MÉLTÓSÁGOS VITÉZ GRÓF NÁDASDI FERENCZ
HORVÁTORSZÁGI BÁNNAK IRTAM EZEN
KOPORSÓS VERSEKET MÉG ÉLTÉBEN
ÉS MEGKÜLDÖTTEM 1777-DIKBEN
1. A mig engedte,
Ki számba vette
Embernek esetét,
Halálát, életét:
A nagy Isten,
Forgattam karomat,
Bajvivó kardomat,
Kiszántam éltemet,
Hogy ontsam véremet
Asszonyomért.
2. Mársnak koczkáját,
Kétes próbáját
Sebes pattantyuit,
Füstelgő álgyuit
Bátran néztem!
Rontottam fegyverét,
Konczoltam emberét,
Döntöttem falait,
Megvettem várait
Ellenségnek.
3. Nyitottam erét,
Gázaltam vérét,
Besánczalt táborát,
Sok festett sátorát
Letapodtam.
Felkapták nevemet,
Terjesztvén hiremet
Világ négy részein,
Bellona mezein
Sok nemzetek.
4. Most immár nyugszom,
Békén aluszom.
Hallád-e bujdosó,
Te jámbor utazó,
Állj meg, ki vagy?
Nem szerzek háborut
Hozz laurus-koszorut
Becsüld meg tetemit,
Nádasdi fekszik itt, -
Elballaghatsz.
|