1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
3004 2| halad,~Drágúl a tinta és a kalamáris,~Tán népszerû lesz még a
3005 1| Mért nem csábít veszély és kaland?~És bolyongok Tolnán-Baranyán,~
3006 3| A szenvedély és hiuság.~Kaland- s párbajban nincs hiánya,~
3007 3| kölcsön visszajár.»~Egykor, kalandos fénykorában,~Csak ingerlé
3008 3| sokat.~Vörös tollat visel kalapján,~Matild így szebbnek látja
3009 1| Ne érezd rabságod’~Fényes kalitkádba’!~Ott csevegtél, téged hallánk,~
3010 1| emléki!~Hova pusztult a nagy kályha innen?~Mennyi boldog karácsont
3011 2| vadászni mentem,~A szép Kamutiné, szeretõm várt engem.~
3012 1| látni~Homályos őszi délután,~Kandallódnál a karosszéken,~Ha mintegy
3013 2| Mikor nem érzek örömet?~Kandallóm lángja föl-föllobban,~S
3014 2| KANDALLÓMNÁL.~Õszi esõ kopogása~Zörget
3015 3| emlék fel-feltámad,~S a kandallónál éjfelig~A hosszu est búban
3016 2| virágként hervad el korán:~A kandallót mind kevesebben~Ültük körűl
3017 3| lovagolgat oldalánál,~A kandalóhoz véle ûl,~S ha énekel a zongoránál,~
3018 3| honfi képe,~S a kis városnak kandi népe~Oly harsány éljenzést
3019 1| nyikorgása borviz-szekereknek~A kanyargó úton megnyilallik.~Õrházaknál
3020 2| éljent, dörgõ tapsokat~Nem kaphat annyit, mennyi kell, - sokat.~
3021 3| férfi;~Romhányi most lett kapitány, -~A búra nincs idõ ráérni,~
3022 1| ló nincs, van egy pálca,~Kapja magát s felűl rája.~Most
3023 3| csapott,~Minőt Deák soh’ sem kapott.~De sok beszédnek sok az
3024 2| adtad tolladat.~Ha hiúságból kapsz a tapsokon,~Miért nevetsz
3025 2| egyszerû, mily világos,~Ordíts kapu, kiálts város!~Hadd hirdesse
3026 2| s átcsap egy szük közön,~Kapualjból egy ifju úr köszön:~«Ej
3027 2| ragyogva,~Lánglobogva~Őrzik kapuját a mennynek.~El-elnézem a
3028 3| nagy hûhóval,~Mintegy rajt’ kapva is talán:~Akkor éreztük
3029 1| egyszer fogják mondani:~Beh kár, hogy nincs közöttünk!~És
3030 1| kályha innen?~Mennyi boldog karácsont töltöttem,~Mig künn zugott,
3031 2| Professor. Mit jellem? Karakter.~Csak ezt érti meg az igaz
3032 1| Hol engem a szeretet võn karára.~S a barátság viselte gondomat~
3033 1| által~Édes anyám reszketõ karával,~Mikor lelkem nyughatatlan
3034 2| leszen a te veszted:~Csellel, karddal mért küzdeni véled,~Magadat
3035 3| lángszavának,~És Görgei erõs kardjának.~Nincs bálványom, se’ bûnbakom,~
3036 1| veszély fenyegette,~Régi kardját õ is felkötötte,~S mintha
3037 3| jövõjén kétségb’esett,~S ha kardjával meg nem menthette,~Megmenté
3038 2| meghalok!~Kis fiamnak hagyom kardom’ s paripámat,~De ha felnõ
3039 1| Fényünk villogásán~ Halt el kardotoknak,~ Szemeink a könnytõl~
3040 1| szobába,~Borúl anyjának karjába:~«Édes anyám!» ««Édes fiam!»»~
3041 1| lágyan elringatják~Édes álom karjai.~1847~
3042 1| ha esténként gyermekünket~Karjaidon ringatod,~Megtelik a szemed
3043 2| Hogy csak egy pár évet élj~Karjaim közt, s hideg sírban~Porladozzál
3044 1| szerelem.~Meg-megpihennél karjaimban,~Vállamra hajtanád fejed,~
3045 2| szebbnek láttam~Egy szelid nõ karjain.~Angyalarc és tiszta lélek,~
3046 3| sürü hegység~Ölelve nyujtja karjait,~Fel- és alföld, mint bájos
3047 3| veszélye fölnevelt;~Erõs karodban szabadsága~A sírig hû védõre
3048 2| akkoron,~Midõn ringattad karodon~Kicsiny lyányod’, kicsiny
3049 1| szél lehetnék,~Átölelne két karom,~Elvinnélek messze, messze,~
3050 3| Romhányit, ki küzd magába’,~Karon ragadj a hirtelen:~«Csak
3051 2| szép estéken,~Itt alattad karos-széken~Álmodozzam csöndesen.~Hűs
3052 1| délután,~Kandallódnál a karosszéken,~Ha mintegy elringatva,
3053 1| torkán kifér,~És az egész, Kárpáttól Adriáig,~Egy’ szörnyü Dulcamára-zajra
3054 1| imádok,~Ezért mind nem nyujt kárpótlást nekem.~Mi másnak áldás,
3055 1| Ha eltörik sem vall nagy kárt.~Korbácsa is van e mellett,~
3056 2| hamar!~És tûnj fel immár Kassa tornya,~Kit éj és messzeség
3057 3| Jobban tudná használni már.~Kastélya, földje, uradalma~Földönfutónak
3058 3| gúnyos valami,~Itt élni férje kastélyában~S minden nap látni, hallani:~
3059 3| egyszer, megvan napja,~A kastélyba fellátogat~A falunak két
3060 3| s Ilonka egy pár -~És a kastélyban élik itt~Az élet legszebb
3061 3| Mégis siet s elérte immár~A kastélyt, melyet park övez.~Vajon
3062 3| hirlapíró,~Vagy csak egyszerü katona?~Ennyi kérdésre hogy feleljek,~
3063 1| Elszenderûl, hullámzik kebele,~S arcán reményben játszó
3064 3| halhatatlan,~De híven érzi kebelem;~Mind od’adnám, amit adhattam,~
3065 2| hányszor rezgett!~Sirva omlott kebelemre,~Istenem, mennyit nem szenvedt!~
3066 1| csermely ébren álmodoznak,~Kebelökre ifju lomb hajol;~Tó hulláma
3067 2| kedv éledt.~Öröm dagasztá a kebelt!~Oh mily derűlt, mily szép
