|
Már a
mord télnek
S fene szeleknek
Hullanak napjai, s multon mulnak;
Virágzó fáknak,
Gyöngyvirágoknak
Jádzó szemei nyilton nyílnak.
Kertek
palánkja,
Mezõk virágja
Zöldellõ szinben öltözködik,
Mosolyog Flóra,
Pirul orcája,
Narcissus elõtt kevélykedik.
Jönnek a
fecskék,
A kis gyermekecskék
A violáknak szépét szedik,
A gyönge Nymphák
Kerteket ássák,
S a virágoknak ágyát vetik.
Erdõk
újjúlnak,
Rétek sárgulnak,
Hegyek és völgyek mind változnak:
Amott rózsákkal,
Itt tulipákkal
Ligetes berkek illatoznak.
A dám
vadaknak,
Kis madárkáknak
Közlött zengése völgyekben hat;
Echo Phillisnek,
Pán seregeknek
Tavaszi karban salvét fujat.
Kesely
pintyekkel
Verset énekel
A bojtorványos tengelice;
Szája megszáradt,
Már el is fáradt
A szépen zengõ fülemile.
De éjfél
korban
Ül a zöld karban,
Szokott nótáját megint kezdi:
Vig zengésével
S trillás nyelvével
Az egész erdõt felserkenti.
A hajnal
pírul,
Harmat is lehull,
Vidám sugárral a nap felkél,
Hangos szólással
S madárzúgással,
Vélnéd, az egész erdõ hogy él.
Sivölt a
rigó,
Csacsog a szajkó,
A galambok is nyájaskodnak:
Egymásra nézve
Fordúlnak rendre,
Felborzott tollal burukkolnak.
A gonosz
varjúk
Egybe tódulnak
Midõn ezt látják és korognak:
Meggörbûlt nyakkal
S dugúlt torokkal
Kár! Kár! kiáltván csúfolkodnak.
A für
tilinkál
Faunus furullyál,
Hangos zúgással verset szólnak;
A kis gedácskák,
Gyönge báránykák
Együtt küzködnek és táncolnak.
Menjünk,
kedvesim!
És bölcs pajtásim
A zöld erdõbe sétálgatni;
Komor kedvünket,
Fáradt elménket
Nyájas játékkal vigaztalni.
Pan
Satyrussal
Flóra Faunussal
Driadesek közt itten jádzik:
Mosolygó Nymphák
Zsengéjét hordják
A violáknak, s fürtben kötik,
Itt van
Diána,
Chloris utánna,
Jönnek elénkbe a sok Nymphák:
Rózsapártákkal,
Szép bokrétákkal
Várnak bennünket a Napeák.
|