1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
3504 1| Csillagnak mondanálak,~Mely est koránya lett,~Virasztva édes álom~
3505 2| DALAIMRÓL.~Az ifjúság legszebb korát~Mély honfibúban éltem át;~
3506 1| eltörik sem vall nagy kárt.~Korbácsa is van e mellett,~Kenderből
3507 1| nem gyermek.~A hegedû a korcsmából~Ki-kiszól, de az is gyászol,~
3508 2| örvend: kicsi nagy!~Ki-kihajt korhadt fakéreg,~Vidul a legkisebb
3509 3| immár semmi,~Egy jött-ment a korlátlan úr,~Csak puszta szóval nincs
3510 3| között,~Ki, megbukván a kormány Bécsbe’,~Ismét honába költözött.~
3511 3| atyám,~A nagynénék gyûlölt kormánya~Mindaz, mi várhat még reám.~
3512 3| Avagy épen főrend vala?~Tán kormánybiztos, hirlapíró,~Vagy csak egyszerü
3513 3| nem nemes,~Illik valóban kormánypadra~És bizalomra érdemes.~Immár
3514 1| Azonban eljõ majd az én korom,~Hiszem, remélem, érzem,
3515 3| vaksi hold.~Az est, az éj korom-sötéte~Mintegy elbúni, szökni int;~
3516 3| megsegíté a jó árok~És a korom-sötétü éj.~Futott, futott, bár
3517 3| hígy!~Fajult világ, - az én koromba’~Gavallér nem tett volna
3518 2| is lassan elhal,~Száraz kórón s levelen.~Nyári hõ és enyhe
3519 2| vagy te rája,~Minél dúsabb koronád!~De ha nézek is rád búsan,~
3520 2| mégis folyton seb marad,~Koronként újra meg-megfájdúl,~Mig
3521 3| szerfelett.~Telegdi gróf ez, korra nézve~Harminc és negyven
3522 2| S több ilyen, most divó kórság.~1893~~
3523 3| már;~Szegény magyarra uj korszak vár,~Olyan, minõ még nem
3524 3| Megújult alkotmánya kész;~Uj korszakot kezd végülése,~A mult kétes
3525 2| Tetszésed’ meg nem nyerhetik;~Kortescsiny, zaj és léha tervek,~Ez
3526 3| egy választáskor nyalkán~Kortesvezérnek öltözött,~Bársonyszűrben,
3527 1| sok, hol minden elveszett.~Korunk talán hasonló a tiédhez.~
3528 3| hegyke gúnnyal nem leckézem~Korunkat, ellágyult e szív;~A multat
3529 2| Asszonyának bevásárló,~Nagy kosár a karján.~Jobbra, balra,
3530 2| Szerették egymást igazán,~De kõszívü a lyány atyja,~Szegény leányt
3531 1| Hogy feledjem? Nem lehet.~E koszorú ott kezedben~Reményeim sírján
3532 1| smaragd halmok, völgyek~Koszorúja, mint egy tündér álom;~Kékes
3533 2| csak ellát,~Nyújtja gazdag koszorúját.~Mennyi összhang a sok színben,~
3534 3| sejt kedélye,~Romhányit koszoruzza véle,~Egész egy férfi ideál,~
3535 1| Niobévá,~Kinek kínja csak kővé vál’,~Egy sírkő - jaj, mennyi
3536 1| Õseinknek szent sírhalmát~Kozákok tiporják.~Hall és lát és
3537 1| nincs, ád az Isten,~Ott a kréta, rajzol egy párt,~Ha eltörik
3538 2| hozzám a Dunába,~Fényes kristály palotába,~Liliomos, lágy
3539 1| képtelen, gáncsol, dohog:~A kritika haszontalan dolog.~ Oh
3540 1| Fel-felkiált sok költõ és mûvész:~A kritikához nem kell semmi ész,~Rossz
3541 1| hazát,~Irtam többek közt kritikát,~Sohasem űltem veszteg;~
3542 1| KÖLTŐ ÉS KRITIKUS.~Fel-felkiált sok költõ
3543 1| annyi, hogy hamar belátja,~A kritikusnak költõ nem barátja,~Csak
3544 3| Ilonhoz, százszor tépi el;~Kudarcát nem tudná elbírni,~Pedig
3545 2| áldoz érte hûn,~És szó ne’kül megadja egyszerûn,~Mit kérsz
3546 3| rendel,~Tüstént fogat s küld orvosért;~Oszlóban volt
3547 2| kedves fecském?~De mi haszna,~Küldeném hijába,~Nem találnád~Meg
3548 3| megsokalja~S külföldi útra küldi őt.~A nagy szigor csak jót
3549 1| hold sugára~Szelid álmot küldne rája~S amint lágy szellő
3550 2| Drága gyűrüt adok én.»~«Amit küldöz kedvesem,~A virág drágább
3551 3| Viraszt a béke s rend felett.~Küldõi megválaszták ismét,~Elfoglaló
3552 1| nem látod!~De födjön bár külföld hantja,~Távol sír,~Lelkem
3553 2| bohót vagy épen cselszövõt?~Külön, vagy együtt is vehetni
3554 3| igy hevûlt.~Sõt olvasóm különb te se vagy,~Hû honfiságod
3555 1| nevével pecsétli.~ E zaj különben még nem nagy kereszt,~Inkább
3556 1| immár!~Nem rohamra harsog a kürt,~Nem a gyõzelem vár.~Tépd
3557 1| Meg-megharsan távolból egy kürtszó,~És reá száz visszhangok
3558 1| örömtûz szikrázott.~Ez a küszöb! itten ölelt által~Édes
3559 2| a messze vég!~Fut-fárad, küzd-ví a világ,~Sok földi kincset
3560 2| év! Emlékök még erős,~Ott küzde tollal, mint csatán a hős,~
3561 3| mult s jövõje kincseit,~Hõs küzdelemnek nyerje bérét,~Ha gyáván
3562 3| A fõvárosban szerepel,~Küzdelme, vágya hangyabolynak~Vetekszik
3563 3| együtt panaszolni~Éltök nehéz küzdelmeit,~S vigasztalni: ha mindent
3564 2| éltek bennem:~Eszményem, küzdelmem még mindíg a régi,~Példátok
3565 2| int, vezet,~Megszenteli küzdelmimet~Pályám nemtõje, dicsõségem,~
3566 2| nekünk~Az államférfi bölcs küzdelminél;~A szónoklat oly könnyen
3567 2| Rázzuk, még mikor nem érett,~Küzdelmünk gyümölcseit,~S nemzetibbel -
