|
Biztos hely e vadásztanya,
Zuhoghat kinn a fergeteg! -
Mint gyermekét a hû anya,
Vidám kedvünk úgy védi meg.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár,
Bár az idõ éjfélre jár!
Ki tudja, lesz-e még napunk,
Mikor megint találkozunk?
Sok éve, hogy nem láttatok,
Én is, ti is megvénülénk;
Úgy múlnak évek, mint napok
S már életalkony int felénk.
Hadd folyjon szó, csengjen- pohár!
Az elhanyatló napsugár
Még gazdagabban szórj a szét
Utolszor fényét, melegét.
Eszünkbe jut, mi volt, mi mult;
Emlékké vált minden remény,
Oh hány reményünk sírba hullt
Az élet küzdõ mezején!
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Mi elmult, nem tér vissza már,
És aki küzdött, szenvedett,
Enyhíti az emlékezet.
Hiven szerettük a hazát,
Küzdöttünk érte emberûl;
Virrasztottunk sok éven át
A sebzett haldokló körûl.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Ismét derûlt a láthatár,
S mert nem hiába áldozánk,
Te élsz és élni fogsz, hazánk!
Nem egy társunk kidûlt korán;
Áldás lebegjen sírjokon!
Mellettök a végsõ tusán
Nem állott nõ, gyermek, rokon.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár!
Ha minket a végóra vár,
Szelíden fogja bé szemünk’
Hû nõnk vagy kedves gyermekünk.
A fergeteg immár elûl,
A tiszta ég pirkadni kezd;
Éltünk is igy borúl, derûl,
Egy testvér a hajnal s az est.
Hadd folyjon szó, csengjen pohár,
Ha búsan is, bucsúra bár!
Im búra fordul örömünk,
Legyen, - de el nem csüggedünk.
1888
|