1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
6014 2| ésszel, józan fõvel,~Lépést tartva az idõvel,~Ha a nép bölcs
6015 3| halt, ájult talán;~Egy úti táska volt a balján,~Ruhája olyan
6016 3| világba’,~Nem szól csak a táskába nyúl;~Merûl a vendég iratába,~
6017 1| Veszendő, oh szegény hazám!~Tatár, török és német gyilkolt~
6018 1| erdőn, oly magán,~Halálseb tátong oldalán,~S már hollók étele?~
6019 1| néha még?~A földön virágok tavassza,~Fölötte fényes, tiszta
6020 1| együtt hervadjunk el,~Nem tavasszal, hanem késõ õsszel:~Csak
6021 1| nyílnak kelyheik,~A föld tavasszát, éltök ifjuságát~Egy hõ
6022 1| bennem,~Ősz hervad éltem tavaszán;~Hazámban nincs többé mit
6023 2| éltek,~Újra virágoztok.~Tavaszát az ember,~Éli csupán egyszer,~
6024 1| TAVASZÉJ.~Szeretek kinn a szabadba’
6025 1| kinn a szabadba’ járni,~Tavaszéjben, egyes-egyedül.~Mint a balzsam,
6026 1| aluszik,~Elalunni, elalunni tavaszig!~Elfeledném, hogy elhervadt
6027 2| immár,~Szebb vagy nékem a tavasznál.~A tavasz száz vágyat ébreszt:~
6028 3| itt letép egy durva kéz,~S tavasznapod utána vész.~Ilonka Csáth
6029 2| gyümölcsös lombot képzelek,~Jövõ tavaszoknak gazdag lombjait,~Mikor csemetéim
6030 1| botjára hajolván,~S elmereng a távolban morajló~Fürészmalom s vizesés
6031 2| koncot,~Füledbe súgnak s távolról se’ véled,~Hogy mennyi mindent
6032 1| A TÁVOZÓ.~Vándor felhõk jõnek-mennek,~
6033 3| gondoljon rám,~Most könnyebbülve távozom.»~S oda hajlik kezét csókolni,~
6034 2| Még ifju volt, hogy innen távozott;~Sok zordon év telt-mult
6035 3| grófné, nem... nem... soha!»~«Távozzék, gróf, ön ostoba!»~Matildot,
6036 1| nem vagyok szegény,~Bár tebenned elvesztettem mindent,~Szent
6037 1| nyugosznak fejeik,~Anyjok tébolyodva kiáltja szüntelen~«Melyiket
6038 3| Mindenre kérlek, ami szent!~Tedd nyúgodttá közel halálom’,~
6039 1| léssz velem.~Elmondjuk, mi tegnap történt,~Megosztjuk búnk’,
6040 2| veszély is száll velem.~Mit is tegyek?~Hát feledek.~Szétûzöm a
6041 1| Rám borúl az örök álom:~Ne tegyetek koporsóba,~A mezõre vigyetek!~
6042 1| igaz, drága, szent.~Ez tehát az élet titka,~A boldogság
6043 3| ország?~És lelke, karja mit tehet?~Az embert mindig megtapsolják,~
6044 2| könnyem van, nincs villámom,~Tehetetlen bolyongok a világon~III.~«
6045 3| érez?~Oh ezt, csak ezt nem teheti!~«Soha! soha! - kiáltja
6046 1| oly kevés,~Mit éretted tehettem!~És nemzetednek mit hagyandsz?~
6047 2| velünk,~Hát mi arról nem tehetünk,~Nálunk jobb te sem vagy
6048 1| szóra~Búcsuzóra~Visszatérek tehozzád.~Befordulnék a szegleten,~
6049 1| De most, de most, ha rád tekintek,~Csak sírok és csak sirhatok.~
6050 2| festitek be magatok’,~Éles tekintet átlát rajtatok.~Nézzétek
6051 3| nagy világban,~Oly méla bú tekintetén.~Nincs nagyravágyó szenvedélye,~
6052 2| égben,~Oh gyermekim anyja, tekints le reám!~Emelj fel a búba’,
6053 2| ember,~Éli csupán egyszer,~S tele sírba zárja;~Újabb tavasz
6054 3| tévedez,~Kezet nyujt s lép Telegdihez.~«Bocsáss meg, kissé heves
6055 3| még egyszer kezet nyujt~Telegdinek s távozni kész.~«Maradj,
6056 3| csöndesen.~Ily szíve volt Telegdinének,~Bús napjait így élte át,~
6057 3| ellenére,~Ki aggódásba elmerûl.~Telegdit egy-egy szó megsérti.~Ilonka
6058 2| őszre jár;~Mikor jő el az én telem?~Meddig üld még a szerelem?~
6059 3| beszéltünk~Negyvenkilenc õszén, telén.~Szent Isten! mily idõket
6060 2| áll ott,~Hetven nyarat, telet látott.~Látszik is, hogy
6061 1| eltemetve,~Hogy a sokaságnak ne telhessék kedve.~«Ti fiaim vagytok,
6062 2| szeretõmnél.~Vártam érte~Teljes egy esztendõt,~Elvárok még~
6063 3| Matilddal együtt a hazát,~S hogy teljesítse honfi tisztét,~A közügynek
6064 3| elvégre tenni is kilép.~És teljesûlt Romhányi vágya,~Megnyílt
6065 2| felvidítnánk!~Vége már a télnek:~Kék ég, fénysugárzó,~Zöld
6066 1| világra.~Majd föltetszik a telõ hold,~Fényes lesz az egész
6067 2| távozott;~Sok zordon év telt-mult el azalatt~S csak halni
6068 3| hû hazafi,~És honfi búval teltebb szíve,~Mintsem ki tudná
6069 2| Megõrizem, mig sír el nem temet.~Nincs messze az, feltünni
6070 1| Fényes vigalmak zajába~Temetéd el álmaim’,~S büszke öröm
6071 1| kevesem van,~S igyál, a temetés után,~Nagy áldomást nagy
6072 1| ország sírt, egy nemzet temetett!~Én elmaradtam, utoljára