3568 2| kezdhetsz...~Mily örömmel küzdenék~Még egyszer! De lelkem szárnya~
3569 2| kell~Megélnünk,~Józan fõvel küzdenünk és~Remélnünk.~Beh nehéz
3570 2| reményt, mely sikert vár,~Küzdést, melynek kincs az oltár,~
3571 2| Jutalmát nem kérte,~S nem küzdhetve többé,~Vérpadon halt érte.~
3572 2| de oda áldozám...~Hadd küzdjek síromig, éretted, oh hazám!~
3573 1| vesszünk, ha veszni kell,~De küzdjünk, míg csak egy magyar lesz~
3574 2| Láttalak láncod lerázva,~Küzdni, gyõzni oly dicsõn;~Láttalak
3575 2| reményünk sírba hullt~Az élet küzdõ mezején!~Hadd folyjon szó,
3576 2| itt hagylak!~Sors ellen küzdök hiába,~Mennem kell világ
3577 3| férfi, honfi volt.~Végig küzdötte a csatákat,~A szerelem nem
3578 3| Csaták és ostromok között.~Küzdöttem oldalánál, arca~A harci
3579 2| Hiven szerettük a hazát,~Küzdöttünk érte emberûl;~Virrasztottunk
3580 1| Fiaim a székely szabadságért küzdtek,~Vitéz fiaimnak, bocsáss,
3581 2| nyujtott,~Híven neked áldozám.~Küzdtem érted szívvel, ésszel,~Bár
3582 3| had vezére,~Lépett hazája küzdterére,~S kitünt im a vész idején,~
3583 2| ott a fejdelemnek.~És mint kufár az útcán szerteszét,~Hogy’
3584 3| nem bir e vidéken.»~Mond a kulcsár nagy-fontosan.~«Csak mustárlisztet
3585 3| forróságot ki nem állja!»~A kulcsárné ezt kiabálja,~S mellette
3586 1| szívet láncra vet?~Szállj kunyhóba és szállj palotába~És ápold
3587 1| enyhet és gyönyört lehel~A kunyhóban altatsz könnyet, sohajt,~
3588 3| egy szív mély sebében~S a kunyhót és a palotát~Egy fájdalom
3589 1| tündérlátomány,~Szekrényünkben kutat, lop a zsivány.~Tréfás vagy
3590 2| nuance-ot nüánsznak,~A quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek~Ez
3591 1| nincs, no de se baj,~Hoz a labanc eleget.~Nyugtalan a székely
3592 1| ismét a kezét,~Azután meg a lábát,~S úgy ád egy-egy pogácsát.~
3593 1| Indulok mint gazdátlan ladik,~Isten tudja, csillagok
3594 3| javára, azt hiszik.~Kossuth Lajost el-eldicsérik~És félistenné
3595 2| völgyben, a Bükk tövén,~Egy kis lakban tanyázom én;~Mohos sziklák,
3596 2| sziklák, erdõk védik,~Bár lakhatnám itt mindétig!~Csendes hely,
3597 2| nagy vigalom,~Kezdõdik a lakodalom,~De menyasszonyt senki se’
3598 1| SZÜRETI LAKOMÁN.~Hegyen a köd fehér-kéken~
3599 3| hallani~S mint egykor, vígan lakomázni,~De kedvök nem a hajdani.~
3600 1| Búcsuhangod kísér el~Kis lakomba~És álomba,~Ringat édes csengéssel.~
3601 2| sürr-forr’ benn’ a néptömeg!~Ki lakta, látta egykoron,~Immár alig
3602 2| Egy búvá olvadt lelkemen.~Laktam a Spree s a Szajna partján,~
3603 2| félvállról veszed.~Nagy lakzit ütsz, tivornyázol sokat,~
3604 2| átszenvedtem bánatod.~Láttalak láncod lerázva,~Küzdni, gyõzni
3605 1| eltiporhat,~De ki az, ki szívet láncra vet?~Szállj kunyhóba és
3606 2| Hizelgõd lármás ajka vall;~Rég lángbeszéd csalt a hinárba,~Most a
3607 2| Rég elhagytak a remények,~Lángból hamv, mi megmaradt;~S mint
3608 3| szelleme.~Mily szép fiú, minő lángelme,~Hirdette az egész megye;~
3609 1| tűrhetni meg!~Dicsőségét lángelmék harsogtatják,~Nincs többé
3610 3| nemzet sorsába~És olthatatlan lánggal ég,~Dicsfény, erõ és hõsiség.~
3611 2| Itt a bor, kocints velem!~Lánghevétõl fölmelegszel,~Ez hozzád
3612 2| oltár düljön össze,~De szent lángját megõrizze~Szeretet és szerelem.~
3613 2| ott lebegnek,~És ragyogva,~Lánglobogva~Őrzik kapuját a mennynek.~
3614 1| Napjaidból szenvedély!~Régi lángod’, ifju lelked’,~Mint azt
3615 2| majdan megitéli -~Érted híven lángola.~Ne játszodjunk e nagy szóval,~
3616 2| nyelvét: mennyi ész,~S mily lángoló, majd őrjöngésbe vész!~Mily
3617 1| súgd meg, hogy szeretem~Lángolón és híven,~Kérd, szeressen,
3618 1| hitem, első szerelmem~Vágyai lángoltanak.~Még egy órát, még egy percet~
3619 2| majd fehér-kéken~Amint lángot ereget.~Szikraként, amely
3620 3| egyaránt:~Köszönjük Kossuth lángszavának,~És Görgei erõs kardjának.~
3621 2| lelkem szárnya~Tépve, törve - lankadok,~A romok közt multak árnya,~
3622 1| elnémúltatok.~Széttört a lant, eltört a kard,~Mély sebben
3623 1| tõlünk~ Bosszuálló villám.~Lanyha szellõ, játszi szellõ~Merre
3624 3| megnemesítve fölemel.~A szende lányt fürtös fejével~Rég elfeledte,
3625 1| vidéke,~Délibábos pusztáknak lapálya,~S vonzó, enyhe, édes mosolyával~
3626 2| irónak pályád legfõbb vágya~Lapodnak mentõl több praenumeránsa,~
3627 3| ÉNEK.~Nem egyszer olvasom lapokban~Jobb volt Bach és Schmerling
3628 3| lesz ez a költemény,~S a lapokkal mért versenyezni~A honfi-phrasis
3629 3| ellenzétek,~S mi a mélyben lappangva forrt,~Kitört a vész, fölébredétek,~
