|
Mennyi szó s mily kevés eszme!
Mennyi zaj s mi lassu tett!
Mért teszitek fecsegõvé
A jó magyar nemzetet?
Igaz, egykor nagy pipáju
És kevés dohányu volt;
De legalább, össze-vissza,
Ennyit soh’sem szónokolt.
Megromlottak
az erkölcsök!
- Hirdetik a hirlapok -
A fejétõl bûzhödt a hal,
Lesznek-e még jobb napok?
Lesznek bizony, csak kezdjétek
Magatok a javulást:
Írjatok
lélek hevébõl,
Csak igazat, semmi mást,
S hagyjatok fel így azonnal
Hízelgéssel, rágalommal,
És ne légyen végre fõ
Üzlet s elõfizetõ.
Csúfosan
elárult téged’
Ez is, az is, oh hazám,
Hogy még állasz, nincsen véged,
Csodálhatni igazán,
S azt még inkább - sok nem véli’ -
Hogy ki árulód vala,
- Klió majdan megitéli -
Érted híven lángola.
Ne
játszodjunk e nagy szóval,
Mert bizony beteljesûl
S a valódi árulóval
Az idõ megterhesûl.
Nem kétkedve jelszavában,
Míg zajongva álmodunk,
Az eszméknek zavarában
Rá ismerni sem tudunk.
Nehéz a
magyar közélet,
Minden másnál nehezebb;
Hiú remény hamar éled
S megfájdul sok régi seb.
A viszonyok bonyodalma
Annyiféle s oly nehéz,
Hogy egy könnyen meg nem oldja
S ketté nem vághatja kéz.
És e
mellett régi átkunk
Folyvást reánk nehezûl:
Hajh erõnknél több a vágyunk
S vérünk könnyen fölhevûl:
Rázzuk, még mikor nem érett,
Küzdelmünk gyümölcseit,
S nemzetibbel - siker végett -
Megrontjuk a nemzetit.
Nem rejt
gyertyát már a véka,
Kiálthatjuk: Heuréka!
Nagy dicsõség ez nekünk.
Ím egyszerre mily nagy eszme
Bölcsek köve fölfedezve:
Boldog lesz már nemzetünk.
Eddig
hogyha törvényt hoztunk,
Egymásnak sok bajt okoztunk,
Bosszúságot, bánatot;
Legalább is két párt harcolt
S amelyik a legyõzött volt,
Dúlt-fúlt, meg nem nyugodott.
Ezután
már másképen lesz,
Minden pártnak egykép kedvez
Az új eszme, úgy bizony!
Ám a többség hozzon törvényt,
De kerûljön minden örvényt,
S fejlõdjék ki jó viszony.
Érje be a
gyõzelmével,
Szentesített törvényével,
De ne hajtsa végre azt.
Így minden párt vesztett és nyert,
Ez megnyugtat minden embert,
S békességben megmaraszt.
Földerûl
ránk örök béke,
Országunk a világ éke:
Éljen az új eszme, elv!
Mily egyszerû, mily világos,
Ordíts kapu, kiálts város!
Hadd hirdesse minden nyelv!
1892
|