TAVASZÉJ.

Szeretek kinn a szabadba’ járni,
Tavaszéjben, egyes-egyedül.
Mint a balzsam, a lég olyan enyhe,
Elbolyongok messze a ligetbe’
És mélázva lelkem elmerül.

Hold a tájra mintha fátyolt szõne,
Melyet néha meglebbent a szél;
A nyugvó természet föl-fölérez
Hû anyaként kedves gyermekéhez,
S álmodozva édes szót beszél.

Ing a lomb s egy-egy virágot hullat,
Virágodat, múló ifjuság!
Búsan zeng a bokrok csalogánya,
Fáj talán, hogy holnap nem találja:
Ha egyik hull, nyílik más virág.

Fénybogárkák ragyognak a fûben,
Csillag fenn és csillag ide lenn;
Sötét az éj, sötétebb a bánat,
Csillag fénye csak sötétbe’ támad.
Oh ragyogj hát szivben és egen!

Tó és csermely ébren álmodoznak,
Kebelökre ifju lomb hajol;
Tó hulláma fájva összerendûl,
Míg a csermely víg-csevegve zendûl,
Bú- s örömhang lágyan összefoly.

Illatot hord a völgyek fuvalma,
Egyik virág másiknak izen.
Mint eseng, mint vágy e hõ lehellet,
Mint susog a nyíló kelyhek mellett
Hívó hangod, édes szerelem!

Mint emlék a boldogabb idõkbõl,
Bércek ormán pásztortûz lobog,
Most magasan csillagokkal játszik,
Majd lehull és elalunni látszik,
Csak lobogj, míg hajnal jõni fog.

Mily csendesség, mégis mennyi hang szól,
Mily homály és mégis mennyi fény!
Fényhomályból mennyi kép kifejlik,
A hangokban mennyi titok rejlik,
S mint szövõdik bûvös sejtemény!

És a sziv úgy önmagába sûlyed,
Nyugszik benne minden szenvedély;
Szelid álmok bölcsõjén ringatva,
Csak egy enyhe mély érzés virasztja,
Jobb és hõbb és hisz, szeret, remél.

1850