1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
2504 2| messzeségben.~Sötéten a hegyre gyűlnek,~De napfénytől fehérűlnek,~
2505 3| száll;~Széles rónának sürü hegység~Ölelve nyujtja karjait,~
2506 1| velem!~Fent viraszt a kopasz hegytető,~Kis falucska alszik ott
2507 1| himbálnak a légben~A virasztó hegytetõk ormárul.~Álmos erdõk mélán
2508 1| Isten, hol a gazda!~Nem jó helyen járok talán?~Milyen nagy
2509 2| palota~Az egyszerû kis ház helyén,~Nem léphetek be én oda,~
2510 2| vehetni õt,~Az árverésnél ám helyét megállja,~Az elveket mind
2511 2| Itt az enyém,~Dolgozom helyette!»»~«Hátha megcsalt,~Többé
2512 2| nagyatyádnál,~Addig sírjak én helyetted...~Csak mosolyogj, játsszál!~
2513 3| El-elgondolja, mit tegyen.~E helyt maradni nincs sok kedve,~
2514 2| belõlünk~Élõk közt nincs helyünk, vonzanak a holtak.~Elhagyva,
2515 3| búja csendesûl.~Nyugodtan helyzetét vizsgálja:~«Ha meghal majd
2516 1| másról, jaj ha csalni akar...~Hervadjak el, én Istenem, hamar!»~
2517 2| csak tél nekem e világ,~Hervadjon el erdőn, mezőn a virág!~
2518 1| asszonyom!~Virágozva együtt hervadjunk el,~Nem tavasszal, hanem
2519 1| gyötör,~Átkozlak, áldlak, hervadok.~1858~
2520 1| virága~Virúlt a völgyben s hervadott,~De hosszu õsz a szív világa,~
2521 2| rózsa virága,~S lyányom hervadozol;~Vidoran zeng a madárka,~
2522 1| Mért halványulsz, miért hervadsz~Erdõk, berkek még zöld ága?~
2523 2| egy pár év mulya,~Mint õ, hervadva, sírba hullva.~Gyászfátylon
2524 3| hiven szivébe zárja,~De hetekig hiába várja~Ilonnak még
2525 3| hosszu est búban telik.~Hetenként egyszer, megvan napja,~A
2526 2| beszélik, régen áll ott,~Hetven nyarat, telet látott.~Látszik
2527 2| ki vidám öregséget ére.~Hetven-nyolcvan évet oh mi szép megérni~
2528 2| már a véka,~Kiálthatjuk: Heuréka!~Nagy dicsõség ez nekünk.~
2529 2| ágatok’.~A vándor is eljõ hév nyár idején,~Pihen is, szunnyad
2530 2| örökre szeret;~S mint vágya hevébe sülyedt csalogány,~Megcsattan
2531 2| fel ádáz harcot~Szenvedély hevében,~De mit nyújthat jó szerencse,~
2532 2| javulást:~Írjatok lélek hevébõl,~Csak igazat, semmi mást,~
2533 1| Kis kezed megfognám,~És hevemben, örömemben~Könnyek közt
2534 3| Szivében szenvedély kele,~Hevesb, erõsb, mint minden régi,~
2535 3| kitünõ elme,~Aki honáért igy hevûlt.~Sõt olvasóm különb te se
2536 3| multakon,~Látjuk, mi volt hibás, mi dõre;~De máskép tennénk-e
2537 1| Csak úgy, ha dicsér és hibát fedez,~S bírája helyett
2538 1| alugyál, édesem!~Álmaidban, higy szavamnak~Újra együtt léssz
2539 1| városon parasztleánynak híjják,~Mint engemet faluhelyt
2540 2| táblabíró.~Mert mind híjába him’zünk-hámozunk.~Mi most is
2541 2| bája~Lelked gyönyör közt himbálja,~S kit szeretsz, a hû család,~
2542 1| kitárul,~Árnyak nyulnak, himbálnak a légben~A virasztó hegytetõk
2543 2| Rég lángbeszéd csalt a hinárba,~Most a lelketlen is becsal.~
2544 3| tettetõhöz nem hajolna,~S nem hinné csábitó szavát,~Mint ártatlan
2545 3| de csak rám nézve.»~S a hintában már kéz a kézbe’.~«Matild,
2546 3| S amint hálás csókjával hinti,~Reszketni kezd a drága
2547 1| Épitem a tündér-várat,~Vágtat hintóm szárnyas lova,~Királynénak
2548 2| kapu, kiálts város!~Hadd hirdesse minden nyelv!~1892~~
2549 2| ádáz szenvedélyed,~De mást hirdetsz: szabadságot, hazát,~Ámítva
2550 3| szép fiú, minő lángelme,~Hirdette az egész megye;~S midőn
2551 1| remélt,~Hamisított tant hirdettek felõle~És csúfot ûztök minden
2552 2| Mennyit naponként folyvást hirdetünk,~S oly sok dicső tulajdon
2553 3| él, ki jól elrejtezék.~De híre vesztett s nyert csatának~
2554 3| szörnyû ellensége,~Nagy híreért utálja õt.~Azért Romhányit
2555 3| pár érdekes botránya~Hamar híressé emeli.~Alig két hónap s
2556 2| partján,~Hazámnak csak a hírét hallám,~De boldog nép körében
2557 3| vala?~Tán kormánybiztos, hirlapíró,~Vagy csak egyszerü katona?~
2558 1| immár oly divatba jött~A hírlapírók és költõk között,~Hogy nem
2559 2| erkölcsök!~- Hirdetik a hirlapok -~A fejétõl bûzhödt a hal,~
2560 3| vegyült.~Egy-egy uj hír a hirlapokban~Vagy Pestrõl érkezett levél,~
2561 3| jól,~Szóból, könyvekbõl, hirlapokból.~Még most is foly e régi
2562 2| száll.~«Hát te holló, mi hírt hoztál?»~««Hû szeretõd,
2563 3| El-elfeledve gyöngeséged’,~Hiszékeny elméd álmait~S hiuságod
2564 2| hamar kegyedbe fér,~Annak hiszesz, ki mindent megigér;~Nem
2565 3| mindenik,~A hon javára, azt hiszik.~Kossuth Lajost el-eldicsérik~
