PÁL GAZDA.

«Pál gazda, hejh Pál gazda, mit búsul kend?»
««Ne kérdezze, jobb volna már oda lent.»»
«Ej hiszen most minden éled, tavasz jõ!»
««Tudom, tudom... fiam sírján virág nõ.»»

«Pál gazda, hejh Pál gazda, mit suttog kend?»
««Nincs is talán, nincs már Isten oda fent!»»
«Ej dehogy nincs, nézze mily szép zöld a fa.»
««Mikor száradt, öcsém volt rá akasztva.»»

«Nyugodjanak! örvendjen, kit baj nem ért,
Aztán még is szép halni a hazáért.»
««Nem is azért vérzik szivem bujába’...
Hejh hiába haltak meg, hejh hiába.»»

1850