1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
4011 1| virágot,~S boszus apám ha megdorgált érte,~Velem együtt zokogott
4012 3| amint kialszik a tûz fénye,~Megébred és Ilonra néz,~És lelke
4013 3| Enyhíti napja fáradalmát,~Megédesíti éji álmát...~«Enyhûlj, gyógyulj
4014 2| Veszhetne minden, - a súly megegye -~Csak meglegyen coffjával
4015 2| vagy elsõ a világon,~Kit megejtett csalfa álom,~Kit megsebzett
4016 3| S nem tudja, ez inkább megejti~Szegény Ilont, mint bármi
4017 1| boldogtalan lől,~Mi hamvadoz, megéled, ég~S pokollá gyúl gyötrelmeidtől.~
4018 1| MEGELÉGEDÉS.~Nem mondhatom szegénynek
4019 1| Ha szegényebb léssz is.~Megélnék én veled~Még a kõsziklán
4020 2| Ezután már bor nélkûl kell~Megélnünk,~Józan fõvel küzdenünk és~
4021 2| régen~Vár.~Megcsipkedi, megénekli:~«Ó!~Milyen piros, milyen
4022 2| szószék, sajtó hatalom.~Megengedem, de úgy tapasztalom,~Ha
4023 3| gondja széled,~Nyugtat, megenyhít a magány.~Romhányi mostan
4024 1| értsen, érezzen veled~S megenyhítsen egy pillanatra.~Nincs égnek,
4025 2| zavarlak, ha mélázok,~S megenyhülök... játszik velem~Vesztett
4026 3| porára!~Egy könnycseppet megérdemel,~Bár megtört éltem bûne
4027 3| mindörökké!~Elfojtott könnye megered,~Becsülni sem lehet már
4028 2| tenni.~Nyelved fékét könnyen megereszted,~Ez a sok szó leszen a te
4029 2| hát mentség.~A bérkocsi megérkezett;~Öltözzünk gyorsan! Kötelesség,~
4030 1| velem,~Hosszan iszik és megért!~1850~
4031 1| percre felvidúl,~S a bujdosó megérti majd:~Bár honja rablánc
4032 2| anyjának.~Kis unokám, majd megérzed~Jobban nagyatyádnál,~Addig
4033 3| nézi,~E változást tüstént megérzi,~Örûlne, mégis fájva fáj~
4034 3| enyhitették,~Koporsóján megesküdött:~Egy gondja lesz csak: kötelesség,~
4035 2| ESTE.~Dér a mezõt immár megeste,~Hull a levél, hervad a
4036 2| Hiú remény hamar éled~S megfájdul sok régi seb.~A viszonyok
4037 1| hangod hallnám,~Kis kezed megfognám,~És hevemben, örömemben~
4038 3| Valljátok a gróf elveit.~Csak megforditva uj divatra~Azaz csak az,
4039 1| Lassan lépek, fáradnom kell;~Megfordulok gyakran,~Jól esik megállnom:~
4040 3| új irányt a gazdaságban~S meggazdagodni hamarjában.~Fut, újit, fárad
4041 3| S te tiprott hõs, hogy’ meggyaláznak,~Kikért te annyit áldozál,~
4042 1| hogy megbocsássak,~Vajha ez meggyógyithatna!~De aki eladta szívét,~Nem
4043 1| balzsama,~Mely bennünket meggyógyíthatna!~1853~
4044 1| Szeretnélek még egyszer látni,~Meggyógyítna egy pillanat.~Mit szenvedtem,
4045 2| elszunnyadnál?~Elszunnyadnál, meggyógyulnál,~Hervadozó szép virágszál,~
4046 3| jobban vagyok, -~Ölelj meg és meggyógyulok.»~Ilon férjét magához vonja,~
4047 3| vala,~Csak haldokolt, most meghala.~S rajt’ segit Telegdi pártja~
4048 3| már hangom elhal,~Im végre meghálálom én.~Oh ez a dal nem halhatatlan,~
4049 2| meghalok!»~«Nem lehet, hogy meghalj, nem lehet, nem lehet!»~«
4050 2| tapsoljatok,~Csak arra kérlek, meghallgassatok;~ Türjétek a szegény magyar
4051 1| És ha meg nem sérted,~S meghallgatná érted,~Súgd meg édes-lágyan~
4052 1| Napsugárhoz merész repülését,~És meghalljuk hosszu ébredése~Villámokkal
4053 3| Azt álmodám, lásd, hogy meghaltam,~Ezüstös szemfedõ volt rajtam,~
4054 3| habár a lyány fejlõ szerelme~Meghatja néha egy-egy percre,~Megnyugszik
4055 2| Szenderegne félálomban,~Meghatná lágy, enyhe érzet:~Álmodozik
4056 3| olvad át.~És e varázstol meghatottan,~Romhányi csöndesül legottan~
4057 3| Többé nem nyájas jó barátja,~Meghidegült egy keveset.~Kerülni látszik
4058 1| velem, veled vagyok!~Veled meghitten, egyedûl,~Majd társaság
4059 3| Romhányi híres s mellé boldog,~Meghódító a szép Matildot.~Tán nem
4060 1| egy egy pár úrfi, hogyha meghozat~Külföldi vérbõl egy pár
4061 1| árulja azt a bûvitalt,~Mely megifjítja újra a magyart,~Nem drága,
4062 2| arra gondoltam:~Ti hogy’ megifjodtok,~Bár tünnek az évek,~Ameddig
4063 1| világba,~Mennyit nem remélett megifjult nemzetem!~Szebb napok derûltek
4064 2| aggva, dúlva,~S örömödben megifjúlva.~1899~~
4065 2| Annak hiszesz, ki mindent megigér;~Nem tûrsz szabad szót,
4066 3| pillanat, mely szívet, elmét~Megígéz s örvénybe csal:~Ábránd,
4067 2| e fény oly édes enyhadó,~Megillet téged, fáradt szunnyadó,~
4068 2| báját mulni látja,~Némán meginti: hajh, elhervadunk,~Szép
4069 3| mindig nagy vitéz.~Amit megirt Széchenyi régen,~Mint új
4070 2| EGY DRÁMAÍRÓ POLITIKUSRA.~Megirtad Dózsa György-öt,~E rossz
4071 1| rám,~Csak úgy bámul, ki megismer...~Hogy’ megváltozik az
4072 2| húnyó emlék végsugárinál!~Megismerém a lépcsõt csarnokával,~A
