A le nem győzött bosszu s bánat,~De népek
2238 3| enged,~S mikor eloszlott a gyülés,~Már megtörtént a békülés.~
2239 3| Debrecen.~Föllép mint szónok a gyülésben,~De - elhangzik immár a
2240 3| ér,~Mind honvédegyletink gyülése~És jegyzõkönyvbõl font babér;~
2241 3| államférfi lett,~Önkényt gyülöl, - hont, nõt szeret.~És
2242 3| úgy gyülölte,~Mint csak gyülölhet valaki:~Hisz’ az jövõjét
2243 3| szoruljon oly emberre,~Akit gyülölt és megvetett,~Kivel oly
2244 3| nejében él.~A forradalmat úgy gyülölte,~Mint csak gyülölhet valaki:~
2245 1| érzés, mind azon nevet,~Gyülölve gúnyol minden szellemet;~
2246 3| õsalkotmányt könnyedén,~Gyümölcse muszka, német átok,~Amint
2247 2| mikor nem érett,~Küzdelmünk gyümölcseit,~S nemzetibbel - siker végett -~
2248 2| kert száz virága.~Szõlõ s gyümölcsfa lombnyilásin át,~Csillanni
2249 2| GYÜMÖLCSÖSBEN.~Reggeli köd oszlik, a hegy
2250 1| meglátott,~Szedtem neki gyümölcsöt, virágot,~S boszus apám
2251 2| kétszer érzi.~«Édes anyám, gyujts világot!~Nem tudom én, jaj,
2252 3| múlat,~A szíve újra lángra gyúlad:~Mint államférfi nem erõs,~
2253 1| volnál enyém;~Csak szemed gyúlaszt, arcod bájol,~Csak tégedet
2254 3| boldogtalan.~Eloszlott az ország gyûlése,~Megújult alkotmánya kész;~
2255 2| messzeségben.~Sötéten a hegyre gyűlnek,~De napfénytől fehérűlnek,~
2256 1| eszemet:~Hogy’ szeresse, akit gyűlöl,~Hogy’ gyűlölje, kit szeret?~
2257 2| négy-öt küzd nevedben,~Szilaj gyûlölettel.~És mily küzdés! Veszni
2258 1| szeresse, akit gyűlöl,~Hogy’ gyűlölje, kit szeret?~Visszakér hitet,
2259 1| kín a szerelem,~Midőn akit gyűlölni kell,~Szeretjük hőbben és
2260 2| Irígy kedély, mely csak gyûlölni képes:~Bitolja népszerûség
2261 3| szegény atyám,~A nagynénék gyûlölt kormánya~Mindaz, mi várhat
2262 2| dehogy nem, légy enyém,~Drága gyűrüt adok én.»~«Amit küldöz kedvesem,~
2263 1| fátyol, jól illik arcára,~Gyûrût és nyakláncot, minden ékszert
2264 1| De legtöbbet a hazáért,~H’jába folyt a bor, a vér.~
2265 2| nem szakaszt»~Kiált s a hab közé rohan,~Csobban a víz
2266 1| siralmát,~Szikla keblén megtört habját?~Hallod-e a búgó hangot,~
2267 3| gazdát, jó földesúrt,~És háborgatni ki se merte~S õ mit sem
2268 2| ragyog,~A más alant sötéten háborog,~De mindeniknek megvan a
2269 2| Szeles, hives az éjtszaka,~Háborogva folt’ a Tisza;~Hull a fûzfa-,
2270 2| De hova oly seregestül?~Háborúba, villám dördül.~Zúg a harc,
2271 3| utján soha sem jár,~Tettben haboz, de szóra kész,~Bölcselkedik,
2272 1| Kézzel, beszéddel egyaránt hadar,~Hogy semmi sem lesz addig
2273 1| Isten sujtó karja,~A pártütõ hadat sírhalom takarja;~Gyáván,
2274 2| Ámítva könnyen jámborok hadát:~Dicsérjék bár erélyed’
2275 2| nem ijjeszt német, muszka hadja,~Lármás jogászság tüstént
2276 1| Én épen semmit meg nem hagyhatok,~Híg agyvelõtök mit maig
2277 1| elringatják,~Szépen álmodozni hagyják,~S mind csak arról sugnak-bugnak,~