3630 2| NAPIREND.~Mennyi szitok, milyen lárma,~Országház-e, avagy csárda~
3631 1| mennybolt.~Elnyugodt a föld lármája~És a menny hármoniája~Megzendül,
3632 2| Néma vádját a halottnak;~Lármáját a sok nyeglének,~És amely,
3633 1| tanitványa.~ Eközt elõáll lármásabb csoport,~Tücsköt-bogárt
3634 1| Hát a vándor mit csinál?~Lassabban megy, meg is izzad,~A meleget
3635 2| ujra s mindenütt.~Hadd ne lássak tapsoló kézt,~Hadd ne halljak
3636 2| szelíden õket édes álom,~Ne lássák, ne nézzék nyomorú halálom’.~
3637 2| férfit, léha lyányt!~Hadd ne lássam a sok arcot,~Régi bünt és
3638 1| még vagy sem!~S hogy ne lásson, úgy akarta Isten.~Jó emberek,
3639 1| az mégis, mi megszólal,~Lassu-mélyen, fájdalommal?~Nem beszél
3640 1| kedély;~Alkoss elõbb, hadd lássuk, úgy beszélj,~Ki másra képtelen,
3641 3| talán.~Bocsáss meg, ha nem láthatnálak,~S ez volna végsõ éjtszakám.»~«
3642 2| kertje e tündér sziget!~Nem láthatom, de hallom benn a zajt,~
3643 2| ember.~De azért ne hódolj latinnak vagy fránsznak,~Írd csak
3644 2| Hajh, Isten veled!~Vaj’ látlak-é még?... Már kevés idõm van,~
3645 2| leánykád,~Oh Istenem! ha látnád~S ölelnéd kis fiad’.~Oh
3646 1| sírhatnék szemem?~Ha ott látnátok, ahova úgy vágyom,~Tudom,
3647 3| Ilonka, hajh, mért kelle látnod~És megszeretned oly nagyon,~
3648 1| a hû, a szeretett lyány~Látogasson, jöjjön hozzám,~Csak szelid
3649 2| ÉJI LÁTOGATÁS.~Három árva sír magában,~
3650 3| ostoba!»~Matildot, hogy nem látogatta~Romhányi félhónapja már,~
3651 2| Ad notam: Poétai recept.~Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,~
3652 2| az ibolya:~Kék szemedet látom-e még vagy soha?~Ha nem látom,
3653 1| kedvesem, édesem!»»~«Nem látsz-e egy csillagot~Hullani ott
3654 2| szép hölgyecském.»»~«Mit láttál ott?» ««Ifju legényt,~Búbánatba
3655 2| találkozunk?~Sok éve, hogy nem láttatok,~Én is, ti is megvénülénk;~
3656 2| énekelnek...~ Fáraszt e látvány, megszakad dalom -~Szivembe
3657 3| De rá nem ismer, oly nagy láza,~S ismét behunyja a szemét...~
3658 3| szeret,~S becsvágyó lelke lázálmábul~Ily szenvedélyre ébredett.~
3659 3| s fáradság után~A hivság lázas gondja széled,~Nyugtat,
3660 3| Majd egykor vége lesz e láznak~Megismerik, hogy ki valál.~
3661 3| vész.~Ilonka Csáth báró leánya,~Elveszté anyját már korán,~
3662 2| LEÁNYFALVÁN.~Sokat hányódtam, kényszeredtem...~
3663 2| EGY FIATAL LEÁNYHOZ.~Homlokod miért borúlt be,~
3664 2| csend,~Csak egy kedves kis leányka~Mosolyog és örvend.~Mosolyog
3665 2| után halad;~Még szebbé lõn leánykád,~Oh Istenem! ha látnád~S
3666 3| volt,~Elcsábitott egy pár leánykát~S a szabadságról szónokolt;~
3667 2| boldogan.~Dicsérted kis leányod’,~Mily szép, szemérmetes;~
3668 2| LEÁNYOMHOZ.~Oh ne könnyezz, kedves
3669 1| EGY FIATAL LEÁNYRA.~Piros arcod fris rózsáin~
3670 1| emberekben,~És fölötte ott lebegne~Új teremtő hatalom;~Más
3671 2| tündérvárnak~Változva át, ott lebegnek,~És ragyogva,~Lánglobogva~
3672 2| árny vagy immár, aki ott lebegsz még,~Évek során majd eltünõ
3673 1| Erdély,~Édes szülõföldem!~S leborulok sirva,~Mint a vándor gyermek,~
3674 3| eszét.~De hegyke gúnnyal nem leckézem~Korunkat, ellágyult e szív;~
3675 3| Búsan csörgõ lombok között.~Ledûl aléltan, holtra válva,~Takarj
3676 3| kétségb’esetten,~Cselédet hiv, lefekteti,~Virasztja, gyógyszert nyujt
3677 2| messze vagy, de lelkem álmi~Lefesti kínos nyoszolyád,~Úgy fekszel
3678 3| Az összecsõdülõ cselédek;~Legbölcsebb köztök a szakács~«Olyan
3679 3| Megenyhül az álom karán,~S legboldogabb jövõt álmodja:~Romhányi
3680 2| tulajdon volna bennünk:~A legdicsőbb nemzetnek kéne lennünk!...~
3681 1| Hajnalfény volna éjjelem;~Legédesb álom a világon,~Midõn viraszt
3682 1| várrom.~Bérc-oldalban nyájak legelésznek,~Csermelyek kigyódznak a
3683 3| Itt ülteté az atyja lóra~Legelsõbben, oh boldog óra!~Mi únott
3684 1| elmenõben~Ott láttam meg legelsõben.~Áldjon meg az Isten,~Rózsatõ
3685 2| Mit láttál ott?» ««Ifju legényt,~Búbánatba esve, szegényt.~
3686 1| Fájdalom von engemet te hozzád,~Legerõsebb a láncok között;~Hadd csókoljam
3687 3| Megrázza harsány hangj’ a léget~És arca felpirulva ég.~Kevés
3688 3| kitünt im a vész idején,~Hogy legfeljebb jó közlegény.~S ez egy mégis
3689 3| hõsünkhöz vonja,~Mert õ a leghevesb bolondja,~De eltitkolja
3690 2| asszony.~III.~Tükör a nõnek leghivebb barátja,~Nem hízeleg, s
3691 3| s mellette sok még,~Ami leginkább szivén fekvék,~Elmondja
3692 2| Oh drága nõm, a földön~Ki legjobb nõ valál,~Nem agg korban,
3693 3| fénynek enyhe napja,~Te vagy legkedvesb évszakom!~Szivem, a méla
3694 2| önérdek,~És gyávaság, mit legkevésbbé értek!~(Ugyan ki is érthetné
