1857-beron | bert-dul | dulak-eresz | erett-fonem | fonod-hegye | hegyr-kakas | kalam-korab | koran-megcs | megdo-naszf | naszk-parto | parts-suly | sulye-tarts | tartv-valas | valat-zuhog
Rész
6514 2| Mikor ti is még kicsinyek valátok,~S igy játsztatok!... Az
6515 3| nem lehetek többé.~Mért váljam sírig hányt-vetetté?~Mért
6516 3| szenvedélyre ébredett.~Már bé is vallaná szerelmét,~S legyõzni nem
6517 1| fűhöz-fához,~De a köpenyt majd a vállhoz~Szoritgatja s odébb áll.~
6518 3| Hiszen te is és sok más híved~Valljátok a gróf elveit.~Csak megforditva
6519 2| egyetlen csókod’ kérem.~El kell válnom, int az óra,~Hajolj hoznám
6520 3| csatára szállott,~S akit, nem válogatva szót,~Úgy címzett mint honárulót?~
6521 2| érzem, hogy a világon~E valónál nem lehet már szebb álom.~
6522 3| félt vagy remélt,~És mint valóról úgy beszélt.~«Nem a fegyver
6523 2| ábránd, eszme~Új alakot~Váltana ott~S a távol ködébe veszne.~
6524 2| fenn az égen;~Új alakot~Váltanak ott~S eltűnnek a messzeségben.~
6525 1| hallánk,~Midõn csókot, szivet váltánk.~Áldjon meg az Isten,~Csevegõ
6526 1| Mégis szép vagy, ennyi változásban,~A természet hozzád hû maradt,~
6527 2| megmarad --~Kiáltozom~És változom~Bánattá vagy örömmé.~Szivem
6528 2| Tornyaivá tündérvárnak~Változva át, ott lebegnek,~És ragyogva,~
6529 2| S ha egymástól haraggal válunk,~A sirnál késõ a bocsánat!~
6530 3| hitt neki,~Reánk jött éhes vampyr-népe,~Hogy szívünk vérét szíja
6531 1| van már minden...~Csak a vándorbot maradt meg,~Csak egy könny
6532 3| fölött a kékes távol,~Hol vándordarvak serge száll;~Széles rónának
6533 2| Néha hajtja őket a szél;~Vándorfelhő, megpihennél!~Hajh szállnod
6534 3| muszka jár,~Nem ritka ily vándormadár.»~A gróf megy uj vendégét
6535 3| melyet park övez.~Vajon ki vára, háza ez?~Nincs gondja,
6536 2| gyanú, megenyhül bánat;~Oly váratlan jöhet halálunk~S ha egymástól
6537 2| drága,~Arany idõ kél majd varázs nyomába’.~Hány törpe hivság,
6538 2| De mindeniknek megvan a varázsa,~Hogy szónokot s írót megbabonázza.~
6539 3| fönségbe olvad át.~És e varázstol meghatottan,~Romhányi csöndesül
6540 2| nyájasan öleltél.»~«A gyalui várba, s nem vadászni mentem,~
6541 3| gyûlölt kormánya~Mindaz, mi várhat még reám.~S ha boldog nem
6542 3| mint bájos egység,~Hódol e várkastélynak itt.~Keletre bérc s erdõ
6543 2| rád, oh élet,~S nyugton várlak, oh halál!~Mennyit hittem
6544 2| Sok embernek egy ember,~Vármegyének miniszter.~Protestálok,
6545 2| Többi úgy is elveszett,~Vármegyét el nem veszed!~Az alispán
6546 1| Zászlója lobog még,~Mintha várna csatajelre~És vért szomjuhoznék.~
6547 1| egyszer látni,~Midőn úgy várod jöttömet,~Megismersz immár
6548 2| mohágyon~Võlegényem’ csókra várom,~Nyugtom csak veled találom.»~
6549 2| ígézné!~Szegény hárs, e nagy városban,~Vigasztalódj’, sok társad
6550 3| lép,~Most érkezett meg a városból,~Im egy boldog családi kép.~
6551 3| bús honfi képe,~S a kis városnak kandi népe~Oly harsány éljenzést
6552 1| nincs véle édes anyja;~A városon parasztleánynak híjják,~
6553 2| Szállok sirok fölébe.~Megjárok várost és falut:~Sirok, romok sorsára
6554 1| szememben forró könnyet érzek.~A várromok, az õsök sirhalma,~Kérdik
6555 2| meg olykoron,~Bolyongok a várromokon~S a temetõn~Oly részvevõn~
6556 1| tudj’ a teremtõ.~Anyjok varrt két tarisznyát,~Sütött nekik
6557 3| S tán még nagyobb jövõre vársz.~Mert nem tudom, hogy pályád
6558 3| volt;~Baráti tõle sokat vártak,~Pályáján mind feljebb hatolt.~
6559 3| tán így fogsz szólni,~Ki vártál nagy jelenetet,~Romhányi
6560 2| rivall neked.~Kisűlt amit nem vártunk,~Mutatja a hatás:~Rossz
6561 3| gyöngéden nevét.~«Már rég várunk rád a szalonban,~Elszunnyadoztál
6562 2| Elfáradtam Pest zajában,~A hiúság vásárában,~Lelkem ki nem bírja már!~
6563 3| Hát ily sovány regényem váza,~S mily prózai, szokott
