1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
4511 1| Mint liliom halványul,~A nászkoszorú virága~Megreszket és alá
4512 1| ESKÜVŐ ELŐTT.~Kertjében nászkoszorúnak~Virágot szed a leány,~Mellette
4513 1| ablakán,~Ki ott vigad, ki ő?~Násznép vigad éj idején,~És a menyasszony
4514 2| hûtelen.~Bor öregnek éltetõ nedv,~Mámor helyett egy kis jó
4515 1| kettőben egy tavaszt:~Ez nefelejts, az meg amott rózsa,~Mintha
4516 3| Soh’sem kacér, soh’sem negédes,~Ajkán szokott szives mosoly.~
4517 3| democratia nevében~Nem szónokolt negédesen,~Mint annyi társa, kik szivökben~
4518 2| amelyben semmi hit~S fitogtatón negédli elveit;~Hány csalfaság,
4519 2| az most, több kell,~Íme négy-öt küzd nevedben,~Szilaj gyûlölettel.~
4520 3| NEGYEDIK ÉNEK.~Nem egyszer olvasom
4521 3| korra nézve~Harminc és negyven év között,~Ki, megbukván
4522 3| ígyen, sõt nem is beszéltünk~Negyvenkilenc õszén, telén.~Szent Isten!
4523 3| ország csendes, amint mondám,~Negyvenkilencnek ősze volt;~Felhők borongnak
4524 2| Töltsd szinültig a pohárt -~Néha-néha meg nem árt.~1895~~
4525 1| hagylak, búdban hagylak~Nehezen~Lesz-e kedvem, földerülsz-e~
4526 3| tréfa már;~Az idõk szörnyen nehezülnek,~S borúlni kezd a láthatár.~
4527 2| még,~Szívemre gondok terhe nehezűl~A népszerűség népszerűtlenül~
4528 3| ritkán beszél,~Csak nejének s nejében él.~A forradalmat úgy gyülölte,~
4529 3| sokára,~Elnézi szunnyadó nejét,~Csókot nyom halvány homlokára,~
4530 1| ígérhetne szebb jövendõt nékünk!~1852~
4531 2| megszakadt.~Ezután már bor nélkûl kell~Megélnünk,~Józan fõvel
4532 2| szeretteink voltak,~Lét s nem-lét közt ingó árny válik belõlünk~
4533 3| ujra megterem.~És bájol némasága, titka,~Bánatja sok, öröme
4534 3| meg-megéled,~Most tárgya sokkal nemesebb;~Melyet hegeszt idõ s az
4535 2| jelen harcát amint vívod,~A Nemesist ki-kihívod.~Nem elég a hont
4536 3| essék,~A magyar nemzet a nemesség,~Alkotmányunk csak véle
4537 3| felül... ~Magyarba oltott németül. stb.~ ~.oOo.~~~ ~
4538 3| melyik a nagyobb érdem,~A nemtelen vagy nemes? kérdem.~Nekem
4539 2| Megszenteli küzdelmimet~Pályám nemtõje, dicsõségem,~Szerelmed fénye,
4540 2| veszhetsz!~Veszszen bûnös nemzedék!~Uj hittel új pályát kezdhetsz...~
4541 3| Megismerik, hogy ki valál.~Nemzet-hiuság aldozatja,~Türtél nagyobbat,
4542 1| Az egyik, mert hálátlan nemzete~S nem költhet annyit, mennyit
4543 1| Mit éretted tehettem!~És nemzetednek mit hagyandsz?~Úgy fáj,
4544 3| tett s ez elég,~Hatásukat a nemzetélet~Érezte s most is érzi még.~
4545 3| helyet,~És használt annyit nemzetének,~Amennyit kis körben lehet.~
4546 1| Ahhoz képest, mit tett a nemzetér’:~Belé esik hazafi fájdalomba,~
4547 1| kedélyiben,~Mindent, de mindent nemzetére ken.~Minden szavával mintha
4548 1| virág,~Úgy hull e szó most: nemzetgazdaság.~Aki rossz gazda mind csak
4549 2| szedte-vettézz nagyon,~Nemzeti genius hadd csókoljon agyon!~
4550 2| Küzdelmünk gyümölcseit,~S nemzetibbel - siker végett -~Megrontjuk
4551 2| siker végett -~Megrontjuk a nemzetit.~V.~Nem rejt gyertyát már
4552 3| beszédeket,~Mint õrnagy a nemzetõrséggel~Viraszt a béke s rend felett.~
4553 2| fölfedezve:~Boldog lesz már nemzetünk.~Eddig hogyha törvényt hoztunk,~
4554 3| remél.~«Ez menti meg majd nemzetünket,~Elõbb utóbb, az mit se’
4555 3| szörnyü vészt kibirhatánk,~És nemzetûl nagyobbá lettünk,~Gyõzõn,
4556 2| alszik lángja!~III.~Tilt a nénéd tõlem;~Mi lesz már belõlem?~
4557 1| Hogy van, mint van, Sári néni?»~S alig győzik egymást
4558 3| vesztett volna rajt!»~A néninek más nem, csak ez fájt,~De
4559 3| arcára csordúl,~Ne lássa nénje, félre fordúl,~Aztán nyugodt,
4560 3| nem merûltél~És lelkesítéd népedet,~Hogy védje, nem kimélve
4561 2| mikép az egyszer-egy,~Hogy a népeknek épen úgy megvannak~Kész
4562 2| népszerûség!~ Nem téged szóllak, népem, nemzetem!~E gúnyszavakkal
4563 3| csábja lép elõ.~Kész volt a népért sok jót tenni,~Az alkotmányba,
4564 1| vidéket,~Istenfélő, jámbor népet,~Kicsiny falut, magas tornyot,~
4565 2| Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;~Pödörd ki jól bajszod’,
4566 2| Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;~Pödörd ki jól bajszod’,
4567 3| bátorságok visszadöbben,~Ha népkegy csábja lép elõ.~Kész volt
4568 3| Vetekszik serges ezrivel.~A népklubban mint elnök székel~S tart
4569 2| érthetné egyhamar~Oly hõsi népnél, milyen a magyar.)~Hiába
4570 2| veszélyt:~Királyi önkényt és népszenvedélyt.~S midőn egy nap föléled,
4571 2| mindegyiken,~A népszerûnél népszerûbb leszen;~Övé a honban minden,
4572 2| nyerhet mindegyiken,~A népszerûnél népszerûbb leszen;~Övé a
4573 2| Szívemre gondok terhe nehezűl~A népszerűség népszerűtlenül~Tárgyalva,
4574 2| terhe nehezűl~A népszerűség népszerűtlenül~Tárgyalva, most nem olyan
4575 2| Hogy sürr-forr’ benn’ a néptömeg!~Ki lakta, látta egykoron,~
4576 2| tûri a vers;~Tanuld el a néptõl falun, mi betyáros,~Mivelõdjék
4577 2| Mégis, mégis mit hallok? Neszt,~Gyermekimnek hangja ébreszt;~
4578 2| A pázsit, ösvény puszta, nesztelen,~Nem jösz felém, vidáman,
4579 1| szent hitet:~Erény te puszta név, te meg szabadság~Egy álomkép,
4580 3| pohárt.~Könyv, naptár lopja neved ékét,~Költõ halálra énekel,~
4581 2| több kell,~Íme négy-öt küzd nevedben,~Szilaj gyûlölettel.~És
4582 3| vitáznak alatt és fent~És neveddel takarnak mindent.~Oh jaj!
