1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
5512 3| meg bûnöm’, Istenem!~Hogy sûlyedek, oh jaj mi lettem,~Kimondani
5513 1| homálya lelkemen.~Ködbe sûlyedt, édes hazám,~Határod,~Isten
5514 2| tünnek évek,~Érzem immár súlyokat,~Rég elhagytak a remények,~
5515 3| untalan.~Ott bolyg az erdõ sûrûjében,~Nyugvó vadak közt üldözött,~
5516 1| kezével,~Bitófák állanak sûrûn ott a téren,~Székelyek függenek
5517 3| nyakán,~Oly érzelmes hangon susogja:~«Oh mondd, szeretsz-é igazán?»~«
5518 1| csöndesen.~Hallgatnám ajkad suttogását,~Mely mind csak engem emleget.~
5519 2| Esti csillag, éj magánya,~Suttogó lomb csalogánya,~Hozd meg
5520 2| romok sorsára jut -~Azt suttogom fülébe.~Minden hivság a
5521 1| fejed’ keblemre hajtván,~Így suttogsz: még maradj velem!~Szeretnélek
5522 2| álmokba vesz:~Már égnek a Sybilla-könyvek,~Oh az utolsó drága lesz!~
5523 1| itt a szülõföld szerelme,~Szabadabb a szívnek dobbanása,~A gyönyörrel
5524 1| TAVASZÉJ.~Szeretek kinn a szabadba’ járni,~Tavaszéjben, egyes-egyedül.~
5525 3| szolgaság husz éve mulya,~Ismét szabaddá lett hazád;~S im emléked
5526 1| áthatja.~S újra látjuk szárnya szabadjában~Napsugárhoz merész repülését,~
5527 1| vágyott.~Fiaim a székely szabadságért küzdtek,~Vitéz fiaimnak,
5528 1| szemembe,~Siratom én elhunyt szabadságod~S híred, melyet fényessé
5529 2| szenvedélyed,~De mást hirdetsz: szabadságot, hazát,~Ámítva könnyen jámborok
5530 3| Elcsábitott egy pár leánykát~S a szabadságról szónokolt;~S mert pecsovics
5531 3| halál vár?~Ember gyakran igy szabadul~Egy bajból a másikba hull.~
5532 3| Hazádba’ bujdokolva élsz,~Vagy szabadulsz idegen honba,~Híjába szenvedsz
5533 3| reform, hanem rossz módja...»~Szabolcsi hévvel közbe szólt,~Most
5534 1| Hunyd be szemed’ és hunyd be szád’,~Föl ne riaszd jó édes
5535 2| ha pirul,~Tilos gyönyört szaggat ág lombjairul,~S gondviselõ
5536 1| bárha érte~Ezer kín is szaggatná szét,~S amelyért oly híven
5537 1| itt a kikelet,~Kebledre szaggatnám virágit...~Hajh mért nem
5538 1| helyett egy éjjel~Im kozák had száguld szerte-szélyel.~Egy csapat
5539 3| hõsöm’ mindjárt,~Te büszke, szájas honfitárs,~Ki oly uton vagy,
5540 2| lelkemen.~Laktam a Spree s a Szajna partján,~Hazámnak csak a
5541 1| Hogy’ örûljek, midõn szivem szakad meg,~S mosolygás helyett
5542 3| minden vonása~Ilonkának szakasztott mása:~Élõ és álmodott alak~
5543 1| Csak a múlt hervadt mezején~Szakítgatok egy-két virágot,~S megolvadt
5544 2| messzi morajfát~Már félbe szakítja tücsök s csalogány.~S im
5545 1| idő fut, csak beszélve így~Szakítsd le minden órádnak virágát~
5546 2| Új tudomány, megsegits!~Szakítunk a mult világgal,~Széchenyivel
5547 1| gyermek, úgy örülni véled,~Szakítva a virágokat.~Szeretnélek
5548 1| elpirúla;~Zöld erdõben galambok szállanak.~Az ostor pattog és mint
5549 3| fészkét, vidám dallal~A szállást meg nem fizetém,~Most, amidõn
5550 3| Nem fél veszéllyel szembe szállni,~Ragadja büszke hiuság,~
5551 2| Vándorfelhő, megpihennél!~Hajh szállnod kell, most mint gálya,~Majd
5552 2| a temetõn~Oly részvevõn~Szállok sirok fölébe.~Megjárok várost
5553 2| Nyugtomat hol feltalálom,~Szállt reám, szállj, örök álom!...~
5554 3| szenvedelmek,~Grisette és szalonhölgy kegye:~Feledve ország és
5555 3| emlék vagy nyíló reménység,~Szalonja boldog kis világ.~S mi szépet
5556 3| dallamát.~Ilonka virraszt szalonjában,~El-elméláz a zongorán.~
5557 2| udvartalan,~És udvaroncid száma számtalan,~Kik hízelegnek
5558 3| És udvarlója mily nagy számmal~És mindenik küzd és remél,~
5559 2| vágyad hasztalan vív,~Nincs számodra új tavasz!~III.~Erdõ alján,
5560 3| nyirkos ágyon,~Mert nincs számomra több öröm,~De éltem’ önnek
5561 2| udvartalan,~És udvaroncid száma számtalan,~Kik hízelegnek kedves gyöngéidnek,~
5562 1| érzem,~Egyben kettõt, nincs számunkra ír,~Bérceidet sírhalmoknak
5563 3| balsorsát látva kedvesének,~Szánalma mindent megbocsát.~A régi
5564 1| az éjnek édes álma~S csak szánalom, mit hajnalomra vet,~S ha
5565 2| gyakran bűn, erény~S hány jó szándék vétek szülője is:~Örök törvény
5566 1| dalával, harmatos szemével.~Szánja a hold, föllebbenti fátylát,~
5567 1| homlokod~Úgy megaláz, hogy szánlak téged.~Nem vádollak, hogy
5568 3| Szerencsétlent csak õ tud szánni,~És vigasztalni szenvedõt,~
5569 3| és reményt...~Oh Istenem, szánom szegényt.»~E merengés többször
5570 3| udvarolt,~Õt Blanka grófnõ néki szánta...~Ej az egész csak tréfa
5571 1| lyány,~Meglebbented fényes szárnyad’,~Hogy’ ne futnék te utánad!~
5572 1| játszi szellõ~Merre röpkedsz szárnyaiddal?~Hova lettek kisérõid:~Enyhe
5573 1| majdan a sasokkal~A magasba szárnyal gondolatja,~S a szabadság
5574 2| kedvesem,~Megzörrentném szárnyammal az ablakod’,~Tudom, mindjárt
5575 1| A BUJDOSÓ.~«Szelek szárnyán járó,~Édes lovam Ráró!~Előtted
5576 1| tündér-várat,~Vágtat hintóm szárnyas lova,~Királynénak viszlek
5577 1| Hogy jó kedvem leszögzett szárnyit~Feloldád, itt a kikelet,~
5578 1| szemébe,~Itt ereszti meg szárnyvitorláját,~Hogy elsápad a kelõ hold
5579 1| látom már,~Hogy hallhatnám szavadat?~Visz a szél s hullám hajója,~
5580 1| Ne ébresszen pacsirtaszó,~Szavadnak édes hangja még,~S csillag
5581 3| elhagyott:~Telegdi gróf szavakra nem lelt,~Hiven szeretve
5582 1| fényinél.~És éreznéd minden szavamnál,~Szivem mily igazán szeret,~
5583 2| Könnyezett, marasztott, hajoltam szavára,~S ott maradtam nála színbõl
5584 3| hajolna,~S nem hinné csábitó szavát,~Mint ártatlan leány korában;~
5585 1| mindent nemzetére ken.~Minden szavával mintha mondaná:~Egy ily
5586 1| porhüvelyt cserélt~Oly férfiú, ki századoknak élt,~Ki mindig él, míg lelkesültök
5587 2| nõnek,~Év év után halad;~Még szebbé lõn leánykád,~Oh Istenem!
