1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
5012 3| el nem fojthat e hazába’~Pártszenvedélyt és dictiót.~A fõvárosban
5013 2| ez a távol~Honfidühtõl, párttusától,~S ne olvassak hirlapot!~
5014 1| rajtok harmincnégyen.~««Pártütés a székely híres szabadsága,~
5015 1| közöttünk Isten sujtó karja,~A pártütõ hadat sírhalom takarja;~
5016 1| erdõ-messzeségen.~Néz a pásztor, s bámulja világát,~Hosszu
5017 1| ott alább, alább~Csak méla pásztortűz lobog.~Mégis, hogy újra
5018 1| boldogabb idõkbõl,~Bércek ormán pásztortûz lobog,~Most magasan csillagokkal
5019 1| Hazunnan együtt indult el~A patakkal és szellővel,~Mind a kettő
5020 3| Küzdöttél a sors ellenére,~Patakként omlott szíved vére,~Dicsõit
5021 2| PATAK ÉS NEFELEJCS.~Kis pataknak nagy a kedve,~Vígan szökken,
5022 2| cikkben, nagy beszédben,~Hamis pathos, rossz magyarság,~S több
5023 2| állsz a forumon,~Megríkató pathosszal ajkadon,~Ha önzésbõl vadászod
5024 2| a födelen,~Benn kandalló pattogása~Enyhít s elmulat velem.~
5025 3| magyarúl rosszúl tudott,~Élt és pazalt és Bécsben megholt,~És más
5026 2| jót-rosszat feled,~S kegyelmesen pazarlod rendjeled.~Hány érdemetlen
5027 2| virágod s búsongó atyád.~A pázsit, ösvény puszta, nesztelen,~
5028 1| tréfaszó;~Nem én hibám, hogy Pegazusom szárnya~Megtörve és szilaj
5029 2| küzdelmem még mindíg a régi,~Példátok mutatja, most is mit kell
5030 3| íre,~(Honny soit qui mal y pense)~Jó atyja gyászos halálhíre;~
5031 2| komédiára,~Szint’ ennek is csak pénz és taps az ára;~Rágalmaznak,
5032 3| Mostanság csak ily módon pénzel,~S a választás sok pénzt
5033 2| Lelõhely, útvesztõ, ünnepség, pénztáros,~Mérnök helyett mérõ...
5034 1| lángoltanak.~Még egy órát, még egy percet~Napjaidból szenvedély!~Régi
5035 1| szerelem.~Emlékszel-e? Én e percnek~Édes kéjét ujra élem,~Mint
5036 2| rossz évem:~Sok küzdés, percnyi nyúgalom,~Kevés öröm, több
5037 3| parkot, földeket,~Romhányi percrõl-percre érzi,~Hogy innen most el
5038 3| Nem szól zene és tánc se’ perdûl,~A pohár is ritkábban csendûl,~
5039 3| De egyszersmind õrökle pert,~Sok terhet és sok adósságot~
5040 3| Játszik kiváló szerepet,~S Pesten az ellenzéki pártnak~Úgy
5041 3| uj hír a hirlapokban~Vagy Pestrõl érkezett levél,~És im a
5042 3| alszanak;~Romhányiban új élet pezsdül,~Menhelyt igérnek e falak.~
5043 1| megmondja, bárkit kérdezz:~Pezsgett a szív, szólott a hegy,~
5044 3| tanulhatám,~Nincs hozzá sok phantasiám.~Mit láttam, átéreztem,
5045 1| lelkemet!~Nekünk is ott áll Philippi mezõje,~Hol annyi sok, hol
5046 3| pártszenvedély.~Röpiv, hírlap phrasissá nyúzott,~A kortes is téged
5047 2| SZŐLŐHEGYEN.~Pusztítja a phylloxera~A hegyet,~Itt bizony már
5048 2| álmomat!~Fáradalmam’ hadd pihenjem,~A világot hadd feledjem.~
5049 1| köpenyt földhöz vágja,~S hogy pihenjen rajt’, megáll.~Egykor régen
5050 1| Isis-fátyolt szõ,~Mely alatt titkok pihennek,~Oltárán a természetnek;~
5051 1| édes ismerõsim,~Nem lehet pihennem!~Virág nyílik a völgyben
5052 1| vérzik ifjuságom!~Hagyj pihenni fürteid árnyában,~Sebeimbõl
5053 3| hajdan fenn a karzaton,~Pihent ajkkal csevegni kezdnek,~
5054 1| pihenj meg keblemen,~Ott jól pihentél egykoron;~Ha nincs szívemben
5055 1| volt ez a fa,~Oh mi sokszor pihentem alatta,~S olvasgattam egy
5056 1| Könnybe lábad a szemem pillája~S ajkamon sohaj a felelet.~
5057 1| mennyi bánat~Férhet meg egy pillanatban!~«Szedj virágot és fáradj
5058 1| ideje,~Oly fárasztó a búcsu pillanatja;~Mellettem ûl egy ifju szép
5059 1| tudhatja, ki mondhatja:~Pillangó-e vagy jó kedvünk?~Kakuk szól
5060 1| ajku méhem,~Kedvem játszi pillangói,~Eljöttök-e vélem?~Erdõ
5061 1| Könnyû-vígan, tarka-barkán~Pillangók szállnak körûlünk.~Ki tudhatja,
5062 1| játszik a remény,~Dalolva pillangókat kerget,~És koszorút hajít
5063 3| borongnak az ég boltján,~Ki sem pillant a vaksi hold.~Az est, az
5064 1| fájdalmára~Még egy szót, még egy pillantást~Bírni vágynék utóljára.~«
5065 3| bûnös volna,~Megsemmisül pillantatán.~Oh mily nemes e hölgynek
5066 2| nemzetet?~Igaz, egykor nagy pipáju~És kevés dohányu volt;~De
5067 2| immár elûl,~A tiszta ég pirkadni kezd;~Éltünk is igy borúl,
5068 2| hullnak,~Almák mily szépen pirulnak,~S őket csókkal áldja meg.~