6564 2| Gondja õrzött, gondja védett,~Mind tied volt, szava,
6565 2| én;~Mohos sziklák, erdõk védik,~Bár lakhatnám itt mindétig!~
6566 2| éljek,~Mig árnyammal óva védlek.~Alugyál el, édes lyányom,~
6567 3| karodban szabadsága~A sírig hû védõre lelt.~Küzdöttél a sors ellenére,~
6568 2| Hogy még állasz, nincsen véged,~Csodálhatni igazán,~S azt
6569 3| gyönge oldalát,~De várd el végét legalább.~~
6570 2| gyümölcseit,~S nemzetibbel - siker végett -~Megrontjuk a nemzetit.~
6571 2| válni viradóra!~Visszanéz a véghatárral...~Sír megnyílik, sír bezárul.~
6572 1| leborúl,~S mintha volna végitélet,~Mindent egy hang kiált
6573 2| csengjen pohár!~Ha minket a végóra vár,~Szelíden fogja bé szemünk’~
6574 1| könnyet sír.~Elhangzik a végső dal is,~És a könny lassan
6575 2| régi helyet,~A húnyó emlék végsugárinál!~Megismerém a lépcsõt csarnokával,~
6576 2| egünket!~Aranyozd meg! és a végsugárral~Hadd enyésszünk csendes
6577 3| kész;~Uj korszakot kezd végülése,~A mult kétes jövõbe vész.~
6578 1| E zagyvalékból senki se vegyen;~Õ és Széchenyi! oh minõ
6579 3| éke,~Halvány s piros szin vegyüléke,~Hullámzik méla bájival,~
6580 2| torzúlt arcát;~Tettet a végzetbõl nõve;~Bûnt, erényt egymásba
6581 2| Mikor lesz az, hogy nõül vehesse?~Õ is árva, õ is szegény,~
6582 2| cselszövõt?~Külön, vagy együtt is vehetni õt,~Az árverésnél ám helyét
6583 2| Nem rejt gyertyát már a véka,~Kiálthatjuk: Heuréka!~Nagy
6584 1| gyerek,~Én is elalszom majd veletek.~II.~Egyszer egy idõben,~
6585 2| önérzetre:~Ne bízd sorsod’ véletlenre!~1892~~
6586 3| kimélik,~Mindenre jó eszköznek vélik,~S hogy szenvedd, mit nem
6587 2| könnyedén beszél;~Hány híg velõ, mely nem lát semmi bajt,~
6588 2| úgy érzem, mintha lelkem~Velök, bennök szállna fennen,~
6589 3| Külföldre készült, jobbnak vélte~Ott élni e bõsz harc alatt,~
6590 2| Jó gazdánk, ne pörölj velünk,~Hát mi arról nem tehetünk,~
6591 3| meg-megtér a régi helyre,~Azt vélve, hogy elõbb hatol.~Még soha
6592 3| sodorta erre~S Telegdi gróf vendége lett.~Hogyan szoruljon oly
6593 3| Mindnyájan bûnösek valánk.»~«Most vendégem vagy, úr, mint otthon,~Szent
6594 1| vidéken,~Nyilt kapuja hívta a vendéget,~S nem egykönnyen ment el,
6595 3| vándormadár.»~A gróf megy uj vendégét látni,~Ilonka gyógyszerért
6596 3| mint otthon,~Szent a magyar vendégi jog;~Bár e hazában mindenütt
6597 3| el-elvonúl magába,~A félr’esõ vendégszobába,~És érez, gondol, elmerûl,~
6598 3| könnyezett,~Ha bujdosót vendégül rejtett,~A betegért mindent
6599 3| csak betegünk lehettél,~Vendégünk léssz már ezután;~Jól eltelik
6600 2| az idõvel,~Ha a nép bölcs véne vagy,~Szavad tett és súlya
6601 2| Tapsnál a füttyöt szívesebben venném~Akkor bukásom csak sikerre
6602 2| hideg szóval örök búcsut venni.~ Oh jaj beteg vagyok,~
6603 2| nyúgodt és kifáradt,~De nem vénség ez s halál,~Ami nyugszik,
6604 2| Terítsen enyhe takarót~Vetésre, venyigére;~Vidor tavasz keljen nyomán,~
6605 3| idõket értünk!~Könny- s vérbe fúlt hit és remény.~Mi szent
6606 3| Ugyan hová is mennél innen~A vérbiróság idején?~Itt nem keresnek,
6607 1| hogyha meghozat~Külföldi vérbõl egy pár ló lovat,~Avagy
6608 1| vigadtak,~Most denevér, vércse, bagoly laknak,~Az se’ lakik
6609 3| akkor a közveszteségben,~Véreztünk egy szív mély sebében~S
6610 1| csak egy magyar lesz~És vérezzünk dicsően el.~Lesz legalább
6611 1| hátra néz,~Törülgeti képét,~Verítékét, vérét~«Mint a vadat űznek
6612 2| sem fukar, pénzzel, vagy vérivel.~Egyet ne kérj, csak ezt,
6613 1| a mezõ nyáron!~Bájaidnak verõfénye éget,~Szerelemtõl vérzik
6614 1| mindkettõnk szívén.~Az ifjuság verõfényét, viharját~Idõ és élet elrabolta
6615 1| felelnek.~Kiáltás hangzik fel a vérpad lépcsején:~«Temess anyám
6616 2| Tûzzel-vassal, köny- és vérrel teli,~- A cél az eszközt
6617 2| Megtûri a próza, ha nem tûri a vers;~Tanuld el a néptõl falun,