4583 1| csókolom szép kis fiát,~Nevelje Isten nagyra!~És jó hugodnak
4584 3| s túl a határokon.~Volt nevelője mindig három:~Német, magyar
4585 1| szerelem!~Ha édes hang súgná nevemet,~Ha egy szép lyány ülne
4586 2| kapsz a tapsokon,~Miért nevetsz a rangkórságoson,~Ki egy
4587 2| nagyra nõ;~Tréfáltunk és nevettünk,~Majd olykor elmerengtünk~
4588 2| Elmondok itt, most sírva, majd nevetve.~ Hõs vagy csatában, nagyszerû
4589 1| kétli?~Mindjárt Széchenyi nevével pecsétli.~ E zaj különben
4590 1| gúnymosollyal gyermeknek neveztek,~Csak mélyen érzek, ennyi
4591 3| egyszer másszor összegyûl.~Névnapra most, majd meg vadászni~
4592 3| kérdésre hogy feleljek,~Sok névre egy szót hogyan leljek?~
4593 3| democrata szíved’,~Jó olvasom, e nézet itt,~Hiszen te is és sok
4594 2| sétálok.~Fáim virágszemmel~Néznek rám s víg kedvvel~Üdvözlik
4595 1| reménység!... Jaj végig kell néznem~Lassu pusztulását haldokló
4596 1| is elvivé magával,~Együtt néztek szembe száz csatával;~Fia
4597 1| könyörög az anya.~Én könyörgök, nézz rám, én, aki gyûlöllek;~
4598 1| fent!»»~«Ej dehogy nincs, nézze mily szép zöld a fa.»~««
4599 2| édes álom,~Ne lássák, ne nézzék nyomorú halálom’.~ Oh
4600 2| tekintet átlát rajtatok.~Nézzétek ott, mily hõs, mily dalia,~
4601 1| vagy, komoly ifju én,~Úgy nézzük egymást, mint két ismeretlen,~
4602 3| Haragszik a zsandártiszt érte:~Ni még az éj sem gutgesinnt.~
4603 1| sem száll;~Lettem régi Niobévá,~Kinek kínja csak kővé vál’,~
4604 3| hurja,~Ellebben sok szép nõalak,~Bohó világát éli ujra,~
4605 1| nagy búdban.~Otthon mérges nőd van, tudom,~És szelid gazdád
4606 1| Itt születtem, bérceid növeltek,~Erdõ és víz-zúgás ringatott,~
4607 3| Szilaj kedélyt, oratiót.~Növelték drága gonddal, bajjal,~Valóban
4608 2| EGY JÓTÉKONY NŐI BAZÁRBAN.~Im a vásár; hát
4609 3| Szól vele és mellette ûl,~A nõiség erénye, bája~Talán csak
4610 3| nemzetet,~Telegdi nem feddette nõjét,~Ha sorsán szivbõl könnyezett,~
4611 2| addig? Ha élek, ha nem,~Nõjetek fel, kis fák, terebélyesen,~
4612 1| oda, oda való vagyok».~E nõknél tán az angyalok sem szebbek,~
4613 2| Hová tíz év előtt~Mint nőmet hoztalak.~Az alkony fénye
4614 1| egy-két jó barátot.~Kedves nõmnek, családomnak élek,~Bút megosztok,
4615 3| csöndesül legottan~S mig szeme a nõn tévedez,~Kezet nyujt s lép
4616 2| Szelíden fogja bé szemünk’~Hû nõnk vagy kedves gyermekünk.~
4617 2| erõvel, de még mindig épen,~Nõnkkel, barátinkkal a multakban
4618 3| mennyit szenvedt,~Gondolj a: nõszív lenge nád; -~S a multért
4619 2| ÍRÓI RECEPT.~Ad notam: Poétai recept.~Látóhatár,
4620 1| e bánat?~Hol tanúltad a nótámat?~Mert a bú, mit szerelem
4621 3| bajjal,~Valóban végre nagyra nőtt,~És sok reménnyel, még több
4622 1| kezedben~Reményeim sírján nõtt fel,~Mely fölött szerelmem
4623 2| arcát;~Tettet a végzetbõl nõve;~Bûnt, erényt egymásba szõve;~
4624 1| átok levének.~ És viharrá nõvén~ Járom a világot,~ Szálljon
4625 3| ellenzéki pártnak~Úgy szólva nõvezére lett.~Tud lelkesítni, intrigálni,~
4626 2| fránsznak,~Írd csak magyarosan nuance-ot nüánsznak,~A quasi-t kvázinak,
4627 2| csak magyarosan nuance-ot nüánsznak,~A quasi-t kvázinak, codex-et
4628 1| mohos várrom.~Bérc-oldalban nyájak legelésznek,~Csermelyek
4629 1| illik arcára,~Gyûrût és nyakláncot, minden ékszert elhányt~
4630 3| kard volt kezünkbe’ még,~Nyakunk igába nem hajolna,~És diadal
4631 3| S midőn egy választáskor nyalkán~Kortesvezérnek öltözött,~
4632 2| beszélik, régen áll ott,~Hetven nyarat, telet látott.~Látszik is,
4633 2| oly sok év után!~A régi nyárfák még mind ott virúlnak,~De
4634 2| zúdulok,~Mint pusztító vész nyargalok,~Széttépem, mit szerettem.~
4635 3| csókolni,~Ilon rezzen, mint nyárlevél,~Nem vonja el, de nem tud
4636 3| ha még lehet, folytán a nyárnak, -~Hisz’ házához udvarlók
4637 2| tapsoló kézt,~Hadd ne halljak nyegle mûvészt,~Hazug költõt, szónokot!~
4638 2| halottnak;~Lármáját a sok nyeglének,~És amely, mint sellõ-ének,~
4639 2| lát,~Harmat helyett port nyel,~Hervadozó lombja között~
4640 1| kellett,~Jó hajlós vessző a nyele,~Csak úgy csattint-pattint
4641 2| város!~Hadd hirdesse minden nyelv!~1892~~
4642 3| némán a bajt,~Hamar megtágul nyelve féke~És üt miatta szörnyü
4643 2| szótól reá érnél tenni.~Nyelved fékét könnyen megereszted,~
4644 2| mind egybevészed:~Jó magyar nyelven irsz, dicsõség a részed.~
4645 3| vesztei fog, bizony, ki nyer;~Bár kifáradva, kiegyezve~