2278 2| Csak igazat, semmi mást,~S hagyjatok fel így azonnal~Hízelgéssel,
2279 2| Nincs más baja?... Ejnye hagyjon békét!»~S a futásban leli
2280 3| lett vón’, édes lyánykám!»~«Hagyjuk néném! - Ilon felel, -~Oh
2281 2| napod’.~Ne bánd, hogy már hagyogatnak~A remények hûtlenül,~Szép
2282 2| Nincs nyugtom, másnak sem hagyok,~A végtelen~Hív szüntelen~
2283 1| mind Széchenyi szentelt hagyománya,~Õ egyedûl valódi tanitványa.~
2284 3| megholt,~És más emléket nem hagyott,~Mint egy csoport szép ősjószágot,~
2285 1| ûltünk,~Hull reánk a falevél.~Hajdanában nem így volt ez,~Hûn megmondja,
2286 3| lakomázni,~De kedvök nem a hajdani.~Nem szól zene és tánc se’
2287 3| is ime itt találta,~Kinek hajdanta udvarolt,~Õt Blanka grófnõ
2288 3| illatos levelkék,~Amott egy hajfürt, itt egy mellkép,~Csók és
2289 1| pillangókat kerget,~És koszorút hajít felém;~S ha ébred egy-egy
2290 1| hogy jobb se’ kellett,~Jó hajlós vessző a nyele,~Csak úgy
2291 1| mondhassák: virágoztam, szerettem~Hajnal- és holdfény ragyogott felettem,~
2292 2| bármilyen bús,~S földerûlhet hajnala.~1875~~
2293 1| Szememre nem jöhetne álom,~Hajnalfény volna éjjelem;~Legédesb
2294 2| kétes fény:~Hányszor hittünk hajnalfénybe’~És sülyedtünk vészes éjbe,~
2295 2| rózsatõ;~De a boldogság hajnalfénye~Reszket mindkettõ kelyhiben.~
2296 2| Mosolyog és örvend.~Mosolyog a hajnalfénynek,~Örvendez bábjának,~Se nem
2297 1| hangja még,~S csillag sem, a hajnalhozó,~Amely dicsõ szemedben ég.~
2298 2| kétségbe hányszor estünk~S hajnallá vált borus estünk.~Oh magyar!
2299 1| mosolyogva~Ürömkönyûket önt.~A hajnalláng muló láng,~Ne légy hajnal
2300 1| S légy hû szerelmesem!~Hajnalnak mondanálak,~Mely hogyha
2301 1| balzsamával,~S édes álmát hozd meg hajnalomnak.~Nem érzed-e a tavasz bûbáját?~
2302 1| álma~S csak szánalom, mit hajnalomra vet,~S ha kitekintek néha
2303 3| a bánat elszáll,~S vidám hajnalra virradok,~Ha látlak és veled
2304 1| rajtok szerelém, virág!~Hajnalsugár száll szívhez és virághoz~
2305 1| Hogy szeretlek igazán.~Tûnõ hajód vitorláján~A hajnal sugára
2306 3| remény~Ott sülyedeznek, tört hajóként,~Egy gyáva rendszer tengerén.~
2307 1| álmodoznak,~Kebelökre ifju lomb hajol;~Tó hulláma fájva összerendûl,~
2308 2| kell válnom, int az óra,~Hajolj hoznám csak egy szóra,~Csak
2309 2| Könnyezett, marasztott, hajoltam szavára,~S ott maradtam
2310 1| világát,~Hosszu horgas botjára hajolván,~S elmereng a távolban morajló~
2311 3| becsesbnek tetszik,~Mióta csak hajszálon áll,~S midõn im azt is majd
2312 2| Nevedet sóhajtá,~Mindegyre azt hajtá:~Boldog nem lehettem,~Csalfa
2313 1| Meg-megpihennél karjaimban,~Vállamra hajtanád fejed,~Megcsókolnálak öntudatlan...~
2314 2| Szentesített törvényével,~De ne hajtsa végre azt.~Így minden párt
2315 1| árnyán,~Midőn fejed’ keblemre hajtván,~Így suttogsz: még maradj
