|
Szeretem rózsás arcodat,
Oly csengõ, bensõ hangodat;
Szeretem karcsu termeted,
Liljom rengése jár veled
De bájaid között legjobban
Mégis mosolyod szeretem.
Szívemben egy mély érzés dobban...
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Vidám vagy bús ez a mosoly,
Örökké szívbõl szívbe foly,
Örök érzés ajkad, szemed,
Örömbe’, búba’ csak szeret.
Gazdag kedélyed szivárványa
Ragyogva árad könnyeden,
Engesztelés minden sugára...
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh e mosolytól messze fut
A terhes gond s eszembe jut
Az elsõ boldog pillanat,
Emléke most is, elragad:
Bokrétám, mit kebledre tûztél,
Félénk örömmel, édesen,
S hálám csókjáért el nem ûztél...
Oh mosolyogj rám, kedvesem
Oh e mosolynak sugarán
Hány szép emlék derûl reám
Nászfátyol, elsõ fejkötõ,
Liljom valál, majd rózsatõ;
De a boldogság hajnalfénye
Reszket mindkettõ kelyhiben.
Betelt szívem minden reménye...
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh mosolyogj, mint akkoron,
Midõn ringattad karodon
Kicsiny lyányod’, kicsiny fiad’, -
Lásd az idõ, hogy’ elhalad!
De mosolyod még mind a régi,
Átsugárzik az éveken,
S rajt’ összeolvad földi, égi...
Oh mosolyogj rám, kedvesem’
Oh mosolyogj, bú édesûl,
Megenyhûl seb, kedély derûl.
Hány szívet vigasztalt szavad,
Bár a tied bútól szakadt
Eltitkolád, mosolygva szóltál,
Emberben nincs ily türelem.
Egy földre tévedt angyal voltál...
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
Oh e mosoly õrcsillagom,
Áttör minden borúlaton,
Világít, biztat, int, vezet,
Megszenteli küzdelmimet
Pályám nemtõje, dicsõségem,
Szerelmed fénye, mindenem!
Nincs drágább, amit adhatsz nékem.
Oh mosolyogj rám, kedvesem!
1864
|