5069 2| Harag ég, és kendejébe~Rejti pirult képét.~S el-elgondol kedvesére,
5070 1| Õrházaknál hamvadó tûz pislog,~Egy-egy székely vészi útját
5071 2| taps a levegõje,~Egy árva píssz elég lesz, hogy megölje,~
5072 3| hivták,~Bécsben Stefi és Pista honn,~Sok tudományra tanították~
5073 1| Hall és lát és búsultában~Pisztolyát ragadja,~Mintha sors és
5074 2| Pisztrángnál is sebesebben:~Pettyes pisztráng, pettyes kendõ!~Csak szomorít
5075 2| De kisiklik, tova lebben,~Pisztrángnál is sebesebben:~Pettyes pisztráng,
5076 2| DIÓSGYŐRI DALOK.~I.~A pisztrángos Szinyva partján~Lakik egy
5077 2| egy szép szõke kis lyány;~Pisztrángot mind oda adnám,~Hogyha õt
5078 1| otthon van:~És megáll kinn a pitvarban~S úgy örvend, hogy a komondor~
5079 3| szemrehányást tesznek~S pletykálnak is azon felül... ~Magyarba
5080 2| magyarabb, a népinél népibb;~Pödörd ki jól bajszod’, szedte-vettézz
5081 2| ültetek.»~««Jó gazdánk, ne pörölj velünk,~Hát mi arról nem
5082 1| űltem veszteg;~Egy bősz poéta jött reám,~Előbb versével,
5083 2| ÍRÓI RECEPT.~Ad notam: Poétai recept.~Látóhatár, évad,
5084 2| ŐSZ.~Bosszus festõk, bús poeták~Szegény õszt elrágalmazták.~
5085 2| Türjétek a szegény magyar poétát,~Ha más felé vinné immár
5086 2| Adja Isten!... Ide azt a~Poharat,~Igyunk egyet abból, mi
5087 1| ingerülve kél fel,~Inti Pókainét s kimutat kezével,~Bitófák
5088 3| Itt-ott másodvirág a fán;~A pókfonál foszlánya játszik~Bokrok
5089 1| hamvadoz, megéled, ég~S pokollá gyúl gyötrelmeidtől.~Oh
5090 1| fájdalomba,~S lesz mint a pokróc, durva és goromba.~Rug
5091 2| POLITIKAI XENIÁK.~I.~Mennyi szó s
5092 2| EGY DRÁMAÍRÓ POLITIKUSRA.~Megirtad Dózsa György-öt,~
5093 1| siralmán.~A hold fényén, éji pompájában,~Im a vidék még egyszer
5094 3| Nincs vita köztök, csak egy pontban,~Ilyenkor a szó szóra lobban,~
5095 1| megmozdúl~Szívem hamvadó pora,~Majd kinõ, majd felvirágzik~
5096 3| Él vagy meghalt? Béke porára!~Egy könnycseppet megérdemel,~
5097 3| az agg, a férfi, gyermek,~Porból nõnek mintegy a sergek,~
5098 1| készte?~Mi nagy dolog, hogy porhüvelyt cserélt~Oly férfiú, ki századoknak
5099 2| elsárgult papirja,~Már rég porladoznak, kik irták, a kezek,~Minden
5100 2| Karjaim közt, s hideg sírban~Porladozzál egyedûl!...~Könnyemet bár
5101 2| keveset lát,~Harmat helyett port nyel,~Hervadozó lombja között~
5102 3| megteszi,~De itt is csak hamar pórul jár,~A pénze, serge elfogyott
5103 2| egész özön,~Egy hétig most posta se’ jön;~Se baj, jobb is,
5104 3| Ilonka atyja fejcsóválva~Pozsonyból már siet haza:~«Bár örömünkre
5105 2| vágya~Lapodnak mentõl több praenumeránsa,~És szája ízén írsz a nagy
5106 2| a régi ordó,~Mit tanár? Professor. Mit jellem? Karakter.~Csak
5107 1| Kiáltja folyvást: õ az új próféta.~A tûzre mind, mit eddig
5108 1| mosolyog,~Azt mondja rá, hogy próféta-dolog.~ Van olyan is, ki élelmesebb
5109 3| más,~S Kossuth, szabadság prófétája,~Kit áld a nemzet szíve,
5110 2| mind feljebb licitálja.~Profitja lesz, nyerhet mindegyiken,~
5111 2| Vármegyének miniszter.~Protestálok, de nagyon,~Nemes jogom
5112 2| mi kissé nyers,~Megtûri a próza, ha nem tûri a vers;~Tanuld
5113 3| sovány regényem váza,~S mily prózai, szokott beszéd.~Jó olvasóm,
5114 1| S im óda helyett rímes prózát írok.~Ne botránkozz’ meg
5115 1| palotába’,~Koporsó párnáját~Puha selyem ágyon,~S még sem
5116 1| vészi útját arra,~Hosszu puska mellett énekelve~Bús-nótádat,
5117 3| elhangzik immár a szó~A puska- s ágyu-dörrenésben~Egész
5118 1| áll a székely ember~Ágyu s puskacsõ elõtt,~Inkább beront, mert
5119 1| rónaság vidéke,~Délibábos pusztáknak lapálya,~S vonzó, enyhe,
5120 1| e lap,~Több éve áll ott pusztán és fehéren,~Csak olykor
5121 2| örvend:~Úgy vesz környûl pusztaság, csend.~Nem hallok panaszszót,
5122 2| BESZÉD.~Jó nemzetem, el nem pusztít téged~Se vad muszka, se
5123 2| SZŐLŐHEGYEN.~Pusztítja a phylloxera~A hegyet,~Itt
5124 2| bõsz haraggal zúdulok,~Mint pusztító vész nyargalok,~Széttépem,
5125 1| végig kell néznem~Lassu pusztulását haldokló magyarnak.~Szeress
5126 1| kedv édes szép emléki!~Hova pusztult a nagy kályha innen?~Mennyi
5127 1| kedvelsz jobban Chloét-é vagy Pyrrhát?...~De az idő fut, csak
