Rész

  1 Szo|          Szöveg~Árva Szuli1! sasfészke a szabadságnak! hová lettek
  2 Szo|              váltotta fel bérceid közt a riadozott hadi kürtöt, s
  3 Szo|           ormaidról búsan pillognak le a völgyekbe az egykor oly
  4 Szo|              karú, nemes lelkű bajnoka a szent szabadságnak, mint
  5 Szo|             bús tanúi maradnak romjaid a földi mulandóságnak. ~ Albánia
  6 Szo|             egyik szögletében, elzárva a többi világtól, fekszik
  7 Szo|        négyszög-mértföldnyi földfalat, a teremtési kaósznak még eredeti
  8 Szo|               választnak el egymástól, a hegyekről lerohanó hózuhatagok
  9 Szo|                és rombolva ragadnak le a mélységbe; tavaszok olvadásaikor
 10 Szo|               zúgó víz-árak töltik meg a szűk völgyeket, s tátongó
 11 Szo|             Szűk tenyészetű fű itt-ott a szakadékok partjain és kopáras
 12 Szo|              aljaiban; vad s különösen a szirthágó zerge, a vidék
 13 Szo|           különösen a szirthágó zerge, a vidék majd minden gazdagsága,
 14 Szo|           bérceinek uralgó lakója. Már a régi görögöknél is rémületes
 15 Szo|          előpitvarának tartottak. Mert a hegyek gyomraiban folytonosan
 16 Szo|                fenntartják magokat - s a vidéknek természettől összezilált
 17 Szo|              messzire kerülte azt.~ De a szabadság szelleme nem riad
 18 Szo|             riad vissza semmitől, csak a rablánc csörgetésétől. A
 19 Szo|               a rablánc csörgetésétől. A tizenhetedik század elején,
 20 Szo|             kétségbeesésig zaklattatva a török zsarnokság által,
 21 Szo|       hegycsúcson erődöket állítottak; a szorosokat sáncokkal, szakadékaikat
 22 Szo|              eléggé mostohán ugyan, de a független szabadság ölében,
 23 Szo|                 elégedést árasztván el a kebelekben. A sanyarú élet,
 24 Szo|             árasztván el a kebelekben. A sanyarú élet, vadászat és
 25 Szo|                ármányos ravaszokká is, a hegyek megszokott mászásai
 26 Szo|         bámulatos gyaloglókká edzették a szuliótákat4, mely tulajdonaik
 27 Szo|            mely tulajdonaik egyesülvén a szabadsági szellem, vallásosság
 28 Szo|          elleneikké tevék őket nemcsak a szomszéd, hanem a távolabb
 29 Szo|              nemcsak a szomszéd, hanem a távolabb eső muzulmánoknak
 30 Szo|                ellenség nem volt képes a szulióták határain betörni.
 31 Szo|         szulióták határain betörni. De a múlt század vége felé, a
 32 Szo|               a múlt század vége felé, a csaknem határtalan parancsú
 33 Szo|               Epirusban6, egyedül csak a szulióták vetnek gátat,
 34 Szo|      végkiirtását. Roppant erővel ment a maroknyi nép ellen, tizenhárom
 35 Szo|                 csak éhséggel bírhatta a szuliótákat 1803-ban tisztességes
 36 Szo|             melynek egyességénél fogva a védsereg nőstül, gyermekestül
 37 Szo|             Kephalóniába költözött át, a makacsabb fiatalság pedig
 38 Szo|              makacsabb fiatalság pedig a hegyekbe vetette magát,
 39 Szo|           azokból csapkodván olykor ki a török kirablására.~ Ali
 40 Szo|           életdrámájának. Elárultatván a portánál, pártütőnek kiáltatott
 41 Szo|              Alit nem csüggesztette el a feje fölött lebegő veszély,
 42 Szo|               görögöket lázítgatta fel a porta ellen mindenfelé,
 43 Szo|             idézett nálok elé, melynek a moldvai újabb események
 44 Szo|        szorultságában régi elleneiről, a szuliótákról is, kiknek
 45 Szo|               Egyszerre lángba csapott a lelkes kis nemzettörzsnél
 46 Szo|              lelkes kis nemzettörzsnél a honvágy és szabadság szelleme,
 47 Szo|         honvágy és szabadság szelleme, a nyugtalan remény sebes szárnyakon
 48 Szo|               fogva Ali átadta Szulit, a szulióták pedig hálából
 49 Szo|         mellette harcolni ajánlkoztak. A kötés kölcsönös biztosítására -
 50 Szo|             egyik fél sem sokat bízott a másikában - elhatároztatott,
 51 Szo|               unokaöccsét, Husszeint7, a szulióták pedig főnökük
 52 Szo|            ellen, mindegy! - gondolták a török-gyűlölő szulióták -
 53 Szo|            fogunk ontani!"~ Elérkezett a várva várt nap, mely tizenhét
 54 Szo|         sóvárgás után újra megnyitotta a szuliótáknak a szeretett
 55 Szo|             megnyitotta a szuliótáknak a szeretett hazát. Tiszta,
 56 Szo|              pillantá meg már távolról a szulióta-nép a hazai bérceket,
 57 Szo|                távolról a szulióta-nép a hazai bérceket, mohóbb léptekkel
 58 Szo|               hol Veneranda erőd alatt a hajdani Sámuel köztiszteletű
 59 Szo|           hevenyében újra felállította a visszavándorolt sereg, s
 60 Szo|             alatt e keresztnél mondott a vele jött pap hálaimát,
 61 Szo|             vele jött pap hálaimát, és a népnek kicsinyje, nagyja
 62 Szo| parancsnokaihoz, takarodott ki azokból a török őrsereg, s be a szuliótáké.
 63 Szo|          azokból a török őrsereg, s be a szuliótáké. Élet szállt