4073 3| egykor vége lesz e láznak~Megismerik, hogy ki valál.~Nemzet-hiuság
4074 1| Midőn úgy várod jöttömet,~Megismersz immár a távolból,~S bár
4075 2| árulód vala,~- Klió majdan megitéli -~Érted híven lángola.~Ne
4076 2| részvevõn~Szállok sirok fölébe.~Megjárok várost és falut:~Sirok,
4077 2| itt lehetnél,~Ha percre megjelennél~E kedves fák alatt!~Ha látnám
4078 2| Törökországban.»»~«Hátha megjõ~Rongyosan, betegen?»~««Rongya
4079 2| sebhely.~De hogy ím a fecske megjött,~És Szent György is beköszöntött,~
4080 2| Ölelj meg, jegyesem!~Lásd, megjöttem~Rongyosan, betegen:~Félkarom
4081 3| kell.~Atyjához ir s félig megkéri~A lyányt, így kisebb szégyen
4082 3| S mint férfiúhoz illik, megkért...~Becsûlni õt megannyi
4083 3| Miért ne, hogyha más megkérte?~Nekem játékszer volt csupán,~
4084 2| Beh kedves egy lyányka!~Megkerûlt a tehénke,~Nagy késõre szegényke;~
4085 2| Szive most is fáj még.~De megkésett s átcsap egy szük közön,~
4086 3| folytassam, ahol elhagytam,~A megkezdett történetet.~Egy üldött honvéd
4087 1| jó lesz, együnk hát!»»~Megkezdik a pogácsát,~S míg benne
4088 1| Istenem!~Úgy elbúsul, úgy megkönnyûl a szivem~Ujra enyém minden,
4089 1| vezér.~«Vezess - szól - de megkólintunk,~Ha csatánk rossz véget
4090 3| féltékenységet~Kelthessen s meglágyitsa majd...~Oh bár csak vesztett
4091 2| rózsafán,~Egymást mi is meglátjuk tán!»~Mosolyog s felvídúl.~
4092 1| mit körűlbe szemem csak meglátott,~Szedtem neki gyümölcsöt,
4093 3| játszik~Egy vidám dalt, hanem meglátszik,~Nem ott a szív, ahol a
4094 2| kibékül benned minden.~Köd meglebben, de eloszlik,~Észrevétlen
4095 1| fátyolt szõne,~Melyet néha meglebbent a szél;~A nyugvó természet
4096 1| lepke vagy te kis lyány,~Meglebbented fényes szárnyad’,~Hogy’
4097 2| Mégis cseng-bong még a lég;~Meglebbenti a köd fátylát,~Mégis tiszta
4098 2| a súly megegye -~Csak meglegyen coffjával a megye.~ Előbeszédnek
4099 2| hogyan tudjak,~A méla bú, ha meglepett?~Hogyan fecsegjek, mosolyogjak,~
4100 2| nap alatt,~A változás, mi megmarad --~Kiáltozom~És változom~
4101 2| remények hûtlenül,~Szép emlékid megmaradnak~S rájok újabb fény derûl.~
4102 2| szeretõ,~Ifju apa lennél;~Megmaradok~Régi szeretõmnél.~Vártam
4103 2| minden embert,~S békességben megmaraszt.~Földerûl ránk örök béke,~
4104 3| kardjával meg nem menthette,~Megmenté a becsûletet.~S mi most
4105 2| erőssé tette,~S a haldoklót megmentette.~Szép szemed és nemes arcod’~
4106 1| Hajdanában nem így volt ez,~Hûn megmondja, bárkit kérdezz:~Pezsgett
4107 3| folytatom, csak türelem.~Annyit megmondok most elõre,~Hogy hõsöm nem
4108 1| arany alma.~Hát még mi lesz? Megmondom!~De ne sirj hát, galambom.~
4109 3| német átok,~Amint sokszor megmondtam én.~S kimondom, bár mily
4110 3| mécsnek halovány világa~Megmutatja a szenvedõt.~És rá ismer,
4111 3| várkastélyban is gyakorta~A honfi-bú megnehezûlt,~A jó kedvet el-elrabolta~
4112 3| fényt, erõt, hitet lehel,~S megnemesítve fölemel.~A szende lányt
4113 3| édesem.»~Elmennek a lovat megnézni,~Bejárnak parkot, földeket,~
4114 1| borviz-szekereknek~A kanyargó úton megnyilallik.~Õrházaknál hamvadó tûz
4115 2| Visszanéz a véghatárral...~Sír megnyílik, sír bezárul.~Oh a sír sok
4116 2| Temetőben mozdul egy sír.~Megnyílnak a nehéz hantok,~Kilép sirból
4117 3| teljesûlt Romhányi vágya,~Megnyílt a rég ohajtott pálya~Matildja
4118 1| megyek lassan,~Hogy itt megnyughassam,~Az út mellett, a csárdánál,~
4119 3| egykor azt önért áldoznám,~Megnyúgodhatnám sorsomon;~Ég áldja, néha
4120 1| veled~Még a kõsziklán is,~Megnyugodnám veled~Csak egy párnácskán
4121 3| Sorsában megnyugodt-e hát?~Oh megnyugodni a szív hol fog,~Ha nem találja
4122 3| szint’ oly boldog?~Sorsában megnyugodt-e hát?~Oh megnyugodni a szív
4123 3| Meghatja néha egy-egy percre,~Megnyugszik és ily szókat ejt:~«Ifjú
4124 2| párt vesztett és nyert,~Ez megnyugtat minden embert,~S békességben
4125 3| ellen frigyet kötött.~De megnyugtatta jó szülõjét,~Megóvni hitte
4126 3| szobájába~Tipeg, forrón megöleli;~Immár betellett legfõbb
4127 1| méreg lehetne,~És a méreg megölhetne,~De nem ölné bánatom’.~Hol
4128 2| árva píssz elég lesz, hogy megölje,~S kit meg nem ijjeszt német,
4129 3| valaki:~Hisz’ az jövõjét már megölte~S most a hazáét oltja ki.~
4130 2| Istenem, jaj mit tettem!~Megöltem, kit hûn szerettem;~Szivemben
4131 2| jó kedvébe’,~Hogy virúlj, megöntözött.~1899~~
4132 2| hangj’ a régi,~Fia, lyánya megösméri;~Immár tőle hogyan félne?~
4133 2| szónokot s írót megbabonázza.~Megoldja tollát, nyelvét: mennyi
4134 1| Szakítgatok egy-két virágot,~S megolvadt dér, nem harmat az,~Kelyhökben