3068 2| a reménységet,~S a föld keble, az ég napja,~Mennyit igért,
3069 1| akászok árnyán,~Midőn fejed’ keblemre hajtván,~Így suttogsz: még
3070 1| Érted-e a víz siralmát,~Szikla keblén megtört habját?~Hallod-e
3071 1| szabadság viharos érzése~Hideg keblét még egyszer áthatja.~S újra
3072 2| annyiszor űle velem,~Hol enyhe kedéllyel, örömbe merülten,~Megálda
3073 2| búba’ csak szeret.~Gazdag kedélyed szivárványa~Ragyogva árad
3074 3| ábrándozott.~Elfoglaló eszét, kedélyét,~A társas körben elmulat,~
3075 1| hangzanak,~Mi tenta tollán és kedélyiben,~Mindent, de mindent nemzetére
3076 3| magyartól sok honfiszót,~Szilaj kedélyt, oratiót.~Növelték drága
3077 2| vidám képe,~Amint olykor jó kedvébe’,~Hogy virúlj, megöntözött.~
3078 2| léha tervek,~Ez az miben kedved telik.~A törpe nagyravágyók
3079 3| közöttük legkivált egyet~Kedvel, kitüntet szerfelett.~Telegdi
3080 2| délutánként~A sétát úgy kedvelem.~Halld a hulló lomb sohajját,~
3081 1| úgy vágyom,~Tudom, hogy kedvelnétek engemet,~Szívem csupán kettõt
3082 1| édesen suttog a szerelem!~Kit kedvelsz jobban Chloét-é vagy Pyrrhát?...~
3083 1| víz-zúgás ringatott,~Jó kedvemnek visszhangid feleltek,~Termõ
3084 2| Vívtak és elesett~Partomon kedvesed,~Vizemben a vére,~Nincsen
3085 1| hogy nincs közöttünk!~És kedvesednek mit hagyandsz?~Ezer meg
3086 3| érez,~Hogy ily közel van kedveséhez,~Minden nap látja s hallja
3087 2| Ifju nyugszik szunnyadozva,~Kedvesérõl álmadozva,~S nevét lágyan
3088 1| Várja, bár tudja halott,~Kedvesét várja hiven,~Oh szegény
3089 3| honfi-bú megnehezûlt,~A jó kedvet el-elrabolta~S olykor haraggal
3090 3| egykor, vígan lakomázni,~De kedvök nem a hajdani.~Nem szól
3091 3| lombok árnya,~Barátság s nõi kegy virága~Fonódnak késõn és
3092 3| Grisette és szalonhölgy kegye:~Feledve ország és megye.~
3093 3| vész, halál vár útamon,~Kegyed’ el nem fogadhatom.»~Telegdi
3094 2| lova.~Ki hízeleg, hamar kegyedbe fér,~Annak hiszesz, ki mindent
3095 3| támadt~S a szép nõ régen mást kegyel.~Ez egy tábornok, deli férfi;~
3096 2| felett~Testvéri és baráti kegyelet!~1889~~
3097 1| Szivében aluszik irgalmas kegyelme,~De haragja ébren, boszuja
3098 2| elméd jót-rosszat feled,~S kegyelmesen pazarlod rendjeled.~Hány
3099 2| új gyászom,~Lesujt a sors kegyetlenűl,~Előbb nőm, azután leányom,~
3100 3| drága,~S mit rejt az illatos kehely.~A férj szerette, most imádja~
3101 1| Büszkeségét, szabadságát~Kéjben, kínban egyaránt.~Gyáva
3102 2| osztályrészed;~Sátrad az ég szelid kéke,~Csendes, vidám, mint a
3103 3| Hullámzik méla bájival,~Míg kéken távol ködbe hal.~Oh õszi
3104 1| HATÁRÁN.~Elzavart falucskák~Kéklõ hegyek alján,~Madárfütty
3105 2| virágból.~Ott piroslik, kékûl, sárgul,~Harmattul és napsugártul,~
3106 3| gyermekleánykát,~Szivében szenvedély kele,~Hevesb, erõsb, mint minden
3107 2| benne.~Jókor fekszem, késõn kelek,~Egész évet kipihenek;~Egy
3108 2| beszélnek,~És irnak is, kelendõ egy divat,~Sajtónk fejlõdik,
3109 1| nap már a hegyek fölé...~Kelj föl párnáidról, özvegy Pókainé!~
3110 2| venyigére;~Vidor tavasz keljen nyomán,~Nyár is, õsz is
3111 2| elnök?~Nem hallgatnak rá ő kelmök.~Dulakodnak szüntelen.~Ki
3112 3| felé.~És szívében zajongva kelnek~Új izgalmak, új szenvedelmek,~
3113 2| a zöld lombok között~Nem kelt szívembe’ többé örömöt,~
3114 2| tölgyfa-ablakot;~Hányszor keltett föl, hányszor ringatott
3115 3| Matildban féltékenységet~Kelthessen s meglágyitsa majd...~Oh
3116 3| Magyarország ujra csendes,~Nem kelti zaj, nem nyomja had,~A fecske
3117 3| az ily beteget;~Más napra kelve haloványon,~De mosolyogva
3118 1| álmokat hoz,~Mosolygva nyílnak kelyheik,~A föld tavasszát, éltök
3119 1| lehellet,~Mint susog a nyíló kelyhek mellett~Hívó hangod, édes
3120 1| Szivünkben elsõ szerelem.~Nyíló kelyhen pillangó alszik,~Elnyúgodt
3121 2| hajnalfénye~Reszket mindkettõ kelyhiben.~Betelt szívem minden reménye...~
3122 1| megolvadt dér, nem harmat az,~Kelyhökben ami fölcsillámlott.~Ha tudnálak
3123 1| Puszta falak, düledezõ kémény;~Úgy áll ott az útra kihajolva,~
3124 1| Mindent, de mindent nemzetére ken.~Minden szavával mintha
3125 2| de szemébe’~Harag ég, és kendejébe~Rejti pirult képét.~S el-elgondol
3126 1| Korbácsa is van e mellett,~Kenderből hogy jobb se’ kellett,~Jó
3127 1| hosszu e pillanat!~Fehér kendõd sem látom már,~Hogy hallhatnám
3128 3| a ház.~Matild is tapsol, kendõt lenget,~Romhányi büszkesége
3129 1| legszentebb könnyedet!~Emberi kény embert eltiporhat,~De ki
3130 2| Kit megtiport a sorsnak kénye,~Hányszor vigasztalt, enyhitett.~
3131 1| gondja semmi más,~Mint kényelem, kéj, jól evés, ivás;~Kézzel,
3132 2| dicsérje,~S jó új bor és kenyér után~Hálánk híven kisérje.~