 64 Szo|          szuliótáké. Élet szállt ismét a holt vidékbe. Az érkezteket
 65 Szo|                 egyedül Hilarius atya, a hegyek több mint negyedszázados
 66 Szo|          remetéje, kinek kietlen laka, a rideg vidéknek is legvadonabb
 67 Szo|            szirtes hegyoldalon állott. A szulióták hajdani közszeretetű
 68 Szo|              az öreg Hilarius atyában: a török pedig eltűrték őt,
 69 Szo|    tudományának. Gyakran használták őt a török parancsnokok az erődök
 70 Szo|           orvosi segélyt.~ Száműzetett a nap kéjeitől minden gond
 71 Szo|                kecskék vágattak le, és a szomszéd, s rokonos pargaiak
 72 Szo|           tömlő bor fokozta még felebb a kedélyek derűjét. Cervas
 73 Szo|        kedélyek derűjét. Cervas Tódor, a lelkes deli ifjú, levette
 74 Szo|              lelkes deli ifjú, levette a társzekerek egyikéről tamburáját,
 75 Szo|                dalolt előbb Chaidóról, a szép szulióta-hölgyről,
 76 Szo|              Fel, fel vitéz palikárok!~A szabadság harca hív!~Rabigában
 77 Szo|              is sok,~Ha hős honért ver a szív.~S szabad honért él
 78 Szo|               szív.~S szabad honért él a görög,~Míg melle végsőt
 79 Szo|              bajnokok utódai,~Fel, fel a szent csatára!~Folyjanak
 80 Szo|                ára;~S szabad honért él a görög,~Míg melle végsőt
 81 Szo|           kedvében volt mindenki; csak a főnökök szívei körül borongott
 82 Szo|       borongott némi homályos sejtelem a vidám lakománál; mert alatta
 83 Szo|           napra követelte átküldetését a szulióták főnöki öt kezesének.
 84 Szo|              kezesének. Kikre fog esni a kínteljes választás? Kiket
 85 Szo|              fog juttatni az ádáz sors a hitetlen Ali körmei közé?
 86 Szo|               minden lelkesebbek; mert a maroknyi népből, melyet
 87 Szo|          egyesnek föláldozása.~ Másnap a kezesek kiválasztása végett
 88 Szo|             régi görög hősökhöz méltó. A nép, tán ismerve egy pár
 89 Szo|        Mindenki váró tekintetet vetett a kikiáltotta. - Engedelmetökkel,
 90 Szo|                 kinek kezességét tehát a gyanúteljes Ali nem igen
 91 Szo|               mondá megvetőleg Noti, s a nép gúnykacajra fakadt szavaira.
 92 Szo|        albániai behízelegte volt magát a szuliótáknak, s Bozzaris
 93 Szo|               s dühösen fúrta át magát a népen, s elrohant, Neje
 94 Szo|             Kutzonidas! kiáltott ismét a nép, és rája fordította
 95 Szo|           ezekhez tartozni. - Köszönöm a vér-tagadást! szólt gúnyos
 96 Szo|             Tzavellas Photos12, egyike a főnököknek, kivel közel-rokonságban
 97 Szo|               közel-rokonságban állott a kikiáltott; köszönöm! Tehát
 98 Szo|                 Zajos gúny-kacaj ismét a nép közt, és Kutzonidas
 99 Szo|            lesütött szemekkel osont ki a tanács-teremből.~ Most Chryze,
100 Szo|         határozott hangon ekképp szólt a nép és főnökei előtt: -
101 Szo|           férfiak! nehéz időket élünk, a szulióta ágyát nem vetették
102 Szo|              és keríti őt mindenfelől, a férfi-karokra szüksége van
103 Szo|              szüksége van népünknek és a hon szent ügyének, míg a
104 Szo|               a hon szent ügyének, míg a nők nagy részben csak jó
105 Szo|             akaratjokkal szolgálhatnak a hazának. Engedjétek nekünk
106 Szo|               Engedjétek nekünk nőknek a kezesség hazafiúi áldozatát.
107 Szo|              ellágyulva szorította meg a nők kezeit: - Nemes elhatározástok
108 Szo|         elégszik meg női kezesekkel, s a vad oroszlán gyanúját és
109 Szo|             nem békül-e ki minden órán a portával, és újólag ellenünk
110 Szo|            menjen közületek is egy, de a többi kezes legyen férfi.
111 Szo|              és nem kevésbé nemes volt a vetély és készség önfeláldozásra
112 Szo|              és készség önfeláldozásra a férfiak között. Csoportosan
113 Szo|              elő, noha köz volt köztük a hit, hogy Ali kezesei nehezen
114 Szo|              Szuli határát. Nehéz volt a választás, rokonok, barátok,
115 Szo|           érdekek, viszonyok csatáztak a sokaság nyilatkozataiban
116 Szo|           indítványban. Félre húzódott a sokaság, s a három vezér
117 Szo|            Félre húzódott a sokaság, s a három vezér magára hagyatott
118 Szo|           három vezér magára hagyatott a tizenhét évi pusztán állt
119 Szo|                és kínosnak kelle lenni a választás vitájának és eldöntésének,
120 Szo|           délre járt már az idő, midőn a terem ajtaja megnyílt és
121 Szo|               terem ajtaja megnyílt és a vezérek élén az öreg Noti
122 Szo|              vezérek élén az öreg Noti a nyugtalanul váró nép közé
123 Szo|              váró nép közé kilépett, s a határozatot kikiáltotta: -
124 Szo|             határozatot kikiáltotta: - A nemesen ajánlkozók közül
125 Szo|               egyszerre Cervas Irénre, a szulióta-hölgyek legbájosabbikára