4646 1| megáll.~Egykor régen így nyeré meg~Szél urfit az öreg nap:~
4647 2| Indúljunk hát szaporán,~Itt a nyereg, siessünk,~Édes-kedves paripám!~
4648 3| A nagyravágyás tesz rá nyerget~És sarkantyúzza tüzesen,~
4649 2| licitálja.~Profitja lesz, nyerhet mindegyiken,~A népszerûnél
4650 2| munka~Tetszésed’ meg nem nyerhetik;~Kortescsiny, zaj és léha
4651 1| hangját~Mint od’adnám, ha nyeritne lovam!~Vigan fütyölve vágtatnék
4652 3| kincseit,~Hõs küzdelemnek nyerje bérét,~Ha gyáván veszt,
4653 2| könyvbõl mindent, mi kissé nyers,~Megtûri a próza, ha nem
4654 1| ebeknek csaholása hallik,~S nyikorgása borviz-szekereknek~A kanyargó
4655 2| megszakad dalom -~Szivembe nyilal éles fájdalom;~Oh mert a
4656 2| a sellõ,~Ifju szívén kín nyilallik,~Örvény habja egyre zajlik,~
4657 3| és a palotát~Egy fájdalom nyilalta át.~Mint fecske fészkét,
4658 3| sors könyvében,~Az erdõbõl nyilásra lel;~Egy távol ablakfény
4659 3| tudná elbírni,~Pedig már nyilatkozni kell.~Atyjához ir s félig
4660 2| szerelem?~II.~Zöld fű között nyilik már az ibolya:~Kék szemedet
4661 1| sziv és lomb örömében,~Hadd nyiljék rajtok szerelém, virág!~
4662 2| legyen, mit én bánom,~Csak nyíljék egy-két virágom,~Remény-e
4663 2| világ:~Kék ég, zöld fû, ezer nyiló virág,~Szökõkút cseppje
4664 1| a Szamos vidéke,~Virág nyílott egykor ott nekem,~Tükrén
4665 1| úr volt az egész vidéken,~Nyilt kapuja hívta a vendéget,~
4666 3| tõle,~Megtett mindent s oly nyílt a tér,~De könnyebb államférfi
4667 1| nyitja.~Hát még se’ értesz? Nyiltabban beszélek,~Habár bizony,
4668 3| enyhe árnyban,~Mosolygva nyíltál szende bájban,~És itt letép
4669 1| elhervadt idején,~Ki se’ nyilva, bimbajában a remény,~Elfeledném,
4670 2| a Tisza;~Hull a fûzfa-, nyirfalevél,~Összesodri mindet a szél.~
4671 3| halálom~A kert alatt, a nyirkos ágyon,~Mert nincs számomra
4672 3| szép kell,~A Jókai regényét nyisd fel;~Én ezt meg nem tanulhatám,~
4673 1| talány, melynek kezedbe’ nyitja.~Hát még se’ értesz? Nyiltabban
4674 3| kacérkodik talán?~Nem... nem!... Nyitjára nem találok,~E nõ szive
4675 2| táncolgatok,~Meg-megcsókolva õket.~Nyitó virág is földerít,~Az illatár
4676 3| fekszik ájult mozdulatlan,~Nyögése is lassan kihal;~Világ rezg
4677 1| Látszik még rajt’ kezed nyoma,~Néha szemem rá talál.~Innen-onnan
4678 1| és cselédet,~A házat is nyomban rá felgyujtja,~Vér is, láng
4679 1| Bár elnyomni akarod.~Oh ne nyomd el, csak törüld le~És alugyál,
4680 1| agarat,~Mindjárt Széchenyi nyomdokán halad,~Hírlap beszéli, más
4681 3| csendes,~Nem kelti zaj, nem nyomja had,~A fecske újra bátran
4682 3| megrezdûl~Egy méla hang. Mért nyomjam el?~Habár tudom hiába zendûl,~
4683 2| leszek ott, de ott lesz nyomom,~El is emlegtenek egy embernyomon,~
4684 3| Dicsõség, fény, gyász és nyomor.~A honfiszellem szült világra,~
4685 1| Tündér szigethez evezne~Nyomorának tengerén.~Oh ha ki tudnám
4686 2| álom,~Ne lássák, ne nézzék nyomorú halálom’.~ Oh jaj beteg
4687 1| volt a seb -~Lehetne sorsom nyomorúbb~És szived sokkal bűnösebb:~
4688 3| hallani:~Mily boldog s õ mily nyomorult lett.~Nem sejti, e nõ mennyit
4689 3| s most is érzi még.~Hogy nyomorultan el nem vesztünk,~S két szörnyü
4690 1| sírhalom takarja;~Gyáván, nyomorúltan fut Békessi Gáspár,~Fiaidra
4691 2| lelkem álmi~Lefesti kínos nyoszolyád,~Úgy fekszel ott halálra
4692 1| méla lesz.~És elalszik nyoszolyáján,~Kebelén még a virág,~A
4693 3| falunkat látom,~Oly csendes nyúgalmat lehel,~Kék füstje vígan
4694 2| évem:~Sok küzdés, percnyi nyúgalom,~Kevés öröm, több fájdalom.~
4695 2| altató dal,~S mintha édes nyugalomban,~Szenderegne félálomban,~
4696 3| Hozzá türelmet ad s erõt,~S nyugasztja majd a szenvedõt.~Azóta
4697 1| ajkadon.~Ki meghalt, jobban nyughatik,~A rab egy percre felvidúl,~
4698 2| nap éget,~Lennél árnyas nyughelyem,~És a holdas szép estéken,~
4699 1| öcsém volt rá akasztva.»»~«Nyugodjanak! örvendjen, kit baj nem
4700 2| éjek, sugaras napok,~Áldása nyugodjék mindíg rajtatok~Nélkülem
4701 1| Egy nyoszolyán, egy sírba’ nyugodjunk.»»~1864~~
4702 2| volt,~Dúlt-fúlt, meg nem nyugodott.~Ezután már másképen lesz,~
4703 3| kérlek, ami szent!~Tedd nyúgodttá közel halálom’,~Menj hozzá
4704 2| vess ágyat, vess ágyat,~Nyugonnám, alunnám, testem lelkem
4705 1| átölelik,~Anyjoknak kebelén nyugosznak fejeik,~Anyjok tébolyodva