4135 2| soh’ sem felejtem képedet,~Megõrizem, mig sír el nem temet.~Nincs
4136 2| össze,~De szent lángját megõrizze~Szeretet és szerelem.~Ne
4137 1| Elmondjuk, mi tegnap történt,~Megosztjuk búnk’, örömünk’~S mint hajnalban
4138 1| nõmnek, családomnak élek,~Bút megosztok, örömöt cserélek;~E kis
4139 3| képzelet~Szivén, elméjén megosztozva~Sülyedni kezdõ mult felett~
4140 3| megnyugtatta jó szülõjét,~Megóvni hitte igy jövõjét;~Nem vigasz
4141 3| száll a multba gyakran,~Hogy megpihenjen és feled...~Hadd folytassam,
4142 2| őket a szél;~Vándorfelhő, megpihennél!~Hajh szállnod kell, most
4143 1| multakról,~A szó gyakran megreked...~Lelkünk hosszan el-elgondol~
4144 1| Sikolt Pókainé és szíve megreped.~Péter átölelve tartja és
4145 2| szeretne»~««Bánatában~Szivem megrepedne!»»~«Oh ne halj meg,~Ölelj
4146 1| halványul,~A nászkoszorú virága~Megreszket és alá hull.~És az ifju
4147 3| dönti el.~De húrjain olykor megrezdûl~Egy méla hang. Mért nyomjam
4148 2| Kedvesének szende képe,~S megrezzenve visszalépe.~«Mily hideg
4149 2| Lármás jogászság tüstént megriasztja;~Elhallgat, vagy máskép
4150 2| tribun, ki állsz a forumon,~Megríkató pathosszal ajkadon,~Ha önzésbõl
4151 2| fecsérled?~Szíved, elméd megromlását~Nem érted, nem érzed?~Pártok
4152 1| Rossz szív csupán vagy megromlott kedély;~Alkoss elõbb, hadd
4153 2| Ennyit soh’sem szónokolt.~II.~Megromlottak az erkölcsök!~- Hirdetik
4154 2| nemzetibbel - siker végett -~Megrontjuk a nemzetit.~V.~Nem rejt
4155 2| hajója - széttöröm,~És aztán megsajnálom.~Mély bánat lep meg olykoron,~
4156 2| szeretnek~Ha bántanak, ha megsebeznek;~Ne haragudj’ rájok sokáig!~
4157 2| Szeretõk közt bús sohajtást,~Megsebezve folyton egymást,~Siralmát
4158 2| vigasztalt, enyhitett.~Most megsebzél, gúnnyal tetézve,~Oh rideg
4159 2| megejtett csalfa álom,~Kit megsebzett csalfa szív;~Régi törvény
4160 3| volt rá nézve a veszély,~De megsegíté a jó árok~És a korom-sötétü
4161 2| kisebbségnek:~Új tudomány, megsegits!~Szakítunk a mult világgal,~
4162 3| Romhányi, mintha bûnös volna,~Megsemmisül pillantatán.~Oh mily nemes
4163 3| elmerûl.~Telegdit egy-egy szó megsérti.~Ilonka elbámulva kérdi:~«
4164 3| veszít,~S ha hû lovagját jól megsínli~S megbánja rossz szeszélyeit~
4165 1| halott,~Hány szónok és költõ megsiratott;~Hány honfiajk sohajtá nevedet,~
4166 1| Vajha még könnyezni tudnék,~Megsiratva tégedet,~S csak egy percig
4167 1| anyám!» ««Édes fiam!»»~S úgy megsírnak-rínak szótlan.~Még mind alszik
4168 3| időt.~A sok csínyt atyja megsokalja~S külföldi útra küldi őt.~
4169 3| Az élet száz uj tévedése~Megsokszorozza éveid.~Mert tévedések, bûnök
4170 1| haragomnak:~Minden víg húr megszakadna,~Hol a bűn és gőg tobzódnak~
4171 3| olvasóm, ezer bocsánat!~Itt megszakítom könyvemet.~Mert kifáradtam
4172 3| fecske újra bátran repdes~S megszáll ahonnan elriadt;~A holtakat
4173 3| büszke vágyuk hõn remél:~Megszállja õket a bú-bánat,~Egy pár
4174 1| Ihszalag, moh, vadszõlõ megszánja,~Hû részvéttel öleli át
4175 2| szenvedély.~Uralkodom~A habokon,~Megszédít büszke álom.~Ki mer dacolni?
4176 2| Ámítálak eddig, hitemet megszegtem,~S ezt az asszonyt titkon
4177 2| Világít, biztat, int, vezet,~Megszenteli küzdelmimet~Pályám nemtõje,
4178 1| körűlbe mindenütt,~S a vértől megszentelt mezőkre~Szabadság fényes
4179 3| hajh, mért kelle látnod~És megszeretned oly nagyon,~Faludtól oly
4180 3| bája hatalom.~Romhányi megszerette ismét~Matilddal együtt a
4181 1| Boldogítsa szívem’.~Holtig megszerettem,~Örök rabja lettem!~Súgd
4182 3| népek úgy, mint egyesek~Megszoknak és felejtenek.~Igy gondoló
4183 2| szívem’,~Nem fájna úgy, megszokta rég,~Oh csak te ne, egyetlen
4184 1| sirhattam, amióta~Örűlni immár megszüném.~Hadd sírjak és hadd vigadjak
4185 2| ránt,~Nem kínoz a szerelem.~Megszünt a sok össze-vissza,~Szíved
4186 1| Ég lelkünk haragján,~ Megtagadva tõlünk~ Bosszuálló villám.~
4187 3| ily némán a bajt,~Hamar megtágul nyelve féke~És üt miatta
4188 3| Aggódva végre kikötött.~És megtalálta a nyugalmat,~Rég elfeledték,
4189 2| üdvöz ifju Buda-Pest!~Itt megtaláltam végre révem’,~Itt tölt el
4190 1| fészkét aki fölkereste,~S megtalálva egy zugolyban épen,~Most
4191 3| mind egy vad zivatar,~És megtámadt hazája földjén~Küzd száz
4192 2| nehéz, nem tudhatod.~De megtanít rá majd az élet,~Hûtlen
4193 2| becsét a néma tettnek.~Vaj’ megtanuljuk-é még valaha,~Hogy élni tudunk
4194 1| Ha mondhatnók: szenvedni megtanultunk,~De tudunk sirni, mosolyogni
4195 2| nem ijeszt,~Bár mi nagy;~Megtanulunk várni, tenni~Mikor kell,~
