ŐSZI ESTE.

Dér a mezõt immár megeste,
Hull a levél, hervad a virág,
Rövid a nap, hosszu az este,
A szobába’ van most jó világ.

Ide mellém, kedves gyermekek!
Jól esik most itt a tûz körûl.
Mily vidám, mily hangos kedvetek!
A tavasz benn ujra felderûl.

De csak nektek és nem énnekem.
Im atyátok ismét elborúl;
A jövendõ gondja lelkemen,
És szemembe titkos könny tolúl.

Hajh ki tudja, rátok hogy mi vár?
Kétszer árva, kinek anyja nincs;
Távol zúg az élet harca már,
S oly veszendõ minden földi kincs.

Oh anyátok hogyha élne még!...
De csak vígan, árva gyermekek!
Nem tudjátok: mi a veszteség,
Bár feledném én is köztetek!

1879