|
1. Magos
hegyek, szelíd erdõk,
Pán Istennek sátora,
Hantos halmok, hives ernyõk,
Diánának udvara!
2. Szüz
nympháknak vig utczái!
Ugy tetszik, hogy újulok,
Dryadesek palotái,
Ha hozzátok járulok.
3. Itt
a Hajnal gyengén festi
Az erdõknek tetejét,
Jön a Flóra és éleszti
A virágok mezejét.
4. Jön
a harmat, alig várja,
Sylvanusnak völgyeit
Gyenge lábbal hogy megjárja,
És elhintse gyöngyeit.
5. Pan
megfujja trombitáját
Echo néki válaszol,
Viszik szelek ily postáját:
Kelj fel, a ki aluszol.
6. Erre
kiki meleg ágyát
Elfelejti, talpra kél,
Oda rugja nyoszolyáját,
És az egész erdõ él.
7. Támad
a nap uj sugárral,
Hegyet völgyet vidámit.
Közli magát fél világgal,
Szárnyas népben kedvet nyitt.
8. A
madárkák megörülnek,
Ellepik az ágakat,
Him és nõstény öszveûlnek,
Énekelik álmakat.
9. Ásit
Faunus és nyujtózik
Rut torháját kiveti,
Gubás testén vakaródzik,
Csufos álmát neveti.
10. Satyrusok
napaeáknak
Szép jó regvelt mondanak;
Hizelkednek a nympháknak,
Mosdóvizet hordanak.
11. Feji
Phyllis tejes nyájját,
És a völgynek vezeti,
Tityrus is õ csordáját
Gondos kézzel kergeti.
12. Együtt
járják a berkeket,
Elbeszéllik kárakat,
Emlegetik szerelmeket,
És tegnapi tánczakat.
13. Siet
Phoebus és szekerét
Másra bizza, ide tér;
Egen hagyja fényes székét,
Az erdõktül szállást kér.
14. Itt
van huga személlyében,
Sétálja az utakat,
Arany puzdra van kezében,
Nyilazza a vadakat.
15. Fut a
szarvas, vadkan iget,
Rókák féltik farkokat,
Sok a hajtó, zeng a liget,
Hull sok drága dám-falat.
16. Megpihenvén
ebéd után,
Sereggel a vadász nép
Egy szép gyöngyvirágos utczán
Uj játékra öszve lép.
17. Itt
van Daphnis, itt van Faunus,
Sok bozontos satyrus,
Sok sipossal jön Sylvanus,
Pásztorokkal Tityrus.
18. Látszanak
sok friss napaeák,
Pásztorokat nézgetik,
Utánnak más gyenge nymphák
Kik magokat kelletik.
19. Elkeverve
öszve kapnak,
Jól rángatják inakat,
Hol egymástul elszaladnak,
S magán ropják tánczakat.
20. A vig
nymphák elbujkálnak,
Satyrusok keresik,
A kit bennek feltalálnak,
Tenyerekkel megszedik.
21. Dryadesek
pásztorokkal
Himbáltatják magokat,
Szép virágos bokrétákkal,
Kifüzetvén azokat.
22. Satyrusok
megverdõdnek,
Tépik egymás szakállát,
Kis szarvakkal öklelõdnek,
Hogy elnyerjék a pállyát.
23. Igy
járják az erdõ dolgát,
Ide semmi gond nem fér,
Itt találja nyugodalmát,
A kit bú és bánat vér.
24. Isten
hozzád váras azért,
Bóldog a ki ide tér,
Mulatságért, vig óráért
Senki vámat itt nem kér.
|