4706 1| szerelem.~Szent földedben nyúgosznak szüleim~S érted halva annyi
4707 3| hajnal fényes koronája;~Nyugotra sík, mint tiszta lap,~Mintegy
4708 2| ifjak, már öregek vagyunk,~Nyugovóra int az alkonyat sugára.~
4709 2| kandalló közelébe’,~Jól nyugszom itt, mért menjek el?~Derítni
4710 1| Melyet bú, öröm sohajtott~Nyugtasson a síri ágy!~Csak a hû, a
4711 3| hivság lázas gondja széled,~Nyugtat, megenyhít a magány.~Romhányi
4712 3| párbajban nincs hiánya,~Nyugtát az élvben sem leli,~És egy
4713 2| feledni,~Elfáradva megpihenni!~Nyugtomat hol feltalálom,~Szállt reám,
4714 2| Visszanézek rád, oh élet,~S nyugton várlak, oh halál!~Mennyit
4715 3| lesz, jó, ha volt.~Mi tért nyujthat e szegény ország?~És lelke,
4716 2| Szenvedély hevében,~De mit nyújthat jó szerencse,~Ragadd meg
4717 3| rónának sürü hegység~Ölelve nyujtja karjait,~Fel- és alföld,
4718 2| ameddig a szem csak ellát,~Nyújtja gazdag koszorúját.~Mennyi
4719 2| hazám! ~Mit tehetség, munka nyujtott,~Híven neked áldozám.~Küzdtem
4720 3| Nem szól csak a táskába nyúl;~Merûl a vendég iratába,~
4721 1| egyszer kitárul,~Árnyak nyulnak, himbálnak a légben~A virasztó
4722 3| Röpiv, hírlap phrasissá nyúzott,~A kortes is téged kiált,~
4723 1| a vállhoz~Szoritgatja s odébb áll.~Mosolyog a jó öreg
4724 2| éj és messzeség takar!~Az ódon egyház árnyékában~Egy régi
4725 2| Legyen álmunk, enyhe sir ölébe’,~Szeretteink örök szent
4726 1| földbe!~Ott az elzárt völgy ölében~Ássatok sírt majdan nékem,~
4727 1| lyány;~Irul-pirul s nem ölel meg,~Nem is csoda, már nem
4728 2| szeretõdet~S boldog szívvel öleld õket~Annak idejében.~1877~~
4729 1| hol mélység~És magasság ölelkeznek;~A vihar fölvetne minden~
4730 2| Oh Istenem! ha látnád~S ölelnéd kis fiad’.~Oh Istenem, ha
4731 1| szikrázott.~Ez a küszöb! itten ölelt által~Édes anyám reszketõ
4732 2| kedvvel bucsúztál, nyájasan öleltél.»~«A gyalui várba, s nem
4733 1| Kirõl a lyányka álmodik ölemben.~Hajh hol a sziv, mely érettem
4734 2| keze dúljon~Viruló völgyek ölén.~És a madárka ne zengjen,~
4735 1| méreg megölhetne,~De nem ölné bánatom’.~Hol vagytok, vidám
4736 1| feledtet,~Még egy kínt, mely ölni tud.~Miért kellett látnom
4737 2| senki se’ lát,~A Tiszába ölte magát.~Tenger nép a Tisza
4738 3| jobban elmulattatom.»~«Új öltözékem füstbe menjen?»~«Az én kérésem
4739 2| A bérkocsi megérkezett;~Öltözzünk gyorsan! Kötelesség,~Tartsuk
4740 2| rangkórságoson,~Ki egy kis fényért önbecsét felejti,~S elvét, hitét
4741 3| De im e forradalmi korban~Önbizalmat s irányt veszít.~Sem honja
4742 2| Oh hiuság, rajongás és önérdek,~És gyávaság, mit legkevésbbé
4743 3| köszönöm.~S ha egykor azt önért áldoznám,~Megnyúgodhatnám
4744 3| A megalázás kinja éled~Önérzetén s ez mind kevés:~Mert érzi,
4745 2| ébredj mámorából~Öntudatra, önérzetre:~Ne bízd sorsod’ véletlenre!~
4746 3| dolgot elmondja szépen,~S oly önérzettel hallgat el,~Mint aki nagy
4747 3| nyúgodt hangulat.~De egy-egy önfeledt órában~Fölérez, elmélyed
4748 1| szivem örvend~Élni vágynék az öngyilkos~S mosolyogva áldna Istent;~
4749 1| világ zajától~Földét mivelve önkedvére él,~A gazdagság- és szegénységtől
4750 3| ármány, bosszu, zsarnok önkény~Kitör, mind egy vad zivatar,~
4751 1| sejtemény!~És a sziv úgy önmagába sûlyed,~Nyugszik benne minden
4752 2| hazánk;~Ha hû marad a nemzet önmagához,~Egy újabb hajnal fog derûlni
4753 3| nem remél.~Nem ismer néha önmagára,~Oly bús emberré változott;~
4754 3| minden szavának~S mintegy önmását tiszteli,~S ha a balsors
4755 3| számomra több öröm,~De éltem’ önnek köszönöm.~S ha egykor azt
4756 3| minden rémes éjbe vész.~Önnönmagától visszaretten~«Bocsásd meg
4757 2| fehér virágom,~Könnyem hiába öntözött.~Bár messze vagy, de lelkem
4758 2| Ébredj, ébredj mámorából~Öntudatra, önérzetre:~Ne bízd sorsod’
4759 2| Megríkató pathosszal ajkadon,~Ha önzésbõl vadászod nép kegyét:~Más
4760 3| egyedût,~Oly önzõn, mint önzetlenül.~Házassága sebére ír volt,~
4761 2| Tettetõ mosolyt, könyüt;~Önzõ szivet, hiú elmét,~Rágalomnak
4762 3| magának élhet egyedût,~Oly önzõn, mint önzetlenül.~Házassága
4763 2| szüretelni~Nem lehet.~Az ördög leszüretelte~Egészen:~A
4764 3| Görgeit, ameddig érik,~Egész ördögnek képzelik,~S viszont. - Elmondogatják
4765 2| Alig voltunk ifjak, már öregek vagyunk,~Nyugovóra int az
4766 2| hozzád nem hûtelen.~Bor öregnek éltetõ nedv,~Mámor helyett
4767 2| rendjére?~Boldog az, ki vidám öregséget ére.~Hetven-nyolcvan évet