3133 1| Muszka sisakból iszik bort,~S kenyérért Szebenbe ront.~Vitéz s furcsa
3134 1| visszhangid feleltek,~Termõ földed kenyeret adott.~A te völgyed, a Szamos
3135 2| fényét,~Bók adóját, divat kényét,~Léha férfit, léha lyányt!~
3136 2| LEÁNYFALVÁN.~Sokat hányódtam, kényszeredtem...~A kék Szamos partján
3137 2| De én soh’ sem felejtem képedet,~Megõrizem, mig sír el nem
3138 1| fokán:~Úgy illenek hozzám e képek,~Mintegy lelkem darabjai;~
3139 2| egykoron szegény anyád.~Képmása vagy, vigasztalásul~Adott
3140 1| lássuk, úgy beszélj,~Ki másra képtelen, gáncsol, dohog:~A kritika
3141 2| Virágos, gyümölcsös lombot képzelek,~Jövõ tavaszoknak gazdag
3142 1| Tán oly szép sem, mint képzelem,~De nékem érted szép az
3143 3| hogy pályád végén,~Túl a képzelgõk tört reményén,~Hol nincs
3144 3| ameddig érik,~Egész ördögnek képzelik,~S viszont. - Elmondogatják
3145 3| megújúlt.~A férj legott kérdé baját,~Ilonka búsan félre
3146 3| tört szívének?~Romhányi ily kérdést se’ tesz.~S habár a lyány
3147 3| Kihez néném?» «Ugyan még kérdesz?~Romhányi grófhoz, édesem!»~«
3148 3| gyógyítsa meg!»~A gróf belép és kérdez, rendel,~Tüstént fogat s
3149 3| adhattam,~Hogy mennyit ér, nem kérdezem.~Vén kastély a Maros völgyében,~
3150 1| bőven tölts, igyál;~Ne kérdezgesd, mi a jövőnek titka,~Előbb-utóbb
3151 1| erdõ mélyén,~Meddig élünk, kérdezgetjük;~Istenem! csak addig éljünk,~
3152 3| terembe,~A grófot s grófnét kérdezi.~Talán már búcsuját veszi?~
3153 2| megunják,~S egymást suttogva kérdezik:~«Mi ez? Hová lett szíve,
3154 1| ez,~Hûn megmondja, bárkit kérdezz:~Pezsgett a szív, szólott
3155 1| gazda, mit búsul kend?»~««Ne kérdezze, jobb volna már oda lent.»»~«
3156 3| megsérti.~Ilonka elbámulva kérdi:~«Mi rossz van abban, Istenem,~
3157 1| várromok, az õsök sirhalma,~Kérdik tõlem: hol Attilla népe?~
3158 1| hánynak, hányszor, minek kérdni ezt?~Meg-megváltozni sapientis
3159 1| mit még kivánok, nem nagy kérelem,~Egész lelkedbõl kiálts
3160 2| võlegényem,~Csak egyetlen csókod’ kérem.~El kell válnom, int az
3161 2| tõle elkorcsosúlt város.~Keresd, halmozd mindezt, légy réginél
3162 1| szenvedsz értem!~Okát hiába keresem,~Ennyit nem érdemeltem.~
3163 3| öltözékem füstbe menjen?»~«Az én kérésem többet ér.~Tán új udvarló
3164 3| vérbiróság idején?~Itt nem keresnek, mert tudják jól,~Hogy egykor
3165 3| mindent remélt.~Nyugalmát hol keresse, lelje?~Azt nem nyujt az
3166 3| annyi más,~Õ szíve eszményét kereste~S hitét találta a csapás.~
3167 2| remény, vágy enyhite.~Nem keresve feltaláltam~Kit igértek
3168 3| soha! - kiáltja sirva, -~Keresztjét szívem el nem birja.»~Dermedve
3169 1| szerelmem virraszt,~A csalódás keresztjével.»~A lyány hallgat, nem tekint
3170 1| elrejtheti~A nõ, ha részeg férje kergeti.~Kegyes vagy éj!~Tréfás
3171 2| vagy vérivel.~Egyet ne kérj, csak ezt, egy fényes batkát,~
3172 2| Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje,~Atyjához hasonló ne legyen
3173 3| volt, mint sokan,~Kik most kérkednek untalan.~Ott bolyg az erdõ
3174 1| csoport,~Tücsköt-bogárt kérkedve összehord:~Ami csak érzés,
3175 2| Sellõ hangja, fordulatja,~Kérõ, könnyes arculatja.~Reng
3176 2| kül megadja egyszerûn,~Mit kérsz nevében, mindent, ami kell,~
3177 3| lép atyjához,~Igent mond a kért házassághoz,~De míg választ
3178 2| kedves őszi napfény!~Jőj a kertbe, jőj velem~Kies ősszel,
3179 2| szenvedett.~Jutalmát nem kérte,~S nem küzdhetve többé,~
3180 2| visszaképzelem~A bútort és szobát,~Kerted’, virágidat,~S gyöngéd kezed
3181 2| az utolsó drága lesz!~Nem kértem tõled soha semmit,~Nem áhítok
3182 1| kiáltoz,~Annak angyal kis kertet hoz,~Lesz benne egy szép,
3183 2| RÓZSAHEGYEN.~Szél rengeti lágyan a kerti fa lombját,~Az alkony elége
3184 2| és árnyas liget,~Calypso kertje e tündér sziget!~Nem láthatom,
3185 1| Kinyilnék a szomszédunk kertjébe’,~Hadd tűzne fel dobogó
3186 1| ESKÜVŐ ELŐTT.~Kertjében nászkoszorúnak~Virágot szed
3187 3| te, más;~Az ember, bár kerülje sorsát,~Nem egyszer mily
3188 3| Meghidegült egy keveset.~Kerülni látszik társaságát,~A séta,
3189 2| többség hozzon törvényt,~De kerûljön minden örvényt,~S fejlõdjék
3190 1| Fuvoláját sokszor csöndes éjjel,~Kérve a hold édes mosolygását,~
3191 2| vére;~Mardosva rám támad.~A kései bánat.»~1894~~
3192 2| Lyány panaszát hallja.~«Ne keseregj,~Árva leány, szegény~Apád,
3193 2| udvaroncid hízelegnek,~Hived keserü könnyet önt.~1872~~
3194 3| lásd, beteg,~Mint üldözött, keserûn szóltam,~De jó szived ne
3195 3| vették,~Hogy mért nem sírt keservesen.~Romhányi néma, érzéketlen,~
3196 2| Megkerûlt a tehénke,~Nagy késõre szegényke;~De szivünkbe’