5588 1| nõknél tán az angyalok sem szebbek,~A kellem, izlés meg-megtántorít,~
5589 1| Arcodon a rózsa s jázmin~Még szebben virítana.~1851~
5590 1| iszik bort,~S kenyérért Szebenbe ront.~Vitéz s furcsa nép
5591 1| tovább, mit úgy imitt-amott~Széchenyibõl csak összelophatott,~Fordítja,
5592 1| ime,~Mit áldozott megyénk Széchenyie!~Mint szélben a barackfáról
5593 1| A SZÉCHENYIESKEDŐK.~SATIRA.~Oh Széchenyi, oh
5594 3| hévvel közbe szólt,~Most Széchenyinek hû apródja,~Régebben ellensége
5595 1| reá,~Mint nem vala a nagy Széchenyire,~Nagy honfi miért is élne
5596 1| röpíratot,~És látni ott Széchenyit száz alakban,~Meg-megcsufolva
5597 2| Szakítunk a mult világgal,~Széchenyivel és Deákkal~S eszményképünk
5598 1| Kertjében nászkoszorúnak~Virágot szed a leány,~Mellette egy ifjú
5599 1| Lásd én úgy maradtam, mint szedett szõlõág,~Az én mátkám meghalt:
5600 3| Mint szép Matildot rendbe szedni.~Ezt érzi, vallja untalan,~
5601 2| Pödörd ki jól bajszod’, szedte-vettézz nagyon,~Nemzeti genius hadd
5602 1| körűlbe szemem csak meglátott,~Szedtem neki gyümölcsöt, virágot,~
5603 2| mélázzunk egy kicsit,~Ahol vígan szedtük hajdan~A tavasz virágait.~
5604 1| bûbáját?~Reszket a lég, szédül a pillangó,~Egyik virág
5605 1| Bolygunk a mezõkön,~Virágot szedünk,~Rezgõ lombok árnyán~Meg-megpihenünk.~
5606 1| Én szeretni foglak,~Ha szegényebb léssz is.~Megélnék én veled~
5607 1| okosan választott mást.~Szegényes nő lett volna s most~Már
5608 1| önkedvére él,~A gazdagság- és szegénységtől távol,~Arany középszer,
5609 2| kezek,~Minden csomag egy-egy szegettemnek sírja.~Mennyi sir körûlem,
5610 1| Bele botlám egy nagy kõbe;~Szegezz szuronyt s csak elõre!»»~
5611 1| S minden bútor, minden szeglet~Így szól hozzám: árva vagy.~
5612 1| tehozzád.~Befordulnék a szegleten,~S ablakodon vész a szemem:~
5613 3| fárad, szeret.~Ott a tágas szegletszobában,~Hol egykor édes anyja élt,~
5614 2| érted felelõs,~S ha nem szégyelli udvaronccá válni,~Királyokéra
5615 2| Tied leve immár~ Búm szégyene, titkom.~ Oh ifju szeretlek~
5616 3| reményt,~S haragjában vagy szégyenében~Hol legnagyobb veszély van
5617 1| S el-elfordul szegény, szégyenli tõlem.~Immár a végsõ ház
5618 1| csak téged szeretlek,~Bár szégyent vannak itten bájaid.~És
5619 3| A népklubban mint elnök székel~S tart ingerlõ beszédeket,~
5620 1| bájol e tündérlátomány,~Szekrényünkben kutat, lop a zsivány.~Tréfás
5621 3| után~A hivság lázas gondja széled,~Nyugtat, megenyhít a magány.~
5622 3| csordultig teli.~«Síromnak szélén kérlek, lyányom,~Mindenre
5623 3| serge, bátor~S az ellenzék szélére ült.~Kiszállott sok merész
5624 3| vándordarvak serge száll;~Széles rónának sürü hegység~Ölelve
5625 2| Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,~Lelõhely, útvesztõ, ünnepség,
5626 2| fénye,~És vidám, játszi szellemed,~Kit megtiport a sorsnak
5627 1| Gyülölve gúnyol minden szellemet;~Imádja Mammont, gondja
5628 2| Rengeti a szellõ csókja,~De szellõbõl vihar támad,~Összetör sok
5629 1| lombok nyelvét,~Bujdosó szellők szerelmét?~Érted-e a víz
5630 1| dallal édesebb csók ébred~Szellõk vágyó fuvalmiban;~Elaludt
5631 2| dalolna,~Oh ha játsznék a szellőkkel~S patak tükrét nézné~Egy
5632 1| indult el~A patakkal és szellővel,~Mind a kettő véle van még,~
5633 3| pecsovics főispán atyja,~Magát a szélső párthoz csapja:~Imigy büntet
5634 1| igazság ünnepel!~Lelkünk szélyeljár a légben,~Örök bíró él az
5635 3| megvetett,~Kivel oly sokszor szemben állott~A közpályán, csatára
5636 1| mereng egy fiatal lyány.~Szemébõl könnyet törûl ki,~Már rég
5637 2| be,~Mért e könnycsepp kék szemedbe’?~Oh ne titkold, mondd nekem!~
5638 1| Halt el kardotoknak,~ Szemeink a könnytõl~ Nem mosolyoghatnak~
5639 3| egyedûl,~Elnézi medvesült szemekkel~Amint a nap alább merül~
5640 2| Vagy sértve hívén fenséges személyed’,~Boszura indít ádáz szenvedélyed,~
5641 2| gonosznak találtam,~Szerelmét, személyét szívbõl megutáltam.~ Oh
5642 1| mért nem lehetek veled!~Szememre nem jöhetne álom,~Hajnalfény
5643 1| minden ékszert elhányt~Csak szemén szikrázott drága, nehéz
5644 1| jöjjön hozzám,~Csak szelid szemének könnye~Hasson fennrõl síromba
5645 2| kis leányod’,~Mily szép, szemérmetes;~Fiacskád’ átölelted,~S
5646 2| édes-kedves~Fám,~Egy-két szemért ne haragudj’~Rám.~«Az Isten
5647 3| merte~S õ mit sem tett, mi szemet szúrt.~Okosan, nyúgodt méltósággal~