2566 3| fáradva soha sem,~Meghalni hitben, csöndesen.~Ily szíve volt
2567 2| szenvedtem.~Meg nem tört szivem hite,~A csalódást eltemettem,~
2568 2| régi reménnyel,~Tápláld a hited’.~Az elvhez a hûség~Örök
2569 2| az égre!~Ámítálak eddig, hitemet megszegtem,~S ezt az asszonyt
2570 2| vadonából,~S add vissza hitemnek a régi reményt!~1867~~
2571 1| a magyar,~Mig nem csaló, hitetlen és hazug,~Mig eszmékért
2572 3| Bécs bölcsesége,~És Európa hitt neki,~Reánk jött éhes vampyr-népe,~
2573 2| Veszszen bûnös nemzedék!~Uj hittel új pályát kezdhetsz...~Mily
2574 2| rajtunk e kétes fény:~Hányszor hittünk hajnalfénybe’~És sülyedtünk
2575 1| de szívünk mély bút érez,~Hitünk jelképe: szenvedés, kereszt.~
2576 2| kegyét:~Más nem vagy, mint hitvány udvarcseléd.~Ha mint irónak
2577 2| meghalok!»~«S mit hagysz hitvesednek?» «Örök bút, bánatot,~Tiszta
2578 3| dolgunk van, meg nem férünk,~Hiúság- és viszálynak élünk,~S csak
2579 2| bérbe adtad tolladat.~Ha hiúságból kapsz a tapsokon,~Miért
2580 3| Hiszékeny elméd álmait~S hiuságod balsugalmait.~S te tiprott
2581 2| Unalmát az élvezetnek;~Hiuságot száz alakban,~S mely, mint
2582 3| kétségb’esetten,~Cselédet hiv, lefekteti,~Virasztja, gyógyszert
2583 3| bolondja,~Nem áhit fényes hivatalt.~Hogy boldogítson, legfõbb
2584 2| ellenség;~Hány ronda érdek, hivatalvágy, éhes,~Irígy kedély, mely
2585 2| sziveknek,~Áldozatját a hiveknek.~ Mily édes mindent feledni,~
2586 3| Oh sebzett hõs, kedves hivem!»~Egy alkonyatban így mereng
2587 3| szerettem soha sem.»~«Ezt nem hivém! Valóban? Lám, lám!...~Jó
2588 2| Oh csak te ne, egyetlen hívem,~Kit vigaszúl küldött az
2589 2| meg-megszenteli -~Vagy sértve hívén fenséges személyed’,~Boszura
2590 2| víz és oda van.~Szeles, hives az éjtszaka,~Háborogva folt’
2591 2| ki-kitárja~S võlegényét hivja, várja.~És az ifju immár
2592 2| hullámmorajja~Kifáradt lelkem’ hívja, csalja:~Odább, odább egy
2593 3| Egész egy férfi ideál,~Amint hivõ lelkében áll.~Romhányi a
2594 3| ablakfény az éjben~Mintegy hivón utat jelel.~Várkastély ablakából
2595 2| Rövid öröm, hosszú bánat,~Hivságod megtántorít.~Mily erényt
2596 1| egész vidéken,~Nyilt kapuja hívta a vendéget,~S nem egykönnyen
2597 3| Ifjabb Romhányi grófnak hivták,~Bécsben Stefi és Pista
2598 2| öltözni kéne,~Estélybe hívtak, menni kell!~De a kandalló
2599 3| Párist és Matildot,~Igy hívták a szép özvegyet;~Immár most
2600 2| vinné immár a nótát.~Úgy is hizelgés úton-útfelen,~Mint szerb-tövis,
2601 2| hagyjatok fel így azonnal~Hízelgéssel, rágalommal,~És ne légyen
2602 1| tömeg.~Avagy csalódom, s e hízelgő óda~Csupán adó, melyet fizetni
2603 2| elhiszed, mit jót magadról~Hizelgõd lármás ajka vall;~Rég lángbeszéd
2604 1| érzés virasztja,~Jobb és hõbb és hisz, szeret, remél.~
2605 1| gyűlölni kell,~Szeretjük hőbben és hivebben,~És míg feledni
2606 1| mosolygó halott,~S én szeretlek hõbben és hivebben,~Mint valaha
2607 2| nyomába’.~Hány törpe hivság, hóbortos szeszély,~Mely nagy dologról
2608 3| alföld, mint bájos egység,~Hódol e várkastélynak itt.~Keletre
2609 2| magyar ember.~De azért ne hódolj latinnak vagy fránsznak,~
2610 3| tömérdek indítványt kohol.~Sõt hölgye arra is rá birja,~Hogy egy
2611 2| Kinn az erdõn, szép hölgyecském.»»~«Mit láttál ott?» ««Ifju
2612 2| HÖLGYEINKHEZ.~(Árvaház javára rendezett
2613 2| hazát,~Inkább a karzat bájos hölgyeit,~Értök szavalják szép beszédeik’;~
2614 3| kettősen is.~Szabadság és hölgyek szerelme~Között oszlott
2615 3| pillantatán.~Oh mily nemes e hölgynek arca,~Rajt’ mennyi részvét,
2616 1| Hogy’ suhan ki gyorsan a hóhérral bátyja.~«Hol van János bátyám,
2617 2| árnyas nyughelyem,~És a holdas szép estéken,~Itt alattad
2618 1| fényessé nem tészen~Nap- s holdfényben tündér csillogásod.~De mért
2619 1| csöndes nyári estvelen,~Holdfénynél az akászok árnyán,~Midőn
2620 1| ég boruljon rám;~S mint holdsugár, mely a hársfák~Nyíló lombjain
2621 2| A SELLŐ.~Duna partján, holdvilágon,~Fûzfa árnyán, zöld fûágyon~
2622 3| forradalmat~Mint aki immár élve holt.~A falu népe rég ismerte~
2623 2| nincs helyünk, vonzanak a holtak.~Elhagyva, ridegen szivünk
2624 3| megszáll ahonnan elriadt;~A holtakat mind eltemették,~Az élő
2625 3| lombok között.~Ledûl aléltan, holtra válva,~Takarj a hullongó
2626 1| Szeretnélek még egyszer látni~Homályos őszi délután,~Kandallódnál
2627 1| ablakra fölnéz:~Büszke szabad homlok, sebzett arc, békós kéz,~