4196 3| tehet?~Az embert mindig megtapsolják,~Ha tart zajos beszédeket.~
4197 2| de úgy tapasztalom,~Ha megtekintem titkát a dolognak,~Gyakran
4198 1| gyermekünket~Karjaidon ringatod,~Megtelik a szemed könnyel,~Bár elnyomni
4199 1| gyermek,~Amidõn megszólal,~Megteltem csordúltig~Könnyel, fájdalommal.~
4200 3| viszonzást nem vár,~Kitépve ujra megterem.~És bájol némasága, titka,~
4201 2| a valódi árulóval~Az idõ megterhesûl.~Nem kétkedve jelszavában,~
4202 3| szervez,~S magát vezérnek megteszi,~De itt is csak hamar pórul
4203 2| hosszan nézi,~Csókját százszor megtetézi.~Kakas szólal, üt az óra,~
4204 3| Romhányi, ami tellett tõle,~Megtett mindent s oly nyílt a tér,~
4205 2| vidám, játszi szellemed,~Kit megtiport a sorsnak kénye,~Hányszor
4206 3| eloszlott a gyülés,~Már megtörtént a békülés.~Romhányi ott
4207 1| hogy Pegazusom szárnya~Megtörve és szilaj haragnak árnya~
4208 2| nem álltam,~Minap kissé megtréfáltam~Hozzá alig szóltam,~Mind
4209 1| tűzne fel dobogó keblére.~Megtudhatnám, miről gondolkozik,~Rólam-e
4210 2| mindent, mi kissé nyers,~Megtûri a próza, ha nem tûri a vers;~
4211 2| búsúl,~Régi dala ajakán megújúl;~«Lesz még virág a rózsafán,~
4212 3| Eloszlott az ország gyûlése,~Megújult alkotmánya kész;~Uj korszakot
4213 1| Haja, haja, hujja!~Gilice megunja,~A szemét behunyja,~Sirása
4214 2| nekik;~Társalgásom’ hamar megunják,~S egymást suttogva kérdezik:~«
4215 2| S rég halva mulunk ki a megúnt világbúl.~Nem, nem... az
4216 3| még mi vár?~E zajt lelkem megunta már.~S örömmel száll a multba
4217 2| Szerelmét, személyét szívbõl megutáltam.~ Oh jaj beteg vagyok,~
4218 1| beszélek,~Habár bizony, megvallom, kissé félek.~A párbaj immár
4219 3| nagyon,~Faludtól oly korán megválnod,~Milyen boldog valál te
4220 1| bámul, ki megismer...~Hogy’ megváltozik az ember!~Áll az ajtó, áll
4221 2| Hogy a népeknek épen úgy megvannak~Kész udvaronci, mint a királyoknak,~
4222 3| Romhányi ott a lépcsõ alján~Megvárja bájos özvegyét,~Találkoznak
4223 1| HONFIBÚ.~Az ifjuság megvénül bennem,~Ősz hervad éltem
4224 2| nem láttatok,~Én is, ti is megvénülénk;~Úgy múlnak évek, mint napok~
4225 3| keres.~Egy év alatt kissé megvénült,~Sokat csalódott, szenvedett,~
4226 1| vigadjak hát,~S míg azalatt megvénűlnék,~Temess el - újra hallgatok
4227 3| sértesz,~Ha házam’ ujra megveted.~Elég... Ugy-e a lóhoz értesz?~
4228 3| Szenvedve tisztúlt e kebel,~Ily megvetést nem érdemel!»~Romhányi kétkedõ
4229 3| emberre,~Akit gyülölt és megvetett,~Kivel oly sokszor szemben
4230 3| titkomat?~És dõreségem’ megvetette,~És hogy remélnem nem szabad,~
4231 1| mese, dal minden szavad,~Megvidámit, el is ringat.~Már én gyermeknek
4232 2| látja, megcsodál,~De midőn megvívtad harcod’~Lyányodért; legszebb
4233 3| szabadság vagy halál!~Három megyébe most Romhányi~Mint fõkormánybiztos
4234 3| minta-gazdaságát,~Három megyében szónokol,~Szerelme készti
4235 3| sok mindent fogalmazott,~Megyéhez és országgyüléshez~Nem egy
4236 3| fogy, vita foly,~Mint a megyén, zajos, komoly.~Valóban
4237 1| hazám ime,~Mit áldozott megyénk Széchenyie!~Mint szélben
4238 1| lyány, a barna,~Szivemet megzavarta.~Ej haj, nem bánom,~Az Isten
4239 1| lármája~És a menny hármoniája~Megzendül, a lélek halba,~Meg nem
4240 2| fénye rezg a bérc fokán~És megzendűl bokrán a csalogány.~E dal,
4241 2| De immár hamvába hal~És megzendûl lelkem mélyén~Mélán egy
4242 2| helyett szebb dalt hallotok~Megzengi madárka minden ágatok’.~
4243 2| én is hozzád, kedvesem,~Megzörrentném szárnyammal az ablakod’,~
4244 2| a virága,~Szellõ lengi, méhe járja,~S dalos madár meg-megszállja.~
4245 1| Remények virági,~Édes ajku méhem,~Kedvem játszi pillangói,~
4246 3| Hogy innen most el nem mehet.~Heged gyanúja, büszkesége~
4247 3| Az orvos tiltja, nem mehetsz, nem,~És tiltja nõm és tiltom
4248 3| ma is, a ködös este~Oly méla-bússá hangoló,~Érezte, fáradt
4249 2| gyors napok letüntén~Oly mélabús lesz, aminõ én,~És a jelenben
4250 3| nap látja s hallja õt,~A mélabúst, a szenvedõt.~Ohajt keblére
4251 3| mégis komoly hajadon~Ha méláz mélyen kék szemével~S meghajlik,
4252 2| párok,~Meg nem zavarlak, ha mélázok,~S megenyhülök... játszik
4253 2| kedves, itt az aljban,~Hadd mélázzunk egy kicsit,~Ahol vígan szedtük
4254 1| de hogy’ is ne?~A nap oly melegen süt le.~Hazunnan együtt
4255 1| szél,~Karszékében, vidám melegénél,~S együtt látva az egész
4256 2| a szét~Utolszor fényét, melegét.~Eszünkbe jut, mi volt,
4257 2| boldog emlékezet~Betölt melegével egy egész életet.~S ti elhúnyt
4258 2| fényed’ éltünk alkonyára!~Oh melegitsd még egyszer szivünket,~Aranyozd