6618 2| NÉPSZERÜSÉG.~SATIRA.~A népszerüség versem tárgya ma:~Erről nem irt
6619 1| Rajtok tettek villáma ég;~Versengünk puszta semmiségen,~S fölöttünk
6620 3| cserél.~Mulatja õt e zajos verseny,~A hódolat tetszik neki,~
6621 3| költemény,~S a lapokkal mért versenyezni~A honfi-phrasis mezején?~
6622 3| féltés kinja dúlja,~Sem versenytársi bosszuvágy,~De napról-napra
6623 1| bősz poéta jött reám,~Előbb versével, azután~Meg a kezével ölt
6624 1| Harsog körűlbe mindenütt,~S a vértől megszentelt mezőkre~Szabadság
6625 2| erõnknél több a vágyunk~S vérünk könnyen fölhevûl:~Rázzuk,
6626 3| éltem bûne ára,~De a hazáért vérze el,~Lemosta csalfa szíve
6627 2| nem akarja.~Mi is talán vérzünk a sebben,~Nekünk is fáj,
6628 1| myrtus fényes fürteid’,~Ne vesd meg a bort, táncot, dalt,
6629 3| sírig hányt-vetetté?~Mért vessek meg egy hû kezet,~Mely vész
6630 1| Kérd, szeressen, meg ne vessen,~Boldogítsa szívem’.~Holtig
6631 1| Megcsókolsz és magadhoz véssz,~Könnyem mindjárt mosolyba
6632 2| napod,~Nem gondoltam bajjal, vésszel,~S átszenvedtem bánatod.~
6633 1| jobb se’ kellett,~Jó hajlós vessző a nyele,~Csak úgy csattint-pattint
6634 1| mint gyáva élet,~Igen, vesszünk, ha veszni kell,~De küzdjünk,
6635 2| emléked, mélyen szivembe vésve,~Holtig kisér s a sírba
6636 3| szeretni ott tanultam~Halálos vészbe öltözött~Csaták és ostromok
6637 2| éven át~Úgy védte tolla vészben a hazát.~Mily bánat, kétség
6638 3| minisztere?~Tán képviselő, tán vészbíró,~Avagy épen főrend vala?~
6639 3| A szivnek hány örvénye, vésze~Sodor magával, s elmerit,~
6640 2| Nincs aszályod, nincsen vészed,~Bölcs közép az osztályrészed;~
6641 1| könnyeznek,~Sirva sirnak veszedelmén~A magyar nemzetnek.~A sohajtás
6642 2| Fizetésem’ emelem;~Kölcsönt veszek, cserélek,~Mégis igazán
6643 3| honfiszellem szült világra,~A hon veszélye fölnevelt;~Erõs karodban
6644 2| ostromló bátran a kettős veszélyt:~Királyi önkényt és népszenvedélyt.~
6645 3| Hiszen Matildja elhagyá rég,~Veszélytõl ójja meg a jó ég,~Találjon
6646 1| egyedûl,~Majd társaság veszen körûl,~Nézlek, szeretlek,
6647 1| Sokszor valál már életedben~Veszendő, oh szegény hazám!~Tatár,
6648 1| elveszett és megholt, -~El nem veszhet, él a fájdalom!~1851~
6649 2| is táblabíró nép vagyunk;~Veszhetne minden, - a súly megegye -~
6650 2| tûnt.~Nem, hazám, te el nem veszhetsz!~Veszszen bûnös nemzedék!~
6651 1| boldog lehetne, ki hazát veszitett.~Oh lásd karjaid közt sem
6652 2| Váltana ott~S a távol ködébe veszne.~1890~~
6653 3| Az ötödik tövisbokorban~Vesződik, vérzik, vesztegel:~Csak
6654 2| Csókollak, ölellek,~ S bár veszszek el én,~ E pillanat üdve~
6655 2| hazám, te el nem veszhetsz!~Veszszen bûnös nemzedék!~Uj hittel
6656 3| nyerje bérét,~Ha gyáván veszt, mindent veszít:~Ezért dicsõit
6657 3| gyógyulhatott.~Õ nem csupán udvarlót veszte~Romhányiban, mint annyi
6658 2| Ez a sok szó leszen a te veszted:~Csellel, karddal mért küzdeni
6659 1| kritikát,~Sohasem űltem veszteg;~Egy bősz poéta jött reám,~
6660 3| tövisbokorban~Vesződik, vérzik, vesztegel:~Csak a tiszt áll, kiált
6661 3| beszédnek sok az alja,~Ne vesztegessük az időt.~A sok csínyt atyja
6662 3| bár egyik se gyõzne,~Mert vesztei fog, bizony, ki nyer;~Bár
6663 2| jelenben nem talál mást,~Mint veszteséget és csalódást,~S a multban
6664 1| magyart,~Nem drága, olcsó, veszteséggel adja,~Csakhogy mit elkölt
6665 1| szerettem,~Elsiratom ujra, amit vesztettem.~Sírva vigad szegény magyar
6666 3| Hogy nyomorultan el nem vesztünk,~S két szörnyü vészt kibirhatánk,~
6667 2| eszme,~A szabad szó zajba veszve,~Reng belé az épület.~Semmi
6668 2| erény~S hány jó szándék vétek szülője is:~Örök törvény
6669 3| Küzdelme, vágya hangyabolynak~Vetekszik serges ezrivel.~A népklubban
6670 1| Csak tetejét látom.~Zöld vetések, szõllõs kertek~Alább-alább