3695 3| udvarlók járnak,~S közöttük legkivált egyet~Kedvel, kitüntet szerfelett.~
3696 1| inkább a villám,~A szél a legmagasb fát dönti meg,~De minden
3697 1| bájaid.~És e hangverseny legmennyeibb hangját~Mint od’adnám, ha
3698 3| nem rontja hiu érdek,~A legnemesb sziv az övé.~Szerencsétlent
3699 3| meghatottan,~Romhányi csöndesül legottan~S mig szeme a nõn tévedez,~
3700 2| II.~Tükröd mindig híven legszebbet mutasson.~Aki szép is, jó
3701 1| siralom sohajja,~És sírd el legszentebb könnyedet!~Emberi kény embert
3702 1| egyért, ittunk másért,~De legtöbbet a hazáért,~H’jába folyt
3703 1| Midõn talló, száraz ág,~Mit legtöbbször hátra hagynak,~Szerelem
3704 1| sokat - -~Hazánkban ez a legujabb divat.~ Oh hányszor hallom
3705 1| Egyedül, egyedûl vagyok,~Kivel legyek boldog már?~Szívem vén új
3706 2| és fa lombján hûs szellõ legyint át,~Ébresztgeti a lepkét
3707 1| lépteden,~S ha éjjel üt a légyott várt órája,~Mi édesen suttog
3708 2| párt harcolt~S amelyik a legyõzött volt,~Dúlt-fúlt, meg nem
3709 3| megszakad.~De amidõn végkép legyõzték~A tiprott és hõs nemzetet,~
3710 1| villám gyúl fel;~Hol bokor, lehajló erdõ,~Mintegy zöld Isis-fátyolt
3711 1| boldog!~Alig tudja, hogy lehajol, szakaszt~Két virágot, kettőben
3712 2| Hervadozó betegem’!~Fény lehe, illata gyógyítsd,~Oh add
3713 3| Mégis mi fényt, mosolyt leheli,~Õ tudja csak, e báj mi
3714 1| ragyog,~A völgy oly illatot lehellõ,~Szívünk oly hõ vágyban
3715 1| Felsuttognak, lágy morajt lehelnek;~Meg-megharsan távolból
3716 2| Ki nem fáradva, amíg csak lehelt.~Bort adjatok, bort, Celna
3717 1| lelked’,~Mint azt egykor rám lehelted,~Mondván: szeress, szenvedj,
3718 2| mással táncoltam;~Hogy boldog lehessen,~Ne féltsen, szeressen!»~
3719 1| tudunk,~Remélnünk többé lehetetlen.~Éreztem én is egykor ezt,~
3720 2| semmi bajt,~Mindent remél, lehetlent vár, ohajt;~Hány léha szív,
3721 2| megbocsáss, hát néked is lehetnek,~Sõt vannak is, ím, egyet
3722 1| öröm búnál;~Báthori hõs lehetsz, de atya nem voltál!~Szegény
3723 3| õt.~«Eddig csak betegünk lehettél,~Vendégünk léssz már ezután;~
3724 2| Mindegyre azt hajtá:~Boldog nem lehettem,~Csalfa lyányt szerettem.»»~«
3725 3| és otthon vala.~Bécsbõl lehozták s eltemették~Az öreg grófot
3726 3| De kocka fordult, lánc lehullva,~S miért te véred áldozód,~
3727 1| szellemét.~Azóta minden, mit leír, kimond,~Bár lenne az még
3728 3| országgyüléshez~Nem egy dörgõ leiratot,~S most nem tud egy levélkét
3729 2| Hallom beszédit, amint föl- s lejárnak,~Ujabb meg újabb vidám társaságnak;~
3730 3| fáradt kortes~Mint dandy lejt Páris felé.~És szívében
3731 2| Mi szép volt és mi bájjal lejtett,~De értem fényt és zajt
3732 2| csavarodunk,~Vége felé fordul lejtõjén a pálya,~Alig voltunk ifjak,
3733 2| lebben~Körûlem, táncot táncra lejtve,~Az élet gondját nem is
3734 2| érzé már a diadalgyönyört~Lélekbe’ testbe’ végkép összetört.~
3735 2| is tesszük~Egész szívvel, lélekkel.~Adja Isten!... Ide azt
3736 1| el a jó szivü gazda?~Nem lelhette honját a hazában,~Messze
3737 3| Nyugalmát hol keresse, lelje?~Azt nem nyujt az ily szerelem;~
3738 3| Sok névre egy szót hogyan leljek?~Csak azt tudhatnám mondani:~
3739 1| nem nagy kérelem,~Egész lelkedbõl kiálts föl velem~Szivünk
3740 2| tisztes aggnak,~És emelje lelkedet~Az õszinte tisztelet.~Hadd
3741 1| és szilaj haragnak árnya~Lelkembe’ mindent sötéttel borit,~
3742 3| Természet és szives családkör~Lelkének uj-uj tápot ad.~S midõn
3743 3| is várja készen,~ÉIjenzi lelkes ifjuság~És gyõzi szóval,
3744 1| hazug,~Mig eszmékért csak lelkesedni tud.~Ki oly merész, hogy
3745 3| kétségbe nem merûltél~És lelkesítéd népedet,~Hogy védje, nem
3746 3| szólva nõvezére lett.~Tud lelkesítni, intrigálni,~Ünnepli már
3747 1| Szenvedj, remélj, hígy, lelkesülj te szív!~1859~
3748 1| századoknak élt,~Ki mindig él, míg lelkesültök érte?~Õt a halál csupán
3749 2| Hát hazád? Egész halálig~Lelkesûl a honfi-szív;~Mássá csak
3750 1| Olthatatlan, győzhetetlen~Lelkesűlne ez a nemzet,~És a zsarnok,
3751 2| belesûlnek,~Egy új reményre ismét lelkesûlnek.~A bölcs kevés, de régi
3752 3| elsodort.~De új idõk új lelket szülnek,~A régi pártok egyesülnek,~
3753 2| csalt a hinárba,~Most a lelketlen is becsal.~Eszély s nehéz,
3754 1| melyet fizetni kell,~S ha lelkével adózik egész Róma,~Mért
3755 3| jelent nem a multhoz mérik,~Lelkök képzelt jövõben él,~S ha
3756 2| erre jó anyátok,~A fenkölt lelkü, ritka honleány:~Még egy
3757 2| évad, járóka, szélhámos,~Lelõhely, útvesztõ, ünnepség, pénztáros,~
3758 3| nincs már rózsa, csak tövis,~Lelsz-é vigaszt, csak ennyit is.~