6073 3| szobában~S könyvek közé temetkezik,~Gondolkozik, olvas magában,~
6074 2| Harmadik mond, mindenik sír - -~Temetőben mozdul egy sír.~Megnyílnak
6075 1| lemenõben,~Ott bolyong a temetõben,~Rá borul egy kedves dombra,~
6076 2| Bolyongok a várromokon~S a temetõn~Oly részvevõn~Szállok sirok
6077 2| szerette,~Gondját sír el nem temette.~1866~~
6078 1| annyi hû barát;~Fájdalmadba temetvék reményim,~Aminõket sorsunk
6079 1| vészen,~És szerelme fényes tengerárját~Elönti az erdõ-messzeségen.~
6080 3| mint tiszta lap,~Mintegy tengerbe száll a nap.~Merengve gyakran
6081 3| napot sem élt,~Hiú örömök tengerébe~Merûlve bár mindent remélt.~
6082 2| Sík mezõre,~Nagy folyóba, tengerekre.»~«Maradj köztünk, jobb
6083 1| kínját szerelmemnek:~Mint a tengeren, hol mélység~És magasság
6084 1| tiszta levegõje,~Im az erdõk tengerének árja,~Mely örök zöld s mint
6085 2| a magas és vonz a mély,~Tengerre hajt a szenvedély.~Uralkodom~
6086 3| hibás, mi dõre;~De máskép tennénk-e vajon,~Ha szívünk új reménybe’
6087 1| közbe-közbe szitkok hangzanak,~Mi tenta tollán és kedélyiben,~Mindent,
6088 1| áldozna vért,~S magad’ híjába téped, hányod,~Dobogni vágynál
6089 2| ifjan,~Virágzó bájaidban~Tépett le a halál.~A gyermekek
6090 3| levélkét irni~Ilonhoz, százszor tépi el;~Kudarcát nem tudná elbírni,~
6091 2| õsalkotmányát~Darabokra tépje.~Sokszor tiprá alkotmányunk’~
6092 2| egyszer! De lelkem szárnya~Tépve, törve - lankadok,~A romok
6093 3| rengett,~Itt játszott anyja térdein,~Amott a fán madárka zengett.~
6094 1| Pókainé, s többé nem sír, térdel,~Nagy fájdalma lelkén nagyobb
6095 1| rám, én, aki gyûlöllek;~Térdelek mint szolga, sírok mint
6096 3| magányt kerûl;~Oltár elõtt ha térdre omlott,~Marad csak gyakran
6097 2| nem,~Nõjetek fel, kis fák, terebélyesen,~Harmatozó éjek, sugaras
6098 3| sietve~Megy föl a parkból a terembe,~A grófot s grófnét kérdezi.~
6099 1| Híg agyvelõtök mit maig teremtett,~Nem terme itt nagy eszme
6100 1| nincs sehol,~Ajkán egy-egy teremtette,~De sem tréfa, sem mosoly.~
6101 1| És fölötte ott lebegne~Új teremtő hatalom;~Más nap a felhőtlen
6102 1| mindkettõ,~Miért, tudj’ a teremtõ.~Anyjok varrt két tarisznyát,~
6103 1| Csupán napszámos a jó ügy terén.~Míg élt Széchenyi, ellensége
6104 1| Bitófák állanak sûrûn ott a téren,~Székelyek függenek rajtok
6105 2| tenni még,~Szívemre gondok terhe nehezűl~A népszerűség népszerűtlenül~
6106 2| szivem, ez a világ!~II.~Terhed gõz könnyü szárnya hordja,~
6107 2| maradt mivel eltemessék;~Terhére nem akart válni~Jó anyjának
6108 2| apót,~Hogy újra visszatére:~Terítsen enyhe takarót~Vetésre, venyigére;~
6109 3| hõsiség.~De messze tértem, térjek vissza.~A társaság kifáradott,~
6110 1| mit maig teremtett,~Nem terme itt nagy eszme és okos tett.~
6111 2| ROSSZ TERMÉS.~«Kedves fáim, azt kérdem
6112 1| Sütne nyájas napsugár,~S termésén a kedv tövének~Megcsendûlne
6113 2| lombjairul,~S gondviselõ Isten jó termést ha ád,~Ide gyûl ki õszszel
6114 1| világát,~Isten szól az örök természetben.~1851~
6115 2| sok évig~El-elhagy néha jó természeted,~A többit aztán félvállról
6116 1| titkok pihennek,~Oltárán a természetnek;~Hol az ég is felindúlva~
6117 2| hajh, elhervadunk,~Szép termet és arc nem legfõbb javunk.~
6118 2| vagy ám!~Te is semmit sem termettél,~Még egy kis dalt sem költöttél:~
6119 2| hogy az idén~Semmit sem termettetek?~Ha ez így tart, bizony
6120 1| kedvemnek visszhangid feleltek,~Termõ földed kenyeret adott.~A
6121 2| költöttél:~Költs, s mi is termünk talán.»»~1898~~
6122 3| erõ és hõsiség.~De messze tértem, térjek vissza.~A társaság
6123 2| Kortescsiny, zaj és léha tervek,~Ez az miben kedved telik.~
6124 3| Elcsapja régi tisztjeit.~Sokat tervel, sokat csalódik~És pénze
6125 3| hitte, hogy hazája épül,~Ha tervelt, irkált, szónokolt.~Mint
6126 1| kirázhat,~Csinál naponként tervet akár százat,~Avagy igéri,
6127 3| mást kisért, sok mindent tervez,~De senki hasznát nem veszi;~
6128 2| hagyni?~Hamis esküt te nem téssz,~Enyém vagy és enyém léssz.~
6129 2| S amit teszünk, meg is tesszük~Egész szívvel, lélekkel.~
6130 1| ezelõtt!~Mi a halál, a puszta test enyészte,~Mely titeket nagy
6131 2| diadalgyönyört~Lélekbe’ testbe’ végkép összetört.~És elfeledték...
