Rész

 1 Szo|      Engedelmetökkel, honfitársak! szólt ez halálsápadtan és hosszú
 2 Szo|        Felejtitek, jó honfitársak, szólt az őgyelgő tekintetű kis
 3 Szo|           Köszönöm a vér-tagadást! szólt gúnyos mosollyal Tzavellas
 4 Szo|           határozott hangon ekképp szólt a nép és főnökei előtt: -
 5 Szo|       elhatározástok mutatja - így szólt -, hogy valódi szulióta
 6 Szo|         elalélt Irént. - Menjetek! szólt ez - csakhamar megemberelve
 7 Szo|             Ha végsőre szoríttok - szólt vérfagylaló hideg elszántsággal
 8 Szo|           szokásban, tán kevésbé - szólt mosolyogva a lelkes hölgy -,
 9 Szo|         hasztalan szavakkal uram - szólt végre határozottan Irén; -
10 Szo|             Üres a vadász-táska! - szólt, nyájasan nyújtván kezét
11 Szo|       költő azt tanácsolta egykor, szólt vontatva az albániai róka:
12 Szo|            Nem értelek, barátom! - szólt szemmeresztve Husszein.~ -
13 Szo| undokságától. ~ - Csodálom, uram - szólt mosolyogva a ravasz albániai -,
14 Szo|         volna.~ - Megadom magam! - szólt kezet szorítva Varnakiotissal;
15 Szo|            téged Allah, Husszein - szólt könyörögve - amint irgalommal
16 Szo|         élökön. - Vitéz férfiak! - szólt magasztos lelkesedéssel
17 Szo|          veszélyben és halálban! - szólt, és azonnal fegyvert osztatott
18 Szo|            vagyunk, vitézek! - Így szólt hozzájok - tán most is bírnók
19 Szo|      védelmére senki. Szulióták! - szólt halk hangon s némi vegyületével
20 Szo|            hitvány rabló-fajzat! - szólt átalkodottsággal a gaz -
21 Szo|         seregét.~ - Vitézek! - így szólt mély, szilárd hangon hozzá -
22 Szo|          magasztos nyugalommal így szólt öccséhez, Constantinhoz: -
23 Szo|       bizakodásai. ~ Egy éjjel így szólt Hilárius a lánykához: -
24 Szo|          Itt vagyunk édes leányom! szólt a remete halk hangon; ez
25 Szo|      biztosságod végett vontam ki, szólt az utánalépő lánykához;
26 Szo|           fel. - Én vagyok Irén! - szólt ez - ismerd meg abból is
27 Szo|            Igazad van, Husszein! - szólt nyugodt hangon; irántami
28 Szo|      levelével. - "Kedves Tódor! - szólt a levél - előttem és Heléna
29 Szo|   harcrohami trombitája.~ Tódor! - szólt némely jeleivel a szorongásnak,
30 Szo|     csapatot. - Menjetek, barátim, szólt hozzájuk, merre jobb szellemetek
31 Szo|          Mit beszélsz, jó leány? - szólt ütközten Tódor - tán bajod
32 Szo|            a táborral.~ - Tódor! - szólt ez az ifjúhoz - te életemet