2316 2| Mondád, ha majd elaggunk,~Hajunk ezüst fehér,~S betelve annyi
2317 3| Zavartan áll a gróf elõtt.~«Hál’ Isten, már egészen jól
2318 2| emlék gyöngye,~Szenvedõnek hála-könnye~Szivbõl-szivbe, - oh higyétek -~
2319 2| unokái, szép reményû ifjak,~Haladjatok mindig az õ nyomán,~Gonddal
2320 3| ezalatt~A bujdosó tovább haladt.~De vaj’ ki ő, kit így üldöznek?~
2321 2| Szívünknek e legszebb éke;~Hálakönnye szenvedõnek,~Aggastyánnak,
2322 2| Se nem érzi, se nem érti~Halálát anyjának.~Kis unokám, majd
2323 3| pense)~Jó atyja gyászos halálhíre;~Elpattan a szerelmi lánc.~
2324 2| élvet ád.~Hát hazád? Egész halálig~Lelkesûl a honfi-szív;~Mássá
2325 2| enyésszünk csendes szép halállal!~Legyen álmunk, enyhe sir
2326 2| haloványnak,~Gyász szinével a halálnak.~Zengik róla: vége, vége,~
2327 3| Ott nyúgodnál a harcmezõn,~Halálod a hazának élet,~Megáldanak
2328 1| ott az erdőn, oly magán,~Halálseb tátong oldalán,~S már hollók
2329 2| bánat;~Oly váratlan jöhet halálunk~S ha egymástól haraggal
2330 2| jó új bor és kenyér után~Hálánk híven kisérje.~II.~Az egész
2331 3| ujra visszaélem~És az emlék hálára hív.~Nekem is, szegény hányt-vetettnek~
2332 1| hangban!~Az egyik, mert hálátlan nemzete~S nem költhet annyit,
2333 1| hármoniája~Megzendül, a lélek halba,~Meg nem szûnik hallani, ~
2334 1| török és német gyilkolt~S haldoklál fényes rabigán:~Mi lesz
2335 1| méregkehelyt.~Még sem halál, csak haldoklás ez,~Az élő bú éltetni tud;~
2336 2| Elhervadok érted,~ Haldoklom utánad!»~Ott alszik a lyány,
2337 1| leány.~Halld csak kinn a haldoklónak~Végsõ hangját: kedvesem!~
2338 2| Szívedet erőssé tette,~S a haldoklót megmentette.~Szép szemed
2339 3| minõ még nem vala,~Csak haldokolt, most meghala.~S rajt’ segit
2340 3| meghálálom én.~Oh ez a dal nem halhatatlan,~De híven érzi kebelem;~
2341 1| SATIRA.~Oh Széchenyi, oh halhatlan halott,~Hány szónok és költõ
2342 2| Szivem megrepedne!»»~«Oh ne halj meg,~Ölelj meg, jegyesem!~
2343 1| Egyiknek kegyelem, a másik haljon meg,~Válaszd ki amelyik
2344 1| világon élünk,~Haragva is csak halkan kell beszélnünk.~Bevégzem
2345 2| partján,~Hazámnak csak a hírét hallám,~De boldog nép körében itt,~
2346 1| Édes hangját mintha még hallanám,~Mintha látnám ott magában
2347 1| kalitkádba’!~Ott csevegtél, téged hallánk,~Midõn csókot, szivet váltánk.~
2348 1| ringatok.~Kocsi-zörgést hallasz nem soká,~Meg ne ijedj,
2349 1| csitt!~Jó fiu légy, oh hallga kicsit;~Hunyd be szemed’
2350 3| napot.~A nõk, kik eddig hallgatának~S csupán tapsoltak olykoron~
2351 1| Szivem mily igazán szeret,~És hallgatnád és mosolyognál...~Hajh mért
2352 2| ház-szabály s az elnök?~Nem hallgatnak rá ő kelmök.~Dulakodnak
2353 1| elringatnálak csöndesen.~Hallgatnám ajkad suttogását,~Mely mind
2354 1| kertben, ott a fák alatt,~Hallgatni édes csevegésed,~Mint gyermek,
2355 1| csillagok után.~Oh mi szép e hallgató liget,~Fűben, fában, légben
