|
Tölgyfa alatt
Ûl egy árva leány;
Azt énekli
«Se’ apám, se’ anyám,
Szeretõm sincs,
Hejh pedig egykor volt,
Isten tudja
Él-e még vagy megholt.
Meg van írva
Hozzá levelecském,
El is vinnéd
Úgy-e, kedves fecském?
De mi haszna,
Küldeném hijába,
Nem találnád
Meg a nagy világba’.»
Egy idegen
Jön az uton arra;
Megáll, hogy a
Lyány panaszát hallja.
«Ne keseregj,
Árva leány, szegény
Apád, anyád,
Szeretõd leszek én.»
««Vén szeretõ,
Ifju apa lennél;
Megmaradok
Régi szeretõmnél.
Vártam érte
Teljes egy esztendõt,
Elvárok még
Legalább is kettõt.»»
«Nem érdemli,
Hogy soká várj reá,
Nem hû az, ki
Jegyesét elhagyá.
Hova is tûnt,
Hol éli világát?
Mért engedi
Hervadni virágát?»
««Hogy kisütött
A szabadság napja,
Honvédnek ment,
Bár ellenzé apja.
Tán elesett
Egy véres csatában,
Vagy bujdosik
Nagy Törökországban.»»
«Hátha megjõ
Rongyosan, betegen?»
««Rongya selyem,
S baj a is kedv nekem!»»
«Hátha rút lett,
Egy nagy seb az arcán?»
««Azt a sebet
Százszor megcsókolnám!»»
«Hátha egyik
Karját elvesztette?»
««Itt az enyém,
Dolgozom helyette!»»
«Hátha megcsalt,
Többé nem szeretne»
««Bánatában
Szivem megrepedne!»»
«Oh ne halj meg,
Ölelj meg, jegyesem!
Lásd, megjöttem
Rongyosan, betegen:
Félkarom nincs,
Sebhedt minden részem,
De szivem ép,
S a tiéd egészen.
1882
|