5128 2| magyarosan nuance-ot nüánsznak,~A quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek~
5129 3| szívsebének akadt íre,~(Honny soit qui mal y pense)~Jó atyja gyászos
5130 2| Elfogódik szíve, érzi.~Rá-rá gondol kedvesére,~De a sellõ
5131 1| De sem tréfa, sem mosoly.~Rá-ráhuzzák a cigányok,~De a tánchoz
5132 2| dicsõség a részed.~Mintegy ráadásúl: hordár helyett hordó;~Ne
5133 1| bénán vezeti~Az Igazság ráállott -~Így járják a világot.~
5134 3| õsi kincs,~S erõsb a régi rabbilincs.~Ha sorsuk egyszer jobbra
5135 1| akarna.~«Magyar vagyok, rabbilincset~Nem visel magyar kéz,~Huszár
5136 2| küzd az élet,~Szétszakítja rabbilincsét,~Pazarolja összes kincsét;~
5137 1| gyilkolt~S haldoklál fényes rabigán:~Mi lesz majd sorsod a jövőben?~
5138 1| Csevegõ madárka!~Ne érezd rabságod’~Fényes kalitkádba’!~Ott
5139 3| kapitány, -~A búra nincs idõ ráérni,~Mert gyõzni kell uj-uj
5140 2| mit nyújthat jó szerencse,~Ragadd meg serényen.~Vége felé
5141 3| jutalma nem babér.~Hányszor ragadta gyõzelemre~A háromszínû
5142 3| övét elraboljuk?~Nevére a rágalmat szórjuk?~Ne emlegessünk
5143 2| így azonnal~Hízelgéssel, rágalommal,~És ne légyen végre fõ~Üzlet
5144 2| Önzõ szivet, hiú elmét,~Rágalomnak kígyó nyelvét,~Mindig ujra
5145 2| oly szelíd,~Nézd a napfény ragyogását,~Bágyadt, mégis melegít.~
5146 1| csak sötétbe’ támad.~Oh ragyogj hát szivben és egen!~Tó
5147 1| más virág.~Fénybogárkák ragyognak a fûben,~Csillag fenn és
5148 1| szerettem~Hajnal- és holdfény ragyogott felettem,~Enyhûltem csókon,
5149 2| szerepet.~ Oh hiuság, rajongás és önérdek,~És gyávaság,
5150 2| Hogy’ tudhatnám én,~Régi rajtunk e kétes fény:~Hányszor hittünk
5151 2| mélyen béhatott.~Búsméla rajz! Az élet harcterén~Egymásba
5152 1| ád az Isten,~Ott a kréta, rajzol egy párt,~Ha eltörik sem
5153 3| éltem,~Egyszerün csak azt rajzolom,~Ekkor tájt a vidéken éltem,~
5154 2| Rezegte át szivét és könyveit,~Rajzolta az embert s az államot,~
5155 1| búsúlnánk érte, kedves?~Rakva azért minden ága.~Könnyû-vígan,
5156 2| álma bántott,~Nem vagyon, rang fénye csalt,~S mégis, mire
5157 3| ő, kit így üldöznek?~Mi rangja és mi érdeme?~Vajon mit
5158 2| fáj, mi bánt:~Gõgös ember rangját, fényét,~Bók adóját, divat
5159 2| tapsokon,~Miért nevetsz a rangkórságoson,~Ki egy kis fényért önbecsét
5160 2| Szenvedély örvénybe nem ránt,~Nem kínoz a szerelem.~Megszünt
5161 1| szárnyán járó,~Édes lovam Ráró!~Előtted van az út,~Ne várd
5162 2| szakadt reám,~Ott sírtam nõm ravatalán,~Elnyelt mindent egy sirhalom:~
5163 2| vérünk könnyen fölhevûl:~Rázzuk, még mikor nem érett,~Küzdelmünk
5164 2| De kedv, öröm madárként rebben,~S virágként hervad el korán:~
5165 3| kiabálja,~S mellette egy imát rebeg~«Az úr Isten gyógyítsa meg!»~
5166 3| szenvedték a halált.»~«Nem a reform, hanem rossz módja...»~Szabolcsi
5167 3| multat dicsérgeti.~«A sok reformmal feldulátok~Az õsalkotmányt
5168 3| lett vón szükség,~Mely a reformot vezeti.~Mi ezt akartuk,
5169 3| gyakran itt találja~A vidám reg, s a méla est,~Borus, derûlt-e
5170 3| szemét...~Hát ily sovány regényem váza,~S mily prózai, szokott
5171 3| szörnyû szép kell,~A Jókai regényét nyisd fel;~Én ezt meg nem
5172 2| GYÜMÖLCSÖSBEN.~Reggeli köd oszlik, a hegy tetején~
5173 1| illatoddal~Mondj neki jó reggelt.~És ha meg nem sérted,~S
5174 2| halmozd mindezt, légy réginél régibb,~Magyarnál magyarabb, a
5175 2| kodeksznek~Ez az irásmódja az új régieknek.~Szedj ki régi könyvbõl
5176 2| Keresd, halmozd mindezt, légy réginél régibb,~Magyarnál magyarabb,
5177 1| A hangokban mennyi titok rejlik,~S mint szövõdik bûvös sejtemény!~
5178 3| Álnéven, mint távol rokon.~E rejtek enyhe lombok árnya,~Barátság
5179 3| másnap~S az elhagyott kert rejtekit,~Karján merengõ álmodásnak~
5180 3| mintegy megváltozott;~Nem rejtezett többé magányba,~Nem sírt
5181 2| se’ jön;~Se baj, jobb is, rekedjen ott,~Nem olvasok így hirlapot.~
5182 2| csalogány,~Megcsattan a szó remegő ajakán:~ «Tied leve immár~
5183 1| majd az én korom,~Hiszem, remélem, érzem, akarom;~Azonban
5184 1| léptem a világba,~Mennyit nem remélett megifjult nemzetem!~Szebb
5185 1| kétség rémes árnya,~Szenvedj, remélj, hígy, lelkesülj te szív!~
5186 3| dõreségem’ megvetette,~És hogy remélnem nem szabad,~Igy adja tudtul?...