4259 3| kincs;~Emlékein föl nem melegszik,~Érettök még egy könnye
4260 2| van most jó világ.~Ide mellém, kedves gyermekek!~Jól esik
4261 2| Áldás lebegjen sírjokon!~Mellettök a végsõ tusán~Nem állott
4262 2| Hány érdemetlen dolmány mellin ég~Rendcsillagod, magyar
4263 3| Amott egy hajfürt, itt egy mellkép,~Csók és sohaj, könny és
4264 2| ritkán ez sorsunk. Kidûlnek mellõlünk~Egyenként mind, akik szeretteink
4265 1| mondaná:~Egy ily nemzet nem méltó õ reá,~Mint nem vala a nagy
4266 1| öröm-magvakat terem~Hogy magadhoz méltókép örûlhess,~Érezd búdat, érezd,
4267 3| szemet szúrt.~Okosan, nyúgodt méltósággal~Bánt el folyvást e kis világgal,~
4268 3| akartuk, ellenzétek,~S mi a mélyben lappangva forrt,~Kitört
4269 3| gyámoltalan.~Búját, titkát mélyebbre rejti,~S nem tudja, ez inkább
4270 3| beszél,~Mosoly, mely sziv mélyébõl támad~És ép oly gyorsan
4271 3| honfitárs,~Ki oly uton vagy, melyen õ járt,~S tán még nagyobb
4272 1| vidékirõl,~És közel börtön mélyirõl.~A hang nem hallik el.~Ejts
4273 1| fölvetne minden~Gyöngyöt a szív mélyirűl~S kiderűlne minden csillag,~
4274 1| Hisz’ mindkettõ él még...~Melyitök kedvesebb? - Oh irgalmas
4275 3| gyorsan szívet áthat,~S melyrõl nem tudni, hogy vajon~Öröm
4276 1| szerelmemnek:~Mint a tengeren, hol mélység~És magasság ölelkeznek;~
4277 3| Könnyelmü szíve vérzett, mélyült,~Szeles ifjúból férfi lett.~
4278 1| sírna is.~Vagyok egy uj Memnon szobra.~Melyre napsugár
4279 2| békét!»~S a futásban leli menedékét,~Vissza sem néz, de szemébe’~
4280 2| rendje az;~Ettõl ám meg nem menekszel,~Nem virúl örök tavasz.~
4281 3| szegény hányt-vetettnek~Menhelyet egy kastély adott...~Vén
4282 3| nyúgodttá közel halálom’,~Menj hozzá nõül, mondj igent.»~«
4283 2| Jól nyugszom itt, mért menjek el?~Derítni mást hajh hogyan
4284 3| csatán.~De a gyõzelmek füstbe mennek,~Világosnál vége mindennek, ‘~
4285 1| emlék,~Mintha temetésre mennék.~1851~
4286 3| tiltom én;~Ugyan hová is mennél innen~A vérbiróság idején?~
4287 2| Sors ellen küzdök hiába,~Mennem kell világ zajába.~1887~~
4288 1| nézné, tudakozná~Van-e Isten mennyben?~Hall és lát és búsultában~
4289 1| hold,~Fényes lesz az egész mennybolt.~Elnyugodt a föld lármája~
4290 1| bûnös ember gõgös hangját~Mennydörgés kiáltja túl~S míg a völgyeken
4291 1| ébredése~Villámokkal terhes mennydörgését.~1847~
4292 1| tanyája,~S itt születnek mennydörgõ villámok.~Tán e népnek majdan
4293 2| Ejtsd vissza szivembe a mennyei fényt!~Vezess ki sötét közönyöm
4294 2| Lánglobogva~Őrzik kapuját a mennynek.~El-elnézem a felhőket,~
4295 1| Ismerõsi a bérceknek;~Megyek a menõkkel,~Kik jõnek, irigylem,~Bércek,
4296 3| értesz?~Mutassak, jõj, egy mént neked.~Itéld meg, olcsó-e
4297 1| napja.~Rajta még a régi mente,~Régi kedve nincs sehol,~
4298 3| fordúlt~És migraine-nel menté magát.~Így volt ma is, a
4299 2| Vadászni ma reggel még vidáman mentél,~Jó kedvvel bucsúztál, nyájasan
4300 1| fiam?»»~«Piros vér foly a mentére.»~««Ne bánd, csak az orrom
4301 3| S ha kardjával meg nem menthette,~Megmenté a becsûletet.~
4302 3| pártjában folyvást remél.~«Ez menti meg majd nemzetünket,~Elõbb
4303 2| pályád legfõbb vágya~Lapodnak mentõl több praenumeránsa,~És szája
4304 3| Zsivány?»... «Oh Isten ments, dehogy!~Szegénynek többé
4305 3| Vezessen Isten útadon,~Hogy mentsd meg, visszavár e hon!»~Tetszés,
4306 2| riaszt föl!... Nincs hát mentség.~A bérkocsi megérkezett;~
4307 2| Kezdõdik a lakodalom,~De menyasszonyt senki se’ lát,~A Tiszába
4308 1| Hogy’ táncolunk a hû pár menyegzõjén.»~Egyet sohajtott, kétszer
4309 1| és megholt,~Kiittam mint méregkehelyt.~Még sem halál, csak haldoklás
4310 2| árja,~A szívbe fojtva s ott méregre válva.~1868~~
4311 3| mi lettem,~Kimondani alig merem!»~A lelki vád, a bú, a szégyen~
4312 1| szóljatok meg, ha folyvást merengek,~Amit nem érzek, nem is
4313 3| Istenem, szánom szegényt.»~E merengés többször megújúlt.~A férj
4314 3| méla érzés rabja,~Hányszor merengett bájadon!~Hányszor hallgattam
4315 3| Szegény Ilont, mint bármi más,~Merészebb csábitó fogás.~Romhányi
4316 3| szemfedõ borul sugára~Ilonka merevült arcára,~S furulyaszó, mint
4317 1| áldomást nagy búdban.~Otthon mérges nőd van, tudom,~És szelid
4318 3| A jelent nem a multhoz mérik,~Lelkök képzelt jövõben
4319 2| útvesztõ, ünnepség, pénztáros,~Mérnök helyett mérõ... ha mind
4320 2| pénztáros,~Mérnök helyett mérõ... ha mind egybevészed:~
4321 2| leszáll,~S még ott állok merőn;~Siratlak, áldalak,~Oh elhunyt,
4322 3| földesúrt,~És háborgatni ki se merte~S õ mit sem tett, mi szemet