6671 2| Terítsen enyhe takarót~Vetésre, venyigére;~Vidor tavasz
6672 1| Szentséges ég, ugyan hát mit vétettél,~Hogy annyi minden zászlójává
6673 3| mindég -~Telegdi gróf meg ezt veti -~Erõs kormányra lett vón
6674 3| boldog férj örûl,~Oly gonddal vette õt körül.~Jó szív ez, vagy
6675 1| Bújában a vadgalambot?~Nem vetted-e néha észre,~Hogy a lég mint
6676 3| fényesen,~S fiától sokan zokon vették,~Hogy mért nem sírt keservesen.~
6677 3| és egen,~De majd az éj rá vetve árnyát,~Kioltja lassan,
6678 1| boldog gyermekségem’~Nem vevétek meg az árverésen:~E szobában,
6679 3| alázat, kín között.~A hû vezeklõt Isten ójja,~A bünbánónak
6680 3| S ébredve ujra álmodunk.~Vezérem volt és híve voltam,~A hont
6681 3| gyõzött le minket,~S aki vezérlé sergeinket,~Hû honfi volt,
6682 2| küzdelem;~Két fényes csillag vezérlett~A haza és szerelem.~Hõn
6683 3| guerillát szervez,~S magát vezérnek megteszi,~De itt is csak
6684 3| áld a nemzet szíve, szája,~Vezessen Isten útadon,~Hogy mentsd
6685 2| barátság, szerelem!~Barátság vezetett éltem rögös útján,~Szerelem
6686 2| oltár,~S hova hõ vágyak vezetnek,~Unalmát az élvezetnek;~
6687 2| Én másért, te miattam.~VI.~Ifju legény, ifju leány,~
6688 3| ott a szív, ahol a kéz,~A vidámság bús hangba vész.~Önkénytelen
6689 1| a kebel;~És messzi föld vidékirõl,~És közel börtön mélyirõl.~
6690 1| vet,~Lelkem szülõföldem vidékit járja~És üdvözli a kedves
6691 1| hang szomoran;~Ifjusága a vidéknek -~Hol és hol nem - oda van.~
6692 2| lombok árnya fed itt,~Madár vidít reggel, estve;~Boldog élet,~
6693 2| Enyhíts fû, fa, illat, szellõ,~Vidíts föl dalos madár!~Hadd düljek
6694 2| virága,~S lyányom hervadozol;~Vidoran zeng a madárka,~S némán
6695 2| Bús harc ez az élet,~De vídoran éled,~Ha gyõzzük a bajt;~
6696 2| Ki-kihajt korhadt fakéreg,~Vidul a legkisebb féreg,~Halva,
6697 2| hosszan.~Mind hiába, fel nem vidúl képe,~Nem amit lát, más
6698 2| szerelem!~Hány ifju itt e vig csoportban,~Aki oly boldog,
6699 1| összerendûl,~Míg a csermely víg-csevegve zendûl,~Bú- s örömhang lágyan
6700 1| megszüném.~Hadd sírjak és hadd vigadjak hát,~S míg azalatt megvénűlnék,~
6701 2| abból, mi még~Megmaradt.~Vigadjuk ki régi módon~Magunkat,~
6702 1| A teremben, hol egykor vigadtak,~Most denevér, vércse, bagoly
6703 2| ajkára.~Falu-hosszat nagy vigalom,~Kezdõdik a lakodalom,~De
6704 1| elvesztettem, mindenem te lettél:~Vigaszom, reményem, dicsõségem, hazám.~
6705 3| ójja meg a jó ég,~Találjon vígaszt és reményt...~Oh Istenem,
6706 1| örvend,~Most panaszol, majd vigasztal,~Itt vad átok, ott édes
6707 2| szegény anyád.~Képmása vagy, vigasztalásul~Adott az ég téged nekem;~
6708 2| VIGASZTALÓ.~Ej ne búsulj, hogy öregszel,~
6709 2| Szegény hárs, e nagy városban,~Vigasztalódj’, sok társad van.~Sok ember
6710 1| Vállamra hajtja fáradtan fejét,~Vigasztalom, mintha testvére volnék;~
6711 2| el-elsiratta bús-komor dalom.~De vígasztalt a kastély grófja gyakran,~
6712 2| bajában, de bujában~Volt bora,~Vigasztalta, enyhítgette~Mámora.~Bele
6713 2| ne, egyetlen hívem,~Kit vigaszúl küldött az ég.~Hû gondom
6714 1| sebesebben,~S a világból vigy ki engem!»~««Ej ej, édes
6715 2| Duna a magyar határon,~Csak vígy tovább, csak egyenest...~
6716 2| híven annak,~S csak erre vigyázz.~Bús harc ez az élet,~De
6717 1| tegyetek koporsóba,~A mezõre vigyetek!~Kísérjen a kelõ hajnal~
6718 1| átok és áldás közt, -~Mint viharban a tört sajka,~Csak a hullám
6719 1| Az ifjuság verõfényét, viharját~Idõ és élet elrabolta rég;~
6720 1| gondolatja,~S a szabadság viharos érzése~Hideg keblét még
6721 1| És átok levének.~ És viharrá nõvén~ Járom a világot,~
6722 3| tönkre juttat,~S egy uj vihartól ójon ég.~Nem árulás gyõzött
6723 2| Most is fújja, most is víjja,~Szegény kis ház alig bírja,~
6724 3| szegény,~Üldözve bolyg a nagy világban,~Oly méla bú tekintetén.~
