ERDŐ

1.    Magos hegyek, szelíd erdõk,
Pán Istennek sátora,
Hantos halmok, hives ernyõk,
Diánának udvara!

2.    Szüz nympháknak vig utczái!
Ugy tetszik, hogy újulok,
Dryadesek palotái,
Ha hozzátok járulok.

3.    Itt a Hajnal gyengén festi
Az erdõknek tetejét,
Jön a Flóra és éleszti
A virágok mezejét.

4.    Jön a harmat, alig várja,
Sylvanusnak völgyeit
Gyenge lábbal hogy megjárja,
És elhintse gyöngyeit.

5.    Pan megfujja trombitáját
Echo néki válaszol,
Viszik szelek ily postáját:
Kelj fel, a ki aluszol.

6.    Erre kiki meleg ágyát
Elfelejti, talpra kél,
Oda rugja nyoszolyáját,
És az egész erdõ él.

7.    Támad a nap uj sugárral,
Hegyet völgyet vidámit.
Közli magát fél világgal,
Szárnyas népben kedvet nyitt.

8.    A madárkák megörülnek,
Ellepik az ágakat,
Him és nõstény öszveûlnek,
Énekelik álmakat.

9.    Ásit Faunus és nyujtózik
Rut torháját kiveti,
Gubás testén vakaródzik,
Csufos álmát neveti.

10. Satyrusok napaeáknak
Szép jó regvelt mondanak;
Hizelkednek a nympháknak,
Mosdóvizet hordanak.

11. Feji Phyllis tejes nyájját,
És a völgynek vezeti,
Tityrus is õ csordáját
Gondos kézzel kergeti.

12. Együtt járják a berkeket,
Elbeszéllik kárakat,
Emlegetik szerelmeket,
És tegnapi tánczakat.

13. Siet Phoebus és szekerét
Másra bizza, ide tér;
Egen hagyja fényes székét,
Az erdõktül szállást kér.

14. Itt van huga személlyében,
Sétálja az utakat,
Arany puzdra van kezében,
Nyilazza a vadakat.

15. Fut a szarvas, vadkan iget,
Rókák féltik farkokat,
Sok a hajtó, zeng a liget,
Hull sok drága dám-falat.

16. Megpihenvén ebéd után,
Sereggel a vadász nép
Egy szép gyöngyvirágos utczán
Uj játékra öszve lép.

17. Itt van Daphnis, itt van Faunus,
Sok bozontos satyrus,
Sok sipossal jön Sylvanus,
Pásztorokkal Tityrus.

18. Látszanak sok friss napaeák,
Pásztorokat nézgetik,
Utánnak más gyenge nymphák
Kik magokat kelletik.

19. Elkeverve öszve kapnak,
Jól rángatják inakat,
Hol egymástul elszaladnak,
S magán ropják tánczakat.

20. A vig nymphák elbujkálnak,
Satyrusok keresik,
A kit bennek feltalálnak,
Tenyerekkel megszedik.

21. Dryadesek pásztorokkal
Himbáltatják magokat,
Szép virágos bokrétákkal,
Kifüzetvén azokat.

22. Satyrusok megverdõdnek,
Tépik egymás szakállát,
Kis szarvakkal öklelõdnek,
Hogy elnyerjék a pállyát.

23. Igy járják az erdõ dolgát,
Ide semmi gond nem fér,
Itt találja nyugodalmát,
A kit bú és bánat vér.

24. Isten hozzád váras azért,
Bóldog a ki ide tér,
Mulatságért, vig óráért
Senki vámat itt nem kér.