4768 3| boszús, zordon, levert;~Öröklé atyja uradalmit,~De egyszersmind
4769 3| hazát;~Magyar természet, öröklötte,~Már igy van több száz éven
4770 1| Széchenyi meghalt és õ örökölt,~Mindent, de mindent, képét,
4771 3| legyõzve hõs valál!~Szent örökünk lett hû emléked,~Egy élõ,
4772 1| fekügyem én,~A bérc tetején,~Örökzöld fenyülombok alatt,~Ott zugja,
4773 1| is vagyon virága~S néha öröm-magvakat terem~Hogy magadhoz méltókép
4774 1| úgy enyhûl a bánat,~S az örömcsepp egy tengerré árad.~Ifjuságom
4775 2| hogy szebb nap derûlt,~Hajh örömem búval vegyült;~Új bú, új
4776 2| hagyd fiadnak~Az ifjúság örömét,~Örömid neked is vannak,~
4777 1| víg-csevegve zendûl,~Bú- s örömhang lágyan összefoly.~Illatot
4778 1| hajnal, mely harmatot hoz,~Örömkönyût nekem;~Oh légy a nagy világon~
4779 2| És változom~Bánattá vagy örömmé.~Szivem lángol, de el nem
4780 1| nekem, alig tudod:~Enyém örömöd, bánatod,~Múltad, jövendõd,
4781 2| gondtól aggva, dúlva,~S örömödben megifjúlva.~1899~~
4782 1| megalázott Róma!~Horatius im örömrül dalol,~Mikéntha rajtad rablánc
4783 1| egész családot,~Szivemben is örömtûz szikrázott.~Ez a küszöb!
4784 2| szerettünk;~Nem találjuk többé örömünket,~Észrevétlen túléljük szívünket.~
4785 3| Pozsonyból már siet haza:~«Bár örömünkre bú ne szállna,~Aggódom érted,
4786 1| csevegésed,~Mint gyermek, úgy örülni véled,~Szakítva a virágokat.~
4787 2| Van azért új öröme.~Nem örülsz-e? Immár nem bánt~Hiú vágy
4788 1| terem~Hogy magadhoz méltókép örûlhess,~Érezd búdat, érezd, nemzetem!~
4789 1| nincs többé mit tennem,~És örűlhetnem igazán.~Mi multjában szép
4790 1| nem is tettetem.~Hogy’ örûljek, midõn szivem szakad meg,~
4791 1| késõ õsszel:~Csak egymásért örûljünk, búsuljunk,~Egy nyoszolyán,
4792 3| változást tüstént megérzi,~Örûlne, mégis fájva fáj~E néma
4793 2| Zöld fű, víg madárszó...~Örűlnek kik élnek.~«Jó fák, nem
4794 1| Úgy sem sirhattam, amióta~Örűlni immár megszüném.~Hadd sírjak
4795 2| multakban élni,~Jövõnek örûlni gyermekink körében,~S nyájasan
4796 2| Mosolyog a hajnalfénynek,~Örvendez bábjának,~Se nem érzi, se
4797 1| akasztva.»»~«Nyugodjanak! örvendjen, kit baj nem ért,~Aztán
4798 3| remélsz?~A szivnek hány örvénye, vésze~Sodor magával, s
4799 3| büszkeség vesz rajt’ erõt,~És örvényébe sûlyed minden,~Egy rossz
4800 2| a hullám, leng a szellõ,~Örvényébõl kél a sellõ;~Uszva, játszva
4801 2| mély kedély,~Oh miért is ösmerélek,~Hogy csak egy pár évet
4802 2| látta egykoron,~Immár alig ösméri meg.~Ez utca is megváltozott,~
4803 3| Ott ápolják a beteget~Az összecsõdülõ cselédek;~Legbölcsebb köztök
4804 3| hervadt virága,~Kedélye összedúlt világa~Hulló remény, haló
4805 3| kihalt az átok,~S közös, mely összefûz, a lánc,~A szolgalánc, a
4806 3| vendég~Úgy egyszer másszor összegyûl.~Névnapra most, majd meg
4807 3| fõvárosban és vidéken,~Ha összegyûlnek hárman-négyen,~Folyvást
4808 1| Tücsköt-bogárt kérkedve összehord:~Ami csak érzés, mind azon
4809 3| és álmodott alak~Csodásan összejátszanak.~Így él Romhányi álmodozva;~
4810 1| felednek el,~S hol gyakran összejöttünk,~Nem egyszer fogják mondani:~
4811 1| imitt-amott~Széchenyibõl csak összelophatott,~Fordítja, rontja, hogy
4812 2| Átsugárzik az éveken,~S rajt’ összeolvad földi, égi...~Oh mosolyogj
4813 1| hajol;~Tó hulláma fájva összerendûl,~Míg a csermely víg-csevegve
4814 3| vagy halott;~Ilonka erre összerezzen,~S a szónak más irányt adott.~
4815 3| ereje fogy~És ott alélva összerogy.~Föleszmél s dõlve pamlagára~
4816 1| a hadnagy,~Mély sebében összeroskad.~«Hadnagy uram, hadnagy
4817 2| rabbilincsét,~Pazarolja összes kincsét;~Minden fényes,
4818 2| Hull a fûzfa-, nyirfalevél,~Összesodri mindet a szél.~1890~~
4819 3| elveszett.~Majd csüggedt lelkét összeszedve,~El-elgondolja, mit tegyen.~
4820 1| mi az élet,~És minden nap összetépek~Egy-egy vágyat, reménységet.~
4821 2| De szellõbõl vihar támad,~Összetör sok hiú vágyat,~De a fény
4822 2| Lélekbe’ testbe’ végkép összetört.~És elfeledték... Immár
4823 2| mián,~Emésztve haragtul,~Összevesztek rútul.»»~«Nem hiszek én,
4824 1| miért is élne itt, mire?~És összevonva nagy szemöldökét,~Meg-megsiratja
4825 3| téged kiált,~Dicsõségedre összezúzott~Nem egy fõt és nem egy pohárt.~
4826 2| gazdag koszorúját.~Mennyi összhang a sok színben,~Hogy’ kibékül
4827 2| vak éjben,~Haza felé, az ösvényen.~Arca halvány, hangj’ a