2628 1| boszuja szomju még,~Büszke homlokáról oda van a fönség.~««Im itélt
2629 1| midőn egy csókra hervad~Homlokodnak liljoma,~Arcodon a rózsa
2630 1| virágokhoz hajlik,~Omló fürtöm homlokodra lebben.~Mint körûlünk a
2631 1| szűzi párta,~Nyílik fent a homlokon.~Nézlek némán, nézlek hosszan~
2632 3| a kormány Bécsbe’,~Ismét honába költözött.~Az ifju conservativ
2633 1| némán kiált: a Brutusok honában~Csupán a jó kedv s múlatság
2634 3| nem lármás szóval csüng honán,~Egy néma sebhely homlokán.~
2635 3| híressé emeli.~Alig két hónap s íme már is~A magyar grófról
2636 3| lépteit.~Nem õ; - már egy hónapja tölt el,~Még illembõl, színbõl
2637 2| halok, meddig élek?~Hány hónapot, hány esztendõt?~Sokat,
2638 3| válogatva szót,~Úgy címzett mint honárulót?~Ilont is ime itt találta,~
2639 3| Sötét gondjába elmerûlt.~Honát bár némán, hõn szerette,~
2640 3| Vagy szabadulsz idegen honba,~Híjába szenvedsz és remélsz?~
2641 2| népszerûbb leszen;~Övé a honban minden, ami drága,~Arany
2642 2| szakadt meg annyi hû sziv~Honfi-bánatában,~Hogy az utód, vak dühében,~
2643 3| várkastélyban is gyakorta~A honfi-bú megnehezûlt,~A jó kedvet
2644 3| honvéd, hajh! e névben~Hány honfi-emlék könnye forr!~Század valál
2645 3| lapokkal mért versenyezni~A honfi-phrasis mezején?~Im eldobom hát
2646 2| Egész halálig~Lelkesûl a honfi-szív;~Mássá csak a módja válik,~
2647 2| ország házában,~Utca-csíny a honfi-tett;~Durva élc a legszebb eszme,~
2648 1| költõ megsiratott;~Hány honfiajk sohajtá nevedet,~Egy ország
2649 2| ifjúság legszebb korát~Mély honfibúban éltem át;~Megtört vágy,
2650 2| bölcseségnek,~S erénynek, ami honfibûn.~A tett a szó árjába fullad,~
2651 1| és taníts feledni,~Ha a honfibút is elfeledni lehet;~Engem
2652 2| Õrizzen meg ez a távol~Honfidühtõl, párttusától,~S ne olvassak
2653 3| sohajt, hallgat, beszél...~A honfiérzés csordul, árad,~Sok régi
2654 3| Ebédeljen együtt velem...~A honfigond arcát feldulta!...»~«Nem
2655 2| Visszavívta, új erõvel,~Honfikar és hûség;~De ha egyszer,
2656 3| olvasóm különb te se vagy,~Hû honfiságod bármilyen nagy;~Legalább
2657 3| fény, gyász és nyomor.~A honfiszellem szült világra,~A hon veszélye
2658 3| könnyelműséget,~A magyartól sok honfiszót,~Szilaj kedélyt, oratiót.~
2659 3| mindjárt,~Te büszke, szájas honfitárs,~Ki oly uton vagy, melyen
2660 1| szivü gazda?~Nem lelhette honját a hazában,~Messze bolyong
2661 2| A fenkölt lelkü, ritka honleány:~Még egy kehelyt! Hadd ürítsem
2662 3| áhitom a karzat tapsát,~Sem honlyányok gyöngéd kegyét,~Nem majmolom
2663 2| azalatt~S csak halni tért meg, honnan elszakadt.~Sok zordon év!
2664 3| szívsebének akadt íre,~(Honny soit qui mal y pense)~Jó
2665 1| bujdosom,~A mióta idegen föld a honom.~Beh szomorú, beh jól esik,
2666 2| oly bús, komor dalom.~A honra hogy szebb nap derûlt,~Hajh
2667 2| egykor sok dalt zengtem!~Honszeretet s a szerelem~Egy búvá olvadt
2668 3| hallgat csak szivére,~S a hû honvéddel lelkesül,~És örvend férje
2669 3| sokkal többet ér,~Mind honvédegyletink gyülése~És jegyzõkönyvbõl
2670 3| Sietve a táborba száll,~S a honvédek közé beáll.~Kibõl nagy államférfi
2671 2| kisütött~A szabadság napja,~Honvédnek ment,~Bár ellenzé apja.~
2672 1| lágyan összefoly.~Illatot hord a völgyek fuvalma,~Egyik
2673 2| részed.~Mintegy ráadásúl: hordár helyett hordó;~Ne cifrázz
2674 2| ráadásúl: hordár helyett hordó;~Ne cifrázz rendjellel,
2675 1| bámulja világát,~Hosszu horgas botjára hajolván,~S elmereng
2676 3| otthon,~Amelynek ő lesz hőse majd:~Egy új Széchenyi,
2677 2| szól, mint akar.~Oh hõsök hõse, oh vitéz magyar!~Egy más
2678 3| légyen bármi is hiánya,~Hõsebb honvéd volt, mint sokan,~
2679 2| is érthetné egyhamar~Oly hõsi népnél, milyen a magyar.)~
2680 3| lánggal ég,~Dicsfény, erõ és hõsiség.~De messze tértem, térjek
2681 3| Sokat beszélnek nem egy hõsrõl~S Romhányiról is szól a
2682 2| S a rózsa, jázmin bokra hossza sorban~Lehajlik hozzám s
2683 3| nagy elmét~És sok kitünõ hõst nevelt.~Utolsó õ sem lesz
2684 3| születni gyötrelem.~Igy végzi hõsünk honn búja~S becsvágya büszke
2685 3| érzelem teli,~Az rendesen hõsünkhöz vonja,~Mert õ a leghevesb
2686 2| kisérje.~II.~Az egész táj egy hótenger,~Rajt’ egy-két bágyadt sugár,~
2687 1| Fellegekben úszik koronája.~Hótetõknek távol csillogása~Rá fénylik
2688 1| virulva nõ?~A föld, mit hóval fedve lát ott,~S amit beszív,
2689 2| TÉLEN.~I.~Beh jó világ a hóvilág,~De csak meleg szobában;~