3197 2| ingyen esõt~Kap,~S amit bárki kész-örömest~Hall,~Csak úgy ingyen szól
3198 3| Két-három hely is várja készen,~ÉIjenzi lelkes ifjuság~
3199 2| mint sellõ-ének,~Örvényt készít szívnek, észnek,~Csalfa
3200 1| Mely titeket nagy siralomra készte?~Mi nagy dolog, hogy porhüvelyt
3201 3| megyében szónokol,~Szerelme készti hiuságát~S tömérdek indítványt
3202 1| Elfordúl kevélyen és távozni készül.~««Megállj!»» szól Báthori
3203 3| van.~Mert íme nagy dolgok készülnek,~Többé nem játék s tréfa
3204 3| Elringatá a szerelem.~Külföldre készült, jobbnak vélte~Ott élni
3205 3| mint követ föllépni vágy;~Két-három hely is várja készen,~ÉIjenzi
3206 3| kell, forradalom.~De majd a kétely rajt’ erőt vesz,~Mindebből
3207 3| megvetést nem érdemel!»~Romhányi kétkedõ elméje~Eltépelõdik éjjelen,~
3208 2| Az idõ megterhesûl.~Nem kétkedve jelszavában,~Míg zajongva
3209 1| merész, hogy az ilyesmit kétli?~Mindjárt Széchenyi nevével
3210 1| és lát és föltekint majd~Kétségbeesetten,~Mintha nézné, tudakozná~
3211 2| könnyen meg nem oldja~S ketté nem vághatja kéz.~És e mellett
3212 1| patakkal és szellővel,~Mind a kettő véle van még,~Hogy biztassák,
3213 1| lehajol, szakaszt~Két virágot, kettőben egy tavaszt:~Ez nefelejts,
3214 3| és Ilonra néz,~És lelke kettõs búba vész.~Nem ily csendes
3215 3| büntet a nemesis~Atyát, fiut, kettősen is.~Szabadság és hölgyek
3216 1| Honvágy búja, honfi búja,~Kettõsen rám nehezûl.~Elbírom-e ezt
3217 1| kendőt,~Nem is egyet, hanem kettőt.»»~A vén cseléd csak elbámul,~
3218 1| kínja is!~Ez a kis lyány, a kevély,~Csak úgy félvállról beszél.~
3219 1| elszánást szûl,~Elfordúl kevélyen és távozni készül.~««Megállj!»»
3220 1| órádnak virágát~És a jövőbe kevésbbé se hígy!~Oh édes hang, oh
3221 1| forintot ad,~(Amint beszéli, kevésbõl sokat)~Vidékrõl irják: oh
3222 3| csalódik~És pénze sokkal kevesebb;~E mellett, míg ezzel bajlódik,~
3223 2| korán:~A kandallót mind kevesebben~Ültük körűl évek során.~
3224 1| szolgám, nagyon,~Add el, mi kevesem van,~S igyál, a temetés
3225 3| ami mult!»~S a többi egy kézcsókba fult.~Ilonka mind hiába
3226 3| világ fogadta őt.~Hazájában kezdé a pályát,~Tüzes, békétlen
3227 2| hittem és reméltem~Ifjuságom kezdetén,~S most romok közt rom,
3228 3| muszka mindenütt.~De mit kezdettek rút viszályok,~Bevégzé azt
3229 2| nemzedék!~Uj hittel új pályát kezdhetsz...~Mily örömmel küzdenék~
3230 3| Magyar beszédét fennebb kezdi~S elvégre tenni is kilép.~
3231 2| napok?~Lesznek bizony, csak kezdjétek~Magatok a javulást:~Írjatok
3232 3| Pihent ajkkal csevegni kezdnek,~Dicsérnek, szemrehányást
3233 3| elméjén megosztozva~Sülyedni kezdõ mult felett~Egy uj világot
3234 2| Falu-hosszat nagy vigalom,~Kezdõdik a lakodalom,~De menyasszonyt
3235 3| büszke álmait,~S a régi útat kezdve újra~Egy vidám társaságba
3236 1| Csak oly talány, melynek kezedbe’ nyitja.~Hát még se’ értesz?
3237 1| Nem lehet.~E koszorú ott kezedben~Reményeim sírján nõtt fel,~
3238 2| porladoznak, kik irták, a kezek,~Minden csomag egy-egy szegettemnek
3239 1| Inkább kardja jó darab,~De kezétõl hull az ellen,~Bár két fõvel
3240 2| Hadd ne lássak tapsoló kézt,~Hadd ne halljak nyegle
3241 3| lettünk volna,~Midõn kard volt kezünkbe’ még,~Nyakunk igába nem
3242 1| kényelem, kéj, jól evés, ivás;~Kézzel, beszéddel egyaránt hadar,~
3243 2| dördül.~Zúg a harc, majd ki-kifárad~S fénnyel, könnyel~Szivárvány
3244 2| Minden örvend: kicsi nagy!~Ki-kihajt korhadt fakéreg,~Vidul a
3245 2| amint vívod,~A Nemesist ki-kihívod.~Nem elég a hont szeretni,~
3246 1| gyermek.~A hegedû a korcsmából~Ki-kiszól, de az is gyászol,~Ezelõtt
3247 2| táncát járja,~Fehér karját ki-kitárja~S võlegényét hivja, várja.~
3248 3| állja!»~A kulcsárné ezt kiabálja,~S mellette egy imát rebeg~«
3249 2| válni,~Királyokéra miért kiabálni?~Gõgös tribun, ki állsz
3250 3| nincs reménye,~S amint kialszik a tûz fénye,~Megébred és
3251 1| atyafiak könnyekkel felelnek.~Kiáltás hangzik fel a vérpad lépcsején:~«
3252 3| csaholása,~Majd a cselédek kiáltása~Hangzik, zajong a parkba’
3253 2| rejt gyertyát már a véka,~Kiálthatjuk: Heuréka!~Nagy dicsõség
3254 1| én meg a torony.~Ki is kiáltom minden ablakon:~Figyelj
3255 2| átkot,~Melyet elnyomott kiáltott;~Ártatlannak síró jajját,~
3256 1| kedvesem!~Aki nem sír, nem kiáltoz,~Annak angyal kis kertet
3257 2| változás, mi megmarad --~Kiáltozom~És változom~Bánattá vagy
3258 2| összhang a sok színben,~Hogy’ kibékül benned minden.~Köd meglebben,
3259 3| vesztünk,~S két szörnyü vészt kibirhatánk,~És nemzetûl nagyobbá lettünk,~
3260 3| S a honvédek közé beáll.~Kibõl nagy államférfi nem vált,~
3261 2| anyátok,~Mikor ti is még kicsinyek valátok,~S igy játsztatok!...