3759 2| Rég ismerem... vajon mi lelte? -~Ily ízetlen, ily ostoba.»~
3760 3| Mint sír fölött a liliom:~Lemondó szenvedés virága,~Mégis
3761 3| De a hazáért vérze el,~Lemosta csalfa szíve szennyét.~De
3762 1| Ibolyácskák nõnek, nyílnak.~Szellõ lendül, fû meghajlik,~Halk sohajjok
3763 3| szenvedt,~Gondolj a: nõszív lenge nád; -~S a multért nem furdalja
3764 3| Matild is tapsol, kendõt lenget,~Romhányi büszkesége enged,~
3765 2| szined oly halovány;~Fa neked lengeti lombját~S fekszel a bús
3766 2| Lombjánál több a virága,~Szellõ lengi, méhe járja,~S dalos madár
3767 2| Takarjon virágos halom,~Lengjen körûl lágy fuvalom!~1881~~
3768 2| legdicsőbb nemzetnek kéne lennünk!...~Avagy, ha tetszik, ám
3769 1| kérdezze, jobb volna már oda lent.»»~«Ej hiszen most minden
3770 1| Megállok egy vén tölgyfánál,~Lenyuló ágai~Vissza-visszavonnak,~
3771 2| megsajnálom.~Mély bánat lep meg olykoron,~Bolyongok
3772 1| Kiáltás hangzik fel a vérpad lépcsején:~«Temess anyám mellé s élj
3773 3| békülés.~Romhányi ott a lépcsõ alján~Megvárja bájos özvegyét,~
3774 3| Multjának boldog perceit,~A lépcsõn néha hallni véli~Az ifju
3775 2| végsugárinál!~Megismerém a lépcsõt csarnokával,~A kis szobát,
3776 3| Bársonyszűrben, diszparipáján~Lépdelt a hős csapat között:~Sugárzott
3777 1| hegyen visz fel,~Lassan lépek, fáradnom kell;~Megfordulok
3778 1| Ruhád sötét, de bûbájos lepel,~Nyugalmat, enyhet és gyönyört
3779 2| Érett ésszel, józan fõvel,~Lépést tartva az idõvel,~Ha a nép
3780 3| államférfi s had vezére,~Lépett hazája küzdterére,~S kitünt
3781 2| egyszerû kis ház helyén,~Nem léphetek be én oda,~A mult emlékét
3782 1| te csalogányom,~Rózsám, lepkém, napsugárom~Egyben együtt
3783 2| legyint át,~Ébresztgeti a lepkét és pacsirtát.~A sullogó
3784 3| lassanként, jó, ha eltakar~Leplével száraz lomb, avar.~S vaj’
3785 1| fog,~Elindulnak, tovább lépnek,~Elhal a hang szomoran;~
3786 1| Köszönt és kínál minden lépteden,~S ha éjjel üt a légyott
3787 3| hallni véli~Az ifju könnyü lépteit.~Nem õ; - már egy hónapja
3788 1| hazám.~Oh mily reményekkel léptem a világba,~Mennyit nem remélett
3789 2| eljő észrevétlen,~Loppal lépve, csendesen;~Már fehérlik
3790 2| bánatod.~Láttalak láncod lerázva,~Küzdni, gyõzni oly dicsõn;~
3791 3| Szerelme elkésett reményét~A lesben álló hideg ész,~És minden
3792 2| tiz év egy-egy új gyászom,~Lesujt a sors kegyetlenűl,~Előbb
3793 3| lelki vád, a bú, a szégyen~Lesujtják, sirva elalél;~Az esthomály
3794 2| csapatban számos udvaroncot,~Lesvén mohón egy-egy darabka koncot,~
3795 1| hangját.~És a bús lyány leszakasztja,~Rajtok könnye rengedez,~
3796 2| szivemre hat.~Az est lassan leszáll,~S még ott állok merőn;~
3797 3| sirva elalél;~Az esthomály leszálla régen,~Az õszi hold tört
3798 2| ESTÉLY ELŐTT.~Az est leszállt, öltözni kéne,~Estélybe
3799 2| szegénynek,~Többé bora sem lészen.~Ide s tova eltelik majd~
3800 1| majdan újra látlak,~Te nõ leszesz már s fáradt férfi én,~Tán
3801 2| Lesznek-e még jobb napok?~Lesznek bizony, csak kezdjétek~Magatok
3802 2| A fejétõl bûzhödt a hal,~Lesznek-e még jobb napok?~Lesznek
3803 1| gondolat,~Hogy jó kedvem leszögzett szárnyit~Feloldád, itt a
3804 2| vesztek?~Bármit vesztek, dúsak lesztek.~A jótettnek szép emléke,~
3805 1| mennyi érzés, mennyi kéj!~Leszünk-e még ily boldogok?~1861~
3806 2| szüretelni~Nem lehet.~Az ördög leszüretelte~Egészen:~A magyarnak, hejh
3807 2| akik szeretteink voltak,~Lét s nem-lét közt ingó árny
3808 3| nyíltál szende bájban,~És itt letép egy durva kéz,~S tavasznapod
3809 3| látott,~Átûltet, gyorsan létesit,~Teremt egy egész új, világot,~
3810 2| De öntsd ki szíved’, s ha letörléd~A fájdalom kicsordult könnyét:~
3811 1| röpkedsz szárnyaiddal?~Hova lettek kisérõid:~Enyhe harmat és
3812 2| majd egykor gyors napok letüntén~Oly mélabús lesz, aminõ
3813 3| Ilonám?»~S õt nõje mellé leültetve,~Még áradóbb beszélõ kedve,~
3814 1| Az unalom egymáshoz ûz,~Leülünk, hol lobog a tûz,~És beszélünk
3815 1| adok jó áron,~Ha a füled’ levágom.»~Le is vágja a fülét,~Másnap
3816 1| lát ott,~S amit beszív, a levegõ.~Mi az ott a távol ködébe,~
3817 1| Vizomlás a sziklán!~Érzem levegõdet,~Megállok a bércen,~Erdély,
3818 2| megholt.~Meg van írva~Hozzá levelecském,~El is vinnéd~Úgy-e, kedves
3819 2| ENYHÜLET.~Régi leveleket olvasok, rendezek,~Fakúltak
3820 2| tarolja szét~Reményien hulló levelét~Uj honfibú, új fájdalom?~
3821 3| napjinak.~Édes bók, illatos levelkék,~Amott egy hajfürt, itt
3822 3| leiratot,~S most nem tud egy levélkét irni~Ilonhoz, százszor tépi