5187 3| honba,~Híjába szenvedsz és remélsz?~A szivnek hány örvénye,
5188 2| nyíljék egy-két virágom,~Remény-e vagy emlékezet...~Csak élessze
5189 3| tennénk-e vajon,~Ha szívünk új reménybe’ dobban,~Ha szenvedélyünk
5190 1| hullámzik kebele,~S arcán reményben játszó édes emlék.~A nyugvó
5191 2| tart fönn, éleszt téged’~Reményed-e vagy emléked?~Bármi legyen,
5192 1| E koszorú ott kezedben~Reményeim sírján nõtt fel,~Mely fölött
5193 1| dicsõségem, hazám.~Oh mily reményekkel léptem a világba,~Mennyit
5194 3| végén,~Túl a képzelgõk tört reményén,~Hol nincs már rózsa, csak
5195 3| fényét,~Szerelme elkésett reményét~A lesben álló hideg ész,~
5196 2| Vagy új vihar tarolja szét~Reményien hulló levelét~Uj honfibú,
5197 1| barát;~Fájdalmadba temetvék reményim,~Aminõket sorsunk egyszer
5198 2| rájok újabb fény derûl.~Hány reménynek rabja voltál,~Hányszor hittél
5199 2| szép emlék pályabér,~Száz reménynél többet ér.~Ne erõlködj’
5200 1| áldna Istent;~A szenvedő reménypárnán~Álmodoznék s a szegény~Tündér
5201 2| s ha belesûlnek,~Egy új reményre ismét lelkesûlnek.~A bölcs
5202 3| érzés több, mint tisztelet,~Reménytelen, s titkon szeret.~Ez érzést
5203 2| emlékezet!~Ti unokái, szép reményû ifjak,~Haladjatok mindig
5204 3| jobb idõ e rossz napokban~Reményül mégis fenn maradt.~Im most
5205 2| vált minden remény,~Oh hány reményünk sírba hullt~Az élet küzdõ
5206 3| nyughatatlan,~E zugba’, mint remete él,~Emlékszik s többé nem
5207 3| zaját,~Mint hervadó boldog reminyim~Lágyan visszhangzó sóhaját,~
5208 2| megalázva,~Meggyalázva rémitõn.~Bosszu és düh, bú és kétség,~
5209 2| érdemetlen dolmány mellin ég~Rendcsillagod, magyar népszerûség!~
5210 3| A gróf belép és kérdez, rendel,~Tüstént fogat s küld orvosért;~
5211 2| Rám.~«Az Isten ezt így rendelte~El,~Énnekem is enni, élni~
5212 2| széttekinget,~Keresi a régi rendet.~Rendbe hozza a szobácskát,~
5213 2| Régi leveleket olvasok, rendezek,~Fakúltak a betûk, elsárgult
5214 3| jószágot,~Gyors, biztos rendezést ohajt,~És új irányt a gazdaságban~
5215 2| HÖLGYEINKHEZ.~(Árvaház javára rendezett bazárban.)~Aki sohse voltál
5216 2| hogy öregszel,~A természet rendje az;~Ettõl ám meg nem menekszel,~
5217 2| S kegyelmesen pazarlod rendjeled.~Hány érdemetlen dolmány
5218 2| helyett hordó;~Ne cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,~Mit tanár?
5219 2| mért zugolódnánk természet rendjére?~Boldog az, ki vidám öregséget
5220 1| Hamisság,~Amint mondád, rendre jár,~A tiedbõl együnk már?»»~
5221 3| tört hajóként,~Egy gyáva rendszer tengerén.~A rossznál még
5222 1| leszakasztja,~Rajtok könnye rengedez,~S amint bokrétába fûzi,~
5223 2| karcsu termeted,~Liljom rengése jár veled~De bájaid között
5224 3| nyit.~Bölcsõje e szobában rengett,~Itt játszott anyja térdein,~
5225 3| had,~A fecske újra bátran repdes~S megszáll ahonnan elriadt;~
5226 1| szabadjában~Napsugárhoz merész repülését,~És meghalljuk hosszu ébredése~
5227 3| hagyja el, de unja már,~Restelli, hogy így tettet folyvást~
5228 2| nyelven irsz, dicsõség a részed.~Mintegy ráadásúl: hordár
5229 1| magát elrejtheti~A nõ, ha részeg férje kergeti.~Kegyes vagy
5230 1| tavasz, szép ifjuság!~Hadd reszkessen sziv és lomb örömében,~Hadd
5231 1| ércpaizs,~Félelmében, bánatában~Reszketne is, sírna is.~Vagyok egy
5232 3| amint hálás csókjával hinti,~Reszketni kezd a drága kéz:~Mindezt
5233 1| Az életnek nagy titkáról,~Reszketõn és haloványon,~Rám borúl
5234 2| mely’t a vadász csöve hajt,~Reszketve, lihegve, alélva sohajt~ «
5235 1| vadszõlõ megszánja,~Hû részvéttel öleli át karja,~S mély sebeit
5236 3| Ez ami fáj, mi sebet üt,~Rettegte gyõzõ sergeinket~A német,
5237 1| Megállj!»» szól Báthori s arca rettentõ lesz.~Megáll és leborúl: «
5238 2| Buda-Pest!~Itt megtaláltam végre révem’,~Itt tölt el sok jó, sok
5239 3| e kastély magánya~Lõn a révpart, hol vész között~Aggódva
5240 1| A régi dal viszhangjai~Rezdűlnek meg csak lelkemen;~Csak
5241 2| kétség s mégis mennyi hit~Rezegte át szivét és könyveit,~Rajzolta
5242 2| könnye~Szép szemében hányszor rezgett!~Sirva omlott kebelemre,~
5243 3| hajlik kezét csókolni,~Ilon rezzen, mint nyárlevél,~Nem vonja
5244 3| ágyu-dörrenésben~Egész ország egy riadó.~Külföldre hát követnek
5245 1| és hunyd be szád’,~Föl ne riaszd jó édes anyád’.~Alszik anyád,
5246 2| sirunk nyugtot nem ad.~De zaj riaszt föl!... Nincs hát mentség.~
5247 3| mennyi méla báj!~Majd gond riasztja el ábrándit,~Gyakran boszús,
5248 2| vonzanak a holtak.~Elhagyva, ridegen szivünk úgy elfásúl,~S rég
5249 1| benn még suttog a dal~Édes ríme: szerelem.~III.~Parton mereng
5250 1| sírok,~S im óda helyett rímes prózát írok.~Ne botránkozz’
5251 2| hát völgy, rejts el erdõ,~Ringass lágyan enyhe szellõ,~S majd
5252 2| költsd fel alvó gyermekimet,~Ringassa szelíden õket édes álom,~
5253 2| ha kell, hát annak is.~Ringasson el a méla hullám;~Zengjen
5254 1| rája~S amint lágy szellő ringatja,~Alunnék egy pillanatra,~
