|
Alcon. Moeris.
Tátra
hegye alján Moeris pajtására,
Alconra akadott, szives barátjára.
Kecskés vala Moeris, Alcon pedig juhász,
Alcon jó sipos vólt, Moeris jó madarász.
Alcon.
Buban
vagyok Moeri! tegnapi álmamban
Egy szép almát tarték szoritott markomban,
Kitekerte egyki hamissan kezembül,
Most sem verhetem ki aggódó eszembül.
Vallyon
mint jelenthet? nem várom jó végét,
Mert érzem szívemnek nagy keserüségét.
A bagoly is huhog, Alexist sem
látom,
Ime bum és gondom, vigasztalj barátom.
Moeris.
Alexist szeretted, már nem
tagadhatod,
Corydont ismeréd, azt is megvallhatod.
Nála van szép almád, láttam szemeimmel,
Lágyan beszél vele, hallám füleimmel.
Alcon.
Kést vertél szivembe, mint vihette
végbe!
Moeris.
Nem tölt sokba, csak egy dévaj
mesterségbe.
Egy kis tök kobakkal addig csalogatta,
A mig a gyermeket magához csatlotta.
Reá vala metszve tudós gyenge
kézzel,
Egy felfordult méhkas tele lépes mézzel,
Zeng-dong kerülette a méhek rajzatja,
Látszik, kis hajlékát mellyik mint tapasztja.
Más felül Apolló Admetus gulyáját,
Amphrysus vizéhez mint vezeti nyáját,
Hylas kuthoz mint ment, nymphák mint szerették,
Herculestõl féltvén õtet mint rejtették.
Ezeket Corydon renddel mutogatja,
S csufos ajándékját néki fitogatja,
Mosolog Alexis, tapsol vig kedvében
És a bolond pásztor döglik örömében.
Alcon.
Oda vagyok Moeri, holnapig nem élek,
A mérges haláltul de immár mit félek,
Ha halva nem találsz még ma merevenyen,
Temess el itt engem, Moeri elevenyen.
Moeri.
Lassan, lassan juhász, kéméld
életedet,
Elõdbe, öledbe hozom gyermekedet,
Van nékem kis baltám, Bagdaton csinálták,
Nyelét, markolatját gyöngyházzal futtatták.
Van egy drága sipom, a mint Pán
beszélte
Hermesnél Apollo látván elcserélte
Egy aranyvesszõért; erdõket, köveket
Vonszon nagy ereje és kemény sziveket.
Tudom, ha
meglátja, el fog tüle válni.
A hitván kobakot s urát
megutálni.
Alcon.
Szegény biztatás ez! Én is adogattam,
Sok szép ajándékkal jól megrakogattam.
Vólt egy pásztortáskám, béllése,
varrása
Teljes csuda annak, s himes megirása:
Bikakép van rajta, leányt hordoz hátán,
Kapaszkodik a szüz, segitségét kiván.
Amott Argus pásztor tehenét legeli,
A mig õ aluszik, Hermes elemeli,
Fejét veszté Argus, és a páva farkán
Juno száz szemeit elosztotta tarkán.
Emett Adonisnak látszik vérzett ujja
S miként kéri anyját, hogy a sebét fujja;
Itt a kertben mulat Aegle a hugával,
Együtt jádzadoznak az arany almával.
Ezt a jeles táskát vetettem nyakába,
És sok szépet belé, de mind csak héába,
Tennen látad Moeri, mi jó hasznát vettem,
Õtet, vig kedvemet vele elvesztettem.
Keljünk: kis gondom van, ott azon az
ágan,
Segíts, megköszönöm szépen más világan.
Moeri.
Ott akarsz fulladni? Gondold meg
magadat,
Szánd meg árvaságra kelendõ nyájjadat.
Kicsúfol Corydon, függve fog találni.
Alcon.
Hát a vizbe ugrom.
Moeris.
Partrul
fog piszkálni.
Alcon.
Tudom,
mint halok meg: vannak még havasok,
Kifekszem, megesznek ottan a farkasok.
|