5648 3| sirba szállva,~Födözné enyhe szemfödél,~S csöndes álomba ringatóznék,~
5649 3| néz, nem küzd elõre,~Csak szemlélõdik multakon,~Látjuk, mi volt
5650 1| mire?~És összevonva nagy szemöldökét,~Meg-megsiratja martyr-életét.~
5651 3| sohajt, a sziv szorúl~S a szemre könnyes köd borút.~«Él vagy
5652 2| az utcán~Egy fiatal, kék szemü, szép kis lyány,~Nem kisasszony,
5653 2| végóra vár,~Szelíden fogja bé szemünk’~Hû nõnk vagy kedves gyermekünk.~
5654 1| Édes anyád rég vár;~Nekem szénát, abrakot ád,~Neked jó szót,
5655 3| feltûn Ilonka képe~A multból szende-bájosan,~Matild mellette emlékébe’~
5656 2| Lethe vizét innám,~Enyhe szender száll, borúl rám,~Világ
5657 2| mintha édes nyugalomban,~Szenderegne félálomban,~Meghatná lágy,
5658 3| pamlagára~Majd félálomba szenderül,~Enyhûlet száll sziv-zajlatára,~
5659 3| el,~Lemosta csalfa szíve szennyét.~De hátha él, ki tudja hol,~
5660 1| harsan, tenger nép az útcán~Szent-páli csatából jõ Báthori István.~
5661 1| bolond,~Az mind Széchenyi szentelt hagyománya,~Õ egyedûl valódi
5662 3| Az Istenért, nõm, lelkem, szentem!»~Kiált a férj kétségb’esetten,~
5663 2| Érje be a gyõzelmével,~Szentesített törvényével,~De ne hajtsa
5664 1| Széchenyi, hány ember emleget!~Szentséges ég, ugyan hát mit vétettél,~
5665 3| eszköznek vélik,~S hogy szenvedd, mit nem szenvedél,~Kizsákmányol
5666 3| S hogy szenvedd, mit nem szenvedél,~Kizsákmányol pártszenvedély.~
5667 3| zajongva kelnek~Új izgalmak, új szenvedelmek,~Grisette és szalonhölgy
5668 2| személyed’,~Boszura indít ádáz szenvedélyed,~De mást hirdetsz: szabadságot,
5669 2| látom rút érdek harcát,~Szenvedélyek torzúlt arcát;~Tettet a
5670 3| szeszélyes,~Romhányi hiu, szenvedélyes,~Ez egyet, az meg mást akar~
5671 3| elmulat,~Takarj a búját, szenvedélyét~Kivûlrõl nyúgodt hangulat.~
5672 3| becsvágyó lelke lázálmábul~Ily szenvedélyre ébredett.~Már bé is vallaná
5673 3| új reménybe’ dobban,~Ha szenvedélyünk lángra lobban?~A máskép
5674 3| történetet.~Egy üldött honvéd szenvedése,~Higyétek, sokkal többet
5675 2| megtántorít.~Mily erényt szült szenvedésed,~Jó szerencséd mennyi bünt!~
5676 1| szentség támad~S tisztul a sziv szenvedésiben.~Mit tudom? Elég ha érzem
5677 1| szivem,~S mit híven õrzök, szenvedésim titkát.~Emlék köztünk ne
5678 1| Rajta az sem lesz felírva~Szenvedett-e a halott!~1853~
5679 3| elhajt~Honvéd miatt mért szenvednél bajt?~Bár vész, halál vár
5680 2| Régi törvény már felettünk,~Szenvednünk kell, ha szerettünk,~Ürömünk
5681 1| mosolyogva áldna Istent;~A szenvedő reménypárnán~Álmodoznék
5682 3| népek úgy, mint egyesek,~Szenvedtek bár sokat sokáig,~Oh mily
5683 3| Alkotmányunk csak véle állt,~Együtt szenvedték a halált.»~«Nem a reform,
5684 2| csináljunk, ha úgy van!~Szenvedünk még többet is,~Én másért,
5685 3| is tõle~És csak kacéran szenveleg.~Matild álhatlan és szeszélyes,~
5686 3| hiába omlott véred,~S oly szépek síri álmaid!~Itt éhség,
5687 1| hervadni kezd,~Csak egy szépség van, mely sirig tart,~Mit
5688 2| hizelgés úton-útfelen,~Mint szerb-tövis, kiírtva is terem,~S ha
5689 3| Nincs más orvosság földi szerben,~Mint földben pár arasznyi
5690 1| örömében,~Hadd nyiljék rajtok szerelém, virág!~Hajnalsugár száll
5691 2| Örök bút, bánatot,~Tiszta szerelemért, mit hû szived adott,~Örök
5692 3| könnye hull.~Oh könnye elsõ szerelemnek,~Amelyet vágy s öröm fakaszt,~
5693 1| Bájaidnak verõfénye éget,~Szerelemtõl vérzik ifjuságom!~Hagyj
5694 1| tudnám fejezni~Kéjét, kínját szerelmemnek:~Mint a tengeren, hol mélység~
5695 1| fog beszélni álmaimról,~Szerelmemrõl, bánatomról,~Mint ha ajkam
5696 2| erényt szült szenvedésed,~Jó szerencséd mennyi bünt!~Újra aggok,
5697 1| Szép vagy, Erdély, szép és szerencsétlen,~Koporsóban mosolygó halott,~
5698 3| A legnemesb sziv az övé.~Szerencsétlent csak õ tud szánni,~És vigasztalni
5699 3| multból rá csak bú maradt.~Szerep játéka lett az élet,~Erénye,
5700 1| élelmesebb ember,~Ily nagy szerepben játszni épen nem mer;~Õ
5701 3| így folynak,~A fõvárosban szerepel,~Küzdelme, vágya hangyabolynak~
5702 3| történelmét,~Ott nem egy õse szerepelt,~E várkastély egy-két nagy
5703 1| Meg-megkérdi eszemet:~Hogy’ szeresse, akit gyűlöl,~Hogy’ gyűlölje,
5704 1| irgalmas szent ég!~Melyiket szeressem?... Szóljatok igazán!»~Fiai
5705 2| Rossz hirt költesz, azt szereted,~Neked hiszek, te kis patak,~