3262 2| Siralmas szinműved’,~S karzat kicsinyje, nagyja~Tetszést rivall
3263 2| lyány megbámulja,~És könnye kicsordúl.~Neki is az atyja halt meg
3264 2| s ha letörléd~A fájdalom kicsordult könnyét:~Bocsáss meg! hidd,
3265 1| Gyöngyöt a szív mélyirűl~S kiderűlne minden csillag,~Ha a vész
3266 2| éjbe.~De ritkán ez sorsunk. Kidûlnek mellõlünk~Egyenként mind,
3267 2| hazánk!~Nem egy társunk kidûlt korán;~Áldás lebegjen sírjokon!~
3268 3| ki nyer;~Bár kifáradva, kiegyezve~Dõlhetne el a régi per.~
3269 3| nagyon fáradt~És beteges, kiéhezett...~De, olvasóm, ezer bocsánat!~
3270 2| virág;~Legyen oly puszta, kietlen,~Mint szivem, ez a világ!~
3271 3| fog, bizony, ki nyer;~Bár kifáradva, kiegyezve~Dõlhetne el a
3272 1| Fényhomályból mennyi kép kifejlik,~A hangokban mennyi titok
3273 1| Zajong, kiált, ahogy torkán kifér,~És az egész, Kárpáttól
3274 1| csapat ez udvarházhoz téved,~Kifoszt, megöl úrnõt és cselédet,~
3275 2| Mind visszavészi s itt hagy kifosztottan,~Bár élve még, de félig
3276 3| özvegy, ki, mint illik,~Kigyászolt s majd Párisba jött~Enyhítni
3277 2| szivet, hiú elmét,~Rágalomnak kígyó nyelvét,~Mindig ujra s mindenütt.~
3278 1| legelésznek,~Csermelyek kigyódznak a határon,~És fészekként
3279 1| kémény;~Úgy áll ott az útra kihajolva,~Mintha csak egy öreg koldus
3280 3| rezg még az ablakokban,~S kihangzik egy halk, méla dal,~A zongorának
3281 2| úton-útfelen,~Mint szerb-tövis, kiírtva is terem,~S ha annyi volna
3282 1| lesz, mi élt és megholt,~Kiittam mint méregkehelyt.~Még sem
3283 3| hõs, hogy’ meggyaláznak,~Kikért te annyit áldozál,~Majd
3284 1| nem remél.~«Hadd vágjon le kiki százat,~Aztán haza!» - így
3285 2| gavallérokat,~A népszerûség kiknél csak divat?~Felöltnek elvet,
3286 3| vész között~Aggódva végre kikötött.~És megtalálta a nyugalmat,~
3287 1| Kegyes vagy éj!~Homályodban kiléphet a leány,~S boldog lehet
3288 2| rá mondod, fekete,~Mivel kíméled népszerû magad’:~Az mindenütt
3289 3| éri,~Bálványát akkor is kiméli,~Áldozni bünbakot keres:~
3290 3| hazád;~S im emléked már nem kimélik,~Mindenre jó eszköznek vélik,~
3291 2| Sujtást, sallangot itten sem kimélnek,~Nem gondolkoznak, de mindig
3292 1| válik.~ Habár kevés, s kimélõ mind e szó,~De így is értsd
3293 3| mindent felejtett,~És nem kimélt pénzt és idõt,~Hogy enyhitsen
3294 3| népedet,~Hogy védje, nem kimélve vérét,~A mult s jövõje kincseit,~
3295 1| Azóta minden, mit leír, kimond,~Bár lenne az még kétszer
3296 3| sûlyedek, oh jaj mi lettem,~Kimondani alig merem!»~A lelki vád,
3297 2| téged~Se vad muszka, se kimüvelt német,~Erõd, eszed van,
3298 1| kél fel,~Inti Pókainét s kimutat kezével,~Bitófák állanak
3299 1| művészet annyi bája~Köszönt és kínál minden lépteden,~S ha éjjel
3300 3| alkalom,~Ártatlan csábjával kinálja~Vadászat, séta és szalon.~
3301 2| vacsorára:~Jó bort töltött, kínált, mosolygott, megcsókolt~
3302 1| Büszkeségét, szabadságát~Kéjben, kínban egyaránt.~Gyáva szív, oh
3303 2| elvesz.~Jó magyar nép, õsi kincsed’~Ily könnyen fecsérled?~
3304 2| kedély és ifjuság~Minden más kincsnél többet ér.~1894~~
3305 2| virág~A nagy világ~Gazdag kincstárához mérve?»~Könnyezve mond a
3306 3| van.~Matild megcsalta, kinevette,~Elhagyta bú és baj között, -~
3307 1| ki tudnám fejezni~Kéjét, kínját szerelmemnek:~Mint a tengeren,
3308 1| Szívem hamvadó pora,~Majd kinõ, majd felvirágzik~Síromon
3309 1| sokkal bűnösebb:~Megáldanám a kínokat,~Gyönyörrel nézném büszkeséged’,~
3310 3| lõtte zsandár,~Ha rá még kínosabb halál vár?~Ember gyakran
3311 1| a hamis,~Meg-megtréfál, kinoz is.~Ej haj, nem bánom,~Jól
3312 2| Szenvedély örvénybe nem ránt,~Nem kínoz a szerelem.~Megszünt a sok
3313 3| hogy’ fog szónokolni...~Nem kínozom a betegei.~Ha nagy, csodás
3314 1| mely feledtet,~Még egy kínt, mely ölni tud.~Miért kellett
3315 1| szeretnék kék ibolya lenni!~Kinyilnék a szomszédunk kertjébe’,~
3316 1| félelem, az önzés, élvezetvágy~Kiöl belőlünk minden szent hitet:~
3317 2| könnyed’,~Öntsd ki, mit szived kiönthet~És enyhûlj meg általa!~Ifju
3318 3| majd az éj rá vetve árnyát,~Kioltja lassan, hidegen~Ugy oltja
3319 2| Föl-fölcsattog víg madárszó,~Rügy kipattan, nyit bimbója,~Rengeti a
3320 2| késõn kelek,~Egész évet kipihenek;~Egy kis nyugtom mért ne
3321 2| fogat,~Ékszer, bársony, dús kirakat~El-elnézi hosszan.~Mind
3322 2| Amint tetszik, úgy élek,~Királlyal sem cserélek;~Királyt köti
