|
1. Meghólt Pálffy János, bajnakja
hazánknak,
És már egek közt jár nagy lelke atyánknak,
Hire földet futja szép emlékezettel,
S dücsőségét közli sok külső nemzettel.
2. Pálffy János után árván
hagyattattunk,
De kis árvaságra utána maradtunk,
Mert Batthyáni Lajos jön vigasztalással.
Nádor-ispányságra fényes méltósággal.
3. Nem szörnyü uraság ő szeme
forgása,
Hatalom, erőszak nem kedve járása,
Oltalom, irgalom látszik czimerében,
Hajlandó nyájához igyenes szivében.
4. Egy vitéz oroszlányt metszet
pecsétjére,
Irgalmas pelikánt annak tetejére.
A vadak királlya kardot tart körmével,
Pelikán fiait táplálja vérével.
5. Ebbül, Magyarország, reménységet
vehetsz,
Benne bizakodván bátorságban lehetsz,
Tudja, akarja is hasznát hazájának,
Előmenetelét tartja sajátjának.
6. Gyászbul frissebb szinbe már
azért öltözzünk,
Öröm-szózatokkal vigan örvendezzünk.
Békéljünk kezéhez alázatos csókkal,
Hogy reánk áradjon tárházas sok jókkal.
7. Mondjuk: a nagy Isten tartsa
egésségben,
Érdeméhez képest fényes dicsőségben,
Méltóságos háza magasztalására,
Egész Magyarország vigasztalására!
|