2690 2| válnom, int az óra,~Hajolj hoznám csak egy szóra,~Csak egy
2691 2| légy azzá?~Sorsod elég bajt hozott rád,~Ne tégy te is hozzá!~
2692 3| többé semmi sem kell,~Fel is hozták már valahogy.~Ottan feküdt
2693 2| tíz év előtt~Mint nőmet hoztalak.~Az alkony fénye ég~Az ablak
2694 1| Hoztál nekem piros kendőt?»~««Hoztam neked piros kendőt,~Nem
2695 2| nemzetünk.~Eddig hogyha törvényt hoztunk,~Egymásnak sok bajt okoztunk,~
2696 2| Keresi a régi rendet.~Rendbe hozza a szobácskát,~Helyre tészi
2697 3| Kivált amidõn segítségre~Siet hozzájok sors, idõ.~Lajos Fülöp im
2698 3| küzd és remél,~S bár szóba hozzák akárhánnyal,~De szívet eggyel
2699 1| itt vagyon, jobb, olcsóbb, hozzánk jertek,~Felgyógyulást csupán
2700 2| úgy bizony!~Ám a többség hozzon törvényt,~De kerûljön minden
2701 3| örök szeszélynek,~Érzelme hûbb, mint férfié,~Ha meg nem
2702 2| tenni~Érte folyvást, nem hühóval,~Hegyke tûzzel, léha szóval,~
2703 3| nincs épen semmi,~Egy kis hülés, láz akart lenni,~De múlik
2704 1| csóvál, reá mormol.~Kicsiny huga szólítja őt:~«Hoztál nekem
2705 3| más nem, csak ez fájt,~De húga, hajh, most érti meg,~Hogy
2706 3| Hadd legyen udvarló lovagja~Hugának: ez reszket, pirul,~És a
2707 1| Nevelje Isten nagyra!~És jó hugodnak mit hagyandsz?~Oh édes-kedves
2708 1| gyász bújába merülve.~Kis hugommal itt futkostam, játszám,~
2709 1| tücsök is fujja:~Haja, haja, hujja!~Gilice megunja,~A szemét
2710 1| levele,~Éretted, éretted hulla le!~Csillagos az ég, szép
2711 2| több fájdalom.~A Duna halk hullámmorajja~Kifáradt lelkem’ hívja,
2712 1| felhőtlen égen,~Más föld a hullámokon.~Oh ha ki tudnám fejezni~
2713 1| fénye,~És a sejtés fájdalom.~Hullámzajban, villámfénynél~Küzd az ifju
2714 1| a lomb s egy-egy virágot hullat,~Virágodat, múló ifjuság!~
2715 1| Halott-koszorúnak~ Hullatám virágom’~ S míg egy új
2716 2| enyeleg.~Nézi, bár a lombok hullnak,~Almák mily szépen pirulnak,~
2717 3| holtra válva,~Takarj a hullongó levél;~Ugy érzi, mintha
2718 2| Oh hány reményünk sírba hullt~Az élet küzdõ mezején!~Hadd
2719 1| kicsi kedves, ugy, ugy, ugy!~Hunyj a szemét már, jó a gyerek,~
2720 2| nyájasan mosolygva, mint hunyó nap fénye~Elenyészni lassan
2721 2| újra minden régi helyet,~A húnyó emlék végsugárinál!~Megismerém
2722 1| gúnyját haragomnak:~Minden víg húr megszakadna,~Hol a bűn és
2723 3| baj.~És zendül a vigalmak hurja,~Ellebben sok szép nõalak,~
2724 3| lantom nem dönti el.~De húrjain olykor megrezdûl~Egy méla
2725 2| karos-széken~Álmodozzam csöndesen.~Hűs árnyadba hadd üljek hát!~
2726 2| harmatozza;~Fû és fa lombján hûs szellõ legyint át,~Ébresztgeti
2727 1| fájdalma,~Szivem hõ szerelme,~Hûsége, bizalma,~Lelkem minden
2728 1| volna,~Felkapott egy tüzes huszárlóra.~A fiát is elvivé magával,~
2729 1| arcán.~Csak egy régi, vén huszárnak~Zászlója lobog még,~Mintha
2730 1| Világosnál, Világosnál~Huszárok könnyeznek,~Sirva sirnak
2731 1| nekik pogácsát,~Mindeniknek huszat szánt,~S betarisznyált egyaránt.~
2732 2| fölmelegszel,~Ez hozzád nem hûtelen.~Bor öregnek éltetõ nedv,~
2733 1| velem hal.~Az õsz haj nem hûti ki szivem’ még,~Melegít
2734 1| Elfeledne mosolyogni~Csalfa nő, hűtlen barát.~Oh ha ki tudnám fejezni~
2735 2| megtanít rá majd az élet,~Hûtlen barátság, szerelem...~Csak
2736 2| már hagyogatnak~A remények hûtlenül,~Szép emlékid megmaradnak~
2737 1| csak tudta,~A köpenyt úgy húzta, fútta.~Hát a vándor mit
2738 1| Hah mennyi gúny! győzelmi hymnus~Harsog körűlbe mindenütt,~
2739 2| telnek, -~Ujongva rájok hymnust énekelnek...~ Fáraszt
2740 3| boldog valál te honn!~Mint ibolyácska enyhe árnyban,~Mosolygva
2741 1| Gyepes hantján az új sírnak~Ibolyácskák nõnek, nyílnak.~Szellõ lendül,
2742 3| koszoruzza véle,~Egész egy férfi ideál,~Amint hivõ lelkében áll.~
2743 1| kertben sétál,~Mint a madár, idébb vagy odább száll;~Fűvel
2744 1| ajtó, áll az ablak,~De benn idegenek laknak,~Avagy ház és udvar
2745 2| romok közt eltévedve járunk,~Idegenné vált egész világunk.~Boldog
2746 3| bolygat nagyravágyóbb szellem,~Idegent szolgálsz véred ellen;~Babér
2747 3| és veled vagyok.»~A férj ideges gyöngeségnek~Gondolta csak
2748 1| Elindulánk, bizony már ideje,~Oly fárasztó a búcsu pillanatja;~
2749 2| szívvel öleld õket~Annak idejében.~1877~~
2750 2| én:~Mi dolog az, hogy az idén~Semmit sem termettetek?~
2751 2| Ne tégy te is hozzá!~Ne idézz fel ádáz harcot~Szenvedély
2752 1| veletek.~II.~Egyszer egy idõben,~Bakonyi erdõben~Gilice