6132 3| hangoló,~Érezte, fáradt lelke, teste,~Sejtelmek árnya száll reá.~
6133 2| a gyermek, hajh, idõvel,~Testi, lelki baj közt nõ fel,~
6134 1| fejét,~Vigasztalom, mintha testvére volnék;~Elszenderûl, hullámzik
6135 2| gondom õrzé gyermekséged,~Testvéred voltam és atyád,~Örûltem
6136 2| viraszt hiven sírod felett~Testvéri és baráti kegyelet!~1889~~
6137 1| híred, melyet fényessé nem tészen~Nap- s holdfényben tündér
6138 2| hozza a szobácskát,~Helyre tészi a ruhácskát;~Az alvókat
6139 2| zaj s mi lassu tett!~Mért teszitek fecsegõvé~A jó magyar nemzetet?~
6140 3| Dicsérnek, szemrehányást tesznek~S pletykálnak is azon felül... ~
6141 2| tenni~Mikor kell,~S amit teszünk, meg is tesszük~Egész szívvel,
6142 1| Amott egy agg cserfa zöldűl,~Tetejében vadgalamb űl,~Ott űl, ott
6143 1| már a toronynak is~Csak tetejét látom.~Zöld vetések, szõllõs
6144 2| Most megsebzél, gúnnyal tetézve,~Oh rideg sziv, oh dõre
6145 3| ostromra szállott,~Most gyáva, tétlen, szótalan,~És harc nélkül
6146 2| s nehéz, de biztos munka~Tetszésed’ meg nem nyerhetik;~Kortescsiny,
6147 2| karzat kicsinyje, nagyja~Tetszést rivall neked.~Kisűlt amit
6148 1| Meg-megcsufolva eszme-, tettbe’, hangban!~Az egyik, mert
6149 3| pártok utján soha sem jár,~Tettben haboz, de szóra kész,~Bölcselkedik,
6150 3| ködöddel, Gernyeszeg,~Jó tetted, Isten áldja meg!~~
6151 1| e könnyek anyja,~Rajtok tettek villáma ég;~Versengünk puszta
6152 2| Jaj Istenem, jaj mit tettem!~Megöltem, kit hûn szerettem;~
6153 3| ok;~Romhányin most e léha tettért~Mily könnyen bosszut állhatok.~
6154 3| Megcsalja azt, ki szereti?~Hogy’ tettesse, amit nem érez?~Oh ezt,
6155 1| Amit nem érzek, nem is tettetem.~Hogy’ örûljek, midõn szivem
6156 2| észnek,~Csalfa hangját tettetésnek.~Nem látom rút érdek harcát,~
6157 2| Régi bünt és uj álarcot,~Tettetõ mosolyt, könyüt;~Önzõ szivet,
6158 3| Ilonka védhetné magát,~A tettetõhöz nem hajolna,~S nem hinné
6159 2| nem ismerjük becsét a néma tettnek.~Vaj’ megtanuljuk-é még
6160 2| lelked im feltámad~S új nagy tettre bátorít!~Rövid öröm, hosszú
6161 3| csüggünk igazán,~Ha tönkre tettük, a hazán.~Az élet is becsesbnek
6162 3| volt a harmonia;~Érzelgőssé tevé a német,~Fransztól tanult
6163 1| Egy csapat ez udvarházhoz téved,~Kifoszt, megöl úrnõt és
6164 3| lobban?~A máskép csak más tévedés,~Uj bánat, uj bölcselkedés.~
6165 3| elmerit,~Az élet száz uj tévedése~Megsokszorozza éveid.~Mert
6166 3| Megsokszorozza éveid.~Mert tévedések, bûnök ellen~Nincs más orvosság
6167 3| vigasztalni szenvedõt,~A tévedést siratni, bánni,~S ha nem
6168 3| legottan~S mig szeme a nõn tévedez,~Kezet nyujt s lép Telegdihez.~«
6169 3| annak gondolatja,~Mi jót tevéi, el nem veszett:~Amit kivivtál
6170 2| ember szinte.~Becsûletes, tevékeny és õszinte,~Szenvedt honáért
6171 3| kifáradott,~Már enyhítõ theáját issza,~Bevégzé a heves napot.~
6172 1| dönti meg,~De minden oly ép Tíbur völgye táján,~Virágon, bokron
6173 1| Korunk talán hasonló a tiédhez.~Ez uj világ is már rohadni
6174 2| gyermek, gyümölcs ha pirul,~Tilos gyönyört szaggat ág lombjairul,~
6175 2| sem alszik lángja!~III.~Tilt a nénéd tõlem;~Mi lesz már
6176 3| mehetsz, nem,~És tiltja nõm és tiltom én;~Ugyan hová is mennél
6177 3| Immár most néki minden tiltott~És tüstént útra vált jegyet.~
6178 2| mind inkább halad,~Drágúl a tinta és a kalamáris,~Tán népszerû
6179 3| Az öreg lyánya szobájába~Tipeg, forrón megöleli;~Immár
6180 1| szent sírhalmát~Kozákok tiporják.~Hall és lát és föltekint
6181 2| Darabokra tépje.~Sokszor tiprá alkotmányunk’~Zsarnokkény,
6182 2| egyszer, oh magyar nép,~Magad tiprod azt el,~Hasztalan a késõ
6183 2| TISZA-VIDÉKI DALOK~I.~Zúg a patak, mind
6184 2| menyasszonyt senki se’ lát,~A Tiszába ölte magát.~Tenger nép a
6185 3| vérzik, vesztegel:~Csak a tiszt áll, kiált hijába,~Az öt
6186 3| ki azelõtt.~Egy éve most, tisztéhez képest,~Mily sok mindent
6187 3| szavának~S mintegy önmását tiszteli,~S ha a balsors csapása
6188 3| S hogy teljesítse honfi tisztét,~A közügynek utána lát,~
6189 3| világot,~Elcsapja régi tisztjeit.~Sokat tervel, sokat csalódik~
6190 1| búból néha szentség támad~S tisztul a sziv szenvedésiben.~Mit
6191 3| feltárhatnám;~Szenvedve tisztúlt e kebel,~Ily megvetést nem
6192 2| embert s az államot,~S a sors titkába mélyen béhatott.~Búsméla
6193 1| ellebbentett fátyol~Az életnek nagy titkáról,~Reszketõn és haloványon,~
6194 1| Isis-fátyolt szõ,~Mely alatt titkok pihennek,~Oltárán a természetnek;~
6195 2| ne titkold, mondd nekem!~Titkolod, bár aggva kérdem,~Mind