4323 2| enyhe kedéllyel, örömbe merülten,~Megálda ezerszer a hű szerelem.~
4324 1| űlve,~Özvegyi gyász bújába merülve.~Kis hugommal itt futkostam,
4325 3| szól csak a táskába nyúl;~Merûl a vendég iratába,~S kiált: «
4326 3| Vész közt kétségbe nem merûltél~És lelkesítéd népedet,~Hogy
4327 3| élt,~Hiú örömök tengerébe~Merûlve bár mindent remélt.~Nyugalmát
4328 2| világ~Gazdag kincstárához mérve?»~Könnyezve mond a nefelejcs:~«
4329 1| mindjárt mosolyba vész,~Szép mese, dal minden szavad,~Megvidámit,
4330 3| suttog neki,~S mint gyermeket mesélõ dajka~Csititja és elrengeti.~
4331 3| gyermekkorában~Esténként, oly gyakran mesélt,~Egy nõ fogadja szerelemmel,~
4332 2| Kassa tornya,~Kit éj és messzeség takar!~Az ódon egyház árnyékában~
4333 2| Váltanak ott~S eltűnnek a messzeségben.~Sötéten a hegyre gyűlnek,~
4334 3| furulyaszó, mint síri dal,~Zendûl messzünnen és kihal.~Belép Telegdi
4335 1| Oh ha ki tudnám fejezni~Metsző gúnyját haragomnak:~Minden
4336 2| Be-bejárják~Az ég tágas kék mezejét.~Néha hajtja őket a szél;~
4337 1| vad,~Lelkem szomju, mint a mezõ nyáron!~Bájaidnak verõfénye
4338 1| Nekünk is ott áll Philippi mezõje,~Hol annyi sok, hol minden
4339 1| S a vértől megszentelt mezőkre~Szabadság fényes napja süt.~
4340 2| világ,~Hervadjon el erdőn, mezőn a virág!~Száll a madár kelet
4341 2| ŐSZI ESTE.~Dér a mezõt immár megeste,~Hull a levél,
4342 2| tánc után,~Egy sértõ szó mián,~Emésztve haragtul,~Összevesztek
4343 3| megtágul nyelve féke~És üt miatta szörnyü zajt~«Mily léha
4344 2| többet is,~Én másért, te miattam.~VI.~Ifju legény, ifju leány,~
4345 2| zaj és léha tervek,~Ez az miben kedved telik.~A törpe nagyravágyók
4346 1| büszkén -~Övé a gyõzelem, miénk a becsület,~Oh de hogy lássalak
4347 3| Ilonka búsan félre fordúlt~És migraine-nel menté magát.~Így volt ma
4348 1| Horatius im örömrül dalol,~Mikéntha rajtad rablánc nem is volna,~
4349 2| egyre megy,~És oly igaz, mikép az egyszer-egy,~Hogy a népeknek
4350 3| Játszták az élet szinjátékát,~Miképen játszom én, te, más;~Az
4351 1| érte~Ha már nem értitek, miket beszélt,~Felejtitek: mért
4352 3| ostromállapot hijába,~Elitélhet egy milliót,~De el nem fojthat e hazába’~
4353 1| Isten,~S messze mindaz, min a nagy világ csüng,~Sápadozva,
4354 1| Oh ha ki tudnám fejezni~Mindazt, amit hazám szenvedt:~Olthatatlan,
4355 2| Profitja lesz, nyerhet mindegyiken,~A népszerûnél népszerûbb
4356 2| szegényt.~Nevedet sóhajtá,~Mindegyre azt hajtá:~Boldog nem lehettem,~
4357 3| sok adósságot~És számos mindenféle bajt,~El is adott egy pár
4358 2| bátor és eszes.~Beszéltük, mindenikbõl~Mi lesz, ha nagyra nõ;~Tréfáltunk
4359 2| soha,~Áhítja bár s vadássza mindenképen,~Azaz, hogy nem csupán a
4360 3| mennek,~Világosnál vége mindennek, ‘~Más nem marad: börtön,
4361 2| nyirfalevél,~Összesodri mindet a szél.~1890~~
4362 2| ége,~Egy kis szeszély s mindnek vége:~Nincsen ír sebére,~
4363 3| Sujtott reátok és reánk,~Mindnyájan bûnösek valánk.»~«Most vendégem
4364 3| szeszélyinek.~Egy-egy uj seb hát mindörökké!~Elfojtott könnye megered,~
4365 1| Hogy hánynak, hányszor, minek kérdni ezt?~Meg-megváltozni
4366 3| tudj a, hogy mi lesz belõle~Miniszter-é vagy hadvezér?~Romhányi,
4367 3| a nemzetnek,~Vezére vagy minisztere?~Tán képviselő, tán vészbíró,~
4368 3| szelleme.~Mily szép fiú, minő lángelme,~Hirdette az egész
4369 3| harsány éljenzést csapott,~Minőt Deák soh’ sem kapott.~De
4370 3| Romhányi tart tüzes beszédet,~Minõt nem tartott soha még,~Megrázza
4371 3| közügynek utána lát,~Felejti minta-gazdaságát,~Három megyében szónokol,~
4372 3| honfi búval teltebb szíve,~Mintsem ki tudná mondani.~Egykor
4373 1| dobogó keblére.~Megtudhatnám, miről gondolkozik,~Rólam-e vagy
4374 1| jertek,~Felgyógyulást csupán mitõlünk nyertek.~Szóval: ki csak
4375 1| kellett látnom téged,~Oh mivé től engemet?~Újra fázni
4376 2| nagyszerû alak,~Csodát mivelni hányszor láttalak,~Füstfellegekben
4377 2| néptõl falun, mi betyáros,~Mivelõdjék tõle elkorcsosúlt város.~
4378 1| messze a világ zajától~Földét mivelve önkedvére él,~A gazdagság-
4379 2| író,~S kiváltkép az uj módi táblabíró.~Mert mind híjába
4380 1| háznak új barátja~Ihszalag, moh, vadszõlõ megszánja,~Hû
4381 2| palotába,~Liliomos, lágy mohágyon~Võlegényem’ csókra várom,~
4382 3| Az ország csendes, amint mondám,~Negyvenkilencnek ősze volt;~
4383 1| szívesen meghalok!»~Többet is mondana, de nem tud mondani,~Mintha
4384 1| Minden szavával mintha mondaná:~Egy ily nemzet nem méltó
4385 1| szélvészek vivják, tördelik.~Csak mondhassák: virágoztam, szerettem~Hajnal-