3323 2| gúnyszavakkal õket illetem.~Te is király vagy, gyönge és erõs,~Tanácsadód
3324 2| bátran a kettős veszélyt:~Királyi önkényt és népszenvedélyt.~
3325 1| Vágtat hintóm szárnyas lova,~Királynénak viszlek oda.~Könnyen sírok,
3326 2| szégyelli udvaronccá válni,~Királyokéra miért kiabálni?~Gõgös tribun,
3327 2| megvannak~Kész udvaronci, mint a királyoknak,~És mindenik, - Kliónak
3328 2| Királlyal sem cserélek;~Királyt köti a törvény,~Törvény
3329 1| Esze szürébõl amennyit kirázhat,~Csinál naponként tervet
3330 1| virrasztok és úgy irígyelem,~Kirõl a lyányka álmodik ölemben.~
3331 2| szemü, szép kis lyány,~Nem kisasszony, csak szolgáló,~Asszonyának
3332 2| a többségnek,~Hódolat a kisebbségnek:~Új tudomány, megsegits!~
3333 2| mélyen szivembe vésve,~Holtig kisér s a sírba száll velem.~1897~~
3334 1| Oh ha napsugár lehetnék,~Kísérhetne mosolyom...~Elkísérne messze,
3335 3| lebeg a hölgy alakja,~Hiven kiséri, el nem hagyja,~És nappal,
3336 2| kenyér után~Hálánk híven kisérje.~II.~Az egész táj egy hótenger,~
3337 1| koporsóba,~A mezõre vigyetek!~Kísérjen a kelõ hajnal~S könnyü bárány-fellegek;~
3338 1| szárnyaiddal?~Hova lettek kisérõid:~Enyhe harmat és madárdal?~
3339 3| ostobát csinál,~Majd mást kisért, sok mindent tervez,~De
3340 2| Remélnünk.~Beh nehéz lesz... Kisértsük meg:~Hát ha tán,~Mámor nélkül,
3341 2| Hogyha õt elhalászhatnám!~De kisiklik, tova lebben,~Pisztrángnál
3342 2| madárdal.~Szúnyadhatnám még egy kisség,~De szívemben gyönyörűség~
3343 2| Hervadni virágát?»~««Hogy kisütött~A szabadság napja,~Honvédnek
3344 2| nagyja~Tetszést rivall neked.~Kisűlt amit nem vártunk,~Mutatja
3345 3| Romhányi~Mint fõkormánybiztos kiszáll;~Elõször nem tud mit csinálni,~
3346 3| az ellenzék szélére ült.~Kiszállott sok merész csatára,~Nem
3347 2| ereget.~Szikraként, amely kiszökken~S ép oly gyorsan elenyész,~
3348 2| ablakod’,~Tudom, mindjárt kitalálnád, ki van ott.~Ereszkedik
3349 2| állj fenn sokáig!~Kinek kitártad egykor kebeled’,~Az ifju,
3350 1| Im a vidék még egyszer kitárul,~Árnyak nyulnak, himbálnak
3351 2| Majd olykor elmerengtünk~S kitárult mult, jövõ.~Mondád, ha majd
3352 1| Báthori István.~Fölkel és kitekint, semmit nem hall, nem lát,~
3353 1| mit hajnalomra vet,~S ha kitekintek néha únalommal,~Kelet felé
3354 3| félénk, viszonzást nem vár,~Kitépve ujra megterem.~És bájol
3355 3| haragszom,~Mily ügyesen kitervelém!~Mily bosszus lett vón’
3356 3| bosszu, zsarnok önkény~Kitör, mind egy vad zivatar,~És
3357 3| Lépett hazája küzdterére,~S kitünt im a vész idején,~Hogy legfeljebb
3358 3| legkivált egyet~Kedvel, kitüntet szerfelett.~Telegdi gróf
3359 3| félig-meddig,~Matild inkább kitünteti,~Szalonban és közhelyt,
3360 3| conservativ pártnak~Egyik kitûnõ tagja volt;~Baráti tõle
3361 3| szeretõk közt így szokás.~S kiválaszt e játék tárgyául~Egy ifju,
3362 3| küzdelmét?~E hangulat mindent kivall.~Van pillanat, mely szívet,
3363 3| gondok nem ártnak,~Játszik kiváló szerepet,~S Pesten az ellenzéki
3364 3| könnyen lel két szeretõ,~Kivált amidõn segítségre~Siet hozzájok
3365 2| művész és szónok, író,~S kiváltkép az uj módi táblabíró.~Mert
3366 3| S a választás sok pénzt kiván;~Mert az bizony, ki mit
3367 1| Bírni vágynék utóljára.~«Ne kívánd, hogy megáldjalak,~Nem hallgatja
3368 1| gondold utána azt;~S mit még kivánok, nem nagy kérelem,~Egész
3369 2| amellyel koszorút arat.~Nem is kívánom, hogy tapsoljatok,~Csak
3370 2| Száraz ág, seb elfeledve.~Kivirít még sok ép ága,~Lombjánál
3371 2| még meg nem tanúltál,~S kivivni gyorsan és mindent akarnál,~
3372 2| emléked’?~Van-e lelked, mit kivívott~Erõ, szent akarat,~Elgázolni,
3373 3| Takarj a búját, szenvedélyét~Kivûlrõl nyúgodt hangulat.~De egy-egy
3374 3| szenvedd, mit nem szenvedél,~Kizsákmányol pártszenvedély.~Röpiv, hírlap
3375 2| Hogy ki árulód vala,~- Klió majdan megitéli -~Érted
3376 2| királyoknak,~És mindenik, - Kliónak régi vádja, -~Imádva mást,
3377 1| Bele botlám egy nagy kõbe;~Szegezz szuronyt s csak
3378 3| csapja,~És most jószágin kóborol~És Ilonkának udvarol.~Ilon,
3379 2| hogy öregszel,~Itt a bor, kocints velem!~Lánghevétõl fölmelegszel,~
3380 3| átrezdült szíven és dalon.~De kocka fordult, lánc lehullva,~
3381 2| könnyü szárnya hordja,~Ragadj kocsi, gyorsan, hamar!~És tûnj
3382 1| Szívemben száz csókot ringatok.~Kocsi-zörgést hallasz nem soká,~Meg ne