6196 3| zajban felderûlt,~Mig máskor titkolt lelki harca~Sötét gondjába
6197 3| észrevette~Hiven elrejtett titkomat?~És dõreségem’ megvetette,~
6198 1| sohajt,~A gazdagnál költesz tivornya-zajt.~Csodás vagy éj!~Kegyes
6199 2| veszed.~Nagy lakzit ütsz, tivornyázol sokat,~Koppasztod a meg
6200 2| Még áll a régi lak,~Hová tíz év előtt~Mint nőmet hoztalak.~
6201 1| megszakadna,~Hol a bűn és gőg tobzódnak~S a vad lélek, kegyetlen
6202 2| Temetésre im tenger nép tódul;~A fény a gyászt felülmulja,~
6203 1| nem bánom,~Igy is szebb a többinél!~Ez a kis lyány, a gonosz,~
6204 2| El-elhagy néha jó természeted,~A többit aztán félvállról veszed.~
6205 2| eszme, úgy bizony!~Ám a többség hozzon törvényt,~De kerûljön
6206 2| az épület.~Semmi joga a többségnek,~Hódolat a kisebbségnek:~
6207 2| A HŰ LEÁNY.~Tölgyfa alatt~Ûl egy árva leány;~
6208 2| csarnokával,~A kis szobát, a tölgyfa-ablakot;~Hányszor keltett föl, hányszor
6209 1| száll,~Megállok egy vén tölgyfánál,~Lenyuló ágai~Vissza-visszavonnak,~
6210 1| Tégy fát a tűzre, bőven tölts, igyál;~Ne kérdezgesd, mi
6211 2| helyett egy kis jó kedv~- Töltsd szinültig a pohárt -~Néha-néha
6212 3| Ilonkának udvarol.~Ilon, hogy töltse atyja kedvét,~Mindig beszédes
6213 1| Nincs többé nép, csak élvező tömeg.~Avagy csalódom, s e hízelgő
6214 2| És szája ízén írsz a nagy tömegnek,~És nem sugalmán szíved-
6215 1| És vad szélvészek vivják, tördelik.~Csak mondhassák: virágoztam,
6216 3| ROMHÁNYI KÖLTŐI BESZÉLY.~- TÖREDÉK - ~ 1869-1872~~
6217 2| magadnak folyton kisebb,~Csúfos töredéke.~Kinn, benn annyi ellenséged,~
6218 2| könyvem’,~Nem rég hullott arra töredelmes könnyem;~Könyörögjön gyakran,
6219 2| EMLÉKKÖNYVÉBE.~Szólj, tégy, törekedj’, hass,~Világra ne hallgass,~
6220 1| lakik a szélsõ szobában,~Törmelékén bodza nõ magában.~Jobb idõbõl
6221 1| várnak engem.~És kél a hold törõdött felhõk alján,~Elbúsítnak
6222 1| oh szegény hazám!~Tatár, török és német gyilkolt~S haldoklál
6223 3| ember legyen.~Szerette a hon történelmét,~Ott nem egy õse szerepelt,~
6224 1| dicsően el.~Lesz legalább a történetben~Rólunk egy nagy emlékezet~
6225 3| játszik...~De hol marad történetem?~Majd folytatom, csak türelem.~
6226 3| elhagytam,~A megkezdett történetet.~Egy üldött honvéd szenvedése,~
6227 1| közügyektől vonúlj a magányba,~Történjék bármi, türd el, vígan élj!~
6228 1| akarod.~Oh ne nyomd el, csak törüld le~És alugyál, édesem!~Álmaidban,
6229 1| Mindig csak hátra néz,~Törülgeti képét,~Verítékét, vérét~«
6230 1| lyány.~Szemébõl könnyet törûl ki,~Már rég menyasszony
6231 3| eltöröltél,~Kivivtál uj törvényeket,~Vész közt kétségbe nem
6232 2| gyõzelmével,~Szentesített törvényével,~De ne hajtsa végre azt.~
6233 3| rövid napon,~Immár a kastély törzsvendége,~Álnéven, mint távol rokon.~
6234 2| reád is ingyen süt a~Nap~Töved, lombod ingyen esõt~Kap,~
6235 2| LAK.~Kies völgyben, a Bükk tövén,~Egy kis lakban tanyázom
6236 1| napsugár,~S termésén a kedv tövének~Megcsendûlne a pohár!~1850~
6237 3| Hol nincs már rózsa, csak tövis,~Lelsz-é vigaszt, csak ennyit
6238 3| mély árok benyel,~Az ötödik tövisbokorban~Vesződik, vérzik, vesztegel:~
6239 1| kellett látnom téged,~Oh mivé től engemet?~Újra fázni kezd
6240 2| lyánya megösméri;~Immár tőle hogyan félne?~Megcsókolják,
6241 1| ESTE TŐLED HA ELVÁLTAM...~Este tõled
6242 2| őrjöngésbe vész!~Mily gyors a toll, minõ harsány a hang,~Légben,
6243 2| sok száz éven át~Úgy védte tolla vészben a hazát.~Mily bánat,
6244 2| Te is csak bérbe adtad tolladat.~Ha hiúságból kapsz a tapsokon,~
6245 2| Emlékök még erős,~Ott küzde tollal, mint csatán a hős,~S mint
6246 1| szitkok hangzanak,~Mi tenta tollán és kedélyiben,~Mindent,
6247 3| Interpellál s beszél sokat.~Vörös tollat visel kalapján,~Matild így
6248 2| írót megbabonázza.~Megoldja tollát, nyelvét: mennyi ész,~S
6249 1| és kaland?~És bolyongok Tolnán-Baranyán,~Elfáradok mondhatatlanul;~
6250 1| haragján,~ Megtagadva tõlünk~ Bosszuálló villám.~Lanyha
6251 3| önkénytelen;~Mig a hazában vihar tombolt,~Elringatá a szerelem.~Külföldre
6252 1| gyermekbáb,~Fejedelemmé tõn Isten s Erdélyország.»»~«
6253 1| rózsa, liliom,~Mint egy tõnek virági~Virúlnak arcodon.~
6254 1| Szüret-e ez vagy talán tor?~Hallgatunk, pedig fogy
6255 2| oh dõre agy!~S oly éles tõr ily gyöngéd kézbe’!~De megbocsátom,
6256 1| tér,~Zajong, kiált, ahogy torkán kifér,~És az egész, Kárpáttól
6257 2| Alkonyra is híven várnak,~Tornyaivá tündérvárnak~Változva át,
6258 1| vissza-visszanéz még,~A falunak már tornyát látni csak.~Az ostor pattog