2753 1| Törmelékén bodza nõ magában.~Jobb idõbõl csak a vándor fecske,~Régi
2754 2| ablak üvegén,~Fényén a múlt idők~Emléke int felém.~És visszaképzelem~
2755 1| Mint emlék a boldogabb idõkbõl,~Bércek ormán pásztortûz
2756 3| telén.~Szent Isten! mily idõket értünk!~Könny- s vérbe fúlt
2757 2| látlak-é még?... Már kevés idõm van,~Érzem, közelget síri
2758 3| folyvást~S csak alkalmas idõre vár,~Hogy megbocsásson kedvesének,~
2759 3| alja,~Ne vesztegessük az időt.~A sok csínyt atyja megsokalja~
2760 1| leány,~S boldog lehet várt ifja hû karán;~Homályodban magát
2761 2| ér a gazdag, ha vén,~Csak ifjamra vágyom én,~Vele inkább kõsziklán,~
2762 2| valál,~Nem agg korban, de ifjan,~Virágzó bájaidban~Tépett
2763 3| csak bámul,~Hogy mint egy ifjonc úgy szeret,~S becsvágyó
2764 3| vérzett, mélyült,~Szeles ifjúból férfi lett.~Hazáját most
2765 3| sebére ír volt,~Enyhûlt, ifjúlt, önkénytelen;~Mig a hazában
2766 2| Nem adnád unokádat~Szép ifjuságodér’.~Oh drága nõm, a földön~
2767 1| örömest feldulnám~Éretted ifjúságomat!~1854~
2768 2| tavasz virágait.~Elhanyatlik ifjuságunk,~Itt van őszünk nem soká,~
2769 3| volt kezünkbe’ még,~Nyakunk igába nem hajolna,~És diadal lett
2770 2| Neked hiszek, te kis patak,~Igaz-e, mondd, hogy vívtanak?»~««
2771 3| Már így beszéli a világ.~Igaza is van félig-meddig,~Matild
2772 1| csupán csak egy tavaszt él,~Igazában egyszer szeret és remél,~
2773 3| gróf e mellett,~Ez az ő igazi neve,~Ennek szűlték s mi
2774 2| ha gyaláz;~Mit tartasz igaznak,~Szolgálj híven annak,~S
2775 1| rossz börtön és halál,~Az igazságban ne szûnjünk remélni~Egy-egy
2776 1| annyi gyász-emlékünk,~S ígérhetne szebb jövendõt nékünk!~1852~
2777 1| tervet akár százat,~Avagy igéri, hogy csinálni fog,~(Nem
2778 3| új élet pezsdül,~Menhelyt igérnek e falak.~Bár láz emészti
2779 2| adja.~ Kedves õsz, te nem igérsz, adsz,~Amit hoztál, mindent
2780 2| keble, az ég napja,~Mennyit igért, meg nem adja.~ Kedves
2781 2| keresve feltaláltam~Kit igértek álmaim,~S a világot szebbnek
2782 2| rövid nap virulóvá,~Boldoggá ígézné!~Szegény hárs, e nagy városban,~
2783 2| Isten!... Ide azt a~Poharat,~Igyunk egyet abból, mi még~Megmaradt.~
2784 1| BORT!~Ne hozd a bort, nem ihatnám!~Miért innám? Nem iszom.~
2785 1| akadt a háznak új barátja~Ihszalag, moh, vadszõlõ megszánja,~
2786 1| hallasz nem soká,~Meg ne ijedj, lassan jõj ki rá!~Aludjék
2787 1| Elébb ugyan félelmében~Ijedten kap fűhöz-fához,~De a köpenyt
2788 2| hogy megölje,~S kit meg nem ijjeszt német, muszka hadja,~Lármás
2789 1| nem mer;~Õ csak tanítvány, ildomos, szerény,~Csupán napszámos
2790 2| Hervadozó betegem’!~Fény lehe, illata gyógyítsd,~Oh add vissza
2791 2| Nyitó virág is földerít,~Az illatár elszenderít.~Rövidke kéj,~
2792 2| vágy, vesztett szerelem,~Illatmaradvány hervadt levelen...~Hallom
2793 1| Marim felkelt,~Harmatoddal, illatoddal~Mondj neki jó reggelt.~És
2794 1| soh’ sem szokhatom meg~Hol illem a szív s elmésség az ész.~
2795 3| egy hónapja tölt el,~Még illembõl, színbõl se jött el.~Ilonka
2796 1| Borongó köd a bérc fokán:~Úgy illenek hozzám e képek,~Mintegy
2797 2| nevet.~A jó kedv meg nem illet engemet,~S ki tudja: vaj’
2798 2| nemzetem!~E gúnyszavakkal õket illetem.~Te is király vagy, gyönge
2799 3| nem tud egy levélkét irni~Ilonhoz, százszor tépi el;~Kudarcát
2800 3| megbocsásson kedvesének,~De hát Ilonkából mi lesz?~Elbírja gyászát
2801 3| Hanem Romhányi érzi, látja,~Ilonkán változás esett:~Többé nem
2802 3| De hetekig hiába várja~Ilonnak még egy ily kegyét,~A régi
2803 3| a tûz fénye,~Megébred és Ilonra néz,~És lelke kettõs búba
2804 3| köztök, csak egy pontban,~Ilyenkor a szó szóra lobban,~De hogyha
2805 1| Ki oly merész, hogy az ilyesmit kétli?~Mindjárt Széchenyi
2806 1| hallatott,~Az anya, a fiu, a pap imádkozott,~Villog már a pallos, elõbb
2807 1| És a mûvészet, melyet úgy imádok,~Ezért mind nem nyujt kárpótlást
2808 3| sirhat szegény;~Könny és imádság enyhitették,~Koporsóján
2809 2| hagysz kis lyányodnak?» «Imádságos könyvem’,~Nem rég hullott
2810 2| Kliónak régi vádja, -~Imádva mást, csak önmagát imája.~
2811 2| Imádva mást, csak önmagát imája.~ Oh jó magyar nép, édes
2812 1| ûztök minden nap belõle.~Imé pedig - s hejh nem mondok
2813 3| a szélső párthoz csapja:~Imigy büntet a nemesis~Atyát,
2814 1| S beszél tovább, mit úgy imitt-amott~Széchenyibõl csak összelophatott,~
2815 3| sebe;~Midõn a dob rohamra indit,~S üvöltöz a harc bõsz ebe,~