5706 1| TAVASZÉJ.~Szeretek kinn a szabadba’ járni,~
5707 2| mily nagy átok;~Enyhítsétek szeretettel,~Nem fáradva, szóval, tettel;~
5708 1| Szegény vagyok hozzád,~Szerethetnél mégis,~Én szeretni foglak,~
5709 3| mondd, szeretsz-é igazán?»~«Szeretlek-é, mily balga kérdés,~Mi jut
5710 2| Hátha megcsalt,~Többé nem szeretne»~««Bánatában~Szivem megrepedne!»»~«
5711 3| õszi köd, rideg közöny.~Szeretné atyja férjhez adni,~Sokáig
5712 2| Őszinte szívvel, ezt még jobb’ szeretném,~Tapsnál a füttyöt szívesebben
5713 2| ködében~Falud’, anyád’, szeretõdet~S boldog szívvel öleld õket~
5714 2| Ébredj ifju, ébredj immár!~Szeretõdnél szebb leány vár,~Én vagyok
5715 1| az egy halott,~Nejének szeretője ott~Orozva döfte le.~Mi
5716 2| jegykendõje,~Rá ismer a szeretõje.~«Nem esküdtem, de tudom
5717 1| esti csillagot az égre;~Szeretőjét dobogó keblére.~1853~
5718 2| olykor, kit szívsebe hajt,~Szeretõjét ifju ide várja majd.~Ide
5719 1| A SZERETŐK.~«Olvad a hó, tavasz akar
5720 2| lennél;~Megmaradok~Régi szeretõmnél.~Vártam érte~Teljes egy
5721 3| ejtse apját~És búba egy hû szeretõt?~Szerelem nélkül menjen
5722 3| hangon susogja:~«Oh mondd, szeretsz-é igazán?»~«Szeretlek-é, mily
5723 2| egymást hányszor félreértjük,~Szeretteinket hányszor sértjük,~Bár szívünk
5724 2| Ifju legény, ifju leány,~Szerették egymást igazán,~De kõszívü
5725 2| Enyhíti az emlékezet.~Hiven szerettük a hazát,~Küzdöttünk érte
5726 3| legkivált egyet~Kedvel, kitüntet szerfelett.~Telegdi gróf ez, korra
5727 2| de eloszlik,~Észrevétlen szerte foszlik;~Halkal itt-ott
5728 1| éjjel~Im kozák had száguld szerte-szélyel.~Egy csapat ez udvarházhoz
5729 2| ringatott:~Im most álmod szertefoszlott,~Hit, reménység ködbe oszlott,~
5730 2| És mint kufár az útcán szerteszét,~Hogy’ ordítják a honnak
5731 3| Ön költségén guerillát szervez,~S magát vezérnek megteszi,~
5732 2| ide s tova,~Csetel-botol szeszélyed rossz lova.~Ki hízeleg,
5733 3| megsínli~S megbánja rossz szeszélyeit~Majd megbocsát, élnek egymásnak,~
5734 3| szenveleg.~Matild álhatlan és szeszélyes,~Romhányi hiu, szenvedélyes,~
5735 3| játékszeréûl szolgált~Egy hiu sziv szeszélyinek.~Egy-egy uj seb hát mindörökké!~
5736 3| homlokán.~A nõt ne mondd örök szeszélynek,~Érzelme hûbb, mint férfié,~
5737 2| Mindenütt forr, küzd az élet,~Szétszakítja rabbilincsét,~Pazarolja
5738 2| a három;~Majd megindul, széttekinget,~Keresi a régi rendet.~Rendbe
5739 2| ûlök nyári alkonyon,~És széttekintve elgondolkozom.~Jó pihenõ
5740 2| pusztító vész nyargalok,~Széttépem, mit szerettem.~Vonz a magas
5741 2| Mily öröm!~Ember hajója - széttöröm,~És aztán megsajnálom.~Mély
5742 1| után,~Úgy elnémúltatok.~Széttört a lant, eltört a kard,~Mély
5743 2| is tegyek?~Hát feledek.~Szétûzöm a felhõket,~Füttyentgetek,
5744 3| Bachot, majd Schwarzenberget szidja~És pártjában folyvást remél.~«
5745 1| tegyen.~S ha jobbra, balra szidják, mosolyog,~Azt mondja rá,
5746 2| tetszik, ám ne tűrjetek,~Szidjon le rútúl bosszús kedvetek;~
5747 2| MARGIT SZIGETÉN.~Az alkonyfényen rezdül
5748 1| Álmodoznék s a szegény~Tündér szigethez evezne~Nyomorának tengerén.~
5749 3| vezére~Egy öreg úr, gróf Szigeti,~Esküszik Nagy Pál nagy
5750 3| külföldi útra küldi őt.~A nagy szigor csak jót s jókor tesz,~Mert
5751 3| vampyr-népe,~Hogy szívünk vérét szíja ki...~De elég ebből immár
5752 1| Érted-e a víz siralmát,~Szikla keblén megtört habját?~Hallod-e
5753 1| Vadregényes fenyvesek homálya,~Sziklabércek, felhõk közelében!~Üdvözöllek,
5754 2| lakban tanyázom én;~Mohos sziklák, erdõk védik,~Bár lakhatnám
5755 1| Madárfütty az erdõn,~Vizomlás a sziklán!~Érzem levegõdet,~Megállok
5756 2| Oh titka szívemnek,~ Oh sziklateher!~ Oh ifju szeretlek~
5757 1| vágtat,~Veszett haragjába’~Szikrákat hány lába.~A szélvész sem
5758 2| fehér-kéken~Amint lángot ereget.~Szikraként, amely kiszökken~S ép oly
5759 2| tûzzel, léha szóval,~De szilárdan és eszéllyel.~Szembe szállva
5760 3| természet éke,~Halvány s piros szin vegyüléke,~Hullámzik méla
5761 2| koszorúját.~Mennyi összhang a sok színben,~Hogy’ kibékül benned minden.~
5762 2| Hajnali fény mosolyog rád~És szined oly halovány;~Fa neked lengeti
5763 1| fénylik az erdõk éjjelére,~Színeikbõl gyönge szivárványt szõ,~
5764 1| fénye támad,~ Halovány szinemmel~ Gyászolom hazámat.~Fényes