4828 2| fú, jajgat, hogy elvadúl!~Ösvényt, útat befú, feldúl.~Már
4829 3| csüggeszt balga vád, itélet,~Nem ösztönöz hiú dicséret...~Ne kiméld
4830 3| Eltréfál, mosolyog, nevet,~Ösztönszerün, félbüszkeségbõl~Játszik
4831 3| egy mély árok benyel,~Az ötödik tövisbokorban~Vesződik,
4832 1| felkötötte,~S mintha nem is ötvenéves volna,~Felkapott egy tüzes
4833 3| becsûletet.~S mi most az övét elraboljuk?~Nevére a rágalmat
4834 3| A kastélyt, melyet park övez.~Vajon ki vára, háza ez?~
4835 2| feldúl.~Már a sok hó egész özön,~Egy hétig most posta se’
4836 3| Matildot,~Igy hívták a szép özvegyet;~Immár most néki minden
4837 3| lépcsõ alján~Megvárja bájos özvegyét,~Találkoznak s már ott csüng
4838 1| látnám ott magában űlve,~Özvegyi gyász bújába merülve.~Kis
4839 3| majd Párisba jött~Enyhítni özvegysége átkát.~Romhányi látta, szólt
4840 3| boldogítni nem tudálak,~Mint óhajtám; más fog talán.~Bocsáss
4841 3| S búsan néz a jövõ elé.~Ohajtja, bár egyik se gyõzne,~Mert
4842 1| múlatságok kábitó zajába’~Ugy óhajtom csöndes estvéidet,~El-elkerûl
4843 3| Romhányi vágya,~Megnyílt a rég ohajtott pálya~Matildja szintén lelkesül~
4844 3| sohajtnak egy imát:~«Ég ója a szegény hazát.»~Telegdi
4845 3| juttat,~S egy uj vihartól ójon ég.~Nem árulás gyõzött le
4846 2| osztogat,~Utána írók, - õk mindenre telnek, -~Ujongva
4847 1| Mennyit nem szenvedsz értem!~Okát hiába keresem,~Ennyit nem
4848 3| arcát elfutja láng:~«Egy okkal több, mely innen elhajt~
4849 2| hoztunk,~Egymásnak sok bajt okoztunk,~Bosszúságot, bánatot;~Legalább
4850 1| OKTÓBERBEN.~Merre tûntél, hova lettél~
4851 3| egy mént neked.~Itéld meg, olcsó-e vagy drága?»~És Romhányit,
4852 1| szellemét!~Im itt vagyon, jobb, olcsóbb, hozzánk jertek,~Felgyógyulást
4853 2| VÉN ALMAFA.~A szõllõhegy oldalában~Vén almafa áll magában;~
4854 3| köszönöm.~Maradj is mindig oldalamnál,~A gyöngeség, a bánat elszáll,~
4855 3| dicséret...~Ne kiméld gyönge oldalát,~De várd el végét legalább.~~
4856 2| Hogy egy könnyen meg nem oldja~S ketté nem vághatja kéz.~
4857 2| mosolygott rám,~Ez a két istennõ oltalmazott híven.~Mult idõk szép napja,
4858 2| fecsérli,~Lángja szent, oltára nem.~Ám az oltár düljön
4859 1| Mely alatt titkok pihennek,~Oltárán a természetnek;~Hol az ég
4860 3| azon felül... ~Magyarba oltott németül. stb.~ ~.oOo.~~~ ~
4861 2| jövõt im egybe foglalom,~Olvadjon össze folyton újabb fényben...~
4862 2| Honszeretet s a szerelem~Egy búvá olvadt lelkemen.~Laktam a Spree
4863 1| HORATIUS OLVASÁSAKOR.~Oh Róma, Róma, megalázott
4864 1| beszélni halljuk néha ezt.~De olvasgatni némely hirlapot,~Végig betüzni
4865 1| sokszor pihentem alatta,~S olvasgattam egy nagy képes könyvben.~
4866 2| Honfidühtõl, párttusától,~S ne olvassak hirlapot!~Rejts el hát völgy,
4867 1| napra, jobban õrli a bú,~Omladozik, ha erõsebb szél fú.~A teremben,
4868 3| mintha véget érne,~A földre omlik s elalél.~Ott fekszik ájult
4869 2| madárka,~S némán könnyed omol.~Hajnali fény mosolyog rád~
4870 3| szenvedõt.~Ohajt keblére rá omolni,~S elsirni titkos könnyeit,~
4871 3| csatában~S vérét most is kész ontani.~A szélsõ elvek buzgó híve,~
4872 1| S tört szívének könnyét ontja.~Gyepes hantján az új sírnak~
4873 3| oltott németül. stb.~ ~.oOo.~~~ ~
4874 3| hangulat.~De egy-egy önfeledt órában~Fölérez, elmélyed magában~
4875 1| beszélve így~Szakítsd le minden órádnak virágát~És a jövőbe kevésbbé
4876 2| Úgy szeretem nézni őket.~Órahosszat nézem gyakran,~S mint a
4877 3| a teremben~Ott ûl az éj óráiban,~Megújul a gyermekkor képe~
4878 1| éjjel üt a légyott várt órája,~Mi édesen suttog a szerelem!~
4879 3| még nem vala,~Egész vidék õrangyala.~Ohajt minél több házi gondot,~
4880 3| honfiszót,~Szilaj kedélyt, oratiót.~Növelték drága gonddal,
4881 1| csókoljam halovány szép orcád,~Hadd érezzek búban örömöt.~
4882 2| rám, kedvesem!~Oh e mosoly õrcsillagom,~Áttör minden borúlaton,~
4883 2| útcán szerteszét,~Hogy’ ordítják a honnak szent nevét!~Mert
4884 2| egyszerû, mily világos,~Ordíts kapu, kiálts város!~Hadd
4885 2| cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,~Mit tanár? Professor. Mit
4886 1| kanyargó úton megnyilallik.~Õrházaknál hamvadó tûz pislog,~Egy-egy
4887 1| Jaj meg kelle érnem!~Óriás küzdelmet sirhalmok takarnak.~
4888 1| amelyért oly híven küzdött,~S őrizé szentség gyanánt,~Büszkeségét,
4889 2| erkölcs és a kötelesség.~Õrizze sírját hû emlékezet!~Ti