6725 2| halva mulunk ki a megúnt világbúl.~Nem, nem... az én szívem
6726 2| Áttör minden borúlaton,~Világít, biztat, int, vezet,~Megszenteli
6727 2| járunk,~Idegenné vált egész világunk.~Boldog évek, szép napok
6728 1| könnyek anyja,~Rajtok tettek villáma ég;~Versengünk puszta semmiségen,~
6729 1| fájdalom.~Hullámzajban, villámfénynél~Küzd az ifju csónakán;~Mécsvilágnál,
6730 1| itt születnek mennydörgõ villámok.~Tán e népnek majdan a sasokkal~
6731 1| meghalljuk hosszu ébredése~Villámokkal terhes mennydörgését.~1847~
6732 2| csak könnyem van, nincs villámom,~Tehetetlen bolyongok a
6733 1| gyászfátyolban?~ Fényünk villogásán~ Halt el kardotoknak,~
6734 2| magyar poétát,~Ha más felé vinné immár a nótát.~Úgy is hizelgés
6735 2| Hozzá levelecském,~El is vinnéd~Úgy-e, kedves fecském?~De
6736 1| De aki eladta szívét,~Nem virad több boldog napra.»~1851~
6737 2| üt az óra,~El kell válni viradóra!~Visszanéz a véghatárral...~
6738 1| nyíló reményem~Széttépett virágain.~Egyedül, egyedûl vagyok,~
6739 2| vágyból:~Érett gyümölcs a virágból.~Ott piroslik, kékûl, sárgul,~
6740 1| rózsa~Nem volt soha még!~II.~Virágesõ hull a fáról,~Szerelem hulló
6741 1| Hajnalsugár száll szívhez és virághoz~És aranyport és arany álmokat
6742 2| bútort és szobát,~Kerted’, virágidat,~S gyöngéd kezed nyomát.~
6743 1| szerelmes~Csókokat hint a völgy viráginak.~Az ostor pattog és mint
6744 2| élted alkonyában,~Az ifjuság virágjában~Mondd, mi tart fönn, éleszt
6745 2| öröm madárként rebben,~S virágként hervad el korán:~A kandallót
6746 2| lesz majd, ki nektek örül:~Virágkoszorútok’ méh zsongja körül,~Az én
6747 1| könnyü bárány-fellegek;~Hulló viráglevelekkel~Szálló illat takarjon el;~
6748 2| hiába vár reád~Kedvenc virágod s búsongó atyád.~A pázsit,
6749 1| egy-egy virágot hullat,~Virágodat, múló ifjuság!~Búsan zeng
6750 1| örülni véled,~Szakítva a virágokat.~Szeretnélek még egyszer
6751 1| szemedben,~S mint e lomb, mely virágokhoz hajlik,~Omló fürtöm homlokodra
6752 2| Boldog élet,~Szíved éled,~Virágokkal enyelegve.»~«Majd ha folyó,
6753 1| oly ép Tíbur völgye táján,~Virágon, bokron lágy szellő lebeg.~
6754 1| bimbót hajt,~Fölébrednék, virágoznám én is majd.~Hajh de a szív
6755 1| tördelik.~Csak mondhassák: virágoztam, szerettem~Hajnal- és holdfény
6756 2| Ameddig csak éltek,~Újra virágoztok.~Tavaszát az ember,~Éli
6757 1| Feleségem, én édes asszonyom!~Virágozva együtt hervadjunk el,~Nem
6758 1| mindkettõnk szívén,~A gyermekkor virágporát, derûjét~Idõ és élet elrabolta
6759 2| felé int,~Parton a sok szép virágra.~Kék nefelejcs azt suttogja~«
6760 2| meggyógyulnál,~Hervadozó szép virágszál,~S egy mosolygó, vidám reggel~
6761 2| Kertemben sétálok.~Fáim virágszemmel~Néznek rám s víg kedvvel~
6762 2| Nem agg korban, de ifjan,~Virágzó bájaidban~Tépett le a halál.~
6763 1| Bágyadt fény, dérütött virány,~Száraz lombok sohajtó szélben,~
6764 2| melegít.~Halványul a kert viránya,~Mégis benne mennyi zöld;~
6765 2| búsulj: akkor is lesz~A virányon enyhe zöld,~Meg-megcsendül
6766 2| ANYA EMLÉKKÖNYVÉBE.~Ott virasztál gonddal, bajjal,~Nagy beteg
6767 1| nyulnak, himbálnak a légben~A virasztó hegytetõk ormárul.~Álmos
6768 2| tavaszt.~Hû gyermekként virasztottam felette,~És mardosott kegyetlen
6769 2| jázmin s rózsa ága,~Tarkán virít a kis kert száz virága.~
6770 1| rózsa s jázmin~Még szebben virítana.~1851~
6771 3| elszáll,~S vidám hajnalra virradok,~Ha látlak és veled vagyok.»~
6772 1| Szilaj-vigan vágtatnak a lovak.~Ott virrasztok és úgy irígyelem,~Kirõl
6773 3| való, ki él,~Angyalként virrasztott fölötte,~Halálos ágya mécsinél.~
6774 2| ám meg nem menekszel,~Nem virúl örök tavasz.~Évszak és kor
6775 2| De csak meleg szobában;~Virúlhat kinn a jégvirág,~Ha kézben
6776 3| derengõ, aranyos.~A hervadás virulni látszik,~Itt-ott másodvirág
6777 2| tükrét nézné~Egy rövid nap virulóvá,~Boldoggá ígézné!~Szegény
