A TARCSAI SAVANYÓ VIZRÜL, MIKOR AZON
KUTNAK FELÁLLÍTÁSA UTÁN A SZÁZADIK
ESZTENDEJÉT EMLEGETTÜK. 1775-BEN

1.    Ennek a forrásnak nevelő nymphája,
Mindenféle rendek itató dajkája.
Hozzád szól, jó vendég: értsed szavaimat
A mint felszámaztam folyó napjaimat.

2.    Beköszönt, ugy látam, századik esztendőm,
Saeculum-fejező teljes nyomos időm,
Keresd: feltalálad kutamnak a torkán,
Márvány keritőmnek látszatos homlokán.

3.    Virágokkal azért hintsd meg udvaromat,
Fürtes bokrétákkal rakd meg óldalomat.
Szivárvány hajtások függjenek fölöttem
Rózsa koszorukkal füzve körülettem.

4.    Dob- és trombitaszó harsogjon egekben,
Feleljen az Eccho a szomszéd hegyekben,
Öregek és aprók gyüljenek számassan,
A nyers ifjak tánczat járjanak párassan.

5.    Engem emlegetve vigan mulassanak.
S ha megérdemlettem, innepet tartsanak.
Megfizetem százszor, akár bennem igyál,
Akár vizeimmel feredve mosódjál.