4890 2| Hazug költõt, szónokot!~Õrizzen meg ez a távol~Honfidühtõl,
4891 2| ész,~S mily lángoló, majd őrjöngésbe vész!~Mily gyors a toll,
4892 1| álmos gyermek keblemen,~Õrködném arany álmaidnál~S elringatnálak
4893 1| gyászol;~Napról napra, jobban õrli a bú,~Omladozik, ha erõsebb
4894 2| Amott hegyeknek erdõfedte orma,~Túl a vizen falucska karcsu
4895 1| légben~A virasztó hegytetõk ormárul.~Álmos erdõk mélán álmodozva~
4896 3| ingerlõ beszédeket,~Mint õrnagy a nemzetõrséggel~Viraszt
4897 3| uradalmit,~De egyszersmind õrökle pert,~Sok terhet és sok
4898 1| halott,~Nejének szeretője ott~Orozva döfte le.~Mi vár az ott
4899 1| mentére.»~««Ne bánd, csak az orrom vére.»»~«Hadnagy uram, hadnagy
4900 3| hont, nõt szeret.~És a jövõ országgyülésen~Már mint követ föllépni
4901 3| fogalmazott,~Megyéhez és országgyüléshez~Nem egy dörgõ leiratot,~
4902 2| Mennyi szitok, milyen lárma,~Országház-e, avagy csárda~Ez a tisztes
4903 2| Földerûl ránk örök béke,~Országunk a világ éke:~Éljen az új
4904 1| búcsuhangja~Búgó vadgalambnak.~Az országút hegyen visz fel,~Lassan
4905 2| nem ismer határt.~És álla őrt egy ország romjain,~Arcán
4906 3| meg, holnap indulok.»~«Az orvos tiltja, nem mehetsz, nem,~
4907 3| rendel,~Tüstént fogat s küld orvosért;~Oszlóban volt már a sok
4908 3| tévedések, bûnök ellen~Nincs más orvosság földi szerben,~Mint földben
4909 3| arasznyi tér,~A sírhalom - orvost se’ kér.~De más van irva
4910 2| küldött az ég.~Hû gondom õrzé gyermekséged,~Testvéred
4911 3| maradjon árva lyánya,~Ki õrzi, védi meg szegényt?~Az öreg
4912 2| És ragyogva,~Lánglobogva~Őrzik kapuját a mennynek.~El-elnézem
4913 1| szenvedett szivem,~S mit híven õrzök, szenvedésim titkát.~Emlék
4914 2| is már föld alatt,~De hûn õrzöm emlékeit,~A multból már
4915 2| szeretve ápolt téged’,~Gondja õrzött, gondja védett,~Mind tied
4916 2| Ahelyett, hogy védje,~Megújúlt õsalkotmányát~Darabokra tépje.~Sokszor
4917 3| reformmal feldulátok~Az õsalkotmányt könnyedén,~Gyümölcse muszka,
4918 3| történelmét,~Ott nem egy õse szerepelt,~E várkastély
4919 2| mint csatán a hős,~S mint ősei kardja sok száz éven át~
4920 1| Nincs már Magyarország!~Õseinknek szent sírhalmát~Kozákok
4921 3| hazában mindenütt rom,~Az õserény él s élni fog.~Maradj, ne
4922 3| hagyott,~Mint egy csoport szép ősjószágot,~Mellé tömérdek adósságot,~
4923 3| bércek, erdõk, térek,~S az õskastély mohos fala;~Sohajtott és
4924 3| is úgy álmodik,~Üdvözli õskastélya dombja,~Immár megint otthon
4925 3| érzi - s könnyet ejt.~Az õskastélyt bejárja másnap~S az elhagyott
4926 1| könnyet érzek.~A várromok, az õsök sirhalma,~Kérdik tõlem:
4927 1| Nem tavasszal, hanem késõ õsszel:~Csak egymásért örûljünk,
4928 3| mit csinálni,~Aztán sok ostobát csinál,~Majd mást kisért,
4929 3| nõ a szenvedély foka.~Az ostromállapot hijába,~Elitélhet egy milliót,~
4930 2| sebzett szivébe’ kín,~S ostromló bátran a kettős veszélyt:~
4931 3| vészbe öltözött~Csaták és ostromok között.~Küzdöttem oldalánál,
4932 3| kincseit,~És már blasirtság ostromolja~Eszméit és érzéseit.~Elzárkozik
4933 3| kézben,~Indult, rohant és ostromolt,~Valódi férfi, honfi volt.~
4934 3| jól esett.~Heves, merész ostromra szállott,~Most gyáva, tétlen,
4935 2| gazdag bõsz küzdelmét,~Õsvitájok durva nyelvét;~Szeretõk
4936 2| bánat.~Rohannak az évek, õszbe csavarodunk,~Vége felé fordul
4937 3| mondám,~Negyvenkilencnek ősze volt;~Felhők borongnak az
4938 2| bús, komor dalom.~Az élet õsze int felém;~Derûl-e még rám
4939 2| hiába rágalmaznak.~Kedves õszem, el nem hagylak;~Régi hived
4940 1| harmat, mely virágnak~Késõ õszig éltet, enyhet ád.~A bánatnak
4941 2| rútúl bosszús kedvetek;~Őszinte szívvel, ezt még jobb’ szeretném,~
4942 3| Tüstént fogat s küld orvosért;~Oszlóban volt már a sok ember,~Midõn
4943 2| fehérűlnek,~S vidám kedvvel oszolva szét,~Mint báránykák~Be-bejárják~
4944 2| hallgat madár,~Ha az idő majd őszre jár;~Mikor jő el az én telem?~
4945 2| termést ha ád,~Ide gyûl ki õszszel az egész család.~Csak én
4946 2| meg élte,~Nem lát többé őszt, tavaszt.~Oh fiamnak kedves
4947 2| festõk, bús poeták~Szegény õszt elrágalmazták.~Festik bágyadt-,
4948 2| nincsen vészed,~Bölcs közép az osztályrészed;~Sátrad az ég szelid kéke,~
4949 2| Igéretet, bort és pénzt osztogat,~Utána írók, - õk mindenre
4950 2| Elhanyatlik ifjuságunk,~Itt van őszünk nem soká,~Bár nem érzi boldogságunk,~
