A SZERETŐK.

«Olvad a hó, tavasz akar lenni,
Be szeretnék kék ibolya lenni!
Kinyilnék a szomszédunk kertjébe’,
Hadd tűzne fel dobogó keblére.

Megtudhatnám, miről gondolkozik,
Rólam-e vagy másról álmodozik.
Jaj ha másról, jaj ha csalni akar...
Hervadjak el, én Istenem, hamar!»

Szomszéd fia átkiált a lyánynak
««Ne légy virág, maradj te csak lyánynak!
Szeretõm vagy, légy a menyasszonyom,
Feleségem, én édes asszonyom!

Virágozva együtt hervadjunk el,
Nem tavasszal, hanem késõ õsszel:
Csak egymásért örûljünk, búsuljunk,
Egy nyoszolyán, egy sírba’ nyugodjunk.»»

1864