6259 1| elzavart falucskák,~S dûlt tornyával egy-egy mohos várrom.~Bérc-oldalban
6260 1| népet,~Kicsiny falut, magas tornyot,~Mellette egy házat, lombot.~
6261 1| megállnom:~Hajh de már a toronynak is~Csak tetejét látom.~Zöld
6262 2| érdek harcát,~Szenvedélyek torzúlt arcát;~Tettet a végzetbõl
6263 1| végsugára~Reszket a csöndes tóvizen;~Körûlünk ingó lombok árnya,~
6264 2| Dózsa György-öt,~E rossz tragédiát;~Vadásztál benne tapsot,~
6265 1| völgyön-hegyen,~De már ez nem tréfa-dolog,~Félre álljon, aki gyalog!~
6266 1| tréfál a székely ember,~Tréfáljon bár a vezér.~«Vezess - szól -
6267 2| mindenikbõl~Mi lesz, ha nagyra nõ;~Tréfáltunk és nevettünk,~Majd olykor
6268 1| nem szeszély vagy’ puszta tréfaszó;~Nem én hibám, hogy Pegazusom
6269 2| Királyokéra miért kiabálni?~Gõgös tribun, ki állsz a forumon,~Megríkató
6270 3| Palais-Royalból,~Ajkán száz trilla és mosoly.~S hogy pár napig
6271 1| egy hang kiált túl.~Mintha trombiták harsognák~Nem veszett el
6272 1| sírok mint a gyermek.»~Trónján ûl Báthori, Erdély fejedelme,~
6273 3| sors, idõ.~Lajos Fülöp im trónját veszti~S türelmét a jó bécsi
6274 1| Én szívbõl gyûlöllek, õ trónodra vágyott.~Fiaim a székely
6275 1| Kétségbeesetten,~Mintha nézné, tudakozná~Van-e Isten mennyben?~Hall
6276 3| emlékemet.~Mert boldogítni nem tudálak,~Mint óhajtám; más fog talán.~
6277 1| Pillangók szállnak körûlünk.~Ki tudhatja, ki mondhatja:~Pillangó-e
6278 1| hivebben,~Mint valaha szívem tudhatott.~Újabb bájad lett talán
6279 2| Derítni mást hajh hogyan tudjak,~A méla bú, ha meglepett?~
6280 3| Itt nem keresnek, mert tudják jól,~Hogy egykor ellenfél
6281 1| sírt majdan nékem,~Hogy ne tudjon a világ,~Hogy ne halljak
6282 2| azt is elfeledjük,~Hogy tudjunk érte halni, hogy ha kell?~
6283 1| gyászos Mádéfalva!~De ki tudna mindent elbeszélni~Rólatok,
6284 1| Kelyhökben ami fölcsillámlott.~Ha tudnálak szeretni még,~Mint hajdan -
6285 3| szerelmi hõs.~Egy magyar grófné tudniillik~Elbájoló többek között,~
6286 3| Stefi és Pista honn,~Sok tudományra tanították~Innen s túl a
6287 3| volt,~Ki magyarúl rosszúl tudott,~Élt és pazalt és Bécsben
6288 1| Zúgott-búgott; mint csak tudta,~A köpenyt úgy húzta, fútta.~
6289 3| mivel.~«A baj nem ez volt, tudtam mindég -~Telegdi gróf meg
6290 3| remélnem nem szabad,~Igy adja tudtul?... Nincs reá ok...~Avagy
6291 1| Akkor csak sirni, mosolyogni tudtunk~És nem tanúltunk hajh! szenvedni
6292 1| elõáll lármásabb csoport,~Tücsköt-bogárt kérkedve összehord:~Ami
6293 2| a legszebb asszony.~III.~Tükör a nõnek leghivebb barátja,~
6294 1| nyílott egykor ott nekem,~Tükrén játszik multam szép emléke,~
6295 2| EMLÉKSOROK EGY NŐ TÜKRÉRE.~I.~Szépséged vonz, igéz,~
6296 2| játsznék a szellőkkel~S patak tükrét nézné~Egy rövid nap virulóvá,~
6297 2| Félig látod magad’.~II.~Tükröd mindig híven legszebbet
6298 2| igéz,~Jóságod elragad:~Tükrödben így csupán~Félig látod magad’.~
6299 1| madár is elfárad,~Épitem a tündér-várat,~Vágtat hintóm szárnyas
6300 1| képe.~Itt zendíti az erdõk tündére~Fuvoláját sokszor csöndes
6301 1| birtokot;~De míg bájol e tündérlátomány,~Szekrényünkben kutat, lop
6302 2| híven várnak,~Tornyaivá tündérvárnak~Változva át, ott lebegnek,~
6303 3| Nyugodtan él, múltat feled,~Tür és remél, fárad, szeret.~
6304 1| magányba,~Történjék bármi, türd el, vígan élj!~Nézd, nézd
6305 3| csupán a cél?~Oh nem lehet türelme hosszu,~Parázs fején ez
6306 3| bünbánónak pártfogója,~Hozzá türelmet ad s erõt,~S nyugasztja
6307 3| Fülöp im trónját veszti~S türelmét a jó bécsi nép,~Magyar beszédét
6308 3| aldozatja,~Türtél nagyobbat, türheted,~Enyhítsen annak gondolatja,~
6309 2| kérlek, meghallgassatok;~ Türjétek a szegény magyar poétát,~
6310 3| emlegessünk árulást,~De türjük el a sorscsapást.»~Im erre
6311 3| Nemzet-hiuság aldozatja,~Türtél nagyobbat, türheted,~Enyhítsen
6312 1| Gyi Fakó! vágtatva megyen,~Tüskén-bokron, völgyön-hegyen,~De már
6313 3| nyerget~És sarkantyúzza tüzesen,~Mint azelőtt a szerelem.~
6314 3| birodalma...~Od’adná egy kis tüzhelyér’.~De ilyen a sziv: amit
6315 2| Álmosan ébredez bágyadt tüzü fény,~Csörteti a lombot,
6316 3| felszitja~És még nagyobb tüzzel beszél,~Bachot, majd Schwarzenberget
6317 1| fuvalma még,~A hullámok tûkörében~Napszemed visszfénye ég.~
6318 2| hirdetünk,~S oly sok dicső tulajdon volna bennünk:~A legdicsőbb
6319 2| többé örömünket,~Észrevétlen túléljük szívünket.~Nincs erõnk már
6320 1| küzdeni, vívni, élni kész,~Úgy tûnik föl, mint valamely kométa,~
6321 2| kocsi, gyorsan, hamar!~És tûnj fel immár Kassa tornya,~