2356 3| nem lelt,~Hiven szeretve hallgatott,~S mint férfiúhoz illik,
2357 1| gyöngéd karcsu termeted!~Hallgatsz, szíved beszél velem,~S
2358 3| merengett bájadon!~Hányszor hallgattam erdõk szélin~A hulló lombok
2359 1| Szüret-e ez vagy talán tor?~Hallgatunk, pedig fogy a bor,~És sohajtunk,
2360 3| legott,~Ki karszékében õt hallgatva~Szép csendesen elszúnnyadott.~
2361 1| kendõd sem látom már,~Hogy hallhatnám szavadat?~Visz a szél s
2362 1| a székely szabadság.»~««Halljunk mind a ketten!»» egymást
2363 1| is oda adnék.~Édes hangod hallnám,~Kis kezed megfognám,~És
2364 3| perceit,~A lépcsõn néha hallni véli~Az ifju könnyü lépteit.~
2365 2| dalom helyett szebb dalt hallotok~Megzengi madárka minden
2366 1| könnybe lábad a szemem.~Nem hallottam a mióta bujdosom,~A mióta
2367 2| elkorcsosúlt város.~Keresd, halmozd mindezt, légy réginél régibb,~
2368 3| összedúlt világa~Hulló remény, haló öröm~S mint õszi köd, rideg
2369 2| diófán,~Takarjon virágos halom,~Lengjen körûl lágy fuvalom!~
2370 1| A véres csatákon,~ Halott-koszorúnak~ Hullatám virágom’~
2371 2| Bár élve még, de félig már halottan!~1885~~
2372 2| vagy mostoha?~IV.~Szomorú a halottas ház,~Szenvedõ arc, mély
2373 3| elhagyottat,~Ápolta a félig halottat,~S melynek csak boldog férj
2374 3| csatára,~Nem ejt sebet, halottja nincs,~De a tapsnak olcsó
2375 2| megcsalottnak,~Néma vádját a halottnak;~Lármáját a sok nyeglének,~
2376 2| elrágalmazták.~Festik bágyadt-, haloványnak,~Gyász szinével a halálnak.~
2377 1| szivem bujába’...~Hejh hiába haltak meg, hejh hiába.»»~1850~
2378 1| halmok friss virága?~Mért halványulsz, miért hervadsz~Erdõk, berkek
2379 1| mért küzdött, mit remélt,~Hamisított tant hirdettek felõle~És
2380 2| szegényke,~Keresi is szaporán~A hámorból egy leány.~Csingi, lingi,
2381 3| elõtte romba’ fekszik,~Por és hamu sok drága kincs;~Emlékein
2382 2| elhagytak a remények,~Lángból hamv, mi megmaradt;~S mint vándor,
2383 2| nézem s nézném,~De immár hamvába hal~És megzendûl lelkem
2384 1| oly boldogtalan lől,~Mi hamvadoz, megéled, ég~S pokollá gyúl
2385 1| viraszt.~Bolygó felhõk a hamvas égen,~Bágyadt fény, dérütött
2386 3| ahol a kéz,~A vidámság bús hangba vész.~Önkénytelen egy bús
2387 1| Meg-megcsufolva eszme-, tettbe’, hangban!~Az egyik, mert hálátlan
2388 2| közbe távol ének,~S tört hangjai el-elhaló zenének~Elrengetik
2389 1| hozzám.~Szomorúan, régi hangján,~Megújul, fáj minden emlék,~
2390 1| édes dal.~És e csengő-bongó hangok,~Mint, ha tűz van, a harangok,~
2391 1| Fényhomályból mennyi kép kifejlik,~A hangokban mennyi titok rejlik,~S mint
2392 3| ködös este~Oly méla-bússá hangoló,~Érezte, fáradt lelke, teste,~
2393 3| fizetém,~Most, amidõn már hangom elhal,~Im végre meghálálom
2394 2| fát gyakran,~De nem vidám hangulatban,~Mert fiam ültette azt,~