126 Szo|                legbájosabbikára esett. A gyermek is tudta a népben,
127 Szo|              esett. A gyermek is tudta a népben, hogy őt szép szerelem
128 Szo|              testvéri szeretet, ezért, a kettős vesztésre, részvevő
129 Szo| önszemélyeikért is különösen kedvelték a szulióták a két ifjat. Tódornak
130 Szo|        különösen kedvelték a szulióták a két ifjat. Tódornak ritka
131 Szo|          szeretetet vívtak ki számára. A lányka, a kikiáltásra halványan,
132 Szo|           vívtak ki számára. A lányka, a kikiáltásra halványan, mint
133 Szo|                   suttogták szánakozva a körülállók. - Egy fészekből
134 Szo|                 honfitársak, leginkább a történt választás - mond
135 Szo|          történt választás - mond Noti a panaszos zajgásra -, csak
136 Szo|               meg kell nyugodnom, mert a kedves hazáért esik az áldozat.
137 Szo|       követtetnék el Ali táborában, és a vitéz szulióta faj, hogy
138 Szo|         titeket Isten és védasszonyunk a Boldogságos Szűz, hogy méltó
139 Szo|             Nem gördült ki többé könny a lányka szép szemeiből, és
140 Szo|             hősies nyugalommal vegyült a köztársalgásba.~ Másnap
141 Szo|               népe Szulinak kísérte ki a határig a kezeseket. Forró
142 Szo|          Szulinak kísérte ki a határig a kezeseket. Forró ölelések
143 Szo|         további útjokra. Nem lévén még a tengeri oldalról bekerítve
144 Szo|             eljutniok Ali őrseregéhez, a várba.~ Most, miként méhraj
145 Szo|            miként méhraj az új kasban, a tavasz enyhületében, munkásan
146 Szo|         forogva, nyüzsgve, járva-kelve a félpusztulásnak eredt falak,
147 Szo|                Kik még életben valának a régi lakosokból, felkeresték
148 Szo|              ivadékkal ismertették meg a kis haza nevezetesebb helyeit,
149 Szo|        Egyszerre munkás fogalom szállt a sokáig parlagon és sír-csendű
150 Szo|     elhagyottságban hevert vidékbe, de a belrendezés gondjait csakhamar
151 Szo|         belrendezés gondjait csakhamar a nőknek és sühederségnek
152 Szo|    sühederségnek kelle átvenniök; mert a férfiak fegyvereiket tisztogatták,
153 Szo|               törléseket készítgettek, a gyermekek pedig rongyokat
154 Szo|         megfelelni - harcra szólította a fegyverfoghatókat.~ Az alatt
155 Szo|           fegyverfoghatókat.~ Az alatt a gyáva Ismail helyett, a
156 Szo|                a gyáva Ismail helyett, a tevékeny Kursid15 szerszkier
157 Szo|         ostromát. Kiütött már többfelé a görög forradalom, a görögök
158 Szo|           többfelé a görög forradalom, a görögök csoportosan hagyták
159 Szo|      megcsökkent az ostromsereg száma. A szeraszkier Janinát kerítette
160 Szo|         Janinát kerítette be, őt pedig a Janina alá érkezett szulióták.
161 Szo|           ki-kicsapott az ostromlókra, a szulióták híven támogatták
162 Szo|      boldogulhatott Janina ostromával. A sztambuli vérengzések, miket
163 Szo|           sztambuli vérengzések, miket a török vakbuzgóság idézett
164 Szo|               idézett elő, s melyeknek a sztambuli legelőkelőbb görög
165 Szo|        fanarióták és papok s ezek közt a köztiszteletben állt Gregor
166 Szo|              estek áldozataiul, később a chiosai17 és macedóniai
167 Szo|            dühös lángokra lobbantották a hellének bosszúját. Csaknem
168 Szo|                irtó háborúvá fajult el a forradalom. A görög kapitányok
169 Szo|                fajult el a forradalom. A görög kapitányok bosszú-
170 Szo|               nem kímélték megtorlásul a török vért. Elkeseredéssel
171 Szo|                 Elkeseredéssel folytak a csatározások, váltogatott
172 Szo|             években túlnyomólag inkább a keresztnek, mint a félholdnak
173 Szo|              inkább a keresztnek, mint a félholdnak kedvezett. Szárazon
174 Szo|         félholdnak kedvezett. Szárazon a vitéz Kolokotroni18, a tüzes
175 Szo|        Szárazon a vitéz Kolokotroni18, a tüzes Odysseus19, a törökfaló
176 Szo|     Kolokotroni18, a tüzes Odysseus19, a törökfaló Nikitás, a rettenthetlen
177 Szo|               19, a törökfaló Nikitás, a rettenthetlen szulióta vezérek
178 Szo|           fényes győzelmeket vívtak ki a törökön; tengeren pedig
179 Szo|                törökön; tengeren pedig a bátor szívű Miaulis20 s
180 Szo|                bátor szívű Miaulis20 s a gyújtó sajkák vakmerő mestere,
181 Szo|                nem egyszer riasztották a török roppant flottát a
182 Szo|                a török roppant flottát a Dardanellák közé vissza.~
183 Szo|          kialvása, új fordulatot adott a dolgoknak. A lemenő napra
184 Szo|          fordulatot adott a dolgoknak. A lemenő napra már nem igen
185 Szo|                jóslatul használjuk azt a majdan feljövendő másnapra,
186 Szo|              közül kettőt már bevettek a törökök, s így Ali frigye
187 Szo|             hagyták cserben seregét, s a hű szuliótákon kívül alig
188 Szo|           dacolható állapotban állott. A vár alatt Ali egy mély barlangot