6322 1| Hogy szeretlek igazán.~Tûnõ hajód vitorláján~A hajnal
6323 1| OKTÓBERBEN.~Merre tûntél, hova lettél~Völgyek, halmok
6324 3| el.~Ilonka néma búban él,~Tûr, szenved s többé nem remél.~
6325 2| Ebben találok drága bért.~Oh tûrd el érte, ha kimondom,~Mi
6326 1| Egy ember Isten - hogy’ tűrhetni meg!~Dicsőségét lángelmék
6327 2| Avagy, ha tetszik, ám ne tűrjetek,~Szidjon le rútúl bosszús
6328 2| Életemnek képe az,~De csak tûrjünk, jó lovam,~Tél után jõ a
6329 2| gyávaság marad.~Ha küzdve tûrni még meg nem tanúltál,~S
6330 1| csengő-bongó hangok,~Mint, ha tűz van, a harangok,~Egymás
6331 1| bokrétába fûzi,~Dobogó keblére tûzi,~Megenyhûl nehéz bánatja,~
6332 1| szomszédunk kertjébe’,~Hadd tűzne fel dobogó keblére.~Megtudhatnám,
6333 1| magas hó borítja,~Tégy fát a tűzre, bőven tölts, igyál;~Ne
6334 1| folyvást: õ az új próféta.~A tûzre mind, mit eddig irtatok,~
6335 2| Bokrétám, mit kebledre tûztél,~Félénk örömmel, édesen,~
6336 2| folyvást, nem hühóval,~Hegyke tûzzel, léha szóval,~De szilárdan
6337 2| gyorsan és mindent akarnál,~Tûzzel-vassal, köny- és vérrel teli,~-
6338 2| Más nem vagy, mint hitvány udvarcseléd.~Ha mint irónak pályád legfõbb
6339 1| utja.~Igyen lett rom a vén udvarházból,~Három éve immár, hogy ott
6340 1| szerte-szélyel.~Egy csapat ez udvarházhoz téved,~Kifoszt, megöl úrnõt
6341 3| volna így.~Világos, mért udvarla néked,~Hogy Matildban féltékenységet~
6342 3| áll.~Romhányi a kezdett udvarlást~Nem hagyja el, de unja már,~
6343 3| hideg, eszes, kacér.~És udvarlója mily nagy számmal~És mindenik
6344 3| nyárnak, -~Hisz’ házához udvarlók járnak,~S közöttük legkivált
6345 3| gyógyulhatott.~Õ nem csupán udvarlót veszte~Romhányiban, mint
6346 3| jószágin kóborol~És Ilonkának udvarol.~Ilon, hogy töltse atyja
6347 3| élnek egymásnak,~Addiglan udvarolgat másnak,~Hogy féltse az.
6348 3| találta,~Kinek hajdanta udvarolt,~Õt Blanka grófnõ néki szánta...~
6349 1| fedez,~S bírája helyett udvaronca lesz.~
6350 2| felelõs,~S ha nem szégyelli udvaronccá válni,~Királyokéra miért
6351 2| épen úgy megvannak~Kész udvaronci, mint a királyoknak,~És
6352 2| folyvást~Uj-uj csapatban számos udvaroncot,~Lesvén mohón egy-egy darabka
6353 2| Hogy még te sem vagy ám udvartalan,~És udvaroncid száma számtalan,~
6354 2| veszszek el én,~ E pillanat üdve~ Örökre enyém!»~1864~~
6355 3| lehel,~Kék füstje vígan üdvezel.»~De a falusi élet csendje~
6356 3| gyakran fölveré,~Nem jósol üdvöt a hazának,~S búsan néz a
6357 2| kertben~A rigó füttye most is üdvözel,~S a rózsa, jázmin bokra
6358 2| Néznek rám s víg kedvvel~Üdvözlik gazdájok.~«Mért busúlsz,
6359 1| Sziklabércek, felhõk közelében!~Üdvözöllek, mint anyát a gyermek,~Hû
6360 1| szerény,~Csupán napszámos a jó ügy terén.~Míg élt Széchenyi,
6361 3| csöndesûl.~És mi e pont? Ügye a honnak:~Uj veszteség,
6362 2| késõn fenmaradtunk,~Hazánk ügyérõl elbeszélt velem.~«Bízz’
6363 3| meg, úgy haragszom,~Mily ügyesen kitervelém!~Mily bosszus
6364 1| hangon,~Mely igéz, fáj, üldöz és von,~Melyben együtt zendűl,
6365 3| haladt.~De vaj’ ki ő, kit így üldöznek?~Mi rangja és mi érdeme?~
6366 3| ismét,~Elfoglaló szélsõ ülését;~Még most is ellenzék marad,~
6367 1| galambom!~Ha melletted, ott ülhetnék,~Ezer bált is oda adnék.~
6368 2| természet,~S elálmodja, ami fáj.~Ülj le, kedves, itt az aljban,~
6369 2| csöndesen.~Hűs árnyadba hadd üljek hát!~Tán a szellő fiam hangját~
6370 1| nevemet,~Ha egy szép lyány ülne itt velem!~Fent viraszt
6371 1| mért nem lehetek veled!~Ott ülnénk csöndes kis szobádban,~S
6372 3| bátor~S az ellenzék szélére ült.~Kiszállott sok merész csatára,~
6373 2| nem ültem így magamban~Itt ültek nőm és gyermekim.~Bennünk,
6374 3| régi dalt énekli im.~Itt ülteté az atyja lóra~Legelsõbben,
6375 2| immár itten~Többé fát nem ültetek.»~««Jó gazdánk, ne pörölj
6376 2| Nem is figyelek rá, fát ültetgetek,~Virágos, gyümölcsös lombot
6377 2| vidám hangulatban,~Mert fiam ültette azt,~És gyümölcsét meg nem
6378 2| kandallót mind kevesebben~Ültük körűl évek során.~Minden
6379 1| védszárnya.~Oh mi sokszor ültünk itten,~Beszélgetve, édes-ketten.~
6380 3| A két öreg pap mind csak ünget:~«Az Isten tudja, hogy mi
6381 3| De amidõn már vége van~Az ünnepélvnek s a teremben~Ott ûl az éj
6382 3| lelkesítni, intrigálni,~Ünnepli már a társaság,~Nem fél
6383 2| szélhámos,~Lelõhely, útvesztõ, ünnepség, pénztáros,~Mérnök helyett
6384 2| bort, Celna ó borából,~Üritsem emlékére a kehelyt!~Oly
6385 2| honleány:~Még egy kehelyt! Hadd ürítsem reátok!~Multat, jövõt im