3823 1| vér, sohajtás~ És átok levének.~ És viharrá nõvén~
3824 3| Gyakran boszús, zordon, levert;~Öröklé atyja uradalmit,~
3825 2| Az elveket mind feljebb licitálja.~Profitja lesz, nyerhet
3826 1| enyhe,~Elbolyongok messze a ligetbe’~És mélázva lelkem elmerül.~
3827 2| vadász csöve hajt,~Reszketve, lihegve, alélva sohajt~ «Oh titka
3828 2| Fényes kristály palotába,~Liliomos, lágy mohágyon~Võlegényem’
3829 1| csókra hervad~Homlokodnak liljoma,~Arcodon a rózsa s jázmin~
3830 1| Törökországban,~Vissza se’ lõ, jobb is neki már ott,~Itt
3831 3| költségben áll,~S nem ritka ló- s emberhalál.~Megválaszták;
3832 1| és elalunni látszik,~Csak lobogj, míg hajnal jõni fog.~Mily
3833 1| gyõzelem vár.~Tépd el, tépd el lobogódat,~Nincs már Magyarország!~
3834 3| gyõzelemre~A háromszínû lobogót,~S eladta volna?... Istenemre,~
3835 3| egyszer sem talált.~Még négy lövés és száz sapperment,~Se ez,
3836 3| megveted.~Elég... Ugy-e a lóhoz értesz?~Mutassak, jõj, egy
3837 1| Mégis, hogy oly boldogtalan lől,~Mi hamvadoz, megéled, ég~
3838 1| holdsugár, mely a hársfák~Nyíló lombjain pihen;~A csalogány lágy
3839 2| Tilos gyönyört szaggat ág lombjairul,~S gondviselõ Isten jó termést
3840 2| Jövõ tavaszoknak gazdag lombjait,~Mikor csemetéim felvirulnak
3841 2| gyönggyel harmatozza;~Fû és fa lombján hûs szellõ legyint át,~Ébresztgeti
3842 2| Kivirít még sok ép ága,~Lombjánál több a virága,~Szellõ lengi,
3843 1| ifjuságot,~Szívnek szerelmet és lombnak virágot:~Oh szép tavasz,
3844 2| virága.~Szõlõ s gyümölcsfa lombnyilásin át,~Csillanni látom az ezüst
3845 3| elmerülve~A hulló halvány lombokat,~Négy napja, hogy felkelt
3846 2| Füttyentgetek, dúdolgatok,~A lombokkal táncolgatok,~Meg-megcsókolva
3847 1| tündérlátomány,~Szekrényünkben kutat, lop a zsivány.~Tréfás vagy éj!~
3848 1| Egy vándor köpenyét melyik~Lophatná le hamarabb.~Jött a szél
3849 3| egy pohárt.~Könyv, naptár lopja neved ékét,~Költõ halálra
3850 1| hallgat, a szív szenved,~A lõpor meg elfogyott.~Komoran ûl
3851 2| Oh de eljő észrevétlen,~Loppal lépve, csendesen;~Már fehérlik
3852 3| gondok és bajok,~Csak néha, lopva irhatok.~~
3853 3| im.~Itt ülteté az atyja lóra~Legelsõbben, oh boldog óra!~
3854 3| sürüjét.~Mi haszna, meg nem lõtte zsandár,~Ha rá még kínosabb
3855 3| fogadja,~Hadd legyen udvarló lovagja~Hugának: ez reszket, pirul,~
3856 3| érezze, mit veszít,~S ha hû lovagját jól megsínli~S megbánja
3857 3| vigaszt, beteget ápol,~Majd lovagol, olykor vadász’,~S mi pihenõ
3858 3| Vadászat, séta és szalon.~Ott lovagolgat oldalánál,~A kandalóhoz
3859 1| GÉZA URFI.~Géza urfi lovagolna,~Azaz hogyha lova volna,~
3860 2| gonddal, bajjal,~Nagy beteg lyánykád felett,~Ott talált az est,
3861 3| Kit ismertem, mint szende lyánykát,~Ki engem’ egykor szeretett,~
3862 2| ringattad karodon~Kicsiny lyányod’, kicsiny fiad’, -~Lásd
3863 2| midőn megvívtad harcod’~Lyányodért; legszebb valál:~Bútól,
3864 1| tengerré árad.~Ifjuságom ma-holnap oda lesz,~De ha Isten csillagomnak
3865 2| Koppasztod a meg nem lõtt madarat,~Iszol nagyot rá, nem tartasz
3866 1| falucskák~Kéklõ hegyek alján,~Madárfütty az erdõn,~Vizomlás a sziklán!~
3867 2| mind betelt.~De kedv, öröm madárként rebben,~S virágként hervad
3868 1| zokogott szegényke.~Mint madárnak, fészkem volt ez a fa,~Oh
3869 2| napsugárral,~Dallanék vidám madárral.~Hiú ábránd!... erdõs kis
3870 2| rám édesen.~Zendűl kinn a madársereg,~Csevegni kezd benn a gyerek;~
3871 1| énekelve~Bús-nótádat, gyászos Mádéfalva!~De ki tudna mindent elbeszélni~
3872 1| én is vele,~S mint az a mag, mely már földben aluszik,~
3873 2| Régi híred éke,~S léssz magadnak folyton kisebb,~Csúfos töredéke.~
3874 2| Mind elhiszed, mit jót magadról~Hizelgõd lármás ajka vall;~
3875 3| meggyógyulok.»~Ilon férjét magához vonja,~S átfogva hévvel
3876 2| köti a törvény,~Törvény magam vagyok én.~Az adót nem fizetem,~
3877 1| Nem mondhatom szegénynek magamat,~Adott a sors annyit, mennyit
3878 2| szeretnék megpihenni,~Egyedûl magamé lenni.~Sebeim, mint itt
3879 3| társaságát,~A séta, kert, szalon magányát,~Ahol nem egyszer azelõtt~
3880 3| házi gondot,~Foglalkozik, magányt kerûl;~Oltár elõtt ha térdre
3881 1| öntudatlan, fátyolt vet magára,~Fekete a fátyol, jól illik
3882 1| ormán pásztortûz lobog,~Most magasan csillagokkal játszik,~Majd
3883 2| Enyhe-szépen~Visszamosolyg a magasban.~Hajnal, alkony egymást
3884 1| tengeren, hol mélység~És magasság ölelkeznek;~A vihar fölvetne
3885 2| réginél régibb,~Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;~Pödörd
3886 3| pletykálnak is azon felül... ~Magyarba oltott németül. stb.~ ~.