5255 1| gondolok,~Szívemben száz csókot ringatok.~Kocsi-zörgést hallasz nem
5256 3| szemfödél,~S csöndes álomba ringatóznék,~De felriasztja kínos éhség,~
5257 2| mosolyogj, mint akkoron,~Midõn ringattad karodon~Kicsiny lyányod’,
5258 1| Szelid álmok bölcsõjén ringatva,~Csak egy enyhe mély érzés
5259 3| tánc se’ perdûl,~A pohár is ritkábban csendûl,~Csak szó ki nem
5260 2| kicsinyje, nagyja~Tetszést rivall neked.~Kisűlt amit nem vártunk,~
5261 2| hullám méla mormolása,~Gõzös robajja, közbe távol ének,~S tört
5262 2| nehezebb szolgálni hûn,~Rögeszmét tartasz bölcseségnek,~S
5263 2| Barátság vezetett éltem rögös útján,~Szerelem áldása boldogítá
5264 1| annyi ok~Hírlap beszéli, röpirat tanítja,~Csak oly talány,
5265 1| hirlapot,~Végig betüzni tiz röpíratot,~És látni ott Széchenyit
5266 3| Kizsákmányol pártszenvedély.~Röpiv, hírlap phrasissá nyúzott,~
5267 1| szellõ, játszi szellõ~Merre röpkedsz szárnyaiddal?~Hova lettek
5268 2| Az illatár elszenderít.~Rövidke kéj,~Egy nap vagy éj!~Új
5269 1| tiédhez.~Ez uj világ is már rohadni kezd,~De fáj sebünk, de
5270 2| ködével csendes, méla bánat.~Rohannak az évek, õszbe csavarodunk,~
5271 2| mellette még:~Az idõ mily rohanva fut,~És mily közel a messze
5272 1| Megtudhatnám, miről gondolkozik,~Rólam-e vagy másról álmodozik.~Jaj
5273 1| tudna mindent elbeszélni~Rólatok, ti kedves völgyek, bércek?~
5274 1| Lesz legalább a történetben~Rólunk egy nagy emlékezet~Egy büszke
5275 3| bölcselkedés.~A mult elõtte romba’ fekszik,~Por és hamu sok
5276 3| Önkénytelen egy bús dalt kezdett,~Romhányinak kedvenc dalát,~Hogy észre
5277 3| beszélnek nem egy hõsrõl~S Romhányiról is szól a hír.~Derék részt
5278 1| a vihar haragomat~A haza romja felett siró dalomat!~1850~
5279 3| vándordarvak serge száll;~Széles rónának sürü hegység~Ölelve nyujtja
5280 1| érzetében.~Szebb talán a rónaság vidéke,~Délibábos pusztáknak
5281 2| holnap már ellenség;~Hány ronda érdek, hivatalvágy, éhes,~
5282 3| volt a balján,~Ruhája olyan rongy csupán:~Szakács azt mondja,
5283 2| megjõ~Rongyosan, betegen?»~««Rongya selyem,~S baj a is kedv
5284 2| Takarva gonddal szennyes inge rongyát!~És jár elõttök nagy kortes
5285 1| bort,~S kenyérért Szebenbe ront.~Vitéz s furcsa nép valónak~
5286 2| reménnyel, megtört szívvel~Roskadoz sirjába.~1888~~
5287 3| gyáva rendszer tengerén.~A rossznál még rosszabbat értünk,~Csupán
5288 3| pecsovics volt,~Ki magyarúl rosszúl tudott,~Élt és pazalt és
5289 1| Csillagos az ég, szép csillagos,~Rózsafa levele harmatos:~Könnyemtõl
5290 2| megújúl;~«Lesz még virág a rózsafán,~Egymást mi is meglátjuk
5291 2| A BUDAI RÓZSAHEGYEN.~Szél rengeti lágyan a kerti
5292 1| LEÁNYRA.~Piros arcod fris rózsáin~Mosolyt hint a fehér jázmin;~
5293 2| MOSOLYOGJ RÁM!~Szeretem rózsás arcodat,~Oly csengõ, bensõ
5294 2| Egy-két felhő minden gondja,~Rózsaszínt vált az is lassan,~S emlékképen~
5295 1| büszkesége~Mint nem éri föl rozzant födeled’!~Mély gyászban
5296 2| Föl-fölcsattog víg madárszó,~Rügy kipattan, nyit bimbója,~
5297 1| pokróc, durva és goromba.~Rug jobbra-balra, mint a vad
5298 1| kedvét eltemették,~Gyász ruhában, arca halvány,~Élõ bánat
5299 2| szobácskát,~Helyre tészi a ruhácskát;~Az alvókat hosszan nézi,~
5300 1| AZ ÉJRŐL.~Csodás vagy éj!~Ruhád sötét, de bûbájos lepel,~
5301 3| úti táska volt a balján,~Ruhája olyan rongy csupán:~Szakács
5302 2| Emésztve haragtul,~Összevesztek rútul.»»~«Nem hiszek én, holló,
5303 2| ne tűrjetek,~Szidjon le rútúl bosszús kedvetek;~Őszinte
5304 1| Mint viharban a tört sajka,~Csak a hullám és szélvész
5305 2| Mondják: a szószék, sajtó hatalom.~Megengedem, de
5306 2| irnak is, kelendõ egy divat,~Sajtónk fejlõdik, mind inkább halad,~
5307 3| mezején?~Im eldobom hát a sallangját,~Nem áhitom a karzat tapsát,~
5308 2| szép beszédeik’;~Sujtást, sallangot itten sem kimélnek,~Nem
5309 2| Alig birtam, már kihalt.~Sanyarú volt gyermekségem,~Ifjuságom
5310 1| min a nagy világ csüng,~Sápadozva, mint rab a bilincsen.~Forróbb
5311 3| feláll,~Harag szemében, arca sápadt,~Gerébbel bátran szembe
5312 1| kérdni ezt?~Meg-megváltozni sapientis est.~Azonban ennek már sok
5313 2| virágból.~Ott piroslik, kékûl, sárgul,~Harmattul és napsugártul,~
5314 1| járul:~«Hogy van, mint van, Sári néni?»~S alig győzik egymást
5315 1| így elfödné~A remény is, sarjadva fris zölddé,~Honfi sebünk,
5316 1| magát s felűl rája.~Most már sarkantyúja nincsen,~Ej dehogy nincs,
5317 1| Előtted van az út,~Ne várd a sarkantyút,~Csak előre, sebesebben,~
5318 3| nagyravágyás tesz rá nyerget~És sarkantyúzza tüzesen,~Mint azelőtt a
5319 2| most mint gálya,~Majd mint sárkány,~Bércek ormán:~Száz alak
5320 1| Amott a sziklákon~Felrepülni sascsoportot látok...~Hah e bérc a sasoknak
5321 1| villámok.~Tán e népnek majdan a sasokkal~A magasba szárnyal gondolatja,~
5322 1| sascsoportot látok...~Hah e bérc a sasoknak tanyája,~S itt születnek
5323 2| vált,~Mert azt jelenti, satirám talált.~ Mondják: a szószék,