6386 1| felköszönt,~Ég és föld mosolyogva~Ürömkönyûket önt.~A hajnalláng muló láng,~
6387 2| Szenvednünk kell, ha szerettünk,~Ürömünk csak búra hív.~Eszményét
6388 3| leány hamar felejt».~És ürügyet a békülésre~Oly könnyen
6389 3| szeszély ragadja õt.~És mintha ütnék, oly sietve~Megy föl a parkból
6390 2| félvállról veszed.~Nagy lakzit ütsz, tivornyázol sokat,~Koppasztod
6391 2| alkony fénye ég~Az ablak üvegén,~Fényén a múlt idők~Emléke
6392 3| Midõn a dob rohamra indit,~S üvöltöz a harc bõsz ebe,~Füstfellegben
6393 2| rágalommal,~És ne légyen végre fõ~Üzlet s elõfizetõ.~III.~Csúfosan
6394 1| lelkem nyughatatlan vágya~Üzve ûzött ki a nagy világba,~
6395 3| ujra megveted.~Elég... Ugy-e a lóhoz értesz?~Mutassak,
6396 3| elmerûl.~S gondolja: «E nõ ugyanaz hát,~Kit ismertem, mint
6397 3| pártnak van szónoka,~És új-új hévvel küzd a résen,~Ha
6398 2| amint föl- s lejárnak,~Ujabb meg újabb vidám társaságnak;~
6399 3| meggazdagodni hamarjában.~Fut, újit, fárad eleget,~S nincs benne
6400 3| búja,~A Nemesis fenyitõ újja~Sujtott reátok és reánk,~
6401 2| felé jár e század,~Mely újjá szült téged’.~Van-e lelked,
6402 2| õk mindenre telnek, -~Ujongva rájok hymnust énekelnek...~
6403 2| lássa!~Mennyi boldog emlék újúl,~Szívem percre meg-megifjúl.~
6404 3| Ilonka képe~Eszménnyé vált ujúlt szivébe’,~S ez érzés több,
6405 2| Hol hitvesem annyiszor űle velem,~Hol enyhe kedéllyel,
6406 1| többek közt kritikát,~Sohasem űltem veszteg;~Egy bősz poéta
6407 1| szél;~Jól illik, hogy ide ûltünk,~Hull reánk a falevél.~Hajdanában
6408 1| Mintha látnám ott magában űlve,~Özvegyi gyász bújába merülve.~
6409 3| sugarán,~Amint amott a parkban ûlve~Egy kõpadon, hársfák alatt,~
6410 1| Gondolkozom, álmodozom~Néma unalmamban.~Te vagy, te vagy gondolatom,~
6411 2| hova hõ vágyak vezetnek,~Unalmát az élvezetnek;~Hiuságot
6412 1| nyugszik a võlegény.~Az unalom egymáshoz ûz,~Leülünk, hol
6413 1| az este~És majd megöl az únalom.~Egyetlen árva múlatságom,~
6414 1| vet,~S ha kitekintek néha únalommal,~Kelet felé fényes csillag
6415 3| nincs, mi fölemelje,~Csak undort érez hidegen.~Amit eljátszott,
6416 3| maradjon este honn!~Magát csak unná az estélyen,~Én jobban elmulattatom.»~«
6417 2| annyi vágyad,~Nem adnád unokádat~Szép ifjuságodér’.~Oh drága
6418 2| sírját hû emlékezet!~Ti unokái, szép reményû ifjak,~Haladjatok
6419 2| érti~Halálát anyjának.~Kis unokám, majd megérzed~Jobban nagyatyádnál,~
6420 3| Legelsõbben, oh boldog óra!~Mi únott volt nem rég e táj,~S most
6421 3| használni már.~Kastélya, földje, uradalma~Földönfutónak már mit ér?~
6422 3| zordon, levert;~Öröklé atyja uradalmit,~De egyszersmind õrökle
6423 1| haszontalan dolog.~ Oh jó urak, mindezt én nem hiszem,~
6424 3| Szalonban vagy pedig gyülésen~Uralkodik a karzaton,~Erélye, bája
6425 2| Tengerre hajt a szenvedély.~Uralkodom~A habokon,~Megszédít büszke
6426 1| Mint engemet faluhelyt úrfinak.~Az ostor pattog és mint
6427 1| régen így nyeré meg~Szél urfit az öreg nap:~Többet ésszel,
6428 1| A NAP.~Egykor régen szél urfival~Fogadott az öreg nap:~Egy
6429 2| ami vagy, csak annak~Öreg úrnak, tisztes aggnak,~És emelje
6430 1| udvarházhoz téved,~Kifoszt, megöl úrnõt és cselédet,~A házat is
6431 2| vágy, széttépett remény~Uszott a kétség tengerén,~S kitört
6432 2| Örvényébõl kél a sellõ;~Uszva, játszva fordul, hajlik,~
6433 3| meghalt, el volt vágva~Az ut már s e kastély magánya~
6434 3| szíve, szája,~Vezessen Isten útadon,~Hogy mentsd meg, visszavár
6435 1| írva,~Mely kísért éltem útain~És elkisér a sírba.~Tudom
6436 3| ellensége,~Nagy híreért utálja õt.~Azért Romhányit jól
6437 3| bajt?~Bár vész, halál vár útamon,~Kegyed’ el nem fogadhatom.»~
6438 1| kincse,~És egy egész élet,~Utasítsd bár vissza,~Örökre tiéd
6439 2| Jobbra, balra, mindenütt az utban~Annyi minden, annyi szép
6440 2| Immár alig ösméri meg.~Ez utca is megváltozott,~Hol ifjuságom
6441 2| Jelszó az ország házában,~Utca-csíny a honfi-tett;~Durva élc
6442 2| UTCAI HÁRS.~Beszorítva az aspháltba,~
6443 1| A VÁNDOR FIÚ.~Az utfélen vadalmafa,~Vándor fiú ül
6444 1| is, láng is a vad kozák utja.~Igyen lett rom a vén udvarházból,~
6445 2| lelkén hitszegõ vágy támad:~Útja közben a ló lába megbotoljon,~
6446 3| ellensége volt.~A pártok utján soha sem jár,~Tettben haboz,
6447 2| Barátság vezetett éltem rögös útján,~Szerelem áldása boldogítá
6448 1| A TÁVOLBÓL.~Már útnak indul gólya, fecske,~Ha
6449 3| majd nemzetünket,~Elõbb utóbb, az mit se’ tesz.»~A két
6450 2| Honfi-bánatában,~Hogy az utód, vak dühében,~Ahelyett,