189 Szo|          kanóccal sétáltatta fel s alá a barlang szája előtt, s végsőre
190 Szo|              magát, nyitott alkudozást a szeraszkiérral. Megérkeztek
191 Szo|          fogadván őket, bevezette őket a kincses és lőporos barlangba. -
192 Szo|                 biztos szabad lakhatás a birodalomban, harmadrésze
193 Szo|             pár nap múlva Alinak, hogy a szultán kegyelmi fermánja
194 Szo|           elfogadására, Karystro erőd, a lőporos barlang remegtető
195 Szo|               bizalmatlanságot árul el a hatalmas és kegyelmes nagyúr
196 Szo|       tanácslák Constantin és Tódor, s a többi szulióta kezesek Alinak,
197 Szo|             hitetlen volt és maradt ez a faj mindig. De Ali, szorultságában
198 Szo|             vélvén tanácsosnak szítani a szultáni gyanút és bosszút,
199 Szo|            mint tíz ember jelenjen meg a nyári mulatóban, elfogadta
200 Szo|       szuliótáktól kísérve ment ki Ali a sziget mulatójába, megparancsolván
201 Szo|        Szelimnek égő kanóca kioltását. A hitetlen Kursid jó eleve
202 Szo|        kivégezték harcosai; Alit pedig a szigeten túlnyomó török
203 Szo|             csapat rohanta meg, s noha a vén oroszlán, még végperceiben
204 Szo|     pisztolyaival leterített közülök s a szulióták is vitézül harcoltak
205 Szo|            vitézül harcoltak mellette, a sokaság megnyomta őt végre,
206 Szo|         átszúrva, halva rogyott össze. A szulióta kezesek, nem könnyű
207 Szo|              unokaöccse és kezese volt a henyélő here. Neki, a hárem
208 Szo|             volt a henyélő here. Neki, a hárem neveltjének, feltűnő
209 Szo|            feltűnő és idegenszerű volt a szulióták sanyarúnak tetsző
210 Szo|             viszályteljes élet mellett a szabadság ezen fiainál tapasztalt.
211 Szo|           fiainál tapasztalt. Husszein a szebb ifjak egyikének mondható,
212 Szo|                helyzete veszélyességét a szulióták között. Ismert
213 Szo|              hitetlenségét, gyűlöletét a szulióta faj irányában,
214 Szo|               ez esetben őt fogná érni a megtorlási bosszú. Ezen
215 Szo|               kíséret nélkül járt-kelt a vidékben, lovagolt és vadászott
216 Szo|        vidékben, lovagolt és vadászott a hegyekben. Még inkább megnyitotta
217 Szo|              inkább megnyitotta előtte a szulióta szíveket az, hogy
218 Szo|             szulióta szíveket az, hogy a remetével, az öreg Hilárius
219 Szo|            állott. Tudniillik: keleten a természet búvárai könnyen
220 Szo|        hírnévhez, hogy bölcs megfejtői a természet titkos rejtelmeinek.
221 Szo|      tekintélyének biztosítása végett, a török főúrral, híven fejtegette
222 Szo|               be kívánta magát találni a szulióta életbe, segített
223 Szo|             legyen az ámítása, felölté a szulióta világos színű kacagányt,
224 Szo|               s turbán helyett föltevé a kék bojtos vérszín posztó-sipkát. -
225 Szo|         levente lett belőle" sugdosták a nők, amint először mezben
226 Szo|              feltűnt neki Cervas Irén, a bájteljes szulióta hölgy.
227 Szo|              bájteljes szulióta hölgy. A lányka sugártermete, melyet
228 Szo|            lányka sugártermete, melyet a testhez simuló szulióta
229 Szo|         könnyűségű járása, ellentétben a török nők nehézkességével,
230 Szo|               folytonos foglalkozás és a hegyi balzsamos lég rózsákat
231 Szo|              külseje - Husszeinnak, ki a háremi üvegházak virágaihoz
232 Szo|            lángoló szerelemre gyulladt a lányka iránt; de nem ismerve
233 Szo|           lányka iránt; de nem ismerve a szulióta hölgyeket a szerelmi
234 Szo|           ismerve a szulióta hölgyeket a szerelmi hűség oldaláról,
235 Szo|          tartotta illendőnek kikerülni a fő ifjat, ki oly kedvtelőleg
236 Szo|                szerelmi célzással állt a török úr elő; s egykor Husszein
237 Szo|            bélyegét süti egész életére a szulióta-hölgy, ha adott
238 Szo|             kevésbé - szólt mosolyogva a lelkes hölgy -, de jellemben,
239 Szo|           kívánni nem lehet.~ Husszein a szerelem minden tüzével,
240 Szo|             soha!~ Husszein megkísérté a lányka hiúságát is ostromlani.
241 Szo|            Felkacagott kedveskedéseire a lányka. - Mit kezdenék ezekkel,
242 Szo|         Husszein csodásan érezte magát a lányka közelében, amint
243 Szo|                alkalma. Akaratlanul is a becsülésnek némi szikráját
244 Szo|       szikráját érzette kelni keblében a szulióta lányka iránt; mert
245 Szo|            szulióta lányka iránt; mert a legmíveltebb s durvább kebelben
246 Szo|          burokba rejtve, némi sejtelme a jónak, mely akaratlanul
247 Szo|               hogy Constantint magában a legboldogabb halandónak
248 Szo|              vallotta, kinek ha helyét a lányka szívében elfoglalhatná,
249 Szo|                elfoglalhatná, nem adná a nagyúr egész háremjéért,
250 Szo|           nagyúr egész háremjéért, nem a paradicsom legszebb hurijainak