4386 1| szerelmes fiát,~És csak annyit mondhat, több ereje nincsen:~«Báthori,
4387 1| Tolnán-Baranyán,~Elfáradok mondhatatlanul;~Gúnyosan néz fent a hold
4388 2| nemzetem, oh magyar nemzet,~Ha mondhatnám azt is: te nagy!~Mindent
4389 1| és élet elrabolta rég;~Ha mondhatnók: szenvedni megtanultunk,~
4390 2| jelenti, satirám talált.~ Mondják: a szószék, sajtó hatalom.~
4391 1| van János bátyám, hol van? Mondjátok meg!»~A bús atyafiak könnyekkel
4392 2| velem.~«Bízz’ a jövõben - mondogatta többször -~Nagyobb vészt
4393 3| fájdalom!~S amit már most csak mondunk szóval,~Siralmas hangon,
4394 1| azt egykor rám lehelted,~Mondván: szeress, szenvedj, élj!~
4395 2| ködbe merül, zaja messzi morajfát~Már félbe szakítja tücsök
4396 1| fészkén a madár,~Csak vízesés morajja hallszik~S a szellõ, mely
4397 1| hajolván,~S elmereng a távolban morajló~Fürészmalom s vizesés siralmán.~
4398 1| álmodozva~Felsuttognak, lágy morajt lehelnek;~Meg-megharsan
4399 2| zúdulása,~Csapongó hullám méla mormolása,~Gõzös robajja, közbe távol
4400 1| míg benne tart, egy hétig,~Morzsolgatják mindétig.~Ehetnék az Igazság:~««
4401 2| szende bája,~Szép szem áldó mosolyába’;~Nõ mosolyja, emlék gyöngye,~
4402 2| után,~Enyhûltem lyányom mosolyán;~Az anyjáé volt az nekem,~
4403 1| lapálya,~S vonzó, enyhe, édes mosolyával~Vidám halmok, völgysíkok
4404 1| véssz,~Könnyem mindjárt mosolyba vész,~Szép mese, dal minden
4405 2| szerelem.~Még minden a régi, mosolygani látszik,~Körűlbe az enyhület
4406 1| éjjel,~Kérve a hold édes mosolygását,~Bús dalával, harmatos szemével.~
4407 2| Vidor hangod tünt reményem’~Mosolygásod lelki fényem’.~1879~~
4408 2| hát utolszor látom,~S nem mosolygasz rám soha?~Isten, Isten mit
4409 3| füvet tapos;~Mintha tavasz mosolygna vissza,~Minden derengõ,
4410 2| minden zugolyban,~Az ég mosolyján a föld szíve dobban.~Oh
4411 1| patak folyót ûz,~S tájaid mosolyját rengeti.~Szép vagy, Erdély,
4412 2| mosolyogj rám, kedvesem~Oh e mosolynak sugarán~Hány szép emlék
4413 1| Szemeink a könnytõl~ Nem mosolyoghatnak~ Szégyen és gyalázat~
4414 2| meglepett?~Hogyan fecsegjek, mosolyogjak,~Mikor nem érzek örömet?~
4415 1| szeret,~És hallgatnád és mosolyognál...~Hajh mért nem lehetek
4416 1| napsugár lehetnék,~Kísérhetne mosolyom...~Elkísérne messze, messze,~
4417 2| mosolyogj rám, kedvesem!~Oh e mosolytól messze fut~A terhes gond
4418 3| megenyhít a magány.~Romhányi mostan él elõször~Magányban s nyúgodt
4419 3| nagy kölcsönt vett fel ám,~Mostanság csak ily módon pénzel,~S
4420 2| mindenik sír - -~Temetőben mozdul egy sír.~Megnyílnak a nehéz
4421 1| halovány.~Indul a lyány s nem mozdúlhat~És az ifju nézi hosszan;~
4422 2| lombot, csörteti a szél,~S a mulandóságról sohajtva beszél.~Nem is
4423 2| egy lehellet boldogságunk!~Mulassatok, szép ifju párok,~Meg nem
4424 3| szívet eggyel sem cserél.~Mulatja õt e zajos verseny,~A hódolat
4425 1| mért nem lehetek veled!~Ott múlatnék, mig szunnyadoznál,~Mint
4426 1| Ahol az a kis lyány lakik,~Mulatoznánk ott hajnalig.»»~Nem felel
4427 2| igéretet.~Bizony kinos lesz a mulatság,~Kinos nekem, kinos nekik;~
4428 1| honában~Csupán a jó kedv s múlatság szabad.~A félelem, az önzés,
4429 1| lemond, de nem feled.~A múlatságok kábitó zajába’~Ugy óhajtom
4430 1| az únalom.~Egyetlen árva múlatságom,~Hogy elsohajtom nevedet,~
4431 2| AKÁCFÁK ALATT.~Hányszor mulattunk itten,~Ákácok árnyiban,~
4432 3| hülés, láz akart lenni,~De múlik már, jobban vagyok, -~Ölelj
4433 2| ti is megvénülénk;~Úgy múlnak évek, mint napok~S már életalkony
4434 2| Nem hízeleg, s ha báját mulni látja,~Némán meginti: hajh,
4435 1| Ürömkönyûket önt.~A hajnalláng muló láng,~Ne légy hajnal nekem...~
4436 1| virágot hullat,~Virágodat, múló ifjuság!~Búsan zeng a bokrok
4437 2| meg nem bûnhõdted~Még se multad’, sem jövõdet~S jelen harcát
4438 1| Enyém örömöd, bánatod,~Múltad, jövendõd, életed,~Csak
4439 2| lankadok,~A romok közt multak árnya,~Elhaló visszhang
4440 1| fájdalom,~S míg lelked a múltakba hal,~Zendüljön meg a régi
4441 2| Nõnkkel, barátinkkal a multakban élni,~Jövõnek örûlni gyermekink
4442 3| elõre,~Csak szemlélõdik multakon,~Látjuk, mi volt hibás,
4443 1| lobog a tûz,~És beszélünk a multakról,~A szó gyakran megreked...~
4444 3| megunta már.~S örömmel száll a multba gyakran,~Hogy megpihenjen
4445 2| veszteséget és csalódást,~S a multban él... játszik velem~Vesztett
4446 3| felejtenek!~A jelent nem a multhoz mérik,~Lelkök képzelt jövõben
4447 3| megboszuljuk egymás~Reám most az õ multja vár,~A régi kölcsön visszajár.»~