6451 1| lába.~A szélvész sem érte utól,~Ki is ment tán a világból.~
6452 3| Bölcselkedik, ha késõ immár,~S utólag mindig nagy vitéz.~Amit
6453 1| pillantást~Bírni vágynék utóljára.~«Ne kívánd, hogy megáldjalak,~
6454 1| borviz-szekereknek~A kanyargó úton megnyilallik.~Õrházaknál
6455 2| a nótát.~Úgy is hizelgés úton-útfelen,~Mint szerb-tövis, kiírtva
6456 1| vágtatnak a lovak.~«Szép útunk lesz, - így szólék nyájasan -~
6457 2| járóka, szélhámos,~Lelõhely, útvesztõ, ünnepség, pénztáros,~Mérnök
6458 3| percig sem hagyta el,~És ûzi folyvást - futni kell.~Indul,
6459 2| szökken, csergedezve,~S mintha ûzné heves vágya.~Rá se tekint,~
6460 1| Verítékét, vérét~«Mint a vadat űznek engem,~Csak előre sebesebben!»~««
6461 1| tan szól felõle,~És csúfot ûznek minden nap belõle.~1863~
6462 1| nyughatatlan vágya~Üzve ûzött ki a nagy világba,~Itt sohajtá:
6463 2| S hálám csókjáért el nem ûztél...~Oh mosolyogj rám, kedvesem~
6464 1| hirdettek felõle~És csúfot ûztök minden nap belõle.~Imé pedig -
6465 2| ott maradtam nála színbõl vacsorára:~Jó bort töltött, kínált,
6466 1| abrakot ád,~Neked jó szót, jó vacsorát.»»~Nem felel a vitéz,~Föl
6467 1| A VÁNDOR FIÚ.~Az utfélen vadalmafa,~Vándor fiú ül alatta;~Fáradt
6468 2| költő soha,~Áhítja bár s vadássza mindenképen,~Azaz, hogy
6469 3| Ártatlan csábjával kinálja~Vadászat, séta és szalon.~Ott lovagolgat
6470 2| pathosszal ajkadon,~Ha önzésbõl vadászod nép kegyét:~Más nem vagy,
6471 2| György-öt,~E rossz tragédiát;~Vadásztál benne tapsot,~De néma volt
6472 2| BARÁTI KÖRBEN.~Biztos hely e vadásztanya,~Zuhoghat kinn a fergeteg! -~
6473 1| Verítékét, vérét~«Mint a vadat űznek engem,~Csak előre
6474 1| Messze kísér búcsuhangja~Búgó vadgalambnak.~Az országút hegyen visz
6475 1| a búgó hangot,~Bújában a vadgalambot?~Nem vetted-e néha észre,~
6476 2| mindenik, - Kliónak régi vádja, -~Imádva mást, csak önmagát
6477 2| Siralmát a megcsalottnak,~Néma vádját a halottnak;~Lármáját a
6478 1| hogy szánlak téged.~Nem vádollak, hogy megcsalál,~Csak nem
6479 2| Vezess ki sötét közönyöm vadonából,~S add vissza hitemnek a
6480 1| ERDÉLY.~Vadregényes fenyvesek homálya,~Sziklabércek,
6481 2| patak mintegy megbátrul,~Vadrózsa bokra ég a napsugártul;~
6482 1| új barátja~Ihszalag, moh, vadszõlõ megszánja,~Hû részvéttel
6483 1| Szerettelek tégedet;~Annyi vággyal, félelemmel,~Annyi búval,
6484 2| meg nem oldja~S ketté nem vághatja kéz.~És e mellett régi átkunk~
6485 1| harctól nem remél.~«Hadd vágjon le kiki százat,~Aztán haza!» -
6486 1| nyeritne lovam!~Vigan fütyölve vágtatnék te hozzád,~Az én helyem
6487 1| csattint-pattint vele.~Gyi Fakó! vágtatva megyen,~Tüskén-bokron, völgyön-hegyen,~
6488 1| Mély hitem, első szerelmem~Vágyai lángoltanak.~Még egy órát,
6489 2| végtelen~Hív szüntelen~S mert vágyaim megcsalnak,~Most erdõben
6490 3| csendes házi körbe halt:~Hiú vágyaknak nem bolondja,~Nem áhit fényes
6491 1| képe,~S a szálló fecske vágyamé.~1851~
6492 1| mit vesztett,~Mégis ujra vágyba’ reszket;~Mintha majd a
6493 1| lehellõ,~Szívünk oly hõ vágyban dobog.~Azóta több tavasz
6494 2| csalódás,~Mert való lett már a vágyból:~Érett gyümölcs a virágból.~
6495 3| talán;~Föltámadtak emléki, vágyi~Az õsz merengõ sugarán,~
6496 1| édesebb csók ébred~Szellõk vágyó fuvalmiban;~Elaludt rég,
6497 2| Búdat, kedves gyermekem!~Vágytál, hittél és szerettél,~Egy
6498 2| reméltem,~Kevés abból, mire vágytam,~Most fekszem halálos ágyban.~
6499 3| el nem érik,~Mit büszke vágyuk hõn remél:~Megszállja õket
6500 2| nehezûl:~Hajh erõnknél több a vágyunk~S vérünk könnyen fölhevûl:~
6501 1| Végre szemét szúrja ki,~Vakon, bénán vezeti~Az Igazság
6502 3| boltján,~Ki sem pillant a vaksi hold.~Az est, az éj korom-sötéte~
6503 1| Niobévá,~Kinek kínja csak kővé vál’,~Egy sírkő - jaj, mennyi
6504 3| kell,~Fel is hozták már valahogy.~Ottan feküdt a kertek alján,~
6505 3| gyülölte,~Mint csak gyülölhet valaki:~Hisz’ az jövõjét már megölte~
6506 1| kész,~Úgy tûnik föl, mint valamely kométa,~Kiáltja folyvást:
6507 1| Elég ha érzem itt bent,~Van valamim, nem vagyok szegény,~Bár
6508 1| SZÉKELYEK.~Vitéz s furcsa nép valának~Régentén a székelyek,~Most
6509 1| kegyelem, a másik haljon meg,~Válaszd ki amelyik kedvesebb szivednek.»»~
6510 3| kért házassághoz,~De míg választ az atyja ír,~Megbánja százszor
6511 3| csak ily módon pénzel,~S a választás sok pénzt kiván;~Mert az
6512 3| egész megye;~S midőn egy választáskor nyalkán~Kortesvezérnek öltözött,~
6513 1| nem szeretett,~S okosan választott mást.~Szegényes nő lett
|