251 Szo|           szilárd elhatározásban, hogy a lánykát, a tengerek legbecsesebb
252 Szo|        elhatározásban, hogy a lánykát, a tengerek legbecsesebb gyöngyét,
253 Szo|        tengerek legbecsesebb gyöngyét, a föld legdrágább kövét, kincsét,
254 Szo|             vele pedig éppen nem; mert a lányka gondosan kikerülte
255 Szo|        Bátorság nem hiányzott keblében a legveszélyesebb merényhez
256 Szo|              azzal az eréllyel, melyet a merészebb vállalat kivitele
257 Szo|                 habozott, kétkedett, s a határozatlanság állapota
258 Szo|             rendesen gyötrőbb aggályú, a legveszélyesebb merényteljes
259 Szo|             megszállni keblét, kerülte a vidorabb társalgást, nem
260 Szo|               helyét, egyedül vadászat a helyek legvadonabb vidékeiben,
261 Szo|     bolyongásból tért haza felé. Amint a Szuli felett emelkedett
262 Szo|              alj erdejébe ereszkedett, a szűk ösvényen, legkedveltebb
263 Szo|         albániai, ez előtt négy évvel, a szomszédos Pargában történt
264 Szo|           részint azon reményből, hogy a tisztelt Bozzaris családba
265 Szo|         mutatkozott kilátás - megkérte a lányka kezét, s annak hajlamánál
266 Szo|               hajlamánál fogva, dacára a testvérek ellenkezésének
267 Szo|           házat épített és vitt. Azóta a mézes hetek, hónapok és
268 Szo|                mámorai elpárologván, s a remélt főnökséghez sem mutatkozván
269 Szo|         rokonsága, sőt tartózkodása is a természet azon durva fiai
270 Szo|                fényes összeköttetéseit a törököknél, közeli rokonságát
271 Szo|          törököknél, közeli rokonságát a hatalmas és nagyúri kegyben
272 Szo|              basával s egy pár főúrral a dívánban, atyjának szoros
273 Szo|     alvezérével, fényes pályát ígért ő a nagy birtokú és tekintélyes
274 Szo|            híve Alinak soha, és sejtve a rosszul fúdogáló szelet,
275 Szo|        modoránál fogva, mint milyennel a többi szulióta bírt, csakhamar
276 Szo|         magnyerte bizalmát, barátságát a török ifjúnak, kinek idegenek
277 Szo|       szokásában szintoly jártas, mint a szuliótákéban.~ - Üres a
278 Szo|               a szuliótákéban.~ - Üres a vadász-táska! - szólt, nyájasan
279 Szo|                szerencsétlen vagy uram a vadászatban!~ - Ebben és
280 Szo|          mindenben! - felelt elfogadva a nyújtott kezet, Husszein.~ -
281 Szo|                He nem csalatkozom, tán a szerelemben is?~ Búsan vonított
282 Szo|             szívélyesség helyett sógor a nevezetem, s emlékezhetel:
283 Szo|               gúnyosan verték fejemhez a sógor címet. Ilyesmit nem
284 Szo|               mint voltam, híve leszek a fényes portának ismét, és
285 Szo|              uram, ha azt hiszed, hogy a szulióta hölgyet bármi epedezésekkel,
286 Szo|                hűségében, sziklák ezek a nélkülözés megszokásában.
287 Szo|      Varnakiotis röviden, de megnyomva a szót.~ Husszeint nem lepte
288 Szo|            egyszerre leszállt szívéről a bűntudatnak minden súlya,
289 Szo|         Azonban, részint némi neszéből a gyanuskodásnak - minthogy
290 Szo|             értesülést óhajtván nyerni a merény terve és kivitele
291 Szo|          részleteiről, jónak látta még a kétkedőt játszani barátja
292 Szo|                némi irtózását színlelé a nőrablás undokságától. ~ -
293 Szo|                uram - szólt mosolyogva a ravasz albániai -, hogy
294 Szo|                ravasz albániai -, hogy a mindenfelé dühöngő forradalom
295 Szo|                s mely - jól fogván fel a dolgot - egy szeretett tárgyat
296 Szo|       kényelmes, sőt fényes jövendőre. A hölgy előbb jajveszékelni
297 Szo|           kézre került, Ali elesett, s a szulióta-kezesek néhány
298 Szo|        szulióta-kezesek néhány nap óta a törökök táborában tartatnak
299 Szo|             Varnakiotissal; s már csak a kivitel módja felett tanácskoztak.~ -
300 Szo|          látszik, több mint veszélyes. A szulióta őrök mindenfelé
301 Szo|            kimenőt.~ - Csalódol, uram! a török tábor felé, igaz,
302 Szo|                 de az ellenkező oldal, a remete lak vad tája felé,
303 Szo|                tája felé, szabad; mert a szakadékok, vízmosások,
304 Szo|              és ágyú éppen nem; nappal a rónáról érkező ellenséget
305 Szo|              ellenséget korán sejtenék a magaslatok erődei, e szerint
306 Szo|        körülményekben, éjjelre szoktak a szulióták rendelni kém-őröket.
307 Szo|         szulióták rendelni kém-őröket. A remete, mint tudjuk, időnként
308 Szo|            álhírt viszek Irénnek, hogy a remete visszaérkezvén onnan,
309 Szo|                egyedül, vagy anyjával, a remete-lak felé. Én egy
310 Szo|             eshetőségekre, egy idő óta a hegyekben tartok készen,
311 Szo|             Irént, s elszáguldasz vele a török tábor felé.~ Husszein
312 Szo|          Husszein kész elfogadója volt a tervezés minden részletének,
313 Szo|           ígéretet biztosított magának a felől, hogy barátjáról,
