ÍRÓI RECEPT.

Ad notam: Poétai recept.

Látóhatár, évad, járóka, szélhámos,
Lelõhely, útvesztõ, ünnepség, pénztáros,
Mérnök helyett mérõ... ha mind egybevészed:
Jó magyar nyelven irsz, dicsõség a részed.

Mintegy ráadásúl: hordár helyett hordó;
Ne cifrázz rendjellel, ott a régi ordó,
Mit tanár? Professor. Mit jellem? Karakter.
Csak ezt érti meg az igaz magyar ember.

De azért ne hódolj latinnak vagy fránsznak,
Írd csak magyarosan nuance-ot nüánsznak,
A quasi-t kvázinak, codex-et kodeksznek
Ez az irásmódja az új régieknek.

Szedj ki régi könyvbõl mindent, mi kissé nyers,
Megtûri a próza, ha nem tûri a vers;
Tanuld el a néptõl falun, mi betyáros,
Mivelõdjék tõle elkorcsosúlt város.

Keresd, halmozd mindezt, légy réginél régibb,
Magyarnál magyarabb, a népinél népibb;
Pödörd ki jól bajszod’, szedte-vettézz nagyon,
Nemzeti genius hadd csókoljon agyon!

1891