2816 2| fenséges személyed’,~Boszura indít ádáz szenvedélyed,~De mást
2817 3| készti hiuságát~S tömérdek indítványt kohol.~Sõt hölgye arra is
2818 2| És mily küzdés! Veszni indúl~Régi híred éke,~S léssz
2819 2| V.~A szeretõm vár reám,~Indúljunk hát szaporán,~Itt a nyereg,
2820 1| álmodozva édes szót beszél.~Ing a lomb s egy-egy virágot
2821 1| megyünk el,~A jegenyék bucsúra inganak.~Az ostor pattog és mint
2822 2| Takarva gonddal szennyes inge rongyát!~És jár elõttök
2823 3| kalandos fénykorában,~Csak ingerlé az ily eset,~A küzdelem
2824 3| mint elnök székel~S tart ingerlõ beszédeket,~Mint õrnagy
2825 1| meg!»~Nem felel Báthori, ingerülve kél fel,~Inti Pókainét s
2826 2| száz veszéllyel...~Mért innál ábránd borából?~Ébredj,
2827 1| mellett, a csárdánál,~Hátha inni befordulnál!»»~Nem felel
2828 3| most is ellenzék marad,~Interpellál s beszél sokat.~Vörös tollat
2829 1| Báthori, ingerülve kél fel,~Inti Pókainét s kimutat kezével,~
2830 3| nõvezére lett.~Tud lelkesítni, intrigálni,~Ünnepli már a társaság,~
2831 3| élni e bõsz harc alatt,~De ipját nagy betegség érte~S ápolni
2832 3| nyilatkozni kell.~Atyjához ir s félig megkéri~A lyányt,
2833 3| majd:~Egy új Széchenyi, új iránnyal,~Egész democrat alapon,~
2834 2| codex-et kodeksznek~Ez az irásmódja az új régieknek.~Szedj ki
2835 3| táskába nyúl;~Merûl a vendég iratába,~S kiált: «Ez gróf Romhányi
2836 2| latinnak vagy fránsznak,~Írd csak magyarosan nuance-ot
2837 3| boldogtalan.~De szívsebének akadt íre,~(Honny soit qui mal y pense)~
2838 3| bajok,~Csak néha, lopva irhatok.~~
2839 2| érdek, hivatalvágy, éhes,~Irígy kedély, mely csak gyûlölni
2840 1| lovak.~Ott virrasztok és úgy irígyelem,~Kirõl a lyányka álmodik
2841 1| Megyek a menõkkel,~Kik jõnek, irigylem,~Bércek, édes ismerõsim,~
2842 1| Szûm ifjuságát siratom;~S irígylem a pillangó sorsát,~Mely
2843 3| Hogy egy lap fõcikkelyit írja;~Im újra államférfi lett,~
2844 1| kevésbõl sokat)~Vidékrõl irják: oh hazám ime,~Mit áldozott
2845 2| dob, nagy harang’.~Hogy’ írják és szavalják ékesen,~Amit
2846 1| talán egy sírkövet,~Majd irjatok rá ennyit~Hiven szerettem
2847 2| kezdjétek~Magatok a javulást:~Írjatok lélek hevébõl,~Csak igazat,
2848 3| hazája épül,~Ha tervelt, irkált, szónokolt.~Mint államférfi
2849 2| de mindig beszélnek,~És irnak is, kelendõ egy divat,~Sajtónk
2850 3| most nem tud egy levélkét irni~Ilonhoz, százszor tépi el;~
2851 2| ÍRÓI RECEPT.~Ad notam: Poétai
2852 1| óda helyett rímes prózát írok.~Ne botránkozz’ meg jámbor
2853 2| és pénzt osztogat,~Utána írók, - õk mindenre telnek, -~
2854 2| hitvány udvarcseléd.~Ha mint irónak pályád legfõbb vágya~Lapodnak
2855 2| varázsa,~Hogy szónokot s írót megbabonázza.~Megoldja tollát,
2856 2| praenumeránsa,~És szája ízén írsz a nagy tömegnek,~És nem
2857 2| versem tárgya ma:~Erről nem irt magyar költő soha,~Áhítja
2858 1| volt,~Más pártnak élt, ott írt és szónokolt,~Hogy hánynak,
2859 2| Már rég porladoznak, kik irták, a kezek,~Minden csomag
2860 1| Hiven szerettem a hazát,~Irtam többek közt kritikát,~Sohasem
2861 1| A tûzre mind, mit eddig irtatok,~Én épen semmit meg nem
2862 1| nagy lett ez a kis lyány;~Irul-pirul s nem ölel meg,~Nem is csoda,
2863 3| orvost se’ kér.~De más van irva sors könyvében,~Az erdõbõl
2864 1| lehajló erdõ,~Mintegy zöld Isis-fátyolt szõ,~Mely alatt titkok pihennek,~
2865 2| is - népszerû magáért.~ Isméred-é a gavallérokat,~A népszerûség
2866 2| ember nem volt soha,~- Rég ismerem... vajon mi lelte? -~Ily
2867 2| reám;~Ifjú helyett, akit ti ismerétek,~Elõttetek most egy agg
2868 1| nézzük egymást, mint két ismeretlen,~Bár hû az emlék mindkettõnk
2869 1| Tán egymást újra meg nem ismerhetjük,~Bár hû az emlék mindkettõnk
2870 2| könnyen hat reánk~S nem ismerjük becsét a néma tettnek.~Vaj’
2871 1| fel az utcán,~Itt-ott alig ismernek rám,~Csak úgy bámul, ki
2872 1| Vándor felhõk jõnek-mennek,~Ismerõsi a bérceknek;~Megyek a menõkkel,~
2873 1| irigylem,~Bércek, édes ismerõsim,~Nem lehet pihennem!~Virág
2874 3| szenvedõt.~Hirt hall Ilon sok ismerõsrõl,~Ez él még, azt takarja
2875 2| virúlnak,~De hajh, ti már nem ismertek reám;~Ifjú helyett, akit
2876 3| E nõ ugyanaz hát,~Kit ismertem, mint szende lyánykát,~Ki
2877 3| Külföldön akkor így leve~Ismertté a magyar neve.~Két év alatt
2878 3| ha mindent elfedez.~Nem ismétlem, hisz tudjátok jól,~Szóból,
