|
1. A
szakácsnak jól van dolga,
Télen, nyáron könnyen él.
Ur a szakács és nem szolga,
Mikor tetszik, akkor kél.
Mindjárt vannak udvarlói,
Szép jó regvelt mondanak,
Hizelkednek szolgálói,
Mosdó vizet hordanak.
2. Tiszta kötént vesz magára,
Hármas kés van óldalán,
Bécsi aczél pántlikára
Szépen függ a potrohán,
Hálósüveg van a fején,
Uri módon teszi fell,
Kis rojtocska a tetején,
A szakácsnak több nem kell.
3. A tüzét más rakogatja,
És ha több kell, más hord fát,
A nyársát is más forgatja,
Ó csak fõ gondjához lát.
Tehénhusa, kápostája,
Jó korán a tüznél áll,
Az inassa néz hozzája,
Õ még ásit és sétál.
4. Elõ vészi majorságát,
Öl, vág benne, bontogat.
Turja, gyurja szin-tésztáját,
Belé valót válogat.
Elkészíti fözeményét,
Egynehány tál étkeit,
Nyársra való süteményét,
Számazza vendégjeit.
5. A vadaknak különbsége,
Fenyös-, császármadárkák
Az ebédnek ékessége:
Fogol, vadkan, fáczánkák,
Tornyos, lapos tortátája,
Pástétom és marczipán,
Mesterséges pogácsája
Megvan nemes asztalán.
6. Megdicsirik szép ebédjét,
Urak laknak, inas fal:
El nem hagyja hiv cselédjét,
Maga ehel meg nem hall.
Jó izüen eszik-iszik,
Mennyit gyomra, torka kér.
Naprul napra jobban hizik,
Bõribe is alig fér.
7. Ebéd
után szunnyadozik,
Pipáz, kártyáz, eltréfál,
Hivalkodik, mulatozik,
Ide s oda elsétál.
A szakácsnak igy van dolga,
Jobb hivatalt nem talál.
Ur a szakács és nem szolga,
Konyhájában kis király!
|