3887 3| nagy-bölcsen új jelszót koholt:~Magyarhon nem lesz, jó, ha volt.~Mi
3888 2| mindezt, légy réginél régibb,~Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;~
3889 2| vagy fránsznak,~Írd csak magyarosan nuance-ot nüánsznak,~A quasi-t
3890 3| hajh eldölt már;~Szegény magyarra uj korszak vár,~Olyan, minõ
3891 2| beszédben,~Hamis pathos, rossz magyarság,~S több ilyen, most divó
3892 3| tanult könnyelműséget,~A magyartól sok honfiszót,~Szilaj kedélyt,
3893 3| öreg pecsovics volt,~Ki magyarúl rosszúl tudott,~Élt és pazalt
3894 2| gondjainkat,~Kis játszó magzatinkat~Elnéztük boldogan.~Dicsérted
3895 1| hagyhatok,~Híg agyvelõtök mit maig teremtett,~Nem terme itt
3896 3| Külföldre hát követnek indul,~De majdhogy elfogják szegényt;~E sok
3897 3| honlyányok gyöngéd kegyét,~Nem majmolom Biharmegyét.~Az ország csendes,
3898 1| MÁJUSBAN.~Az Isten ád tavaszt és
3899 3| akadt íre,~(Honny soit qui mal y pense)~Jó atyja gyászos
3900 3| elfogják szegényt;~E sok malheurön úgy felindul,~Hogy eldob
3901 1| határon,~És fészekként könnyû malmok függnek~Zuhatagot síró vén
3902 2| ringatott el~Nem messze a malom zugása ott.~Hányszor bolyongtam
3903 1| minden szellemet;~Imádja Mammont, gondja semmi más,~Mint
3904 3| napján, dicsõn,~A diadalnak mámorában?!~Ott nyúgodnál a harcmezõn,~
3905 2| borából?~Ébredj, ébredj mámorából~Öntudatra, önérzetre:~Ne
3906 2| mindent elhitetnek véled.~És mámorodban ott mosolygva állsz,~Azt
3907 1| mely elrenget,~Még egy mámort, mely feledtet,~Még egy
3908 1| gúnyoljon,~Bárha egyedűl maradnál...~Ki szivét meg nem tagadja,~
3909 1| ringat.~Már én gyermeknek maradok,~Úgy is csak a gyermek boldog,~
3910 2| vagyok, édes anyám!~Hol maradtál? Nem gondolsz rám!»»~Mond
3911 2| Reggelig meghalok!~Könnyezett, marasztott, hajoltam szavára,~S ott
3912 2| virasztottam felette,~És mardosott kegyetlen fájdalom,~Mindent,
3913 2| sebére,~Lelkemen a vére;~Mardosva rám támad.~A kései bánat.»~
3914 2| annyiszor -~Szépséged, bájad egy maréknyi por.~Csak árny vagy immár,
3915 3| mind feljebb hatolt.~De martiusnak nem várt napja~Dicsõségét
3916 2| is tanulhatál,~Népek közt martyr oly sokszor valál;~Arcodhoz
3917 1| szemöldökét,~Meg-megsiratja martyr-életét.~ A másik ott nem ilyen
3918 1| viselte gondomat~E palotáknak márvány büszkesége~Mint nem éri
3919 2| lyány atyja,~Szegény leányt máshoz adja.~«Látlak-e még, vagy
3920 2| élne.~Az egyiket betakarja;~Másikat felfogja karja,~Elringatja,
3921 3| igy szabadul~Egy bajból a másikba hull.~Oh mért nem estél
3922 1| pillangó,~Egyik virág a másikhoz hajlik,~S mint a hõ csók,
3923 1| völgyek fuvalma,~Egyik virág másiknak izen.~Mint eseng, mint vágy
3924 1| avagy Széchenyi lesz.~Egy’ a másiktól már sehogy se’ tér,~Zajong,
3925 3| harci zajban felderûlt,~Mig máskor titkolt lelki harca~Sötét
3926 2| a magyar közélet,~Minden másnál nehezebb;~Hiú remény hamar
3927 3| MÁSODIK ÉNEK.~Oh honvéd, honvéd,
3928 2| valóban egyik sem hiszen,~De mások elhiszik, - s ha belesûlnek,~
3929 1| sirig tart,~Mit érzésünk másokra fest.~1852~
3930 1| lássuk, úgy beszélj,~Ki másra képtelen, gáncsol, dohog:~
3931 2| halálig~Lelkesûl a honfi-szív;~Mássá csak a módja válik,~Maga
3932 3| sok úri vendég~Úgy egyszer másszor összegyûl.~Névnapra most,
3933 3| mért udvarla néked,~Hogy Matildban féltékenységet~Kelthessen
3934 2| átka~Nem érinté még, boldog mátka,~Majd boldog nõ s egy pár
3935 1| felel rá bátyja: «Oh neked mátkád van;~Neked élni kell még,
3936 1| mint szedett szõlõág,~Az én mátkám meghalt: a székely szabadság.»~««
3937 3| virrasztott fölötte,~Halálos ágya mécsinél.~Minden nap látja és csodálja,~
3938 3| Döbbenve áll az ágy elõtt,~A mécsnek halovány világa~Megmutatja
3939 1| villámfénynél~Küzd az ifju csónakán;~Mécsvilágnál, vidám dallal~Vár reá a
3940 3| sokáig, egyedûl,~Elnézi medvesült szemekkel~Amint a nap alább
3941 2| megáldnak, jó fák, titeket,~Meg-megáldják azt is, aki ültetett.~1883~~
3942 2| fáradt, tévedt,~Visszanéz és meg-megáll:~Visszanézek rád, oh élet,~
3943 1| idegen lettem?~Tovább megyek, meg-megállok,~Mindent másképen találok.~
3944 2| lesz~A virányon enyhe zöld,~Meg-megcsendül egy édes nesz,~Fel-felvidul
3945 2| A lombokkal táncolgatok,~Meg-megcsókolva õket.~Nyitó virág is földerít,~
3946 1| Széchenyit száz alakban,~Meg-megcsufolva eszme-, tettbe’, hangban!~
3947 2| seb marad,~Koronként újra meg-megfájdúl,~Mig csak sirunk nyugtot
3948 1| Felsuttognak, lágy morajt lehelnek;~Meg-megharsan távolból egy kürtszó,~És
3949 2| emlék újúl,~Szívem percre meg-megifjúl.~1868~~
