|
Micon. Thyrsis. Palaemon. Micon.
Thyrsi,
furuglyázzunk, van most módunk benne.
Thyrsis.
Vólna, ha
Menalcas ebédért nem menne;
Kire bizzam a nyájt? a part mellett járkál,
Lator az a nagy bak, öklelõdik, szurkál.
Minap két
ridéket a vizbe ugratott,
Ott vesztek, nem ettem az nap egy falatot!
Micon.
Hadd
õrizze Mopsus, nem mostani legény,
Hanemha tõlem félsz, magad mentõ, szegény!
Thyrsis.
Hallottam
a minap a szõlõk aljában
Egy kis bodzafának büdös árnyékában,
Csikorgó nádsippal kinoztad versedet,
Nyassán perjén mondád nyálas énekedet.
Micon.
Láttunk a
szilvásban, mikor loppal ettél,
Leugatott az eb, a csallánba estél;
Lappangva bürökbül kis sipot faragtál,
Versent a békákkal valamit kákogtál.
Thyrsis.
Már ne
gyalázkodjál, keljünk a próbára,
Megválik, ki lészen nyertes utoljára.
Tegyünk fel valamit, én szép habpipámat,
Micon.
Én egy
ostornyelre való szij szerszámat.
Palaemon
érkezik, köztünk biró lehet,
Kezdd el, majd tetszik, ki mennyire mehet.
Thyrsis.
Te hitál
ki, téged illet a sor, kezdd el.
Kezdd el, de ugy gondold, hogy Thyrsis megfelel.
Micon.
Felfordult
a világ, eltörött tengele,
Régi csapásának se nyoma, se hele,
A hegyek költöznek, a sütõ nap megáll,
A föld kerülette kerengõbe járkál.
Thyrsis.
Felforrott
a tenger, tüzes habot forgat,
Várasok omlanak, a szükség nyomorgat,
Gálátheét szánam, szinében változik,
Bánatos arczája ázik, siránkozik.
Micon.
A baglok
huhognak, rut ebek ugatnak,
Farkasok dühödnek, juhokat szaggatnak,
Pán azt mondá nékünk: ezek gonosz jelek,
Fergetegek lésznek, rontó vesztõ telek.
Thyrsis.
Büdös már
a rózsa, méreg az orvosság,
Zászlót emel, tombol a gonosz ravaszság,
Fejér már a holló, fekete a hattyu,
Másnak örökébe száll a hitván fattyu.
Micon.
Megfordult
a játék: több a vak a hatnál,
Többet nyom egy lator latban tiz jámbornál,
Nincsen már kelete a finom aranynak,
Vagyon ellenében a rozsdás salaknak.
Thyrsis.
Magos
repülésre elindult sok szarka,
De heába evez, nem birja a farka,
A vakondak utat mutat a szemesnek,
Tanulatlan elme leczkét ad eszesnek.
Micon.
A forgott
juhászok messze kergettetnek,
És a sohonnajak elõ kerestetnek,
Aegon vasat pendét, nem kell erre tanu,
Nem kell a bizonyság, elég a vád s gyanu.
Thyrsis.
Pásztor
az õ nyáját már maga széllyeszti,
Ártatlan csordáját szántszándékkal veszti,
A révész elveti evezõ lapátját,
Al s fel szélnek hagyja hánykodó csónakját.
Palaem.
Elég
Thyrsi! tartsd meg kedves habpipádat,
Te is, Micon, feltett czifra szerszámadat,
Nyertes mind a kettõ, jól kitett magáért,
Egyik sem tartozik a monda mondáért.
Vedd el ajándékul Micon, tomborámat,
És te pedig Thyrsi jó rezes baltámat,
Menjen ki immár fogyaték nyájjához,
Vigyázzan és lássan mint lehet, dolgához.
Én sem
mondok ellent, zurzavarban élünk,
Üstekes csillagot mutat az ég, félünk,
Elõttünk, utánnunk csak a keserves kár,
Magam elbujdosom, a hol pásztor nem jár.
|