314 Szo|        elégülten váltak el egymástól.~ A merény aggályai és kedélyi
315 Szo|              szökött fel ágyáról, hogy a tavaszi derült hajnal szellőinél
316 Szo|                 Soha sem tetszett neki a lányka oly igézőnek, mint
317 Szo|            könnyű öltönyében ma, mikor a vízmerítés és járás hevülete,
318 Szo|          vízmerítés és járás hevülete, a hegyek megől feselő hajnal
319 Szo|          havára, s könnyű léptei alatt a fű is alig látszott hajladozni. -
320 Szo|              felelt könnyű bólintással a hölgy; délelőtt kell megvinnem
321 Szo|              beszélgetésbe bocsátkozni a török úrral. Ez jól sejtette
322 Szo|           török úrral. Ez jól sejtette a délutáni utat, azonnal ráismert
323 Szo|                kebellel tekintette már a bájos lánykát néhány óra
324 Szo|      megnyergeltette lovát, és sietett a kitűzött nagy szakadék felé.
325 Szo|             megszokott kilovaglása, és a zavaros időkben, biztalan,
326 Szo|                s több helyütt horkolva a szakadékok mélységeinél,
327 Szo|          engedve ülője gondolatainak.~ A nagy szakadékhoz érve, Varnakiotis
328 Szo|          találta.~ Egy pár óra telt el a szorongó várásban, míg Irén,
329 Szo|                kiáltott, útjokba állva a nőknek Husszein - én nálad
330 Szo|                kényszerít.~ E szavakra a nők éles segély-kiáltással
331 Szo|                igyekeztek menekülni, s a lányka gondolatnál sebesebben
332 Szo|      gondolatnál sebesebben repült egy a szakadékra fektetett faderekon
333 Szo|               faderekon keresztül, fel a hegy szirtjeire, melyekről,
334 Szo|         Husszein emberei, s míg egyike a gyalogoknak kezeit kötözte
335 Szo|            volt - kardja élét szegezve a nő mellének: - Irén - kiáltott
336 Szo|        mellének: - Irén - kiáltott fel a hegyre illanő hölgy után -
337 Szo|                szavakra, s elborzadván a szívrázó látványra, rémült
338 Szo|       akaratlanul is megrázta lelkében a hű gyermek és angyal-tisztaságú
339 Szo|                mélyebben hágott már be a bűn ösvényén, mintsem visszaléphessen;
340 Szo|         hirtelen hátra kerülve, átfogá a lányka karjait, s a többiek
341 Szo|             átfogá a lányka karjait, s a többiek segélyével, miután
342 Szo|          Husszein mellé lóra emelé fel a kétségbe esett hölgyet,
343 Szo|                hagyva, tova száguldott a másik lovassal, utána kullogván
344 Szo|              lovassal, utána kullogván a rónáig gyalogjai.~ Még nem
345 Szo|           gyalogjai.~ Még nem értek ki a hegyalj sűrűjéből, amint
346 Szo|             kitéréshez pedig szűk volt a nyílás, tehát csak az idegenek
347 Szo|            veszélyben forgásának; mire a két idegen fegyvert rántva: "
348 Szo|           cinkosai vagytok!" kiáltának a hölgyrablókra, s egyenesen
349 Szo|               dühös csata fejlődött ki a találkozók között. Az idegenek,
350 Szo|               le magát Husszein mellől a lóról, s egy oldalbokor
351 Szo|                szorongó kebellel várta a csata kimenetelét. Nem volt
352 Szo|               Nem volt az többé kétes; a harmadik gyalog albániai
353 Szo|           csapással sebesülten rogyott a ló össze, mire ez is hegyeknek
354 Szo|               vágtatott el lóhalálában a török tábor felé. A két
355 Szo|        lóhalálában a török tábor felé. A két idegen nem űzte őt,
356 Szo|             nem értek fáradt lovaik, s a megmentett hölgy is még
357 Szo|               azon végtelen kéjt, mely a mentettnek és megmentőknek
358 Szo|         testvérére Tódorra, ezek pedig a megmentett lánykában Irénre
359 Szo|             ömledezések és értesítések a legfelsőbb fokig emelték.
360 Szo|                tenni képes; mert amint a lóról levetette kötött kezekkel
361 Szo|               lelék, azon helyen, hogy a rablók hagyták volt. Teljes
362 Szo|          leendő vejét is visszanyeré.~ A hölgyrablás eseménye, már
363 Szo|        Szuliban. Nagy és indokolt volt a gyanú, hogy abban keze játszott
364 Szo|      származású szolgájára ismertek, s a megölt lovat is az ő tulajdonának
365 Szo|              fel. De Varnakiotis, noha a meghiúsult merény után fojtott
366 Szo|                 hogy hűtelen szolgáját a török főúr vesztegette meg
367 Szo|              kedvelt lován segítse elő a megbocsáthatatlan undokságú
368 Szo|          egyelőre csak sugdosás maradt a gyanú.~ A Bozzarisok és
369 Szo|              sugdosás maradt a gyanú.~ A Bozzarisok és Cervasok óhajtották
370 Szo|            vágyaik sem voltak ellenére a szülék és rokonok óhajtásának.
371 Szo|               fenyegették, melyek közt a szulióta levente árulási
372 Szo|             egyébről gondolkodni, mint a hon és szabadság megmentéséről,
373 Szo|       megbocsátható, sokban enyhítette a két ifjú társalgása, kik,
374 Szo|     rövidítgették unalmát. Constantin, a jegybenjárás azon rózsás
375 Szo|                 remélnek, előérzenek s a kölcsönös szerelem által