2879 3| kifáradott,~Már enyhítõ theáját issza,~Bevégzé a heves napot.~
2880 1| csarnokán,~S ha elhangzott az Isten-hozzád,~Még visszanézni utólszor
2881 3| lobogót,~S eladta volna?... Istenemre,~Alig tudok rá lelni szót.~
2882 3| volna végsõ éjtszakám.»~«Az Istenért, nõm, lelkem, szentem!»~
2883 1| hagytak ott? szép vidéket,~Istenfélő, jámbor népet,~Kicsiny falut,
2884 2| mosolygott rám,~Ez a két istennõ oltalmazott híven.~Mult
2885 1| Szent-páli csatából jõ Báthori István.~Fölkel és kitekint, semmit
2886 2| a meg nem lõtt madarat,~Iszol nagyot rá, nem tartasz határt,~
2887 3| érzi, nem sokáig bírja,~És iszonyúbb lesz majd a vég,~Balsejtés
2888 3| Mutassak, jõj, egy mént neked.~Itéld meg, olcsó-e vagy drága?»~
2889 3| Nem csüggeszt balga vád, itélet,~Nem ösztönöz hiú dicséret...~
2890 2| Isten mit vétettem,~Hogy így itélsz énfelettem~S csak hozzám
2891 1| homlokáról oda van a fönség.~««Im itélt közöttünk Isten sujtó karja,~
2892 3| már.~Mégis mint a halálra ítélt,~Ki az utolsó éjtszakán~
2893 1| egy-egy fájó emlék,~Csókodtól ittasúl s feled.~Oh örömemben sírni
2894 1| kényelem, kéj, jól evés, ivás;~Kézzel, beszéddel egyaránt
2895 1| fuvalma,~Egyik virág másiknak izen.~Mint eseng, mint vágy e
2896 2| praenumeránsa,~És szája ízén írsz a nagy tömegnek,~És
2897 2| vajon mi lelte? -~Ily ízetlen, ily ostoba.»~1900~
2898 3| jól sem érkezik.~De itt is izgalmat kerget,~A nagyravágyás tesz
2899 2| tavasz száz vágyat ébreszt:~Izgalomban a természet,~Ég megújul,
2900 1| angyalok sem szebbek,~A kellem, izlés meg-megtántorít,~De kedvesem,
2901 1| Lassabban megy, meg is izzad,~A meleget alig állja,~Majd
2902 1| De legtöbbet a hazáért,~H’jába folyt a bor, a vér.~Ide
2903 2| bõsz zivatar.~Hogy’ fú, jajgat, hogy elvadúl!~Ösvényt,
2904 2| egyre zajlik,~S a haldokló jajja hallik.~1873~~
2905 2| gondolsz rám!»»~Mond a másik s jajjal végzi,~A fájdalmat kétszer
2906 2| kiáltott;~Ártatlannak síró jajját,~A gonosznak vad kacajját;~
2907 2| szabadságot, hazát,~Ámítva könnyen jámborok hadát:~Dicsérjék bár erélyed’
2908 1| lássalak vérpadon titeket!»~Jár-kel öntudatlan, fátyolt vet
2909 2| most egy agg férfi áll.~Járjak be újra minden régi helyet,~
2910 1| Az Igazság ráállott -~Így járják a világot.~1861~
2911 1| BUJDOSÓ.~«Szelek szárnyán járó,~Édes lovam Ráró!~Előtted
2912 2| recept.~Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,~Lelõhely, útvesztõ,
2913 2| hánynál,~És hányi-vetve jársz ide s tova,~Csetel-botol
2914 2| KÉSŐ BÁNAT.~«Hol jártál ma, kedves fecském?»~««Kinn
2915 1| elbámul,~De a fiú hozzá járul:~«Hogy van, mint van, Sári
2916 2| A romok közt eltévedve járunk,~Idegenné vált egész világunk.~
2917 1| szûz szemérem!~Világba’ járván, most bátrabb vagyok,~Elmondhatnám,
2918 3| rá csak bú maradt.~Szerep játéka lett az élet,~Erénye, bája
2919 3| hogyha más megkérte?~Nekem játékszer volt csupán,~És most az
2920 3| most érti meg,~Hogy csak játékszeréûl szolgált~Egy hiu sziv szeszélyinek.~
2921 3| reszket,~S egy más dallamba játssza át~Majd félbe hagyja, férje
2922 2| helyetted...~Csak mosolyogj, játsszál!~V.~A kertben ûlök nyári
2923 1| A szerelem, a szerelem~Játszadozzék sírig velem.~1851~
2924 1| hugommal itt futkostam, játszám,~Milyen szép volt, hogyan
2925 2| rajt’ madár dalolna,~Oh ha játsznék a szellőkkel~S patak tükrét
2926 1| ember,~Ily nagy szerepben játszni épen nem mer;~Õ csak tanítvány,
2927 2| Most már nem irsz, csak játszod~Siralmas szinműved’,~S karzat
2928 2| Érted híven lángola.~Ne játszodjunk e nagy szóval,~Mert bizony
2929 3| élet szinjátékát,~Miképen játszom én, te, más;~Az ember, bár
2930 3| e szobában rengett,~Itt játszott anyja térdein,~Amott a fán
2931 3| Nem értve egymást untalan.~Játszták az élet szinjátékát,~Miképen
2932 2| kicsinyek valátok,~S igy játsztatok!... Az alkony elborúl,~Sötétedik,
2933 2| Örvényébõl kél a sellõ;~Uszva, játszva fordul, hajlik,~Örvény habja
2934 2| csak kezdjétek~Magatok a javulást:~Írjatok lélek hevébõl,~
2935 2| termet és arc nem legfõbb javunk.~1896~~
2936 1| ház elõtt megyünk el,~A jegenyék bucsúra inganak.~Az ostor
2937 2| szobában;~Virúlhat kinn a jégvirág,~Ha kézben telt pohár van!~
2938 2| ne halj meg,~Ölelj meg, jegyesem!~Lásd, megjöttem~Rongyosan,
2939 2| várj reá,~Nem hû az, ki~Jegyesét elhagyá.~Hova is tûnt,~Hol
2940 3| tiltott~És tüstént útra vált jegyet.~Nehány nap s íme feltünének~
2941 3| kegyét,~A régi hajlam új jegyét.~Ilonka nyájas, víg, beszédes,~