2395 1| vannak itten bájaid.~És e hangverseny legmennyeibb hangját~Mint
2396 3| szerepel,~Küzdelme, vágya hangyabolynak~Vetekszik serges ezrivel.~
2397 1| És közbe-közbe szitkok hangzanak,~Mi tenta tollán és kedélyiben,~
2398 1| hagynak,~Szerelem és ifjuság:~Hangzanék egy-egy víg ének,~Sütne
2399 1| látod!~De födjön bár külföld hantja,~Távol sír,~Lelkem híven
2400 1| szívének könnyét ontja.~Gyepes hantján az új sírnak~Ibolyácskák
2401 2| sír.~Megnyílnak a nehéz hantok,~Kilép sirból édes anyjok,~
2402 2| madár!~Hadd düljek le a zöld hantra,~Hadd feledjek bár egy napra~
2403 3| hazája,~Nem él és halni is hanyag;~S ha bolygat nagyravágyóbb
2404 1| szóra,~Im én tudom csak, hányat üt az óra.~Boszant ugyan,
2405 3| Atyjának fénye és bálványa~Hanyatló élte alkonyán.~Vidám gyermek
2406 2| gõggel fittyet hánynál,~És hányi-vetve jársz ide s tova,~Csetel-botol
2407 1| ott írt és szónokolt,~Hogy hánynak, hányszor, minek kérdni
2408 2| világnak gõggel fittyet hánynál,~És hányi-vetve jársz ide
2409 1| S magad’ híjába téped, hányod,~Dobogni vágynál s nincs
2410 2| LEÁNYFALVÁN.~Sokat hányódtam, kényszeredtem...~A kék
2411 3| többé.~Mért váljam sírig hányt-vetetté?~Mért vessek meg egy hû
2412 3| hálára hív.~Nekem is, szegény hányt-vetettnek~Menhelyet egy kastély adott...~
2413 1| Neki búsul, vágtat,~Veszett haragjába’~Szikrákat hány lába.~A
2414 1| és gyalázat~ Ég lelkünk haragján,~ Megtagadva tõlünk~
2415 1| szárnya~Megtörve és szilaj haragnak árnya~Lelkembe’ mindent
2416 1| gyáva bú e könnyek anyja,~Haragom sirja azokat;~Beszélünk
2417 1| Ott zugja, dörögje a vihar haragomat~A haza romja felett siró
2418 1| tudnám fejezni~Metsző gúnyját haragomnak:~Minden víg húr megszakadna,~
2419 3| Mintegy elbúni, szökni int;~Haragszik a zsandártiszt érte:~Ni
2420 2| csal-álmok mámora;~Könnyen haragszol, dúlakodni vágynál,~Egész
2421 3| Ilonka, hidd meg, úgy haragszom,~Mily ügyesen kitervelém!~
2422 2| sértõ szó mián,~Emésztve haragtul,~Összevesztek rútul.»»~«
2423 1| tudod, milyen világon élünk,~Haragva is csak halkan kell beszélnünk.~
2424 1| hangok,~Mint, ha tűz van, a harangok,~Egymás ellen búval telnek,~
2425 3| mámorában?!~Ott nyúgodnál a harcmezõn,~Halálod a hazának élet,~
2426 2| megcsodál,~De midőn megvívtad harcod’~Lyányodért; legszebb valál:~
2427 3| száz ellennel a magyar.~Harcol az agg, a férfi, gyermek,~
2428 2| bánatot;~Legalább is két párt harcolt~S amelyik a legyõzött volt,~
2429 2| hozzá!~Ne idézz fel ádáz harcot~Szenvedély hevében,~De mit
2430 2| béhatott.~Búsméla rajz! Az élet harcterén~Egymásba játszik gyakran
2431 1| a székely ember,~Hosszu harctól nem remél.~«Hadd vágjon
2432 2| Elringatja, elaltatja;~Harmadikat ápolgatja.~És ott viraszt
2433 3| eltelik a hosszu õsz s tél~Így hárman, úgy-e, Ilonám?»~S õt nõje
2434 3| vidéken,~Ha összegyûlnek hárman-négyen,~Folyvást föléled a megye~
