|
Thyrsis, Menalcas, Mopsus.
Egy mohos
kõsziklán két kecskés leüle,
Beljebb a sûrûben más pásztor fütyüle,
Hallják és nézgélik, végre megismérik,
Jöne ki s közellyebb, mind a ketten kérik.
Kijött;
Menalcas vólt, igen hires sipos,
Tiszta pásztor gyermek, kondor haju, fitos,
Megszollita Thyrsis: Ne vond meg magadat,
Hadd halljuk, jó pásztor, kedves szép szavadat!
Minap a
vár alján legelvén vájkáltam,
Reménységem kivül, egy kupát találtam,
A Moerisnak szántam, de már ugy fogadom,
Mondd el énekedet, csak tenéked adom.
Menalcas.
Kezdem:
Szép a tavasz, a tavaszt szeretem,
A hol kedvem tartja, ágyamat vethetem,
Ki bujik a földbül Vesta kis cselédje,
Utánnak az eperj, a nymphák ebédje.
Õltözik
az erdõ, virágokon járok,
A zöld mezõségnek bársonnyán sétálok
A kies szellõcskék gyengén lengedeznek,
A tiszta patakok nyersen csergedeznek.
Gyöngyöt
fall a nyájam, hizik, szaporodik,
Vigan vagyok magam, szivem nem aggódik,
Merre járok-kelek, madárkák repdeznek,
Fölöttem, elõttem, énekkel kedveznek.
Thyrsis.
Mint az
eresztett méz, oly édes éneked,
Azért a szép kupát méltán elveheted.
Nem rossz az ajándék, ha jól megvizsgálod,
A szép tavaszt itt is, ime feltalálod.
Bokrosodik
az ág; hant, liget változik,
Sok nemes virággal hegy-völgy illatozik,
Játszik, hever a nyáj, és egymást nézgéli,
Pásztor és ebek közt napját bátran éli.
A kecskés
gyermekek karikát futtatnak.
Sokféle játékkal magok közt mulatnak.
Még több szép van rajta, feltalálad, vendég,
Kedves énekedért ime az ajándék.
Mopsus.
Hadd
nyissam már én is torkomat és számat,
Nem kérek érette se kupát, se vámat:
Szépen bõg a tehény, mikor borját híja,
Mekeg a vig kecske, mikor anyját szija.
Thyrsis.
Fald
beljebb sipodat, ha nem tudsz szebbeket,
Paraszt Corydontul tanultad ezeket,
Tiszta Heliconnak Hippocrene vize
Isméretlen nálad, vagy nem tetszik ize.
Mopsus.
Mikor ezt
hallották a nymphák, nevettek,
Koszorút, bokrétát utánnam vetettek,
A fába metszették szép emlékezetre,
Valamit, nem tom mit, mondtak végezetre.
Thyrsis.
Azt, hogy
mocskos versed disztelen magába,
Nem illik a muzsák kényes udvarába.
Mopsus.
Ilyen
leányvárba Mopsus még nem lakott;
A kinek nem tetszik, fejje meg a bakot.
Thyrsis.
Többnek
szóll a levél, több füzfa-verseket
Látunk imitt-amott, ki türné ezeket?
Rövid beszédemnek e legyen sommája,
Letörött alattok Pindus lajtorjája.
A többit,
ugy tetszik, már hozzá tudhatod,
Ha reájak találsz, fülökbe sughatod.
Hasad a dél, menjünk kiki õ dolgára,
Mopse, békéljünk meg szépen utoljára.
|