2942 2| a fûzfán,~A lyány titkos jegykendõje,~Rá ismer a szeretõje.~«
2943 3| honvédegyletink gyülése~És jegyzõkönyvbõl font babér;~Romhányi nem
2944 3| éjben~Mintegy hivón utat jelel.~Várkastély ablakából rezdül,~
2945 2| mélabús lesz, aminõ én,~És a jelenben nem talál mást,~Mint veszteséget
2946 3| fogsz szólni,~Ki vártál nagy jelenetet,~Romhányi hogy’ fog szónokolni...~
2947 1| van?~Tiszta kék ég mért jelensz meg~Oly korán már gyászfátyolban?~
2948 1| szívünk mély bút érez,~Hitünk jelképe: szenvedés, kereszt.~Szenvedve,
2949 2| megterhesûl.~Nem kétkedve jelszavában,~Míg zajongva álmodunk,~
2950 3| democrat alapon,~A függetlenség jelszavával,~S legyen, ha kell, forradalom.~
2951 3| lesz,~S nagy-bölcsen új jelszót koholt:~Magyarhon nem lesz,
2952 2| B. JESZENÁK JÁNOS SÍRKÖVÉRE.~Szerette
2953 3| Ami igaz, nem tagadom.~Ki jobbágyságot eltöröltél,~Kivivtál uj
2954 3| szerelem.~Külföldre készült, jobbnak vélte~Ott élni e bõsz harc
2955 3| kezd szelleme.~A szélsõ jobboldal vezére~Egy öreg úr, gróf
2956 1| durva és goromba.~Rug jobbra-balra, mint a vad lovak,~És közbe-közbe
2957 2| megenyhül bánat;~Oly váratlan jöhet halálunk~S ha egymástól
2958 1| lehetek veled!~Szememre nem jöhetne álom,~Hajnalfény volna éjjelem;~
2959 1| szeretett lyány~Látogasson, jöjjön hozzám,~Csak szelid szemének
2960 2| ösvény puszta, nesztelen,~Nem jösz felém, vidáman, könnyeden.~
2961 2| Fel-felgyúlad ifju vére.~«Jöszte hozzám a Dunába,~Fényes
2962 3| conservativ immár semmi,~Egy jött-ment a korlátlan úr,~Csak puszta
2963 2| erdõs kis lak,~Alig jöttem s már itt hagylak!~Sors
2964 2| atyátok ismét elborúl;~A jövendõ gondja lelkemen,~És szemembe
2965 1| örömöd, bánatod,~Múltad, jövendõd, életed,~Csak a feláldozás
2966 1| minden órádnak virágát~És a jövőbe kevésbbé se hígy!~Oh édes
2967 3| kezd végülése,~A mult kétes jövõbe vész.~Ilonka atyja fejcsóválva~
2968 1| rabigán:~Mi lesz majd sorsod a jövőben?~Ki tudja azt; sötét titok;~
2969 2| bele!~Aggva: vaj’ lesz-é jövõd még,~Tölt el éltem jobb
2970 2| bûnhõdted~Még se multad’, sem jövõdet~S jelen harcát amint vívod,~
2971 3| kimélve vérét,~A mult s jövõje kincseit,~Hõs küzdelemnek
2972 1| multjában szép és dicső volt,~S jövőjében kétségbe ejt,~Mi van és
2973 3| némán, hõn szerette,~De jövõjén kétségb’esett,~S ha kardjával
2974 1| igyál;~Ne kérdezgesd, mi a jövőnek titka,~Előbb-utóbb csak
2975 3| járt,~S tán még nagyobb jövõre vársz.~Mert nem tudom, hogy
2976 2| Reng belé az épület.~Semmi joga a többségnek,~Hódolat a
2977 1| nem csalhatsz,~Visszakéri jogait:~Eljövök, hogy megbocsássak,~
2978 2| német, muszka hadja,~Lármás jogászság tüstént megriasztja;~Elhallgat,
2979 2| Protestálok, de nagyon,~Nemes jogom nem hagyom,~Többi úgy is
2980 3| és szörnyû szép kell,~A Jókai regényét nyisd fel;~Én ezt
2981 1| A TÁVOZÓ.~Vándor felhõk jõnek-mennek,~Ismerõsi a bérceknek;~Megyek
2982 1| Csak lobogj, míg hajnal jõni fog.~Mily csendesség, mégis
2983 3| perceit.~Telegdi boldog: jóság, kellem~Példánya a szép
2984 2| I.~Szépséged vonz, igéz,~Jóságod elragad:~Tükrödben így csupán~
2985 3| Nyugalmát gyakran fölveré,~Nem jósol üdvöt a hazának,~S búsan
2986 3| a porba csapja,~És most jószágin kóborol~És Ilonkának udvarol.~
2987 3| bajt,~El is adott egy pár jószágot,~Gyors, biztos rendezést
2988 2| csinálsz;~Ködében elméd jót-rosszat feled,~S kegyelmesen pazarlod
2989 2| EGY JÓTÉKONY NŐI BAZÁRBAN.~Im a vásár;
2990 2| vesztek, dúsak lesztek.~A jótettnek szép emléke,~Szívünknek
2991 3| Hogy hõsöm nem lesz Don Juan,~Anyégin sem válik belõle,~
2992 1| Emlékszel-e a pillanatra,~Jut-e eszedbe néha még?~A földön
2993 3| volt, dicsõ vezér,~Habár jutalma nem babér.~Hányszor ragadta
2994 2| becsûlettel.~Áldozott, szenvedett.~Jutalmát nem kérte,~S nem küzdhetve
2995 2| eljutottunk~A végsõ határig?~Nem jutottunk, sõt félnünk kell,~Vége
2996 3| gyötör halálra,~Félholtan jutsz vadak fogára,~S lassanként,
2997 3| elég,~E léha szellem tönkre juttat,~S egy uj vihartól ójon
2998 1| nem feled.~A múlatságok kábitó zajába’~Ugy óhajtom csöndes
2999 1| néz fent a hold reám~S úgy kacag, hogy csillag-könnye hull.~
3000 2| jajját,~A gonosznak vad kacajját;~Szegény, gazdag bõsz küzdelmét,~
3001 3| kettõ fél is tõle~És csak kacéran szenveleg.~Matild álhatlan
3002 3| Nincs reá ok...~Avagy kacérkodik talán?~Nem... nem!... Nyitjára
3003 2| Csókját százszor megtetézi.~Kakas szólal, üt az óra,~El kell
|