5324 1| aki nem vívott -~S eltûr satirát vagy birálatot.~Szóval kegyetlen
5325 2| közép az osztályrészed;~Sátrad az ég szelid kéke,~Csendes,
5326 3| lapokban~Jobb volt Bach és Schmerling alatt,~Egy jobb idõ e rossz
5327 3| tüzzel beszél,~Bachot, majd Schwarzenberget szidja~És pártjában folyvást
5328 3| beszédit~Föléri legkisebb sebe;~Midõn a dob rohamra indit,~
5329 2| megpihenni,~Egyedûl magamé lenni.~Sebeim, mint itt a fának,~Lassanként
5330 1| pihenni fürteid árnyában,~Sebeimbõl karjaid gyógyítnak,~Enyhíts
5331 2| Száll a madár kelet felé sebesen:~Ha szállhatnék én is hozzád,
5332 3| tábor,~Kettõ halott, sok sebesült,~Romhányi is, mint serge,
5333 2| BARÁTNŐMHÖZ.~Sebezte volna bárki szívem’,~Nem
5334 2| betegen:~Félkarom nincs,~Sebhedt minden részem,~De szivem
5335 3| õt, más neje lettem...~Ez sebzené... Mily gondolat!~Oly bûnös
5336 3| haldokolt, most meghala.~S rajt’ segit Telegdi pártja~Sereg nélkül
5337 2| Mámor nélkül, jobban tudunk~Segíteni a hazán.~Bizakodás, csüggedezés~
5338 3| két szeretõ,~Kivált amidõn segítségre~Siet hozzájok sors, idõ.~
5339 1| lesz.~Egy’ a másiktól már sehogy se’ tér,~Zajong, kiált,
5340 3| világ.~S mi szépet érez, sejt kedélye,~Romhányit koszoruzza
5341 1| angyalom!~Jöttömet nem sejted, úgy-e bár,~De tudom hû
5342 1| Olyan búsan mi sohajt fel?~Sejted-e a lombok nyelvét,~Bujdosó
5343 3| sértés,~Csupán csak álom, sejtelem.~Azt álmodám, lásd, hogy
5344 3| Érezte, fáradt lelke, teste,~Sejtelmek árnya száll reá.~A zongorához
5345 1| rejlik,~S mint szövõdik bûvös sejtemény!~És a sziv úgy önmagába
5346 1| csillag villám fénye,~És a sejtés fájdalom.~Hullámzajban,
5347 3| mily nyomorult lett.~Nem sejti, e nõ mennyit szenvedt,~
5348 2| Az élet gondját nem is sejtve.~A víg zene s vidám kedv
5349 2| A SELLŐ.~Duna partján, holdvilágon,~
5350 2| nyeglének,~És amely, mint sellõ-ének,~Örvényt készít szívnek,
5351 3| rajt’ segit Telegdi pártja~Sereg nélkül nehány vezér;~Bécsbõl
5352 2| szél dagálya.~De hova oly seregestül?~Háborúba, villám dördül.~
5353 2| jó szerencse,~Ragadd meg serényen.~Vége felé jár e század,~
5354 3| Porból nõnek mintegy a sergek,~Nincs többé párt, a nemzet
5355 3| hangyabolynak~Vetekszik serges ezrivel.~A népklubban mint
5356 3| S ha olykor vonzalomra serken~És szívét érzelem teli,~
5357 1| jó reggelt.~És ha meg nem sérted,~S meghallgatná érted,~Súgd
5358 2| be én oda,~A mult emlékét sérteném.~Megállok és eszembe jut,~
5359 3| Ne haragudjál, ez nem sértés,~Csupán csak álom, sejtelem.~
5360 3| Maradj, ne szólj, halálra sértesz,~Ha házam’ ujra megveted.~
5361 2| Szeretteinket hányszor sértjük,~Bár szívünk épen nem akarja.~
5362 2| Minap a tánc után,~Egy sértõ szó mián,~Emésztve haragtul,~
5363 3| kormányra s érdemes.~Ne sértse democrata szíved’,~Jó olvasom,
5364 2| eszközt meg-megszenteli -~Vagy sértve hívén fenséges személyed’,~
5365 2| Merengve magamban,~Kertemben sétálok.~Fáim virágszemmel~Néznek
5366 2| Kies ősszel, délutánként~A sétát úgy kedvelem.~Halld a hulló
5367 2| szaporán,~Itt a nyereg, siessünk,~Édes-kedves paripám!~Rút
5368 2| nefelejcs azt suttogja~«Hova sietsz, bérc patakja?»~«Ki e zugból
5369 2| venném~Akkor bukásom csak sikerre vált,~Mert azt jelenti,
5370 2| szõve;~Balga reményt, mely sikert vár,~Küzdést, melynek kincs
5371 2| szokásod,~Hogy amidõn már sikerülni látod,~Vagy látni véled,
5372 2| Majd születésem’ átkozom~Sikján a sivatagnak.~A bérceken,
5373 1| vitorláján~A hajnal sugára ég,~Síkján a futó folyamnak~Ott egy
5374 1| csak egy, egyetlen egy!»~Sikolt Pókainé és szíve megreped.~
5375 2| SILVESTER ÉJTSZAKÁJÁN.~Az idõ fut,
5376 2| hogy is ne!~Egy szó igaz sincsen benne.~Féltését már ki nem
5377 2| Beszorítva az aspháltba,~Sindevész a szegény hársfa~A kék égből
5378 1| morajló~Fürészmalom s vizesés siralmán.~A hold fényén, éji pompájában,~
5379 1| SÓHAJ.~Szállj dalom, oh siralom sohajja,~És sírd el legszentebb
5380 1| enyészte,~Mely titeket nagy siralomra készte?~Mi nagy dolog, hogy
5381 2| megcsalnak,~Most erdõben siránkozom,~Majd születésem’ átkozom~
5382 1| hû visszhangod volt,~Hogy sirasson, megmaradt dalom:~Minden,
5383 1| Hanem dologra. Most sirassuk õt,~És nem pedig pár évvel
5384 1| sírjon az a nóta,~Mely azt siratja, amit én,~Úgy sem sirhattam,
5385 2| S még ott állok merőn;~Siratlak, áldalak,~Oh elhunyt, ifju
5386 1| talál nyugalmat;~Mintha siratná, mit vesztett,~Mégis ujra
5387 3| vigasztalni szenvedõt,~A tévedést siratni, bánni,~S ha nem vár boldogabb
5388 1| mely érettem dobog?~Itt nem sirattak, ott nem várnak engem.~És
5389 2| Megnyílnak a nehéz hantok,~Kilép sirból édes anyjok,~S tova lebben
5390 1| oh siralom sohajja,~És sírd el legszentebb könnyedet!~
5391 1| érzek.~A várromok, az õsök sirhalma,~Kérdik tõlem: hol Attilla
5392 1| gyermek,~Ki édes anyjának~Sirhalmán pihen meg.~1851~
5393 1| Magyarország!~Õseinknek szent sírhalmát~Kozákok tiporják.~Hall és
5394 1| kelle érnem!~Óriás küzdelmet sirhalmok takarnak.~Nincs többé reménység!...