3950 1| mint örvény a viz alatt,~Meg-megkapja és sodorja~Lelkemet egy
3951 1| remeg és föl-följajdul,~Meg-megkérdi eszemet:~Hogy’ szeresse,
3952 3| Pártszenvedély és harci zaj,~De meg-megmozdul sirja mélyén~A sok kihalt
3953 1| Midõn viraszt a szerelem.~Meg-megpihennél karjaimban,~Vállamra hajtanád
3954 1| szedünk,~Rezgõ lombok árnyán~Meg-megpihenünk.~Oh ily zöld az erdõ,~Oh
3955 1| összevonva nagy szemöldökét,~Meg-megsiratja martyr-életét.~ A másik
3956 1| mind hiába csüggök élvein,~Meg-megszáll titkon egy borongó álom,~
3957 2| méhe járja,~S dalos madár meg-megszállja.~Vén fa, élted alkonyában,~
3958 2| teli,~- A cél az eszközt meg-megszenteli -~Vagy sértve hívén fenséges
3959 1| szebbek,~A kellem, izlés meg-megtántorít,~De kedvesem, csak téged
3960 3| pihen, nem tudja hol,~És meg-megtér a régi helyre,~Azt vélve,
3961 1| Ez a kis lyány, a hamis,~Meg-megtréfál, kinoz is.~Ej haj, nem bánom,~
3962 1| hányszor, minek kérdni ezt?~Meg-megváltozni sapientis est.~Azonban ennek
3963 2| érte hûn,~És szó ne’kül megadja egyszerûn,~Mit kérsz nevében,
3964 3| ámitsuk mindig magunkat,~Megadtuk árát, már elég,~E léha szellem
3965 1| porba tiprott homlokod~Úgy megaláz, hogy szánlak téged.~Nem
3966 3| Erénye, bája tettetés,~A megalázás kinja éled~Önérzetén s ez
3967 1| OLVASÁSAKOR.~Oh Róma, Róma, megalázott Róma!~Horatius im örömrül
3968 2| oly dicsõn;~Láttalak majd, megalázva,~Meggyalázva rémitõn.~Bosszu
3969 2| kedéllyel, örömbe merülten,~Megálda ezerszer a hű szerelem.~
3970 3| Halálod a hazának élet,~Megáldanak bajtársaid;~Oh nem hiába
3971 1| szived sokkal bűnösebb:~Megáldanám a kínokat,~Gyönyörrel nézném
3972 1| Érezhetném, hogy szerettél,~S megáldhatnám nevedet!~1850~
3973 2| elméd tiszta,~S vidáman megáldhatod~Õszi fényû szép napod’.~
3974 1| utóljára.~«Ne kívánd, hogy megáldjalak,~Nem hallgatja meg az ég;~
3975 2| embernyomon,~Mert mikor megáldnak, jó fák, titeket,~Meg-megáldják
3976 1| kevélyen és távozni készül.~««Megállj!»» szól Báthori s arca rettentõ
3977 2| Az árverésnél ám helyét megállja,~Az elveket mind feljebb
3978 1| Megfordulok gyakran,~Jól esik megállnom:~Hajh de már a toronynak
3979 3| megkért...~Becsûlni õt megannyi ok;~Romhányin most e léha
3980 2| Pedig neked kevés bor is megárt.~Emészt a vágy, remény tüzes
3981 1| vad lélek, kegyetlen szív~Megátkozná önmagát;~Elfeledne mosolyogni~
3982 2| varázsa,~Hogy szónokot s írót megbabonázza.~Megoldja tollát, nyelvét:
3983 2| felülmulja,~A szegény lyány megbámulja,~És könnye kicsordúl.~Neki
3984 2| A sullogó patak mintegy megbátrul,~Vadrózsa bokra ég a napsugártul;~
3985 2| kedves gyöngéidnek,~Mert, megbocsáss, hát néked is lehetnek,~
3986 1| Visszakéri jogait:~Eljövök, hogy megbocsássak,~Vajha ez meggyógyithatna!~
3987 3| alkalmas idõre vár,~Hogy megbocsásson kedvesének,~De hát Ilonkából
3988 2| hitszegõ emlékem’;~Isten megbocsáthat, de te soha nékem.~ Oh
3989 3| bocsát e kéz.~Te félre értél, megbocsátok,~Arcomról a szivembe látsz,~
3990 2| tõr ily gyöngéd kézbe’!~De megbocsátom, ifjú vagy.~Még nem csalódtál,
3991 3| szerelmet esküdött,~S hogy megboszulja hiuságát,~A szív ellen frigyet
3992 3| ellenmondást?~Sorsunk, hogy megboszuljuk egymás~Reám most az õ multja
3993 3| hogy menne s nem lehet.~Egy megbotol s elnyúlik hosszan,~Hármat
3994 2| támad:~Útja közben a ló lába megbotoljon,~S a kard éles hegye szivének
3995 3| és negyven év között,~Ki, megbukván a kormány Bécsbe’,~Ismét
3996 1| téged.~Nem vádollak, hogy megcsalál,~Csak nem szerettél soha
3997 3| Szerelem nélkül menjen férjhez,~Megcsalja azt, ki szereti?~Hogy’ tettesse,
3998 2| szüntelen~S mert vágyaim megcsalnak,~Most erdõben siránkozom,~
3999 2| folyton egymást,~Siralmát a megcsalottnak,~Néma vádját a halottnak;~
4000 3| ellentétbe’ van.~Matild megcsalta, kinevette,~Elhagyta bú
4001 2| hevébe sülyedt csalogány,~Megcsattan a szó remegő ajakán:~ «
4002 1| felé fényes csillag ragyog,~Megcsendül mélán lelkemben a bús dal:~«
4003 1| termésén a kedv tövének~Megcsendûlne a pohár!~1850~
4004 2| szegény olyan régen~Vár.~Megcsipkedi, megénekli:~«Ó!~Milyen piros,
4005 2| nemes arcod’~Aki látja, megcsodál,~De midőn megvívtad harcod’~
4006 2| Immár tőle hogyan félne?~Megcsókolják, mintha élne.~Az egyiket
4007 1| Vállamra hajtanád fejed,~Megcsókolnálak öntudatlan...~Hajh mért
4008 2| Azt a sebet~Százszor megcsókolnám!»»~«Hátha egyik~Karját elvesztette?»~««
4009 1| épen oly hû dajkám vagy.~Megcsókolsz és magadhoz véssz,~Könnyem
4010 2| töltött, kínált, mosolygott, megcsókolt~S most, érzem, most érzem,
|