|
1. Phyllis
nyugszik, mély álomban
A szép Phyllis elmerült.
Ime Amor jött azomban;
Loppal óldalához ült.
2. Félre
tészi tegzét, ivét,
Egy nyilával utat nyit,
És kilopja Phyllis szivét,
Kit sebessen el is vitt.
3. Serken
Phyllis, észre vészi
Kárát s Amor nyilait,
Minden dolgát félre tészi
Sietteti inait.
4. Feltalálja
udvarában,
Amor szivek között jár.
Szinte kettõ van markában,
Ime, ugymond, itt kár!
5. Lator
Amor, ha elvetted,
Ha megloptál engemet,
Mondd meg, dévaj, hová tetted,
És add vissza szivemet.
6. Sirva
fakad, jajjal közli
Nagy cseppekkel könyve hull,
Amor gyengén mind letörli,
Mondván: Phylli, ne busull’.
7. Itt
van szived, elrejtettem,
Jó helyen van, el nem vész,
Több szivekkel elkevertem,
Mutass reá, tied lész.
8. Im
elõdbe rakogatom,
Phylli, vigyázással légy,
Ki micsodás, megmutatom,
Szíved helett mást ne végy.
9. Ez a
nagy sziv alázatos.
Ez pedig pompára vágy,
Ez együgyü, akaratos,
És ez mindenkihez lágy.
10. Ez a
piczin válagató,
Ez udvari, ez paraszt,
Ez tudatlan halogató,
Sok sziveket elszalaszt.
11. Ez
mosolgó, hizelkedõ
Ez versengõ béketlen,
Ez szemérmes, ez kérkedõ,
Ez pityergõ, izetlen.
12. Ez
tárházat, kastelyt vadász
Tetszik néki a kincses nép,
Emez böcsületet horgász,
Ennek a kell, a ki szép.
13. Ez
kendõzik, fürtet visszál,
Százszor tükeréhez fut,
Ez más erkölcsében piszkál,
Emez büszke, noha rut.
14. Válagasd
ki, ha ugy kéred,
Ezek között van szived.
Phylli, látam, nem isméred,
Mellyik légyen a tied.
15. Még
egy van itt, ez a furcsa,
Hamis, titkos, dévai sziv,
Ehhez nem fér senki kulcsa,
Se nem igaz, se nem hiv.
16. Ha
nem tudod, im megmondom:
A te szived, emeld el,
Tartsd magadnak, semmi gondom,
Mert ez senkinek sem kell.
|