3383 3| Honvéd biz, ez,» - mond a kocsis.~A komornyik, ki járt a
3384 2| quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek~Ez az irásmódja az új régieknek.~
3385 1| mint egy tündér álom;~Kékes ködben elzavart falucskák,~S dûlt
3386 1| szállhatnék oly szabadon!~Köddel borul reám az este~És majd
3387 2| sohajtok utánad,~S rám borúl ködével csendes, méla bánat.~Rohannak
3388 2| évek,~Egymásba folyva, mint ködfátyolképek,~Ébred kihalt vágy, vesztett
3389 3| között, a parton épen,~Kékes ködöddel, Gernyeszeg,~Jó tetted,
3390 3| magát.~Így volt ma is, a ködös este~Oly méla-bússá hangoló,~
3391 3| az õ multja vár,~A régi kölcsön visszajár.»~Egykor, kalandos
3392 3| mégis fájva fáj~E néma kölcsönös viszály.~A várkastélyban
3393 1| eszme még utat talál.~A költészet, bár törve égi szárnya,~
3394 1| mert hálátlan nemzete~S nem költhet annyit, mennyit kellene,~
3395 2| termettél,~Még egy kis dalt sem költöttél:~Költs, s mi is termünk
3396 3| kormány Bécsbe’,~Ismét honába költözött.~Az ifju conservativ pártnak~
3397 3| ROMHÁNYI KÖLTŐI BESZÉLY.~- TÖREDÉK - ~
3398 1| édes hang, oh gyönyör nagy költője,~Ne bájold el borongó lelkemet!~
3399 1| MAGYAR KÖLTŐK.~Szegény, szegény magyar
3400 2| halljak nyegle mûvészt,~Hazug költõt, szónokot!~Õrizzen meg ez
3401 2| kis dalt sem költöttél:~Költs, s mi is termünk talán.»»~
3402 2| nem lehet!»~«Ne sirass, ne költsd fel alvó gyermekimet,~Ringassa
3403 3| mint régen,~Veszéllyel jár, költségben áll,~S nem ritka ló- s emberhalál.~
3404 3| senki hasznát nem veszi;~Ön költségén guerillát szervez,~S magát
3405 3| Isten! mily idõket értünk!~Könny- s vérbe fúlt hit és remény.~
3406 1| ifjuságát~Egy hõ sohajban s könnyben érezik.~Szelíd holdfény
3407 3| meghalt? Béke porára!~Egy könnycseppet megérdemel,~Bár megtört
3408 1| és madárdal?~ A harmat könnyé lett,~ A dal hattyuének,~
3409 3| mindent s oly nyílt a tér,~De könnyebb államférfi lenni,~Mint szép
3410 3| néha gondoljon rám,~Most könnyebbülve távozom.»~S oda hajlik kezét
3411 1| És sírd el legszentebb könnyedet!~Emberi kény embert eltiporhat,~
3412 1| óra:~Támadjatok föl régi könnyeim,~Egy percre még, emlékül,
3413 3| omolni,~S elsirni titkos könnyeit,~Zokogva együtt panaszolni~
3414 1| Mondjátok meg!»~A bús atyafiak könnyekkel felelnek.~Kiáltás hangzik
3415 3| vissza rád ne szálljon átkúl,~Könnyelmû ifju, meg ne bánd!~Ilonka,
3416 3| arcával visszainti,~Midõn könnyelmûn menni kész,~S amint hálás
3417 3| német,~Fransztól tanult könnyelműséget,~A magyartól sok honfiszót,~
3418 2| Porladozzál egyedûl!...~Könnyemet bár rég elsirtam,~Mégis
3419 1| Világosnál, Világosnál~Huszárok könnyeznek,~Sirva sirnak veszedelmén~
3420 1| jövendõt sírba zár.~Vajha még könnyezni tudnék,~Megsiratva tégedet,~
3421 2| Gazdag kincstárához mérve?»~Könnyezve mond a nefelejcs:~«Büszke
3422 2| LEÁNYOMHOZ.~Oh ne könnyezz, kedves lyányom,~Édes anyád
3423 3| bételik.~Gyászolsz-e szivbõl, könnyhullással~Ha meghalok, majd engemet?~
3424 1| kardotoknak,~ Szemeink a könnytõl~ Nem mosolyoghatnak~
3425 1| Rakva azért minden ága.~Könnyû-vígan, tarka-barkán~Pillangók
3426 2| akarnál,~Tûzzel-vassal, köny- és vérrel teli,~- A cél
3427 1| fiáért könyörög az anya.~Én könyörgök, nézz rám, én, aki gyûlöllek;~
3428 1| elcsuklott szava -~Elitélt fiáért könyörög az anya.~Én könyörgök, nézz
3429 2| arra töredelmes könnyem;~Könyörögjön gyakran, Istent buzgón kérje,~
3430 1| Csak olykor hullott egy-két könyü rá,~Oh titkos érzés, hõ
3431 2| álarcot,~Tettetõ mosolyt, könyüt;~Önzõ szivet, hiú elmét,~
3432 3| egy fõt és nem egy pohárt.~Könyv, naptár lopja neved ékét,~
3433 1| olvasgattam egy nagy képes könyvben.~Ez a szellõ, mely arcomra
3434 2| régieknek.~Szedj ki régi könyvbõl mindent, mi kissé nyers,~
3435 3| kér.~De más van irva sors könyvében,~Az erdõbõl nyilásra lel;~
3436 2| hit~Rezegte át szivét és könyveit,~Rajzolta az embert s az
3437 3| Elzárkozik szívben, szobában~S könyvek közé temetkezik,~Gondolkozik,
3438 3| hisz tudjátok jól,~Szóból, könyvekbõl, hirlapokból.~Még most is
3439 2| lyányodnak?» «Imádságos könyvem’,~Nem rég hullott arra töredelmes
3440 3| bocsánat!~Itt megszakítom könyvemet.~Mert kifáradtam én is immár.~
3441 1| az öreg nap:~Egy vándor köpenyét melyik~Lophatná le hamarabb.~
3442 3| büszke gondja~A csendes házi körbe halt:~Hiú vágyaknak nem
3443 1| vidéket,~Éj és ábránd szeliden környékez.~És szívünk, mint a madárka