5395 1| számunkra ír,~Bérceidet sírhalmoknak nézem,~Melyik is nem köztök
5396 2| ravatalán,~Elnyelt mindent egy sirhalom:~Azért oly bús, komor dalom.~
5397 3| búnak átadhatja~És szabadon sirhat szegény;~Könny és imádság
5398 2| Messze lesz az, messze!~Sirhatnék, de azért még se’ búsúl,~
5399 1| meg,~S mosolygás helyett sírhatnék szemem?~Ha ott látnátok,
5400 1| tekintek,~Csak sírok és csak sirhatok.~Nem gyáva bú e könnyek
5401 1| siratja, amit én,~Úgy sem sirhattam, amióta~Örűlni immár megszüném.~
5402 2| Még hallani vélem a bús siri dalt.~Úgy elborulok s tova
5403 1| Csak egy szépség van, mely sirig tart,~Mit érzésünk másokra
5404 1| mi lesz? Megmondom!~De ne sirj hát, galambom.~Kis fészek
5405 1| Szilaj-vigan vágtatnak a lovak.~«Ne sírj babám, hisz majdan visszajõsz,~
5406 2| megtört szívvel~Roskadoz sirjába.~1888~~
5407 3| egy-egy álmatlan éjtszakámon~Sirjából e kor árnya kél.~Mily szenvedés
5408 2| B. KEMÉNY ZSIGMOND SÍRJÁNÁL.~Kicsiny falu, oly nyúgalmas
5409 1| menyasszony szegény,~De sirját sem tudja senki,~Hol nyugszik
5410 1| bérc patakja,~Éjfél tájban, sírjok ormán,~Felgyúl néha egy-egy
5411 2| kidûlt korán;~Áldás lebegjen sírjokon!~Mellettök a végsõ tusán~
5412 1| miért.~Bort, bort! s hadd sírjon az a nóta,~Mely azt siratja,
5413 1| kínja csak kővé vál’,~Egy sírkő - jaj, mennyi eszme,~Mennyi
5414 2| B. JESZENÁK JÁNOS SÍRKÖVÉRE.~Szerette hazáját~Szíve
5415 1| semmit.~Egy sírt, talán egy sírkövet,~Majd irjatok rá ennyit~
5416 1| bánatában~Reszketne is, sírna is.~Vagyok egy uj Memnon
5417 1| ontja.~Gyepes hantján az új sírnak~Ibolyácskák nõnek, nyílnak.~
5418 2| egymástól haraggal válunk,~A sirnál késõ a bocsánat!~1876~~
5419 2| S még itt viraszt hiven sírod felett~Testvéri és baráti
5420 3| Költõ halálra énekel,~A sírodban sem hagynak békét,~Száz
5421 1| szemének könnye~Hasson fennrõl síromba le;~Majd fölérez, majd megmozdúl~
5422 3| szíve csordultig teli.~«Síromnak szélén kérlek, lyányom,~
5423 1| Majd kinõ, majd felvirágzik~Síromon az ibolya~S fog beszélni
5424 2| gyász szakadt reám,~Ott sírtam nõm ravatalán,~Elnyelt mindent
5425 2| meg-megfájdúl,~Mig csak sirunk nyugtot nem ad.~De zaj riaszt
5426 1| víg, akkor bolond,~Muszka sisakból iszik bort,~S kenyérért
5427 3| bánat,~Mult és jelen egykép sivár,~A szebb jövõnek vége már.~
5428 2| születésem’ átkozom~Sikján a sivatagnak.~A bérceken, a völgyeken~
5429 1| kék egére.~Oh minõ kép! smaragd halmok, völgyek~Koszorúja,
5430 3| szivnek hány örvénye, vésze~Sodor magával, s elmerit,~Az élet
5431 1| viz alatt,~Meg-megkapja és sodorja~Lelkemet egy gondolat~Tán
5432 2| csüggedtem, szivem égett,~És sodort a küzdelem;~Két fényes csillag
5433 3| hová megyen?~A véletlen sodorta erre~S Telegdi gróf vendége
5434 1| bánat,~Csillag fénye csak sötétbe’ támad.~Oh ragyogj hát szivben
5435 1| csillag ide lenn;~Sötét az éj, sötétebb a bánat,~Csillag fénye csak
5436 2| játsztatok!... Az alkony elborúl,~Sötétedik, szemembe könny tolúl.~De
5437 1| Szamos vizében,~Fürdik lelkem sötétkék szemedben,~S mint e lomb,
5438 2| derült is olykor nékem,~Már sötétlett a ború.~Nem csüggedtem,
5439 1| árnya~Lelkembe’ mindent sötéttel borit,~S hervasztja a dalok
5440 2| alszik,~És szíve dobog és sóhaja hallszik,~De égi mosoly
5441 3| reminyim~Lágyan visszhangzó sóhaját,~S el-elmélázva nyájas fényen,~
5442 1| éltök ifjuságát~Egy hõ sohajban s könnyben érezik.~Szelíd
5443 2| kedvelem.~Halld a hulló lomb sohajját,~Bús és mégis oly szelíd,~
5444 1| lendül, fû meghajlik,~Halk sohajjok hallik, hallik,~Mintha sugnák
5445 1| bánatos:~A szellõ fuvalma sóhajom,~Éretted, éretted angyalom!~
5446 2| esve, szegényt.~Nevedet sóhajtá,~Mindegyre azt hajtá:~Boldog
5447 2| az egyik s el nem alszik,~Sohajtása föl-fölhallszik.~««Beteg
5448 2| nyelvét;~Szeretõk közt bús sohajtást,~Megsebezve folyton egymást,~
5449 2| dereng még ablakában,~S beteg sohajtja: jõj atyám!~Oh gyermekem,
5450 3| jár, más a szellem,~Együtt sohajtnak egy imát:~«Ég ója a szegény
5451 1| dérütött virány,~Száraz lombok sohajtó szélben,~Borongó köd a bérc
5452 2| híven.~Mult idõk szép napja, sohajtok utánad,~S rám borúl ködével