4448 1| És örűlhetnem igazán.~Mi multjában szép és dicső volt,~S jövőjében
4449 3| Mélázva gyakran visszaéli~Multjának boldog perceit,~A lépcsõn
4450 3| szokott szives mosoly.~A multról hallgat, véle szólva,~S
4451 2| úgy elfásúl,~S rég halva mulunk ki a megúnt világbúl.~Nem,
4452 3| gúny rajtam ki nem fog már,~Munkámat félbe nem hagyom.~Nem csüggeszt
4453 3| gyógyító balzsamot;~Hiába munkás életrendje,~Enyhûlt, de
4454 3| otthon lakik,~S csöndes munkásság örömében,~Boldog családja
4455 2| fáradva, szóval, tettel;~Munkátokra siker szálljon,~Gyermek-szájjal
4456 3| kulcsár nagy-fontosan.~«Csak mustárlisztet ide nékem,~Ily bajban mert
4457 3| Ugy-e a lóhoz értesz?~Mutassak, jõj, egy mént neked.~Itéld
4458 2| mindig híven legszebbet mutasson.~Aki szép is, jó is, az
4459 2| költő épen,~Hanem minden művész és szónok, író,~S kiváltkép
4460 1| Fel-felkiált sok költõ és mûvész:~A kritikához nem kell semmi
4461 1| szellő lebeg.~A természet, művészet annyi bája~Köszönt és kínál
4462 2| Hadd ne halljak nyegle mûvészt,~Hazug költõt, szónokot!~
4463 1| BÁLBAN.~Táncot járnak, muzsikálnak,~Szilaj kedve van a bálnak.~
4464 1| amit sorsod enged;~Övezze myrtus fényes fürteid’,~Ne vesd
4465 3| Gondolj a: nõszív lenge nád; -~S a multért nem furdalja
4466 3| hátha semmi sem lesz,~S nagy-bölcsen új jelszót koholt:~Magyarhon
4467 3| vidéken.»~Mond a kulcsár nagy-fontosan.~«Csak mustárlisztet ide
4468 2| unokám, majd megérzed~Jobban nagyatyádnál,~Addig sírjak én helyetted...~
4469 2| szinműved’,~S karzat kicsinyje, nagyja~Tetszést rivall neked.~Kisűlt
4470 3| remél.~De Blanka grófnõ, a nagynéne,~Nem tûri ily némán a bajt,~
4471 3| meghal majd szegény atyám,~A nagynénék gyûlölt kormánya~Mindaz,
4472 3| Estélyen, bálban elfogult,~Nagynénje itt a garde de dames-ja,~
4473 3| kibirhatánk,~És nemzetûl nagyobbá lettünk,~Gyõzõn, legyõzve
4474 3| Nemzet-hiuság aldozatja,~Türtél nagyobbat, türheted,~Enyhítsen annak
4475 1| mondja;~Kinek pedig kissé nagyobbra gondja~S közcélra egy pár
4476 3| méla bú tekintetén.~Nincs nagyravágyó szenvedélye,~Érzelmesebb,
4477 3| is hanyag;~S ha bolygat nagyravágyóbb szellem,~Idegent szolgálsz
4478 2| miben kedved telik.~A törpe nagyravágyók serge~Mindenre könnyen rá
4479 1| szikrázott drága, nehéz gyémánt.~«Nagyságos fejdelem - és elcsuklott
4480 2| nevetve.~ Hõs vagy csatában, nagyszerû alak,~Csodát mivelni hányszor
4481 1| gyönyörrel félelem határos,~S nagyszerûbb a lélek gondolása.~Im az
4482 2| szavára,~S ott maradtam nála színbõl vacsorára:~Jó bort
4483 1| EMLÉKKÖNYVBE.~Több éve már, hogy nálam van e lap,~Több éve áll
4484 1| melyet fényessé nem tészen~Nap- s holdfényben tündér csillogásod.~
4485 2| Sötéten a hegyre gyűlnek,~De napfénytől fehérűlnek,~S vidám kedvvel
4486 3| trilla és mosoly.~S hogy pár napig kedvére múlat,~A szíve újra
4487 2| NAPIREND.~Mennyi szitok, milyen lárma,~
4488 3| vadász’,~S mi pihenõ marad napjából,~Férjének olvas, zongoráz.~
4489 1| elzüllött csalogány~Tavasz szép napjai után,~Úgy elnémúltatok.~
4490 1| egy órát, még egy percet~Napjaidból szenvedély!~Régi lángod’,
4491 1| kedv virul.~Vajha õszén napjainknak,~Midõn talló, száraz ág,~
4492 3| szíve volt Telegdinének,~Bús napjait így élte át,~S balsorsát
4493 3| el csatában,~A gyõzelem napján, dicsõn,~A diadalnak mámorában?!~
4494 3| éli ujra,~Dícsfényét ifju napjinak.~Édes bók, illatos levelkék,~
4495 1| fájdalmad örökre enyém,~S jobb napodban, mely hû visszhangod volt,~
4496 3| elõször~Magányban s nyúgodt napokat,~Természet és szives családkör~
4497 3| alatt,~Egy jobb idõ e rossz napokban~Reményül mégis fenn maradt.~
4498 3| büszkesége~Egy jól töltött rövid napon,~Immár a kastély törzsvendége,~
4499 1| immár, hogy ott gyászol;~Napról napra, jobban õrli a bú,~
4500 3| versenytársi bosszuvágy,~De napról-napra mélyebb búja,~Bár azt folyvást
4501 1| bánattal, mély sebekkel~Napsütötte arcán.~Csak egy régi, vén
4502 1| szép szemedben~Föléri a napsúgarat,~Pacsirta sem szól édesebben,~
4503 1| látjuk szárnya szabadjában~Napsugárhoz merész repülését,~És meghalljuk
4504 1| csalogányom,~Rózsám, lepkém, napsugárom~Egyben együtt vagy nekem.~
4505 2| begyógyulnának,~Derülnék a napsugárral,~Dallanék vidám madárral.~
4506 1| ildomos, szerény,~Csupán napszámos a jó ügy terén.~Míg élt
4507 1| még,~A hullámok tûkörében~Napszemed visszfénye ég.~Oh ha zúgó
4508 3| és nem egy pohárt.~Könyv, naptár lopja neved ékét,~Költõ
4509 2| jár!~Ki tudja, lesz-e még napunk,~Mikor megint találkozunk?~
4510 2| Hány szép emlék derûl reám~Nászfátyol, elsõ fejkötõ,~Liljom valál,
|