376 Szo|           jövendőt igézőleg színezgeti a kellemes mámorú képzelet,
377 Szo|              kellemes mámorú képzelet, a földi menny ezen előcsarnokában -
378 Szo|          gondolat sem zavart meg, hogy a közelgő harc-viharok őt
379 Szo|                jelenségeivel szemlélte a szerelmesek édelgését, s
380 Szo|             keresztül. Ali eleste után a szulióták foglyul vitetvén
381 Szo|       előnyösen tűnt ki közte. Értette a régi görög nyelvet, tisztán
382 Szo|              nyelvet, tisztán beszélte a franciát, és szulióta-zsargon
383 Szo|          történelmében, mesterül verte a tamburát, s annak hangjait
384 Szo|                képesek elfojtani benne a szulióta vér és jellem alapjait,
385 Szo|                vér és jellem alapjait, a hon és szabadság lángoló
386 Szo|        tudósításai valának arról, hogy a görög felkelőket is megszállta
387 Szo|                Nevezetesen tudta, hogy a görög vezérek és kapitányok
388 Szo|              kapitányok legvitézebbje, a tisztelt erélyű, de nyersesége
389 Szo|              Maurocordato25 intézgette a görög ügyeket, Ypsilonti
390 Szo|            Döme fővezérkedett, ő pedig a kormányzási tanácsból kihagyatott:
391 Szo|             órán nyílt kitörésre kerül a dolog. Ily körülmények közt,
392 Szo|              jól ismerte ezen vezérnek a görög nemzet előtti tekintélyét,
393 Szo|              és lehetőleg felhasználni a fölmerült kedvező alkalmat.
394 Szo|                Kolokotronihoz, kik őt, a görög kormány és ügy ellenében,
395 Szo|               kincs egy részével, mind a portától és angoloktól várható
396 Szo|             Célszerűnek látta továbbá, a török követekhez Tódort
397 Szo|             oly fényes tanúságát adták a szulióták - teljesen bízott,
398 Szo|        zsákmányolta el, úgy, hogy maga a hon azokból csak a fegyverneműeket
399 Szo|                maga a hon azokból csak a fegyverneműeket kapta, Patras
400 Szo|             alá ment, melynek ostromát a spezziai27 amazon, Bobelina
401 Szo|               segítette elő. Bobelina, a már hajlott korú görög matrona,
402 Szo|            bosszút lihegve állított ki a török ellen három hadnyi
403 Szo|           azokon harcosokat szállított a csatatérekre. Bosszú, török-gyűlölet
404 Szo|            honszeretet lángoltak ugyan a hős nő keblében, de ezek
405 Szo|          csaknem elsőként kiáltotta ki a hon függetlenségét; Clodena
406 Szo|   függetlenségét; Clodena Maurogenita, a bájos szépségű fiatal hajadon,
407 Szo|          szilárd jelleméért és Mykénél a törökön vett szép győzelmeért
408 Szo|                tartatott; és Bobelina, a gazdag és hon ügyének sokat
409 Szo|               leányának, remélve, hogy a kötendő rokonság még inkább
410 Szo|              inkább egyesítendi köztök a kölcsönös érdekeket. Panos
411 Szo|             kölcsönös érdekeket. Panos a legszebb ifjúnak tartatott
412 Szo|                bírt atyja jellemének.~ A követek megérkeztek Patras
413 Szo|                megünneplésére, részint a hosszas ostrom unalmának
414 Szo|          ostrom unalmának enyhítésére. A követek hivatalosok lettek.
415 Szo|               első látásra igéznek; de a nemes arcvonások, a lelkességet
416 Szo|                 de a nemes arcvonások, a lelkességet feltüntető pár
417 Szo|               lelkesebb társalgás, mik a sokáig nyomasztott nemzet
418 Szo|                egy részét Sztambulban, a Fanar míveltebb köreiben
419 Szo|         telhetően mulattatni az estvén a lelkes leánykát. Rokon lelkek,
420 Szo|              érdekes eseményeket, majd a jóniai szigetek fekvését,
421 Szo|             szokásait rajzolgatá; vagy a szulióta élet és forradalom
422 Szo|             úri hölgyet, s örült, hogy a többi társalgók üres fecsegései
423 Szo|               meg magában, hogy Heléna a legbájosabb hölgy, kit valaha
424 Szo|              csengő hangjával. Köz lőn a tetszés, és Tódor minden
425 Szo|               kitüntetésben részesült; a fiatal szíveket pedig még
426 Szo|                szemlélte Kolokotronit, a hírneves hadvezért, a szálas
427 Szo|    Kolokotronit, a hírneves hadvezért, a szálas atlétai termetet,
428 Szo|                Iránta még Bobelina is, a szintén parancsos, büszke,
429 Szo|               és előzéssel viseltetett a gazdag és szellemdús matrona
430 Szo|               irányában, mint rendesen a másik nem iránt viseltetni
431 Szo|                viseltetni szokott; mit a maga érdekei és kilátásai
432 Szo|     javaslottak.~ Kolokotroni sejtette a török küldöttség célját,
433 Szo|          mellett sem férvén jelleméhez a forró honszeretetéhez a
434 Szo|                a forró honszeretetéhez a honárulás és ellenséggel
435 Szo|       gátoltassék, s külön célja lévén a szuliótákkal is, minden
436 Szo|                elteltével hallgatta ki a küldöttséget, s ekkor még
437 Szo|               napi határidőt tűzött ki a teendő határozatra. Az alatt
438 Szo|            Tódor csaknem otthonos lett a hadvezér és Bobelina szállásában,