3444 1| dicsõ szemedben ég.~Hadd környezzen e néma éj,~Ez édes álom,
3445 2| szív nem örvend:~Úgy vesz környûl pusztaság, csend.~Nem hallok
3446 1| bor,~És sohajtunk, mint körültünk~A süvöltõ õszi szél;~Jól
3447 3| honfiszívnek, dúlva,~Bennünk, körülünk mennyi rom,~Oh mennyi minden
3448 2| kandallót mind kevesebben~Ültük körűl évek során.~Minden tiz év
3449 2| ellenmondást,~Nagy hûhóval körûled látni folyvást~Uj-uj csapatban
3450 2| nőm és gyermekim.~Bennünk, körűlünk mily kedv éledt.~Öröm dagasztá
3451 2| Kapualjból egy ifju úr köszön:~«Ej beh szép vagy, édes
3452 3| eleget,~S nincs benne semmi köszönet.~Mindent, amit külföldön
3453 3| Gyõzõn, legyõzve egyaránt:~Köszönjük Kossuth lángszavának,~És
3454 1| természet, művészet annyi bája~Köszönt és kínál minden lépteden,~
3455 2| kézben telt pohár van!~Fel is köszöntöm tél apót,~Hogy újra visszatére:~
3456 2| Királlyal sem cserélek;~Királyt köti a törvény,~Törvény magam
3457 2| mily nagy eszme~Bölcsek köve fölfedezve:~Boldog lesz
3458 3| országgyülésen~Már mint követ föllépni vágy;~Két-három
3459 3| egy riadó.~Külföldre hát követnek indul,~De majdhogy elfogják
3460 2| sebbe’ vérzett,~Zord tél követte a rövid tavaszt.~Hû gyermekként
3461 1| jobbra-balra, mint a vad lovak,~És közbe-közbe szitkok hangzanak,~Mi tenta
3462 2| Sõt vannak is, ím, egyet közbevetve~Elmondok itt, most sírva,
3463 1| kissé nagyobbra gondja~S közcélra egy pár száz forintot ad,~(
3464 3| Világból elvonult magányba;~Közdolgokról ritkán beszél,~Csak nejének
3465 1| közt az élet!~Föld fiához közelebb az Isten,~S messze mindaz,
3466 2| menni kell!~De a kandalló közelébe’,~Jól nyugszom itt, mért
3467 1| homálya,~Sziklabércek, felhõk közelében!~Üdvözöllek, mint anyát
3468 1| hozzád,~Az én helyem csak közeledbe’ van.~Ne szóljatok meg,
3469 2| tudunk.~IV.~Nehéz a magyar közélet,~Minden másnál nehezebb;~
3470 2| Már kevés idõm van,~Érzem, közelget síri éjjelem;~De emléked,
3471 2| aszályod, nincsen vészed,~Bölcs közép az osztályrészed;~Sátrad
3472 1| szegénységtől távol,~Arany középszer, benned hisz, remél!~A bércoromra
3473 3| kitünteti,~Szalonban és közhelyt, mint eddig~S olykor valóban
3474 3| idején,~Hogy legfeljebb jó közlegény.~S ez egy mégis vigasz szivének,~
3475 2| megkésett s átcsap egy szük közön,~Kapualjból egy ifju úr
3476 2| mennyei fényt!~Vezess ki sötét közönyöm vadonából,~S add vissza
3477 3| között kihalt az átok,~S közös, mely összefûz, a lánc,~
3478 3| házához udvarlók járnak,~S közöttük legkivált egyet~Kedvel,
3479 3| sokszor szemben állott~A közpályán, csatára szállott,~S akit,
3480 1| egyetlen erkölcs az eszély;~A közügyektől vonúlj a magányba,~Történjék
3481 3| teljesítse honfi tisztét,~A közügynek utána lát,~Felejti minta-gazdaságát,~
3482 3| boldogabb napod!~Oh akkor a közveszteségben,~Véreztünk egy szív mély
3483 3| nagy-bölcsen új jelszót koholt:~Magyarhon nem lesz, jó,
3484 1| kihajolva,~Mintha csak egy öreg koldus volna.~Pedig egykor, nem
3485 2| Nagy csõdülést látsz nagy komédiára,~Szint’ ennek is csak pénz
3486 1| tûnik föl, mint valamely kométa,~Kiáltja folyvást: õ az
3487 1| pitvarban~S úgy örvend, hogy a komondor~Farkat csóvál, reá mormol.~
3488 1| A lõpor meg elfogyott.~Komoran ûl a vén gazda,~Nincs már
3489 3| ez,» - mond a kocsis.~A komornyik, ki járt a világba’,~Nem
3490 1| véle jött.~Mi bántja ész’kon a virágot,~Mely déli tájt
3491 2| Lesvén mohón egy-egy darabka koncot,~Füledbe súgnak s távolról
3492 3| amott a parkban ûlve~Egy kõpadon, hársfák alatt,~Elnézi mélyen
3493 1| itt velem!~Fent viraszt a kopasz hegytető,~Kis falucska alszik
3494 2| KANDALLÓMNÁL.~Õszi esõ kopogása~Zörget kinn a födelen,~Benn
3495 1| az örök álom:~Ne tegyetek koporsóba,~A mezõre vigyetek!~Kísérjen
3496 1| szép és szerencsétlen,~Koporsóban mosolygó halott,~S én szeretlek
3497 3| és imádság enyhitették,~Koporsóján megesküdött:~Egy gondja
3498 3| másnak,~Hogy féltse az. Kopott fogás,~De szeretõk közt
3499 2| ütsz, tivornyázol sokat,~Koppasztod a meg nem lõtt madarat,~
3500 3| serge elfogyott már,~S midõn koppasztva megjelen,~Kacagva nézi Debrecen.~
3501 3| életem ugy is mi más,~Mint kora õszi hervadás!~Ezt én mondom,
3502 3| szavát,~Mint ártatlan leány korában;~De im most elhagyott, szegény,~
3503 2| elvesztjük, hiába sírunk,~Korább’ vagy késõbb’, amit bírunk,~
|