2435 1| zsarnok, nem védhetné~Szivét hármas ércpaizs,~Félelmében, bánatában~
2436 3| megbotol s elnyúlik hosszan,~Hármat egy mély árok benyel,~Az
2437 3| Amelyet vágy s öröm fakaszt,~Harmatja édes gyötrelemnek,~Egyszerre
2438 1| Majd ha Marim felkelt,~Harmatoddal, illatoddal~Mondj neki jó
2439 1| felettem,~Enyhûltem csókon, harmaton,~S hulló levél közt, szélvészek
2440 1| éjjelén;~S hajnal, mely harmatot hoz,~Örömkönyût nekem;~Oh
2441 2| kis fák, terebélyesen,~Harmatozó éjek, sugaras napok,~Áldása
2442 2| völgy virágit gyönggyel harmatozza;~Fû és fa lombján hûs szellõ
2443 2| piroslik, kékûl, sárgul,~Harmattul és napsugártul,~S ameddig
2444 3| Telegdi gróf ez, korra nézve~Harminc és negyven év között,~Ki,
2445 1| Székelyek függenek rajtok harmincnégyen.~««Pártütés a székely híres
2446 3| a járom,~De szép volt a harmonia;~Érzelgőssé tevé a német,~
2447 1| föld lármája~És a menny hármoniája~Megzendül, a lélek halba,~
2448 1| visszakapja.~De rá kiált három-négy hirtelen~E zagyvalékból
2449 1| sírban, az erdő-szélen,~Háromszáz hős alszik mélyen,~Mély
2450 3| Hányszor ragadta gyõzelemre~A háromszínû lobogót,~S eladta volna?...
2451 1| özvegy Pókainé!~Tárogató harsan, tenger nép az útcán~Szent-páli
2452 2| aspháltba,~Sindevész a szegény hársfa~A kék égből keveset lát,~
2453 1| kiált túl.~Mintha trombiták harsognák~Nem veszett el a szabadság,~
2454 1| meg!~Dicsőségét lángelmék harsogtatják,~Nincs többé nép, csak élvező
2455 2| Szólj, tégy, törekedj’, hass,~Világra ne hallgass,~Ha
2456 1| Csak szelid szemének könnye~Hasson fennrõl síromba le;~Majd
2457 3| elmetszik,~Jobban tudná használni már.~Kastélya, földje, uradalma~
2458 3| betöltött egy helyet,~És használt annyit nemzetének,~Amennyit
2459 3| mindent tervez,~De senki hasznát nem veszi;~Ön költségén
2460 1| gáncsol, dohog:~A kritika haszontalan dolog.~ Oh jó urak, mindezt
2461 1| nézsz utánam,~Érzem szemed hatalmát,~S még egy szóra~Búcsuzóra~
2462 1| idegen.~Oh szülõföldem viruló határa~S te kis fehér lak árnyas
2463 2| immár eljutottunk~A végsõ határig?~Nem jutottunk, sõt félnünk
2464 1| Ködbe sûlyedt, édes hazám,~Határod,~Isten hozzád, vándor fiad’~
2465 3| tanították~Innen s túl a határokon.~Volt nevelője mindig három:~
2466 1| dobbanása,~A gyönyörrel félelem határos,~S nagyszerûbb a lélek gondolása.~
2467 2| amit nem vártunk,~Mutatja a hatás:~Rossz drámaíró voltál,~
2468 3| beteg, csak érdekes,~De ily hatást most nem keres.~Egy év alatt
2469 3| nagy jót is tett s ez elég,~Hatásukat a nemzetélet~Érezte s most
2470 1| S amennyit õ, annyit nem hathatok;~Mert tudni kell, ismerni
2471 2| Szivem’ egy édes emlék hatja át!~Ébrednek ujra eltünt
2472 3| helyre,~Azt vélve, hogy elõbb hatol.~Még soha sem járt e vidéken,~
2473 3| vártak,~Pályáján mind feljebb hatolt.~De martiusnak nem várt
2474 3| bujdosót előle elrejt,~Már hatszor küldött rá halált,~Sapperment!