5765 2| mennyi kell, - sokat.~Mint a szinésznek, taps a levegõje,~Egy árva
5766 2| bágyadt-, haloványnak,~Gyász szinével a halálnak.~Zengik róla:
5767 3| untalan.~Játszták az élet szinjátékát,~Miképen játszom én, te,
5768 3| Romhányi gróf szerelmet színlelt,~Aztán galádul elhagyott:~
5769 3| Nem hagyta el, csupán csak színli,~E nõ érezze, mit veszít,~
5770 2| irsz, csak játszod~Siralmas szinműved’,~S karzat kicsinyje, nagyja~
5771 2| mint a függöny ha aláhull,~Szinpad dísze meg nem látszik,~Senki
5772 2| egy kis jó kedv~- Töltsd szinültig a pohárt -~Néha-néha meg
5773 2| DALOK.~I.~A pisztrángos Szinyva partján~Lakik egy szép szõke
5774 1| vad lovak,~És közbe-közbe szitkok hangzanak,~Mi tenta tollán
5775 2| NAPIREND.~Mennyi szitok, milyen lárma,~Országház-e,
5776 3| szenderül,~Enyhûlet száll sziv-zajlatára,~Félelme, búja csendesûl.~
5777 2| ki-kifárad~S fénnyel, könnyel~Szivárvány kel:~Összefoly az öröm s
5778 2| szeret.~Gazdag kedélyed szivárványa~Ragyogva árad könnyeden,~
5779 1| éjjelére,~Színeikbõl gyönge szivárványt szõ,~Hajnal, alkony a táj
5780 1| barátidnak mit hagyandsz?~Emléket szivbe írva,~Mely kísért éltem
5781 1| sötétbe’ támad.~Oh ragyogj hát szivben és egen!~Tó és csermely
5782 2| Szenvedõnek hála-könnye~Szivbõl-szivbe, - oh higyétek -~Mind örökre,
5783 3| fentartja még~Szemérem és szivbüszkeség.~«Ilonka, hidd meg, úgy
5784 3| dandy lejt Páris felé.~És szívében zajongva kelnek~Új izgalmak,
5785 2| tömegnek,~És nem sugalmán szíved- és eszednek:~Hogyan hiszed
5786 2| hajnal:~Az anyai szeretet~Szívedet erőssé tette,~S a haldoklót
5787 1| Válaszd ki amelyik kedvesebb szivednek.»»~Kegyetlen kegyelem, fájóbb
5788 2| fel-fellobban,~Buzgalmát nemes sziveknek,~Áldozatját a hiveknek.~
5789 2| zöld lombok között~Nem kelt szívembe’ többé örömöt,~Mint egykoron,
5790 2| felújul~S egy újabb vérzik szivemen.~III.~Minden újul, minden
5791 1| Ez a kis lyány, a barna,~Szivemet megzavarta.~Ej haj, nem
5792 2| emlékezet...~Csak élessze a szívemet.~1882~~
5793 2| alélva sohajt~ «Oh titka szívemnek,~ Oh sziklateher!~ Oh
5794 2| Szerelmed öröme~Mélyen szivemre hat.~Az est lassan leszáll,~
5795 2| valamit kell hozzá tenni még,~Szívemre gondok terhe nehezűl~A népszerűség
5796 3| Enyhûlj, gyógyulj meg e sziven,~Oh sebzett hõs, kedves
5797 3| önérzet ébredt,~S átrezdült szíven és dalon.~De kocka fordult,
5798 3| rendesen.~Ilonka hallgat csak szivére,~S a hû honvéddel lelkesül,~
5799 2| szeretném,~Tapsnál a füttyöt szívesebben venném~Akkor bukásom csak
5800 1| vagyok,~Kedves bátyám, érted szívesen meghalok!»~Többet is mondana,
5801 2| újra látni vágyott,~Hálás szivével. Hajh, Isten veled!~Vaj’
5802 1| virág!~Hajnalsugár száll szívhez és virághoz~És aranyport
5803 3| szenvedsz és remélsz?~A szivnek hány örvénye, vésze~Sodor
5804 3| negédesen,~Mint annyi társa, kik szivökben~Ugy érzenek, mint épen õ,~
5805 2| s vidám kedv árja,~Mely szívöket úgy általjárja,~Reám is
5806 2| érzél mélyebb bánatot,~S hû szivre lelni a világon~Hogy mily
5807 2| szegény;~Este fele olykor, kit szívsebe hajt,~Szeretõjét ifju ide
5808 3| Romhányi oly boldogtalan.~De szívsebének akadt íre,~(Honny soit qui
5809 1| gazza...~Hova tünt el a jó szivü gazda?~Nem lelhette honját
5810 2| Nagy késõre szegényke;~De szivünkbe’ hirtelen~Felgyuladt a szerelem.~
5811 1| Körûlünk ingó lombok árnya,~Szivünkben elsõ szerelem.~Nyíló kelyhen
5812 2| Oh melegitsd még egyszer szivünket,~Aranyozd meg utolszor egünket!~
5813 2| örömünket,~Észrevétlen túléljük szívünket.~Nincs erõnk már igazán
5814 2| A jótettnek szép emléke,~Szívünknek e legszebb éke;~Hálakönnye
5815 1| erdő,~Rájok élő koszorút sző,~És mint álmaik haragja,~
5816 3| mindenik küzd és remél,~S bár szóba hozzák akárhánnyal,~De szívet
5817 3| ágyból,~Ma jött ki elsõbb’ a szobából~Már nem beteg, csak érdekes,~
5818 2| régi rendet.~Rendbe hozza a szobácskát,~Helyre tészi a ruhácskát;~
5819 3| között beszél.~Az öreg lyánya szobájába~Tipeg, forrón megöleli;~
5820 3| ismétlem, hisz tudjátok jól,~Szóból, könyvekbõl, hirlapokból.~
5821 1| is.~Vagyok egy uj Memnon szobra.~Melyre napsugár soh’ sem
5822 2| kis fiu játszik,~A lyányka szökellve, kacagva cseveg.~Oh hol
5823 2| pataknak nagy a kedve,~Vígan szökken, csergedezve,~S mintha ûzné
5824 3| korom-sötéte~Mintegy elbúni, szökni int;~Haragszik a zsandártiszt