439 Szo|            nyilvánítá oktatást vehetni a zenében Tódortól a tartózkodási
440 Szo|             vehetni a zenében Tódortól a tartózkodási napok alatt,
441 Szo|               nem hiányzott az alkalom a két rokonszív közeledéséhez.
442 Szo|               közeledéséhez. Bobelina, a gazdag és rangos delnő,
443 Szo|                leányára nézve veszélyt a szegény és tekintélytelen
444 Szo|              annyival is kevésbé, hogy a lányka előtt sem vala titok
445 Szo|               előtt sem vala titok már a szülék határozata, mely
446 Szo|              szánta jegyesül. Sőt mind a hadvezér, mind Bobelina
447 Szo|                szívélyes szórakozásait a lányka körében; mert tudták,
448 Szo|              egyike atyja is; ismerték a szulióták tekintélyét Görögországban,
449 Szo|                előttök, hogy köztük és a görög kormány közt kitörésre
450 Szo|               közé tartozott.~ Azonban a megeresztett fonalon gyakran
451 Szo|                gyakran nem ott kötődik a csomó, hol vártuk, vagy
452 Szo|               hol vártuk, vagy hol azt a rövidlátó szülék megeresztéskor
453 Szo|          egymásnak.~ Kolokotroni azzal a határozatlan válasszal eresztette
454 Szo|            válasszal eresztette vissza a török küldöttséget, hogy
455 Szo|              hogy még nem látja idejét a nyílt kijelentésnek; az
456 Szo|             hat szem közt, így szóltak a hadvezér és Bobelina: "nyerd
457 Szo|             nyerd meg részünkre, fiam, a vitéz szuliótákat, kiket
458 Szo|             hogy csak erre célozhatott a szemébe csillogtatott fényes
459 Szo|            csábosan állott lelke előtt a nemes keblű hölgy, ki fénynek
460 Szo|                felé hajlott szívvel; s a hon iránti szent kötelesség
461 Szo|         közbenjárására, kicseréltettek a szulióta foglyok Kursidnak
462 Szo|          könnyű sebére írt akart kérni a remetétől, ennek laka felé
463 Szo|          tértek hazájokba vissza, hová a többiek szekeren érkeztek
464 Szo|              újabb csatába szólították a hon viszályai. Vitéz elszántsággal
465 Szo|       elszántsággal csatázott többfelé a görög nemzet, s közte Constantin
466 Szo|               Tódor, s mondhatni, hogy a legtöbb csaták derekát a
467 Szo|               a legtöbb csaták derekát a szulióták képezék, sokaknak
468 Szo|         képezék, sokaknak ők adták meg a győzelemre dőlést.~ Kursid,
469 Szo|          uralomra nem vergődhetik, míg a szuliótákat vagy ki nem
470 Szo|              bírja.~ Követeket küldött a hegyek ezen sasaihoz. -
471 Szo|              izenet; és hódoljatok meg a hatalmas padisáhnak, ki
472 Szo|                halálos ellenei voltunk a töröknek és neked Kursid, "
473 Szo|        töröknek és neked Kursid, " lőn a hősök viszont válasza; "
474 Szo|               s azok maradunk fogytig; a szulióta még legyőzése után
475 Szo|                fokig ingerelt volt fel a szulióták azon gúnyos elbizakodottsága,
476 Szo|             dölyfösen tiltotta volt el a szuliótáknak a világos színű
477 Szo|        tiltotta volt el a szuliótáknak a világos színű köntösök viselését,
478 Szo|              színű köntösök viselését, a szakáll-növesztést, felnyergelt
479 Szo|               bivalybőr sipka hordást. A szulióták fölkacagtak e
480 Szo|              sőt bebizonyították, hogy a töröktől nem függnek s rájok
481 Szo|             lovas csapatot vezénylett, a szulióták ellen. Ezek alig
482 Szo|              el, hogy kedves hazájokat a végpercekig védendik; az
483 Szo|              fog büntettetni; ha pedig a túlerő által a megvédhetés
484 Szo|                ha pedig a túlerő által a megvédhetés minden reményétől
485 Szo|             repült ki e határozat híre a tanácsteremből, azonnal
486 Szo|       elszántsággal rohantak elő és be a szulióta nők és hajadonok
487 Szo|                magasztos lelkesedéssel a tanács ülnökeihez Moscho;
488 Szo|           tekintsetek bennünket, kiket a hon végveszélyében, mint
489 Szo|               fegyver-edzettek is mint a tietek, de a hon és szabadság
490 Szo|  fegyver-edzettek is mint a tietek, de a hon és szabadság védelmében
491 Szo|               meg nagyobb veszélyekben a szulióta nő veletek mindenkor
492 Szo|                 hogy mi, szulióta nők, a lőfegyver kezelésében sem
493 Szo|                ellenre golyóinkat, míg a török és albániai harcosok
494 Szo|      bizonyítsuk be, hogy hozzátok, és a szulióta-névhez méltók vagyunk!
495 Szo|                 kiáltották egyhangúlag a nők; s az ellágyult Bozzaris
496 Szo|          azonnal fegyvert osztatott ki a nők és hajadonok között. ~
497 Szo|               majd állásokat foglaltak a hegyek közti szorosoknál,
498 Szo|           szorosoknál, Orcus hídjánál, a malomnál stb. Folyt a csatázás,
499 Szo|        hídjánál, a malomnál stb. Folyt a csatázás, napokon, heteken,
500 Szo|            sikervesztések is fokoztak, a török részéről, hősies elszántsággal