2475 1| harmat könnyé lett,~ A dal hattyuének,~ Társim vér, sohajtás~
2476 2| LETHE PARTJÁN.~Hatvan évnél többet éltem,~Sok
2477 2| paripám!~Rút az idõ, szél havaz,~Életemnek képe az,~De csak
2478 2| tisztes nagy terem?~Hát a ház-szabály s az elnök?~Nem hallgatnak
2479 3| milliót,~De el nem fojthat e hazába’~Pártszenvedélyt és dictiót.~
2480 2| csárdában?~Jelszó az ország házában,~Utca-csíny a honfi-tett;~
2481 3| jobb volna így is, mint ha~Hazádba’ bujdokolva élsz,~Vagy szabadulsz
2482 3| jövõjét már megölte~S most a hazáét oltja ki.~Hiúság, önzés,
2483 3| folytán a nyárnak, -~Hisz’ házához udvarlók járnak,~S közöttük
2484 3| A nagy világ fogadta őt.~Hazájában kezdé a pályát,~Tüzes, békétlen
2485 3| Sem diadalmas hadvezér,~Hazájának most híven szolgált,~Pecsétli
2486 1| Ősz hervad éltem tavaszán;~Hazámban nincs többé mit tennem,~
2487 2| Spree s a Szajna partján,~Hazámnak csak a hírét hallám,~De
2488 1| hejh nem mondok sokat - -~Hazánkban ez a legujabb divat.~
2489 1| napok derûltek a magyar hazára,~Nagy jövõ határán birkozott
2490 3| erõsb viszony belõle,~Vagy házasság, ki mondja meg?~Talán mind
2491 3| önzõn, mint önzetlenül.~Házassága sebére ír volt,~Enyhûlt,
2492 3| atyjához,~Igent mond a kért házassághoz,~De míg választ az atyja
2493 1| mint régen.~De akadt a háznak új barátja~Ihszalag, moh,
2494 2| annyi szép és uj van~Magas házsor, fényes fogat,~Ékszer, bársony,
2495 2| taps az ára;~Rágalmaznak, hazudnak, hízelegnek,~Emitt a népnek,
2496 1| nap oly melegen süt le.~Hazunnan együtt indult el~A patakkal
2497 3| innen most el nem mehet.~Heged gyanúja, büszkesége~Egy
2498 1| csoda, már nem gyermek.~A hegedû a korcsmából~Ki-kiszól,
2499 3| sokkal nemesebb;~Melyet hegeszt idõ s az élet,~Fölszakadoz
2500 2| megbotoljon,~S a kard éles hegye szivének forduljon.~ Oh
2501 2| látom az ezüst Dunát.~Amott hegyeknek erdõfedte orma,~Túl a vizen
2502 1| Istenem?~Köd homálylik hegyen-völgyön,~Köd homálya lelkemen.~Ködbe
2503 2| Pusztítja a phylloxera~A hegyet,~Itt bizony már szüretelni~
|