5825 2| zöld fû, ezer nyiló virág,~Szökõkút cseppje és árnyas liget,~
5826 3| játék s tréfa már;~Az idõk szörnyen nehezülnek,~S borúlni kezd
5827 1| mennyi titok rejlik,~S mint szövõdik bûvös sejtemény!~És a sziv
5828 3| fogás,~De szeretõk közt így szokás.~S kiválaszt e játék tárgyául~
5829 2| Azonba’ megvan az a rossz szokásod,~Hogy amidõn már sikerülni
5830 3| percre,~Megnyugszik és ily szókat ejt:~«Ifjú leány hamar felejt».~
5831 2| Szinyva partján~Lakik egy szép szõke kis lyány;~Pisztrángot mind
5832 1| E társaságot, soh’ sem szokhatom meg~Hol illem a szív s elmésség
5833 2| százszor megtetézi.~Kakas szólal, üt az óra,~El kell válni
5834 1| Szép útunk lesz, - így szólék nyájasan -~Tavaszi est,
5835 2| veszed!~Az alispán hazafi,~Szolgabíró atyafi,~Ki is viszi mit
5836 3| mely összefûz, a lánc,~A szolgalánc, a haza búja,~A Nemesis
5837 2| õ is szegény,~A faluban szolgalegény,~Messze lesz az, messze!~
5838 2| gyaláz;~Mit tartasz igaznak,~Szolgálj híven annak,~S csak erre
5839 3| nagyravágyóbb szellem,~Idegent szolgálsz véred ellen;~Babér magyarnak
5840 1| holnap halálom!~Ne sirass, hű szolgám, nagyon,~Add el, mi kevesem
5841 1| reá mormol.~Kicsiny huga szólítja őt:~«Hoztál nekem piros
5842 2| népszerûség!~ Nem téged szóllak, népem, nemzetem!~E gúnyszavakkal
5843 2| A VÉN ALMAFA.~A szõllõhegy oldalában~Vén almafa áll
5844 1| tetejét látom.~Zöld vetések, szõllõs kertek~Alább-alább ereszkednek.~
5845 3| Telegdi hallgat, nõje szólna,~De elhal a szó ajakán;~
5846 2| ejti?~Ha néma vagy, hol szólnod kellene;~Vagy a fehér, rá
5847 2| a kis kert száz virága.~Szõlõ s gyümölcsfa lombnyilásin
5848 1| úgy maradtam, mint szedett szõlõág,~Az én mátkám meghalt: a
5849 2| SZŐLŐHEGYEN.~Pusztítja a phylloxera~
5850 1| kérdezz:~Pezsgett a szív, szólott a hegy,~Milyen vígan, mily
5851 2| szakadt~Eltitkolád, mosolygva szóltál,~Emberben nincs ily türelem.~
5852 1| várna csatajelre~És vért szomjuhoznék.~Hejh vén huszár, hejh vén
5853 1| tovább lépnek,~Elhal a hang szomoran;~Ifjusága a vidéknek -~Hol
5854 2| pisztráng, pettyes kendõ!~Csak szomorít mind a kettõ.~II.~Eltévedt
5855 1| Ezelõtt még, - hejh azóta~Szomorúbb a magyar nóta!~Én Istenem,
5856 2| Úgy elborulok s tova mind szomorúbban~Érzem, szivem élete puszta,
5857 1| el, én Istenem, hamar!»~Szomszéd fia átkiált a lyánynak~««
5858 1| felelnek.~Majd a csendben a szomszédfalvakból~Az ebeknek csaholása hallik,~
5859 1| ibolya lenni!~Kinyilnék a szomszédunk kertjébe’,~Hadd tűzne fel
5860 3| Ilonka erre összerezzen,~S a szónak más irányt adott.~De elmereng
5861 1| Hold a tájra mintha fátyolt szõne,~Melyet néha meglebbent
5862 3| gyülésen,~Minden pártnak van szónoka,~És új-új hévvel küzd a
5863 2| államférfi bölcs küzdelminél;~A szónoklat oly könnyen hat reánk~S
5864 3| minta-gazdaságát,~Három megyében szónokol,~Szerelme készti hiuságát~
5865 3| jelenetet,~Romhányi hogy’ fog szónokolni...~Nem kínozom a betegei.~
5866 1| a köpenyt majd a vállhoz~Szoritgatja s odébb áll.~Mosolyog a
5867 2| a büszke gyász,~Rablánc szoríthat, de meg nem gyaláz.~Azonba’
5868 2| napsugár~Még gazdagabban szórj a szét~Utolszor fényét,
5869 3| Kedvére múlat, a pénzt szórja,~Csak néki áll most a világ~
5870 3| elraboljuk?~Nevére a rágalmat szórjuk?~Ne emlegessünk árulást,~
5871 3| bánat:~Az ajk sohajt, a sziv szorúl~S a szemre könnyes köd borút.~«
5872 3| gróf vendége lett.~Hogyan szoruljon oly emberre,~Akit gyülölt
5873 1| Hogy újra éljen, én reám szorult,~Õ csak garádics, én meg
5874 2| satirám talált.~ Mondják: a szószék, sajtó hatalom.~Megengedem,
5875 3| szállott,~Most gyáva, tétlen, szótalan,~És harc nélkül legyõzve
5876 1| S úgy megsírnak-rínak szótlan.~Még mind alszik és mosolyog,~
5877 2| ha meg kell lenni,~Csak a szótól reá érnél tenni.~Nyelved
5878 2| nõve;~Bûnt, erényt egymásba szõve;~Balga reményt, mely sikert
5879 2| De megkésett s átcsap egy szük közön,~Kapualjból egy ifju
5880 3| Erõs kormányra lett vón szükség,~Mely a reformot vezeti.~
5881 3| nem tudni, hogy vajon~Öröm szülé vagy fájdalom.~Romhányi
5882 1| Szent földedben nyúgosznak szüleim~S érted halva annyi hû barát;~
5883 2| erdõben siránkozom,~Majd születésem’ átkozom~Sikján a sivatagnak.~
5884 1| meggyalázva,~De dicsőn halt, mint született.~1848~
5885 1| sasoknak tanyája,~S itt születnek mennydörgõ villámok.~Tán