6778 1| Azóta több tavasz virága~Virúlt a völgyben s hervadott,~
6779 1| virágot,~Mely déli tájt virulva nõ?~A föld, mit hóval fedve
6780 1| võn karára.~S a barátság viselte gondomat~E palotáknak márvány
6781 1| Jaj én édes gazdám,~Vissza-fordulhatnám!~Éjtszaka van immár,~Édes
6782 1| EMLÉK.~Vissza-visszagondolok rád~Sokszor, bûnös angyalom!~
6783 1| láthatnám!»»~És újra sír és vissza-visszanéz még,~A falunak már tornyát
6784 1| tölgyfánál,~Lenyuló ágai~Vissza-visszavonnak,~Messze kísér búcsuhangja~
6785 2| el, édes lyányom,~Álmod visszaadja álmom’,~Vidor hangod tünt
6786 3| mint épen õ,~De bátorságok visszadöbben,~Ha népkegy csábja lép elõ.~
6787 3| ellágyult e szív;~A multat ujra visszaélem~És az emlék hálára hív.~
6788 3| újra vár.~Mélázva gyakran visszaéli~Multjának boldog perceit,~
6789 2| magával,~Hiába:~Félig gyõzi, s visszaesik~Ismét régi bajába.~De bajában,
6790 2| születtem.~Oh hány emlékem visszafáj,~Hozzád te erdõs, hegyi
6791 2| Álom oszlik, keblem éled,~Visszahív megint az élet,~S fel-feltûnik
6792 3| ápolja õt,~Majd bús arcával visszainti,~Midõn könnyelmûn menni
6793 3| multja vár,~A régi kölcsön visszajár.»~Egykor, kalandos fénykorában,~
6794 1| sírj babám, hisz majdan visszajõsz,~S õ várni fog rád, híven
6795 2| idők~Emléke int felém.~És visszaképzelem~A bútort és szobát,~Kerted’,
6796 1| Hogy’ gyűlölje, kit szeret?~Visszakér hitet, küzdelmet,~Álmait
6797 1| kit meg nem csalhatsz,~Visszakéri jogait:~Eljövök, hogy megbocsássak,~
6798 2| szende képe,~S megrezzenve visszalépe.~«Mily hideg vagy, võlegényem,~
6799 2| emlékképen~Enyhe-szépen~Visszamosolyg a magasban.~Hajnal, alkony
6800 2| Visszanéz és meg-megáll:~Visszanézek rád, oh élet,~S nyugton
6801 1| elhangzott az Isten-hozzád,~Még visszanézni utólszor rád~S először sírni
6802 3| éjbe vész.~Önnönmagától visszaretten~«Bocsásd meg bûnöm’, Istenem!~
6803 2| újra támad,~És tavasz, nyár visszaszáll.~Csak te vagy más, oh emberszív, -~
6804 2| köszöntöm tél apót,~Hogy újra visszatére:~Terítsen enyhe takarót~
6805 1| még egy szóra~Búcsuzóra~Visszatérek tehozzád.~Befordulnék a
6806 1| Újra fázni kezd az élet,~Visszavágyom élni véled,~Mi örökre elveszett.~
6807 3| útadon,~Hogy mentsd meg, visszavár e hon!»~Tetszés, nem tetszés
6808 2| szépet, jót adott.~Mind visszavészi s itt hagy kifosztottan,~
6809 2| Zsarnokkény, de mindég~Visszavívta, új erõvel,~Honfikar és
6810 1| hullámok tûkörében~Napszemed visszfénye ég.~Oh ha zúgó szél lehetnék,~
6811 1| ringatott,~Jó kedvemnek visszhangid feleltek,~Termõ földed kenyeret
6812 1| S jobb napodban, mely hû visszhangod volt,~Hogy sirasson, megmaradt
6813 1| egy kürtszó,~És reá száz visszhangok felelnek.~Majd a csendben
6814 3| hervadó boldog reminyim~Lágyan visszhangzó sóhaját,~S el-elmélázva
6815 3| fájva fáj~E néma kölcsönös viszály.~A várkastélyban ígyen éltek~
6816 3| vonta el;~Matilddal nagy viszálya támadt~S a szép nõ régen
6817 3| meg nem férünk,~Hiúság- és viszálynak élünk,~S csak akkor csüggünk
6818 3| mindenütt.~De mit kezdettek rút viszályok,~Bevégzé azt az árulás,~
6819 1| szavamnak, kedvesem!~A régi dal viszhangjai~Rezdűlnek meg csak lelkemen;~
6820 2| Szolgabíró atyafi,~Ki is viszi mit akar,~Egyet ért itt
6821 3| Egész ördögnek képzelik,~S viszont. - Elmondogatják sorra,~
6822 1| VISZONTLÁTÁS.~Ne csalj, ne csalj meg
6823 2| megfájdul sok régi seb.~A viszonyok bonyodalma~Annyiféle s oly
6824 3| szerelem:~Csendes, félénk, viszonzást nem vár,~Kitépve ujra megterem.~
6825 3| föléled a megye~S tüzes vitát kezd szelleme.~A szélsõ
6826 3| cifra szónok ünnepel.~Rólad vitáznak alatt és fent~És neveddel
6827 1| szeretlek igazán.~Tûnõ hajód vitorláján~A hajnal sugára ég,~Síkján
6828 1| reájok,~És vad szélvészek vivják, tördelik.~Csak mondhassák:
6829 1| gyászvitéz,~Beszélni, küzdeni, vívni, élni kész,~Úgy tûnik föl,
6830 2| jövõdet~S jelen harcát amint vívod,~A Nemesist ki-kihívod.~
6831 2| mondd, hogy vívtanak?»~««Vívtak és elesett~Partomon kedvesed,~
6832 2| patak,~Igaz-e, mondd, hogy vívtanak?»~««Vívtak és elesett~Partomon
6833 1| utánad,~S mint örvény a viz alatt,~Meg-megkapja és sodorja~
6834 1| bérceid növeltek,~Erdõ és víz-zúgás ringatott,~Jó kedvemnek
6835 1| Mint holdfény a kék Szamos vizében,~Fürdik lelkem sötétkék
6836 2| elesett~Partomon kedvesed,~Vizemben a vére,~Nincsen ír sebére.»»~«
6837 2| hegyeknek erdõfedte orma,~Túl a vizen falucska karcsu tornya.~
6838 1| távolban morajló~Fürészmalom s vizesés siralmán.~A hold fényén,
6839 1| Elnyúgodt fészkén a madár,~Csak vízesés morajja hallszik~S a szellõ,
6840 2| feledjek!~ Mintha Lethe vizét innám,~Enyhe szender száll,
6841 1| alján,~Madárfütty az erdõn,~Vizomlás a sziklán!~Érzem levegõdet,~
6842 3| csendesûl.~Nyugodtan helyzetét vizsgálja:~«Ha meghal majd szegény
6843 1| De minden oly ép Tíbur völgye táján,~Virágon, bokron lágy
6844 1| földed kenyeret adott.~A te völgyed, a Szamos vidéke,~Virág
6845 1| vágtatva megyen,~Tüskén-bokron, völgyön-hegyen,~De már ez nem tréfa-dolog,~
6846 1| mosolyával~Vidám halmok, völgysíkok hazája.~Mind hiába... köztetek
6847 3| Interpellál s beszél sokat.~Vörös tollat visel kalapján,~Matild
6848 2| fél-sötétben~És elnézem a tüzet,~Vörösen, majd fehér-kéken~Amint
6849 1| idején,~És a menyasszony s vőlegény~A gyilkos és a nő.~1846~
6850 1| tudja senki,~Hol nyugszik a võlegény.~Az unalom egymáshoz ûz,~
6851 3| egyetlen vágya,~Megérni a várt võlegényt,~S ha még lehet, folytán
6852 1| legszebb?~Hisz akkor nem volnál enyém;~Csak szemed gyúlaszt,
6853 1| Vigasztalom, mintha testvére volnék;~Elszenderûl, hullámzik
6854 2| Egyenként mind, akik szeretteink voltak,~Lét s nem-lét közt ingó
6855 1| alatt,~Hol engem a szeretet võn karára.~S a barátság viselte
6856 1| Mintha csak a gondolatja vóna.~Rajtok a nap végsugára
6857 3| egyesûl.~E képzelt arc minden vonása~Ilonkának szakasztott mása:~
6858 3| csatákat,~A szerelem nem vonta el;~Matilddal nagy viszálya
6859 1| az eszély;~A közügyektől vonúlj a magányba,~Történjék bármi,
6860 3| tetszik neki,~S ha olykor vonzalomra serken~És szívét érzelem
6861 2| Élõk közt nincs helyünk, vonzanak a holtak.~Elhagyva, ridegen
6862 1| Délibábos pusztáknak lapálya,~S vonzó, enyhe, édes mosolyával~
6863 3| ez, se az nem ejt sebet.~«Vorwärts» - s az öt zsandár előbb
6864 2| POLITIKAI XENIÁK.~I.~Mennyi szó s mily kevés
6865 3| íre,~(Honny soit qui mal y pense)~Jó atyja gyászos
6866 1| kiált három-négy hirtelen~E zagyvalékból senki se vegyen;~Õ és Széchenyi!
6867 1| Boldog, ki messze a világ zajától~Földét mivelve önkedvére
6868 2| legszebb eszme,~A szabad szó zajba veszve,~Reng belé az épület.~
6869 3| oldalánál, arca~A harci zajban felderûlt,~Mig máskor titkolt
6870 3| és béke van.~Csak a szív zajg és fel-feltámad~A le nem
6871 3| hon!»~Tetszés, nem tetszés zajja támad, -~Romhányi hirtelen
6872 2| fényes éjnek,~Víg kedvü zajnak, víg zenének~Csillárok,
6873 3| késõ estig el nem fárad,~Zajongni, szólni, gyõzni vágy.~Nem
6874 3| ki tudná mondani.~Egykor zajongtak egymás ellen,~Most más idõ
6875 3| kastély mindég,~Egy-egy zajosb nap is derül:~A vidékrõl
6876 1| magyar nemzetnek.~A sohajtás zajszelében~Hajlik meg a zászló,~Szegény
6877 1| ifjusága~Szebb jövendõt sírba zár.~Vajha még könnyezni tudnék,~
6878 1| magyar kéz,~Huszár vagyok, zászlajával~A huszár együtt vész.~Foszlányai
6879 1| vétettél,~Hogy annyi minden zászlójává lettél!~Im egy egy pár úrfi,
6880 2| föléled, győz a jog,~Eltiprott zászlónk újra fenlobog,~Nem érzé
6881 2| zajongva álmodunk,~Az eszméknek zavarában~Rá ismerni sem tudunk.~IV.~
6882 2| szép ifju párok,~Meg nem zavarlak, ha mélázok,~S megenyhülök...