5453 2| álmadozva,~S nevét lágyan sohajtozza.~Reng a hullám, leng a szellõ,~
5454 1| Hallgatunk, pedig fogy a bor,~És sohajtunk, mint körültünk~A süvöltõ
5455 2| rendezett bazárban.)~Aki sohse voltál árva,~Hûn emlékszel
5456 3| szívsebének akadt íre,~(Honny soit qui mal y pense)~Jó atyja
5457 1| mélyen eltemetve,~Hogy a sokaságnak ne telhessék kedve.~«Ti
5458 3| engem is sok durva zsandár,~Sokféle gondok és bajok,~Csak néha,
5459 3| falunak két öreg papja,~És sokról elbeszél sokat.~Egyik Calvin,
5460 3| államirat a levél,~Inkább a sor között beszél.~Az öreg lyánya
5461 1| el, vígan élj!~Nézd, nézd Soractét magas hó borítja,~Tégy fát
5462 1| Sírva vigad, mig világ ily sorja tart...~Szánd meg, Isten,
5463 2| UTCÁN.~Hogy épül Pest minden soron,~Hogy sürr-forr’ benn’ a
5464 3| viszont. - Elmondogatják sorra,~Hogy mit s mit nem tett
5465 3| csatába’,~Beolvadt e nemzet sorsába~És olthatatlan lánggal ég,~
5466 3| vajjon szint’ oly boldog?~Sorsában megnyugodt-e hát?~Oh megnyugodni
5467 3| Telegdi nem feddette nõjét,~Ha sorsán szivbõl könnyezett,~Ha bujdosót
5468 2| várost és falut:~Sirok, romok sorsára jut -~Azt suttogom fülébe.~
5469 3| árulást,~De türjük el a sorscsapást.»~Im erre most a szó megárad,~
5470 2| szellemed,~Kit megtiport a sorsnak kénye,~Hányszor vigasztalt,
5471 1| mély volt a seb -~Lehetne sorsom nyomorúbb~És szived sokkal
5472 3| áldoznám,~Megnyúgodhatnám sorsomon;~Ég áldja, néha gondoljon
5473 2| emészti a~Búbánat.~Küzd a sorssal, küzd magával,~Hiába:~Félig
5474 3| erõsb a régi rabbilincs.~Ha sorsuk egyszer jobbra válik,~A
5475 3| behunyja a szemét...~Hát ily sovány regényem váza,~S mily prózai,
5476 1| Csak egyért, csak értetök sovárog.~Mily dicsõ e bércek közt
5477 3| elég ebből immár ennyi,~Nem speech lesz ez a költemény,~S a
5478 3| ki mit beszéljen,~Egy úri sport most úgy, mint régen,~Veszéllyel
5479 2| olvadt lelkemen.~Laktam a Spree s a Szajna partján,~Hazámnak
5480 2| Deákkal~S eszményképünk Starcsevics!~1889~~
5481 3| Magyarba oltott németül. stb.~ ~.oOo.~~~ ~
5482 3| grófnak hivták,~Bécsben Stefi és Pista honn,~Sok tudományra
5483 3| jog, hit és remény~Ott sülyedeznek, tört hajóként,~Egy gyáva
5484 3| Szivén, elméjén megosztozva~Sülyedni kezdõ mult felett~Egy uj
5485 2| szeret;~S mint vágya hevébe sülyedt csalogány,~Megcsattan a
5486 2| hittünk hajnalfénybe’~És sülyedtünk vészes éjbe,~És kétségbe
5487 2| Pest minden soron,~Hogy sürr-forr’ benn’ a néptömeg!~Ki lakta,
5488 3| serge száll;~Széles rónának sürü hegység~Ölelve nyujtja karjait,~
5489 3| csillagfény sem~Az éj és erdõ sürüjét.~Mi haszna, meg nem lõtte
5490 1| Hangzanék egy-egy víg ének,~Sütne nyájas napsugár,~S termésén
5491 1| Anyjok varrt két tarisznyát,~Sütött nekik pogácsát,~Mindeniknek
5492 1| sohajtunk, mint körültünk~A süvöltõ õszi szél;~Jól illik, hogy
5493 1| csöndes kis szobádban,~S amig süvöltöz kinn a szél,~Beszélgetnénk
5494 2| a nagy tömegnek,~És nem sugalmán szíved- és eszednek:~Hogyan
5495 2| Hű, tiszta szerelmed örök sugarából~Ejtsd vissza szivembe a
5496 1| alján,~Elbúsítnak e méla súgarak.~Az ostor pattog és mint
5497 2| terebélyesen,~Harmatozó éjek, sugaras napok,~Áldása nyugodjék
5498 3| merül~S még egyszer éltetõ sugárát~Elönti földön és egen,~De
5499 1| Mosolyog a jó öreg nap,~S hő sugárral, fényes-szépen~Megindul
5500 2| levelen~Ott ragyog meleg sugárunk,~Örök fényed, szerelem!~
5501 3| Lépdelt a hős csapat között:~Sugárzott a bús honfi képe,~S a kis
5502 1| légben szerelem!~Ha édes hang súgná nevemet,~Ha egy szép lyány
5503 1| sohajjok hallik, hallik,~Mintha sugnák a sír titkát,~Võlegénye
5504 2| darabka koncot,~Füledbe súgnak s távolról se’ véled,~Hogy
5505 1| hagyják,~S mind csak arról sugnak-bugnak,~Amit immár otthon hagytak.~
5506 1| tartja és nem látja,~Hogy’ suhan ki gyorsan a hóhérral bátyja.~«
5507 1| hisz, remél!~A bércoromra sujt inkább a villám,~A szél
5508 2| szavalják szép beszédeik’;~Sujtást, sallangot itten sem kimélnek,~
5509 1| Im itélt közöttünk Isten sujtó karja,~A pártütõ hadat sírhalom
5510 2| a lepkét és pacsirtát.~A sullogó patak mintegy megbátrul,~
5511 2| vagyunk;~Veszhetne minden, - a súly megegye -~Csak meglegyen
|