5886 3| magyarnak nem terem,~Annak születni gyötrelem.~Igy végzi hõsünk
5887 3| elsodort.~De új idõk új lelket szülnek,~A régi pártok egyesülnek,~
5888 3| Romhányi õ csupán.~Magyar szülött, birálóim bár~Tagadják s
5889 3| megjelen.~Eszménykép, képzelet szülötte,~És még sem az, való, ki
5890 1| bilincsen.~Forróbb itt a szülõföld szerelme,~Szabadabb a szívnek
5891 1| SZÜLŐFÖLDEMEN.~Bércek, erdõk szomorú hazája,~
5892 1| A SZÜLŐI HÁZ.~Ez a város, ez a ház,
5893 3| gyermekkor képe~Lelkén, szülõi szent emléke;~Habár mindent
5894 2| S hány jó szándék vétek szülője is:~Örök törvény a bosszús
5895 3| kötött.~De megnyugtatta jó szülõjét,~Megóvni hitte igy jövõjét;~
5896 1| nemzet minden sebére ír.~Esze szürébõl amennyit kirázhat,~Csinál
5897 1| bár minden hervad, elhal,~Szüret zajlik, kedv virul.~Vajha
5898 1| SZÜRETEN.~Szüret-e ez vagy talán tor?~Hallgatunk,
5899 2| A hegyet,~Itt bizony már szüretelni~Nem lehet.~Az ördög leszüretelte~
5900 1| SZÜRETEN.~Szüret-e ez vagy talán
5901 1| SZÜRETI LAKOMÁN.~Hegyen a köd fehér-kéken~
5902 3| elrengeti.~Kinek a föld oly szûk volt hajdan,~Az élvvadász,
5903 3| gyötrelemnek,~Egyszerre szûlsz egész tavaszt.~Ilonkának
5904 3| Ez az ő igazi neve,~Ennek szűlték s mi ebből tellett,~Volt
5905 1| már semmi vissza nem hoz,~Szûm ifjuságát siratom;~S irígylem
5906 1| a lélek halba,~Meg nem szûnik hallani, ~S lassan, lágyan
5907 1| halál,~Az igazságban ne szûnjünk remélni~Egy-egy nagy eszme
5908 2| hév nyár idején,~Pihen is, szunnyad is az árnyba’ szegény;~Este
5909 1| veled!~Ott múlatnék, mig szunnyadoznál,~Mint álmos gyermek keblemen,~
5910 2| zöld fûágyon~Ifju nyugszik szunnyadozva,~Kedvesérõl álmadozva,~S
5911 2| gyermek hangja, madárdal.~Szúnyadhatnám még egy kisség,~De szívemben
5912 1| Sirása elhallszik.~Oda megy a szúnyog~Haja, haja! - dunnyog,~A
5913 1| egy-egy pogácsát.~Végre szemét szúrja ki,~Vakon, bénán vezeti~
5914 3| bõsz ebe,~Füstfellegben és szuronyfényben,~Ajkán: «Elõre!» kard a
5915 1| botlám egy nagy kõbe;~Szegezz szuronyt s csak elõre!»»~Megy a honvéd,
5916 3| mit sem tett, mi szemet szúrt.~Okosan, nyúgodt méltósággal~
5917 1| Oh titkos érzés, hõ vágy, szûz szemérem!~Világba’ járván,
5918 1| liliom,~Mely mint legszebb szűzi párta,~Nyílik fent a homlokon.~
5919 2| szeret;~S mint őzike, mely’t a vadász csöve hajt,~Reszketve,
5920 3| Megválaszták; gyõzött a tábor,~Kettõ halott, sok sebesült,~
5921 3| veszély van épen,~Sietve a táborba száll,~S a honvédek közé
5922 3| régen mást kegyel.~Ez egy tábornok, deli férfi;~Romhányi most
5923 1| csattog a madárszó.~Ne tagadd el, amit szíved érez,~Hogy
5924 1| maradnál...~Ki szivét meg nem tagadja,~Szenved és veszít sokat:~
5925 3| Magyar szülött, birálóim bár~Tagadják s becsmérlik nagyon,~Hanem
5926 3| bûnbakom,~Ami igaz, nem tagadom.~Ki jobbágyságot eltöröltél,~
5927 3| Aristocrata volt szivében,~És nem tagadta ajka sem;~A democratia nevében~
5928 3| conservativ pártnak~Egyik kitûnõ tagja volt;~Baráti tõle sokat
5929 3| Borus, derûlt-e kedves tája,~Mindegy, elnézi örömest.~
5930 1| fenyves, a patak folyót ûz,~S tájaid mosolyját rengeti.~Szép
5931 1| minden oly ép Tíbur völgye táján,~Virágon, bokron lágy szellő
5932 1| zúg a bérc patakja,~Éjfél tájban, sírjok ormán,~Felgyúl néha
5933 2| tornya,~Kit éj és messzeség takar!~Az ódon egyház árnyékában~
5934 2| visszatére:~Terítsen enyhe takarót~Vetésre, venyigére;~Vidor
5935 2| népszerûség fénypalástját,~Takarva gonddal szennyes inge rongyát!~
5936 2| Eltemetjük akiket szerettünk;~Nem találjuk többé örömünket,~Észrevétlen
5937 3| Megvárja bájos özvegyét,~Találkoznak s már ott csüng karján~Van
5938 2| haszna,~Küldeném hijába,~Nem találnád~Meg a nagy világba’.»~Egy
5939 2| várom,~Nyugtom csak veled találom.»~Fürtjén a hold fénye játszik,~
5940 2| Szerettem sokáig, gonosznak találtam,~Szerelmét, személyét szívbõl
5941 1| õszén napjainknak,~Midõn talló, száraz ág,~Mit legtöbbször
5942 1| lehet oh bár egy boldog óra:~Támadjatok föl régi könnyeim,~Egy percre
5943 1| Verjen meg hát Isten, támadjon Erdély fel!»~Kiált Pókainé,
5944 3| Matilddal nagy viszálya támadt~S a szép nõ régen mást kegyel.~
5945 1| Mint most, midõn hamis tan szól felõle,~És csúfot ûznek
5946 2| király vagy, gyönge és erõs,~Tanácsadód az érted felelõs,~S ha nem
5947 2| rendjellel, ott a régi ordó,~Mit tanár? Professor. Mit jellem?