4951 1| kel ajakán,~De megenyhül s otthonában~Gyakran elméláz magában~
4952 3| hol fog,~Ha nem találja otthonát?!~Eladta báját, ifjuságát,~
4953 2| lelki baj közt nõ fel,~S aki óvja, el nem hagyja,~Mindíg csak
4954 2| utolszor, örökre szeret;~S mint őzike, mely’t a vadász csöve hajt,~
4955 1| szemedben~Föléri a napsúgarat,~Pacsirta sem szól édesebben,~Mint
4956 1| gyermeket.~Ne ébresszen pacsirtaszó,~Szavadnak édes hangja még,~
4957 3| elbusúlt, komoly,~Vigan tér meg Palais-Royalból,~Ajkán száz trilla és mosoly.~
4958 1| De ha ló nincs, van egy pálca,~Kapja magát s felűl rája.~
4959 2| maradt.~Hijába áll szép palota~Az egyszerû kis ház helyén,~
4960 1| barátság viselte gondomat~E palotáknak márvány büszkesége~Mint
4961 2| nekem.»~«Sok földem, dús palotám,~Oda viszlek, szép leány.~
4962 3| sebében~S a kunyhót és a palotát~Egy fájdalom nyilalta át.~
4963 2| csalódtál!~Egy szép emlék pályabér,~Száz reménynél többet ér.~
4964 3| Baráti tõle sokat vártak,~Pályáján mind feljebb hatolt.~De
4965 2| Megszenteli küzdelmimet~Pályám nemtõje, dicsõségem,~Szerelmed
4966 3| õt;~A forradalmi vészes pályán~Övezze dics e drága fõt.~
4967 3| összerogy.~Föleszmél s dõlve pamlagára~Majd félálomba szenderül,~
4968 3| árad~S oly fájó, átkos a panasz,~Mintha való kín volna az.~
4969 2| arra;~Megáll, hogy a~Lyány panaszát hallja.~«Ne keseregj,~Árva
4970 1| egyedűl és árván.~Soh’sem panaszlál, oh soha,~Csak aggódtál
4971 1| felsí, búsul, örvend,~Most panaszol, majd vigasztal,~Itt vad
4972 3| könnyeit,~Zokogva együtt panaszolni~Éltök nehéz küzdelmeit,~
4973 2| pusztaság, csend.~Nem hallok panaszszót, átkot,~Melyet elnyomott
4974 1| Bevégzem hát a végtelen panaszt,~Mit elhagyék, gondold utána
4975 2| Fakúltak a betûk, elsárgult papirja,~Már rég porladoznak, kik
4976 2| harsány a hang,~Légben, papíron nagy dob, nagy harang’.~
4977 3| fellátogat~A falunak két öreg papja,~És sokról elbeszél sokat.~
4978 1| bús atyafiak elhozták a papot;~Villog már a pallos, belépett
4979 2| élek.~Mit nekem a miniszter~Parancsolni hogy’ is mer?~Sok embernek
4980 1| véle édes anyja;~A városon parasztleánynak híjják,~Mint engemet faluhelyt
4981 3| nem lehet türelme hosszu,~Parázs fején ez a fedél.~Még holnap
4982 3| szenvedély és hiuság.~Kaland- s párbajban nincs hiánya,~Nyugtát az
4983 2| kacér szív,~Táncosoddal most párbajt vív.~Minap a tánc után,~
4984 2| nyereg, siessünk,~Édes-kedves paripám!~Rút az idõ, szél havaz,~
4985 2| fiamnak hagyom kardom’ s paripámat,~De ha felnõ s lelkén hitszegõ
4986 3| illik,~Kigyászolt s majd Párisba jött~Enyhítni özvegysége
4987 3| a szerelmi lánc.~Felejti Párist és Matildot,~Igy hívták
4988 3| kiáltása~Hangzik, zajong a parkba’ lenn~S belép egy szolga
4989 3| merengõ sugarán,~Amint amott a parkban ûlve~Egy kõpadon, hársfák
4990 3| ütnék, oly sietve~Megy föl a parkból a terembe,~A grófot s grófnét
4991 3| kérdésre,~Mert amidõn a parkhoz ér,~Pályája mintha véget
4992 3| hordja,~A csendben nyugvó parkon át,~Egy régi ének, dallamát.~
4993 3| lovat megnézni,~Bejárnak parkot, földeket,~Romhányi percrõl-percre
4994 2| viszlek, szép leány.~Selyem párna, selyem ágy,~S minden, mire
4995 1| Megnyugodnám veled~Csak egy párnácskán is.~Nélküled mit érne~Világ
4996 1| hegyek fölé...~Kelj föl párnáidról, özvegy Pókainé!~Tárogató
4997 1| rám,~Így alszunk a koporsó párnáján!~1860~
4998 1| Fényes palotába’,~Koporsó párnáját~Puha selyem ágyon,~S még
4999 2| kõsziklán,~Mint veled selyem párnán.»~IV.~Kakuk madár, mondd
5000 1| Mely mint legszebb szűzi párta,~Nyílik fent a homlokon.~
5001 2| VÉGÉN.~Oh ez a dûh, ez a pártdûh~Tart-e még sokáig?~Avagy
5002 3| Isten ójja,~A bünbánónak pártfogója,~Hozzá türelmet ad s erõt,~
5003 3| hû kezet,~Mely vész után parthoz vezet?~«Romhányi gróf szerelmet
5004 3| főispán atyja,~Magát a szélső párthoz csapja:~Imigy büntet a nemesis~
5005 3| Valóban? Lám, lám!...~Jó parti lett vón’, édes lyánykám!»~«
5006 3| meghala.~S rajt’ segit Telegdi pártja~Sereg nélkül nehány vezér;~
5007 3| Schwarzenberget szidja~És pártjában folyvást remél.~«Ez menti
5008 1| felett.~El-eljárok a tó partjához~Az õszi csöndes alkonyon,~
5009 2| zászló,~A haza zászlója:~Pártoké csak addig jogos,~Míg ezt
5010 1| dagálya,~Akaratlan távol partokra vet,~Lelkem szülõföldem
5011 2| vívtanak?»~««Vívtak és elesett~Partomon kedvesed,~Vizemben a vére,~
|