6883 3| Valóban úgy, de alig szólhat,~Zavartan áll a gróf elõtt.~«Hál’
6884 1| elsápad a kelõ hold képe.~Itt zendíti az erdõk tündére~Fuvoláját
6885 3| kihalt szerelmi baj.~És zendül a vigalmak hurja,~Ellebben
6886 3| El-elméláz a zongorán.~Bús emlék zendül-é dalában~Vagy élõ szenvedés
6887 1| míg lelked a múltakba hal,~Zendüljön meg a régi dal,~Mint visszhang,
6888 3| térdein,~Amott a fán madárka zengett.~S a régi dalt énekli im.~
6889 2| Zeng a madár, mind azt zengi:~Nem szeret úgy, mint én,
6890 2| Gyász szinével a halálnak.~Zengik róla: vége, vége,~Oda ég
6891 2| Völgyében egykor sok dalt zengtem!~Honszeretet s a szerelem~
6892 2| Elhagyott sötét szobában;~Zivataros hideg éj van,~Édes anyjok
6893 1| remény is, sarjadva fris zölddé,~Honfi sebünk, annyi gyász-emlékünk,~
6894 1| karja,~S mély sebeit fris zölddel takarja.~Takard, takard!...
6895 2| sírba zárja;~Újabb tavasz zöldjét,~Újabb ősz gyümölcsét,~Mind
6896 1| CSERFA.~Amott egy agg cserfa zöldűl,~Tetejében vadgalamb űl,~
6897 1| nem szól, de úgy sír, úgy zokog,~S el-elfordul szegény,
6898 1| Szóljatok igazán!»~Fiai zokognak: ««Anyám, édes anyám!»»~
6899 1| megdorgált érte,~Velem együtt zokogott szegényke.~Mint madárnak,
6900 3| elsirni titkos könnyeit,~Zokogva együtt panaszolni~Éltök
6901 3| fényesen,~S fiától sokan zokon vették,~Hogy mért nem sírt
6902 3| Sejtelmek árnya száll reá.~A zongorához ül és játszik~Egy vidám
6903 3| szalonjában,~El-elméláz a zongorán.~Bús emlék zendül-é dalában~
6904 3| kihangzik egy halk, méla dal,~A zongorának bús accordja,~Az õszi szél
6905 3| kandalóhoz véle ûl,~S ha énekel a zongoránál,~Hallgatja, nézi, elmerûl.~
6906 3| napjából,~Férjének olvas, zongoráz.~Nincs vita köztök, csak
6907 2| halálos sebbe’ vérzett,~Zord tél követte a rövid tavaszt.~
6908 3| áll, kiált hijába,~Az öt zsandárnak fáj a lába,~Hiába hősök, -
6909 3| bujdosó.~Nyomába jõnek a zsandárok,~Nagy volt rá nézve a veszély,~
6910 3| szökni int;~Haragszik a zsandártiszt érte:~Ni még az éj sem gutgesinnt.~
6911 2| Sokszor tiprá alkotmányunk’~Zsarnokkény, de mindég~Visszavívta,
6912 1| a világot,~ Szálljon a zsarnokra~ Vér, sohajtás, átok!~
6913 2| bár erélyed’ és eszed’,~A zsarnoktól tanúltál szerepet.~ Oh
6914 2| B. KEMÉNY ZSIGMOND SÍRJÁNÁL.~Kicsiny falu,
6915 2| örül:~Virágkoszorútok’ méh zsongja körül,~Az én dalom helyett
6916 2| szél fuvall, s a lombok zúdulása,~Csapongó hullám méla mormolása,~
6917 2| lettem~És bõsz haraggal zúdulok,~Mint pusztító vész nyargalok,~
6918 2| táblabíró.~Mert mind híjába him’zünk-hámozunk.~Mi most is táblabíró nép
6919 2| ringatott el~Nem messze a malom zugása ott.~Hányszor bolyongtam
6920 1| játszik multam szép emléke,~Zúgásában sír a szerelem.~Szent földedben
6921 3| élvvadász, a nyughatatlan,~E zugba’, mint remete él,~Emlékszik
6922 2| sietsz, bérc patakja?»~«Ki e zugból messze, messze,~Csak elõre,~
6923 1| Örökzöld fenyülombok alatt,~Ott zugja, dörögje a vihar haragomat~
6924 2| I.~Zúg a patak, mind azt zúgja:~Aki szeret, sok a búja;~
6925 2| alkonyat sugára.~De mért zugolódnánk természet rendjére?~Boldog
6926 1| karácsont töltöttem,~Mig künn zugott, csattogott hó és szél,~
6927 1| a szél s magát fölfúván~Zúgott-búgott; mint csak tudta,~A köpenyt
6928 1| fészekként könnyû malmok függnek~Zuhatagot síró vén sziklákon.~Itt
6929 2| Biztos hely e vadásztanya,~Zuhoghat kinn a fergeteg! -~Mint
|