5948 2| szebbnek látszik,~Amint forgó táncát járja,~Fehér karját ki-kitárja~
5949 1| Rá-ráhuzzák a cigányok,~De a tánchoz senki sem fog,~Elindulnak,
5950 2| dúdolgatok,~A lombokkal táncolgatok,~Meg-megcsókolva õket.~Nyitó
5951 2| alig szóltam,~Mind mással táncoltam;~Hogy boldog lehessen,~Ne
5952 1| szép menyasszonyom,~Hogy’ táncolunk a hû pár menyegzõjén.»~Egyet
5953 2| szeretõd, te kacér szív,~Táncosoddal most párbajt vív.~Minap
5954 2| serge lebben~Körûlem, táncot táncra lejtve,~Az élet gondját
5955 1| Hírlap beszéli, röpirat tanítja,~Csak oly talány, melynek
5956 3| Pista honn,~Sok tudományra tanították~Innen s túl a határokon.~
5957 1| magyarnak.~Szeress édes Marim és taníts feledni,~Ha a honfibút is
5958 1| játszni épen nem mer;~Õ csak tanítvány, ildomos, szerény,~Csupán
5959 1| mit remélt,~Hamisított tant hirdettek felõle~És csúfot
5960 2| próza, ha nem tûri a vers;~Tanuld el a néptõl falun, mi betyáros,~
5961 2| Szenvedni tudsz, meg is tanulhatál,~Népek közt martyr oly sokszor
5962 3| nyisd fel;~Én ezt meg nem tanulhatám,~Nincs hozzá sok phantasiám.~
5963 1| Járom én is a világot,~S tanulom, hogy mi az élet,~És minden
5964 3| tevé a német,~Fransztól tanult könnyelműséget,~A magyartól
5965 1| madár, mért e bánat?~Hol tanúltad a nótámat?~Mert a bú, mit
5966 2| Mindent feledsz, mit sem tanultál,~Heves, hiú, könnyelmü vagy.~
5967 3| voltam,~A hont szeretni ott tanultam~Halálos vészbe öltözött~
5968 1| mosolyogni tudtunk~És nem tanúltunk hajh! szenvedni még.~Ha
5969 2| kastély grófja gyakran,~Tanúm reá ez a tágas terem,~Ez
5970 1| Hah e bérc a sasoknak tanyája,~S itt születnek mennydörgõ
5971 2| Bükk tövén,~Egy kis lakban tanyázom én;~Mohos sziklák, erdõk
5972 2| erénnyel,~Hû régi reménnyel,~Tápláld a hited’.~Az elvhez a hûség~
5973 3| szeret.~Ez érzést minden nap táplálja~Újabb meg újabb alkalom,~
5974 1| S büszke öröm érzésében~Tapodtál nyíló reményem~Széttépett
5975 3| beszélünk,~Dicsõségünkön tapodunk,~Ami való, azt látni félünk,~
5976 3| tiszta,~A nyáj még zöld füvet tapos;~Mintha tavasz mosolygna
5977 3| családkör~Lelkének uj-uj tápot ad.~S midõn el-elvonúl magába,~
5978 3| sallangját,~Nem áhitom a karzat tapsát,~Sem honlyányok gyöngéd
5979 3| sebet, halottja nincs,~De a tapsnak olcsó az ára~Nálunk s az
5980 2| ezt még jobb’ szeretném,~Tapsnál a füttyöt szívesebben venném~
5981 2| Ha hangos éljent, dörgõ tapsokat~Nem kaphat annyit, mennyi
5982 2| tolladat.~Ha hiúságból kapsz a tapsokon,~Miért nevetsz a rangkórságoson,~
5983 3| hogy reng a ház.~Matild is tapsol, kendõt lenget,~Romhányi
5984 2| arat.~Nem is kívánom, hogy tapsoljatok,~Csak arra kérlek, meghallgassatok;~
5985 2| mindenütt.~Hadd ne lássak tapsoló kézt,~Hadd ne halljak nyegle
5986 3| eddig hallgatának~S csupán tapsoltak olykoron~Egy-egy szónok
5987 3| szintén lelkesül~S a karzaton tapsolva ûl.~Romhányi tart tüzes
5988 2| tragédiát;~Vadásztál benne tapsot,~De néma volt hazád.~Most
5989 3| jókor tesz,~Mert újabb élvet tár elé,~S a diadalban fáradt
5990 2| népszerűség népszerűtlenül~Tárgyalva, most nem olyan feladat,~
5991 3| szokás.~S kiválaszt e játék tárgyául~Egy ifju, szép, kedves leányt.~
5992 1| teremtõ.~Anyjok varrt két tarisznyát,~Sütött nekik pogácsát,~
5993 1| minden ága.~Könnyû-vígan, tarka-barkán~Pillangók szállnak körûlünk.~
5994 2| hozzám jázmin s rózsa ága,~Tarkán virít a kis kert száz virága.~
5995 1| párnáidról, özvegy Pókainé!~Tárogató harsan, tenger nép az útcán~
5996 2| enyhe fény,~Vagy új vihar tarolja szét~Reményien hulló levelét~
5997 3| Egy uj világot alkotának,~Tarolt mezõkön új tavaszt,~Maga
5998 2| városban,~Vigasztalódj’, sok társad van.~Sok ember él úgy itt,
5999 3| most elhallgat híven~És a társalgás megszakad.~De amidõn végkép
6000 2| Kinos nekem, kinos nekik;~Társalgásom’ hamar megunják,~S egymást
6001 3| gyõzelem,~Ha néha errõl társalognak,~Nem értik egymást rendesen.~
6002 3| Elfoglaló eszét, kedélyét,~A társas körben elmulat,~Takarj a
6003 3| keveset.~Kerülni látszik társaságát,~A séta, kert, szalon magányát,~
6004 2| lejárnak,~Ujabb meg újabb vidám társaságnak;~Nõ, férfi mind örül, tréfál,
6005 1| érzek, ennyi az egész,~E társaságot, soh’ sem szokhatom meg~
6006 1| A dal hattyuének,~ Társim vér, sohajtás~ És átok
6007 2| élni fogsz, hazánk!~Nem egy társunk kidûlt korán;~Áldás lebegjen
6008 2| Oh ez a dûh, ez a pártdûh~Tart-e még sokáig?~Avagy immár
6009 1| megreped.~Péter átölelve tartja és nem látja,~Hogy’ suhan
6010 3| tüzes beszédet,~Minõt nem tartott soha még,~Megrázza harsány
6011 3| kérdem.~Nekem mindegy, jer, tarts velem,~Csak honfi és ember
6012 2| felvídúl.~Kedves leány, tartson Isten épen,~Soh’se feledd
6013 2| Öltözzünk gyorsan! Kötelesség,~Tartsuk meg az igéretet.~Bizony
|